Metylant restaurálásban nem használtunk, csak Glutofixet.
Az enyves utánenyvezéstől a puha merítettpapír tud merevebb, keményebb lenni. De ha egyszer csinálod és pengős lesz, akkor rögtön tudod majdmire gondolok. :)
Bocs csak el-, meg-, szétcsúszatm. Előfordul néha.
A Glutofix 600 egy MC (Metil-cellulóz) ragasztó, kb mint a tapétaragasztók nagy többsége. Jól tartja a vizet, pl. gerincre a régi enyvre felhordva jól duzzasztja, de nem nedvesíti túl azt, a keményítő esetleges "beázása" helyett szokták használni. Utána jól lehet lekaparni az enyvet.
Vagy gyenge papír utánenyvezsére is használják 1%-os oldatát. Nem lesz olyan "pengős" mintha enyvvel enyveznéd utána. Illetve az ember mindig abban reménykedik, hogy utána újrafűzéskor a könyvtest majd tuti nem ragad össze az utánenyvezéstől. :)
De jól ragasztja a papírt pl. üvegre, ami cimkézésnél jól jöhet ha valaki otthon lekvárt főz és szeretne saját cimkéset csinálni.
:) Oké, most már tisztáBBan vagyok, hogy mikkel vagytok tisztában. Ugyennek a kiadásnak a kiadói pergamen kötésű változataiért az utóbbi időkben a dupláját fizették különböző aukciókon, így az enyém, ilyen szempontból valóban olcsónak volt mondható. De hát ezért is vettem meg. Egy jó kötéssel lehet, hogy még keresni is tudnék rajta valamennyit, de nem szeretném eladni. :)
Van egy amolyan amatőr honlapom, amely régi könyvek gyűjtésével foglalkozik, ezen mutattam be egy másik, szerényebb Kelmscott-könyvet, itt:
Csak, hogy tisztában legyél azzal, hogy mivel vagyunk tisztában :)))), szerintem legtöbbünk itt kábé ilyen vételárra gondolt. Én - megmondom őszintén - még ennél is kicsit magasabbra.
Ez egy igazi ritkaság, nem gombokért szokták vesztegetni ezeket.
SI (sárga irigység) faktorom magasba szökkent, odavagyok az egész stílusirányzatért, Morristól kezdődően addig, amivé kinőtte magát, így nagyon irigyellek ezért a szépségért.
Köszi, hogy megkérdezted a "srácot"! Igen, ez az 1500 euro így elsőre húzósnak tűnik. Persze, el tudom képzelni, hogy ennyi az ára arrafelé. És azt is el tudom képzelni, hogy a srác valóban mester. Azt jól látta, hogy az a két kötés, amit belinkeltem tényleg inkább art deco-s - a kagylós kifejezetten az. Erre a könyvre pedig tényleg egy "arts and crafts-osabb" témájú-díszítésű kötés illene. (De azt a két kötést egyébként is csak annak illusztrálására mutattam be, hogy nagyjából mit szeretnék, ha szeretnék.) Az ő munkáit lehet esetleg látni valahol?
Elárulom, hogy a könyv nekem, szintén euróban számolva, 2400-ba került, alkuval. Ezek a papírkötéses változatok olcsóbbak, mint a pergamen változat vagy az egyedi bőrkötésesek, és a megviselt kötés is enyhített a könyv árán.
Képeket majd szívesen mutatok, de sajnos csak később fogok tudni; szeretnék egy rövid videót is készíteni - ha meglesz, akkor majd felteszem a Youtube-ra, és belinkelem itt, a fórumon.
Igaz, nem könyvkötéses téma, de érdekelne, hogy miket nyomtatsz, és, hogy milyen gépet használsz? Szeretnék én is nyomdászkodni, ha egyszer lesz egy megfelelő helyem hozzá - én majd könyveket szeretnék nyomtatni.
Csak itt, csak most, csak neked és mert rajong a Klemscott kiadványokért egy kb olyan kiállítású mint a kagylós kerülne 1500 Euroba (ez így elsőre talán durván hangzik, de a könyv értékéhez ennyit ad hozzá, ha nem többet).
Egészbőr, feszthátas, Franzband (ez egy nyílásfajta szép könyvekhez van, a könyvtest vállából egészen kifordulva nyíló táblával), valami bőr intarzia, oromszegő és kicsi aranyozás - mind kizárólag kézimunka. Nyilván ez egy hosszas egyeztetés után körvonalazódik pontosabban.
Amit mondott, hogy ami mintákat kinéztél, azok nem annyira arts and crafts-osok, mint inkább art deco-sak, egy kicsit hozzáillőbbet képzelt el neked.
Ide írtam, mert azt gondoltam, hogy talán a többieket is érdekli, hogy mi külföldön egy kézi mesterkötés ára.
Mondjuk ezért a pénzért nyilván vérprofi munkát kapsz, és tuti, hogy nem teszi tönkre a könyvedet. :) Vezető restaurátor a srác igen nagy tudással (ez is, hogy megváltozott az évek alatt, hogy 15 éve még a 15 évvel fiatalabbakra mondtam, hogy srác, most a 40 felettiek is azok lettek... ...öregszem).
Ennyit tudtam tenni a jó ügy érdekében.
Még szívesen fogadnék képeket a könyvről. Kicsit dicsekedhetnél vele! Ilyet nem minden nap lát az ember. Kíváncsi lennék a szép folyondáros díszekre, meg csak simán a betűkre is egy jó kis makróval... ...én már régóta átnyergeltem a hagyományos, ólombetűs magasnyomtatásra és ebben a Klemscott jó volt.
Régi könyvhöz szerintem legjobban a kézihimző illik. Ha túl vastag, akkor szálakra lehet bontani, az direkt olyan módon van fonva, hogy ez lehetséges legyen.
Köszi, egy ilyen árajánlatnak örülnék, már csak a miheztartás végett is. Azt azért hozzáteszem, hogy még nem tudom, hogy egyáltalán újraköttetem-e. Lehet, hogy megtartom az eredeti kötését - és akkor a könyv megmarad a Kelmscott-nyomdának egy eredeti, egyben lévő iparművészeti emléke. Ha viszont újraköttetem, akkor mindenképpen körültekintően választanám meg a könyvkötőt. Azt rád bíznám, hogy ide írsz vagy az ímélcímemre.
Glutofix ügyben nem tudok semmit, de oromszegő ügyben a saját véleményem az, hogy gyakorlatilag mindegy milyen fonalat használsz, ha nem kell valami régiséget javítani/restaurálni.
Azt azért érdemes figyelembe venni, hogy milyen vastag az ív, hiszen a varráskor telibe kell varrni a szélességét, és ha nagyon vastag lapokból vastag az ív, akkor vékony fonállal sok öltést kell tenni. Ez néha nehézkes, mert szétgyepálhatja az ív szélén a papírt a sok öltés, de akkor jó lehet, ha többszínűt akarsz csinálni.
Szóval szerintem simán jó lehet a Gráltól kezdve a gépi hímzőn át, a kézi hímzőig bármi.
Egy igazi kincset tartassz a kezdben, ne hagyd elrontani.
Szánj rá időt, hogy a megfelelő mestert megtaláld, nézd meg a munkáikat, mert abból le tudod szűrni, hogy elég jók e, csak úgy ne add oda.
A korábban belinkelt két kék bőrkötés az bőrberakákos/bőrintarziás mesterkötés. Egyedi kézimunka minden vonal... elképsztően sok munka. Én neki sem mernék állni...
Egy kollégám van aki így köt könyvet, ő ha jól tudom akkor 500-1500 Euróért árulja a mesterkötéseit. Nemrég kérték fel a svájci Mediathek-ből egy kötés elkészítésére a gyűjteményük számára. Nem rossz a fiú és imádja Morrist, ha gondolod rákérdezek, hogy lelkesedésből mennyit enged a feléből?
Így kapásból ő az egyetlen akit ismerek és képes az általad belinkelt minőségre. (Nem gépi, nem mű, nem gagyi, nem nemtommilyen...)
Értem, köszi, sokat tanultam tőled. Közben már én is tudom, hogy hogyan néz ki a borda... (mármint a bőrgerinc alatt).
Ha jól értettem az eladót, akitől a könyvet vettem, ehhez a könyvhöz legalább 40 évig nem nyúltak, így valószínű, hogy a gerinc ragasztása korábban történt. De még megkérdezem őt jobban, mert érdekel a könyv előtörténete. Az mindenesetre biztató, hogy így elsőre, a te véleményed alapján, ha úgy alakul, akkor nagyon nagy gond nem lehet ezzel a ragasztott gerinccel.
Szóval az álbordák igénybe veszik a könyvtestet - ezt sem tudtam.
Még alszok a megfelelő megoldásra "egyet-kettőt" - ezt a könyvet, mint ahogy te is mondtad, tényleg komolyan kell venni, nem szeretném elsietni, hogy aztán később esetleg megbánjam.
Egyébként itt egy másik érdekes dizájn, ami szerintem szintén nem rossz, bár az látszik, hogy ez modernebb, mint az előző kettő példám. Ezek a kötések egy másik, háromkötetes Kelmscott Press kiadványra készültek, ez a három kötet is az enyémmel megegyező kék kartonkötést kapott eredetileg:
Csak erősen látszik a fűzéshez használt fonál, mert vastag, de itt nem látok bordákat.
Ez egy olyan kötés valóban, amit csak arra szántak, hogy a tulaj a saját könyvkötőjével a saját könyvei mintájára kösse. Dédapám könyveit is majd mindet így kapta, abban a korban még elterjedt szokás volt ez.
Ha a gerincborítást ráragasztották a könyvtestre, az kétesélyes dolog: ha elég régen ragasztották rá, akkor sima vízzel finoman ecsetelve a borító felől, hogy szépen ázzon át a ragasztó, fel fog oldódni simán, és lehámlik az a gerinc.
Ha a múlt héten, valami modern vízálló ragasztóval csinálták, akkor már komolyabb gond lesz.
De ahogy hámlik a szélén, szerintem nem lesz vele gond.
De az a legszebb, hogy ha erősen tartja ott magát, akkor le se kell szedni, csak el kell vágni a vásznat a két fedlap tövében, és rá lehet ragasztani a gázsit, majd folytatni a kötést, mintha mi sem történt volna.
És ezt a kötést tényleg nem kár leszedni, és valami olyat csináltatni, amit először mutattál, teljesbőrből.
A borító díszítését én magamnak tűzzománccal oldanám meg, mivel az aranyozást nem tudnám megoldani saját erőből.
Mivel nem bordás kötés, el kéne döntened, mégis akarsz-e álbordásat. Nem biztos, hogy erőltetni kéne, ha nagyon vastag a kötet, az álbordáktól merev gerincborítás eléggé megdolgozza minden nyitásnál az ívek fűzését, és az előzék ragasztását. A valódi bordás kötésnél a bordák is hajlanak, ott ilyen gond nem szokott lenni.
Azért voltam egy kicsit óvatos, mert ez a könyv még új szerzemény, mégpedig annyira új, hogy egészen tegnapig még nem is volt a birtokomban... Bár megállapodtam az eladóval, de ő addig továbbra is hirdette, amíg végül tegnap ki nem fizettem és el nem vittem tőle.
A könyv egy elég puritán kartonkötésben van - ez egyben az eredeti kötése is. A legtöbb példány pergamenkötést kapott, mint pl. ez itt:
...de készültek olyanok is, mint az én példányom. Ezekkel az volt a célja a kiadó-nyomdának, hogy a leendő tulajdonosuk majd olyan kötést tetessen rá, amilyet szeretne.
Egyelőre csak ilyen képeim vannak:
Ami probléma lehet (nem tudom, mennyire?), az az, hogy az eladó elmondása szerint - és én is így látom - a gerinc valamikor régen levált, és úgy oldották meg a javítást, hogy egyszerűen hozzáragasztották a könyvtesthez, közvetlenül az ívekre. Vagyis nincs a gerincen belül az a lyuk, ami ugye egy könyv szétnyitásakor látszódik. Így, ha ezt a könyvet újraköttetném, akkor először valahogy el kellene távolítani (valamilyen kémiai úton, vagy mechanikusan: lefejteni, vagy, ha végképp nem megy, akkor lekaparni) ezt a vászoncsíkot, ami a gerincet jelenti. Nem tudom, ez mennyire károsítaná az íveket... Gondolom, ez attól függ, hogy milyen erős ragasztóanyagot használt a könyv "javítója".
A bordák maguk szerintem épek (de nem vagyok ugye szakértő), bár lehet, hogy a vászoncsík levételekor sérülnének. Egyébként az egész könyv nagyon egyben van, semmilyen törés nincs benne - még a fedőlapok belső oldalánál sem -, pedig a fedőlapok koszosságából ítélve sokat forgathatták, és a súlya is tetemes.
Igazság szerint, amikor tegnap először kezembe vettem, és átlapoztam, elbizonytalanodtam, hogy tényleg érdemes lenne-e újraköttetni... Így, ahogy van is gyönyörűség kézbe venni, és lapozgatni. Szóval ennek az egésznek még érnie kell bennem.
Hát ezt a konyvet mindenképpen komolyan kell venni!!!
De ez igazából egy komoly műértékű könyv, ezt vagy restauráltatni kéne, vagy ha mégis újra lesz kötve, akkor az eredetivel megegyezően, hiszen ha más borítót kap, akkor az értéke gyakorlatilag semmivé foszlik.
Az íveket csak akkor kell újrafűzni, ha nagyon szét vannak esve, vagy ha ebben az esetben valamelyik bordát alkotó fonál el van szakadva, azt ugyanis utólag nem lehet belefűzni.
Ha a bordák magja ép, akkor nem kell újrafűzni.
De ennél a könyvnél a fűzés a legkisebb feladatok egyike.
A borító újragyártása az igazi kihívás!
Ha az enyém lenne, én biztosan az eredeti mintát akarnám újra, még ha sokba kerül is.
Köszi szépen a választ. Igazából tudtam én, hogy így, ennyire direkten egy nyílt forumon árat kérni talán nem kellene..., mert valószínűleg nem kapok rá konkrét választ. Más kérdés, hogy azért mégis megpróbáltam, mert tényleg érdekelne. (Bár azt sejtem, hogy nem kétfillér lenne...)
Konkrét tervem a kötésre nincs. A könyv maga egy afféle felnőtteknek szóló mesetörténet, így a dizájnak egy valamilyen preraffaelita stílusú témát gondoltam, ami olyan mozaikos-berakásos megoldású, mint a linkelt példák. És igen, szerintem aranyozás is lenne benne. Egyébként nagyjából 500 oldalas, és erős, rongyalapú papírra nyomtatták, így egy hagyományos 500 oldalas könyvnél vastagabb. És bordázott kötésű.
Igen, kecskebőrre gondoltam - szerintem ez egy nagyon szép bőrtípus, tetszik a mintázata. (A kecskelábakra vonatkozó infót külön köszönöm!)
Én nem sietek ezzel a könyvvel. Egyelőre csak tapogatózom, hogy mit hogyan lehetne vele csinálni. Az eredeti papírfedele megadta magát, így pedig csúnya - sokkal szebb külsőt érdemelne.
Egyébként a William Morris-féle Kelmscott-nyomda egyik "terméke"; kézzel nyomtatták, koromalapú festékkel, stb. Ha szereted a szép könyveket, akkor itt egy kép ugyanennek a könyvnek egy másik példányáról:
Nem fogok árat mondani, mivel nem tisztem, nem szoktam ilyet csinálni, de azért, hogy jobban lássunk, kéne még infó.
A linkelt képeken nagyméretű, és pláne szines "aranyozás" látható. Te is ilyet szeretnél?
Ez azért sarkalatos kérdés, mert egyrészt ekkora felületű aranyozást nem sokan tudnak csinálni, másrészt azt is leginkább csak valami sormintából, és nem figurálisból. A nagy méretű figurális mintához előbb el kell készíteni az aranyozó formát, és már az maga tízezrekbe kerülne. Egy nagy sorozatú könyvnél megérheti, mert sok könyvön oszlik el az ára, de itt....
A szines "aranyozás" - tehát a nyomott minta nem arany színű, de ugyanolyan technikával kerül fel - meg még drágább játék, mert minden színhez meg kell venni egy teljes tekercs szines fóliát. Ezt meg pláne nem igazán vállalják be....
Aztán a te képeiden bordás kötés látható, a bordák a gerincen vannak keresztben. Olyat szeretnél te is?
A könyved biztosan nem bordás, tehát hamisbordás kötést kell majd csinálni, ez plusz macera....bőrrel pláne....
A "szattyánbőr" többféle bőrt takarhat, neked leginkább a kecskebőrre van esélyed. Elég nagy darab kell, ha a szélessége a könyvnek a 30 cm, akkor kb 70x25, ha a másik, akkor meg kb 35x50cm, szóval kell majd ehhez egy egész kecskebőr, mert ekkora darabot, olyat, ami nem tartalmazza a lábakat, csak akkorából lehet majd kivágni. A lábak azért nem jók, mert a hónaljrészeken gyűrődik és ráncosodik a bőr, vékonyodik is, szóval nem lehet szépen fektetni a könyvre.
A bőr kilója minimum 3000 forint, egy ekkora darab a hulladékkal együtt simán van két kiló.
Remélem találsz ehhez vállalkozó könyvkötőt, mert szépek, amiket linkeltél.....
