Malawi is a Rhodesia+Nyasaland Szövetség területének része volt, majd nyerte el függetlenségét. Egyszóval ha így nézzük három országot neveztek el róla.
Az 1870-es években, az angol születésű Cecil Rhodes az nagynénjétől kölcsönzött pénzt dél-afrikai gyémántbányákba fektette. Sikeresen (no és persze szerencsésen) üzletelt, így gazdagon térhetett vissza Angliába.
Politikai pályára lép. 1881-től képviselő. 1890-ben a Fokföld Gyarmati Kolónia miniszterelnöke. 1889-ben megalakítja a Brit Dél-Afrika Társaságot, és hatalmas földterületek felvásárlásával növeli a birodalmat. Halála után a területet róla nevezik el (Rhodesia) Végül a gyarmati sorból függetlenné váló ország 1980-ban a Zimbabwe nevet veszi fel.
Elírtam a szerző nevét, (azt hiszem, a testvére V.J.). Helyesen:
Vekerdi László: Így él Galilei (Typotex Kiadó, 1998. Szerk. Terts István)
Nehéz megszerezni. Kevés példányszámban jelent meg. Én véletlenül antikváriumban jutottam hozzá. Érdemes a googl-ba beírni, h. "Vekerdi AND Terts" vagy ilyesmit, mert akkor kiadja Terts - a szerző tanítványa - köszöntő írását, melyben az is szerepel, hogy naivul V.L. tanítványai és barátai azt hitték, ennek a könyvnek nagy nemzetközi visszhangja lesz, és több nyelvre lefordítják. "Még magyar visszhangja is alig volt" - fejezi be.
--- A könyv olvasmányos, de szigoruan tudományos. Nem "életrajzi regény", viszont sokkal több. Nagy bravur.
Az alábbi elgondolkodó tekintetű úr, különböző üzletekkel jelentős vagyonra tesz szert, majd úgy dönt, hogy politikai téren is kipróbálja magát. Képviselő, majd miniszterelnök lesz belőle. Végül olyan megtiszteltetés éri (igaz, csak időlegesen), amely egyetlen pályatársának sem adatott meg.
VIII. Orbán (Maffeo Barberini) pápa (1623-1644) óriási összegeket fordított a barokk Róma szépítésére. Ezt a lázas építkezést egyszerűen nem győzték nyersanyaggal, így jobb híján az antik épületek elemeit használták fel az újakhoz. Vagyis hiába köszönhetünk az úriembernek számtalan szebbnél szebb alkotást, ha legalább annyi (ha nem több) régi emléket pusztított el érdekükben.
A mondás valóban akkor született, amikor a pápa, beolvasztás és újrahasznosítás céljából még a Pantheon díszeit is képes volt leszedetni.
A világtörténelem (egyik) legnagyobb diktátor-zsarnokának-tömegyilkosának halála napján halt meg ugyanennek az országnak (népnek) akkor legnagyobb zeneszerzője. Milyen direkt vagy indirekt kapcsolat volt a két személy között? (A kérdés megint könnyű, de tlaán nem érdektelen).
A cisztercita szerzetes, majd apát, végül püspök - elődje főtanácsadója volt hitbeli kérdésekben (akárcsak Ratzinger) A Benedek nevet választotta (akárcsak Ratzinger) Pápaként elsősorban egyházjogi kérdésekkel foglalkozott. (akárcsak Ratzinger) és Bajor Lajos német-római császárral folytatott tárgyalási révén szoros német kötelékekkel is rendelkezett. Jobb ötletem nincs
(Ja. És még kihagytam Verdi: Il Corsaro (1848) és Byron: The Corsair (1816) c. műve összehasonlítását. A történet ugyanaz. Izgalmas, mi mindent köszönhetünk Byronnak. Najóvan, befejeztem.)
Én pedig hadd említsek egy műtörténeti adalékot, az alább említett két másik zeneszerző – Byronéval azonos című – darabjait: 1. Donizetti: Marino Faliero (1835), Byron: Marino Faliero (1821). Faliero szintén velencei dózse volt. Továbbá: Donizetti: Parisina (1833), Byron. Parisina (1816). Megemlítendő, hogy Tassóról szintén mindketten írtak. (És van még pár hasonló, melyek alapján megesküdnék, hogy Donizetti alaposan tanulmányozta Byron műveit.) 2. Rossini: Le siege de Corinthe (1826), Byron: The siege of Corinth (1816).
Időközben annyit kiderítettem, hogy a pápai címeren először két ezüst kulcs szerepelt. Az aranykulcs megjelenése, és egyben a címer ezen formájának kialakulása a 14. század közepére, tehát a pápák avignoni fogságának idejére tehető. A szóba jöhető személyek ennek alapján:
1305-1314 V. Kelemen (Bertrand de Got) 1316-1334 XXIII. János (Jacques Arnaud dEuse) 1334-1342 XII. Benedek (Jacques Fourneier) 1342-1352 VI. Kelemen (Pierre Roger de Beaufort) 1352-1362 VI. Ince (Etienne Aubert) 1362-1370 V. Orbán (Guillaume de Grimoard) 1340-1378 XI. Gergely (Pierre Roger de Beaufort)
Részemről XII. Benedekre szavazok. A cisztercita szerzetes, majd apát, végül püspök - elődje főtanácsadója volt hitbeli kérdésekben (akárcsak Ratzinger) A Benedek nevet választotta (akárcsak Ratzinger) Pápaként elsősorban egyházjogi kérdésekkel foglalkozott. (akárcsak Ratzinger) és Bajor Lajos német-római császárral folytatott tárgyalási révén szoros német kötelékekkel is rendelkezett. Jobb ötletem nincs Ha nemokap2 jelentkezik, megtudjuk igazam van-e?
Francesco Foscari (1373-1457) 1423-tól Velencei Dózse.
Példátlanul hosszú ideig, 34 éven át vezette a Velencei Köztársaságot. Firenzével szövetségben sikeres háborút vívott a Viscontik irányította Milánóval szemben. Négy fiából hárman estek el a csatamezőkön.
Utolsó fiát, Jacopót, a Foscari család régi ellenségei, a Loredanok korrupcióval vádolták meg, és a város vezető testülete, a Tízek Tanácsa több per után végül száműzte a fiút. Apjának kellett a parancsot aláírnia. Jacopo még a Krétára tartó hajóúton belehalt az előzőleg elszenvedett kínzásokba, apját pedig annak bosszújától tartva lemondatták. 1457 november 1-én halt meg, abban a pillanatban, amikor a Campanile harangjai utóda, Pasquale Malipiero dózse (1457-1462) megválasztását hirdették.
A történetet Byron 1821-es A két Foscari című műve beszéli el, ami alapján 1844-ben, Verdi hasonló című operája született.
És, hogy a végére valami szép is jusson: A Tízek Tanácsa (talán a rossz lelkiismeret miatt) gyönyörű síremléket állítatott Foscarinak, amire a Polgártársak csodáljátok dózsétokat feliratot vésették. :-(
Hozzáteszem, azért volt nehéz, mert Byron főműveinek nagyobb része a Mediterráneumban játszódik. Most alkalmam volt kiművelni magam belőlük, köszi érte.
Jahh. Francesco Foscari, velencei dózse (1423-57) valóban nagyon hosszú ideig volt velence ura. Fiát, Jacopót Krétára száműzték, s ott halt meg. F. F. visszavonult, s valóban 1457-ben halt meg. Utóda Pasqual Malipiero. A szóban forgó művek: A két Foscari (Byron, 1821, Verdi 1844 asszem.) Gratulálok, szép feladvány. Megyek is, mielőtt újabbat feladsz :)
Lehet igazuk van Itt is azt mondják, hogy az első hármas-korona ábrázolás XII. Benedek egyik képmásán látható, amit jelenleg az avignoni múzeumban őriznek. Ugyanakkor több, a korral foglalkozó könyv is azt állítja, hogy V. Kelemen az úttörő ebben a tekintetben. Az viszont biztos, hogy a század második felében már általános volt a használata. Viszont a címer eredetének kérdésében még mindig nem jutottunk előbbre. Esetleg III. Ince ?
Igazából senki, mivel egy fantázia szülte személy, akinek megalkotásához a XVII. századi spanyol nemes - Don Juan Tenorio szolgált alapul.
És akkor itt a minden bizonnyal legértékesebb segítség: A kérdésemben említett költőnek is van ilyen műve, mi több, a zeneszerző egyik alkotásában is feltűnik az úriember!
Hát ez nekem magas. Ha belegondolok, az egész középkori világ szóba jöhet. Valami azt súgja, hogy mediterrán országbeli lehet, mert te ott vagy otthon, de el tudom képzelni, hogy ez megint olyan lesz, akiről életemben nem hallottam.
Mi tippelsz, mennyiben segítség zeneszerzőt emlegetni, ha tudjuk, hogy a zeneszerzők többsége Bachtól és Beethoventől Wagnerig, Mozarttól Erkelen át Bartókig írt történelmi vonatkozású művet? ;)
1. Igen. 2. Nemigen 3. Egyértelműen nem. 4. Biztos nem.
Viszont, hogy komolyan segítsek is :-) A kérdéses illető sorsa egy neves poéta tollára kívánkozott, akinek műve megihletett egy nem kevésbé neves zeneszerzőt is.
1. valamely korban valamely állam végrehajtó hatalmának irányítója (miniszter, kancellár, ). vszeg ez nem az ókor, az akkori nem monarchiák esetében az ilyen vezetők limitált idejű, és választott személyek voltak.
2. Ő viszont nem választott, hanem vszeg kinevezett, mivel "sikerült elmozdítani posztjáról. Néhány nap múlva utódja beiktatási ünnepségének napján" - néhány nap alatt nem lehet újat választani, hacsak nem a helyettese volt, aki az örökébe lépett, de a hosszú intrika miatt ezt nem hiszem - csak tett volna ellene, ha tudja, hogy a helyettese a kiszemelt utód. Ha meg kinevezett, akkor az intrika végülis a kinevezőnél (ez egy személy, uralkodó) folyt, őt kellett meggyőzni.
3. valamilyen újkori alkotmányos monarchiának tűnik, - gondolok itt elsősorban Portugáliaára, Spanyolországra, ill. Oroszországra, Angliára (ezért kérdeztem az egyfolytábant is) persze sok más is van. Franciaország is lehet, de ott a hosszú idő szintúgy nem volt jellemző, viszont a többszöriség inkább.
4. Akiket kizártam (megnéztem): Colbert, Gladstone, Salisbury, ifj Pitt (ott ő volt a csúcstartó) biztos nem.
Marad tovább a keresgélés, próba alapon. Szóljon, aki másfele jutott s ötlete van!
A hosszú ideig uralkodó koronás fők sorába nekem is lenne 2 jelöltem, igaz egyik sem európai:
Ha a biztosan dokumentálható adatokat nézzük, akkor Hirohito(Sóva) régens (1921-1926) japán császár (1926-1989) is tekintélyes időt töltött el a trónon.
Ha a jóval kevésbé megbízható ókori időkbe is tekintünk, abban az esetben, az Egyiptomban ie 2047-2255 között uralkodó Memphiszi Hatodik Dinasztia fáraója, II. Pepi Noferkaré minden idők abszolút rekordere, a maga 90 ! évével.
Nono: XIII. Alfonz 1932-ben mondott le. Juan Carlos 1975-ben vette át a királyságot, ez azért csak 42 év.
Nono A kérdéses időszak (ti. a tönkretétel) a házasságkötésre, valamint a hemofíliával született gyermekekre vonatkozott. Az pedig nem XIII Alfonz 1932-es (ami valójában 1931) lemondásakor történt, hanem a század elején. De kérlek ne vitatkozzunk már ezen, annyit nem ér az egész!
Az intrika Franciaországra vallana. A Lajosok kegyencnői sok esetben utálták a főminisztereket, lásd Dubarry-Choiseul, de a francia királyi miniszterek egyikére sem illik a leírás. Közülük Colbert több mint húsz évig volt hivatalban, de onnét is halt meg. Előtte Mazarin is. Őelőtte Richelieu is. Kár.
A leírás alapján talán nem is uralkodót kell keresni. Inkább főminisztert, miniszterelnököt, (lord)kancellárt vagy más, hasonlóan magas beosztású személyt. Vagy akár elnököt. ("Vezető", "intrikákkal elmozdították posztjáról" "beiktatás" - ezek mind ebbe az irányba mutatnak. Jól sejtem?
Bocs, tényleg Alekszej, Алексей Николаевич. Czeizel ír a Családfa c. könyvében a vérzékenységről, mint örökölhető betegségről, s részletesen foglalkozik Viktória családfájával (nagyon szemléletes családfával)
Ő Sándorként tünteti fel a családfán. Ezt elfogadtam, de mikor utánanéztem - lépcsőházi gondolatként - látom, hogy Alekszej. (volt ott több narodnyik, meg miegymás robbantás, azt hittem, ezek egyike volt, de látom, ez már a 1918. július 17-i esemény). bocs.
A kisfiúra gondolok, rajta kijött, nagyon rosszul volt gyerekként is, nem véletlenül kerültek mindenféle sarlatánok bűvkörébe a szülők, elsősorban a mama, Alix.
Vérzékenység, ami sajnálatos módon az X kromoszómához köthető, magyarán a nők hordozzák és átörökítik, a férfiak megbetegszenek (régebben elvérzéssel járhatott egy kisebb sérülés esetén is, ma már lehet enyhíteni). A legismertebb hordozó Viktória angol királynő volt. Emiatt némelyek kétségbe vonják a származását, ti. az apja családjában a porfíria dívott, az anyjáéban egyik betegség sem volt jelen. Szóval honnan szerezte? A mama házibarátjáéban állítólag voltak vérzékenyek.
Ezen sajnos nincs mit szépíteni. Abban az időben bizony szó szerint tönkretette! A spanyol nép ki nem állhatta őt. A férje meggyűlölte, és futószalagon gyártotta az egészségtől kicsattanó fattyakat, jelezvén, hogy nem ő a beteg. Hosszú évek múltán, még a halálos ágyán fekve sem bocsátott meg az asszonynak. Azt ordította neki, hogy tönkretette az életét, és miatta veszítette el a trónt. Utolsó perceiben két apácát akart maga mellett látni, és nem a feleségét.
Hogy aztán a történelem kereke 100 év elteltével hogyan és miként fordult, az természetesen már más kérdés
No, azért nem tette teljesen tönkre a királyi családot. Az unoka, Juan Carlos Borbón y Borbón értelmes és életerős király, akinek nagy szerepe volt, hogy az 1981. márciusi francoista hadsereg-puccs elbukott Madridban. Virágzik a familia, ha lehet így mondani.
Viktória angol királynő legfiatalabb leánya, Beatrice hercegnő (1857-1944) és Henry Maurice Battenberg herceg (1858-1896) /ő származik ugye Alexander Hesse herceg és Julie Therese morganatikus házasságából/ született, éppen az uralkodónő trónra lépésének 50. évfordulóján. Így a Jubileumi Hercegnőnek is nevezték.
XIII. Alfonz (1886-1941) spanyol királlyal kötött házasságából született gyermekei közül Alfonso és Gonzaló is örökölték a családfája révén magával hozott gyilkos kórt - a hemofíliát. Ez, és a spanyol nép véleménye (ti. hogy megmérgezte a Spanyol Monarchiát) tette tönkre az ő, és természetesen az uralkodóház életét is.
Kicsit ugyan sok lett a név, de remélem azért érthető :-) A 4215-ben kérdezett személy pedig nem római
A hölgy a két nagymamája, a császári keresztanyja és a szülőhelye után kapta a neveit. Ő maga királyné lett, bár apja morganatikus házasságból származott. Majdnem kihalt miatta az uralkodóház, egy eléggé csúnya betegséget vitt magával.
Íme a ma reggelre esedékes (remélem nem unalmas) kérdés :-)
Egy elismert és szeretett vezető, aki valamennyi addigi elődjénél hosszabb ideig és jobban irányította hazáját. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) mégis voltak ellenségei, akik először fián keresztül álltak rajta bosszút. Végül kemény intrikák után sikerült elmozdítani posztjáról. Néhány nap múlva utódja beiktatási ünnepségének napján belehalt a bánatba és a megaláztatásba.
Ez 83 hozzászólás egy nap, de a nappalt tekintve is 78, az addigi összes hozzászólások 2 %-a, vagy képletesebben 1/50 része, a topik történetének durván 3 és fél évében. :) Egy nap. S csak 10.02-től 22.33-ig. A nappali diskurzusban 6 személy. Mi történt tegnap? :))
Komolyan gratuláltam, semmi irónia vagy efféle nem volt szándékomban, szó szerint értettem, láttál vmi smiley-t? Nem. Grat, mondom. Lebenstod meg jöhet-mehet, engem nem zavar.
Guggolásból a válaszom: A szemüveg feltalálója vagy Alessandro della Spina pisai szerzetes, vagy Salvino degli Armati florenci nemesnek tulajdonítható. Mindenesetre Tommaso de Modena (1325-1379) festményein tűnik fel először (olvasó szerzeteseket festett).
Spiró Gy. nagy visszhangot kiváltott új ókorban játszódó regényének (Fogság) rövidlátó ember a főhőse. Ha nem létezett szemüveg, mikortól használták? Mikori az első szemüveg-félét ábrázoló festmény?
Servius Sulpicius Galba (ie 3 iu 69) A Római Birodalom császára 68 június 9. 69 január 15. között.
Még a Köztársaság idején híressé lett arisztokrata családban született. Katonai pályára lépett, majd élete során számos provincia helytartói posztját is betöltötte. Mindenhol kitűnt igazságossága és remek szervezőképessége miatt. (csak egy példa - egy ízben halálra ítélt egy gyámot, aki megmérgezte a rábízott gyereket, hogy vagyonához jusson. Amikor az illető római polgárjogára hivatkozott, egy szépen lecsiszolt és kifestett keresztre szögeltette fel) Caligula császárnak a Rajna menti légióknál tett látogatása alkalmával, már mint Felső-Germánia helytartója, órákig futott teljes fegyverzetben az uralkodó kocsija mellett, akinek ez a bravúros tett jobban elnyerte tetszését, mint a légiók tökéletes szervezettsége.
Hispania helytartója volt, amikor katonái császárnak kiáltották ki, az akkor már gyűlölt Néró ellenében, de csak miután az uralkodó öngyilkosságának hírét vette, mert útnak indulni a főváros felé. Rómában aztán ostoba intézkedéseinek sorával rövid idő alatt mindenkit, akit csak lehetett, sikerült magára haragítania. Így nem csoda, hogy a pretoriánus gárda fellázadt ellene, és alig több, mint féléves uralma után meggyilkolták. A lenyisszantott feje is igen érdekes utat járt be. Egy régi ellenségének egykori szolgája licitált rá a pretoriánus táborban, és vásárolta meg végül. Ezután kitűzte ura sírjára.
Tacitus mondta róla: Általános vélemény szerint méltó a kormánypálcára, mindaddig, amíg meg nem kapta
Nos. Mivel alább leszögeztük, hogy nem királyról van szó, (a császárra viszont nem szóltál semmit), akkor ez esetben Róma lehet a helyszín. ;) Felületesen végignéztem a római császárokat, mind a százat, amelyet egy forrás részletesebben feltüntetett, de olyat, amelyre a leírás illene, egyet sem találtam, illetve két hónapom menne rá, ha pontosabban utánuk néznék...
5. ööö... pontosan melyiket? Akiről szó van vagy a furcsa ízlésűt? S ha nem tolerálták, akkor az azt jelenti, hogy hamarosan elkergették/száműzték/kivégezték?
Két tippem van a helyszínre és korra: 1. Róma 2. A Bourbonok Franciaországa
1. Így van. Kezdetben katona volt, majd több méltóságot is betöltött. 2. A kérdéses esemény idején is magas rangot viselt, ami még inkább kiemelte teljesítményét. 3. Baklövéseit már mint uralkodó követte el. 4. Mondjuk inkább úgy - furcsa 5. Az a kor szinte mindent tolerált. (kivéve a fenti uralkodót) :-)) 6. Pontosan.
Üdv! Itt vagyok, bár Altenberg barátom fog pótolni a jövőben. Nem azért vagyok itt, hogy jó választ adjak. Viking tökéletesen foglalta össze az eddigi információkat. Halkan jegyzem meg, hogy talán nincs az a történész, aki mindebből rájönne. Üdv mindenkinek, a többi: Altenberg...
Na, összefoglalom: 1. A kérdéses illető katona volt és férfi (ha jól értem, kezdetben nem túl magas rangú). 2. Miután egy (adott esetben harcban is kamatoztatható, illetve ahhoz kapcsolódó) sportteljesítményével elkápráztatta az akkori uralkodóját (szintén férfi), fokozatosan vívott ki magasabb rangokat, végül elérte azt, hogy egyeduralkodóvá vált, de nem közvetlenül az említett elkápráztatott uralkodó után. 3. Mire idáig elért, rácáfolt a hírnevére (vmi baklövést követhetett el, amely korábbi ügyességének ellenkezője lehet). Egy történész ezt egy szellemes mondattal jellemezte. 4. Az uralkodó, akit akkor elkápráztatott, fölöttébb kényes ízléséről volt nevezetes. 5. A kor, amelyben éltek, akár tolerálhatta is, ha katona és uralkodója közel álltak volna egymáshoz. 6. Családja már jóval korábban híresnek számított, hazája pedig az ő századában élte talán legnagyobb virágkorát.
Ettől lényegesebb kérdést tettek fel vele kapcsolatban, és a válaszom alaposan le is szűkíti a számba jöhető jelöltek körét. De még néhány segítség: Családja már jóval korábban híresnek számított, hazája pedig az ő századában élte talán legnagyobb virágkorát.
Ott sem... Egyébként életének ezt a fejezetetét csak mint érdekességet említettem meg. Sokkal fontosabb vele kapcsolatban egy kérdés, ami már elhagzott itt, és én meg is válaszoltam.
Hát, ő aszonta, a korszellem nem lepődött volna meg, ha azonos nemű létükre közelebbi "barátságot" is ápoltak volna egymással. Ekkor ugye az embernek a görögök jutnak eszébe :)
Bár lerágott csontnak tűnik, két rövid pontosítás a szász témához:
1) A Hengist és Horsa népe által beszélt óalsószász nyelvjárás a germán nyelvcsalád ún. északi-tengeri (más néven Yngveon vagy Yngevon) ágába tartozott, amely átmenetet alkotott az északi germán (skandináv) és a déli germán (kontinentális germán) nyelvek között. A keleti germán (gót, gepida, vandál stb.) ezektől elkülönült csoportot alkottak. A Kr.u. V. században az egyes germán nyelvek közötti különbség még jóval kisebb volt, mint manapság, a kölcsönös megértés általában biztosított volt.
2) Amikor A_ viking olvtársunk arra kérdezett rá, hogy a zsoldosok vikingek voltak-e, kissé elbizonytalanodtam. Britannia germán hódítóit (akik között voltak angelek, szászok, jütök, frízek és dél-svédországi göták is) általában nem sorolják a vikingek közé, bár életmódjuk és kultúrájuk sok szempontból hasonló volt. A hódítók egy része pl. az újabb kutatások szerint a dél-svédországi Götaland régióból érkezett.
