A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
"baj a Hubble tv-vel mert az ugye azt is jelenti hogy minden tőlünk távolodik vagyis mi vagyunk az origó. Persze ezt a paradoxont meg azzal a másik "paradoxonnal" oldják fel hogy a "tér tágul" alattunk."
A "tértágulás" a jelenlegi legjobb gravitációelméletnek a megfigyelésekre illesztéséből adódik, tehát itt még idézőjeles paradoxon sincs. Mindenesetre, mivel unalomig ismételgeted, hogy hülye vagyok az Olbershez, most az egyszer én is leírom, hogy hatökör vagy a relativitáshoz. Ezt jól jegyezd meg, mert nem fogom elismételni. De gondolom, nem a relativitásról akarsz itt csevegni, hanem az elméletedről. Az már kiderült, hogy téziseid szerint az univerzum térben véges, időben pedig nem stacionárius. Ezt az utóbbi mondatot jól írtam, mester?
Igen Milliárd. Nem mond ellent semminek szerintem hogy egy távoli objketum fénye még nem éri ide hozzánk. Ha mondjuk a Napot kikapcsolnánk akkor is pár perc lenne mire eljut ide. Én se gondolom hogy mi vagyunk a világ közepén. Ezért is gondolom hogy mégiscsak van baj a Hubble tv-vel mert az ugye azt is jelenti hogy minden tőlünk távolodik vagyis mi vagyunk az origó. Persze ezt a paradoxont meg azzal a másik "paradoxonnal" oldják fel hogy a "tér tágul" alattunk. Szóval egyre több a gebasz a táguló univerzummal...
Olberts-paradoxon: Nem állította senki hogy " térben végtelen"... Csak azt hogy konstans létező. Ezért nem jó idehozni a Olberts-paradoxont. Aztán már vergődtél a "véges eseten", ami az eredeti paradoxon lényegét tagadja... (vagyis azt jelenti hogy nem igazán jött be neked ez a paradoxonos cucc)
"Tfh hogy 3 milliárd éve keletkezett az a galaxis és több mint 3 millió fényévre van vagyis a fénye még nem is érhetetett ide."
Bizonyára milliárdot akartál írni másodszorra is ... szóval úgy oldod fel, hogy ami messze van tőlünk, az még nem jött létre - ami ellentmond a stacionáriusságnak és a homogenitásnak is, a paradoxon feltételeinek - viszont újabb kérdéseket vet fel. Lehet, hogy mi vagyunk az univerzum közepe?
Miért nem jut el? Mert például nagyon messze van... Tfh hogy 3 milliárd éve keletkezett az a galaxis és több mint 3 millió fényévre van vagyis a fénye még nem is érhetetett ide.
Amúgy a paradoxont is te vetetted fel. Aztán kiderült hogy "véges esetre" alkalmazod ami egyertelműen azt jelentette hogy nem tudod miről van szó. Azóta gondolom kigugliztad. Ráadásul az időben és a térben vétlen fogalmát is keverted. Válaszoltam a felvetésedre már az elején és feloldottam a paradoxont. Kellemes további fórumozást.
"Azért nem érti, mert a paradoxon alapfeltételezést (végtelen az univerzum) nem veszi figyelembe ("alalmazza véges esetre"). Innen már nem is kell tovább olvasni."
Azért nem vettem figyelembe, mert azt írtad véges. Ezt meg is ismételted.
Amit nem értek: ha arra se vetted a fáradságot, hogy végigolvass, akkor honnan véled tudni, hogy nem jót írtam?
Közben olvasom, hogy végesnek méretűnek vagy csillagszámúnak veszed az univerzumot. A múltkor kifejtettem, hogy véges univerzum esetén is adódhat extrém fényes égbolt, mert a végesség hogyanja is sokféle lehet.
"Gondolom a fórumtárs csak belinkelte anélkül, hogy értette volna. Azt hitte hogy ez valamiféle bizonyíték lehet a nagy bumm mellett (ellen)."
Rosszul gondoltad, mert nem linkeltem semmit, csak megemlítettem (mielőtt valaki elkezdeni linket keresni a hozzászólásomban: nincs!).
Hinni sem hittem semmit, csak udvariasan érdeklődtem, hogy ha végtelen ideje létezik az univerzum, akkor hogyan is oldódik fel az Olbers paradoxon (és más paradoxonokat is megemlítettem, melyek egyelőre nem kerültek tárgyalásra).
"Az Olbers-paradoxon téves, mert pontatlan számoláson alapul."
Vegyük a paradoxon legegyszerűbb esetét, melyben azonos fényű csillagokat feltételezünk nagyjából egyenletesen elszórva a a végtelen térben; homogén, izotróp, stacionárius univerzumot tételezük fel, ezekben az időbeli és a térbeli végtelenség is benne van. Ha egy térfogategységben n számú csillag van, akkor az r sugarú gömbben 4πr3n/3 csillag van. Ha ezek a csillagok mind r távolságra lennének tőlünk, akkor egy alsó becslést kapunk az összfényességre: nL/r2, ahol L egy csillag fényessége egységnyi távolságból.
Mi van a 2r sugarú gömbbel? Ebben 8-szor annyi csillag van, az összfényesség alsó becslése pedig 8nL/(2r)2 azaz 2nL/r2. Az összfényesség (alsó becslése) is kétszeresére nőtt! Belátható: k-szoros sugarú térrész legalább k-szoros járulékot ad az égbolt összfényességéhez, mert a csillagok száma k3-bel, a fényesség viszont csak k2-tel arányos. Ez persze pontatlan számítás, de még lefelé becsülve is végtelen fényességet ad végtelen térre. A csillagokat pontszerűnek vettem, véges méret esetében annyival jobb a helyzet, hogy a sugárzás véges - de még így is sok nagyságrarenddel nagyobb a tapasztaltnál - akkora, mintha a Nap fotoszférájába merülnénk.
És most lássuk a te, nagyon más eredményt adó számításod.
Nézd. Azért nem érti, mert a paradoxon alapfeltételezést (végtelen az univerzum) nem veszi figyelembe ("alalmazza véges esetre"). Innen már nem is kell tovább olvasni. Nem érti a lényegét.
