A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Az az igazság, hogy ezzel is, mintegy inspirációként azt várom, hogy mellettünk mások is kedvet kapjanak csatlakozni, amennyire idejük engedi, bekapcsolódni a beszélgetésünkbe.
Nagyon szeretem az állatokat - pontosabban csak a madaraktól fölfelé -, első helyen az emlősöket, a kutyákat pláne, de rengeteg minden érdekel ezen kívül is.
Miután a kommunikáció, a közösségépítés a hivatásom meghatározó, szerves része volt, nehezen tudok meglenni nélküle - és ez tipikusan az a fórum, amely indulásától kezdve nagyon a kedvemre való, szívesen vagyok itt és írok ide, plusz mindig érdeklődve várom a fórumozó társak véleményét, híreit, fotóit is.
És nem gyözök nonstop elismeréssel adózni annak a lelkesedésnek, amivel e fórumban előforduló összes témát körüljárod, és igyekszel újabb aspektusból megvilágítani azt.
Ok, ez valóban nem ugyanaz. De a cím mintha egyezett volna.
Amúgy nekem egyedül az volt új, hogy, a bajszukkal előre megérzik a vihart. Erről eddig még nem hallottam.
Charlie 1 napos volt, amikor először kézbe vettem az alomból. Nejem meg is örökítette, csak sikerült úgy elarchiválnia a fotót, hogy azóta sem találja. Ezért nem tudom itt most prezentálni. De Charlie azóta is kitüntetett szeretettel hamoz el nap mint nap, - már amikor előkerül.
Nem, és utólag derült ki, hogy séróból átköltöttem kissé. Pedig idézni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen... 😏
A youtubeon amit most találtam tőle, az nekem spec nem tetszik annyira, mint ahogy egy neworleansi epigonja adja elő. Az csak CD-n van meg, de ha hazamegyek, átpakolom mp3-ra és megpróbálom közprédává tenni. Fantasztikus életigenlés sugárzik az előadásból, egy élmény meghallgatni.
A macskás sorozatból én láttam pár epizódot. Rémlik, mintha beszéltünk is volna róla itt e fórumon. (Még Dömmm is hozzászólt.)
Sajnos olyan gyógyszert még nem találtak fel, aminek a világon semmi mellékhatása sincs, de ha egy orvos lelkiismeretes, ezekkel tisztában van, és nem az orvoslátogatók befolyásának enged, hanem a mellesleg legkevesebbet ártó medicinát alkalmazza.
Remélhetőleg ez Nálad is így történik.
Ha igen, akkor muszáj több türelemmel elviselned a vele való kezelést.
Nagyon-nagyon szurkolok Neked azért, hogy a kapott gyógyszered sokkalta többet használjon, mint amit közben árt, az állapotodon javítson, de legrosszabb esetben is akadályozza meg a további állagromlást!
Miután egyikőtök se reflektált rá, hogy láttátok-e "A macskák titkos élete" c. dokumentumfilmet, mielőtt kitöröltem a boxból, újra végigpörgettem, és kiírtam a számomra érdekes infókat. Ezek egy része a macskásoknak valószínűleg nem újdonság, de nézzétek meg, hátha van köztük Nektek is eddig ismeretlen részlet:
- a macskák lábujjhegyen közlekednek, és utálják, ha bárki a talpukhoz ér
- a vak macskák a bajszukkal tájékozódnak
- a bajszuk szélesebb, mint a testük, tehát, ha a bajszuk befér valahová, akkor tudják, hogy oda nyugodtan bebújhatnak
- a bajszukkal előre megérzik a vihar közeledtét, így még van idejük fedezéket keresni
- egy nősténymacska több hímmel is párosodik annak érdekében, hogy egészséges utódai szülessenek, ez által ösztönösen elkerülje a beltenyészetet
- a macskák szeme távollátásra alkalmas, azaz, ha 30 cm-nél közelebb dobunk le eléje egy ételdarabot, azt nem fogja észrevenni
- a szemkontaktus az agresszió jele a számukra - ha köszönteni akarjuk, lassú pislogással tegyük, és ne lepődjünk meg, ha ugyanígy fogja viszonozni
- ha 2 - 7 hetes kora között egy kiscica nem kerül kontaktusba emberekkel, akkor megvadul
- attól tudnak nagyon magasan és nagyon vékony felületen nagy biztonsággal közlekedni, mert a 20 csontból álló farkuk az automata stabilizátoruk
- nem csak elégedetten, hanem idegesen és félelemből is dorombolnak
- miközben egy macska csatangol a környéken vagy az egész településen, feltérképezi a terepet, és utána már ott jól tájékozódik.
Hát nem igazán javult semmi, sőt, kezdek besokallni a mellékhatásoktól.
Ami a macskákat illeti, a nyávogás kivételével a többi pont OK. Igaz, nem nyávogok, hanem dorombmolok nekik, amit viszont imádnak.
Volt egy macskánk, a Luca, aki a reggeli körútját befejezvén hazajött, s egyből az ölembe vetette magát. Méghozzá pont a cikkben említett pózban, mint egy csecsemő. Valósággal meg volt sértve, ha ezt nem tudta elérni, s napi rendszerességgel így aludt el. Utána akár labdázni lehetett volna vele.
Ha szép "indián nyár" őszünk lesz, nagyon szívesen találkoznék valamerre sétálva Veletek: már nagyon vágyom rá, hogy Pannit ne csak a fotókon csodálhassam meg!
Mostanában úgy jött ki a lépés a tévéműsorokkal, hogy elég sok cicás adást néztem: a "Cicamentők" 8 részes sorozatát, "A macskák titkos élete" c. filmet. Utóbbiból tudtam meg pl., hogy a fehér szőrű cicák az esetek jelentős részében süketen születnek, és elég sok mindent a viselkedésükről, amiből elég jól lehet olvasni, aki ismeri ezeket a jeleket.
Pl., miután vadászó faj, ha alszik, a hangokra akkor is figyel, amit a füle mozdításából lehet észrevenni.
Meg pl. azt is, hogy miközben a gazdi vagy más lábai körül és között tekereg, az nem vagy nem csak a barátkozás gesztusa, hanem egyben szagnyomokat hagy az illetőn, ezzel mintegy bejelölve, hogy az az illető "már az övé".
Boldogan símogatnám-gyömiszkélném Pannit, tuti nagyon jót tenne nekem! :-))
Sajnos, jelenleg csak lakáson belül sétálok, óvatosan, merthogy a lábam rendszeresen összecsuklik menés közben, kapaszkodnom kell bútorba, házfalba, valamibe, hogy el ne essek... :-((
(Erre jó a krumpli - az nem ijed meg, ha a gazdi összecsuklik...)
Merre sétáltok? Gondoltam, elmegyünk eléd és a krumplid elé Pannival, ő tökéletes terápiás kutya minden nyűgre. Egy pillanat alatt képes mosolyt csalni az emberek arcára, azt hiszem, neki ez a küldetése.
Ki akadályoz meg benne, hogy a negatívumokon való rágódás helyett inkább mással kösd le a gondolataidat?
Azt kitárgyaltuk, hogy állatokat már Te sem tarthatsz. De növényeket például igen, és azok gondozása, a fejlődésük követése is sok örömet adhat. Az én lakásom fényviszonyai nem kedveznek nekik (magas, lombos fák vesznek körül), de van olyan barátnőm, aki esküszik arra, hogy a növényekkel érti meg magát igazán. Beszélget velük nap mint nap, és azok meghálálják a szerető gondoskodását. Rengeteg öröme telik bennük. A bizonyíték, hogy tényleg nagyon szépek a növényei, a karácsonyi kaktusza pl. a múlt hónapban színültig volt a piros virágaival!
Akkor sétálj azzal a krumplival jó nagyot, de ne a legnagyobb melegben, hanem mikor lemegy a Nap, hogy kijárd magadból a nyűgösséget!
Rövid az élet, kár elpocsékolni rossz hangulatú intervallumokra! Annyi mindenben lehet örömet találni, csak nyitott szemmel és szívvel figyelve kell élni, és nem szándékosan a negatív híreket és elborzasztó eseményeket vadászva, abba pedig jól betúráztatnia magát az embernek, lelkileg padlót fogni miattuk!
Mert egyrészt attól egy fikarcnyit se változik meg az a bizonyos negatív történés, de meg miatta az ember önmaga felidegesítésével, elkeserítésével kizárólag saját magának árt!
Nagyon remélem, a másik szemed épen marad! Amit pozitív energiával tudok segíteni, megteszem, hogy úgy legyen!
Annyira gyűlölöm, hogy ennyiféle rémséges kórság létezik! Miért nem élhetünk - ameddig, addig -, de egészségben, békében, az élet szépségeit, örömeit élvezhetve? Aztán egy reggel nem ébrednénk fel, oszt' jónapot!
Az IGg jelű immunglobalin monoklonális túlszaporulatáról van szó. Myeloma multiplexnek hívják. Gyógyíthatatlan. A kemót az életminőség állítólagos javítására kapom. Naponta szúrkálom a pocakomat vérhígítóval, de úgy látszik kevés volt. Féltem a másik szememet...
A követésről: a gugli legalább becsületes, és bevallja. De percig ne hidd, hogy mások nem tudnak minden lépésedről. Ezzel együtt kell élni. ☹️☹️☹️