1100 feet, az nagyjából 400m, ez az új magyar szabályozásnál közelebb van, de azt is mondja a faszi, hogy legalább egy mérföld ami talán elviselhető lenne, az ~ 1.5km
Ez kb. 250 MWeff teljesítménynek felel meg, ennek fele jutott volna nekünk: 125 MWeff.
Eszerint a bősi 720 MWp erőmű fajlagos kihasználtsága ~34 % körül mozog, ami egy jobb helyen lévő szárazföldi szélturbina kapacitásfaktorával vethető össze.
Az elv itt is ugyanez, csak a pech az, hogy itt teli "fával" (nagyobb súllyal mint a másik mérlegnyelv) felfelé is kell menni, nem csak egyirányban lefelé.
Arra utaltam ami nálunk és ma van. A vizimozgatáshoz: a lényeg tehát az, hogy már ezelőtt jóval a most emlegetett zöldenergiák előtt, volt aki fejében a gondolat megszületett és meg is meg is valósította, azaz ahogy a latin mondja: Nihil novi sub sole.
"de az ilyen területeket már rég kizárólag az határozza meg"
A kizárólagosságot nem venném 100%ra. Persze sok területét és sok oldalát igen, különösen hazánkban, de világviszonylatban azért nem teljesen így van mindenhol és minden téren - szerintem. Pl hogy elraknak akkutelepeket a hálózati szolgáltatók és tulajdonosok, az az ő döntésük.
Lásd csak a nemrég sziklatövis által berakott vizierőművet - nyilván kell politikai döntéshozatalnak is lennie a háttérben mert különben nem valósítható meg egy ekkora szintű ebruházás, de azért ez nem egyfajta kizárólagos dolog, és pl. szemléletben is ég és föld, mint ami nálunk van a politikai oldalon.
Amit láttam az se mai darab volt, valamikor 70-80as években csinálták egy ilyen komplett megújulós-szemléletformálós központban, jópofa cucc. Mondjuk hogy energetikailag mennyire jó vagy nem jó, megéri-e gazdaságilag a mai viszonyok között, jó kérdés,
Ez egy olyan cucc volt, ami hegyre mászik fel, azaz nem vizen sikló dolog, a Budai Várban lévő siklóra emlékeztető eszköz funkcionálisan.
Azért tegyük, hozzá, hogy a vizhajtású siklók spanyolviaszát nem Dániában, hanem Portugáliában találták föl és már két évszázad távlatában, 1882 -ben Braga városában épült meg az első. Volt valamelyik tudományos csatornán, hogy egy szűk hegyi ösvény mentén meg egy olyan épült, aminek egy sínje van, hegyi patak hajtja a vízkereket, különösen látványos a középen levő kitérő a két váltóval.
Valamikor létezett (a létezett szocializmus időszakában) egy olyan, hogy Gyárszerelő- és beruházó szak. Épp az ilyen ipartelepítési dolgokat (is) tanították, ahol kezdve az erőforrások, azok földrajzi elhelyezkedéséből adódó szállítási költségekkel való súlyozás, uralkodó szélirány, környezetre való hatásoktól kezdve egész a munkaerőtervek, előképzésekkel stb foglalkoztak, oktattak méghozzá komoly, esetenként külföldi beruházásokat (pl. az akkori TESCO Külkereskedelmi Vállalat keretében) megjárt ipari vezető szakemberek, így most a szűkebben vett szakmai területek, mint talajemechanika, alapozás, vasbeton, gépészet, vegyipari gépészet és folyamatok, élelmiszer gyártás és élelmiszeripari gépek gyártása, de nem otthoni kenyérdagasztó, hanem kenyér- sajt-, vágóhídi vonalak gyártása na és összeszervezése a nyugati importbeszállítókkal. Utolsó szempont volt a politikai viszonyulás (lásd: SECAM sugárzási rendszer, vagy Togliatti et --> VAZ, stb)
Na, akkoriban figyelembe vették a szakmai véleményeket meg érveket (általában), mostanában viszont egyáltalán nem. Ennek szerintem kegyetlen árát fogjuk megfizetni és nem csak gazdasági értelemben. Tehát mondani ugyan lehet, hogy az ilyen energiával foglalkozó fórumokba nem való a politika, de az ilyen területeket már rég kizárólag az határozza meg.
A Szigetköz és állapotához ennek nem sok köze volt. Elég részletes irodalma van az ok-okozati összefüggéseknek.
Ugyanakkor mindenképpen meg kell említeni, hogy a Szigetköz "újraélesztése" igen útvonalon halad és eredményes, dicséret azoknak az embereknek szervezeteknek, akik rengeteget dolgoznak eme ügy érdekében.
Továbbmegyek - a sok tévhittel ellentétben, pl Dániában ahol voltam pár igen érdekes megújuló körkiránduláson miket is csinálnak (pl gravitációsan vízzel hajtott sikló fel a hegyre, meg ilyenek) ott ornitológus egyesületek és társasságok állítottak fel szélerőműveket.... Biztos mert hülyék.....
És nagyon jól működik emellett a közösségi energiatermelés rendszere is.
Ez megint komoly információhiányra vall a mai valóságot illetően.
Nem azt vitatom hogy soha sehol nem volt ilyen gond, de ha az első előítéleten túllépsz és utánanézel konkrétumoknak és számoknak, már kiderül, nem teljesen igaz abban az állításod amire utal a tartalma - legalábbis manapság
Mára ott tart ez az ipar, hogy monitorozzák amennyire lehetséges ezen hatásokat, így pl a madárelhullásokat is. Ha kíváncsi vagy rá, utánanézel, de ha röviden akarnék válaszolni, sok a tévhit ezzel kapcsolatban - nekem is volt, nem kevés. Vannak módszerek, amikkel elérhető hogy gyakorlatilag 0 közeli madárhullás valósul meg a széltornyok közelében (aszimmetrikusan festett lapátok, stb), és elvétve van egy egy eset. Eleve ha túl sok lenne, azt a lapát se élné túl, hidd el, abban is ugyanúgy kér keletkezik.
A hagyományos erőművek működése, kiszolgálása működtetése nagyságrendekkel több kárt okoz az élővilágban, és a madarakéban is, de valahogy mégis mást szeretünk kiemelni. Pl csak maguk az ezen erőműveket kiszolgáló szállítmányozó autók több vadat ütnek el és több madarat gázolnak el fajlagosan egységnyi energiára vetítve mint maguk a szélerőművek, ahol gyakorlatilag a működtetésre minimál erőforrásra és háttérre van szükség, a nullával egyenlő. Egy erőmű üzemelésénél ez viszont brutális mennyiség (külső beszállítók, tervszerű és preventív karbantartások, anyag eszköz árú szállítások, hulladéktárolás (salak, radioaktív, akármilyen) és feldolgozás, stb)
Nyilván nem a Hortobágy közepén kell telepíteni, de ez nem egyenlő azzal, hogy sehol sem.
Az, hogy hová lehet / kell / érdemes / telepíteni széltornyot az egy összetett dolog. Ebből csak egy - bár kiemelten fontos - fontos tényező az, hogy fújjon a szél az adott helyen adott magasságban, mert nyilván különben nincs értelme.
Nyugaton ezt elég komolyan veszik, és mielőtt felállítanak egy ilyen eszközt igen komoly tanulmányok zajlanak - a széljáráson túl IS. Nálunk a legtöbb esetben ismeretlenek az ilyen fogalmak, mint pl. energiaföldrajz stb. Ugyanis lehet meglepő, de kb 8-10 tudományterület képviselői és véleménye alapján majd társadalmi egyeztetés mellett történnek meg ezek a dolgok. Az ilyen tanulmányokban részt vesznek energetikai szereplőkön túl földrajzosok, társadalomkutatók, ornitológusok, tájépítészek, és egyéb szervezetek.
Elindult hazánkban egy önkéntes projekt, egy apró háttérmunkával én is belekerültem. Kb 20-30 civil szervezet, energetikusok, egyetemek, tanszékek, de még a WHO is benne van. A vége egy nagy anyag lesz, melyben a hazai lehetőségeket vizsgálja felül szélenergia területen - minden szempontból. Ha minden szempontot - energetika, társadalomtudományok, biológiai kérdések, településkép, földrajz, stb - összeadunk, hazánknak nagyságrendileg 5-6%-a területén lehet elvben érdemes és elgondolkodtató szélgenerátorokat elhelyezni.
A tanulmány pont azért készül, mert az állam azért nem vételen tiltotta a szélerőműveket. Nem a zaj, az emberekre élővilágra gyakorolt hatása. településkép, vagy hasonlóak miatt - persze lehet vannak akik ezt bevették, de ők inkább naivak ezzel kapcsolatban. Egyfajta "piacvédelem" és piacszerzés ha úgy tetszik, de látjuk mi is történik energetika terén MOL, Alteo és egyéb zugcégekkel, és innen politika, nem idevaló.
Aztán eme tanulmányt és részletes elemzést majd vagy figyelembe veszik, vagy nem (a részemről szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban).
Hát azért tőlünk nyugatabbra él párszázezer ember a szélerőművekhez elég közel, és nem nagyon hőbörögnek, mert mára nincs miért igazából. Az életüket nem tették tönkre, főleg a mai generációs szélgenerátorok végképp nem. Pedig ott nagyobb szava van az egyénnek, társadalmi csoportoknak mint nálunk, mégis százával vannak a széltornyok a települések mellett.
Úgy, hogy nyugaton jellemzően ez a törvényben meghatározott távolság ennél jóval kisebb, általában párszáz métert határoztak meg törvényileg.
Lehet apró részleteken vitázni, nem fogok, a szigetköz legnagyobb problémája, hogy nem kap elég vizet. Minden más csak sebtapasz.
Semmilyen egyezmény nem kötelezett ennek a műtárgynak a megépítésére, főleg, hogy ez csak az osztrákokig nyitotta (volna) meg a mélymerülésű hajók előtt a utat, kifejezetten hátrányos magyar szemszögből.
A névleges teljesítmény csak egy cimke, a Duna vízállása határozza meg azt az effektív teljesítményt amit éves átlagban megtermel és ez fele sincs annak.
"A nagymarosi nem oldotta volna meg a szigetköz problémáját,"
De, megoldotta volna, ennek ugyanis része volt egy a Szigetköz alsó szakaszán megépítendő duzzasztómű, ami megvédte volna a szakaszt a napi "árhullámok" következményeitől...
A "C variáns" eleve a magyar fél építkezés közbeni kihátrálása miatt épült meg...
Kisebb méretben azért megépült a "fenékküszöbnek" nevezett szörnyedvény, ami alkalmatlan erre a feladatra...
A kihátrálás idejében már nem volt kérdés hogy megépül e az erőmű...
Egyébként Paks reaktor nagyságú energiatermelése lett volna magyar részre (440MW).
A még megépítendő adonyi, és fajszi erőművel együtt 690MW. Az 1948-as Belgrádi Egyezmény és annak 2008-as EU módosítása ugyanis kötelező ránk nézve.
Amúgy a bősi építés elhatározása 1977-ben történt. Az építkezés osztrák cégre bízása jóval későbbi történet...
1984-ben a Felső-Dunán állami nagyberuházásként megkezdődött az építkezés.
Méghozzá osztrák segítséggel: a Donaukraftwerk felkészült rá, hogy Bécs alatt megépíti a hainburgi erőművet, ám ez az osztrák környezetvédők és a hivatalos csehszlovák tiltakozás hatására elmaradt. A cég kapacitása így felszabadult, gépei és szakértői készen álltak a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megépítésére. Osztrák bankoktól hitelt is szereztek az építkezéshez, melyet a magyar és a csehszlovák fél a vízlépcsőrendszer majdani hasznából törlesztett volna.
A szigetközi élővilág pusztulásával fizettünk a nem megépítésével egyrészről, ...
Ez nem így van. A C variáns megépítése miatt fizettünk az élővilág pusztulásával, aminek egy jelentős része mindenképp bekövetkezett volna ha az eredeti tervek szerint épül is meg.
A nagymarosi nem oldotta volna meg a szigetköz problémáját, az a bősi erőmű menetrendtartó üzeméből származó napi kétszeri árhullámot lett volna hivatott csillapítani.... persze újabb problémák előidézésével folyásirányban.
Sokan misztifikálják a bősi erőmű energetikai jelentőségét Magyarország számára... méltánytalanul. Semmi jelentősége nem lett volna sem az ország energiaellátásában, sem a hálózatüzemeltetésben. Az a 150-200 MWeff teljesítmény ami nekünk jutott volna nem tényező az energiarendszerünkben. Ráadásul mint kiderült ez is erősen időjárásfüggő, aszályos időszakokban éppenhogy a saját önfogyasztását tudja megtermelni, összességében pedig a kapacitásfaktora nem éri el egy tengeri szélerőművét.
Ezért is próbálták a hajózhatóságot és az árvízvédelmet felhozni elsődleges célként a megépítésére. Valójában az osztrák oldalon elfogyott az építhető gát, ezért az ottani építővállalatok lobbitevékenysége volt az egyetlen valós oka a projektnek. A vízügyi szakemberek tisztában voltak vele, hogy ha elkezdjük a Dunát a mi oldalunkon is lépcsőzni, végig kell menni az egész szakaszon a Vaskapuig. Jó üzlet a gátépítőknek.
Ezzel az erővel a Balatonon is építhetnénk árapály erőművet, némi energiát az is termelne és lehetne hivatkozni, milyen nagy szolgálatot tesz a gát tetején kialakított közút a két part összekötésével.
Persze ugyanazok akik sírnak néhány szerencsétlen madár pusztulásán a szélkerekek miatt semmibe veszik azt az ökológiai katasztrófát, amit egy ilyen visszafordíthatatlan környezetátalakítás okoz. Szörnyű, de a távvezetékek és főleg a házimacskák nagyságrendekkel több madarat pusztítanak el.
Hozzászámítottam ugyan... olvashattad, de sajnos a tetemes osztrák vízenergia kapacitás sem teszi lehetővé az időjárásfüggő megújulók tökéletes kiegyenlítését, sőt valójában nem alkalmas terheléskövető üzemre. Erre náluk is a gázturbinás hőerőművek és újabban az akkumulátoros tárolók szolgálnak, ahogyan már sokszor leírtam.
A vízerőművek, különösen a Dunán nem arra valók, hogy a potenciométert tekergessék a hálózatüzemeltetők és folyamatosan kövesse a terhelést a leadott teljesítményével. Erre két okból sem alkalmas. Az egyik, mert nem úgy van felépítve, a másik, mert a Duna folyását nem illik rángatni, a turbinákra érkező hatalmas víztömeg tehetetlensége kizárja a gyors változtatást, ezért alaperőműként használják.
Hasonló problémákkal szembesülnek a szivattyús tárolók, SZET-ek is. Szabályozásra nem, csak menetrendtartó erőműként lehetséges a használata. Technikailag megoldható, újabban építenek kifejezetten szabályozási célokra is SZET-et, de ezeknél külön turbina van a terhelésre és külön a szivattyúzásra. Hogy mennyire nem triviális a vízerőművek szabályozása, arra példa, hogy most épül Ausztriában egy világelső, 170 MW-os, jól szabályozható szivattyús tároló.
It’s a world-first for a variable-speed pumped storage plant, explains Tomi Erstic, business development manager for central and eastern Europe at GE Hydro Solutions.
Ausztria a szabályozás feladatainak jelentős részét gázturbinás erőművekkel oldja meg, de aktívan telepíti az akkus tárolókat is, az évtized végére 1 GW teljesítményt szándékozik telepíteni Európa legnagyobb vízenergia szolgáltatója.
One of Austria’s leading utilities has realized the benefits of battery energy storage, and has embraced software-based methods for scaling up its deployment of the technology. In early 2023, VERBUND, among the largest producers of hydropower in Europe, added 42 MW to its battery storage sites, with plans to install a total of 1 GW of battery storage capabilities by the end of 2030.
