A sok futásnál nekem a térdem szokott jelezni, így nagyon ritka, hogy 60-70 km-t elérjen a heti mennyiség.
Ezért nem is lesz soha 7/7 futó edzésem.
Mivel az országúti bringázás nekem megfelelő időjárás esetén rendszeres, ezért az ilyen pihenő napok nélküli 9-10 napos sorozat terhelésekben a csak bringás nap a futás pihenő napja.
A bringázásom többségén futás alapozónak felel meg az átlag intenzitás, így nem gond kipihenni, ráadásul a táv sem sok, ritka a 1,5 óránál hosszabb kerékpározás. Általában egy alkalommal 40-80 perceket kerékpározom, ami 20-40km közötti táv szokott lenni.
Jó móka volt ez az 1WTR elsőbálozóként:) Ha nem lenne alig két és fél hét múlva a MammaMontana 100K szívesen maradtam volna még. 21 körig volt így kedvem futni, nem akartam komolyabban leamortizálni magamat. Kicsit részletesebb leírás a versenyről: https://ultrakelek.webnode.hu/l/one-way-ticket-run-egy-masfajta-futoverseny/
:) Lósz@r vagyok! Abban a 15 napban nem volt más dolgunk, futás,bringa, kaja, pihenés. Ami zavaró volt és egyre nyűgösebben ment az a kulacs takarítás, újratöltés másnapra, ruhamosás szárítás. Kaja jól ment, alvás is egyre nyugisabb volt. A futás is egyre megszokottabb lett, mint a munkába járás.Nincs kedve az embernek, de simán elmegy és teszi a dolgát. A szervezetünk ezt már napi rutinnak vette és semmi baja nem volt vele, ezt a többiek is megerősítették. Volt hogy végig dumáltuk a napot, volt hogy órákig meg sem szólaltunk. Szinte minden nap 9-től este 18-ig úton voltunk, inkább ez a rengeteg idő és nem a megtett táv volt fárasztó, volt egy fő futónk, aki minden nap csak futott így hozzá igazodtunk őt segítettük, tehát a mi állapotunk nem befolyásolhatta a tempót. Érdekes a mentális hullámvölgyeket is észre lehetett venni, hiszen 0-24-ben össze voltunk zárva, Bár én a csinos fiatal hölgy sofőrrel töltöttem az éjszakákat, de ébrenlét alatt hárman voltunk egész nap. Volt hogy könnyen megbántódtunk egymás válaszain, volt hogy mi kísérők kicsit többet gondoltunk magunkról és hősködve fel akartuk rúgni a tervet, napi szakaszokat néha mi is végig akartuk futni. De rendszerint valamelyikőnk mindig észnél volt és helyretette a lázadót, visszaigazítva a szigorú precíz tervhez. Iszonyatosan nagy, életre szóló élmény lett belőle, rengeteg pozitív hozadékkal.
Valszeg azért van, mert a feladatosak eleje és vége alacsony pulzussal megy, meg a pihenős részek is. Viccesnek azért vicces, mert ez az 5:30 nálam tényleg szokatlan még ilyen távon, főleg, hogy azért volt benne némi szint is. Meg ugye ez elvileg az LSD...
Nekem 15 nap volt a legtöbb egyben, futás és bringa vegyesen. Átlagban, mintha 15 napig minden nap körbefutottam volna és körbetekertem volna a Velencei tavat :) Tempó kényelmes volt és 10 km es szakaszokban volt csere bringa és futás. A végére rutinná vált fura volt abbahagyni, úgy éreztük menne bármeddig :)
Én találtam erre egy jó gyakorlatot, nekem a combhajlító felső része ahol a seggből comb lesz és attól fájt lefelé egy arasznyi hosszon. Pengetni lehetett ott inakat izmokat, nyomásra is fájt. Gyakorlatot már nem tudom hol találtam, de megjegyeztem saját szavaimmal megpróbálom leírni, de aki ügyes megtalálja a neten :)
Leguggolsz két oldalt kezeiddel támaszkodhatsz így sokkal könnyebb. A kérdéses lábat elöre kell nyújtani, térd enyhén behajlítva lábfej hátrafeszítve. Ami fontos! Medence előre billen és hát homorít, lábfej erősen hátrafeszítve térd behajlítva és eközben olyan mozdulatot kell csinálni a csípővel, mintha a combcsontodat hátrább húznád. Kell érezni hogy ott nyúlik a combhajlító, állítólag ezt a felső részt így lehet jól nyújtani. Képet nem teszek fel, mert szarul nézek ki ebben a pózban :) Nekem pár nyújtás után elmúlt teljesen, igaz akkoriban a havi futott adagom is csökkent. Azóta is csak ezt az egy nyújtó gyakorlatot végzem. Még mindig hanyagolom a bemelegítést és a nyújtást is :(
Na, erre én is ki lennék váncsi. Csinálok én is rá mindent, de csak karbantartásnak jó. Főleg hengerezem, de ez a rész a legmerevebb része a lábamnak. Állítólag az ülő munka miatt rövidül meg.
Ha nem lennének ezek a kihívások, ma jól kipihentem volna magamat. Így meg a Mátrában nosztalgiáztam, és azzal szembesültem, hogy régen volt, tán igaz sem volt, amikor a füredi Avar hotel- Kékes távot 1 órán belül tudtam teljesíteni a maitól úgy 2 km-rel hosszabb és kicsivel több szintet tartalmazó útvonalon. 😪
