Június 11-én, pénteken délután 6-kor volt a rajt, de írok kicsit az előzményekről is. 6 héttel a verseny előtt regisztráltam, mint szinte mindenki, mert akkor valaki kiposztolta az eseményt az Ultrafutás FB-csoportba, mire 1-2 nap alatt 45-ről 145-re ugrott a nevezettek száma, és be is telt a rajtlista.
Hat hét alatt edzeni már nem nagyon lehet egy ilyen versenyre, csak elrontani. Na azt nekem majdnem sikerült. Futottam több terepet és szinteset is még gyorsan, és a túlterheléstől 3 héttel a verseny előtt húzódásközeli állapotba jutott mindkét vádlim. Onnantól nagyon kímélve próbálgattam a lábaimat. Úgy tűnt, a lassú futás megy, a gyorsaktól fájdultak meg 1-2 napokra. Így kevés lassút futottam csak. Ennyire nem akartam rápihenni, de talán még jobb is lett így a formaidőzítés. A vádlijaimnak pedig egyáltalán semmi bajuk nem volt a verseny utolsó köréig. Szóval végül még tán jól is sült el, de necces volt.
Hárman utaztunk együtt, mindhárman futottunk is, a hétszemélyes kocsi tele is volt velünk és a cuccainkkal. Három órával a rajt előtt, du. háromkor értünk Tihanyba, a Belső-tó partjára. Nagyon szép helyen volt a versenyközpont. Az elkerített rajt/célzóna (karám) már majdnem tele volt addigra, noha a kiírás szerint akkortól lehetett volna elfoglalni a helyeket. 1. tanulság: korábban kell érkezni. Voltak árnyékos részek fák alatt, de nekünk már csak a napon jutott hely. Szerencsére volt nálunk egy nagy kerti árnyékolópavilon, azt felállítottuk, alá sátor, kempingasztal, kempingszékek, hűtőláda, és az összes többi felszerelésünk. 4-kor késői ám kiadós meleg ebéd egy közeli vendéglőben (2. apró tanulság: nem biztos, hogy ez kellett, jövőre talán inkább kihagyom - vagy sokkal előbbre hozom).
18 óra: első rajt. A Nap még tűzött, de már nem magasról, és elég meleg volt, kitudja hány fok. 25 fölött. A pálya nehéz volt: 2 km enyhén hullámzó földúttal indult, az első km-en jobbra-balra árnyat adó bokrokkal, viszont azok be is szorították a még teljesen egyben lévő kb. 150 fős mezőnyt. Sok volt a por is, és azt is beszorította a bozót. Némi eső rajt előtt használt volna az útnak. Utána már aszfalt, viszont összesen 105m szint volt a körben. Az utolsó 1,2 km ellenben végig lejtett, ezt nagyon bírtam - az utolsó két kört leszámítva, amikor már lefelé is bele kellett sétálnom. Árnyék nappal alig, viszont igazán magas napállásnál nem nagyon futottam.
3+1 kör ment le világosban, ezalatt megismertem a pályát, az útvonalat (szuperül ki volt szalagozva), kitapasztaltam a terepviszonyokat és lejtőket, hogy hol kell gyalogolni, hol érdemes kicsit nyomni, hol kell vigyázni a nyomvályúval, ilyenek. A terv az volt, hogy amennyire lehet, 50 perces köröket megyek. Ez viszonylag jól sikerült is, de időnként jelentősebben alámentem. Pl. a 4-5-6. körökben, amikor belengették, hogy jön a leves, és kétszer mégsem jött, csak harmadjára. Én meg akartam időt hagyni rá. Ennek mondjuk nem örültem, ki is zökkentett. 3. tanulság: jövőre nem hagyom, még pontosabban igyekszem tartani a tervet. Bár a 10 vagy 14 perc pihenőidő között jelentős különbség volt. A 3-4. körök estek a legjobban, addigra melegedhettem be, miközben az idő is hűlt, és még világos volt. A 4.-ben azért már erősen szürkült. A 4. kör után cipőcsere. Az Adidasban kezdtem érezni a talpamat, kísérletképp átvettem a Brookst, amiben csak 100 km volt. Az hibátlanul működött végig, kényelmes volt, sehol nem tört. Egy vízhólyag sem lett a lábamon a végéig.
22 óra: következett 6 kör teljes éjszakai sötétségben. Éjszaka már-már hűvös volt. Egyik szünetben nem ettem semmit, a következőre nagyon éhes lettem, akkor pótoltam. Kicsit dideregtem is annak a szünetnek a végére. 4. tanulság: minden szünetben kell pokróc. 5. tanulság: és minden szünetben kell enni, ha nem is sokat, de valamit. Amúgy póló-rövidnadrágban futottam végig, azzal nem is volt gond menet közben. Egy kvázi mélypont volt, kb. ebből az időszakból, de az sem túl vészes. A leglassabb közbenső kör a 8. lett 50:36-tal, hajnal előtt 2 körrel.
Szombat 4 óra, pitymallat: A leglassabb kört követően akaratlanul is 4 egyre gyorsabb kört mentem 45:55-ig gyorsulva. Abban már emelkedőket is futottam. 6. tanulság: valószínűleg nem kellett volna, azt nem kompenzálja az a plusz 1-2 perc pihenő. Ekkor ritkult a leggyorsabban a mezőny, így a rajt utáni szűk földúton már jobban lehetett haladni. Talán a gyorsabb kezdés is kihatott az egész körre. Meg a reggel, meg a világos, meg a kicsit melegebb levegő, de még nem tűző nap. A 9-13. körök jól estek. Éreztem a fáradást, de még semmi vészeset. Azért a rajt utáni futás egyre hosszabban egyre darabosabb. Meglepetés 1: a vállaim nem fáradtak még, holott máskor 3 óra után is érezni szoktam már őket. Tán az utóbbi 1-2 hónap sok fekvőtámasza használhatott.
8 óra: beütött a krach. A hülye óramű-pontosságú bioritmusom már a kör első felében megneszelte, hogy reggel van. Ezúttal nem verte át az sem, hogy nem volt alvás. Szóval a bioritmus 8:20-kor azt mondja, menjünk wc-re. Oké, mentünk futva, de az még több km. Beérek óvatosan, marad 6-7 perc. Nem kockáztatok, megvárom a rajtot. Wcpapír-guriga a kézbe, elrajtolok, mezőny jobbra, én balra, toitoiba be. 3 perc 30 másodperc - most már ez is le van mérve stopperrel. Aztán falábakkal a mezőny után iramodtam, de már éreztem, hogy veszett ügy. Az előző kör 52:33 lett, és lassultam, ezt toitoi nélkül még kicsit erőlködve tán befért volna egy óra alá, de így ki is zökkentem, a mezőnyt sem láttam, feladtam. Még végigsétáltam bele-belekocogva, de végül 71 perc lett. Mikor kiestem, már csak kb. 50-en voltak versenyben a 150 indulóból. 7. tanulság wc vagy a szünetben, vagy ha muszáj, a fordítónál 4 km-nél, de semmiképp sem egyből rajt után.
Az eredeti tervem 14-24 kör volt. Vagyis valójában persze 14+ kör, de azért reálisan 24 fölött semmiképp sem vártam. Merthogy úgy számoltam fejben, hogy 14 kör az 100 km. Csak előző nap jöttem rá, hogy ezt elszámoltam, valójában 15 kör a 100 km. Hogy mennyire a wc, vagy a beteljesült minimum-elvárás miatt lassultam ott be, vagy tényleg pont addigra fáradtam el úgy igazán, azt nem tudom. Az viszont tény, hogy a lábaim addig csak lassacskán amortizálódtak, akkor viszont hirtelen sokat romlott az érzés. A vádlijaimat féltettem előre, azok viszont addig hibátlanul működtek. A 16. körben viszont azok is elkezdtek sajogni, és az már sérülésveszélyt jelentett. Mindenem is sajgott, de a többi nem tűnt veszélyesnek. Utóbb szerencsére kiderült, hogy csak vaklárma volt, két nap múlva semmi bajom. A bal bokám fájt kicsit másnap, de mostanra az is elmúlt. Minden esetre a bokáim táján kezdtem először igazán érezni a lábaimat, úgyhogy a feladat adott: bokaerősítés. Leginkább terepfutással és szintesekkel. Ennek a hiányát a jelek szerint jól sejtettem előre, most viszont van is idő fejleszteni a következő versenyig.
Pólót kétszer, cipőt egyszer váltottam. A körökre 2x2,5 dl vizet vittem, ennek éjszaka csak kb. a felét ittam meg. A célban meg mindig ittam még 2-5 decit, fele részt cukros-szénsavas üdítőket. Ettem mindent. Rajt előtt 2 órával meleg ebéd, verseny közben péksütemények, palócleves, csokiskeksz, csoki, sós paradicsom, sajt ami most eszembe jut. Amit vittem, de nem fogyott semmi: iso ital és gél. A sajgó, zsibongó izmaim akár az iso hiányának is betudhatóak, noha sót fogyasztottam szépen, éjszaka pedig nem sokat izzadtam. Hogy esetleg palócleces, sajt meg hasonlók helyett gélekkel mennyivel lehetett volna kitolni a wc-kényszert, nem tudom.
Meglepetés 2: az ülés tényleg nagyon jó volt a szünetekben. Jövőre talán a lefekvést is megkockáztatom. Nagyon jól esett, és közel sem volt olyan rossz felkászálódni belőle, mint vártam. Futásra váltani rajt után sokkal nehezebb volt.
Összességében elégedett vagyok, mert 100+ km-t még sosem futottam kvázi egyben. A tavalyi UB-n is csak 90-et 22 órán belül. Viszont nem hagy nyugodni a kérdés, hogy azért álltam meg 100 km után, mert ennyire erős volt, ha csak tudat alatt is, ez a küszöb a fejemben? Dehát a lábaim is nagyon hirtelen kezdtek sajogni, fájni, nehezülni. Ennyire erős a tudat ereje? Attól tartok, hogy igen. Szóval fejben is van fejlődnivalóm. Visszanézve pusztán a köridők a 14.-ig semmi gyanúra nem adnak okot. Egyáltalán nem ezt vártam. Azt hittem, fokozatosan fogok lassulni, és egyszer csak kicsúszok az 1 órából, és akkor lesz annyi. Sajnos azt biztosan tudom, hogy a toitoi-időveszteség kitűnő ürügy volt a kiszállásra. De legalább nem a célban szálltam ki, mint sokan. Azt előre eldöntöttem, hogy amíg beérek időben a következő rajt előtt, addig elindulok, és ha már elindultam, és persze ha nem érzek közvetlen sérülésveszélyt, akkor végig is vánszorgok a pályán, akárhogy is. Már csak azért is, mert kellett a km Spenót kihívásába :) Ugyanakkor O/O kihívását én is benéztem. Azt hittem, tök jól az élre fogok ugrani ezzel az 1700 m-rel :( Máskor jobban megnézem, milyen kihívásokat fogadok el.
Ja, és egyedül én voltam százas az egész mezőnyből: a rajtszámom, akár csak a teljesített km-em, 100 volt. Már ezért érdemes volt benevezni. Rajtszám est omen.
így pár nap után összességében az maradt meg, hogy a Backyard szabályrencszerével sokkal egyszerűbb és kevésbé fárasztó volt lefutni nekem a 140 kilométert 2250m szinttel. Jót tett a körök utáni 10-15 perc ejtőzés, evésivás, pulzus-légzés-gyomor lenyugvás. Persze idővel már nem volt egyszerű új dolgokat találni ugyanazon a körön amivel elfoglalta magát az ember, de ezzel párhuzamosan strukturáltabbá is vált a pálya fejben, megjegyeztem a köveket, buckákat, emelkedőket/lejtőket, épületeket, félutat, így mindig pontosan tudtam mi következik és éppen hogyan állok időben. Meg persze kitűnő társaság volt, elbohóckodtunk :D:D Aztán ott volt az is, hogy x órás, vagy x kilométeres versenyen addig megy az ember amíg be nem ér, vagy le nem jár az idő, itt ilyen kényszer nem volt, ezért saját célt kellett tűzni, ez volt először a 24 óra, ami aztán módosult, mert rájöttem, hogy okosabb kímélni magamat a következő versenyre, így lett "éppen elég futás" :D
A regenerálódás valószínűleg nagyon egyéni dolog, és nem is pont ugyanaz a kategória mint két ultra közt, de én a tavalyi UB 90 km-e után 8 nappal futottam életem érzésben és időben is legjobb maratonját a Spar-on.
Már válaszoltak is a BSI-től, adatvédelmi okok miatt a régieket nem teljesen rakják ki, azt írták. (?)
De csatolt egy táblázatot, amiben tulképp csak az az egy verseny, a 2000-es van még benne pluszként a nethez képest. 99 nevezésem volt eddig, azokból 1-2 lett visszamondva, szóval, közeleg a 100 lefutott BSI-verseny!! :)
AgentOrange, egyrészt gratulálok, másrészt az írásod megint csak megerősített abban, hogy az ultra már tulajdonképp nem futás, hanem egy másik életforma, világlátás, gondolkodásmód.
Amúgy tegnap először majdnem meginogtam az edzésekben, illetve, a kisördög le is gyűrt tegnap, a portugál meccsel háttértévéztem és vacsoráztam közben inkább, utána két Merci csokit benyomtam stb. stb. :) De ma Sőenót (lesz ebédre, ja nem :) ), szóval ma már kimentem a heti elsőre! Kicsit érzem a gyengébbik Achillesem, a bal lábamat, sajna, de futás közben nem, ott bemelegszik...
Így még van remény, hogy a 2000-es év is előkerül.
Feltéve, hogy valami lényeges adatot nem rögzítettek félre akkor.
Gondolom a név és születési dátum alapján rendelik személyhez a korábbi nevezéseket így elég ha a dátumban egy számot elütöttek valahol vagy a névben egy betűt.
No, hogy olvastalak, beléptem megint a felületre, és már 2001. áprilisig megvannak visszafelé a BSI nevezéseim! :) De ez még mindig nem a teljes, mert a legelső nevezésem 2000. októberben volt, 8 km Kaiser's.
Én most aktualizáltam az adataimat az új BSI nevezési felületre. Nekem 2002-től láthatók a nevezéseim és talán nekem is 2000-ben volt az első versenyem náluk, ha jól emlékszem. A 2000-es maraton az biztos, de hogy korábbi volt-e, arra nem emlékszem. Azzal is messze lennék még a 100 BSI versenytől a 14 versenyemmel 🙂
Vállalnék én, csak hát akkor nem maradna elég idő futni:D:D:D:D A hőség (és a hűtés) komoly tényező lesz, mindkét versenyen...(árnyék nélküli 15 kilis mászás a forró aszfalton a legmelegebb déli órákban Várpalota és Tés között, jeah! :)). Korinthoszon legalább lesz egy teljes éjszaka hűsölni. 19ben 4 hét volt az egyéni UB és a Szentendre Trail között, hát ott azért nyisszogtam rendesen, de azóta jobban regenerálódok (valszeg leginkább fejben:))
ha hatszemélyes elfér akkor az elég tényleg. :) kerti kiülőt/kocsibeállót nem vállalsz véletlenül? :D
5 hét az kb elég lehet, csak most volt előtte még egy százasod... tudom akik futnak 200 km-t egyben, meg heti 100 fölött, azok máshogy állnak hozzá, de nekem soknak tűnik, pedig volt hogy UB párban után két héttel volt UTH és ment nekem is a havi 200 km-ből. A futótársamnak azt mondtam, hogy ha jót akar futni K160-on, mondjuk dobogót, akkor azért nem baj ha Mammán nem fut megint százat. :) nem is csak a táv, hanem táv+hőség, francnak sem kell egy hősokk.
én most a Helló Balaton 50-esén fogok indulni júliusban, az sem lesz hideg, balatonban kéne befejezni az ilyeneket... :D ezért szerettem a Nulladik Balaton Trailt, Zánkán lett vége a strandon, mentünk egyből a balcsiba. igaz hajnal kettő volt, és a biztonsági őr kérdezgette, h mégis mit csinálunk. :D
Nekem ez a BH nem játszik, pont az nincs meg benne, amiben talán kicsit jobb vagyok. Viszont a WTR vagy mi nagyon tetszene :) valami privát kis közösségit kéne szervezni rá. Akár Tata tó kör, csak 360 méterrel töBb. Januárra februárra időzítve. Vagy Róka is szervezhetne ilyet az érdi gátra mint a 2030 :)
3,5m széles 5, hosszú, csináltam rá egy hatszemélyes asztalt, azzal kényelmesen elférni az első, korlátos részén, hátul meg még marad hely a bográcsozásra:D MM és K160 között azért van 5 hét, elvileg elégnek kell lennie a regenerálódáshoz (persze ez majd kiderül ebben az esetben is:))
kiemelve a lényeget: nem kicsi az a terasz a fa alatt? :D
nagyon jó hangulata lehet, szépek a képek. Beszélgettünk a hétvégén arról, hogy érdemes-e a Mammán 100km-t futni a K160 előtt és szerintem egyébként nem, mert nem lesz elég idő regenerálódni
így belegondolva volt már olyan, hogy két napon belül futottam ugyanennyit UB-n (50+70, 40+40+20), vagy 2030-on (5x20, 20+ 20 + 20 + 40), szóval nyilván kicsit el is szoktam a hosszú futásoktól, meg a sorozatterheléstől ezzel a heti 3x 20 km-el amit mostanában futok.
hogy lesz ebből black hole...? remélem nem augusztusra rakják és nem is az októberi UB környékére!
