„A főhős egy balsikerű űrrepülés következtében egy Földhöz hasonló bolygón landol kétezer évvel a felszállás után. Ezen a bolygón az emberszabású majmok a domináns fajok, az ember pedig vadállat.”
Az 1968-as első film után, a 11. résznél jutnak el a birodalomépítésig a majmok, illetve a forgatókönyvírók.
Ha abból indulunk ki, hogy az emberiség bölcsője Afrikában van, akkor az óvilági majmok, létrehozhattak egy sajátos civilizációt, amiben alárendelt szerepe volt az Embernek. Fizikai képességek tekintetében biztosan. Majd jött a fordulat, mivel többet ésszel, mint erővel.;-)
Ha már a tengeren való hajózásnál tartunk, akkor megjegyzendő, hogy minden birodalom számára nélkülözhetetlen volt, ami csak regnált a Földön. A folyók közti sztyeppéken vándorló nomádok, sosem tudtak birodalmat létrehozni. A Mongolok eljutottak Európába, de nem vetették meg a lábukat sokáig. A sivatag hajója, a teve, nem alkalmas birodalomépítéshez.
Mi sem jellemzőbb erre, mint hogy a világűr kolonizációjához használt járművet is csillaghajónak nevezzük. Felélesztve a Római mondást, „hajózni szükséges, élni nem muszáj”.
"Nyilván azon hasonlóság miatt, ami a viselkedésükben érhető tetten."
A majom mint olyan, csak azért létezik mert igy nevezzuk oket...nevezhetnénk oket degeneràlt vagy alacsonyabb fejletlségi fokon àllo embereknek is...Ellenben ugyancsak ilyen modon, de forditva, emberiségrol beszélunk kulonbozo fajok helyett, a kulonbozo populàciok jol észlelheto fizikai szellemi kulonbségeik ellenére....
Érdekes módon, nem csak Darvin evolúciós elmélete hozta képbe az Ember majomtól való származását, hanem már az ókori Egyiptomi vallás papjai. Nyilván azon hasonlóság miatt, ami a viselkedésükben érhető tetten. Az akkori ember természethez való közelsége, össze sem mérhető a mai emberekével, talán csak az állatkertben tartás az, ami megmaradt a vadállatok tekintetében. A mai gyerekeket meg háziállat simogatóba viszik a szüleik, hogy ne csak a mesefilmekből ismerjék meg a nyulat, bárányt, csacsit, stb.
Hatsepszut feliratai azt állítják, hogy Hathor istennő Puntból származott, és bizonyítékok vannak arra, hogy az egyik
Egyiptomi isten, Bes (törpeistenként ismert) szintén a régióhoz köthető.
.. a népszerű Mese a hajótörést szenvedett tengerészről című műben, egy szigeten egy veszett egyiptomi tengerész egy nagy kígyóval beszélget, aki "Punt urának" nevezi magát. visszaküldi a tengerészt Egyiptomba arannyal, fűszerekkel és értékes állatokkal megrakva. A történetben szereplő matróz elmondja a mesét mesterének, hogy felvidítsa őt egy sikertelen expedíció után.
Páviánok Afrikában és az Arab-félszigeten élnek. Páviánmúmiák bontogatása kapcsán:
„Az általunk vizsgált példány kronológiailag illeszkedik az utolsó ismert expedíciókhoz Punt földjére. Földrajzilag azonban Adulishoz illik, ami évszázadokkal később szintén főemlősök kereskedőhelyeként volt ismert. Feltételezésünk szerint Punt és Adulis ugyanannak a helynek két különböző elnevezése, amit különböző időpontokban használtak.”
Az továbbra is tisztázatlan, hogy az egypitomiak hogyan szereztek tudomást a távolban élő páviánokról, és hogy milyen módszerrel vitték be azokat a birodalomba. A műalkotásokon való ábrázolásuk alapján azonban úgy gondolja, természetes környezetükben kellett, hogy lássák az állatokat: „Annyira eltalálták a testtartásuk és különböző viselkedésformáik ábrázolását, hogy biztosan megfigyelték őket a természetes élőhelyükön, de nem tudjuk miért, vagy hogyan.”
Az ókori Egyiptomban a páviánok és majmok gyakran jelentős és titokzatos szerepet töltenek be a vallásban és másutt. Ez valahogy furcsának tűnik, hiszen Egyiptomba biztosan nem élnek bennszülött majmok vagy páviánok. Nyilvánvaló azonban, hogy a történelem előtti egyiptomiak az ie negyedik évezredben ismerték a majmokat, köztük az impozáns és veszélyes páviánokat és az afrikai hosszúfarkú majmot. Azóta állandó helyet foglalnak el az ókori egyiptomi vallásban, mint az egyik legfontosabb állati forma, amivé az istenek átalakulhatnak. Maga a „pávián” szó is származhat az ókori Egyiptomból, talán egy nyelvi gyökérből, amely jellemezte szexuális tevékenységét.
Valószínűnek tűnik, hogy a legkorábbi időkben különböző típusú majmok lakták Egyiptom táját.
Az Új Királyság idején majmokat importáltak Egyiptomba, általában Núbiából vagy Punt földjéről. Nyilvánvalóan különféle beosztásban tartották őket, a templomok kolóniáiban is. Ezeken a szent csapatokon belül valószínűleg szaporodtak is, bár ezeknek az állatoknak a nevelése valószínűleg csak részben volt sikeres. A késői időszakban a nekropoliszokban különféle ilyen állatokat találunk eltemetve, köztük a hamadryákat vagy a szent páviánokat (papio hamadryas), a páviánokat (Papio cynocephalus anubis), a zöld majmokat (Cercopithecus aethiops), a vörös majmokat (Cercopithecus pata) és a barbár majomokat. (Macaca sylvanus).
A vallási célokon túlmenően a majmokat minden bizonnyal házi kedvencként is tartották a felsőbb osztály házaiban, bár valószínűtlen, hogy a házban kóborolhattak volna. A zöld majmok valójában veszélyes állatok, és szilárdan tartották őket pórázon, ahogy általában a tribute jelenetekben ábrázolják őket.
A majom titokzatossága az egyiptomi művészetben az emberek és a majmok szimbiózisának következtetéséből adódik. Már az Óbirodalom idején is találunk olyan jeleneteket, amelyek különféle emberi tevékenységeket folytató majmokat ábrázolnak, amelyek közül sok megkérdőjelezhető volt, míg néhány lehetetlen. Különböző jelenetek ábrázolják ezeket a lényeket, amint táncolnak és zenélnek, részt vesznek a fügeszüretben, vagy a pálmára másznak, és ledobják a gyümölcsöt. Irreálisan megjelennek a kötélzeten a tengerjáró és hajóépítési jelenetekben.
Valószínűleg nem teljesen értjük a majmok és páviánok jelentőségét az egyiptomi vallási szimbolikában, de kétségtelen, hogy az egyiptomi történelem legkorábbi időszakai óta rituális állatokként tartották őket. Az a tény, hogy a páviánok emberi tulajdonságokat mutattak, hozzájárulhatott ahhoz, hogy az elhunyt uralkodót korai azonosítsák az állattal. Még az is lehetséges, hogy a mumifikált páviánokat a predinasztikus vezérek elhalt királyi őseinek ábrázolására használták. A fizikai világ és az uralkodó személyének megújítását célzó szertartás során az egyes ősöket rituálisan páviánok formájában istenítették, és kultikus felajánlásokat kaptak. Ebből a korábbi gyakorlatból fejlődhetett ki az őspáviánokat tartalmazó fa kioszkok felállítása a királyfiatalítás sed-ünnepén. A Narmer királyt ábrázoló pávián kép, amelyet egy hivatalos személy állított fel, hallgatólagosan azt sugallja, hogy a király páviánná változik, kétségtelenül egy fiatalító fesztivál részeként. A királyt a "Nagy Fehér" néven ismert pávián istennel azonosították. Egyes tudósok úgy vélik, hogy ennek az istennek a címe egy uralkodó hamadrya ezüstszürke sörényéből származik. Vannak kis, kora dinasztikus emléktáblák is, amelyeken a király vagy a papok láthatók a szájnyitási szertartáson.
A majmokat azonban nem feltétlenül tekintették jóindulatú lényeknek. Voltak rítusok majmokkal, amelyeket korai illusztrációk dokumentálnak, és vallási szövegek változtatnak rajta, amelyek leírják a majmok „fejét vágó” veszélyét. Valójában a felemelt farkú pávián képe a "feldühödött" hieroglifájaként szolgál. A pávián vadsága veszélyes, apotróp közbenjáróvá tette, egy mitikus táj ősalkotásaként. Például négy páviánszerű lény őrizte a mitikus "Tűz tavát" az egyiptomi alvilágban.
A majmok és a páviánok alapvető szerepet játszottak az egyiptomi kozmogóniában. Különféle isteneket ábrázoltak ilyen lényként, és a legkorábbi istenségek egy részét néha páviánfejjel ábrázolták. Hórusz négy fia közül az egyik, Hapy, akit a mumifikációval hoztak összefüggésbe, páviánfejű baldachinos istenként ábrázolták. A zöld majom, különösen, ha íjjal és nyilakkal lövöldözik, a láthatatlan ősisten, Atum egyik aspektusa volt.
A pávián Re napistennek, valamint Thoth-Khonsu holdistennek is része lett. A majomdémonok a napisten kísérőiként szerepelnek a királyi alvilági szövegekben, bár pozitív szerepük mellett a pávián veszélyes aspektusa volt, amelynek alakját az istenek ellensége, például Apophis és Seth is felvehette.
A szexuális képességet és a bátorságot Bebon pávián istennel hozták kapcsolatba, aki közeli rokonságban állt egy másik Baba (Babi) nevű pávián istennel. Ez utóbbi istennek vörös füle, kék hátulsó negyede és Seth arcvonásai voltak.
Thot páviánja az alvilág ítélőcsarnokának asszisztense lett.
Thoth egyben holdisten is volt, és a pávián azonosítása vele végül azt eredményezte, hogy a pávián a holdistennel, Khonsuval társult. A thébai Khonsu templomban Khonsu pávián formájú szobrai álltak a komplexum előtt. A késői időszakban egy szakkarai pávián sírból tudjuk, hogy Thoth-Khonsu isten fontos éjszakai jós istenné vált, akihez írásos kérvényeket nyújtottak be a papokért. Ebben a formában a görög korban Metasythmis-nek hívták, ami azt jelenti, hogy „halló fül”.
A késői időszakban az olyan címeket, mint az "Élő pávián papja" vagy az "Ozirisz-pávián papja" olyan személyek viselték, akik isteneket szolgáltak a pávián szobrok formájú szentélyek udvarában. A szent templomi majmokra is vigyáztak. A páviánok szent csapatai kis csoportokban működtek. A legismertebb példák a memphisiek, és a szakkarai nekropoliszból származó ptolemaioszi szövegek megerősítik, hogy ezeknek az állatoknak kolóniáját Ptah templomában tartották "a Moringa fája alatt" a völgyben. lehettek a telepen. Ezek közül az egyiket orakulárként emelték volna ki, és a „pávián arca megszólalt” nevet kapták volna.
"Punt az ókori egyiptomi feljegyzésekből ismert távoli ország a Vörös-tenger partján, ahová az egyiptomiak sokszor, 20-30 évente, kb. tízről tudunk, indítottak kereskedelmi expedíciót mintegy másfél ezer év alatt, a legkorábbit ismereteink szerint Szahuré fáraó idején (i.e. 2492 - 2475 körül), a legismertebbet pedig Hatsepszut fáraónő (i.e. 1509 - 1479) idején, a legkésőbbit III. Ramszesz korában." (Bencsik).
Valószínű, hogy a tengeri kapcsolat Punttal predinasztikus eredetű, ugyanis maga a tengeri hajózás is az. Kákosy és mások is azt írják, hogy Szahuréról lehet legkorábbról tudni, hogy expedíciót küldött Puntba, de már száz évvel korábbról lehet tudni, hogy Kheopsz egyik fiának volt egy punti rabszolgája. Szahuréjé nem lehetett egy "felfedező" expedíció, mint Hanno kapitányé 2000 évvel később, azon ők már rég túl voltak akkoriban.
A Hajótörött meséje c. egyiptomi papirusz (i.e. 1800) a „Kígyókirály szigetének” nevezi Puntot (ebben egyedi, hisz más beszámolókban nem "sziget"). A szigetet "Punt hercege" uralja, egy nagy beszélő kígyó. A hajótöröttet végül egy arra járó hajó vitte haza: északnak mentek és 2 hónap múlva érkeztek a király elé (Memphiszbe).
Hatsepszut expedíciója ábrázolva is lett templomában domborműveken:
Az első képen a felső sorban puntiak láthatók, elől a király és királynő (Parehu és Iti). A királynő zsírfarúságban szenvedhetett (vagy busman volt). Egyáltalán nem néznek ki négereknek, de Núbiában éltek berber törzsek is az ókorban. A második képen csak Parehu és felesége, a 3. képen egy ház, amiben a puntiak laktak: cölöpökön áll, gombaformájú és létrákon másznak fel hozzá.
Ez a Parehu király biztos bolond volt. Ami bizonyos esetekben a túlélés záloga is lehet. Ha pedig magasztalod az ellent, hátha nem csap akkorát. Minden jót elragadott tőlük Egyiptom, legalábbis nincs nyoma, hogy olajat, vagy búzát vittek volna cserébe.
Punt Földjére a legjobb jelölt a szomáli partszakasz, de ettől függetlenül egyesek kardoskodnak olyan lehetőségek mellett, mint Zimbabje, Ceylon, Madagaszkár vagy Ausztrália. Az angol wiki különböző próbálkozásokat említ, amikkel újabban megpróbálják azonosítani a pontos helyét: https://en.wikipedia.org/wiki/Land_of_Punt
Az egyiptomi utazások vagy másfél évezreden át tartottak Puntba. Csak eszembe jutott ezekről a kultúrtörténetből ismert ún. fehér kultúrhéroszok eszméje. Ezt valahogy rendszerint mindig Ős-Amerika kapcsán szedik elő. De igazán nincs ennek nyoma. Hogy egy jóval fejlettebb civilizáció érintkezik egy primitívebb társadalommal, akiket merő jószándékból mindenfélére oktat...
Ha az egyiptomiak egy csomó dolgot átadtak volna a punti törzsi kis fejedelemségnek (istenek, építészet, szövés, vetőmagok, írás, festékek, kovácsolás, stb.) nem kéne ilyen dns és más rafinált módszerekkel keresgélni, hol lehetett Punt!
Mikor már egy ideje nem járt egyiptomi hajó Puntban, Hatsepszut királynő flottája megérkezett hirtelen. A punti király, Parehu eléjük járult, majd csodálkoztak az egyiptomiakon, és szokásos - daniken-féléket lázbahozó - kérdéssel fordultak hozzájuk: "Talán az égből érkeztetek?". Az öt hajóból álló flotta árukkal megrakodva tért vissza Egyiptomba...
Másfélév ezred alatt semmilyen kulturális csere nem történt. A föníciaiak bejárták a lakott világ felét, de ők szerintem annyira sem voltak nyitottak ilyesmire, mint az egyiptomiak.
„Jó, de előtte a "Fáraók csatornájáról" volt szó, ami a Vörös-tengert összekötött a Nílussal. Ennek hajózási szempontból komoly jelentősége kellett legyen, hiszen mediterrán hajósok Afrika megkerülése nélkül jutottak ki az Indiai-óceánra.”
Minden bizonnyal komoly jelentősége volt. Azonban ezt a csatornát karban is kell tartani, katonasággal őrizni, különben az ebek harmincadjára jut. Ami be is következett. A Szuezi csatornában azonban kárpótolta magát Egyiptom, hiszen többet hoz a konyhára, mint a turizmus.
Jó, de előtte a "Fáraók csatornájáról" volt szó, ami a Vörös-tengert összekötött a Nílussal. Ennek hajózási szempontból komoly jelentősége kellett legyen, hiszen mediterrán hajósok Afrika megkerülése nélkül jutottak ki az Indiai-óceánra. Egy ilyen repülőszőnyeges útnak semmi köze ehhez már, azzal odamész, ahová akarsz...
Ha voltak is Nephilimek anno, bizonyára hamuvá égették őket a haláluk után, mert nem találunk óriási megkövesedett csontvázakat. (Mondjuk a dinoszauruszokéból egyre többet.) Amennyiben rábukkannak egyre, az a kormeghatározás után a történelemkönyvek revideálását is jelenti.
Az Afrika szarván lévő Punt föld és Tartésszosz között, bizonyára volt egy repülőút is, mivel Sába királynője, egy repülő szerkezettel utazott Salamonhoz Jeruzsálembe.
A Tartésszoszhoz vezető hajóút, már rutinszerű volt Egyiptomból.;-)
Mondjuk én is jobban örültem volna, ha az "ős-szuezi-csatorna" már Sznofru idején megépült volna, amikor elkezdődött a hajózásban egy óbirodalmi reneszánsz, és összekötötték volna Tartésszoszt a regés Punt földjével.
„A Vörös-tengert a 12. dinasztia legnagyobb királya, III. Szenuszert (Szeszósztrisz) kötötte össze a Nílus egyik Deltát alkotó ágával, így a Földközi-tengerrel is (ez több mint ezer éven át működött). A képen a piros vonal:”
Vagyis nem csak jó hajózók voltak, hanem földmérők és csatornaépítők. Egyre jobban csípem az ókoriakat.
„Előbb egy nagyobb területen egy rácsozat mentén egy csomó követ kiszerkesztettek, majd nagyjából egy méter mélységig a rácsozatot levájták (ilyenek voltak az átlagos kockák a piramisban).”
Azt hiszem erről már csináltam egy vázlatos rajzot.
"Merer naplójából az is kiderült, hogy az Egyiptomiak jóval megelőzték a Szuezi csatorna építését, hiszen összekötötték a Vörös tengert a Nílussal."
Hacsak nem találtak Wadi al-Jarfban újabb papiruszfoszlányokat a naplóból, akkor semmi ilyen nem derül ki Merer naplójából. Merer a turai mészkőbányák és a gízai fennsík közt ingázott hajójával és negyven emberével. Havonta kétszáz turai mészkőtömböt tudtak elfuvarozni, azaz ezer ember 25 szállítóhajóval/dereglyével két év alatt a helyszínre tudta vinni a 115.000 darab burkolótömböt.
A Vörös-tengert a 12. dinasztia legnagyobb királya, III. Szenuszert (Szeszósztrisz) kötötte össze a Nílus egyik Deltát alkotó ágával, így a Földközi-tengerrel is (ez több mint ezer éven át működött). A képen a piros vonal:
"Nekem azonban még a kőbányákban való kőfejtés okoz frusztrációt, mert kézi csákánnyal és csőfúróval 2,3 millió kváderkövet kifejteni, nem fehér embernek való munka..."
Nem is fehér emberek csinálták, de az hogy a helyszínen bányászták ezeket ki, az óriási előnnyel járt az építkezésre nézve. Még ma is jól látszik egykori technikájuk, ugyanis a munkát itt valamikor félbehagyták. Előbb egy nagyobb területen egy rácsozat mentén egy csomó követ kiszerkesztettek, majd nagyjából egy méter mélységig a rácsozatot levájták (ilyenek voltak az átlagos kockák a piramisban).
Merer naplójából az is kiderült, hogy az Egyiptomiak jóval megelőzték a Szuezi csatorna építését, hiszen összekötötték a Vörös tengert a Nílussal. Ezzel a hajózási tudásukat aknázták ki maximálisan. Nekem azonban még a kőbányákban való kőfejtés okoz frusztrációt, mert kézi csákánnyal és csőfúróval 2,3 millió kváderkövet kifejteni, nem fehér embernek való munka.;-)
„Szerintem nem az idő kérdéses, hanem a munkások száma és szervezettsége.
Merer naplójából világosan kiderül, hogy Hufu uralkodásának 27. évében a piramis építése már a befejező fázisban volt, a burkolat felrakásánál jártak.”
Magam is arra tippelek, hogy a munka megszervezése, és a létszám biztosítása a dolog nyitja.
Mostanában elég sok Egyiptommal kapcsolatos videót néztem végig, és azt a következtetést vontam le belőle, hogy egyrészt a régészek által feltárt ismeretek a bronzkornak megfelelő technológiákat igazolnak, a tárgyi emlékek alapján. Másrészt pedig egy „nem abba korba illő technológiák” alkalmazásának hagyatékát látjuk a Szerapeumban lévő szarkofágokon, és az Osireion földalatti komplexumán. Miért van ez a kettősség? Vannak diplomás mérnökök, akik csak a ma ismert technológiákkal tudják elképzelni, hogy azokat a tárgyakat elkészítették. (Szakkarai gránit vázák) Azok az emberek, akik bíznak az ókoriak tudásában, és hogy az abban a korban használatos technológiák alkalmazásával is megvalósíthatók voltak azok a különlegesnek vélt dolgok, csak az időkeret adottságban és kellő munkaerő létszámában látják a megoldást. Az elektromosság akkori ismeretére, amit a Denderai villanykörték sugallnak, még a laikusokat sem téveszti meg, hiszen azt csak az Michael Faraday dinamója hasznosította először, majd Edison izzólámpája világított vele. A teremtésmítosz ábrázolásában jobban hiszek.
A gravitáció is legyőzhető volt az akkori ismeretek alapján, hiszen erre példák a több száz tonnás kövek, amiket magasba emeltek. Erre is csak azt tudom elképzelni, hogy a sok kicsi sokra megy elv alapján dolgoztak. Apránként emelték, majd alátámasztották a dolgokat. Ami az alkimisták tudását illeti, ott vannak lehetőségek. Például olyan vegyszerek használata, amik feloldják a követ, és ezzel hoznak létre hézagmentes kapcsolatot közöttük. Vagy olyan ragasztót használtak, amivel a porrázúzott anyagból „műkövet” öntöttek formába. Persze erről nem maradt fenn használható recept a templomok mélyén. :-)
Hát a Nagy Piramis 2,3 millió kvádere helyi, gyenge nummolitos mészkőből van, amiket nagyjából 2 tonnás kockákra vágtak. Ezeknek sem a kivágása, sem a szántalpakon lévő húzása egy nedvesített felületű rámpán nem okozhatott gondot. A gránitszarkofágra több idő kellett, de abból csak egy kellett a piramisba. Viszont a falakat alkotó gránitlapokat elég pontosra vágták, simították, és nagyon gondosan építették be a Királyi Kamrába. Ilyesmivel a mészkőkockák esetén messze nem foglalkoztak. Hasonlóan nagyon pontos munkát végeztek a külső, túrai burkolatnál (115 ezer kőtömb).
Szerintem nem az idő kérdéses, hanem a munkások száma és szervezettsége.
Merer naplójából világosan kiderül, hogy Hufu uralkodásának 27. évében a piramis építése már a befejező fázisban volt, a burkolat felrakásánál jártak.
Az a videón látott technológia, szerintem nem reális abban az időben. Olyan precíz vízzáró falakhoz vízzáró habarcs is kell, ráadásul nem lehet csak úgy egymásra rakni a köveket, hanem a LEGO-hoz hasonlóan egymásba illeszteni kell őket. Ez akkor a munkát jelent, ami rengeteg időt elvon magának a piramisnak az építéséből. Akkora vízmennyiséget megtartani egy falazott „csőben”, nem egyszerű dolog. Arról nem is szólva, hogy miként jutatják fel olyan magasra a vizet, ha nincs magasnyomású szivattyújuk?
„Érdekes, hogy mindenki csak a Nagy Piramis építését látná rejtélyesnek, a többit meg nyilván felépíthették az egyiptomiak... Ezek óriási projektek voltak, de a "piramisépítő céhek" szinte már bármekkora építménnyel megbirkóztak, de mindig az adott király rendelkezésükre bocsátott dolgozók számától, és hajók mennyiségétől , és a nyersanyagoktól függhettek...”
Magam is úgy gondolom, hogy a rendelkezésre álló munkaerő a döntő fontosságú, mivel csak kézimunkát végeztek. Éppen ez az a tényező, ami a mai gépesített munkákhoz viszonyítva tűnik lassúnak, időigényesnek. Például a szakofágok tükörsimára csiszolása. De hát megoldották kézzel is.:-)
"Ezek szerint azok az elméletek, mi szerint a piramisok építéséhez használt kőtömböket vízzel emelték a lávamódszerrel magasba, bulsit."
Ennek nincs köze szerintem a vízimalmok elvéhez. Hasonló elméletek régebb óta vannak, hogy egy mesterséges zsiliprendszerrel vitték a köveket egyre magasabbra a Nagy Piramisnál (és ezek is más elvet követnek):
"Továbbra is nyitott a kérdés, hogy volt-e idegen látogatók segítsége, vagy az alkimisták rejtett tudása segített 20 év alatt felépíteni a Nagypiramist?"
Magához a piramis építéséhez egyik sem kellett. Másrészt rendszerint elfelejtik, hogy közel akkora piramisok is épültek, mint a Nagy Piramis Sznofru idejétől fogva. Érdekes, hogy mindenki csak a Nagy Piramis építését látná rejtélyesnek, a többit meg nyilván felépíthették az egyiptomiak... Ezek óriási projektek voltak, de a "piramisépítő céhek" szinte már bármekkora építménnyel megbirkóztak, de mindig az adott király rendelkezésükre bocsátott dolgozók számától, és hajók mennyiségétől , és a nyersanyagoktól függhettek...
„Úgy néz ki, az egyiptomiak ismerték a nóriát már az i.e. 4. században. Ilyen vízemelőkereket használtak a Níluson az öntözésre (viszont ezek még semmiféle erőt nem adtak át egy fogaskerékrendszerrel, csak a víz erejét használták ki). A nória szerintem segítette a vízimalom megalkotását.”
Ezek szerint azok az elméletek, mi szerint a piramisok építéséhez használt kőtömböket vízzel emelték a lávamódszerrel magasba, bulsit.
Ami a gabonaőrlést illeti, szerintem kézzel forgatott malomkövekkel végezték, vagy mozsárban törték apróra. Mivel a gránitot és a dioritot is kézzel forgatott csőfúróval lyukasztották, a lapra fűrészeléssel egyetembe, semmilyen más meghajtás nem volt. Továbbra is nyitott a kérdés, hogy volt-e idegen látogatók segítsége, vagy az alkimisták rejtett tudása segített 20 év alatt felépíteni a Nagypiramist?
Ez amit írsz, az nem élethű, olyantól várnánk, aki egyáltalán nem olvasott olyan ókori görög szerzőket, akik jártak Egyiptomban. Egyébként nagyon színes útleírásokat adtak, főleg Hérodotosz második könyve vagy Sztrabón 17. könyve. Nos, az egyiptomiak (főleg a papok) úgyszólván dicsekedtek a teljesítményeikkel. A görög utazókat elvitték a piramisokhoz, a Labirintushoz, a Memnón-szobrokhoz, thébai, memphiszi templomokhoz, részt vehettek a nagy vallási ünnepeiken. Számos görög éveken át tanulhatott Héliupoliszban (Platón, Szolón, Eudoxosz és mások).
Ezek a görögök ugyanazt az útvonalat használták, mint az egyiptomiak, azaz a Níluson hajóztak Memphisztől le Thébáig és vissza. Egy vízimalom a folyó mellett kell legyen! Tehát előttük hajóztak el, sőt, igazából a görögök teherszállító hajókon utaztak, amiknek nagyrésze gabonát szállított. Egyszerűen még meg is kellett volna állniuk, a vízimalmoknál, ha lettek volna.
Úgy néz ki, az egyiptomiak ismerték a nóriát már az i.e. 4. században. Ilyen vízemelőkereket használtak a Níluson az öntözésre (viszont ezek még semmiféle erőt nem adtak át egy fogaskerékrendszerrel, csak a víz erejét használták ki). A nória szerintem segítette a vízimalom megalkotását.
"az egyiptomi görög (alexandriai) uralom előtt is számos történetíró járt Egyiptomban, mint az i.e. 5. században Hekataiosz, Hérodotosz, Hellanikosz és még több más is. Ha láttak volna működő vízimalmokat, azt valószínűleg megemlítették volna útleírásaikban..."
Ezek làtogatàsok voltak...ha vendéglàtoik nem hivtàk fel a figyelmet ezen eszkozok létezésére (és ugyan miért tették volna) akkor nem làtjàk ezeket és igy nem is szerepelhetett az utleiràsaikban.
Mindenesetre M. J. T. Lewis technikatörténész a vízszintes kerékkel működő malom feltalálásának időpontját a Kr. e. 3. század első felében lévő bizánci görög kolóniára, Byzantionra, a függőleges kerékkel működő malomét pedig a ptolemaioszi Alexandriára teszi Kr. e. 240 körül.
Hogy a régebbi egyiptomiak ismerték volna a vízkerék elvét, elképzelhető, de a vízimalom léte eddig csak az i.e. 3. századig követhető. Lewis gyakorlatilag elveti, hogy az egyiptomiak korábban ismerték volna a víziimalmot, s Egyiptomban az alexandriai görög feltalálókra (Héron) viszi vissza (viszont ezek a feltalálók, több mindenben - ha nem is a vízi malomban - de több találmányt is átvehettek az egyiptomiaktól).
Mellesleg az egyiptomi görög (alexandriai) uralom előtt is számos történetíró járt Egyiptomban, mint az i.e. 5. században Hekataiosz, Hérodotosz, Hellanikosz és még több más is. Ha láttak volna működő vízimalmokat, azt valószínűleg megemlítették volna útleírásaikban... (sajnos még erre utaló jelek sincsenek).
Plinius római tudós (i.sz. 1. sz) már említi, hogy vízimalmokat használják márványkő-darabolásra is. Hierapoliszban egy sírkövön (i.sz. 3. sz. vége) találták meg egy fűrészmalom képét. Erről 4 éve írtam már, képekkel, szerintem ez használható infó: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=156705737&t=9000303
Suat Çakmak professzor írja, hogy „Márványüzemek voltak Nyugat-Anatóliában 2000 évvel ezelőtt”. Itt van előbb az epheszoszi és a hierapoliszi (két ny-anatóliai görög város) márványfűrészek az ókorból (Paul Kessener rekonstrukciói):
Aztán a gerasai (Jordánia) és az epheszoszi márványfűrészelő malmok:
Hozzáteszem, maga a vízi malom nem római, hanem görög találmány (legalábbis eddig tudtuk követni), mert úgy néz ki, az i.e. 3. században már Alexandriában vagy Bizantiumban már volt ilyen (de ezek technikai megoldásai még nagyon homályosak).
Aztán még itt van ez, egy emberi erővel hajtott, láncfűrésszel ellátott fűrészmalom illusztrációja egy 1582-ben kiadott könyvből:
Ezek nyilván nem egy "kőfejtői gépezetek", mint amiről Ragette is írt, de fogalmunk sincs, hogy történt a koncentrikus barázdák keletkezése, hiszen nemcsak a külső oldalán van a kőlapnak, hanem azon az oldalán is, amihez mások kőlap csatlakozik. Magyarán az anyasziklából letört darabokat hozták téglatest formába?! Másrészt ezekről már lejön egy műszaki elv, amiket használhattak is Baalbekben.
Ezek egy fokkal fejlettebbek, mint mondjuk az íjfűrész. Nincs is köze a tárgyhoz. A gépesítésről lenne szó, a római kori lehetséges gépekről. Elég sok érdekességet lehet lelni a neten szerintem ezzel kapcsolatban.
Viszont nem sok ókori könyv/híradás maradt fenn a témában. Sokszor csak utalnak a gépre, darura stb. Héron, Vitruvius könyveiben van a legtöbb leírás. Kétségtelenül nem ezek voltak a technika csúcsai azonban. Egyszerűen szinte véletlenszerűen maradtak fenn az információk. Pld. egy római kori aratógép képe Galliából, egy eszterga képe egy egyiptomi pap sírjából (i.e. 4. sz.), egy fűrészmalom képe Hierapoliszból (i.e. 3. sz.), vagy az antiküthérai szerkezet differenciálműve... s ezek mind "egypéldányosok", azaz ha nem maradtak volna fenn, ma ezek feltalálását több száz évvel későbbre tennénk...
„Mivel jó felé haladsz, így hátha találunk még neked régebbi gépekről, római módszerekről képeket, mert éppen kaphatsz további impulzisokat ez irányban...”
Előre is köszönöm a segítséget.
Ami a masina helyszínét illeti, én a kőfejtőre gondoltam, ahonnan már a „félkész” követ szállítják a felhasználás helyére. Annyival is könnyebb szállítani, amit a méretre marással lemunkálnak róla.
Többen emlegetik, hogy a nagy piramis elektromos erőműnek is szolgált. A belső terek megvilágítása, valamint egyéb szerszámok eszközök működtetése céljából. Ha van benne „igazság”, akkor olyan masinákat is működtethetett, mint a szikraforgácsoló gép.
Ahogy elnézem az egy tömb gránitba mélyesztett hieroglifák, tökéletes alakját, az azonos jelek egyformaságát, felmerül bennem a gondolat, hogy volt ilyem masinájuk, de jól eldugták, vagy hazavitték.
„A szikraforgácsolás (szikrázás) egy olyan fémforgácsolási eljárás, amelyet általában kemény anyagok, például szénacél, ötvözött acél vagy keményfémek, például wolframkarbid megmunkálására alkalmaznak. Ezt az eljárást a legtöbbször elektródaforgácsolásnak is hívják, mivel az elektromos kisülések (szikrák) jönnek létre a szerszám és a munkadarab közötti kapcsolattól. A szikraforgácsolás rendkívül precíz és pontosságot igénylő eljárás, és kiválóan alkalmazható nehezen megmunkálható anyagokhoz.
A tömbös szikraforgácsolás során a készítendő alkatrész negatívját formázó szikrázó elektródát forgácsolnak, amit aztán a szikraforgácsológépen a munkadarab felületéhez közelítenek. A szikraképződés a szerszám és a munkadarab közötti elektromos kisülések során történik”
Nagyon jó így elsőre! Szerintem is belülről kellene hajtani a kereket, ahogy Acid írta.
Tényleg ismert a belülről hajtott és kívülről hajtott taposómalom:
Nem tudom miért egy ilyen szerkezettel munkálták a nagy tömbök oldalát. Ez leginkább valami alagútfúrónak tűnik, de kétségtelen, hogy valami hasonló barázdák maradnak utána, mint amiket a képeken látunk. Egyébként a méreteket tekintve ez hatalmas, hiszen a kerék átmérője 8 méter. Csodálom, hogy a technikatörténet nem foglalkozott vele, vagyis látva a nehézségeket, nem is csodálom, kétségtelenül nehéz eset.
Egyébként, ha szánon odahúzták a tömböket, és folyóvíz volt a közelben, a meghajtást vehették a víz erejétől. Hisz a rómaiak már feltalálták a fűrészmalmokat. Az már fél-gépesítés, és az erő is nagyobb, egy fűrészmalom és egy fúrógép (mindkettő vízzel hajtott):
Mivel jó felé haladsz, így hátha találunk még neked régebbi gépekről, római módszerekről képeket, mert éppen kaphatsz további impulzisokat ez irányban...
Ami a koncentrikus köröket illeti, az kialakulhat akkor, ha csak fogásmélységet adnak a pajzsnak. Amikor már előtolása van a szánkónak, akkor a palástmarással eltűnnek a koncentrikus körök. Valószínűleg ez történt a nagy kövek esetében, mert nem tudták biztosítani az előtolást. Vagy a kőtömböt, vagy a „marógépet”kellett volna elmozdítani, ami egyik esetben sem egyszerű.
Gyakorlatilag elég nehéz elképzelni is egy ilyen gépet, ami koncentrikus ütésnyomot hagy a kőkockán. Hozzáteszem, 3 ókori kőbánya is van Baalbek körül, de mindegyikben mészkövet termeltek ki, ami alapvetően egy puhább kőfajta (ebből vannak a nagy megalitikus kőkockák, az ún. Trilithon is a belső pódium körül, de persze az összes kisebb kőkocka is).
Az se világos, ha volt ilyen nagy gépezetük, miért nem használták az összes nagy kőnél? (legalábbis nekem ez tűnik ki a képekből).
Az elképzelésem vázlatosan. A kőfejtőben fúrással és repesztéssel leválasztott tömböt, a lapmaróhoz szállítják. Egy kőből épített vályúban van egy szán, amire a tömböt rögzítik. A szánkót egyenletes sebességgel húzzák egy csörlővel. A fogásmélységet a pajzs előre-hátratörténő mozgatásával állítják be. A forgatónyomatékot, a munkások biztosítják a dobon kívül és belül történő mászással. Az eredmény egy merőleges és párhuzamos, csiszolásra alkalmas kváderkő.
„ Másrészt, az is jó lenne, ha letudnál hellyel közel rajzolni egy ilyen szerkezetet, mint a kőszállítási módszereknél. Vizuálisan nyilván több embert meg lehet érinteni, fogni, mint húsz oldalnyi elmélkedéssel.”
Már dolgozom rajta.;-)
Ami azt illeti, sokkal jobb számomra az általad beidézett linkek, mint ha magam keresgélnék, mivel a fórum keresővel nem boldogulok. (többször próbáltam, de béna vagyok hozzá):-(
Sajnos Ragette nem ment bele a találgatásokba, pedig óriási a tárgyismerete a témában, s amit írt, az édeskevés, inkább "mézesmadzag: "Úgy tűnik, hogy a rómaiak is alkalmaztak egyfajta kőfejtőgépet. Erre következtethetünk az egyes tömbökön látható koncentrikus kör alakú ütések mintázatából. Ezek nagyobbak, mint amekkorákat ember kézi erővel elő tudott volna állítani, és feltételezhetjük, hogy a vágószerszámot egy állítható karhoz rögzítették, amely nagy erővel ütötte meg a tömböt. Akár 4 m-es (13 láb) lengési sugarakat is megfigyeltek."
Ha egyébként beütöd a topiknak a saját keresőjébe a Ragette szót (vagy ha több találat kell, akkor a Baalbek szót). Számos ilyen dolog jöhet elő, ami idevághat, de felesleges elismételni.
Másrészt, az is jó lenne, ha letudnál hellyel közel rajzolni egy ilyen szerkezetet, mint a kőszállítási módszereknél. Vizuálisan nyilván több embert meg lehet érinteni, fogni, mint húsz oldalnyi elmélkedéssel.
„Természetesen Ragette sem tudott ezekre válaszolna, csak megállapította egy "nagy gépezet" nyomát a köveken. Az hogy miként működött, hogy nézett ki, azt valószínűleg további régészeti kutatásoktól várhatta...”
Arról rengeteg írás és kép fennmaradt, hogy milyen darukkal dolgoztak az ókoriak. Azok a daruk, amik nagyátmérőjű forgódobbal készültek, a nehéz tömbök miatt, másképpen is felhasználhatók voltak. Például úgy, hogy egy másik nagyátmérőjű „pajzsot” forgattak meg vele. A mai fúrópajzsokhoz hasonlóan, vágószerszámokat, (csákányokat) rögzítettek a pajzsra. Majd egy előtoló sínen, akkora fogást vettek a monoliton, amit a meghajtók és a szerszámok elbírtak. Ez magyarázatot adhat a koncentrikus körökre, amit a beépített „csákányok” nyoma hagy a kövön.
"A hatalmas kőfejtő gépezet, még elmegy a rómaiaktól, de milyen vésőt, vágószerszámot szereltek rá? A mai markoló, hegybontó gépeken cserélhető fejek vannak, amit elkopásuk után felhegesztenek, ami egyben keménnyé is teszi a hegyét. Volt ilyen hatékony fémszerszám abban az időben, amivel arasznyi fogásokat vett a gépkezelő főmunkatárs?;-)"
A Monolit I. és II. 900-1000 tonnás tömbjei alatt látszó barázdák, ahol még nincsenek elválasztva az anyakőzettől, jól láthatóan fémcsákányok nyomai. Viszont sok nagy tömbön, melyek négy méter magasak, tkp. teljes átmérőjükben láthatók a szabályos koncentrikus köröket alkotó, egyforma mély barázdák. Ragette nyilván arra gondolt, hogy ezeket nem alkothatták kézi erővel. Ez a lehetőség mindig furdalta az oldalamat. Az ókori/római mérnöki tudomány mindig is érdekelt: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=155013567&t=9000303
Többször említettem itt, de Ragette csak röviden megemlítette a könyvében a feltételezést.
Természetesen Ragette sem tudott ezekre válaszolna, csak megállapította egy "nagy gépezet" nyomát a köveken. Az hogy miként működött, hogy nézett ki, azt valószínűleg további régészeti kutatásoktól várhatta...
"A kincsek feltételezése kellően erős motiváció több tíz méternyi kínkeserves ásáshoz, bontáshoz."
Valamikor csak kincskeresésrol lehetett szo régészet helyett....A parasztok mikor làttàk hogy a vàrosbol jott emberek felmennek a magas hegyre biztosak voltak benne hogy azok kincset keresnek...mi màsért mennének fel a hegytetore?
Gunung Kawi a legrégebbi hindu barlangtemplom Bali szigetén, melynek eredete homályba vész. A komplexum fő részét öt hatalmas építmény alkotja kőbe vájt barlangokban. Úgy néznek ki, mint hatalmas méretű faragott koporsók, bizarr ősi építészet.
Miért öt candi? Nos, az elmélet az, hogy amikor az ókori királyok meghaltak, a feleségeiknek meg kellett ölniük magukat a gyászszertartás részeként! Így lehetséges, hogy az első sziklaszentély-komplexum egy király és négy halott felesége előtt tiszteleg. Ennek a bali templomnak a története azonban kissé titokzatos, és számos más elmélet is létezik arról, hogy kinek szentelték. Egyesek azt feltételezik, hogy itt van eltemetve Udayana király és Mahendradatta királynője (kb. 100 évvel korábban, i.sz. 950-ben uralkodott), vagy a fia.
Rengeteg ősi legenda és mítosz létezik a Gunung Kawi templomról, és az egyik szerint az óriás Kebo Iwo érkezett erre a helyre, és a körmeivel egyetlen éjszaka alatt faragta ki a sírokat a sziklából.
Kebo Iwo mítosza régebbi, mint a bali hinduizmus, és azt mondják, hogy még a nagy király, Udayana és királynője, Mahendradatta is félt tőle.
Mindazonáltal nem kötődik semmiféle gonoszhoz, és az egzotikus környezet sziklafalán mutatott rendkívüli erőpróbája ellenére állítólag mágiájával megvédte Balit a kívülállók támadásaitól.
Annyi bizonyos, hogy Gunung Kawi-t istentiszteleti helyként és sírként használták jóval azelőtt, hogy hindu templom helye lett volna.
A Danigala körszikla egy síkság fölé emelkedő elszigetelt hegy, prekambriumi kőzetből áll Srí Lankán. Nagyszámú mélyen barázdált sziklarajzot fedeztek fel barlangokban és menedék szikláiban. Becsült dátum: 5000-3500 BP
Ezek az úgynevezett csupasz szikladombok vagy teknőshát alakú inselbergek szétszórva találhatók.
Ez a fajta inselberg nagymértékben ellenáll az eróziónak, mivel gránit kőzeteket tartalmaz, amelyek nagy arányban tartalmaznak kvarcot.
A Danigala rendkívül sokféle sziklarajzot tartalmaz hasonlók az indiai Edakkal barlangokban vannaik, Wayanadban, Karnatakában. Ezek a sziklarajzokat még nem sikerült teljesen dekódolni.
A legtöbb metszet olyan figurákat tartalmaz , amelyek első pillantásra emberek, pávák? Vagy óriás marabu gólya (kihalt)? Vagy Accipitridae családba tartozó madár, növények, kutyák, létrák, nyilak, íj, és geometriai jelek. Néhány geometriai jel és a kötési kód csillagászati vonatkozású szimbólumokat jelenthetnek. Ugyanennek a kamrának egy másik oldalán további antropomorf ábrázolás, ujjak, hiányos létra, állatok és növények. Feltételezzük , hogy a két gránitfal ugyanahhoz a kőzethez tartozik, külön érintette geológiai mállás. Hiszünk a a sziklarajzok teljes dekódolásában, ami meglehetősen nagy kihívást jelent.
Bár észrevettünk némi hasonlóságot a felfedezett szimbólumok Danigala Circular Rocknál hasonlóságokat mutatnak a Funnel Beaker Culture Svédországban felfedezett kőlapjaihoz. Ezek a kőlapok a kora-közép neolitikus átmenet idejéből (BP 5200 körül) származnak.
A sziklaművészet Cheonjeon koreai stílusú ábrázoló képeket tartalmaz, amelyeket geometriai alakzatokként ábrázolnak. A közelmúltban az orosz távol-keleten tártak fel hasonló sziklafestményeket Kelt: BP 14 000 és 13 000 között és Sikachi-Alyan ; 13 000 BP.
Szintén jellemző a vésett szimbólumok mellett a csésze alakú kőzetkupulák főleg Jiangjun-ban; és a többi többnyire „sekély kupulák”, melyek kapcsolódik a neolitikus kultúrához Kína délkeleti partvidékén. Sőt, kb. 200 vésett boulders volt Sa Pa közelében, Lao Cai tartományban, a korábban népszerű üdülővárosnál, amit Franciaország gyarmatosított Vietnam északnyugati részén.
Mivel számos UFO-t és hasonló incidenst figyeltek meg, "idegen" hegyként is népszerű.
Danigala az ősi indiai eposzokból ismert. Nem több, és nem kevesebb: Ravana démonkirály repülőtereként, vagy űrkikötőjeként szerepel. Figyelemre méltó petroglifákat találtak e hegy barlangjában. Egyes tudósok elveszett csillagászati számlálórendszernek tartják őket.
Építészeti kifinomultsága és egyedi jellemzői (látásjavítás) alapján újra felütötte a fejét a gondolat, hogy egy sokkal régebbi, fejlett ókori civilizáció terméke lehet, amely messze túlmutat a... de hát ez nem evidens?!
. . .
Ez egy jó film (a közepén a végén meg unalmas)
https://youtu.be/d9C19v8RSZg?si=k_j-tliKd50QScjx a különös helyeken regisztrált gazdátlan kövekről, a vaskapu kulcsáról, és arról, hogy az utókornak könnyű kritizálni Edgárékat, hogy miért nem szitálták át a homokot, mindenki lusta volt, és jól esett Rinaldiéknak is, hogy Petri kutatási anyagából kivették a már kész anyagot. A kövek nem mesélik el, hogy mikor és kik vitték ki a szöv.ládáját.
Maga a körítés hülyeségekkel tűzdelt, emberi fogyasztásra nem alkalmas, ezek a sírtárgyak, elképzelés arról, hogy az egzotikus homokkal megszórták a kőcsúszdákat, majd a használatban eltöltött szolgálati idő letelte után töltőanyagként funkcionált tovább (így a Hawass & Lehner koprodukciós könyv sincs alámosva).
El kell képzelnünk, hogy behatolók vagyunk, de csak az üres szobát találjuk, amikor felkapcsoljuk a villanyt. A kincsek feltételezése kellően erős motiváció több tíz méternyi kínkeserves ásáshoz, bontáshoz. Ilyen az ember. Egyedüli példány.
. . .
A sziget másik végén van egy bonyolultabb barlangrendszer, egy katonai bázison, a szarvasok miatt nem lehet megközelíteni:
Elneveztem ezeket karmolt köveknek. A kínai barlangoknál volt legszembetűnőbb először és sok helyen hasonlítják a mai gépek által hagyott nyomokhoz, méltán.
„Mindenesetre ennél még jobban érthető Friedrich Ragette következtetése, hogy a rómaiak feltaláltak valami hatalmas kőfejtői gépezetet, ami ilyen koncentrikus köröket hagyott maga után. Sajnos ezt a gépet semmilyen korabeli ábrázolás nem mutatta (legalábbis eddig még nem találtunk ilyet). Persze az egész nem ilyen egyszerű, hiszen az ezer tonnás Dél Kövén például nem látszanak ilyen körök.”
A hatalmas kőfejtő gépezet, még elmegy a rómaiaktól, de milyen vésőt, vágószerszámot szereltek rá? A mai markoló, hegybontó gépeken cserélhető fejek vannak, amit elkopásuk után felhegesztenek, ami egyben keménnyé is teszi a hegyét. Volt ilyen hatékony fémszerszám abban az időben, amivel arasznyi fogásokat vett a gépkezelő főmunkatárs?;-)
A harmadik képen jól látszik a baalbeki pódium déli oldalának nagy szélső 300-350 tonnás köveinek még ledolgozatlan külső oldala. Régóta nézegetem ezeket, de ez nagyon jó kép, mivel részben látszik a belső oldala is!
Ezeket a tömböket így hozták ide. A külső oldalukat egyértelműen később akarták simára csiszolni és a külső sarkukat végig lenyesni, ami a déli oldal nyugati felén már elkezdődött. Lehet végül csak levakolták a felületet, ami azóta eltűnt. Mindenesetre ennél még jobban érthető Friedrich Ragette következtetése, hogy a rómaiak feltaláltak valami hatalmas kőfejtői gépezetet, ami ilyen koncentrikus köröket hagyott maga után. Sajnos ezt a gépet semmilyen korabeli ábrázolás nem mutatta (legalábbis eddig még nem találtunk ilyet). Persze az egész nem ilyen egyszerű, hiszen az ezer tonnás Dél Kövén például nem látszanak ilyen körök.
Az a magyarázat még jobban sántít, hogy az egyik alak egy "tengeralattjáró". Éppenséggel nem volna bajom ezzel, de ezek a hieroglif jelek közt vannak, mint a többi jel, egy szöveg részei. Minek erőltetni egy értelmezést, ha az egyiptológusok nyújtanak egy hihetőbb magyarázatot az egészre, ami sokkal valószínűbb, mint hogy ott helikopterek repkedtek volna.
Másrészt ez is mutatja a nyugati "paleoasztronautikusok" (mint az ijesztő hajú Giorgio A. Tsuokalos és társai) szegényes fantáziáját. Ezekkel nyilván azt mutogatnák földön kívüliek/idegen bolygók lakói jártak itt a Ramszeszek idejében, 3200 évvel ezelőtt!
Na most, ha valaki ennyire hülye, hogy azt képzeli, hogy a Naprendszeren kívülről, mittudom én milyen csillagrendszerből idejönnek, fénysebességet közelítő űreszközeikkel idegen értelmes lények és a mi 20. századi eszközeinket (helikopter, tengeralattjáró, motorcsónak) használják, az elég nevetséges. Egyébként lehetséges, hogy pld. egy olyan gépet, mint a helikopter, használjuk vagy 2-300 évet, majd újabb hasonló repülő találmány fogja felváltani és ez a korábbi forma eltűnik a süllyesztőben. A "tengeralattjáró" megint kérdéses: Abüdosz vagy ezer km-re van a Földközi-tengertől, a Níluson mi hasznát vették volna egy tengeralattjárónak?
Ezt a templomot I. Szeti építette, de nem tudta befejezni, amit a fia, II. Ramszesz sebtében tett meg (nincs olyan éles kontraszt, mit Mükerinosz halotti temploma esetében, de látható). Egyébként más részeken is egyes feliratokat újrafaragtak, sietve kivéstek, gipszkitöltéssel módosították, vagy éppen csak átvakolták, és új feliratokat véstek a vakolatba, amely az évezredek során szétmorzsolódott vagy kiszáradt, és leesett a kőzetről. A mellette lévő másik hieroglif egységen is vannak ilyen rongálódott jelek, csak azzal nem foglalkoznak, mivel a hátramaradt új jelek nem formáznak ufót, mobiltelefont vagy AK géppisztolyt. De más egyiptomi templomokon is több esetben előfordulnak átírt, átvakolt, kivakart feliratrészek.
Mindig elgondolkodtat az olyan kép, mint amin a gránitfűrészelés nyomát látom. Vagy olyan nagy, és éles fűrésszel dolgoznak, ami egy húzásra több millimétert belevág a gránitba, vagy azok csíkok az egy műszak alatt elkoptatott mélységet jelentik. Mivel a műszakváltás során történik az új éles szerszám munkába állítása, az nyomot hagy a kövön.
"Bár attól még, hogy "egyszerűen nem ismerhetők fel ll. Ramszesz nevének hieroglif jelei", még nem következik az, hogy sima hieroglif jelek közt ábrázoltak volna helikoptert vagy tengeralattjárót."
Ezt én sem gondolom... Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmed, hogy a cikkben leírt magyarázat erősen sántít...Tehát nem két fáraó neve szerepel az ominózus helyen, hanem valamilyen más szöveg átírva. Vagy egy nagyon gagyi hamisítvány...
Amennyiben vakolat az írásjelek anyaga és nem kő, úgy a névátírás (újra vésés) még inkább kétséges, hiszen a vakolatot nem tart semeddig leverni a kérdéses helyen, ezután újra vakolni és újra vésni.
Elég figyelmesen megnézni a cikkben szereplő első fényképet és máris kiderül, hogy nem domború, hanem homorúak a jelek. Azaz bele vannak mélyítve a kőbe.
A végén hagyom magam meggyőzni... Bár attól még, hogy "egyszerűen nem ismerhetők fel ll. Ramszesz nevének hieroglif jelei", még nem következik az, hogy sima hieroglif jelek közt ábrázoltak volna helikoptert vagy tengeralattjárót. Szóval nem illenek ebbe a környezetbe. A koruk sem lehet régebbi a 19. dinasztiánál (i.e. 13. sz.):
Számomra úgy tűnik, mintha a kőhasábra egy vakolatot készítettek volna, mivel úgy hiányzik belőle egy darab, mint amit levert vakolatnál látunk. Ennél fogva erős a gyanúm, hogy a görögök, vagy rómaiak tréfálták meg az utókort.;-)
Képzeljuk el hogy a harmincas években egy szobràszattal foglalkozo ugyes fiatalember, viccbol megvàltoztatta a hieroglifàkat ilyen modon és évekkel késobb ezeket a kulonos dolgokat "felfedezte"....
"Az említett helikopteres ábra azonban a falsíkból kiemelkedő, nem szokványos."
Ezek a hieroglifák is mélyítve vannak, csak a fényjáték tréfált meg. A fény bal felől, alulról érkezik (a törött rész árnyéka jobbra és felfelé vetül, így a mélyedések jobb oldala és felső vonala lesz világos, azt a képzetet adva, mintha a megszokott módon felülről jönne a fény egy domború felületre....
Én is hajlok arra, hogy itt átfaragás történt, azonban jobban megnézve az ábrát maradnak kételyek a magyarázattal kapcsolatban.
Ti. a feliraton egyszerűen nem ismerhetők fel ll. Ramszesz nevének hieroglif jelei...
Ugye, ha ma valamit átírunk, azt minden esetben - kivétel nélkül - úgy csináljuk, hogy a korábbi betűk "fölé" jóval hangsúlyosabban, megvastagítva írjuk az újakat. Rendszerint kétszer is átírjuk, hogy az új szó/szöveg egyértelműen olvasható legyen.
Nos, ez nincs így a feliraton. Legalábbis nem az említett sorrendben (l.Szeti » ll. Ramszesz)
A jeleket bemélyítették a kőbe, így ez az átírás csak akkor, és csakis akkor fogadható el magyarázatként, ha az újabb jelek hangsúlyosabbak - de legalább annyira hangsúlyosak - mint a régebbiek.
Tehát a régebbi név hieroglif jeleinél mélyebbre kellett volna vésni az új jeleket, de ez nem történt meg. Miért nem?
Pl.. a "tengeralattjáró" képen a fekvő "U" alak felső vízszintes szárának csupán egy kis darabkája látható, a többi része nem folytatódik, a "hajó" oldalában. Az ábra azt sugallja, hogy nem l. Szeti nevét írták felül, hanem ll. Ramszeszét!
Hasonló gond van a "körbe írt kereszt" jellel, annak sincs folytatása, csak az 1/4 része látszik, ami arra utal, hogy előbb lett a kőbe vésve, mint a "kar"-jel.
De van itt még más probléma is...:
Az ábrákon a két fáraónak a hieroglifái valószínűleg az ötféle közül az egyiket, az ún. Nebti-nevüket írják le (erre hasonlítanak leginkább)
Azonban több-kevesebb eltérést mutatnak a sztenderd változathoz képest. ll. Ramszesz nevéből hiányzik a bagoly, és csak egy hullámvonalas alak van a nevében. l. Szeti nevében van egy 3x3 függőleges vonalból álló jel, a kőbe csak 2x3-at véstek... (a harmadik három vonal a fölötte levő félkörhöz tartozik...)
Ezek a vonalak valóban hangsúlyosak, ellentétben a hullámvonalakkal, melyeket csak ímmel-ámmal véstek be... És mindjárt hármat, holott egy is elég lett volna.
Nem látható az l. Szeti nevében a "méhlepény" jel (vízszintes vonalak egy körben) és a "három rókabőr" jele sem.
A neveket a véseten jobbról balra kell olvasni, így az első két jel mindkét névben a keselyű és a kobra jelekkel kezdődik (törött résznél) mégis átvésték őket.
Nem lenne egyedül álló. Brazíliában egy sziklafalon különböző jeleket találtak. Egy híres nyelvész odament és megfejtette a jeleket, és azt is, mit jelent a szöveg.
Pár évre rá geológusok vetődtek arra és megállapítottak, a "jelek" természetes repedések a sziklán.
Magam is arra gondoltam, hogy Róma város önkormányzata mekkorát kaszálhatna, ha az Amfiteátrum és a circus maximus eredeti állapotában szórakoztatná a közönséget egész éven át? A VIP páholytól a fapados lelátókkal, minden rendű és rangú ember jegyet válthatna, az étel ital kínálatban is széles választékkal rendelkező egységeknél. (Hedonisták előnyben) Nyilván nem gyilkolnák le egymást a gladiátorok, csak valósághűen imitálnák a halált. Ez olyan érzelmi sokkot adna az embereknek, amitől kirázná őket a hideg. A mozi és színházi előadások nem vennék fel vele a versenyt. (Hoollywood alkonya)
A római költő, aki részt vett a játékokon, leír egy Orpheusznak öltözött bűnözőt, aki lírán játszott a vadon élő állatok között; egy medve tépte szét. Egy másik Herkules sorsára jutott, aki halálra égett, mielőtt istenné vált.
Úgy érzi nincs elég kihívás az életében? Unja a háborút, az extrém sportokat, a nyálas színházi előadásokat? Akció, kaland határok nélkül. Itt mindent megtalál: forró percek, hűtött italok, kellemes halál. Itt minden igazi.
Jöjjön el nézőnek, vagy jelentkezzen a játékokra és váljon legendává!
Dolgozzon nálunk legyen tagja egy kreatív csapatnak! Fantasztikus lehetőségek, zsold, jutalmak, adrenalin!
Mily alacsony gondolkodás, mindig csak a lét megnyújtásával törődni! Csak addig élet az élet, míg élvezzük.
„Az átalakítás neve: funkcionális helyreállítás. Sikló is kell, mert valahogy fel kell jutni.”
Mi lenne, ha az illetékes államok mindenütt funkcionális helyreállítást végeznének az ókor maradványain? Felvirágozna néhány vallás? Többen járnának színházba, múzeumba? Esetleg vendéglátóegységek, pubok, bárok működnének benne, korhű jelmezes felszolgálókkal?:-)
Monte San Nicola Temple Theatre in Pietravairano, Caserta tartományban (Campania)
2002 óta nyolc ásatási kampány alatt felforgatták és kipofozták az emlékhelyet, amit színházi produkciók és régészeti kiállítás is gazdagít. Az átalakítás neve: funkcionális helyreállítás. Sikló is kell, mert valahogy fel kell jutni.
2000-ben egy derült februári reggelen, mely semmiben sem különbözött a többitől... Nicolino Lombardi helytörténész és pilóta ultrakönnyű gépével a közeli Szent Miklós hegy fölé repült. Azt tervezte, hogy lefényképez egy közelmúltbeli földcsuszamlást az olaszországi Campania régióban, Pietravairano falujától délre fekvő dombokon. Lombardi a múltban fényképezte ezt a vidéket, és megszokta, hogy az ókori samnita, római és középkori romok töredékeit többnyire lombtakarók takarják el. Ennél a bizonyos repülésnél azonban más volt a kilátás. A közelmúltban történt bozóttűz megtisztította a túlburjánzást, és egy régóta rejtegetett kincset tárt fel: egy színház/templom komplexum romjait. Felfedezését követő jelentésében Lombardi ezt írta: „ Ezúttal azonban a szimmetria azonnal megragadja a tekintetet, és minden villámgyorsan világossá vált: még egy templomot és egy színházat is látok, az oszlopcsarnokkal...
A 450 méteres tengerszint feletti magasságban a távoli és viszonylag megközelíthetetlen hegycsúcsot ritkán látogatták meg helyiek, turisták vagy régészek. A vidéket az i.e. 1. évezred eleje óta oscik, etruszkok és szamniták foglalták el. A színház-templom-együttes romjainak alaposabb vizsgálata azonban a római építkezés bizonyítékait tárná fel, amelyek az ie. 1. század elejéről származnak. A színházat és a templomot is elhagyták az i.sz. 2. században, és eltűntek a közemlékezetből kissé megközelíthetetlen helyük és a romokat végül benőtt növényzet miatt.
2015-re az ásatások egy körülbelül 43 méter átmérőjű felső és alsó barlangot tártak fel.
A Nicola Lombardi által készített légifelvételek vizsgálatának és az azt követő feltárásnak köszönhetően egy monumentális és látványos késői republikánus szentélykomplexum került elő. Középpontjában a szamnita falak által határolt területen belül, egy nagy természeti szépségű tájon elhelyezkedő, különböző szinteken épült templom volt színházzal.
A templom legmagasabb pontján, egy négyzet alakú mesterséges terasz (700 m2) közepén áll, amelyet minden oldalról impozáns alépítményfalak határolnak. A templom toszkán stílusú volt, hármas cellával. A délkeleti sarokban egy opus signinum tartály/medence gyűjtötte össze a tetőről az esővizet, amit aztán egy ciszternába vezettek. A kerámiatöredékek és az eredetiket fedő vagy fedő falak a középkori újrafoglalás egy szakaszát jelzik, amely a későbbi középkorban is folytatódhatott.
A hieroglifàk javitgatàsa modositàsa utàn végulis esetleg létrejohetett helikopter vagy tengeralatjàro forma, de mennyi a valoszinusége hogy a hàromféle eszkoz legyen làthato egyszerre....Teljesen valoszinutlen a véletlen.
A kőbevésett hieroglifák túlnyomó többsége, a fal síkba van mélyesztve. Az említett helikopteres ábra azonban a falsíkból kiemelkedő, nem szokványos. Ha ezt megrongálják, elveszti a kontúrját, és ezzel a jelenése is megváltozhat. Egy meglévő, hagyományos írott felület átírása, kidomborodó jelekkel, még az előző képeket is mutathatja, ha nem elég precíz az írnok.
Éppenséggel érdemes elraktározni a különös ábrázolásokat, de amíg hihető, természetes magyarázat is van rájuk, addig erősen kétségesnek kell tekinteni, mint a Dendera-i templon alagsorában lévő "elektromos lámpákét", kristálykoponyákét, stb.. Az ilyen irányú tévedés szánalmas példája az abüdoszi obeliszkeké, melyeken hihetetlenül nagy szellemi lumenek, tankokat, helikoptereket, tengeralattjárókat fedeztek fel, holott egy banális és az egyiptomi műemlékeken máshol is előforduló hiba folytán keletkeztek:
„De ezek a scifik mindig a jelenlegi fejlettségünkből indulnak ki, képtelenek a scifi írók, futurológusok eltalálni bármilyen jövő képet.”
Amennyiben a jövőkép egy céltábla, amin van egy fekete kis pötty, ami a 100%-os telitalálat, akkor jó a feltételezésed.
De még van egy pár kör a pöttyön kívül, ami a céltáblához tartozik. Ha ezekben is van találat, ami ugye beteljesült jóslatnak minősül, akkor már előbbre toltuk a tudásunk szekerét. A kreativitás, az újat alkotó készség, bennünk van a genetikai kód szerint, de nem mindenki tudja azt a felszínre hozni, és alkalmazni. (A másolás sokkal kényelmesebb „szellemi tevékenység”.)
A természet adott számunkra átlátszó dolgokat, mint a hegyikristály, vagy a gyémánt. Hát nem ezek inspirálták a polikarbonát feltalálóit? Vagy a golyóálló üvegnek nevezett laminált átlátszó „térelválasztó” eszközt? Az egy bolond százat csinál elv alapján, egy kreatív ötletből, intuícióból további ötletek születnek, amik egyre jobban közelítenek a 100%-hoz, vagyis a telitalálathoz. A repülőgép feltalálásakor, ki gondolta volna, hogy majd a hangsebességet meghaladó repülőgépek ablakán is kilehet átni?
Ez akàr azt is jelentheti hogy régi képeken àbràzolàsokon vagy àsatàsok soràn elokerulo tàrgyak semilyen gondolatot nem ébresztenek bennunk hogy vajon mire is szolgàlhattak egy letunt fejlett civilizàcioban .Egyszeruen àtsiklik folottuk a tekintetunk.
Lehet el kell vonatkoztatni az ilyenféle azonosításoktól, ami a mi civilizációs fokunkból származik. Volt egy, a miénktől sok mindenben eltérő technika. Felesleges zseblámpákat, mobiltelefonokat, televíziókat, lámpaizzókat és más 20/21. századi ketyeréket felfedezni ókori freskókon, képeken.
Nyilván sok mindenkinek beüt az "üvegkoporsó" nyomán valamiféle hibernációs tartály, amiket a scifijeink sugallnak. De ezek a scifik mindig a jelenlegi fejlettségünkből indulnak ki, képtelenek a scifi írók, futurológusok eltalálni bármilyen jövő képet. Jellemző példának itt van Astounding Science Fiction egyik 1959-es borítója, mely éppen Murray Leinster egy novelláját illusztrálta. (Leinsternek egyébként magyarul is több novellája és 3 regénye van.)
1959-ben a nagy scifi szerzőknek/illusztrátoroknak fogalma sem volt, hogy 30-60 évvel később lesznek személyi számítógépek, mobiltelefonok, zsebszámológépek, internet, stb. A képen egy űrkalóz foglal el egy űrhajót, a szájában egy logarléccel (ilyet még nekem kellett használnom az iskolában, s ma is meg van) a kezében meg valami "sugárpisztoly".
Ezzel csak azt akarom mondani, 100 év múlva, 2124-ben az "üvegkoporsó" lehet egészen másra fog hajazni bizonyos embereknél mint ma, amire most egyáltalán nem gondolunk, sőt, nem is tudunk rá gondolni...
Egyébként Lenint is üvegkoporsóba tették, akár Nagy Sándort vagy a Lourdesi St Bernadettét (a 3. kép), aki ma is olyan, mintha csak "aludna", pedig már 145 éve halott (ráadásul halotti létének első 30 évét, föld alá temetve töltötte).
Az üvegkoporsó c. mesében a szabót egy szarvas löki neki egy kőfal ajtajának, amin átjutva egy nagy kerek kőre áll, ami valamiféle lift, mert lesüllyed vele egy nagy csarnokban, ahol egy gyönyörű lány alszik egy üvegkoporsóban, akit egy varázsló tett bele büntetésből. mert a lány régen elutasította udvarlását. Hófehérke üvegkoporsójáról meg számos ábrázolás van:
Én is... Ugyanis akkor még a sémi-arab népesség az akkori etnikai arányokon belül arányaiban lényegesen alacsonyabb létszámban volt jelen mint manapság.
"A Merkúrt az ie 1500-ból származó egyiptomi sírokban találták meg. Az elemet a gyorsaságáról és mozgékonyságáról ismert római istenről, Merkúrról nevezték el. A Merkúr bolygóhoz kapcsolódik; A bolygó asztrológiai szimbóluma egyben a fém alkímiai szimbólumai közé tartozik; Az alkímia indiai szó Rasavátam, ami azt jelenti, hogy 'a higany útja'. A higany az egyetlen fém, amelynek általános neve az alkímiai bolygónév lett.
Az ájurvédának van egy speciális ága, amelyet Rasa-Shastra-nak (RS) hívnak. Itt a Rasa kifejezés a Merkúr szinonimája; Ezért az RS szó szó szerint a „higany tudományát” jelenti. Az RS, mint szakosodott ág fejlődése a nagy buddhista bölcs Naagaarjunára vezethető vissza. Akit „Rasa-Shastra atyjának” tekintenek. Feltételezik, hogy tudományos osztályozásával és dokumentációjával a 8. század környékén jött létre. Naagaarjuna „Siddhe Rase Karishyaami Nirdaridryamidam jagat”-t hirdetett – ami azt jelenti, hogy a higannyal kísérletezem, hogy kiküszöböljem a szegénységet ebből a világból. A fő alap az az elképzelés, hogy a higany tudományának célja nem korlátozódik az alkímiára (Dhaatu-vaada), hanem az egészség megőrzésére és a test megerősítésére is a moksa, azaz a végső üdvösség eléréséhez. Naagaarjuna a higany alkímiai és terápiás felhasználásával kapcsolatos rendkívüli érzékéről is ismert"
Ráadásul annak az egy edénynek nem találtam korábban "funkciót" a Barberini Tájképről. Gyakorlatilag mindnek volt: fent a sziklán az Alkimista Műhelye, tőle jobbra egy alkímiai kemence, az athanor. Előtte egy földi lány és egy bukott angyal szobra. Balra volt egy rejtélyes vegyítőedény, hasonlók lehettek Héliupoliszban, ami egy hegyomlás miatt eltűnt a képről (ami a mellette lévő képen, ami az Alkimisták Hegyét mutatja, még látszik: a Nap és a Hold van benne). A barlang előtt lévő tornácos házikó, szintén alkimisták átalakító helye, ún. fiatalító szobával (ezt utánozta az egyiptomi királyok Szed-szertartására épült kis kőházikó).
Szokás mondogatni, hogy minden mindennel összefügg. Amennyiben létezik az a közös tudatmező, amiben minden gondolat, kimondott szó fennmarad, akkor abban csak egy valaki ismeri ki magát. Az, aki bennünk is lakozik. Az igazságot csak egy pici i betű választja el a gazságtól. Nehéz a dolga a (régész, történész) katonának.;-)
A hosszu urutazàsok alatt a filmekben egy "uvegkoporsoban" tarjàk életben az embereket lelassitva minimàlisra az életfolyamatokat a testukben...Altalàban elegendo felnyitni a fedelét és az utazo felébred.
Arthur C. Clarke magyarázta, hogy egy előttünk járó technika is az avatatlanok, vagy csak a művelődés hátsóbb fokait járó népek közt megkülönböztethetetlen a mágiától.
Szóval egyáltalán nem biztos, hogy arról a "farkasemberről" van szó, amiről mi tudunk. Az alkímia egyébként is bonyolult szimbólumokat használt.
A régi történetekben felbukkanó "üvegkoporsó" szerepe is egészen más lehetett, mint amit a mesék magyarázói gondoltak... S erről is írtam már:
„Ha ez igaz, úgy kétségtelenül egy mágikus dolognak, egy ősi alkimista procedúrának vagyunk szemtanúi.”
Ezek az ősi alkimisták… nem csak piramisokat építenek, hanem szörnyeteget is „gyártanak” egy tartályban? Gr. Frankenstein már nem egy fikción alapul, hanem előzménye is van?:-(
Közben elgondolkodtam az európai meséken; hogyan keletkezik a farkasember? A népszerű elképzelés az, hogy minden teliholdkor az erre hajalmos ember átalakul vérfarkassá, aki bárkit képes széttépni és felfalni. Én ezt hihetetlennek tartom, egy olyan mesének, ami már képtelen volt megmagyarázni a vérfarkasok létét.
A képeken látszó tartályszerű valamit kútnak gondolják a szakértők, amiből kimászna a a szörnyeteg. De én inkább továbbra is tartálynak látom. Találtam egy furcsa képet:
Ez egy etruszk kép egy korsón i.e. 500 körüliről. A szakértők szerint oltárt mutat, amiről farkasok akarják lelopni az odarakott húsáldozatot. De nem lehet, hogy valami módon kapcsolatban van a vérfarkasos képekkel? S az nem oltár, hanem az a bizonyos tartály, aminek a tetején van egy különös szerkezet is?
Elképzelhető, hogy vérfarkasos képeken tkp. a vérfarkas "születését" mutatják, s ezért is van már a farkason egy lánc. A katonák a szörnyeteg megszületését várják! És a tartály kidolgozása is hasonló több képen (és most csak a tartályra összpontosítva):
Ha ez igaz, úgy kétségtelenül egy mágikus dolognak, egy ősi alkimista procedúrának vagyunk szemtanúi. Tudtam, hogy láttam már valahol ezt a tartályt...
Igen, egy római kori freskón, ami egy másolata egy nagyon régi képnek, ami az Alkimisták Hegyén lévő bázist mutatja. Itt történt a királyok fiatalítása, de úgy látszik más is. A vegyítő tartályból itt folyadék ömlik ki, de a kidolgozása teljesen hasonló az etruszk képeken lévőhöz. Fölötte a sziklán egy alkimista athanor van felállítva, ami valószínűleg csöveken keresztül összeköttetésben áll az alatta lévő tartállyal:
„ Ez egy hibás, eltúlzott állítás, hiszen a "sötétbőrűek" (sémi-arabok) felülrétegződése ellenére ma is feltűnően sok europid (vagy ha úgy tetszik kaukázusi) embertípussal találkozunk a térségben.”
Amennyiben a mai népességeloszlásra gondolsz, igazad van. Viszont én a bronzkori rasszokra gondoltam.:-)
„Még csak nem is Sendy volt ebben az első, mert a szovjet M. M. Agreszt már 1961-ben azt javasolta, hogy a sok ezer éve itt járt idegenek nem a Földön, hanem a Hold túlsó oldalán hagytak jeleket nekünk.”
Kíváncsian várom, hogy újra ember sétáljon a Holdon, annak is túlsó oldalán. A Mars expedíciótól nem várok sokat.
"Tőle nyugatra a Kaukázusi rassz, délre az egyéb sötétbőrű rasszok népei."
Ez egy hibás, eltúlzott állítás, hiszen a "sötétbőrűek" (sémi-arabok) felülrétegződése ellenére ma is feltűnően sok europid (vagy ha úgy tetszik kaukázusi) embertípussal találkozunk a térségben.
"Ha az Etruszkok is onnan vándorolhattak nyugatra, ahogy a Hunok is,"
Ennek ellent mond az etruszkokra - és a magyarokra - nagyonis jellemző nőtisztelet, a női-férfi egyenjogúság, ami egyáltalán nem volt jellemző az iráni (árja) rasszra. Lásd a különbséget az ősi és a mai (árja törzsek hódítása utáni) India között...
Még csak nem is Sendy volt ebben az első, mert a szovjet M. M. Agreszt már 1961-ben azt javasolta, hogy a sok ezer éve itt járt idegenek nem a Földön, hanem a Hold túlsó oldalán hagytak jeleket nekünk.
Egyébként Eric és Craig Umland a könyvükben (Mystery of the Ancients: Early Spacemen and the Mayas, 1976) említenek egy rejtélyes régészeti felfedezést az 1950-es évekből, mely szerint találtak egy maja templomkaput, amire a Hold túlsó felének térképét rajzolták fel: https://www.goodreads.com/book/show/3327164-mystery-of-the-ancients
(Én ezt elraktároztam a lehetetlen lehetőségek néven létrehozott raktáramban...)
Nem kedvencem egyik horrorfilm sem, a Vámpírok még úgy se. A Volta névről ugrott be, meg az Etruszkokról. Remélem John Travolta sem a leszármazottja.;-)
„Sok helyen olvasom, hogy mi mindent vettek át az etruszkoktól... a tógától kezdve... az etruszkok meg talán a görögöktől, bár egyes források szerint az etruszkok keletről érkeztek, és ők is bekebeleztek ősnépeket.”
Az árják őshazája, szétszóródásuk, vagy hódításaik kiindulási helye közép Ázsia. Az a terület, amelytől keletre a Mongoloid rassz népei találhatók. Tőle nyugatra a Kaukázusi rassz, délre az egyéb sötétbőrű rasszok népei. Ha az Etruszkok is onnan vándorolhattak nyugatra, ahogy a Hunok is, akkor a Kelta és Germán népek is a protoárják leszármazottai. Az ősi, bronzkori árják, egyszerre voltak nomádok és földművelők, mindig az adott környezethez alkalmazkodva. Nyelvek, vallások és kultúrák létrehozói. Még azt is el tudom képzelni, hogy az Egyiptomiak is tőlük származnak.;-)
"Óvakodjunk a véletlen egybeesésektől: az etruszk mennydörgés istenét Volta-nak hívták."
Az etruszkoknál amúgy is állandóan előjön ez a mennydörgés istene téma, a különböző (de feltehetőleg ugyanaz) alvilági istenségekkel kapcsolatosan, olyan finomságokkal mint dupla fejsze, és kék bőrű szárnyas démonok.
Claudius császár (meghalt Kr.u.54 -ben ) 20, mára elveszett könyvben megírta az etruszkok történetét, amely az ő korában még megőrződött forrásokon alapul. Ezekben biztos sok hasznos információ lehet, egy bejegyzésben ebből szemezgettek és megemlítették Alarikot, és a vizigótokat, majd jön ez a mondat: "410 - ben, amikor az etruszk papokat beidézték, hogy villámokat idézzenek a barbárok ellen."
A rómaiak voltak az első nagy habzsolhápok akik nagy területekről felszívtak minden olyan tudást és tárgyat, ami bennünket is kifejezetten érdekel. Így voltak ezzel a nácik és meglátjuk mit nyújt a Hold Kínának.
Sok helyen olvasom, hogy mi mindent vettek át az etruszkoktól... a tógától kezdve... az etruszkok meg talán a görögöktől, bár egyes források szerint az etruszkok keletről érkeztek, és ők is bekebeleztek ősnépeket.
„Sendy úgy gondolta, az ismeretlen űrutasok 23.500 évvel ezelőtt egy nagy üreges gömbben érkeztek a Naprendszerbe, és megtelepítették az emberiséget. Amikor elhagyták a naprendszert a vízözön után, a Holdon hagytak hátra emlékeket. A Biblia rejtélyeinek a kulcsa is a Holdon van.”
„A Kína által tervezett 53 napos küldetés során a Csang'o–6 leszállóegység a Hold túlsó oldalán lévő, a Földről soha nem látható kráterben érne földet. Kína lett az első és egyetlen ország, amely a 2019-es Csang'o–4 küldetés során landolt a Hold túlsó oldalán.”
Lehetséges, hogy a Kínaiak tudnak valamit a Holdról, ami a sötét oldalát illeti? A Transzformers filmek is a Hold túloldalán talált roncsból indultak ki.;-)
Általában úgy írják le a jelenetet, hogy a kútból feljövő vérfarkas rátámad a katonákra. Több képen jól látható a mancsa a szörnyetegnek, amit rátesz valamelyik emberre. Viszont szintén néhány képen jól látható, hogy a farkasember nyakában nyakörv van, amihez lánc kapcsolódik, amit az egyik ember tart kézben. Most akkor mi van? Jó lenne a történet egy másik jelenetét is felfedezni egy másik etruszk képen, amit össze lehet kapcsolni ezzel! Mellesleg egyáltalán nem hiszem, hogy ez a vérfarkas azonos lenne a Volta nevű szörnnyel, amit Porsenna király megölt egy villámmal. Ez két külön történet! Ki lehet-e találni a történet végét, több mint 2000 év távlatából?
"Óvakodjunk a véletlen egybeesésektől: az etruszk mennydörgés istenét Volta-nak hívták." - veti oda Jean Sendy francia író a Les Cahiers de cours de Moïse c. 1963-ban megjelent könyvében. Ja, és hogy ki volt Jean Sendy (lentebb az első kép)? Hát, Robert Charroux kortársa, sorstársa, majd egy évben születtek, de ugyanazon évben (1978) haltak meg, ami rossz éve lehetett Robert Laffont francia kiadónak, aki könyveiket gondozta. Sendy ugyanolyan különleges figura volt, mint Charroux: 1910-ben született Szentpéterváron, Oroszországban...
Az 1960-as, 70-es években kidolgozta saját koncepcióját a könyveiben. Sendy úgy gondolta, az ismeretlen űrutasok 23.500 évvel ezelőtt egy nagy üreges gömbben érkeztek a Naprendszerbe, és megtelepítették az emberiséget. Amikor elhagyták a naprendszert a vízözön után, a Holdon hagytak hátra emlékeket. A Biblia rejtélyeinek a kulcsa is a Holdon van.
„A minőség a filozófiában a dolgok lényegét jellemző tulajdonságok összessége, köznapi értelemben pedig az igény vagy a cél kielégítésének mértéke.”
Ebből adódóan, nem tudhatjuk, hogy milyen célból és mekkora időtávra tervezték azt a komplexumot. Annyi bizonyos, hogy nem egy, két generációnak. Ahhoz meg a kő bizonyult jobbnak, mint a vasbeton. Habár a Rómaiak betonja máig állja a sarat.;-)
Az ember azért emelkedett ki az állatvilágból, mert képes az önfeláldozásra nem csak az utódaiért, hanem a csoport, a törzs érdekében is. Az isteneknek tett áldozatok, már ebből következnek. Az evolúció azonban nem törölte ki a „farkastörvényt”, amit úgy is mondhatunk, hogy mindig az erősebbik kutya b**ik. Az ebből származó frusztrációból jött létre a vérfarkas és a vámpír legendája. Mindig vannak emberek, akik pszichés okból kegyetlenkednek, gyilkoltak. Amikor még nem volt nyomozóhatóság, (FBI; EUROPOL) jó bűnbaknak számítottak a vámpírok és vérfarkasok. Azok az erős vezetők, akik ragadozó állatok fejét, trófeaként viselték magukon, hivalkodás, vagy megfélemlítés céljából, a regnáló hatalmukat demonstrálták vele.
Ha jonne egy kataklizma és az emberiség jelentos mértékben lecsokkenve élne a manapsàg épitett beton épuletek romjai kozt hàny évig maradnànak talpon a jo minoségu beton épuletek...vajon ezer év utàn hasonlo làtvànyt nyujtanànak?
Porsenna etruszk király mauzóleuma pedig többször is szerepelt itt.
Van azonban egy érdekes etruszk motívum, ami megfejtetlen, többször is szerepel hellenisztikus kori (i.e. 2. századi) urnákon. S mivel semmi párhuzamot nem találtak a görög vagy római mitológiában erre, így ezt sajátságosan etruszknak kell tekintenünk.
A jelenet a következő: egy kútból előbukkan egy farkasember (vérfarkas), és megtámad egy csapat katonát. Egyikük a kút és a szörnyeteg közelében italáldozatot mutat be.
Xavier B. Morency 2018-ban írt egy tanulmányt, amiben azt állítja, hogy a Plinius által leírt történet, amiben Porsenne etruszk király villámmal megölt egy Volta nevű szörnyet, aki végigpusztította királyságát, kapcsolatban lehet ezzel a képpel...
Igazából Morency nem mond újat. D. Anzini 1910-ben kiadott Démonologie étrusque c. tanulmányában már foglalkozott ezzel a lehetőséggel. Anzini közli azt is, hogy először Filippo Buonarroti (1661-1733) itáliai antikvárius volt az, aki elsőként felismerte, hogy a téma egy tisztán etruszk legendához köthető, és azt javasolta, hogy a farkasemberben a Volta-szörnyet kell látni, amely Plinius szerint egykor a földből emelkedett ki, hogy feldúlja a Volsinii területét.
Az etruszkok hittek a farkasemberekben (ahogy jómagam is), az első képen az alvilág istenét látjuk, farkasmaszkkal a fején. A második kép szintén az említett motívumot mutatja, de ezen jól látszik a farkasfej alatti ember fej! Én persze kíváncsi lennék az eredeti etruszk történetre, a mesére is, ami alapján az alkotások készültek. Hogyan került a kútba a farkasember, s kik azok az emberek akik a kút körül vannak, és mi lett a történet vége...!
Thomas Dempster itáliai skót tudós (1579-1621) kéziratban hagyta hátra kiadatlanul a De Etruria Regali c. munkáját az etruszk régiségekről, ami Buonarroti átvizsgált, javított és új adatokkal egészített ki. Majd 1723-ban kiadták 8 kötetben. Később még kommentárokat is adott ki Dempster munkáihoz, amiben beszélte a kútból előjövő vérfarkas és Porsenna Volta nevű szörnyetegének kapcsolatát.
Amennyiben azok rajzolták a „marslakókat” akik a többi sziklarajzot, akkor igen csak jól képzettek voltak grafikából. Szerintem is hamisítvány. (Az idegenlégió felderítőit kapták le modellnek, akik még nem szálltak ki a katapultülésből);-)
"Nem kell mindjárt az idegen civilizációk látogatóira tippelni."
Henri Lhote francia etnográfus és Afrika-kutató 1956-57-ben fedezte fel a Szahara közepén, Tassiliban a 800 sziklarajzot a különböző korszakokból (i.e. 6000 és a római kor közt). Lhoténak már akkor voltak olyan elképzelései, hogy ezeken "marslakók", "űrhajósok" vannak. Emiatt később sokan támadták, ugyanis Kazancev, Däniken és mások felhasználták Lhote lázálmait egy Tassiliben járt idegen asztronautákról. Újabban Jeremy Keenan brit antropológus (2003) hamisítással is megvádolta Lhotét: https://en.wikipedia.org/wiki/Henri_Lhote
A gigantikus etruszk nekropolisz Cerverteriben (az etruszk Cisra), ahol még ma is százával vannak a halomsírok:
A legjelentősebb sír talán az ún. Regolini-Galassi sír az i.e. 7. század első feléből, amit 1836-ban fedeztek fel és tele volt kincsekkel. A kör alakú és kúp felépítményű sír átmérője 46 méter. Canina olasz építész a helyszínen megrajzolta a sír rekonstrukcióit és belső szerkezetét:
Az is lehetséges, hogy ezek az emberek egy speciális tevékenységre szabott munkaruhát viselnek, mivel egészségvédelemre már akkor is gondoltak. Nem kell mindjárt az idegen civilizációk látogatóira tippelni.:-)
Lehet hogy csak felmutatta a tàskàt vagy "jelvényt" és ebbol mindenki tudta hogy ez egy "mester", egy teljhatalmu ur akinek mindenki teljes engedelmeskedéssel tartozik. Az is lehet hogy egy készulék volt amivel szukség esetén komunikàlhatott az anyahajoval a magasban...
„A jövő háborúit a ritkaföldfém-lelőhelyekért és a vízforrásokért fogják vívni – mondta Guido Crozetto olasz védelmi miniszter, írta meg a ria.ru.”
A hatalom megőrzése, háború nélkül nem lehetséges. Ahhoz pedig erőforrásokra van szükség. Amennyiben elfogy az olajra, gázra alapozott energia, (és nem veszik elő a titkos ingyen energiát), akkor az élelemért, a vízért ölik egymást az emberek. (Mad Max) Valóra válnak a váteszi jóslatok? :-(
Ha már visszatértetek a vödör, súly, táska, taglalásához, lenne egy javaslatom. Menyünk vissza az időben a kézitáskától a vödörig, amit elsősorban a víz kivételéhez és tároláshoz használtak.
Ma egy kézitáska lehet státuszszimbólum, de az atomrakéták indítókódjának őrzője is. A súly, mint a kereskedelem az érték mértékének meghatározója, már az ókorig visszamenőleg alkalmazva van. (karát)
A vödör, vagy a víz tárolására alkalmas edény, még régebbre vezeti vissza a megjelenítését, kőbe vésve, vagy bárhogyan ábrázolva. A mondás szerint, a víz az élet hordozója. Amennyiben az ókorban egy ember, vagy klán, törzs, birtokolta a vízforrásokat, hatalomra tett szert mások felett. Ha ráadásul gyógyító főzeteket tároltak benne, amivel visszahozhattak embereket a biztos halálból, a „vödör” gazdáját istennek is tekinthették. Egy uralkodó, aki még gyógyító is egyben, vallásalapításra is adhatja a fejét. Akinek meg van egy saját alapítású vallása, az tömegek felett uralkodik, korlátlan befolyása van. Mi ez a (vödör, súly, táska) szimbólum, ha nem a hatalom jelképe?;-)
A kedvencem. Lizi olmék, asszír, jiroft súlyos ábrázolásokat mutat be. Tévesen Göbekliből is, de azt hagyjuk.
Tehát az ábrázolásokon kézi súlyokat láthatunk, melyeknek kétségtelenül nagy jelentőségük volt. Súly és toboz nélkül el sem indultak a piacra. A sörös vödör opció már elavult.
A világ múzeumaiban sok súlyt őriznek. Legalább egyet lemértek már? Teljesen összezavarták a régészeket azzal, hogy nem lehet ezeket kinyitni. A karmolt falakról készült filmre kíváncsi lennék.
Etiópia 330 körül tért át a keresztény hitre a Fény kinyilatkoztatója nevű alapítónak köszönhetően.
Az etióp hagyomány egy másik szerzetescsoportról is beszél, akik ugyanebben az időszakban szintén az országon kívülről érkeztek. „Just” vagy Tsadekan néven ismerik őket , nekik tulajdonítják más kolostorok alapítását.
Általában a legzordabb, de egyben a legfestőibb helyeket választották: megközelíthetetlen és kihívásokkal teli hegycsúcsokat, legmélyebb völgyeket. Debre Damo, Debre Bizen, Debre Sina, Zuqwala, Waldebba, Gunde-Gunde vagy a Tana-tó szigetei csak néhány a több mint száz közül.
...Mielőtt megalapította ezt a kolostort, más helyeket is átkutatott Tigraiban (Etiópia). De Isten Angyala fényoszlopként jelent meg neki a Damo-hegyen. Elképedt, amikor meglátta a hegyet, és megkérdezte magában, hogyan élhetek ott? Ez egy elszigetelt hegy, nincs környék, nincs víz, nincs más hozzáférhető anyag az élethez. Még felmászni sem lehetett. És elkezdte járni a környéket. Isten tehát irgalmasságában elküldte angyalát, hogy vegye fel Abune Aregawit.
A segítő angyal megparancsolta a kígyónak, amely 60 méter hosszú volt, hogy vigye fel Abune Aregawit a hegyre tűzkardja felmutatásával. Ahogy mondják, akik hisznek az Úrban, kígyókat foghatnak meg és halálos mérgeket is megihatnak, az nem árt nekik. Isten nem hagyja el a saját szentjeit.
... a kolostor először „Debre Haleluyah” néven volt ismert. Gedle Abune Aregawi röviden leírja, hogyan változtatták meg a nevet később „Debre Dame”-re. A mai napig használt név. A kolostor környékén élők kezdetben kőből és fából hosszú lépcsősorokat építettek a tetejéig, hogy gyalogosan is megközelíthessék a kolostort. Egy napon, amikor Gebremeskel király ott volt egy ünnepségen, és Abune Aregawival a lépcsőkről beszélt, Abune Aregawi kérte a lépcsők eltávolítását és állatbőrből készült kötelek használatát, hogy megjegyezze, hogyan húzta fel Abune Aregawit a kígyó. Szó szerint ilyen szavakkal kérte a Geezben: „ Wawse'A Abune Aregawi We Yibelo Dahmimo Luwetuse ” (azaz „hogy emlékezzünk arra, hogyan vitték fel Abune Aregawit, romboljuk le a lépcsőket”). A király azonnal lerombolta a lépcsőket, és kötelekkel cserélte ki. Abune Aregawi szavaiból A Dahmimo ' (Pusztítsd el) a mai Damo szóból a kolostor neve lett, a Debre Dahmimo vá fejlődött később Debre Damo.
Azóta az emberek vastag, állatbőrből készült köteleket használnak. Kétféle húzókötél létezik. Az elsőt különféle anyagok szállítására használják, mint például élelmiszerek, állatok, holttestek, könyvek, szent tárgyak, gyertyák stb. A második teljesen eltér az elsőtől, és kizárólag emberek felhúzására szolgál. Az Abune Aregawi történetét ismerő emberek „kígyónak” hívják, és öt ökörbőrből készül. Lehetetlen ezt a kötelet egy kézzel tartani. Nagyon vastag, és mindkét kezével erősen kell tartani. Biztonsági okokból derékra van kötve. Azoknak, akik ezzel a kötéllel másznak fel, egyenesen 60 métert kell felmenniük.
Tegnap olvastam valami megalitos oldalon, hogy pl. a fekvő köveken ha van dudor, akkor ott le lehet csapolni az energiát, amit a kő összegyűjtött. Nekem is jól jönne egy ilyen besugárzás valami szeretetenergiával, mert nincs kedvem létezni. Sajnos nincs a környéken megalit.
Pl. Stonehenge, és más körök esetében nem volt dudor, biztos így tudott a kör közepébe koncentrálódni az erőtér.
Amúgy teljesen "logikus": ha megesszük az istent, részesülünk az erejében. És miért ne tették volna meg? A "tiszteletnek" is különböző lépcsői voltak, s nem mindenhol "rettegtek" az istenektől... Amerikától Eurázsiáig.
Bár én a kannibálokra gondoltam, de ez is rejtélyes dolog. A mai napig ezt csináljuk.
Az előbb belehallgattam a most adásban lévő istentiszteletbe, és elképzeltem a képet: A kerubok (szeráfok) tüzes ragyogásban, fejük felett egy jégszín, ragyogó boltozat, a trónon egy emberforma lény ül. Ez a projektorral kivetített kép tán még a kannibálokra is hatással tudna lenni..
Visszatérve az evésre, már az őskortól dívik a szokás, az ellenség teljes legyőzése, és előnyös tulajdonságainak (vérszomj, erő, agresszió) átvétele - hitték így megtörténik. Ami pedig kitartott napjainkig, az az állatok egyes részeinek megevése és így a kedvező előnyök elérése. A combját eszi: táncos láb, és még számtalan precedens létezik világszerte. Hogy mennyire tuti a módszer, arra rávilágít a következő (tudományoss) példa: A csirke és marha lába gyönyörűen pótolja a csökkenő kollagént, újragondolja az izületeket, ápolja a bőrödet, nem kell drága pirulákat venni.
(A dióról se feledkezzetek meg a telomerek miatt.)
Itt találtok az óegyiptomi kőmegmunkálási módszerekről számos példát.
Az asszuáni félbehagyott óriási, több mint ezer tonnás kőobeliszk azért maradt félbe, mert repedések keletkeztek rajta a megmunkálás során. Több helyen világosan látszik a diorit-golyók nyoma, amivel kalapálták. Másrészt a kivitel a bányából elég fogós lehetett volna, de talán ezt meg tudták volna oldani, mint Mussolini obeliszkjével.
Amúgy Reginald Engelbach angol egyiptológus és mérnők éveken át foglalkozott az ősegyiptomi kőmegmunkálással, szállítási technikákkal. Könyveket is írt ezekről, számos buta bukdácsoláson ívelne át az, aki belenézne ezekbe. Nem tud mondani ő sem biztosat (az időgép feltalálójára jut ez a feladat), de tud ajánlani néhány lehetőséget, ami a korabeli eszközökből, papiruszokból, képekből, stb. fakad.
Több mint száz éve kiadott egy könyvet az asszuáni befejezetlen obeliszkről, pontos leírásokkal, lehetséges magyarázatokkal (különösebb misztifikáció nélkül): The Aswân Obelisk (1922). Fenn van régóta a neten: https://www.gutenberg.org/cache/epub/59320/pg59320-images.html
A Tesla-torony önmagában is érdekes. Egyszerűsége folytán a filmben az vetődik fel, hogy a gízai piramisépítők ismerték volna az elvet, amivel a Tesla torony felépült. Energianyerésre használták (hasonlóan egyszerű energianyerés, egy vízkerék a folyón vagy egy szélvitorla/lapát). Ezen el lehet gondolkodni. Viszont én nem tudok olyan vízerekről vagy vízbarlangokról a Nagy Piramis alatt, amiket a filmben látunk (éppenséggel attól még lehetne). Amúgy elég primitíven mutatják be, hogy a két elv "hasonló" (ilyen módon egy csomó másról is be lehetne mutatni, hogy hasonló, akár a párizsi operáról, ami alatt lévő tóban a Fantom gondolázott).
Tesla azonban legalább annyira egy bűvész/sómen volt, mint tudós. Több "tudományos" bemutatója inkább egy David Copperfield estre hasonlított (éppen csak nem szállt a levegőben, bár ebben nem vagyok biztos...).
Óbirodalmi kőmegmunkálásokat is bemutat, amik pontossága és minősége odavezeti, hogy ezek nyilván vízözön előtti, predinasztikus munkák, ami egyszerűen hülyeség és már régóta tarthatatlan. Nem igazolható semmivel, hogy a gízai piramisok több ezer évvel Hufu előtt épültek, ellenben ezer adattal is, hogy az ő idejében. Úgyhogy az ilyen filmeket tkp. odalátogató turisták készítik, akik semmilyen egyiptológiai könyvet nem olvastak.
Előszeretettel emlegetik egyébként (az egyiptomi rejtélyekkel foglalkozó oldalak), hogy az Óbirodalom utáni időkben nem munkálták már meg a nagyon kemény köveket (bazalt, diorit, stb.), ami csak részben igaz, de meg sem említik, hogy a szaiszi korszakban (i.e. 7-6. sz.), mikor a dicsőséges múlthoz, az óbirodalmi idők stílusához kívántak visszatérni, újból elkezdték nagy mennyiségben felhasználni a gránitot, dioritot mindenféle tárgyakhoz. Magyarán: ezek művelésének technikája egyszerűen az egyiptomi történelem teljes szakasza alatt (3000 év) megvolt a népesség körében.
Gyakorlatilag amit írtam az is hajóval történne. Úgy képzelik, hogy a jégkor idején Észak-Európát és Észak-Amerikát megszakítatlan jégtakaró ívelte át. Európa korai lakóinak nem volt más dolguk, mint kenuikkal a jégtakaró mentén átkeltek Amerikába. Itt-ott meg is állhattak egy időre, kikötöttek, fokára vadásztak, halásztak, majd folytatták útjukat nyugatnak.
Már ahol... A néprajzban/antropológiában külön szó van az istenevésre: teofágia.
"Az áldozásnak többféle rítusa volt, íme kettő: A mexikói év 15-ik hónapjában a papok tésztából kiformálták Huitzilopochtli főisten bábját, bekenték az áldozati állat vérével, azután kiosztották a híveknek. Az ünnep, illetve az áldozás neve „Istenevés" volt, Teocualco, a bábé Sancu. - A másik: amarántmagokból és mézből kis kalácsokat sütöttek és szétosztották. „És akik a szent eledelből ettek - írja a szemtanú spanyol szerző -, nagy áhítatot és tiszteletet mutattak, mert amint mondották: ez az isten teste." Szent kenyér vagy tészta szerepelt az egyiptomi szertartásokban is és több népnél, de más-más jelentéssel. A tömeges emberáldozatokról, szívkitépésről itt nem szólunk, csak megjegyezzük, hogy ezek testéből is ettek, de az egésznek semmi köze sem volt a tésztabáb-evés- hez. Az emberáldozatot istennek adták eledelül, hogy beteljék és kegyes legyen, míg a báb maga volt az isten. Az istenevés, a theophagia eredetibb formája, hogy egy kiválasztott embert vagy állatot megtettek istennek, ráruházták tulajdonságait, imádták stb., aztán az ünnepen feláldozták és megették, hogy részesüljenek erőiből." (Várkonyi)
De a katolikusok szent ostyája is, "Krisztus teste". A görög, trák menádok a Dionűszosszá avatott áldozatot élve tépték szét, és ették meg (hogy "megistenüljenek"). A babiloni áldozati torta Istár istennőt ábrázolta, és valószínűleg közösen fogyasztották.
Igen, ez is lehetséges, bár sokan tételezik fel, hogy akár hajóval is elérhették Amerikát. Dr. Rimanóczy László írt erről egy jó kis összefoglaló írást:
Ha megnézed, úgy tűnik egy sima időutazós film. Azt gondoltam, kicsit lineárisabb is lehetne, kevesebb ordas hibával. Majd aludtam rá egyet, és újra néztem. Ekkor, engem korszerűtlen elmélkedőt komoly mértékben kirázott a hideg.
„Ma is élnek olyan vademberek, akik ellenségesek. Láthatják, hogy egészen másképp nézünk ki, de tudhatják, hogy a mi vérünk is piros és könnyen halunk ezáltal. Persze etikátlan lenne lefolytatni egy kísérletet, hogy mi kellene ahhoz, hogy a szentinelézek a homokba boruljanak és istenként imádják a jövevényt.
Egy igazi isten egész más, és másképp érkezik. Olyan mértékben, hogy ha már nincs is jelen, akkor sem merül feledésbe.”
Amikor a fehérbőrű áriák bevonultak a sötétbőrűek lakta Indiai szubkontinensre, az érinthetetlennek „minősített” népség elhajózott, vagy kitelepítették őket a Szentineléz szigetre. Az óta mindenkire megorrolnak, aki háborgatja őket a paradicsomban.
Az igaz Isten nem érkezik, hanem mindenhol jelen van. Nem emberi alakban mutatkozik, hanem a természeti erők formálta alakzatokban. Az emberi „másolata”, csak addig egzisztál, amíg nem szegi meg a természet törvényeit.;-)
A misszionáriusok és a héroszok között akad egy-két különbség. Az őslakosok ezt rögtön kiszúrják.
Nem a misszionáriusokra gondoltam, mert ők leginkább csak tönkretettek mindent. Azokról beszélek akiknek köszönhetően sármentes épületekben húzhatták meg magukat az őslakosok, miután felfedezék azokat. Nem ők hordták a kristálytömböket a piramis alá, és eszük ágában sem volt vízvezetékrendszer kiépítése.
Az isteneket nem lehet megölni, megenni. (Legalábbis nem egyszerű, hosszú ideig tartó megfigyelés szükséges a gyenge pontok felismeréséhez, és összehangolt támadás hogy megfosszák a fegyverétől.) A jó indulatú isteneknek nem kell ilyesmitől tartania.
Ma is élnek olyan vademberek, akik ellenségesek. Láthatják, hogy egészen másképp nézünk ki, de tudhatják, hogy a mi vérünk is piros és könnyen halunk ezáltal. Persze etikátlan lenne lefolytatni egy kísérletet, hogy mi kellene ahhoz, hogy a szentinelézek a homokba boruljanak és istenként imádják a jövevényt.
Egy igazi isten egész más, és másképp érkezik. Olyan mértékben, hogy ha már nincs is jelen, akkor sem merül feledésbe.
Egyre bizonyosabb, hogy bár az ősamerikai népesség döntő része a Bering-szoroson kelt át, de volt az utolsó jégkor idején egy réteg, akik Európából érkeztek a jégmezők szélén.
Akikről beszélsz, azok amolyan misszionárius félék.
Ilyenekről is beszélnek, hogy kínai vagy ír szerzetesek érték el Amerikát. A híveik szeretik kimutogatni az indiánok körében a kereszt ismeretét, keresztény tanokat.
Valóban nem feltétlen jár civilizációs eszközök átadásával egy ilyen "érintkezés", hiszen Labradorban volt ezer éve egy viking falu, akik v.leg érintkeztek indiánokkal, de mégsem történt relikviák cseréje (legalábbis nem utalnak ilyesmire a régészeti leletek). Ilyesmi előfordulhatott korábban is (föníciai v. római hajótöröttek értek partot), és semmilyen "átadás" nem történt, de ez esetben teljesen felesleges kultúrhéroszokról beszélni...
"Hiszen a maják, olmékok a dzsungelben, trópusi éghajlat alatt teremtettek civilizációt, azon a szélességen, amiben az ókori Núbia van,"
Első sorban nem a szélességi fok számít, hanem a térség adta lehetőségek és kihívások. És persze kell egy olyan rassz, mely sok-százezer, vagy millió év alatt csiszolódott olyanná, hogy képes legyen az átlagnál magasabb szintű kultúra megteremtéséhez.
Egyébként az olmékok a núbiaiakkal nagyságrendileg egyidőben (BC. 12-10. sz.-tól) jegyezhetők...
Ami az indiánokat illeti: Állítólag északról érkeztek a Bering-szoroson keresztül...
És nem zárható ki, hogy később az Eu. sőt Egyiptom felől is érkeztek "látogatók " a földrészre akár 3-35000 évvel ezelőtt, megelőzve a vikingeket.
Jujj de jó ez az első régebbről.. vagy fél percig néztem, hogy mit keres ott a kőzöld szó, mire rájöttem, hogy közöld...
A Máltai stílusnak nem volt nyoma? Pont, hogy volt Szardínián is. Ezt az angyali építkezési módot nem lehet eltéveszteni.
Jött egy kultúrhérosz csapat mert nagy gáz volt, kiűzetés, bolygómorzsák, Hold-gól, és amerre jártak ott piramis termett. Abban nem vagyok biztos, hogy a megatitkokat is ők építették, de jobban levezetődik, mint ahogy levezették a piramis stációkat az ők ókorában:Hnum, khnum az én óborom.
Mindig ragaszkodsz a szekérhez és az ekéhez, meg az íráshoz. Ezeket az indiánok nem ismerték.
Ha kultúrhérosz lennék én sem ezeket adnám át nekik. A szeretet törvényeit és egészségügyi alapismereteket, esetleg néhány hasznos erkölcsi útmutatást kőtáblákon.
primitívebb bolygót, mi a fenének tanítgatnánk ott az őshumanoidokat, esetleg kineveljük a jövőbeli ellenségeinket?
A 15. században megindult európai gyarmatosítás sehol nem arról szólt, hogy a színes bőrűeket tanítjuk, esetleg megtanítjuk fegyvereket gyártani. A tudást mindenhol igyekeztünk őrizni, mert a kizsákmányolás eszköze.”
Lehet, hogy logikai bukfenc, amit írtam. Viszont abból indultam ki, hogy egy kataklizmában biztosan eltűnő civilizáció, úgy mentheti meg/át magát, ha beolvad az ismert primitív társadalmakba. Nem kell féltenie a hatalmát, hiszen istenekként tekintenek rájuk. A hatalomátmentés tudása, gyakorlatilag ma is a birtokukban van.;-)
"Amennyiben az Atlantisziak voltak a kultúrhéroszok..."
Szerintem ez egy mese, 19. századi kultúrtörténészek találták ki, még a két háború közt voltak tudományos hívei is, de a fő áramlat már akkor elfordult tőle, majd a 2. világháború után csak az Atlantisz-kutatók és paleoasztronautikusok érdeklődtek iránta. Teljes logikai bukfenc...
A 15. században megindult európai gyarmatosítás sehol nem arról szólt, hogy a színes bőrűeket tanítjuk, esetleg megtanítjuk fegyvereket gyártani. A tudást mindenhol igyekeztünk őrizni, mert a kizsákmányolás eszköze.
Ha találnánk a távoli jövőben egy primitívebb bolygót, mi a fenének tanítgatnánk ott az őshumanoidokat, esetleg kineveljük a jövőbeli ellenségeinket?
„George Reisner amerikai egyiptológus azonban úgy vélte, hogy a fehér bőrű líbiaiak alapították a núbiai kultúrát, melyet később fokozatosan négerek árasztottak el.”
Acid Wellnek adott válaszom hozzád is szól, hogy spóroljak a betűkkel.;-)
A népeknél kialakult kulturális közeg, az adott népcsoport előtt követendő példa a lényeg, nem a bőrszín. Ebből a buborékból még ma sem tudnak kiszabadulni a feketék, hiába vannak kivételes tehetségek közöttük. Michael Jackson kifehérítette magát, de nem azért vált sztárrá a világ szemében.
