Atyavilág! Ne haragudj, ez a sztori egyszerűen borzalmas! Gyerekfejjel összejössz egy hozzád hasonló, komolytalan sráccal, fogalmatok sincs róla, mit jelent egy kapcsolat, mit jelent a szerelem, a felelősségvállalás, agyba-főbe csaljátok egymást (szerintem több is volt annál, mint amennyiről te tudsz, vagy amennyit le mertél írni), "véletlenül" lefekszel egy másik pasival, a férjeddel akarod felneveltetni más gyerekét, de bűntudatból, meg hát a biztonság kedvéért neki is szülsz egy gyereket, aztán még neked áll feljebb, hogy a férjed válni akar, és arra gyanakszol, hogy KAPUZÁRÁSI PÁNIKJA van! Uramatyám!!!! Hány évesek vagytok???? 25????
Valószínűleg nem leszek népszerű ezzel a hozzászólásommal, de tudod mit? Megérdemlitek egymást, ez nem is történhetett volna másképpen, én egyedül a gyerekeket sajnálom, amiért keresztülmennek ezeken a dolgokon, asszisztálnak a hülyeségeitekhez, sőt, részt kell, hogy vegyenek az én gyerekem-te gyereked játékban. Borzasztó dolog ez, nekik a legrosszabb! Az anyai szeretetet nem pótolhatja semmi, de ezeknek a gyerkőcöknek talán jobb lenne, ha egy másik családban, rendezett, tisztázott körülmények között nőnének fel. Még normális szakmád, munkád sincs, hogy dolgozhass, és eltarthasd a gyerekeidet!
Én hűséges voltam a férjemhez, és már 32 éves voltam, amikor összeházasodtunk (előtte kitomboltam magam), egy gyönyörű, természetesen közös gyerekünk született, akit a férjem még jobban akart, mint én, de 7 év házasság után borult a bili, amikor a férjem lebukott az aktuális barátnőjével. Persze, én voltam a hülye, hogy elhittem, meg fog változni a kedvemért, vagy legalább a gyerek kedvéért, és felhagy a korábbi életmódjával, ismerkedéssel, haverozással. Sok szép időt is töltöttünk együtt, közös nyaralások, kirándulások, bulik a barátokkal, családdal, de az utolsó egy évben én idegileg teljesen kikészültem a sorozatos mellőzéstől, megaláztatástól. Aztán 38 éves korában VALÓBAN rátört a kapuzárási pánik, és borított. Így utólag már nem is bánom, nekem most jobb így, a gyerekem egy kiegyensúlyozott anyukát lát maga körül, aki maximálisan törődik vele, és nagyon szereti. Csak őt, senki mást.
Anyukám dolgozik. Ma tudtam meg,hogy a férjemnek tényleg szeretője van. Láttam is fényképen. :( Edig abban reménykedtem talán csak kapuzárási pánikja vagy valami és helyre jövünk. De sokkal rosszabb a helyzet. Azt sem tudom,mit csináljak. Jelenleg csak családit kapok,és nemis fog fizetni míg kinem mondják a válást Addig nemtudom mit csinálok.Még a babának sincs semmisem megvéve,mert várni akartunk,de most...
anyukád dolgozik vagy nyugdíjas? mert ha nem dolgozik vigyázhatna a kicsire pár hónap után, te meg elmehetnél dolgozni, sajnos nagyon megszívtad, de ezután már legyél óvatosabb a pasikkal
Már próbáltam az itthon végezhető munkákat. Vagy átverés volt,vagy rendeteget kellett gépelnem,töltögetnem a nagy semmiért.
Mivel május elejéra vagyok kiírva szülésre,még a válót sem tudom beadni addig,mert lehet nemtudnék ott lenni a fontos tárgyalásokon.Így viszont házasnak számítok,és nemigen számíthatok az önkormányzat segítségére,mivel a drága férjem jól keres magára.
Fiatal vagy és egészséges! Valami otthon végezhető munkalehetőség lenne jó. Több mint a semmi. Önkormányzat nem tud segíteni? A beiskolázásnál biztos fog, de nézz előre és keresd meg őket, ne várj senkire.
Szia.Jóban vagyok a szüleimmel,de azért a rezsi rám eső részét nekem is fizetnem kell. Hát apukámat nem érdekli,ő nyugalmat kar. Anyukám meg azzal van elfoglalva miből fogunk megélni.Hogy én,hogyan érzem magam az senkit nem érdekel. Szülés után gyesen leszek.Nincs aki vigyázna a gyerekekre. Csak érettségim van. Azthiszem míg jár a gyes valamivel jobb lesz a helyzet mint így a 12000ft-os családi pótlékkal. De szeptembertől kezdi a sulit a fiam,és az nem lesz olcsó.
Szüleiddel, ha jó a viszony a "Mamahotel" azért ad védelmet, igaz? Ők, hogy állnak a dologhoz? Még szerencse, hogy van fedél feletted, anélkül a gyerekeid se lehetnének nálad!
Milyen lehetőségeid vannak szülés után? Mivel foglalkozol, mihez értesz?
Nemis tudom hol kezdjem az írást. Azt olvastam rengeteg oldalon,hogy ha kibeszéljük magunkból a bánatot és a keserűséget,akkor ugy könnyebben ellehet viselni a vását,szakítást,csalódást. Ha kibeszélni nemlehet,akkor írjuk ki magunkból. Nemnagyon vannak barátaim,ha van is ők nem érnek rá,dolgoznak stb. Így inkább kiíírom magamból,és a történet végére érve remélem,hogy könnyebb lesz a lelkem és kevésbé fog fájni a szívem. Persze ehhez még fel kell idézni az emlékeimet,és megkell próbálnom a könnyeimen keresztül helyesen írni a szavakat. Nem vagyok szent,voltam jó is,rossz is. Követtem el hibákat,hol tudatosan,hol tudattalan. Az én történetem több mint 11 éve kezdődött.
Első éves voltam a szakközép iskolában. Jó volt minden,a legjobb barátnőm is abba az osztályba járt.Őt akkor már majdhogynem pelenkás koromtól ismerem,vagyis inkább ovis 3 éves koromtól.Egy óvoda,egy iskola,egy tánciskola,és végül együtt a középsuliban,egy osztályban. Aztán persze lett egy harmadik barátnő is,és mi voltunk a gráciák. Persze,már ekkor kívülállónak éreztem magam kettejük között,de azért barátnők voltunk,és ez a történet most nemis rólunk fog szólni,a barátságunkról,csak azért írtam,hogy később azért tudják mekkora egy árulás volt,mikor a legjobb barátnőm elárult.
Szóval első éves voltam,és mikor egyszer becsengettek az órára és mentünk a terembe,valaki elkezdett sziszegni vagy pisszegni vagy mi. Odanéztem,és egy fiu pisszegett nekünk. Beszóltam neki,aztán beszélgettünk. Aztán szinte mindennap hazakísért. Kezdtem beleszeretni. Egyszer mikor a bátyámnál voltam aki egy faluban lakik a családjával,azt vettem észre,hogy ő is ott van. Akkor tudtam csak meg,hogy majdnem szomszédok. Na mi ez,ha nem a végzet? Abban az év decemberében hivatalosan is jártunk egymással. Már teljesen beleszerettem,és a kis buta kis agyammal azt gondoltam talán ő is. Talán így volt,nemtudom,vagy így utolag visszagondolva nem éreztem azt,de akkor még vak voltam.11 éve vak vagyok.Képletesen értve. Továbbra is hazakísért,a szüleimnek is bemutattam,mert lebuktunk hogy az utca elején bucsuzkodunk mikor hazakísért.Ő volt az első fiu az életemben szex téren. Így utólag nemtudom mi,hogyan és mikor változott meg. Elhanyagoltam a barátnőimet miatta,lógtam a suliból és hozzájuk mentem iskola helyett,rendszeresen feljött hozzám éjszaka titokban,ugy hogy a szüleim nemis tudtak róla. Nem voltak ők gazdagok. Loptam a szüleimtől és vettem neki ezt azt. A napi kaja pénzemnből neki vettem kaját a suliban.Ha nekem aznap csak 4-5 órám volt,neki 7-8 órája és én megvártam órákig csak azért,hogy az állomásra kikísérjem mert ő ment haza. Fontosabbak voltak neki a barátai. Mindig hazament,alig -alig 1-2 alkaol mikor velem maradt suli után,de akkorse sokáig. Sokat veszekedtünk,többszőr is megütött,de mindig kibékültünk. Már akkor elkellett volna hagynom. A barátnőim is mondták. De szerettem és nembírtam volna ki nélküle. Féltékenykedtem sokat.De mivel nemkaptam tul sok visszacsatolást szeretet terén,talán ez érthető is.Lejártam nála,de már nem kísért haza,csak az állomásra. A sötétben nekem kellett egyedül mentem vonattal. Ez így volt pár évig. Sokszor mondta,hogy szeret,sírt is ugy mondta. Megkérte a kezemet is,mikor már 18 voltam. De hiányzott a törődés.Kétségbe voltam esve,mert szerttem és képtelen letten volna elhagyni. De amikor jött egy srác és több érdeklődést mutatott irántam mint a párom a 3 év alatt,hibáztam és egyszer lefeküdtem vele. Már akkor megbántam,és nemis élveztem.De sajna már megtörtént. Titkoltam,féltem elhagy ha megtudja,pedig az égvilágon semmitsem jelentett nekem az a srác. A párom 1 évvel hamarabb végzett a suliban. Azonnal munkát kapott egy helyen.1 év mulva mikor énis leérettségiztem,felmentünk Pestre dolgozni. Munkásszállón laktunk. Nagyon boldognak éreztem magam ott fent vele. Hiba volt felhívni oda a legjobb barátnőmet aki már egyszer kikezdett a párommal és a párom megis akarta csókolni. Volt egy veszekedés ott fent,a legjobb barátnőm elárulta a titkomat,hogy megcsaltam a párom. Persze tagadtam és talán hitt is enkem a párom. Kértem,hogy menjen vissza vidékre a fenébe,de a párom nem akart ilyen szemét lenni. Fogta magát és elment a barátnőmmel meg annak fiu uncsijával várost nézni,én meg ott maradtam egyedül a szobámban. Talán ekkor eltört bennem valami. Ekkor egy pillantra megfogalmazódott bennem,hogy vége van,hogy véget kéne vetni a kapcsolatunknak. Csak hát amikor belegondoltam,hogy milyen lenne nélküle,nem ment a dolog. Volt a munkahyelen egy srác,aki ugyanott lakott a szállón. Nem érdekelt igazán.Barátnője volt,de csapta nekem a szelet.Egyszer megcsókolt a munkahelyen. Nem esett jól. Sőtt nagyon rosszul érintett a dolog.De nem hagyta abba a flörtölést. De engem nem érdekelt. Ezek után történt ezaz eset a barátnőmmel mikor feljött meglátogatni hozzánk. Fájt,hogy elment vele várost nézni,mert mi akor még nemis voltunk együtt megnézni. Visszajöttek az emlékek a sok bántásról,elhanyagolásról. Igen,megcsaltam megint. Azzal a sráccal a szállóról. Rájöttem,hogy nem használ gumit.Én pedig nem szedek fogamzásgátlót. rávett,hogy ne aggódjak,ott a mosdó utána majd kiöblítem. Féltem,nemis élveztem szexet,és utána iszonyu bűntudatom volt. Ezután nem történt semmi,de pár nap után még kétszer lefeküdtem vele.Hogy miért,azt a mai napig nem tudom megmagyarázni.Nem szerettem,nemis igazán tetszett és őszintén a szexet sem élveztem vele. Képtelen voltam elmenni vele,csak színleltem az orgazmust. 3 alkalom volt ugy,hogy nem védekeztünk és a zuhany módszerrel próbáltam védekezni. E közben együtt voltam a párommal,vele a zuhanyzóban és szintén zuhanyos módszerrel védekeztem. Azzal a sráccal közöltem,hogy vége van,nem szeretem,csak a páromat és neki is ott a párja. Neki is bűntudata volt. Szeptemberben otthagytuk a munkahelyet és hazamentünk vidékre. Kiderült,hogy terhes vagyok. Csak 1-2 alkalommal fordult meg a fejemben,hogy talán nem a páromé a gyerek,utána már csak arra tudtam gondolni,hogy szeretem a párom és gyerekünk lesz. Egy család leszünk. Nemis akartam arra gondolni,hogy nem a páromtól van.Így elfojtottam magamban ezeket a gondolatokat. Feleségül mentem hozzá. AZ esküvő pocsék volt. Tiszta dagadt voltam,ráadásul a barátnőim jól átvertek,mert közben kibékültem a legjobb barátnőmmel. Szóval lemondtam a fodrászról és a kozmetikusról,mert a drága barátnőim megígérték jönnek korán,majd ők. Bíztam bennük. 10 perc volt már csak az indulásig az anyakönyvezetőhöz,ők ekkor toppantak be csinosan,kisminkelve,szép frizuval. Pffffff. Mondanom sem kell ocsmányul néztem ki.Nemis szívesen nézem vissza a fotókat. Nem lehet azt mondani,hopgy a gyerek miatt házasodtunk össze,mert már elvoltam jegyezve,de a gyerek meggyorsította a folyamatot. Nem ragaszkodtam a házassághoz,nem vettem rá a párom,ő döntött így. Nem sokat segített a terhesség alatt,szülésnél meg semmitsem. Míg én a szülőszobán szenvedtem,ő a barátnőmmel szórakozott kint a váróban. Továbbra is sokat veszekedtünk,sokat voltam féltékeny. Se velem,se a gyerekkel nem törődött. Bár sokszor mondta,hogy szeret,nem éreztem azt,és ezért voltam mindig nagyon féltékeny. Esküdözött,hogy ő sosem csalna meg. Kiderült a megcsalásom ami még a suliban volt. Megbocsátott,mert ott a gyerek. De persze mondta,hogy nagyon szeret és nem akar elveszíteni. Végül mégis megcsalt a munkahelyén egyszer hetekig csalt egy lánnyal.Miközben vele volt,folyamatosan hívott és írt,mert"túlórázott" a munkehelyén,hogy nagyon szeret minket. Kiderült a megcsalás. Igazából annyira nem érintett rosszúl,mert énis megcsaltam a suliban.Ugy éreztem megérdemeltem. És megesküdött nemlesz több ilyen. 2-3 hónapra rá,elhagyott minket egy másik lányért. Teljesen összetörtem.Darabokban volt a szívem,és még a kicsi 1 éves kisfiammal is törődnöm kellett. 1 hónap után kezdtem visszanyerni az életkedvem.Erre felhívott,hogy találkozzunk.Találkoztunk,bocsánatot kért,könyörgött fogadjam vissza mert nagyon szeret.Én tényleg szerettem nagyon,és ott volt még egy kicsi fiu is akinek teljes családot akartam,így visszafogadtam. Egy darabig nemtörtént semmi. Éldegéltünk. Aztán ő felment Pestre dolgozni.Jó munkahely,sokat fizet,keveset kell dolgozni. Havonta hazajárt. Én már akor tudtam,éreztem,ha nem hagyja ott azt a munkahelyet akkor az a kapcsolaunk végét jelenti. Ez pár év mulva beis következett. Ott fent elkezdett lányokkal barátkozni,akik bevallása szerint csak haverok,munktársak. Sok diszkózás,majdnem minden pihenősben. Mi elvoltunk hanyagolva teljesen. Megis csalt ott fent is. Persze utána vége lett és kibékültünk. Kiderült,hogy megcsaltam Pesten. Jött az apasági teszt,a gyerek nem a férjemé. Teljesen összetörtem,és ő is. Az igazi apját a fiamnak megfenyegette,hogy szálljon le rólunk,a kicsi az övé,és kész. Sokmindent megbeszéltünk,azthittem végre minden rendbe jön,és boldog család leszünk. Sok bántást kaptam a részéről,hogy egy kurva vagyok,hogy elvetettem magam vele miközben tudtam,hogy nemis az övé a ygerek. Ez nemigaz. 2 emberrel feküdtem le rajta kívül,a kettővel összesen 4 alkalom. Ő 3 lánnyal feküdt le,akikel hetekig meg hónapokig együtt volt. De én vagyok a rossz a mocskos. Az én bűnöm a rosszabb.Ez sem igaz. 50-50% VOLT az esély rá.hogy nem az övé a ygerek. És nem vetettem el magam vele,ő akart elvenni,már korábban is. De csak hallgattam,veszekedtem,tűrtem. Mindig akartam mégegy gyereket,hogy a picim ne legyen egyke,de a férjem nem akart. Mondom jól van. 6 éves volt már a fiam mikor kiderült nem a férjemé. Ezután úgy döntött legyen mégegy gyerek. Most összejött a dolog. Már 7 hónapos terhes vagyok,és 2 hete közölze vége,nemszeret,elválik. Csak így hírtelen,és persze mindenben ment a hibáztatás,persze én vagyok a hibás,mert féltékeny vagyok. Abban a pillanatban,hogy bizonyossá vált terhes vagyok,elkezdett elhanyagolni. Ha hazajött,csak a kocsiját javítgatta,vagy zenét töltögetett vagy aludt. Se velem,se a fiammal nem törödött. Nagy mocskolások közepette közölte velem,hogy a következő pihenősben fent maradt pesten és piálni fog a haverokkal. Gyanus volt,féltékenykedtem,dühöngtem. Volt is rá okom. Sejtem,érzem,hogy van valakije. Bár tagadja. Utána üzenetben közölte,hogy már rég nemszeret,és elakar válni. Pihenősben hazajött. Játszotta a törődő férjet,apukát,én meg elkezdtem reménykedni,hogy talán csak dühös volt mikor olyanokat mondott. Leis feküdtünk egymással,utána ért a nagy pofon,hogy nem-nem nem szeret,elválik. Csak gondolom állt a kis f.... 1 napja hivatalosan is elköltözött. A szívem szakad bele az egészbe,mert én hülye még mindig szeretem. És mikor látom sírni a kisfiam az apja után,mégjobban fáj mindenem. Bár tudná a fiam,hogy az apja mennyiszer hajintotta el. Hogy nemfog rá gyerektartást fizetni,hányszor mondta keressem inkább fel az igazi apját. de ő ezt még ugysem értené. Nem szeret. Azthiszem soha nemis szeretett igazán. Mindig én küzdöttem a kapcsolatunkért.Mindig én harcoltam érte. Hiba volt. Szerettem volna családot,ahol benne van anya,apa,2 gyerek,később egy ház. Ahol szeretik egymást a párok,ahol megbeszélik és helyre hozzák a problémákat nem pedig eldobják. És most itt maradtam egyedül,7 hónapos terhesen,fillér nélkül egy kisfiuval akinek hiányzik az apja,aki nemfogja érteni,hogy akit apjának hitt miért csak a testvérét visszi el,és őt nem.Darabokban van a szívem,darabokban az életem. Nincsenek barátok akik meghallgatnak. Nincs család,mert ők nem olyanok,nem értenek,maradiak. Fáj a szívem az elveszített családért akikért én mindent megtettem,de egyedül kevés voltam. Fáj a szívem a kisfiamért,aki azt fogja hinni őt nemszereti az apja. Most minden rossz,minden olyan sötét. Próbálok kitartani a kicsimért,és akkor sírok ha nem látja.
Hát ez az én történetem. Nagy vonalakban,sok kis apró részletet kihagyva. A lényeg,hogy mindig mindenben én voltam a hibás,a férjem szerint. Amiket ő tett azok kis apró,jelentéktelen dolgok,szerinte.A sok hitegetés,a hazug szeretlek szó,minden minden hazugság. És én maradtam egyedül,míg ő boldog valakivel vagy a haverokkal,piálva,meg bulizva. Nem sokára 27 éves leszek,és egyedül maradok 2 gyerekkel. Próbálom feldolgozni lelkileg,de nagyon nehéz,ha minden tele van emlékekkel.Ha látom,ahogy ő boldogan bulizgat,és nem érdekeljük. Anyagilag fogalmam sincs mit tegyek. Ígérte,hogy küld 40 et havonta,de annak ellenére hogy a szülői házban élünk mindennek az 1 harmad részét mi fizetjük évek óta. Sok a rezsi,benne van 40-ben. Azon kívül csak 12 ezret kapok,amiből nemis marad semmi. Vagyis 0ft. Már most beadnám a válást,de terhes vagyok,lehet ottsem tudnék lenni a tárgyaláson.Hát ez az én kis sztorim.
Nemis tudom hol kezdjem az írást. Azt olvastam rengeteg oldalon,hogy ha kibeszéljük magunkból a bánatot és a keserűséget,akkor ugy könnyebben ellehet viselni a vását,szakítást,csalódást. Ha kibeszélni nemlehet,akkor írjuk ki magunkból. Nemnagyon vannak barátaim,ha van is ők nem érnek rá,dolgoznak stb. Így inkább kiíírom magamból,és a történet végére érve remélem,hogy könnyebb lesz a lelkem és kevésbé fog fájni a szívem. Persze ehhez még fel kell idézni az emlékeimet,és megkell próbálnom a könnyeimen keresztül helyesen írni a szavakat. Nem vagyok szent,voltam jó is,rossz is. Követtem el hibákat,hol tudatosan,hol tudattalan. Az én történetem több mint 11 éve kezdődött.
Első éves voltam a szakközép iskolában. Jó volt minden,a legjobb barátnőm is abba az osztályba járt.Őt akkor már majdhogynem pelenkás koromtól ismerem,vagyis inkább ovis 3 éves koromtól.Egy óvoda,egy iskola,egy tánciskola,és végül együtt a középsuliban,egy osztályban. Aztán persze lett egy harmadik barátnő is,és mi voltunk a gráciák. Persze,már ekkor kívülállónak éreztem magam kettejük között,de azért barátnők voltunk,és ez a történet most nemis rólunk fog szólni,a barátságunkról,csak azért írtam,hogy később azért tudják mekkora egy árulás volt,mikor a legjobb barátnőm elárult.
Szóval első éves voltam,és mikor egyszer becsengettek az órára és mentünk a terembe,valaki elkezdett sziszegni vagy pisszegni vagy mi. Odanéztem,és egy fiu pisszegett nekünk. Beszóltam neki,aztán beszélgettünk. Aztán szinte mindennap hazakísért. Kezdtem beleszeretni. Egyszer mikor a bátyámnál voltam aki egy faluban lakik a családjával,azt vettem észre,hogy ő is ott van. Akkor tudtam csak meg,hogy majdnem szomszédok. Na mi ez,ha nem a végzet? Abban az év decemberében hivatalosan is jártunk egymással. Már teljesen beleszerettem,és a kis buta kis agyammal azt gondoltam talán ő is. Talán így volt,nemtudom,vagy így utolag visszagondolva nem éreztem azt,de akkor még vak voltam.11 éve vak vagyok.Képletesen értve. Továbbra is hazakísért,a szüleimnek is bemutattam,mert lebuktunk hogy az utca elején bucsuzkodunk mikor hazakísért.Ő volt az első fiu az életemben szex téren. Így utólag nemtudom mi,hogyan és mikor változott meg. Elhanyagoltam a barátnőimet miatta,lógtam a suliból és hozzájuk mentem iskola helyett,rendszeresen feljött hozzám éjszaka titokban,ugy hogy a szüleim nemis tudtak róla. Nem voltak ők gazdagok. Loptam a szüleimtől és vettem neki ezt azt. A napi kaja pénzemnből neki vettem kaját a suliban.Ha nekem aznap csak 4-5 órám volt,neki 7-8 órája és én megvártam órákig csak azért,hogy az állomásra kikísérjem mert ő ment haza. Fontosabbak voltak neki a barátai. Mindig hazament,alig -alig 1-2 alkaol mikor velem maradt suli után,de akkorse sokáig. Sokat veszekedtünk,többszőr is megütött,de mindig kibékültünk. Már akkor elkellett volna hagynom. A barátnőim is mondták. De szerettem és nembírtam volna ki nélküle. Féltékenykedtem sokat.De mivel nemkaptam tul sok visszacsatolást szeretet terén,talán ez érthető is.Lejártam nála,de már nem kísért haza,csak az állomásra. A sötétben nekem kellett egyedül mentem vonattal. Ez így volt pár évig. Sokszor mondta,hogy szeret,sírt is ugy mondta. Megkérte a kezemet is,mikor már 18 voltam. De hiányzott a törődés.Kétségbe voltam esve,mert szerttem és képtelen letten volna elhagyni. De amikor jött egy srác és több érdeklődést mutatott irántam mint a párom a 3 év alatt,hibáztam és egyszer lefeküdtem vele. Már akkor megbántam,és nemis élveztem.De sajna már megtörtént. Titkoltam,féltem elhagy ha megtudja,pedig az égvilágon semmitsem jelentett nekem az a srác. A párom 1 évvel hamarabb végzett a suliban. Azonnal munkát kapott egy helyen.1 év mulva mikor énis leérettségiztem,felmentünk Pestre dolgozni. Munkásszállón laktunk. Nagyon boldognak éreztem magam ott fent vele. Hiba volt felhívni oda a legjobb barátnőmet aki már egyszer kikezdett a párommal és a párom megis akarta csókolni. Volt egy veszekedés ott fent,a legjobb barátnőm elárulta a titkomat,hogy megcsaltam a párom. Persze tagadtam és talán hitt is enkem a párom. Kértem,hogy menjen vissza vidékre a fenébe,de a párom nem akart ilyen szemét lenni. Fogta magát és elment a barátnőmmel meg annak fiu uncsijával várost nézni,én meg ott maradtam egyedül a szobámban. Talán ekkor eltört bennem valami. Ekkor egy pillantra megfogalmazódott bennem,hogy vége van,hogy véget kéne vetni a kapcsolatunknak. Csak hát amikor belegondoltam,hogy milyen lenne nélküle,nem ment a dolog. Volt a munkahyelen egy srác,aki ugyanott lakott a szállón. Nem érdekelt igazán.Barátnője volt,de csapta nekem a szelet.Egyszer megcsókolt a munkahelyen. Nem esett jól. Sőtt nagyon rosszul érintett a dolog.De nem hagyta abba a flörtölést. De engem nem érdekelt. Ezek után történt ezaz eset a barátnőmmel mikor feljött meglátogatni hozzánk. Fájt,hogy elment vele várost nézni,mert mi akor még nemis voltunk együtt megnézni. Visszajöttek az emlékek a sok bántásról,elhanyagolásról. Igen,megcsaltam megint. Azzal a sráccal a szállóról. Rájöttem,hogy nem használ gumit.Én pedig nem szedek fogamzásgátlót. rávett,hogy ne aggódjak,ott a mosdó utána majd kiöblítem. Féltem,nemis élveztem szexet,és utána iszonyu bűntudatom volt. Ezután nem történt semmi,de pár nap után még kétszer lefeküdtem vele.Hogy miért,azt a mai napig nem tudom megmagyarázni.Nem szerettem,nemis igazán tetszett és őszintén a szexet sem élveztem vele. Képtelen voltam elmenni vele,csak színleltem az orgazmust. 3 alkalom volt ugy,hogy nem védekeztünk és a zuhany módszerrel próbáltam védekezni. E közben együtt voltam a párommal,vele a zuhanyzóban és szintén zuhanyos módszerrel védekeztem. Azzal a sráccal közöltem,hogy vége van,nem szeretem,csak a páromat és neki is ott a párja. Neki is bűntudata volt. Szeptemberben otthagytuk a munkahelyet és hazamentünk vidékre. Kiderült,hogy terhes vagyok. Csak 1-2 alkalommal fordult meg a fejemben,hogy talán nem a páromé a gyerek,utána már csak arra tudtam gondolni,hogy szeretem a párom és gyerekünk lesz. Egy család leszünk. Nemis akartam arra gondolni,hogy nem a páromtól van.Így elfojtottam magamban ezeket a gondolatokat. Feleségül mentem hozzá. AZ esküvő pocsék volt. Tiszta dagadt voltam,ráadásul a barátnőim jól átvertek,mert közben kibékültem a legjobb barátnőmmel. Szóval lemondtam a fodrászról és a kozmetikusról,mert a drága barátnőim megígérték jönnek korán,majd ők. Bíztam bennük. 10 perc volt már csak az indulásig az anyakönyvezetőhöz,ők ekkor toppantak be csinosan,kisminkelve,szép frizuval. Pffffff. Mondanom sem kell ocsmányul néztem ki.Nemis szívesen nézem vissza a fotókat. Nem lehet azt mondani,hopgy a gyerek miatt házasodtunk össze,mert már elvoltam jegyezve,de a gyerek meggyorsította a folyamatot. Nem ragaszkodtam a házassághoz,nem vettem rá a párom,ő döntött így. Nem sokat segített a terhesség alatt,szülésnél meg semmitsem. Míg én a szülőszobán szenvedtem,ő a barátnőmmel szórakozott kint a váróban. Továbbra is sokat veszekedtünk,sokat voltam féltékeny. Se velem,se a gyerekkel nem törődött. Bár sokszor mondta,hogy szeret,nem éreztem azt,és ezért voltam mindig nagyon féltékeny. Esküdözött,hogy ő sosem csalna meg. Kiderült a megcsalásom ami még a suliban volt. Megbocsátott,mert ott a gyerek. De persze mondta,hogy nagyon szeret és nem akar elveszíteni. Végül mégis megcsalt a munkahelyén egyszer hetekig csalt egy lánnyal.Miközben vele volt,folyamatosan hívott és írt,mert"túlórázott" a munkehelyén,hogy nagyon szeret minket. Kiderült a megcsalás. Igazából annyira nem érintett rosszúl,mert énis megcsaltam a suliban.Ugy éreztem megérdemeltem. És megesküdött nemlesz több ilyen. 2-3 hónapra rá,elhagyott minket egy másik lányért. Teljesen összetörtem.Darabokban volt a szívem,és még a kicsi 1 éves kisfiammal is törődnöm kellett. 1 hónap után kezdtem visszanyerni az életkedvem.Erre felhívott,hogy találkozzunk.Találkoztunk,bocsánatot kért,könyörgött fogadjam vissza mert nagyon szeret.Én tényleg szerettem nagyon,és ott volt még egy kicsi fiu is akinek teljes családot akartam,így visszafogadtam. Egy darabig nemtörtént semmi. Éldegéltünk. Aztán ő felment Pestre dolgozni.Jó munkahely,sokat fizet,keveset kell dolgozni. Havonta hazajárt. Én már akor tudtam,éreztem,ha nem hagyja ott azt a munkahelyet akkor az a kapcsolaunk végét jelenti. Ez pár év mulva beis következett. Ott fent elkezdett lányokkal barátkozni,akik bevallása szerint csak haverok,munktársak. Sok diszkózás,majdnem minden pihenősben. Mi elvoltunk hanyagolva teljesen. Megis csalt ott fent is. Persze utána vége lett és kibékültünk. Kiderült,hogy megcsaltam Pesten. Jött az apasági teszt,a gyerek nem a férjemé. Teljesen összetörtem,és ő is. Az igazi apját a fiamnak megfenyegette,hogy szálljon le rólunk,a kicsi az övé,és kész. Sokmindent megbeszéltünk,azthittem végre minden rendbe jön,és boldog család leszünk. Sok bántást kaptam a részéről,hogy egy kurva vagyok,hogy elvetettem magam vele miközben tudtam,hogy nemis az övé a ygerek. Ez nemigaz. 2 emberrel feküdtem le rajta kívül,a kettővel összesen 4 alkalom. Ő 3 lánnyal feküdt le,akikel hetekig meg hónapokig együtt volt. De én vagyok a rossz a mocskos. Az én bűnöm a rosszabb.Ez sem igaz. 50-50% VOLT az esély rá.hogy nem az övé a ygerek. És nem vetettem el magam vele,ő akart elvenni,már korábban is. De csak hallgattam,veszekedtem,tűrtem. Mindig akartam mégegy gyereket,hogy a picim ne legyen egyke,de a férjem nem akart. Mondom jól van. 6 éves volt már a fiam mikor kiderült nem a férjemé. Ezután úgy döntött legyen mégegy gyerek. Most összejött a dolog. Már 7 hónapos terhes vagyok,és 2 hete közölze vége,nemszeret,elválik. Csak így hírtelen,és persze mindenben ment a hibáztatás,persze én vagyok a hibás,mert féltékeny vagyok. Abban a pillanatban,hogy bizonyossá vált terhes vagyok,elkezdett elhanyagolni. Ha hazajött,csak a kocsiját javítgatta,vagy zenét töltögetett vagy aludt. Se velem,se a fiammal nem törödött. Nagy mocskolások közepette közölte velem,hogy a következő pihenősben fent maradt pesten és piálni fog a haverokkal. Gyanus volt,féltékenykedtem,dühöngtem. Volt is rá okom. Sejtem,érzem,hogy van valakije. Bár tagadja. Utána üzenetben közölte,hogy már rég nemszeret,és elakar válni. Pihenősben hazajött. Játszotta a törődő férjet,apukát,én meg elkezdtem reménykedni,hogy talán csak dühös volt mikor olyanokat mondott. Leis feküdtünk egymással,utána ért a nagy pofon,hogy nem-nem nem szeret,elválik. Csak gondolom állt a kis f.... 1 napja hivatalosan is elköltözött. A szívem szakad bele az egészbe,mert én hülye még mindig szeretem. És mikor látom sírni a kisfiam az apja után,mégjobban fáj mindenem. Bár tudná a fiam,hogy az apja mennyiszer hajintotta el. Hogy nemfog rá gyerektartást fizetni,hányszor mondta keressem inkább fel az igazi apját. de ő ezt még ugysem értené. Nem szeret. Azthiszem soha nemis szeretett igazán. Mindig én küzdöttem a kapcsolatunkért.Mindig én harcoltam érte. Hiba volt. Szerettem volna családot,ahol benne van anya,apa,2 gyerek,később egy ház. Ahol szeretik egymást a párok,ahol megbeszélik és helyre hozzák a problémákat nem pedig eldobják. És most itt maradtam egyedül,7 hónapos terhesen,fillér nélkül egy kisfiuval akinek hiányzik az apja,aki nemfogja érteni,hogy akit apjának hitt miért csak a testvérét visszi el,és őt nem.Darabokban van a szívem,darabokban az életem. Nincsenek barátok akik meghallgatnak. Nincs család,mert ők nem olyanok,nem értenek,maradiak. Fáj a szívem az elveszített családért akikért én mindent megtettem,de egyedül kevés voltam. Fáj a szívem a kisfiamért,aki azt fogja hinni őt nemszereti az apja. Most minden rossz,minden olyan sötét. Próbálok kitartani a kicsimért,és akkor sírok ha nem látja.
Hát ez az én történetem. Nagy vonalakban,sok kis apró részletet kihagyva. A lényeg,hogy mindig mindenben én voltam a hibás,a férjem szerint. Amiket ő tett azok kis apró,jelentéktelen dolgok,szerinte.A sok hitegetés,a hazug szeretlek szó,minden minden hazugság. És én maradtam egyedül,míg ő boldog valakivel vagy a haverokkal,piálva,meg bulizva. Nem sokára 27 éves leszek,és egyedül maradok 2 gyerekkel. Próbálom feldolgozni lelkileg,de nagyon nehéz,ha minden tele van emlékekkel.Ha látom,ahogy ő boldogan bulizgat,és nem érdekeljük. Anyagilag fogalmam sincs mit tegyek. Ígérte,hogy küld 40 et havonta,de annak ellenére hogy a szülői házban élünk mindennek az 1 harmad részét mi fizetjük évek óta. Sok a rezsi,benne van 40-ben. Azon kívül csak 12 ezret kapok,amiből nemis marad semmi. Vagyis 0ft. Már most beadnám a válást,de terhes vagyok,lehet ottsem tudnék lenni a tárgyaláson.Hát ez az én kis sztorim.
De az hamar lejött, hogy téged zavar ha kóstolgatnak, nem gond, ha valamibe beletenyereltem, és közhelyes volt, akkor a te életed az, és sürgősen változtass! :)
Lesöpröd, semmi gond ;) a sajátod, mindenki maga dönt, én csak azt mondom a gyerekere kell figyelni mit kérnek mit akarnak, hisz bármit teszel a mintákat ők leveszik és viszik tovább! Ilyen egyszerű ezt már írtam itt is, nem értem azokat akik nem tudják felfogni mi a boldogság, csak a sértettségén fröcsögnek, magukkal foglalkoznak. A pénz pl nem boldogít, ha nem jól kezeled a rabja leszel semmit nem ad, azon nem vehetsz boldogságot soha!
Hát igen van az úgy, hogy két nem összeillő ember egy helyen tölt el időt, de nem egymással, és igen egy életed van azt kell boldogan élni! Ne gyűlölködj, hidd el kihat az új kapcsolatodra is! Már tudod mi volt a rossz, békélj meg a múlttal hidd el, ha nem vagy negatív, mindenki szívesen fordul feléd, a kétszínűséget kerüld el, ha nem belőled jön bármi is, hanem tanult sémák csak, nem leszel hiteles erre gondoltam a "lapátra kerüléssel"!
23 év, végignézted boldog voltál ezalatt? Éltél? ...vagy csak túléltél? Sokan sosem értik meg milyen minőségi különbségek vannak! Volt tisztelet, stb...? Figyeltél az exedre???
Rájöttem amúgy, ebben az életben semmi sem jár, ha nem teszel dolgokért, nem is működnek! Ennyi, de nem akarok észt osztani, az új kapcsolatodra figyelj, a női lélek csupa szeszély, ha nem magad adod nem lesz a "csajod" szíve sosem a tiéd! Szerinted az új csaj mit gondol magában rólad, ha osztod az exed és nem a gyerekeid érdekeit nézed, vélt/valós sérelmeid miatt hamar behelyettesíti magát azt jön a lapát? Hát erre mondom figyelj oda nagyon...
Értelek, emberkével csak vicceltem ő is csak kezdi felfogni mi, hogy működik, nem fogja még fel, hogy mi kell egy jó kapcsolathoz, hogy az emberekkel való kapcsolat minősége az ő elfogadásától függ, hiába tud sokat ha csak magára lógatja a tudást karácsonyfa lesz, lehull a dísz ott marad ünnep végére a kiszáradt kóró! Tisztelet, belátás, elfogadás nélkül fabatkát sem ér a tudomány, ha megismerik a valós énjét hamar lapátra kerül! Ez a hozott minta valóban sokat számít, de az kiben mi rejlik azt a másik fél tudja felszínre hozni, ha olyat sikerül találni aki téged is elfogad és közöset építesz vele, teremteni képes a kapcsolat!
Tudatos élet kell legyen mindenféleképp, megvalósítandó célokkal, merész álmokkal! Hiszem, hogy találsz társat, amiket írsz erről árulkodik!
Jaj ez az hogy ilyen randigurus tapasztalatokra kicsit sem vágyok :p meg én nem emberkére vágyok, hanem egy nagybetűs EMBER-re.. :)
No egyébként kicsit talán továbbléptem, tartottam egy bő 2 órás szitkozódós session-t, magam voltam, nem hallotta senki, de kiadtam ami bennem volt indulat, düh, keserűség, csalódottság, reménytelenség, hiábavalóság és egyéb klassz érzések.. :) Azóta határozottan jobban vagyok :p (ezt három éve halogatom...)
És nem, nem azért jobb, mert őt hibáztatok mindenért, korántsem, éppen valahogy ez maradt ki az elmúlt években, mindig felmentettem valamivel, hogy ő miért nem tehet a történtekről. Most sem gondolom, hogy hibás lenne, de már magamat sem ostorozom, kezdem elfogadni, hogy egyikünk sem bántani akarta az évek során a másikat, egyszerűen a hozott mintáinkkal erre voltunk képesek a legjobb törekvéseink mellett is.
Mozdulj rá emberkére ő a nők álma, ahogy itt olvastam, mindent tud a témáról. Kifinomult eljárásai vannak ismerkedésre, a többiben sajna még csiszolatlan kavics, és nem tudja az exét sem normálisan kezelni , de hát elmozdulni akarsz, aztán dobhatod, remek randigurus tapasztalatokat szerezhetsz ! :DDD
Barátok, programok barátokkal, miközben a gyerekek a nagyszülőknél vagy az apjukkal, aztán sok program a gyerekekkel újra.
Járj el otthonról, mozi, színház, táncház, edzőterem, a lényeg, hogy ne otthon legyél egyedül. Nekem ez jött be. Szerencsére még megvolt a kapcsolat a lánykori barátnőimmel is, így húsz év után megint együtt bandázunk. Nem az a fő célom, hogy "bepasizzak", de ha közben jön valaki, nem küldöm el.
Az a "gond", hogy én sosem "pasiztam", nagyon távol áll tőlem ez a műfaj... no meg kisgyerekek mellett ez nehézkes is.. :) Szóval én csak komoly kapcsolatokban gondolkozok, arra viszont még nem vagyok képes, mivel érzelmileg a férjemhez kötődök..
A futást próbáltam, egészen inszalaggyulladásig sikerült erőltetni a témát.. :p ott most pihi...
Munkával ideig-óráig le tudom kötni magam, de elég egy rövid beszélgetés vagy találkozás és lőttek az egésznek...
Nem csak a te exed szórakozik, kevés ilyet látok a környezetemben, hogy tényleg sikerül normálisan megbeszélni a dolgokat... hát talán a kulcs ott volt, hogy nem vártuk meg amíg végleg megutálja mindenki a másikat, mert ott már megszűnik civililzáltnak lenni mindenki szerintem... Ennek meg így ez a hátránya, hogy mindenki beleragadt érzelmileg nyakig... kicsit ő is, új barátnő ide vagy oda..
Már ilyen válásfeldolgozó csoportokat nézegetek a neten :p, de most elég szűken férne bele időbe is, pénzbe is... volt esetleg itt valaki ilyenen, van tapasztalat?
Tudom ahány ember, annyi válasz... így az időt már nem is kérdezem, csak a hogyant...
Most már egy éve élünk külön a férjemmel, nincs vita, alakítjuk a szabályokat szépen, mielőtt rohannánk leírni, működik.
De én nem tudok továbblépni.. nem tudom őt igazán elengedni.. Neki van már új kapcsolata, igazából ez volt a (nem első) katalizátora a szétköltözésnek.. ott minden süti, gyerekek is szeretik a nőt, én érthető módon kevésbé :), de nem hangolom a gyerekeket ellene.
Nektek mi segít(ett) a továbblépésben?
Még azt sem mondom, hogy visszacsinálnám az egészet, már nem tudnám... de azt érzem félúton megrekedtem...
Na ezt a túlélést gyorsan felejtsd el! Egészséges vagy! Az életed pont a váláskor kezdődik, ami nem ment annak vége, /felejtsd el/, új kezdődik, olyan lesz amilyet beleteszel, gondolj merészeket tegyél érte, csináld az ami jólesik, kis dolgokkal kezdj. Lényeg, hogy sikered legyen, rend van körülötted már? Változtass a berendezéseken, bútoraid told máshová bla bla, lépj ki a megszokásból... csak kezd el vagy ha ez se megy, vállalj karitatív munkát az is ad energiát. Jól lehúzott a válás látom, de fordítsd jóra a lehetőséget! Remélem, ha nekem bejött neked is. Én már új munkában vizionálok és teszek érte hiszed vagy nem engem hívnak nem én keresem a munkát, ez milyen már! :) No ne csüggedj!
