A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
"Valamely internetes oldalon a szerző engedélyével szabadon hozzáférhetővé tett fényképnek valamely másik internetes oldalon történő online elérhetővé tételéhez e szerző újabb engedélyére van szükség. Az ilyen online elérhetővé tétellel ugyanis a fényképet új közönség számára teszik hozzáférhetővé.
...
Az ítélet szerint a szerzői jogi védelem alatt álló valamely műnek egy olyan internetes oldalon való online elérhetővé tételét, amely eltér attól az internetes oldaltól, amelyen e művet eredetileg a szerzői jog jogosultjának engedélyével a nyilvánossághoz közvetítették e mű új közönség számára történő hozzáférhetővé tételének kell minősíteni. A Bíróság hangsúlyozza, hogy nincs különösebb jelentősége annak, hogy – akárcsak a jelen esetben – a szerzői jog jogosultja nem korlátozta a fénykép internethasználók általi felhasználásának lehetőségét."
Ilyen alapon pl. a Google Képek kollekcióját cakk-pakk bezárhatja!
Na, arra kíváncsi leszek, ezt szó nélkül lenyelik-e!
És akkor annak is befellegzett, hogy mi pl. ide bárhonnan bármilyen fotót áthozzunk!?
Ezzel a net szabadságát jól ágyékon szúrták!
Ahelyett, hogy a fotós büszke lenne rá, hogy a művét még több platformon megmutatásra érdemesnek tartották!
Bónusz kérdés: ennek a figyelésére alakul egy nemzetközi kommandó, netán valami hiper-szuper kereső program?
Jól gondolod. De a sima "Skin diving"-gal is nagy pusztítást lehet végezni. Hány tengeri csillagot találsz manapság könnyen elérhető mélységben (4-5m). És elég egy pillantást vetned a szuvenír bódék kínálatára, hogy sírva fakadj. 😬
Július 24.· Új barátommal, Patesszal 🐾 (itt még nem volt tiszta nyál 😀) - írja a kölyöknevelő programunkban részt vevő Sára, a nála nevelkedő Kürtösről. Sztárfotó!
Augusztus 5.· Kiwi elveszített valamit 😀 (az alsó fogsorát nézd). Kiwi abba a 10 fős csapatba tartozik, akik tavasszal születtek Iristól. Mi és kölyöknevelő barátaink azért dolgozunk, hogy amikor felnőnek, vakvezető kutyák 😍 lehessenek belőlük.
A tengeri élővilág - mert az ember azt gondolná, hogy az amatőr búvárkodó turizmus igazán mélyre ritkán merészkedik - miként sérül olyan szinten, ahogy írod?
Engem gyerekkoromban se sikerült se apunak, se az uszodában senkinek megtanítania úszni. Több gyereket egyszerre lógattak be a medencébe "pecaboton", úgy még ment a szabályos tempózás, aztán, mikor leoldottak róla, mentem le a medence aljára, mint a balta nyél nélkül. Mire észrevették és beugrott az ürge, hogy kiszedjen, már kiittam jó pár kortyot... Onnantól nem lehetett beimádkozni többet olyan vízbe, ahol nem ér le a lábam.
Már felnőttként együtt nyaraltam egyszer Füreden az MTK ifjúsági úszóválogatottal, az edzőjük régi jó haverom volt, megörültünk egymásnak, és mikor meghallotta, hogy nem tudok úszni, közölte, hogy na, akkor majd most ő megtanít!
Mondtam, hogy szuper, nosza!
Úgy kezdte, hogy feküdjek fel a vízre. 2 kézzel megtartott, úgy se könnyen, de sikerült.
Majd, mikor kivette alólam a kezét, már süllyedtem is volna le, de szerencsére még elért a lábam, le tudtam állni.
Ezt többszöri próbálkozással, több napon át előadtuk. A kölykök a parton élvezettel figyelték, lesz-e Gyuribá'-nak sikerélménye velem.
Nem lett.
A szüleim jól úsztak, anyu mindig azt mondogatta, ha olyan helyzetbe kerülnék, az életösztön győzne. Én meg tudom, hogy nem - és abban bízom, hogy soha nem kerülök olyan helyzetbe, mert a fulladás elég pocsék halálnem lehet.
Sok tengerparton megfordultam életemben, és többnyire nem nyaralási szándékkal, de a szívem csücske az Adria maradt.
A szerelem valamikor 69 nyarán kezdődött, amikor Cousteau filmjein fellelkesülve egy 125-ös robogóval nekivágtam a dalmát tengerpatrnak. Mindössze két sporttáska volt a csomagtartóra kötözve, egyikben az akkor nagy kincsnek számító uszony, pipa és szemüveg.
Leírhatatlan élmény volt első ízben megpillantani az akkor még csaknem érintetlen víz alatti élővilágot. Két hét alatt végigbarangoltam az egész partvidéket az albán határig, és mondhatom életre szóló emlékeket sikerült bespájzolni.
Később többször is visszatértem, búvárkodtam is, de az élővilág már soha nem volt ugyanaz.
Talán csak a délszláv háború utáni első évben (amikor csak a kalandkeresők merészkedtek oda, meg mi) volt némi nyoma az élővilág regenerálódásának, de azóta ismét tombol a túrizmus meg a szuvenír. Az élővilág pedig pusztul, pusztul és pusztul... ☹️☹️☹️
Kukucs :-D. Visszaolvastam persze, de ezek szerint felületesen. Nem ünnepeltünk névnapot, csak a szülinapját szoktuk, de azért hoztam egy képet az idei első dinnyeevésről, amit vasárnap ejtettünk meg. Egy tányérból ettek, és még csak egy pisszenés, egy morgás, egy sanda pillantás a másik falatjára, annyi nem történt. És még az utolsó kockán se vesztek össze. Pedig mindkettő nagy beles.
Én Bulgáriában 1x, pár évvel ezelőtt voltam, az Aranyhomokon - egy akkori lumbágós sztoriból épp kigyógyulófélben, szóval nem igazán álltam még stabilan és biztonságosan a lábamon a sima talajon sem, hát még az erősen hullámzó Fekete tengerben! Nem is mertem 1 méternél beljebb menni, kapásból fel tudott volna dönteni, el tudott volna sodorni, kifejezetten féltem benne.
Hát, igen, boldog ifjú évek!
Az Itáliát körülvevő tengereket imádom - első helyen az Adriát, de a Ligur, a Tirrén, a Jón-tengert is - mikor fiatalon 3x körbeutaztam az országot, mindegyikben volt lehetőségem fürödni. Mindegyik más. A Jón-tenger annyival sötétebb kék, mintha tussal festették volna meg, a Ligur-tenger a legsósabb, az Adria bársonyosan simogató, szelíd, világoskék.
Pár éve még divat volt nálunk a naposparti NBS (Nessebar Beach Resort South). A Király persze továbbra is az Adria maradt, de ott nagyon megugrottak az árak, és kellett némi változatosság. Kellettek a tengeri hullámok, amik az Adriára nem igazán jellemzőek.
Általában egy menetben csűrtünk végig családostul a Balkánon, olykor közel 40°-os kánikulában. Szóval nem vagyunk egy picsogó népség, de azóta eltelt pár év, és az idő vasfoga is kezd eljárni felettem. (Asszony Pajtás még bírja...)
Vizes törülközővel, nem túl lehűtött ásványvízzel (a nagyon hideg a szervezetből kompenzálási reflexet, azaz hőtermelést vált ki!) ki fogjátok bírni a visszautat is. Meg, gondolom, nem a legnagyobb hőségben váltok útnak.
Mindenesetre élvezzétek ki a jó kis kénes gyógyvizet - én nagyon szerettem ott nyaralni hajdan: a Samu süni emlékem is oda fűződik!
"A tenyésztett állatok is antibiotikumokat kapnak, olyannyira, hogy a WHO már figyelmeztetést adott ki a tenyésztőknek, ne használjanak feleslegesen antibiotikumokat. Ráadásul ezek az embereknek szánt ételekbe is bekerülnek így."
Elolvastam az írást, de a fent idézett szövegből nem világos számomra, hogy az állatok által beszedett antibiotikum hogy kerül pl. az én ételembe????? Nem vagyok szőke, és most /pillanat annyira melegem sincs, de valahogy ennek így se füle, se farka.