... az alább említett könyv (~200 oldal) elemzi a MiG-21Bisz - MiG-21MF - Mirage-IIIC - F-4 légiharc manővereit (egyes, géppár, raj, század szinten), melyik gép ellen mivel van esélye a Bisz pilótának, stb...
Legelső MiG-21bis átképzés a Szovjetunióban. A '21bis harci alkalmazásához létezik egy manual, taktikai ajánlások, manőverezés a hajtómű CsR üzemmódján, részletesen taglalja a lehetőségeket pl. vs slatted F-4E, paraméterekkel, manőverek rajzaival stb. Ez a manual járt a pilótáink kezében odakint.
Az itthoni képzési rendszerbe ez nem(sem) került bele...
Nyilván nem kérdezgettem végig három ezred veteránjait, mondhatod, hogy durván általánosítok.
Konkrétan az alábbi orosz gyakorlat leírását küldtem át három éve néhány pilótánknak, közülük ketten az első szovjet átképzéstől '89-ig repülték a bis-t. Válaszaikban ott a lényeg:
" Nem használtunk ilyen lőszert "
" Még csak hasonló feladatokat sem repültünk..."
'79-től rendszerben állt a MiG-23MF Pápán. Elvileg meg volt a lehetőség a 21-esen repülő állománynak, hogy BVR képességű 'ellenfél' ellen gyakoroljanak. Sosem valósult meg hasonló, még csak alapvető DACT, 1 v 1('21 v '23) feladat sem került bele a képzési rendszerbe...
" PRL-AM-GS-23 Rádiólokátor Elleni Gépágyú Lövedéket elvileg kellett hogy ismerjék a MiG-23MF pilótáink. "
Adódik a kérdés:
Tudsz olyan realisztikus gyakorlatról Magyarországon, amikor ezt a lőszert -23MF alkalmazta pé- a 'lérak' ellen?
" The MiG's slow speed capability was incredible, but not as good as that of the F/A-18...."
" Phelan explained what "treeing" someone meant:
You treed someone by getting them to run out of airspeed so that they could no longer pull a loop. If they tried to, you knew they would fall off to either side, or they would bob their noses up and down. The Soviets had a terrific airplane in the MiG-21. Hands down, I could kill anyone other than an F-16 or an F/A-18 in that airplane. The F-16 could fly over the top of me and get in behind and the F/A-18 had even better low-speed handling. As for the others, I would do the tree. Taking the F-14 as an example, I would try and get them to go vertical a couple of times and then park right behind them. "
page 295.:
" I had just treed this F-15 and am pulling up right behind this guy with less than 100 knots of airspeed. All of a sudden, this huge F-15 just starts falling back down towards me, out of control. He had completely run out of airspeed. " " back on the ground the Eagle pilot told to Phelan: I got lost in myself. For a minute I thought I was fighting a real MiG."
page 288.:
" As part of PEACE PHARAOH(1979), Egyptian pilots had been trained to fly the Phantom in the United States, and Larsen was one of the IPs:"
" One day we went out and as part of some F-4 advanced handling sorties, I showed him slow loops, entered from only 350 knots when the usual minimal entry speed was 500 knots. The F-4 would flop about at the top, and the maneuver was kind of prohibited. I asked him what he thought. He told me he could do the same maneuver in the MiG-21 with only 275 knots of entry speed. "
Nálunk egyszerűen tilos volt ezen sebességtartományoknak még csak a közelébe is 'lemerészkedni'...
" A volt PG-s Dózsa György berepülő pilóta szerint a 21-est el lehetett vinni fegyverzet nélkül 31-32 fokig is, de afellett bármiféle külső függesztéssel az igen rövid élet és az árnyékvilág gyors meglátogatását vonja maga után. A 31-32 fokkal is repülni az a kategória, ami nem a mezei pilótára jellemző dolog... "
Román Lancer, aerodinamikailag azonos a mi MF-einkkel.
" A helyzet nem ennyire egyszerű, mert az F-104 gépeken lehetséges, hogy volt infracsapda míg a MiG-21 egyetlenegy változatán sem volt. "
Már hogyne lett volna - 'АСО-2И' típusnéven
Még az afgán MF-ek és bis-ek is ezzel repkedtek, a szovjet ezredeknél pedig a háborús készleten volt.
Végtelenül egyszerűen adaptálható volt, a startrakéta függesztési pontjaira klikk-klakk, és ennek vezetékrendszerét, kabin-kapcsolóit használta a működtetéshez. A képen egy afgán 21-esen látszik:
Ivánnál több 'dolog' nem repkedett békeidőben, amit a III.VH-ban elővettek volna.
A mai napig jönnek elő eddig ismeretlen adatok. Jó példa erre pl. a dipól-lőszer a 21-eshez. A mi pilótáink sosem hallottak róla, míg a szovjetek gyakorló légiharcban is alkalmazták. Pl. Mari(Sovit 'Top-Gun') 1985, a berezai ezred MiG-21bis-ei a helyi MiG-23-aok ellen:
Конец мая-начало июня 1985г.Мары-1.Проверка 927иап. Свободный воздушный бой звена.Ведущая пара:командир полка-замполит.Ведомая пара:зам.командира-ст.штурман."Противник"-пара МиГ-23 местной авиагруппы. План боя был разработан в трёх вариантах,в зависимости от построения боевого порядка "противника". Сходились на встречных курсах.Пара "противника"разомкнулась по фронту с интервалом 2-3км.Командир определил :"Вариант №2". На дальности до "противника" 30-35км командую :"Маневр". Ведущие пар из пушки ГШ-23 отстреливают снаряды с диполями.После отстрела - разворот на 180*,ведущая пара вправо,ведомая-влево.Высота 1500-1800м."Противник" идёт выше. Наблюдаю за сближением.На дальности 15-20км - "Маневр".Отстрел ИК-ловушек АСО-2И и переворот.На выходе в горизонт ведущей паре:"Цель слева под 45,дальность 3" - "Наблюдаю,атакую". Ведомой паре:"Цель справа под 45,дальность 3" - "Наблюдаю,атакую"
Egyébként szerinted az R-60 mennyire lett volna hatásos? Én azt szűrtem le, hogy bár nem ér fel a nyugati rakétákkal, de azon kevés szovjet repülőgépfedélzeti rakéták egyike amelyik már egész használható volt.
A helyzet nem ennyire egyszerű, mert az F-104 gépeken lehetséges, hogy volt infracsapda míg a MiG-21 egyetlenegy változatán sem volt. 1982-ben láthattuk, hogy az Lima AIM-9-es mennyire jól indítható szemből. A megközelítési fázisban iszonyatos mészárlást tudtak volna rendezni azok a gépek, amiken volt AIM-9L vagy AIM-9S. Az AIM-9S az M butított változata volt IRCCM nélkül, de olyan gépek ellen, ahol nincs infracsapda oda IRCCM sem kell...
Nem véletlenül terjedt el viharos sebességgel az AIM-9L/M szinte minden NATO/US gépen mikor a 4. gen orosz vadászok felbukkantak.
A "konyhai mosogató taktika". Egyszerűen szükség volt midenre, amit képes lett volna bombázni. Nem véletlen, hogy a Hidegháború vége után ezeket szórták ki először.
Akkor ezek szerint az NSzK-s gépek ellen komoly esélyük lett volna a MiG-21-eseknek. Sőt, WVR esetén még az olaszok ellen is.
Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mire mentek volna a MiG-23-asok, BVR képességük ugye inkább csak elméleti volt, közelharcban meg határozott hátrányban voltak szinte mindennel szemben, talán kivéve a Starfightert.
Már a '80-as évek közepén felkészült a Block 40/42 széria az AIM-120 fogadására, de talán már a 30/32 is. Az 1990-es évek elején viharos gyorsasággal terjedt el az AIM-120 a jenki gépeken a hidegháború egyik utolsó nagy lecsapódásaként. 1992 végén már iraki reptilalmi zónát megszegő gépet szedtek le vele F-16-ról és 1994 tavaszán meg szerb gépeket.
F-4F soha nem votl Sparrow platfrom az F-4ICE egyből AMRAAM-ra váltott. Addig nem volt BVR képessége.
F-4F - 4xAIM-9L. Nem volt BVR képessége a gépnek, de kevesebb tüzelőanyag kapacitása volt és még ezen felül is könnyebb volt, mint az F-4E. AIM-9M-et a '90-es évek elejéig csak az angolok kaptak.
USAF
F-16C - 4xAIM-9M vagy 6xAIM-9M.
Olasz o.
F-104ASA
F-104S
AIM-9S volt az olaszoknak, de egyes források szerint kaptak Lima változatot is. Az ASA változat tudott asszem 2xAspide - ez valójásban AIM-7E leszármazott - és 2xAIM-9S/L-re még szárnyvégi pótos esetén is asszem.
A Sparrow változatban nem vagyok biztos, de még az angol Skyflash változatnak sem volt dual thrust hajótműve, az olasz Sparrow változat sem AIM-7F leszármazott volt asszem.
F-16 különféle változatai és F-4E még szóbajöhetett USAF vonalon. Természetesen ez nem azonos képeséggekkel valósult volna meg. Irakban 1991-ben viszont voltak fura helyezetek. F-16 gépek aprították az iraki csapatokhat a határhoz közel, miközben A-10 repült be mélyebben levő célokat támadni. Az A-10 pilóták panaszkodtak is emiatt rendesen, mert a gépben nincs robotpilóta, lassabb, nagyon hosszú bevetéseket repültek.
Na, pont ez a baj, nem lehet újratölteni a levegőben. Egyébként sokat javítana a gépen.
Az újabb változatokat lehet és a régebbi gépek átalakítása sem lehetetlen. Számtalan gépet alakítottak át utólag, hogy légiutántöltésre alkalmas legyen. A Szu-24 is csak az 'M' változattól vált képesség erre tudtommal, a régi francia vadászok is asszem utólag kaptak fix csonkot és a Gripen képessége is utólag lett megteremtve. Tehát ez a hiba korrigálható egyszerűen forrás hiány és az orosz tankerek alacsony sáza miatt erre soha nem került sor, mert igény sem volt rá nagyon.
Javíts ki ha tévedek, de én úgy tudom, a gerinctartályos 29-es repülési jellemzői olyan mértékben romlottak, hogy nem érte meg belevágni az átalakításba. Az SzMT-nél egy ideig erőltették, de végül feladták, és visszatértek a kissebb gerinctartályhoz (9.13) ami azért nem egy komoly előrelépés.
Nem minden változatnak volt azonos mértékű gerinc növelése tudtommal, az SzMT a legszélsőségessebb, nagyon sokat feláldoztak a gép teljesítményéből egyéb plusz képességekért cserébe.
Az SzMT-t vett Algéria csak mivel kiderült, hogy a kedves szállító használt elemeket is épített be az új gépekbe szépen elküldték őket a sunyiba, a gépeket visszapasszolták és inkább kevesebb, de potensebb Szu-30MKA változatot rendszeresítettek. A visszaküldött gépeket az oroszok rendszerbe állították. Ironikus módon ezek a gépek elvileg a legmodernebb gépek közé tartoznak, bizonyos szempontból ezek a legpotensebb vasaik, már ha van hozzá megfelelő fegyverzet.
Még egy probléma van a 29-essel szerintem. Méretéhez képest nagyon nagy a radarkeresztmetszete.
Ezt nem tudom sem megerősíteni sem cáfolni, mert az RCS karakterisztika szigorúan titkos. Becslések és szóbeszédek vannak, de hogy a gép méretéhez képest mennyi lóg ki az átlagból azt nem tudhatom és sanszosante sem...
Kicsit más: Egy európai háború esetén, az amiknak melyik lett volna a fő taktikai csapásmérő típusuk a 80-as években? Az A-10-est leszámítva természetesen.
Az A-10 nem taktikai csapásmérő volt, külön kategóra mert elvileg csak CAS feladatköre volt és semmi más. A TAC fő csapásmérői az F-111 különféle változatai voltak, ezek közül állandó jelleggel állomásozott Angliában elég szép számú gép, ahogy A-10 is. A vadászok Hollandiában és Németországban voltak, F-15 és F-16 gépek, de az F-16 az ugyebár csapásmérő feladatkörrel is bírt, csak sokkal kurtább lába volt, mint az F-111-nek, nem volt sem vakbombázó képessége egészen az F-16C Block 25-ig tudtommal. Az akkori radar SAR üzemmódja és többi avionikai fejlesztés elvileg képessé tette az F-111-hez hasonló vagy jobb éjszakai vakbombázásra is, de PGM és TGP nélkül.
1989-ben ez volt a helyzet.
(Az egyéb egységeket nem sorolom fel, amik ezek alá voltak betagozódva.)
66th Electronic Countermeasures Wing (ECW) - Upper Heyford, UK
42nd ECS: 18 EF-111A
43rd ECS: EC-130H
US 16th Air Force HQ - Torrejon, Spain
401st TFW - Torrejon, Spain:
612th TFS: 24 F-16C Block 30
613th TFS: 24 F-16C Block 30
614th TFS: 24 F-16C Block 30
Ha érdekel a teljes lista, akkor keress rá a NATO Order of Battle 1989-er. Érdekes olvasmány.
Ez csak az állandó állomány volt Európában, de még ekkor is temérdek F-4E repült, amit vadász feladatkörből már teljesen kiszorított az F-15 és F-16, csak csapásmérőként számoltak velük tudtommal.
A hajtómű fajlagos fogyasztása elvben nem katasztrofálisan rossz és F-16-hoz hasonló mennyiségű tü.ag. fér bele. A bibi az, hogy a 29-es nem légiutántölthet és csak törzs alatti pótos van. Fejből nem tudom, hogy melyik változattól van, hogy a szárny alatti belső két pont is nedves függeszétsi pont. Ha oda két pótost raksz, akkor elég kellemes repülési ideje lehet, csak elveszti a BVR képességet. A '80-as években ez nem lett volna gond, hiszen a F-16 gépek csak Sidewindert hordoztak, bár igaz, hogy akár hatot is.
Na, pont ez a baj, nem lehet újratölteni a levegőben. Egyébként sokat javítana a gépen.
Javíts ki ha tévedek, de én úgy tudom, a gerinctartályos 29-es repülési jellemzői olyan mértékben romlottak, hogy nem érte meg belevágni az átalakításba. Az SzMT-nél egy ideig erőltették, de végül feladták, és visszatértek a kissebb gerinctartályhoz (9.13) ami azért nem egy komoly előrelépés.
Még egy probléma van a 29-essel szerintem. Méretéhez képest nagyon nagy a radarkeresztmetszete.
Kicsit más: Egy európai háború esetén, az amiknak melyik lett volna a fő taktikai csapásmérő típusuk a 80-as években? Az A-10-est leszámítva természetesen.
MiG-21bisz vs tetszőleges NATO gép (F-15, F-16, etc) a '90-es évek végén beszélgetéshez csak egy adalék.
Még az OAF előtt a Szerb légierő döntött úgy hogy egyetlen bevetést sem próbálnak meg végrehajtani az L-17 (MiG-21bisz) gépekkel, és kizárólag az L-18-assal (MiG-29) próbálkoztak.
Éppen ezért írtam, hogy a SzU-27 csak elméletben egyenlő az F-15-el fordulóharcban. Amúgy valami hasonlót olvastam egy régi aranysasban megjelent cikksorozatban is (F-15 vs Szu-27 vagy ilyesmi címmel) De mondjuk azért egy SzU-35Sz már igen komoly ellenfél.
A Szu-27 mindent összevetve a '80-as évek végén és '90-es évek közepé elméletben nagyon is összemérhető volt közeli légiharc terén. A szükséges repteljesítménye meg volt, mags szuboszonikus tartományban picit gyengébb, alacsonyabb sebessgnél enyhe fölényben volt az F-15-tel szemben. Az R-73 HOBS képessége az AIM-9X-ig páratlan volt, utána viszont nemhogy felsőbbrendű, de igencsak alsóbbrendű. A BVR képessége az, ami minden esküdözés ellenére elég harmatos az R-27R és az orosz harácszati elektronikának megvannak a maga korlátai.
Még egy kis kitérő. Én továbbra sem tartom a MiG-29-est méltó ellenfélnek közelharcban sem. Papíron jók a repülési adatai, de a gyakorlatban ez a repülőgép sz@rt sem ér, szánalmas üzemanyag kapacitása miatt. Ha jól tudom az egyik afrikai helyi háborúban orrba szájba alázták a 29-eseket a Szu-27-esek, kihasználva, hogy a MiG-nek nincs üzemanyaga semmihez sem.
A véleményem a 29-esről, hogy mint repülőgép, egy mestermű, de mint harci repülőgép, pocsék konstrukció.
A MiG-29-es Nyugat-Európára, egy NATO vs VSz összecsapásra tervezték az ottani távolságokat figyelembe véve. Nem hibázthatható azért, hogy a vélhetőleg jóval nagyobb légtérben vívott légiharcra és más körülmények között nem vált be. A NATO vs VSz háborúban annyi lett csak volna a dolga, hogy kirepül a front közelébe és akit lát azt jól orrbaveri és hazamegy vagy köteléket oltalmazva rövid ideig van ott, senki nem várt el tőleg nyugati terminológiával hosszú időtartamaú CAP képességet.
A hajtómű fajlagos fogyasztása elvben nem katasztrofálisan rossz és F-16-hoz hasonló mennyiségű tü.ag. fér bele. A bibi az, hogy a 29-es nem légiutántölthet és csak törzs alatti pótos van. Fejből nem tudom, hogy melyik változattól van, hogy a szárny alatti belső két pont is nedves függeszétsi pont. Ha oda két pótost raksz, akkor elég kellemes repülési ideje lehet, csak elveszti a BVR képességet. A '80-as években ez nem lett volna gond, hiszen a F-16 gépek csak Sidewindert hordoztak, bár igaz, hogy akár hatot is.
A későbbi 29-es gépeken növelték a tüzag. mennyiséget - részben a kopoltyús rendszer elhagyásával részben gerinctartállyal - és a 8 pontos gép R-77-tel és még két szárnypótossal is képes 4/2 vagy 2/4 BVR/SR IRAAM hordozásra, ami kellő mennyiségű és jól balanszolható konfig. Asszemm Kövi vagy Zord írtam, hogy a MiG-29 tragédiája az, hogy nem USA-ben született. Bőven volt benne annyi potenciál, mint a Sólyomban, csak ezt soha nem tudták belőle kihozni...
Más. Fater most hívott. A volt PG-s Dózsa György berepülő pilóta szerint a 21-est el lehetett vinni fegyverzet nélkül 31-32 fokig is, de afellett bármiféle külső függesztéssel az igen rövid élet és az árnyékvilág gyors meglátogatását vonja maga után. A 31-32 fokkal is repülni az a kategória, ami nem a mezei pilótára jellemző dolog...
