Miután mindenféle rendszámmal foglalkozó topic-kal találkoztam, de olyannal nem ami az 1990 előtt kiadott rendszámokkal, azok történetével foglalkozik, vettem a bátorságot, egy ilyent nyitni.
Arra kérem az ide írókat, az általuk feltett rendszámokkal kapcsolatban a lehető legtöbb információt, képet, évjáratot tegyék fel.
A korai 500-as Trabi kombikon is alkalmazták ezt. A könnyebb tisztíthatóság lehetett az egyik indok. A plexilapot picivel egyszerűbb lemosni, mint a rendszámot és a megvilágítását külön külön. Kb. két mozdulattal egyszerűbb! Tüchtig német szakemberek ugyebár! De még valami bugyuta becézést is akasztottak rá anno: Ha jól emlékszem "panoráma rendszámosként" emlegette egy öreg haverom. Tudom, értelmetlen kifejezés de azért jópofa. Amúgy ezt a rendszámvilágítás témakört nem kicsit misztifikálták túl a precíz keletnémet barátaink! A korai szériás Trabant 601-eseknek 5(!)db sofita izzójuk volt e célra beépítve! Később azért már a három is elégnek bizonyult.
Tegnap volt róla szó, hogy a hátsó rendszámtábla helye egy kis ablak mögött volt. De az OMSZ-nél úgy látszik, hogy az üvegre címfestették fel a rendszámot. Vagy kicserélték az üveget lemezre?
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az a rács csak a 620-hoz kötődött volna. Az utastérajtók milyensége és a hátsó peron léte-nemléte, nem hiszem, hogy összefüggött volna valahogy azzal a szellőzőráccsal. A képgyűjteményt átnézve több ilyen 620-ast találtam
és egy 630-ast.
Az a gyanúm, hogy ez is olyasmi lehetett, mint a farmotoros Ikarus 200-asok motortérajtaján levő idétlen formájú rács.
Igaz amit írok. 7 körül elkezdtem hányni, majd hasmenésem lett, aztán már csak folyadék jött mindenhonnan. Ezért a kórházban már nem kellett gyomormosás.
Apám is evett belőle, de ő csak kicsit volt rosszul. Ezért gondolta az orvos, hogy csak 1-2 mérgesgomba volt, kis mennyiségű méreg került a szerveztembe.
Anyámék kisebb gondja is nagyobb volt, mint feljelentést tenni.
Kb. du. 3-kor ettem, gombapörkölt volt nokedlivel, este 7 körül kezdtem rosszul lenni, egyre romlott, majd éjjel fél egykor hívott az ügyeletes orvos mentőt, anyámék nyomására. Keringési összeomlás közeli állapotban kerültem kórházba. A májam nem károsodott.
Még senki sem látott kalapját a földhöz csapkodó mérges gombát az erdőben , mérgezőt viszont annál többet ! :)
Egyébként én is utaztam szirénázó Nysa mentővel hasonló okok miatt tizenegykét évesen ! Mivel este volt , baromi jól mutatott a házak faláról vissza verődő kék fény , plussz a sziréna is klassz volt , ha nem lettem volna szarul , még élveztem is volna . Az utána jövő gyomor mosás viszont tényleg nagyon gáz volt :(
Nem lehet ,hogy csak későn vagy nem megfelelően lett elkészítve az a gomba anno ?
Mert ha igaz , amit írsz , abból rendőrségi ügynek kellett volna lenni !
Állítólag tényleg nagyon finom , s a fő veszélye abban rejlik , hogy nem közvetlenül a fogyasztása után leszel rosszul , hanem (mennyiségtől és hogy mivel fogyasztottad ) függően később . Viszont akkor már a máj károsodás vissza fordithatalan , életed csak gyors májátültetéssel menthető meg .
A gombás étel után kb 20-30 perccel jelentkező hányás nagy valószínűséggel csak étel mérgezés , romlott vagy nem megfelelő hőkezeléssel készült .
Apámnak 1955-1988 ig jött össze 1 250 000 Kilométer. De teljesen más kocsikkal dolgoztatok mint mi. Emlékszel mikor meghívtalak egy nyíregyházi kanyarra? A múltkor sikerült teljesítenem 4 óra 15 perc alatt,vissza 4 óra 10. Az életben nem lesz többet ilyen,akkor minden összejött.
Tételezzük fel, hogy szolgálatonként átlag 200 km-t teljesített. Egy évben van kb. 300 munkanap. Ez évi 60000 km teljesítményt jelent. Vagyis 50 év alatt jöhetett volna össze a 3000000 km. Tehát 18 éves korában elkezdett sofőrködni és hipp-hopp, 68 éves korára már meg is volt az a hárommillió.
Ha 33 éven át minden nap 300 km-t teljesített, (amit nem hiszek el) akkor már 51 éves korára is meglehetett.
A budapesti tömegközlekedésben a közúti járművek keringési sebessége kb. 15 km/h. Vagyis egy 9 órás műszakban kb. 135 km-t tehet meg. (ha nem volna kocsiátvétel, műszaki pihenő)
Megnéztem a saját km-igazolásaimat. A BKV-nál a 70-es években teljesen közönséges forgalmi autóbuszvezetőként évi 32-34 ezer km-mentem. Tehát kb. 90 év alatt jött volna össze a hárommillió.
Gyerekkoromban a hatvanas évek végén rendszeres hír volt a rádióban a gombamérgezésben beteg,elhunyt család. Ez olyan frankón bevésődött az agyamba hogy kb 1982-ig semmilyen formában nem ettem gombát.
Nem megkérdőjelezve a bácsi képességeit de 1961-ig 3 000 000 Km-ert vezetni azokkal a kocsikkal szerintem hasalás.
"Balesetmentesen vezető autóbuszsofőr 1961. november 21. Hartmann Antal autóbuszsofőr, aki hárommillió kilométert vezetett le baleset nélkül, kollégáival beszélget az autóbusz végállomáson."
Meg kellett néznem a FÖRI oldalán, hogy mikortól is léteznek.
1983-at írnak a kezdésre Budapesten, de ha tippelni kéne, én inkább egy rendőrre szavaznék, a kezében lévő Maros B hasábrádióval, a belvárosban, a Petőfi téren, a Vigadó felé nézve.
Ezen rágódtam én is. Talán csak magasabb az eredetinél. De arra nem lett volna jó a Barkasnál alkalmazott tetőmagasítás? Netán egy nagyon összetört kocsiszekrényűre építették fel? Vagy egyszerűen csak önmegvalósítás volt, mint a miskolci Ikarus 601-ből, a letenyei Ikarus 630-.ból, vagy a Budapesti Jármű Ktsz által Roburból alkotott remekművek.
Igazából az érdekelne, hogy ez a szögletes bádogdoboz mennyivel volt jobb erre a célra, mint az UAZ eredeti felépítménye. Ez a kocka láthatóan szűkebb, a vezetőfülke is kényelmetlenebb, noha azt a 452-esen sem emberbaráti módon tervezték.
Tudom , hogy mi célt szolgál , de én még nem láttam korabeli képen ilyet . Lehet , hogy csak az én figyelmemet kerülte el ?
Más : voltam ma a Pilisben túrázni , Dobogókő telt házas lehetett , még a lenti parkoló is tömve volt . Szerintem azok jártak jól , akik busszal mentek ! :)
Az eredeti helyén is csak tippelték Skoda Tudornak. Ilyen mértékű átalakítást én is csak egy súlyos hátsó sérülés esetén látnék indokoltnak vagy logikusnak. A hiánygazdaság szült érdekes dolgokat. Láttam Skoda 440 bódét Adler alvázra ráeszkábálva. Igaz, annak nem volt forgalmija.
Igaz, elírtam. Kapkodtam. M24-es volt, és emlékszem, olyan rövid benne a hordágy, hogy fel kellett húznom kissé a lábamat. Akkor 180 cm voltam és 18 éves.
A zöld IFA Framo fertőző betegszállítókra én is emlékszem. Hogy felül sárga volt-e, azt már nem tudom, de az biztos, hogy vörös kereszttel volt megjelölve, és valamilyen felirat is volt rajta arról, hogy fertőző betegeket szállít. Úgy emlékszem, 58-tól MA-00-.. rendszámuk volt, a hátsó rendszám süllyesztve egy műanyaglap alá.
Nekem olyan Framo rémlik, amely felül vajsárga, alul pedig zöld volt és talán KÖJÁL felirat lett volna rajta. De az biztos, hogy volt valami fehértől eltérő színű mentőautó a ragályos betegeknek. Meg volt időnként különböző típusú járgány a részegek elszállítására is. Ezek rendőrségi kocsik voltak.
De akkor még nem tudtad, hogy közlekedéstörténeti eseményt élsz át, amiért idős korodra irigység tárgya leszel, mint a "nagy idők tanúja". Én - szerencsémre - csak kívülről láttam őket.
Én már nem láttam. Framot sem . Nysa N 59-től vannak emlékeim.Hugom keresztapja járt ilyennel és Pistike beülhetett a kormány mögé a kormánykereket tesztelni. A tatai Moziüzemi Vállalaté volt és öt személyes.
A kastélyban a MÁV-kórház elfekvő részlege volt. Egyszer jártam benne látogatóban. (szerencsére nem beteget, hanem orvost) Az orvosi tartózkodó festett falképekkel volt tele. Akkoriban még esélyem sem volt a lefényképezésre. Épp ott volt egy profi, aki állvánnyal, drága eszközökkel, dolgozott. Pl. polaroid géppel csinált próbafelvételeket.
A kodára visszatérve. Gyerekkoromtól kezdve gyakran jártam a MÁV-kórházban és környékén, de nem emlékszem kodára.
Az 1960-as években elég mindennapos volt, hogy a XIII.kerületi Szabolcs utcából a XIII.kerületi Béke térre ilyen módon vitték át saját lábon a járó képes csuklós alvázakat közúton.
Köszönöm a MÁVAG Tr-4 belső képet. Ennél rosszabb ne legyen a többi kép!
Tényleg nem sok különbség van a N26/36 és a Tr-4 belseje között. Persze, egy mintakocsinál minek pazaroltak volna sok figyelmet új belső kialakítására? A trambuszsága volt a fő.
Megszólal bennem a telhetetlen: Van-e valakinek képe az eredeti Rába Tr-3,5 belsejéről? Nem a felújítottra gondolok.
Ez a kép hol készült? Annyira ismerősnek tűnik, de nem jövök rá. Nem egészen idegen itt, hiszen a jobb szélen sejlik a teherautó rendszáma: SB 725 talán.
Elnézést kérek,este nem írtam igazat. Az autóbusz és a pótkocsi is kétvezetékes fékkel van szerelve,és nem kétkörössel. /Köszönöm annak aki virtuálisan bokán rúgott este. :) /
Meglepődtem,mert gyerekkoromból egy kutyafejre emlékeztem a buszokon,és ez így is volt.
Ez pedig annak idején Tatán készült Béke Tóni pótkocsis Ikarus autóbuszáról.
"A fotón 99% hogy a BX-900 rendszámú Tr 5 előd MÁVAG T4 belseje látható."
Ennek ellentmond az, hogy a két fényképen két különböző busz belseje látszik. A T-4-ből pedig csak egy volt.
Az egyik képen a peronon tartózkodható utasok számát jelző tábla jobb oldalon van, tőle balra pedig egy sötétebb, olvashatatlan tábla látszik. A másikon baloldalon van a peronon tartózkodható utasok számát jelző tábla és tőle jobbra jól olvasható a GANZ feliratú tábla.
Az egyiken látszik a négykerékféket jelző háromszögletű lámpatest a két hátsó ablakot elválasztó oszlopon, a másikon nincs ilyen.
Ismereteim szerint az N26/36 típus kocsiszekrényeit több cég (Ganz, Róna és Metallo) készítette.
Van-e valami adat arra vonatkozólag, hogy a MÁVAG T-4 kocsiszekrényét a GANZ gyártotta volna?
Ezen a képen egy - szerintem - ugyanolyan típusú busz belseje látható. Nem ugyanaz a felvétel, mert az ablakokon átsejlő környezet eltérő. A "Főváros közlekedésének másfél évszázada" c. könyv valamelyik kötetében a 95. ábra is ugyanez. Ott MÁVAG N26/36-nak van elnevezve.
Nekem hosszabbnak tűnik annál. Továbbá túl elegánsak azok a fínom bőrülések. Meg a peront elválasztó szélfogó-ablakok sem illenek hozzá. Személyesen nem emlékszem a Tr-3,5 belsejére, csak kívülről láttam őket. De ez a rajz is másmilyennek ábrázolja.
Köszönöm. Nekem kb. 2004 körül van a választóvonal, akkor vettem először digitális fényképezőgépet. A korábbi képeimnél csak találgatok. Mint látszik: elég nagy hibával.
Az oké hogy IFA vonófej van az Ikarus autóbuszon mert a régi csapszeges egy szeggel biztosítva nem volt az igazi. De mióta volt kétkörös fékrendszer az autóbusz pótkocsin akkoriban? Most meg felújítás miatt is értelmetlen mert ha jól tudom az ÁMG pótkocsiban személyt szállítani tilos.
A legnagyobb tisztelettel, ez a kép 1996-ban, vagy azután készült, ugyanis akkor helyezték vissza az eredeti koronás címereket a Lánchíd kapujára. '90-től '96-ig doboz takarta a '73-ban feltett II. népköztársasági címert.
A belsőt ábrázoló kép szerintem nem a Speciál, hanem Rába Tr 3,5 (lásd kapaszkodócső helye, hátsóablak formája).
A Speciálról tud-e valaki olyat, hogy mi volt a próbarendszám utáni rendszáma, ill. volt-e neki ilyen Miskolcon? A 2 Miskolcra került Tr 3,5-ről sem egyértelmű számomra, hogy ugyanezzel a rendszámmal közlekedtek-e Miskolcon, vagy pedig kaptak GK-t?
1962.évi fotó, ahogyan a többiek is mondják. Technika és nyersanyag kérdése. Ezek adottak voltak már bőven! Term. beállított kép. A járművek álltak, a két illető a nő és a ffi kicsit bemozdultak. Számos éjszakai városi fotó létezik a korszakból.
Hát ez az. Nem beszélve arról, hogy alapból a sorozatok se voltak folytonosak megyénként.
Ami pedig a MÁVAUT-féle nyilvántartási számokat illeti, ott aztán valóban voltak cifra dolgok (gyakran a megvétel éve került a közepére, nem pedig a gyártásé).
Én mindenkit tisztelek, aki abban a filmes világban, amikor még minden kockának ára volt, a digitális fotózás és kidolgozás lehetőségei nélkül jó fotókat készített.
Gondolom, az MTI-ben mindig volt a kor csúcstechnikájából is, nem csak a közjó részére készültek ott képek. Nemrég volt szerencsém beszélgetni egy úrral, aki a hetvenes években dolgozott ott fotósként és elmondta, éppen ő dolgozta ki egy speciális igényre a hosszú teleobjektív+közgyűrűvel a makrofotózás új lehetőségeit, mindezt egy olyan korban, amikor ha egy civilnek másfeles zoomobija volt, azt már megsüvegelték, na de ez itt nagyon off...
Ha lehet hinni a Mávautos sorszámoknak, 340-et 55-ben, 346-ot 58-ban, de nem garantálom.
Bizonyára tudod, ezeket a rendszámokat sok esetben egymás után több járműre is kiadták. És nem biztos, hogy a gyártási évet pontosan tüntették fel, ha használtként vették.
Az Est Hármaskönyve 1928, Magyarország vármegyéi és városai, Csongrád Megye, Hódmezővásárhely résznél szerepel az alábbi részlet Rostás Józsefről. Nem 100%, de bőven elképzelhető, hogy a saját autójával és benzinkútjával szerepel a képen.
Az általam korábban belinkelt újságoldal Négyesi Pált igazolja, az valóban Shell kútról szól, nem Rex kútról. 1931-ben Hódmezővásárhelyen már 9 benzinkút volt.
A fototechnikához nem értek, úgy amatőrként fényképezgettem. Ezt a képet, amin sajnos nem látszanak a rendszámok, a 70-es évek vége, 80-as évek eleje táján készítettem állványról ORWO diára. Soha nem voltam birtokában a legmodernebb fotóeszközöknek. De talán lehet belőle következtetni arra, hogy 15-20 évvel korábban mire lehetett képes az MTI profi fényképésze.
Engem meggyőzött az a színes fotó a közvilágítással, amit feltettél az Andrássy, vagy Népköztársaság útjáról.
Egyébként mindenki láthatja az MTI gyűjteményben, hogy azért abban az időben is készültek minőségi színes fotók. Ebből én arra következtettem, hogy ha a mindennapokra nem is, de egyes alkalmakra rendelkezésükre állt jó minőségű film és technika.
Ez például az egyik kedvenc fotóm onnan, a leírás szerint 1963-ban készült és milyen kiváló, csak kár, hogy a busz elejét levágták róla.. Egyébként a Pinteresten találtam vízjelmentesen.
A magyar nyelvben ismert a feltételes mód. Lehet úgy is fogalmazni, hogy azt hiszem, hogy , úgy gondolom, hogy , talán , stb. Kijelentő módban azt kell írni, amiről TUDOM, hogy úgy van.
Tiszteletlenségnek tartom, hogy az 50001-ben többünkről kijelenti, hogy tévedünk, majd a feltett kérdésre az 50008-ban már elismeri, hogy fogalma sincs a helyszínről. Többségünk felnőtt ember, vegyen már minket egy kicsit komolyabban!
Természetesen senki sem tévedhetetlen. Magam is írtam már ide jónéhány szamárságot. Aztán a többiek meggyőztek a tévedésemről. Mivel jelen esetben a tényként állított feltételezését egyetlen értékelhető érvvel sem tudta alátámasztani, most nem vagyok meggyőzve.
Eddig egy gyártó munkáit láttam, de az nem tökéletes. Nagyjából jó karaktereket használ, de a kelleténél vékonyabb szárakkal és az eredetiekhez képest nagyobb távolságban helyezi el őket egymástól, ezért elég rosszul néznek ki.
Ha csak dekorációnak kell, én elkészíteném magamnak alulemezekből, aminél a kivágott betűk-számok éleinek letörésével és felragasztás után az oldalak kittelésével és megfelelő csiszolásával imitálnám a dombornyomást. Precíz munka esetén festés után nem látszana, hogy nem eredeti.
Ikarus 250,20-as Volán. És egy közös rácsodálkozás hogy,jé van ilyen menetrend is izé című könyvecskénk is? Mondjuk ez azóta is van,mármint a rácsodálkozás. GC-16-86
Tovább idegesítem a közösséget. A legrégebbi hűtőrácsos metálzöld Volga honnan keletkezett volna mostanában?
Az MTI-s fényképekhez fűzött leírásokban láttam már marhaságot, de a dátumokban eddig még leltem tévedésre. Tyúkeszemmel úgy képzelem, hogy náluk a fényképek az elkészítésük ideje alapján vannak rendszerezve. Vagyis Pityi Pál fotós 1965. február 29-i felvételei után vannak a március 1-i képei és így tovább. Mert ezt az MTI-nél jóval kisebb fotótárakban is így csinálták.
Itt van két fénykép az Andrássy útról. Nem pontosan akkor és nem pontosan ugyanazon a részén. De a közvilágítási lámpaoszlopok alakja és sűrűsége megállapítható róluk. És az alsó képen van rendszám is: JA 39-93
Pityi Pál az általam elsőnek említett napon hány képet csinálhatott?
Én is nehezen hittem el, ezért gondolkodtam, hogy milyen nyersanyaggal dolgozhatott a fotós. Mégegyszer: teleobjektívvel, éjszakai megvilágításban, mozgó járművekről ilyen kép, ez hihetetlen.
Kerestem, de egyszerüen nem talàlom. Es igen, egyszerüen képtelenségnek tartom, hogy '62-ben bàrki is tudott volna ilyen minöségü képet késziteni filmre, papirra.
Ma 2 db üzemképes Ik 620 van az országban. A Lanta Kft féle, s az MVK ZRT-é.Mind a kettőben már az újabb fajta kétküllős bakelit kormány van, az újabb kivitelű Villtesz féle kerek irányjelző van a homlokfalukon. Az egyiken nincs zászlótartó, de a másikon is máshová szerelték.Ráadásul a meglévő kocsikon fekete ablaktörlő karok, lapátok vannak.
Szóval a fotó több évtizeddel ezelőtt, napi autókkal készült.
(Kizárt, hogy ilyen minőségű színes fotó, sötétben, Magyarországon, 1962-ben készülhetett volna. Még a luxus Mercedes prospektusokban is rosszabb minőségű fényképek vannak a '60-as évekből...) Többek között, pont a maszk/nem maszk -viselést bizonyító, illetve a rendszámra tűélesen kinagyítható részletek bizonyítják.
A Hűvösvölgyi (Vörös hadsereg) út akkoriban kockaköves volt, a közvilágítás pedig sodronyátfeszítésre úttengelyben függesztett lámpatestek. A képen látható kandeláberek segédkarja a Hűvösvölgyi úton benyúlt volna a kertekbe.
Senkit nem akarok meggyözni az igazamrol, de érdekelt a történet, mert apàm tiszaföldvàri volt és sokszor jàrtunk Martfün is, ezért figyelemmel kisértem annakidején a film készültét. Minden a filmmel kapcsolatos cikket, iràst elolvastam. Igy akadtam rà az egyik filmes blogra, ahol a cikk szerzöje bemehetett a forgatàsra és a szoban forgo képet - több màsikkal együtt -ö készitette. Eredeti helyszineken forgattak, tehàt Martfün és Szolnokon. Hogy a kérdéses kép hol készülhetett azt nem tudom - lehet Szolnokon, de lehet a Martfüi Cipögyàr belterületén - két dolog azonban bizonyos: nem régi a kép és nem Budapesten készült.
Hogy az Ikarust kitöl szerezték a filmesek szintén nem tudom, az viszont bizonyos, hogy a rendszàm nem érdekelte öket, csak az, hogy nagyjàbol a kornak megfelelö legyen.
Ez a kép már évekkel ezelőtt szerepelt. (Én pl. 2018-ban mentettem el.)
A beállított felvétel nagyon régen készült. Miből gondolom?
Nincsenek útburkolati jelek.
Metálzöld Volga csak egy kisebb csoportban egyszer érkezett hozzánk. (Magam az AB 71-17-re emlékszem.) Erősen kétlem, hogy napjainkban volna ilyen színű Magyarországon.
A cápafogú Volgán még külső tükör sincs.
Ilyen, kis viszonylatjelzőjű, Ikarus 620 már régen nincs.
Az Andrássy úton a képen látható nagy (zömében platán) fákat a kisföldalatti felújítása körüli időben (1990-es évek közepe) kivágták. Még napjainkban sincsenek arrafelé a képen látható méretű fák.
Tyű, ez aztán a pazar fotó, már csak a technikája miatt is. Sötétben, teleobjektívvel ilyen képet csinálni. Mondjuk nyilván állványról, de milyen érzékeny filmre?
Városkapu tér, a posta előtt. A busz mellett látszik a postaláda. A háttérben levő földszintes házra emeletráépítettek, vagy újat építettek helyette. Ha Mihál bácsi táblázatain jól igazodtam el, akkor Ikarus 601. Úgy látszik, hogy ez jó hely lehetett buszfényképezésileg, mert ezt a fakaruszt is itt fotózták. Csak a postaládát tették át a bejárat túloldalára.
Gyönyörű fotó, lehet tudni a forrását? Az autó 1930-ban Rostás József hódmezővásárhelyi lakos tulajdonában állt. Ott Shell kút üzemelt az 1930-as években
Arra úgyi'emlékszünk hogy minden komolyabb szállítási cégnél volt 50-60 méter aszfaltcsík ha több nem is,mikor a javított kocsit kihozták a műhelyből és felgyorsítás után satu féket kellett nyomni. Ezt két oldalról két garázsmester leste. Ez volt a korai Hofmann fékpad,ha az egyik garázsmestert Hofmannak hívták. :)
Vác,és egy GAZ 51 vontatmánnyal. Mivel jó a kép minősége lehet -fortepan- fotó.
"1963 Vác a Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregységében készült hajótest szállítása a 2-es számú főuton, a Csuka utca környéki Duna-partra, a vízre bocsátás helyszínére. fotó Gábor Viktor"
Ezt a zászló gyűjtést milyen menőnek tartottam. 1983-ban még a Határőr Ifa is ezzel volt tele,leszerelés után meg Zsuk amivel dolgoztam. Aztán leszokik az ember ezekről.
Ennyi van. Szűk agyammal azt sem értem, hogy a buszok egyáltalában miért kerültek megemlítésre ebben a könyvben.
A délelőtti soraidra válaszom az, hogy náladnál minden bizonnyal jóval kevesebb fajta járművet ismerhettem meg közelebbről. Csak érzékeltetésül írom, hogy egész életemben 4 db. saját személyautóm volt, illetve a 4. még van.
Pl. Egy TV /egy román batyu fax/ pár ezer Forinttal olcsóbb mint egy UAZ 452. A másik,a benzines LAZ 697 kilenc pénzzel drágább mint egy Ik 620-as. A Skoda 706 RTOS szinte ingyen van 347 000 Ft-ért.
Megosztok egy tapasztalatot. Ha valamit keres az ember, akkor többnyire nem találja meg azt amit akar, hanem az akad a kezébe amelynek a keresését régebben már feladta. Délelőtt keresgéltem az Ikarus 260/280 kis műszerfalának ismertetését. A korábbi hozzászólásomból látható, hogy csekély eredménnyel jártam.
De kezembe akadt egy már elfelejtett 1970-es kiadású könyv.
Ennek segítségével időutazásra hívom azt aki hajlandó az ilyesmire.
1. Tessék magukat szocialista nagyvállalatnak képzelni!
2. Aztán lehet válogatni az alábbi árjegyzékből.
3. Ha sikerült választani, akkor megtudhatják, hogy elfogyott és nem is lehet tudni, hogy mikor lesz belőle újra.
Esetleg át is buzerálhatnak valamit aminek már köze nincs az eredetihez.
A múltkor beálltam a gumishoz,azt mondta szarban van mert itthagytak egy MAN-t és nem tud vele arrébb állni.Ráadja a gyújtást,elfordítja a kulcsot aztán semmi. Mondom ez ismerős,baxtak kicserélni a gyújtáskapcsolót és valahová betettek egy nyomógombot mert az olcsó. Beültem,megtaláltam az "idegen" kapcsolót.Soron kívül mehettem be gumizni. :)
Nem emlékszem arra, hogy a kipuffogófék és a megállófék együttesből melyik volt felül és melyik alul.
A kipuffogófék kapcsolójával a Praga-váltó reteszelt állapotai mellett a lábfék megnyomásakor bekapcsolódó kipuffogóféket lehetett kiiktatni. Erre rendes körülmények közül csak a 280-asokon volt szükség csúszós úton. Mert azokon a kipuffogófékkel együtt egy kisebb légnyomás is ment a C tengely fékeire. Ez pedig csúszós úton látszólagos becsuklást idézhetett elő. Vagyis az utánfutó kerekei megcsúsztak és az úttest lejtése irányában kitárt a gépesrész mögül.
A kormányoszlopot takaró műanyagburkolat baloldali részén is volt egy nyomógomb, amely a Praga-váltó hátramenetének be- és kikapcsolásához kellett.
G.Csaba, volt kollegámat, átkozták érte, hogy a tanfolyamon lerajzoltatta a műszerfalat, feljegyeztette az ott levő dolgok nevét. Majd a következő órán dolgozatot íratott belőle. Én pedig most hiába kajtattam a könyvespolcomon, nem találtam magyarázó rajzot a "kis müszerfalról"
Benn a Mező garázsban, amit a kezdeti időkben lógarázsnak is nevezték, készült az a kép. Ugyanis hajdanában a Ludovika szállító (trén) alakulatának voltak ott az istállói. (VIII., Korányi S u - Diószegi S u sarok)
A képen látható oktató bácsiról elmondható, hogy mellékesen a cég fotómodellje is volt. Szép emlékeim vannak a vele közösen eltöltött pár évről.
Semmi baja nem lett a Zastavának. Lassan mentünk, a sár és a hepe-hupák miatt. Csak az útszéli gaz akkora méreteket öltött, nem lehetett látni az árkot. Pár perc a falu vége, onnan jött kihúzni az MTZ.
Valaki itt a fórumon kb 5-6 éve foglalkozott ezzel, nála egy 408-as Moszkvics modellautót láttam elkészülni régi rendszámmal. Ügyelt arra, hogy a tábla mérete az eredetihez képest pontos legyen, és a karakterek is egyforma távolságra legyenek egymástól. Jó a kezdeményezésed, sok sikert hozzá!
Az, postás. Mindazonáltal, az itt bemutatottakon kívül jó lehetnek még az AC-AD, BA kombinációk, esetleg taxira JA-30÷40 között, esetleg JL. Ha piros, akkor esetleg TA.
Urak, lenne valakinek egy olyan fotója, amin Volga M22 kombi látható magyar rendszámmal? Én végigkerestem a Fortepant, az MTI-t meg itt az Indexet, de nem találtam ilyet.
Előtérben megszemlélhetjük azt is, hogy a svájcisapkás ember mutatja a rendésznek, hogy egyetlen buga sincs a táskájában. De a rendész éber és arra is figyel, hogy a háta mögött nem történik-e valami rendellenesség.
Éberségből maszatolták ki a rendszámtáblát? Úgy vélték, hogy az imprilisták nem fogják kitalálni az oldalszámhoz a GA-t? Vagy már akkor jóelőre gondoltak napjaink "személyíségijogászeinkre"?
Ilyet utoljára második generációs (avagy a kifejezetten ronda vakaréknak ható) PAZ buszok elején láttam. Igaz, azzal a burkolattal a vezető a saját lábait is védte.
Szerintem nem hosszú az. A motor láthatóan Csepel. Az üzemanyagtank egy kicsit lejjebb van a kelleténél. A plató oldalfala házilagos kivitelű. Az oldalmagasítók és a sátorvasak befogadására közös alkalmatosság van kialakítva, az oldalfal szélesebb deszkából készült. Az első és hátsó híd Csepelnek tűnik. A pótkerék is jó helyen van. Egyéni tuningnak tűnik a hátsó kerekek mögötti gumi-sárfogó. Talán egy kicsit túl van terhelve.
1985-ben csináltam a D 12-es jogsit,de ott nem emlékszem rá hogy kellett volna./De lehet már összemosódnak az évek./ Viszont 1992-ben miután két évig cibáltam nehézpótkocsit "E" kategória nélkül és elmentem egy tanfolyamra,hogy meglegyen ez a kategória is,én valahogy ott emlékszem az E.Ü. vizsgára. Kihúztam valami tételt a már nem tudom milyen fajta mentésről,bemutattam,mondta az orvos ha maga ilyet lát útközben inkább ne kezdjen el neki segíteni. Átrúgott a vizsgán a doki.
Nekem a kedvencem volt a D kategóriához szükséges elsősegélynyújtási vizsga szóban. Gugyerák Lalyos jelölt kihúzta a "szülés az autóbuszon" című tételt és ott irult-pirult a doktornéni előtt. Odáig jól ment, hogy megáll, megkérdezi, hogy van-e az utasok között orvos, vagy eü. dolgozó, elküld valakit a mentőkért telefonálni, a szülő nőt lefekteti valami elkonfiskált nagykabátra, aztán ............... Aztán? .............ha megszületett a gyerek, akkor elkötözöm a köldökzsinórt.
'84. szeptemberében már kellett gyakorlati, sőt elsősegély vizsgát is tenni. Ez utóbbiból nem kellett a későbbiekben vizsgázni, amikor az emberfia bármely más kategóriában vizsgázott.
Mondjuk azért mert egy kismotor vizsga nem volt gyakorlati vizsgához kötött. Elég volt hozzá egy KRESZ-vizsga. Nincs nekem a MOTO 50-nel semmi bajom,azon tanultam motorozni 13 évesen.
Mivel miskolci helyi gépről van szó, ezért a 3. Volánt nem érdemes a történetbe keverni.
A busz GA 16-44 rendszámmal kezdett, majd üzemi állományba került GB 57-22 rendszámon, végül pedig GC 35-84-re számozták át (de elvileg maradt üzemi). Összességében 1960-tól 1974-ig, 14 éven át közlekedett az MKV-nál.
Itt szerepel a GC 47-54 -> BU 10-74, ami a kezem alól ment a bontóba. Szegénykém annyira hulla volt, hogy a tanulók felhördültek amikor kimentünk vele az autópályára. Mondták, hogy sík úton nem képes 60 km/h sebességre. De megmutatta: 65 volt a maximum kb. 5 fővel.
Budapest Fehérvári út 1980. IZ-04-34. Sok lusta ember volt ott,baxtaák lemosni a rendszámot. Lehet nem tudták hogy negyven év után ide is feltennénk. :) fb.
Eredményes néha a régebben látott képek újranézése. Akkoriban nem figyeltem fel arra, hogy épp ezen a képen olvasható a FAÜ Tatra 138-as autómentőjének a rendszáma. Amelyik képen a járműből egyébként alig látszik valami. Eddig már több képen látszott, de egyiken sem volt olvasható a rendszám. Most már csak azon drukkolok, hogy volt-e a FAÜ-nek egynél több 138-as autómentője.
Mert 9 ülés volt benne max, hogy ne D kategóriával kelljen vezetniük. Annak idején fénykép is volt a belsejéről az Autó-Motorban, talán az első két sor ülés maradt meg benne, aztán ágyak, aztán a garázsrész.
Egy eléggé slampos megfogalmazást idézve, a Kőbánya-Kispest vonal és az Üllői út között levő iparvágányhálózat felújítása helyett alkalmazták. Az ott levő, vagy ott volt gyárakat nem tudom felsorolni. Egyelőre még nem találtam meg a környék egykori iparvágány-hálózatának térképét.
A Vasúti lexikon szerint 1963-tól működött a rendszer, 2 db ilyen vagonkulija volt a MÁV-nak és 1978-ban selejtezték őket. A források többsége viszont 1965. év 4. negyedévében adott hírt az üzem elindításáról. A rendszer működtetését szabályzó szolgálati utasítás kelte 1965. szeptember 18. Magam kutakodásai alapján arra jutottam, hogy a nyugat-németországi SEAG gyártmánya volt a vagonkuli. Gyártási éve pedig 1964. A lexikon által említett másodiknak eddig semmi nyomát nem találtam. (csökken a bizalmam a lexikon szócikkének hitele iránt) Az MTI mostanában megjelent fényképei alapján ismertem meg a vagonkuli rendszámát. Jómagam a szerelvényt egy alkalommal láttam az Egressy úti telepen valamikor 1967 és 69 között.
Ja igen, hol volt ilyen teherkocsi szállítás? Azt feltételezem, hogy Budapest. Hol volt "átrakó" és milyen cégekhez szállítottak így? Na meg hogy meddig?
A szintén ÉPFU 2 amit itt sokáig kerestünk,aztán kiderült ez a váci ÉPFU volt ami aztán egyesült az 1 sz-val. És utána csak az ÉPFU,1,3,4,5, létezett. f: Nagy Attila
Mert 9 ülés volt benne max, hogy ne D kategóriával kelljen vezetniük. Annak idején fénykép is volt a belsejéről az Autó-Motorban, talán az első két sor ülés maradt meg benne, aztán ágyak, aztán a garázsrész.
Ez a 300HT 1994-ben a Dunabogdány utáni autókereskedés tulajának lányáé volt, akkor 350 000-ért árulták. Aztán 2007-ben felkerült a hasznaltauto-ra, már a kétszínű fényezéssel. Végül Németo-ba került.
1. Nem mennek, hanem ment a kommunista hatalomátvétel - szovjet katonai támogatással a háttérben. (Pl. a kormánytöbbséget adó párt első emberét a Vörös Hadsereg elrabolta és kivitte az országból.)
2. Nincsenek biztos forrásaim, de biztosra veszem, hogy a "béketábor" többi országában is hasonló módon ment végbe a hatalomátvétel.
3. A hatalmi harcban nem csak úriemberek vesznek részt, mindig vannak olyan szereplők, akik aljas módszerekkel törnek a céljuk felé. (Pl. USA elnökválasztás)
Tekintettel arra, hogy ez a topik a rendszámokról szól, nem kívánok vitát folytatni, csak az ön általánosító véleményével szemben írtam le az ellenvéleményemet. Tudván, hogy sokak számára nem elfogadott a régi mondás, miszerint "hallgattassék meg a másik fél is".
--------------------
Köszönet Gábris vitéznek ezért az írásáért is. Az alábbi képbe belekötnék. Szerintem ez nem a Tr-5 belsejét ábrázolja, hanem valamelyik csőrös típusét. A háttérben kivehető a nem teljes szélességű vezetőfülke és a mellette baloldalon levő hely, ahol a szélvédő közelébe juthatott az utas. Gyerekként a kedvenc helyem volt. Előre lehetett kilátni és a vezetőt pedig oldalról nézni.
Ahol én védtem a hazát - MN 2983, Segvári-liget - egy Tatra 141 volt és a hozzá tartozó tréler. Ha mozgott nagy ritkán, akkor polgári gkv. vezette, aki a munkaideje nagy részében adagoló-beállítással foglalkozott.
Ezt megnéznéd és írnál róla valamit? Valamiért kivittek 160? Ikarus 66-ost Kuwaitba,aztán ezek a béna Ikarus gyáriak PRÓBA rendszámmal mentek oda. Mit kereshettek ott próba rendszámmal? Vagy ez csak bemutató darab lehetett? De a kolléga semmiképpen nem érti a rajta levő rendszámot.
A szüleimnek volt új Favoritjuk, hat éves koráig egy kuplungtárcsa cserén kívül semmi baja nem volt, megbízhatóan működött és még eladáskor is újszerűnek nézett ki.
Én csak a teherautós szögben álló kormánykerekét nem szerettem. Nem volt az egyáltalán mélypont.
Én 8 évig hajtottam angol exportos Skoda Rapid 135 RiC-t. Gyárilag befecskendeződ kocsi volt, összesen 300 darab készült belőle. Visszavitték Angliába, ma már közelíti a 10ezer GBP-t a piaci értéke. Hülye voltam, hogy eladtam!
Nem értünk egyet. A Favoritra mindenki messiásként tekintett. Emlékszem, hogy alig vártuk a MERKUR kiutalást a 80'-as évek végén. Nyugati verdának számított akkor a Favorit. Hozzáteszem, hogy nem jött meg és még az utolsó farosok egyikét vettük át 1989.11.29-én a győri MERKUR telepen. A kocsi a mai napig megvan.
Kicsit pontosítanék, a "fapadosság" tekintetében, meg legyen egy pár rendszám is, így talán nem annyira OFF.
Az első kocsim 1982-ben egy S100-as volt. Piros, IC-88-00. Az S100-asban mind a négy ajtón leereszthető volt az ablaküveg. Az első ülés előre/hátra állítható volt, a háttámla dönthető. Furat/löket 68x68 mm, szerette a pörgetést, akkor ment is. 1970-es gyártású volt egyébként, én öt évig használtam (már a megvételkor 12 éves volt!), akkor már rengeteget kellett volna költeni a karosszériára...
"Jött a műbőr szíjjal behúzható könyöklő nélküli, az előre tett hűtő miatt sokszor problémás 1o5-12o."
Itt újra keveredést érzek a 105S-sel: ennek volt behúzófül az ajtókon könyöklő helyett, és ha jól rémlik, a hátsó ajtókon fix volt az üveg. A motorja szinte megegyezett az S100-assal, de más forgattyústengelyt kapott, így a lökete 72 mm lett. Nem szerette a nagy fordulatot. Volt még egy 105L - ebből Magyarországra nem igazán jutott -, azon már volt könyöklő, meg leereszthető hátsó ablak.
Második kocsim 1987-ben egy 120L, narancs, TS-88-34. Előttem, 4-5 évig taxiként üzemelt. Ég és föld a 105-öshöz képest. Furat/löket újra "négyzetes" (72x72 mm). A nagyobb furat miatt új lett a blokk, mert a régit nem lehetett ennyire "felfúrni". Könyöklő mind a négy ajtón volt, és leereszthető üveg is, ráadásul a hátsó ajtón is "eltűnésig" lement az ajtóba (ezt sok mai korszerű, drága jármű sem tudja, teljesen leengedve is kikanikál az üveg teteje). A hűtéssel csak akkor volt gond, ha trehányul, vagy sehogy sem volt lelégtelenítve a hűtőrendszer. Erre tényleg kényes volt, és nem volt könnyű művelet. Hét évig volt nálam, megérte az átrendszámozást is (EKD-242), a vége totális elrozsdásodás volt neki is 1994-re.
Az összes farmos Skodával szinte az egyetlen probléma a magas motorolaj-fogyasztás volt; ezt tényleg "benézték" a csehek. Pléhlemez fedte a blokk oldalán a vezérműtengelyt, aminek a közepén(!) voltak a csavarok, így minél jobban meghúztad, annál jobban elállt a pereme a blokktól, és nem tömített. Az utolsó szériákon már aluöntvény lett a fedél, az olajfogyasztás is drasztikusan lecsökkent.
Az 1oooMB a MAGA KORÁBAN nagyon jó autó volt. Teljesen megállta a helyét nyugaton is. Igaz, a blokk fejlesztésében segítettek az olaszok is, de korszerű szerkezet volt '64-ben.
Ugyanezt a technikát próbálták meg nulla fejlesztési összegből modernizálni a sublótból előhúzott egyik régebbi protó kasznijának kisebb fejlesztéséből. Igaz a nyolc nyitható ablakból a fejlesztés közben elfogyott a fele és az első ülések is ekkoriban lettek fixek emlékeim szerint. Ez még csak elment a hetvenes években, hiszen sok probléma nem volt az S1oo-al. Igaz menni nem tudott, de nem is fogyasztott. Szerették is az emberek, olcsón üzemeltethető, megbízható, könnyen vezethető jármű volt.
Aztán megpróbáltak még egy bőrt lehúzni ugyanarról. Na én valahová ide teszem időben a Csehszlovák autógyártás mélypontját. Jött a műbőr szíjjal behúzható könyöklő nélküli, az előre tett hűtő miatt sokszor problémás 1o5-12o. Aztán persze lehet finomítani, hogy a 12o már sokkal használhatóbb volt, de fejlesztés nélkül ennyire futotta. Most hirtelen nincs meg, hogy a súly-lóerő arány hogy alakult, de gúnyosan azt szoktam mondani, hogy a Csehszovák mérnökök feltalálták az akusztikus gázpedált. A lenyomására a brummogás mélysége változott a gyorsulás legkisebb jele nélkül.
Az ugye megvan, hogy megpróbáltak betörni vele az angol piacra is. Ami itt a balkormányos közlekedésnél akár még jópofa újdonságnak tűnik, hogy a csomagtartó oldalra nyílik, ott pont szívás volt. Mert abból nem készült fordított zsanérozású verzió...
Na, akkor megmutatom felállítva is. 22 éven keresztül szolgálta családunk nyaralásait. Ma is szolgálhatná, ha a magyar közlekedési hatóságok arcátlan pénzéhsége miatt 2007-ben nem vontam volna ki a forgalomból.
Nekem kb. egy évtizedig volt 105-ösöm. Sokan kérdezték azt, hogy miért olyant vettem és miért nem nem 120-ast. Azt válaszoltam, hogy azért mert 104-es, vagy 103-as nem volt. Vagyis ennyi pénzt is nehezen kuporgattunk össze. A nálam töltött utolsó pár évében tanulókocsiként robotolt.
Úgy általában nem forralta a vizet. A családi kirándulásokon, amikor a négy személy és a kempingfelszerelés mellett még egy Szkif sátras pótkocsit is cibált, az ausztriai nagy hegyekben alkalmaztam egy kapcsolót, amellyel a hűtőventillátort már az emelkedő elején bekapcsoltam. Vagyis nem akkor indult a ventillátor, amikor már majdnem forrt a víz, hanem a kellő időben.
Apróbb hibái voltak, pl. az a hőkapcsoló amelynek a dolga volt a ventillátort bekapcsolni, vagy tanulókocsiként a már 7-8 éves autó kuplungja elfogyott.
Töredék annyi baj volt vele, mint az őt követő "Volkswagen-motoros" Wartburg motorjával és kuplungjával.
Amikor idehaza tobzódtak a Skoda 120L és Skoda 105S kocsis a népesség nagy része - sajnos - figyelmetlenségből, tudatlanságból, trehányságból eggyé gyúrta, egyként emlegette a két típust.
Pedig nagyon nem.
A karosszéria azonos volt ez igaz, de ez a szint, hogy ennyit tudjon valaki az autókról Mári néne szintje Garbolc külsőről.
A 105S egy hosszú löketű, túlságosan felfúrt, kényes jószág volt.
Valóban állandóan forralta a vizet.
Mindenre kényes volt.
A 120L pedig egy igásló volt.
Más motor, más furatok, más műszaki tartalom.
Egyáltalán vagy csak ritkán forralta a vizet.
Kiment a világból.
Nekem 2 db Skoda 120L kocsim volt.
Mindkettő hibátlan jószág vala.
Valóban mindkettőbe csak benzin+olaj kellett.
Egyetlen műszaki hibájukra sem emléxem a közös életből.
Illetve egyre igen, (itt már megénekeltem) az első Skodám egy vajsárga 120L, TV 61-00 frsz-ú, hazafelé Zwickau előtt a német autópályán elszakadt a gázbowden.
Nekem sosem volt Skodám, de én is 120-ason tanultam és annak nem voltak ilyen bajai, teljesen jó volt. Az addig suttyomban vezetett Ladákhoz képest tetszett a könnyebb, kevesebb erőt kívánó kormányzása.
Milyen politika? Az én sráckoromban sajnos az MB-k már lakótelepi parkolókban meg elhagyott telkeken porladoztak és verődtek széjjel, vásottabb ismerőseim aktív közreműködésével...
Sokáig nem értettem: sráckori csapatunkban az első autó egy 11 évesen vett Skoda 1000MB volt. Agyonütni nem tudtuk, 6-an mentünk le vele Balatonra, hegyekbe kirándulni + 1 heti cuccunk, elöl-hátul-tetőn. A tulajsrác ilyenkor nézte, nem ül-e le túlzottan a kocsi. Ehhez képest a 120-as: ezen tanultam vezetni. Az oktató elmondta, ha nem veszi a váltó a sebességet, újra kezdjem. A kormány pontatlan, figyelve, óvatosan! A hűtővízmérőt figyeljük, ha forr a víz, félreállunk. Több ismerősöm szenvedett hasonlóan a típussal. Ez a fejlődés? Aztán megtudtam, politika volt mögötte.