Ide várunk minden olyan vasútfotóst, aki tisztességes szándékkal áll ki fotózni, emberszámba veszi a vasutas dolgozókat, a vasútfotósokat, és nem konfrontálódik velük.
.... " És még mielőtt habzó szájjal bárki azzal állna elő, hogy mert én utálom biztos a vasútfotósokat ecetera... Nem, nem utálom, de legyünk már annyira korrekt vasútfotósok, hogy ha ipari területen fotózunk akkor erről tájékoztatjuk azt aki az adott területért felelős. Ne adj Isten még engedélyt is kérünk a fotózásra."
Javaslom e kis szösszenetet elolvasni, kiemelt figyelmet fordítva a 3. 2.1-es alpontra. Abban minden benne van. És ha valaki komolyan végigolvassa, akkor rájön, hogy Grétisasnak igaza van.
.......Viszont ez a tolerancia hiány hülyeség. Bizonyos esetekben értékes a kép a téma miatt és elnézhető a helyszín és beállítások esetlensége. De ez csak nagyon kis százalékban fordul elő. Képet feltölteni meg nem kötelező, sajnos nagyon alacsonyan van az esztétikai igényességünk, ha ez ellen nem emelünk szót. Természetesen magát járatja le az, aki nap mint nap feltesz n+1 képet ugyan onnan, ugyan olyan rossz minőségben. A legjobbak is lőnek rossz képeket, csak nem publikálják. Tényleg ennyire exhibicionista lenne itt a többség, hogy minden áron meg kell mutatni, hogy ma egy adott gép merre járt? Mikor holnap vagy két nap múlva ugyanott fog? Ha kicsit is érdekli a fotózás (már miért ne érdekelné, ha időt szentel rá) akkor ne elégedjen meg annyival, hogy oda kiáll a peronra azt automatába lefotózza, úgy hogy ferde és minden baja van. Vagy ha már ferde és minden baja van, akkor utómunkázza meg. Sokan elítélik, de az a prűd népség nem tudom, hogy hol maradt le az evolúcióban, de valahol nagyon, mert a retusálás igen is szinte kötelező, ha van egy kis szépérzéke az embernek. Szóval én sose értem meg azokat, akik naponta tesznek fel képeket nulla értékkel (se tartalmi, se művészi értelembe). Régebben én is ilyen voltam, úgy látszik megkomolyodtam, túlságosan is :) Persze a többség, hülye elvontnak tart, akinek a véleménye semmit se számít, de szerintem ha nagyon kicsit oda figyelne mindenki arra, hogy mit csinál akkor nem állna ketté a szemem egyes topicok képeinek látván. (Jó azok nem fotóstopicok, de szakmai képek is ritkák). Bocs, hogy hosszú voltam :)
Bizonyos mértékben egyetértünk. Nagyon sokan, különösen azok akik most kezdenek el foglalkozni a vasútfotózással, ezeket a "tüneteket" produkálják. Én is, és hozzám hasonlóan nagyon sokan mind ezt csináltuk. Aztán jöttek nagyon sokan - neveket direkt nem említek, nehogy valaki kimaradjon a sorból, mert senkit nem szeretnék megsérteni -, akik elkezdték mondani a az olyan alapvető dolgokat, amire legmerészebb álmomban sem gondoltam volna. Aztán amikor elgondolkodtam a tőlem tapasztaltabbak szavain, és -több-kevesebb sikerrel - törekedtem a "tanutak" betartására, lényagesen kevesebb szó érte a ház elejét. Persze ennek is két oka van: vagy meg sem nézték a képet, vagy tényleg sikerült a gyakorlatban is alkalmazni az elhangzottakat. Ennek a megítélése nem az én tisztem. :-))) Ugyanakkor nagyon sokan nem értenek - vagy nem akarnak érteni - a szóból, és akkor jönnek az idegesítő képek.
A képek utómunkálataival kapcsolatban az igényesség személyfüggő dolog, mert nem alakult ki még az iyen személyekben ez a fajta tulajdonság. Itt megint csak magamból indulok ki, mert lehet, hogy az én képeim is
nulla értékűek (tartalmi, és művészi értelemben), de az utómunkálatokra (egyenesítés, ha kell szaturáció, élesítés stb.) azért odafigyelek. Legalább ezét ne szóljanak meg.
Ugyanakkor a túlzott - még egyszer is mondom - a túlzott utómunkálatokkal nem értek egyet. Az már nem utómunkálat, hanem bűvészkedés. Csak egy példát említek. Valaki borult időben készít egy képet, de mikor felpakolja, már teljes napsütésben, bárányfelhőkkel az égen látjuk viszont ugyanazt a képet.
Nem voltál hosszú, nincs miért elnézést kérned, mert amit almondtál az a vélenyedet tükrözte. A Fórum meg azért fórum, hogy mindenki elmondhassa a saját vélemyényét.
Amikor legutoljára volt Szentesről katonavonat, akkor történt egy érdekes sztori. Amikor aznapi első vonat útnak indult, már többen vártuk a fotóhelyen a vonatot. Lefotóztuk, örültünk, hogy sikerült, szedelőzködtünk és indultunk volna tovább. Ekkor megállt egy teljesen civil autó, és kiszólt egy fazon, hogy ne siessünk csak annyira, álljunk meg egy pillanatra. Megijedtünk, mert azt hittük, hogy a katonaságtól volt valaki. Aztán rögtön kiderült, hogy a közelben levő temetőt kereste az illető.
Cunamiban már mindegy... meg akkor egyébként sem jár vonat... mellesleg a pannon tenger már elég régen kiszáradt... és a legközelebbi tenger is meglehetősen messze van... ja és nem vagyunk japánban, szóval nyugodtan nevezhetjük szökőárnak. :)
Aranyos, hogy flame-et próbálsz indítani, de kevered a szezont a fa#o#al.
Felüljáró=közforgalom számára megnyitott terület=peron Szerinted ha belegondolsz ilyen helyen kell mellény? Naugye...
Szári bevágás... szerinted ott bele lógsz az űrszelvénybe, vagy a megközelítés során a vasút mellett, vagy azon keresztül kell haladnod... áá hagyjuk...
"...Egy szó mint száz, pályaudvaron fotózni a közforgalom számára megnyitott területekről lenne korrekt, nyílt pályán pedig az űrszelvényen kivül jólláthatósági mellényben."
Szia,
Tehát...
Ha esetleg kimegyek Szárra, a bevágáshoz, és fölegyek a dombtetőre, vagy csak a gyalogos felüljáróra, akkor is legyen rajtam mellény????
Írhattam volna a fotóriportereket is lényege ugyanaz. Az első bekezdéssel egyetértek, ha vki tartja a hátát miattunk, annyival tartozunk neki, hogy nem teszünk keresztbe. Viszont ez a tolerancia hiány hülyeség. Bizonyos esetekben értékes a kép a téma miatt és elnézhető a helyszín és beállítások esetlensége. De ez csak nagyon kis százalékban fordul elő. Képet feltölteni meg nem kötelező, sajnos nagyon alacsonyan van az esztétikai igényességünk, ha ez ellen nem emelünk szót. Természetesen magát járatja le az, aki nap mint nap feltesz n+1 képet ugyan onnan, ugyan olyan rossz minőségben. A legjobbak is lőnek rossz képeket, csak nem publikálják. Tényleg ennyire exhibicionista lenne itt a többség, hogy minden áron meg kell mutatni, hogy ma egy adott gép merre járt? Mikor holnap vagy két nap múlva ugyanott fog? Ha kicsit is érdekli a fotózás (már miért ne érdekelné, ha időt szentel rá) akkor ne elégedjen meg annyival, hogy oda kiáll a peronra azt automatába lefotózza, úgy hogy ferde és minden baja van. Vagy ha már ferde és minden baja van, akkor utómunkázza meg. Sokan elítélik, de az a prűd népség nem tudom, hogy hol maradt le az evolúcióban, de valahol nagyon, mert a retusálás igen is szinte kötelező, ha van egy kis szépérzéke az embernek. Szóval én sose értem meg azokat, akik naponta tesznek fel képeket nulla értékkel (se tartalmi, se művészi értelembe). Régebben én is ilyen voltam, úgy látszik megkomolyodtam, túlságosan is :) Persze a többség, hülye elvontnak tart, akinek a véleménye semmit se számít, de szerintem ha nagyon kicsit oda figyelne mindenki arra, hogy mit csinál akkor nem állna ketté a szemem egyes topicok képeinek látván. (Jó azok nem fotóstopicok, de szakmai képek is ritkák). Bocs, hogy hosszú voltam :)
A paparazzók egy külön "állatfaj" a fotósok között. Megítélésem szerint a vasútfotósok nem egyenlők a paparazzókkal.
Osztom Grétisas nézetét az általa elmondottakkal, különösen a legális fotózási hely megválasztásával kapcsolatban. Ha engedélyt is kap az illető fotóstárs, ott kezdődik a fotós korrektsége, amit a magatartása tükröz. Engedély birtokában nem jogosít fel senkit, hogy adott esetben térvilloszlopra, állomási szakaszolóra és egyéb életveszélyes helyekre felmásszon, mert ezzel nem csak magát teszi ki életveszélynek, hanem a neki engedélyt adó személyt is kényelmetlen helyzetbe hozza, ami adott esetben - és talán nem túlzás - állásvesztéssel járhat. Ehhez pedig egyikünknek sincs joga.
Az érem másik oldala, pedig az egymással - fotósok közötti - tolerancia. Ha betartjuk Grétisas intelmeit, és állomáson csak peronról tudunk fotózni, akkor a feltett képeket nem csuklóból "leugatni" kéne, hanem elgondolkodni azon, hogy adott esetben volt-e a fotóstársnak ideje, és alkalma másik helyet választani. Amíg ez a tolerancia nem alakul ki a fotósok között, és csak a beszólások - kinek, kinek vérmérséklete szerint - maradnak, amíg egy jobb fogásnak nem örül a társaság, hanem csak "elirigyli" a képet a másiktól, addig nincs miről beszélni.
Ha először ki-ki a saját fejében rendet tesz, és csak töredékében tartja be az itt és a korábbi hozzászólásokban megfogalmazottakat, akkor már megérte ez az eszmecsere. Ehhez először persze a saját gyarlóságunkon kéne túllépni.
