amikor van valamid, a "fénye" akár akarod, akár nem, csökken, amint megvan. nem ugyanaz vágyni valamire és nem érinteni, mint megkapni és akár testi érintkezésbe lépni vele.
Birtokon belül? Szerinted akkor ölbe teheted a kezed? Na ne má'
Akár tárgy, akár egy személy, kapcsolat kerül "birtokon belül", azt fent kell tartani, ápolni kell. Különben "állaga" leromlik, megsemmisül. Nem megszerezni nehéz néha valamit, hanem megtartani. Mindennap felfedezni az azonosságában rejlő másságot.
Ha ez nem megy, akkor tényleg baj van. Akkor te csak a "szerzés" bűvöletében élsz.
ezt értem is, ettôl még engem a tárgyaktól függetlenül elgondolkodtatott sontag írása.
merthogy nehéz. vágyni arra, ami megvan. akár egy kapcsolat, akár egy helyzet, akár tárgy, akármi. ha megvan, birtokon belül van. és kész. nehéz.
Csak annyit, hogy az én céljaim nem tárgyakhoz kapcsolódnak. Márcsak azért sem, mert nem ezek adják az élet sóját. :)
Félreértés végett jelzem, ez személyes vélemény, más számára nem mérvadó feltétlenül.
nem olvastál figyelmesen, én meg lehet pongyolán fogalmaztam.
a megszerzett dolgok iránt, ami már megvan, az iránt is ugyanúgy vágyakozni, mint azok iránt, ami még nincs. és ez nem csak tárgyi dolog.
A megszerzett dolgokhoz ragaszkodni? Botorság. Azok csak tárgyak. Bármikor pótolhatók. Az igazi lényeg nem ebben van, hanem az elmúló idő vissza nem hozható pillanataiban.
nalátod, én így, kétszer két méteren ugrabugrálva nem tudok.
birtokolni nem akarok, ami van, ami a fenntartás és a kényelem, az jó, de nem kell újabb 23 cipô és miegyéb.
az, hogy befogadom a világot, az jó, de ennek is egyensúlyban kell lenie, ideje van a vetésnek és az aratásnak, a szemlélôdésnek is és a megmutattatásnak is.
ami a tényeket illeti: én azt vallom, hogy tűzz ki célt, lehetôleg ne könnyedén elérhetôt és akkor mindiog lesz dolgod a földön.
és olvastam egy susan sontag idézetet, ami megfontolandó.
tanuljunk meg szívbôl vágyakozni azok iránt a dolgok iránt, melyeket már megszereztünk, melyek már a mieink. valahogy így.
mert a legnagyobb baj azzal van, hogy addig tart a tűz, amíg nincs meg, amit akarunk. én nagyon akarok egy laptopot, már több, mint egy éve. és most hétfôn megrendeltem. 3 héten belül megvan.
nagyon veszéles ez, mert mint minden, amikor már megvan, még 2 hét és beleszokunk és kész. keressük az újabb beszereznivalót.
úgy gondolom, van objektív valóság az élet értelmét illetően, legfeljebb mi "tükör által, homályosan" látjuk, illetve nem vagyunk képesek felfogni azt. Filozofálni persze lehet róla, csak a tények és a megfelelő nézőpont elérhetetlen a számunkra. Ha Ikaroszként repülni akarunk és ugrálunk e célból, nem tudunk a földön járni. Hát határoljuk be azt a kétszer két lépésnyi mozgásteret, ami nekünk adatott, és igyekezzük ott úgy jól érezni magunkat, hogy az másokat ne sértsen. Vannak ennek a világnak objektív szabályai is - ha akaratlanul vagy tudatlanságból nem tartod be őket, a fejeden csattan a dolog. Belátom, ez nem valami fennkölt megfogalmazás, vagy cél, de aki valamit erőszakkal akar birtokolni, rendszerint kudarcot vall. Ha viszont szemlélődsz, és befogadod a világot és a rajta létező életet, magadtól is rájössz egy csomó kikerülhetetlen és objektív szabályra, és az egész szépségére és teljességére.
Hiába dekkolsz vígan az anyaméhben, muszáj onnan kijönnöd, ha nem is vágysz erre, és nem is akarsz megdolgozni ezért!
:-))))
az a baj, már látom, hogy addig, amíg te egy általános emberi ügyrôl és annak vetületeirôl beszélsz, azaz társadalomtudományos szintrôl, addig én próbálom ezt filozófiai alapon megfesteni.
ha nincs objektív valóság, márpedig nincs, akkor hogy a fenébe lehetnek objektív ítéletek? csak szubjektívek vannak, még akkor is, ha a kör, aki hozza, 100000 tagú. akkor is, ha 3 tagú. akkor is, ha a döntés pillanatában az a 3 tag egy véleményen van. mert szerintem az az alap igazság, hogy csak a változás örök. és csak egyéni szabályok vannak.
Kezdhetnénk ott, ahol Rousseau az Emberek közötti egyenlőtlenség eredetéről írt tanulmányában, és végül befejezhetnénk ott, hogy "Cultivez votre jardin!" Olvashatjuk a Parainesist és Benedek Elek levelét a nyolcéves Marcika fiához. Azok, amik ezekben találhatók, követhető, követendő szabályok, még akkor is, ha mostanában nem ezek szerint él az emberiség nagyobbik fele.
Talán azok az erkölcsi szabályok megfelelőek, amelyek a közösség érdekét szolgálják, de jók az egyénnek IS! Persze, mindenkinek ki kell alakítania a maga számára követendő erkölcsi szabályokat, de ezek csak akkor jók, ha az egyén megtalálja a saját maga megfelelő helyét a többi ember között. Az erkölcsi ítéletek meg mindig gyanúsak. :-)
ahogy te tévedsz. az orbángéten sem szörnyülködik az ember. néhány igen, de alapvetôen nem fontos. és ezzel eszem ágában nincs felmentést keresni a cselekedetekre.
alapvetôen az a baj, hogy nem érezhetô, nem tudható, nem fontos, kik hozna erkölcsi ítéleteket. csak "vannak bele a világba". ezért ezek inkjább kerékkötôk.
ne felejtsd el, hogy az erkölcsi szabályokat még száz évvel ezelőtt sem lehetett áthágni anélkül, hogy a társadalom ki ne vetette volna magából a renitenskedőt. Ha megnézed az ókori irodalmat, szinte kivétel nélkül az emberek cselekedeteiről, emberi magatartásról szólnak. Minden társadalmi szerveződésnek vannak ilyen szabályai, a méheknek és a hangyáknak is, és az az egyed, amelyik áthágja azokat, életével fizet. Csak a XX. század második fele hozott változást az erkölcs megítélése és a viselkedés terén, a lázadás kezdetben egyszerű szabályokat érintett, de egyre inkább gátlástalanabb lesz. Ebben az értelemben a te gatyanélküliségednek nagy jelentősége nincs, de mondjuk az Orbángétnek már van: az ember elborzad attól, hogy mennyire nincs már fair play, és milyen gátlástalanul gázol át sok ember másokon.
A tízparancsolatnak abban a korban komoly jelentősége volt: a paráználkodás - főleg a nőké idegen gyerek felnevelésének veszélyét jelentette, és az örökség "elpazarolását" nem saját gyerekre. A Bibliában érdemes a törvényeket olvasni, mert okos igazságos és jó törvényeket hoztak a zsidók, amik őket magukat védték. A többiről majd hétfőn: jó hétvégét mindenkinek! (végre esik az eső!)
ne harag, de mi köze az emberi kultúrának az erkölcs kétes-téves skatulyáihoz? ezt vezesd le nekem, mert én nem látok összefüggést.
hogy mitôl ember az ember? mert tudatában van a halálának. például. de hogy az erkölcse miatt lenne az... nem.
nem azt mondom, hogy nincsenek normák, de ezek a normák egyéniek, onnan indulnak. és minden közösségi norma csak akkor lefogadható, ha az egyéni norma lefedi azt és a közösségi norma nem korlátozza az egyén szabadságát. erkölcsi szinten.
ha végigveszed a tízparancsolatot, néámely pontja értelmezhetetlen. ne paráználkodj. miért ne? és ki mondja? és mi a paráználkodás? ne kívánd a haver asszonyát. miért ne? ha ô is akarja? ha a haver meg már nem akarja? szóval ezek a tézisek csak arra jók, hogy könnyedén sarokba lehessen térgyepeltetni embereket, ujjal mutogatva rájuk.
én nem hiszem, hogy ez az emberi kultúra sarokköve lenne. az emberi kultúra sarokköve a szabadságban van. a szabad gondolatban a szabad érzelmekben, a szabad mozgásban és a szabad szólásban. ezek az emberi kultúra sarokkövei - és ha nagyon megpiszkáljuk, mindig ott van a bibi, ahol az ember nagyon AKAR különbözni a többi természeti lénytôl.
itt most nagy a meleg. és énb egy szál gatyában, vagy néha anélkül lófrálok a kertemben. és megvallom, baromira nem érdekel, hogy a szomszédoknak errôl mi a véleménye. én így tartom természetesnek, eléggé körbeültetett a kert ahhoz, hogy csak az lát, aki kukkolni akar, nekik meg mnár hadd ne kelljen megfelelnem.
na ja, krédezheted, mi van, ha becsönget valaki? embere válogatja. van, akinek a kedvéért még ha gedva meleg van is, felveszek egy pólót, akár hosszú nadréágot is, mert vele így komfortos, ô ezt érdemli meg, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam, vele ilyen a nexus. mással más. nem ezen múlik a kultúra.
hiába nem a te szádíze szerinti fogalomcsoportok ezek, ha ezek (is) hozták létre az emberi kultúrát, amivel (tudtunkkal) az állatok nem rendelkeznek. Hiszen pont erről van itt szó: az ember azért több annál, mint egy biológiai folyamatokat produkáló ember"gép". Más kérdés, hogy mit tud kezdeni a lelkiismeretével, a bűntudatával - nem botlik-e el a saját jó nagy lábában. Nyilván csak az ember tetteit célszerű megítélni, őt magát nem, mert a tettek, vagy következményeik azok láthatóak,meghatározottak, az ember viszont változhat. Nem hinném, hogy a megítélésembercsoportok joga vagy dolga lenne: elsősorban a saját feladatom: nyilván napról napra újrafogalmazom a magam és a környezetem kapcsolatát, és következtetéseket vonok le a tetteimet illetően. Biztos, hogy a személyiségemet nem tudom (vagy nem akarom) levetni, de azért absztrakt gondolkozásra van már példa! Minden élőlény számára vannak elsajátítandó viselkedési formák, amikben akár etikát is kereshetsz, ezek az egyén, ill. a fajta túlélését szolgálják.
Faludy és a többiek annyit tettek a körülmények ellen Recsk idején, hogy előadásokat tartottak esténként a barakkban, ki-ki olyat, amihez értett. Ő azt mondja, hogy a szellemük, érdeklődésük ébren tartásával a testük kibírta a megpróbáltatásokat. Amennyit tehetett, azt megtette, ami felett nem volt hatalma, azzal nem foglalkozott.
A szemlélődés nem jelent tettnélküliséget! A tettek szemlélődés - gondolkodási folyamat nélkül sokszor inkább ártanak, mint használnak. Ha az ember előzetesen tájékozódik, töpreng, és csak utána cselekszik, az lenne a kívánatos, már, ha nem tökhülye az illető.
egyébként: kit érdekel, mit modnok én az élet értelmáérôl, mit tartok az élet értelmének? vagy legyen reprezentatív mintavétel: egy millió embert kérdezzetek meg az élet értelmérôl. adnak majd válaszokat. lehet statisztikát csinálni. és? az lesz az élet értelme? dehogy.
megközelíthetô ez a fogalom? vegyünk extrém példát: minden embert megkérdeznek, mi az élet értelme. mind a sok milliárdot. és mind váladszol. és összesítik.
ez valami?
nagy munka.
de az élet értelmérôl segédfogalmunk sem lesz.
mertr?
mert egyrészt a minta nem elég nagy így sem. de ez mellékes.
azért nem lesz fogalmunk róla, mert belülrôl vizsgáljuk. élôként. ha éled épp az életed, akkor hibás feltenni a kérdést, mi az élet értelme. erre a választ csak ott találod meg, ahol nincs élet.
bocsánat, bűn, erény, tökéletesség és hiba - ezek nem az én számíze szerinti fogalomcsoportok.
embereket nem lehet megítélni. csak a tetteiket. itt a bibi minden ennek ellentmondó elvvel, hogy az embert ítéli meg. holott az ember merô víz, némi szilárd dolog és sok sok idióta gondolat. ez egyik sem lehet bűnös.
erény... kit érdekel, mi az erényes egy embercsoport szernt, egyáltalán: mi jogosítja fel az embereket, hogy csoprtba verôdve másokat megítéljenek? mi szerint kategorizálunk? ki mondja meg, mi az erényes, mi a jó, mi a bűnös, mi a vétkes?
más: nem tudod máskép szemlélmni a dolgokat, csak az individuum szempontjából. hiszen magad is az vagy. ha megpróbálod levetkôzni az individuum részt, azaz próbáénál objektív ítéleteket hozni, máris ott a bökkenô: mikortól lesz valami objektív? láteztô? nem. nincs objektív valóság, mint tudjuk. csak a valóság sok sok szubjektív, individualista szeglete, melyeknek bizonyos kritikus tömeg felett objektivitást kölcsönzünkj.
Nos látod itt az alapvetö szemléletkülömbség:
én biztos vagyok benne, Faludy nem fogadta el az életet olyannak, hanem tehetetlenül türte, nem tudott tenni ellene, és utánna minden eszközzel harcolt ellene, hogy többet ilyen ne legyen, ez már befolyásolása az életnek.
Extrém példákat most ne bolygassunk, hogy most valmelyik böhömnagyhatalom bárhova odabaszarinthat egy atomot, aztán eresztheti a répa a gyökerért ahova akarja, vagy a környezetvédelmi konferencián ki vett részt és ki nem....
Ez is az élet, passzív szemlélödéssel elsöbbséget adunk csak másoknak, söt feljogosítjuk az egyoldalú döntések hozására.
Vagy mi lett volna pld. ha csak a fityeszpártiak mentek volna szavazni?
....ja és még csak annyit: élek a gyanúperrel, hogy pl. a növények élete is több annál, mint amit mi ebben a nagy mozgékonyságban észlelünk. Próbáld úgy figyelni a növényt, hogy nem magadhoz, vagy egy állathoz hasonlítod. Vannak határozott reakcióik, mozgásaik, csak mi nem vagyunk elég türelmesek ennek az észleléséhez. Nem az ember a teremtés koronája, inkább valamiféle selejt. Hiszen már nem először fog kipusztulni.
A természet majd kihever minket, de mi elpusztítjuk saját magunkat. Akkor ki a felsőbbrendű?
dehogynem voltál érthető, csak itt kotlottam a válaszon némi megszakításokkal.
úgy gondolom, nem az individuum szempontjából kell nézni a dolgokat elsősorban. Ha nem vagy testi-lelki harmóniában a környezeteddel, akkor az élet kellemetlen. Ez nem mindig rajtad múlik, van, amikor a kellemetlenségek ellen nem lehet tenni, azokat tűrni kell. Ez rendszerint a hasznodra válik, "gyalulódsz", az éned veszít a fontosságából, arcod csökken, a változás esetleg egy új ént eredményez.
A buddhista szemlélet mindenképpen pozitív, de a keresztények nem egészen ilyenek, amilyennek leírod, nem a szenvedés itt a lényeg (a középkor óta) hanem a tökéletlenséggel való szembenézés: tudom, hogy tökéletlen - "bűnös" vagyok. Ha nem bocsátok meg magamnak, nem tudok tovább lépni, és esetleg javítani a tökéletlenségemen. És ha magamnak meg tudok bocsátani, akkor másnak is. Ez fontos a hatékonyság szempontjából: nézd meg a trianoni revízionistákat. Egyfolytában ott topog, megrekedt a múltban.
azt hiszem, nem EGY zenedarabról beszélt ez a von, hanem a ZENÉRŐL, mint fogalomról.
Az, hogy fogadd el a világot olyannak, amilyen, az nem azt jelenti, hogy nem teszel semmit annak érdekében, hogy jobb legyen. Bizonyos jelenségeket el kell fogadni - nem szoktathatjuk rá a krokodilt növényi kajára. Nem mondhatunk le a megfigyelésről sem, mert az ismereteinket így szerezzük. Az igaz, hogy dönthetsz: beilleszkedsz-e ebbe a rendbe, mint a buddhisták, vagy radikális változásokat eszközölsz, mint a nyugati társadalmak. Az ember mindig keresni fogja az élet értelmét, de az egyszerű dolgokat észre sem veszi, neki valami több kell. Így aztán nem csoda, ha nem talál semmit.
Nem hinném, hogy ez a pasi örökérvényű tanácsot osztogatott volna, egyszerűen csak elmondta az ezzel kapcsolatos gondolatát.
Ne felejtsd el,a mondatot idéző Faludy 4 évig Recsken volt, ahol éheztették, ütötték, gúzsba kötötték őt is és 1200 társát is. Ha nem fogadja el olyannak, amilyen akkor az életet, nem élte volna túl!
látom, nem vagyok érthetô.
az egyénnek az élet lehet ilyen vagy olyan, nem érdekes. mert állandóan változik a hülye véleménye. ma jó, mert reggel sütött a nap, holnap szar lesz, mert esik az esô, tegnap kellemmetlen volt, mert vadót kellett fizetnie.
ezek miatt mondom: nincs olyan, hogy élet értelme.
mindenkinek lehetnek vezérlô szellemei, daimonjai, akármijei. hogy jobb-e neki, mint a lelki szegényeknek, hogy jobb-e értelmes aggyal élni, nmint vegetálni, int a növények... ki tudja.
nézd csak meg, a buddhisták életszemléletét és a keresztyénekét. egyik él, mint a fű, másik szenved, mert eredendôen bűnösnek tartja magát.
szadomazo világkép.
