Végül még a reptér. A 6-os busz a buszállomástól kb 20, a szállodánktól kb 15 perc alatt ért ki a reptérre. A jegyet felszálláskor kezelni kell. Ez egy normál városi busz, elment a Dóm előtt, többször megállt.
A reptéren az indulási oldal az emeleten van. Beálltunk a sorba, azt hittem, hogy a szeku. De nem az volt, hanem itt ellenőrizték a green passt.
Kiutazáskor. A külföldieknek csak megnézték és rápecsételték a beszállókártyára, hogy "OK, Checked". Az olaszoknak viszont kitöltöttek egy cetlit, kézzel. Az előttünk levőknek mondták, hogy szükség lesz rá, amikor visszajönnek. Azt nem figyeltem, hogy családinként egy cetlit kaptak, vagy mindenki külön-külön. Itt kb 20 percet várakoztunk, a szeku újabb 15 perc volt.
Ezt a Padova-Vicenze-Treviso kört ajánlom mindenkinek. Annak is aki már Velencével "jól lakott". A tényleg kényelmes megnézéshez inkább 4 éjszaka kell, mint 3.
Ha esetleg van bármi kérdés, szívesen válszolok.
És köszönöm mindenkinek, aki a felkészüléskor segített.
Aki Velencében száll meg, az fizeti a turista illetéket. Ez sok országban van, nálunk is. Aszálloda besorolásától függ az összeg. Mi az apartmanban 4€/fő/ nap összeget fizettünk. A szálloda besorolásától függ az összeg. A kérdés az, hogy azok fizetnek-e, akik Mestren laknak vagy a tengerparton Jesoloban , Bibioneben stb.
Továbbra is kíváncsi vagyok a gyakorlati megvalósításra.
Megkerdeztem a regisztracioval kapcsolatban a Velenceben rlo unokahugomat. A parja,aki a turizmusban dolgozik azt mondta,iden nyartol meg nem kotelezo a regisztracio,csak probaszeru. Jovo ev 2023.januar kozepetol lesz kotelezo azoknak akik nem Velenceben szallnak meg. Tehat a napi turizmust erinti majd.
Vicenzaból Terviso kétféle vonatközlekedés van. Mindkettő kb 1 óra. Az egyik kevésszer áll meg, de át kell szállni, A másik megáll minden fánál, de nem kell átszállni. Mi az utóbbit választottuk. 6,10€.
A trevisoi vasútállomás mögött van a buszállomás, a 6-os busz 15 perc alatt megy ki a reptérre, 1,50€.
Szállásunk a Hotel B&B volt, 10 percre a vasútállomástól, 5 percre a Dómtól. 86€ reggelivel, soggiornoval.
Mi egy olyan szobát kértünk, ahol két külön ágy van. Kaptunk egy kétszobás apartmant, mindkét szobában 2 ággyal. Szóltam a portán, hogy mi csak ketten vagyunk, nem kell nekünk 4 ágy. De csak így tudták megoldani,hogy ne franciaágy legyen. Persze csak a kétágyas szoba árát fizettük. Nagyon jó reggeli volt, főleg sütifélék. A nagy bónusz az,hogy a szállodával szemben áll meg a 6-os busz. Nem kellett visszamenni a buszállomásig. Néhány percre egy nagy szupermarket.
Trevisoban elég sok látnivaló van, nekünk viszont kevés időnk volt. Egy kis séta az érkezés estéjén, és egy kis idő másnap reggel a reptérre menet lőtt. A gép 11.55-kor indult.
A Dóm csak néhány perc volt. Nagyon régi templom sokszoros átépítéssel, a bejárati timpanonos oszlopcsarnokot a 19. század elején készítették. A legérdekesebb a korábban itt levő 10. századi templomból megmaradt kripta, 13. századi freskókkal. Elég jó állapotú freskókkal. Innen a Via Calmaggiore nevű sétálóutca, vezet a Piazza dei Signorira. Itt főleg a 19. században felújított épületek vannak.
Ez egy élettel teli város, jópofa boltok, éttermek kávézók, teraszok tele emberekkel. A fagyi fele annyiba került, mint Velencében.
Treviso templomaiban Tommaso da Modena 14. század végi freskói láthatók. A legtöbb templom messzebb van a mi szállodánktól.
A domonkosok San Nicolo temploma viszont csak 5 perc volt a szállodástól. Reggel erre még pont volt időnk. Tipikus óriási téglatemplom, Tommaso számos, jó állapotban megmaradt freskójával.
Május 31-ig nem változik a szabályozás, kivéve, hogy az EU PLF-et nem kell kitölteni. Ha semmi hivatalos igazolásod nincs, akkor elméletileg 1 negatív gyorsteszttel mehetsz.
Ellentmondásokba ütközöm. Azt mondja a konzuli szolgálat oldala, hogy kell igazolás, oltás, anyám tyúkja...Valahol meg azt olvastam, hogy elég ha egyszer vagy oltva. Voltam 2szer is, tavaly tavasszal. Aztán ősszel covidos. De mivel nem a PCR-es teszttel készült, így nem hivatalos. Május 11-én utazunk. Most mi van?
Elméletileg június 1-től, de még semmi konkrétumot nem találtam. Ami biztosnak tűnik, hogy aki a szigeten lakik, mármint ott foglal szállást, arra nem vonatkozik.
A Teatro Olimpico bejáratánál van mosdó. Kijárat az épület hátoldalán.
Utána visszamentünk a Santa Coronaba. Már volt jegyünk. Ez egy szép templom néhány jó oltárképpel, márvány intarziás főoltárral, faragott kórusszékekkel.
A kombójegyünk ajánlott egy palotát, a Santa Corona utcájába, ahol most a Galleria Italiana nevű kiállító hely található. Ez egy nagyon díszes sőt túl díszes palota freskókkal, rengeteg stukkóval, főleg aranyozott stukkókkal. Annyira giccses, hogy már gyönyörű. A kiállításon szerepel néhány Pietro Longhi mű. Őt nem tudom festőként komolyan venni, de vigyorgok a legtöbb képe láttán. A palotában van mindenféle kiállítás, az ikonok nem igazán érdekelnek. Viszont váratlanul belefeledkeztünk egy fotókiállításba. Fekete-fehér képek, Olaszország 1945 és 1965 között. A mindennapi élet képei. I Én itthon is a Fortepan rajongója vagyok.
Legvégül, a kombijegy utolsó állomásaként a Palazzo della Raggione következett. Itt Bazilika a neve. Ugyanúgy mint Padovaban, lent egy nyitott csarnok, fent egy nagy terem hajófenék alakú nagy mennyezettel. A 15. század közepén készült, Palladio becsomagolta, kétszintes loggiaval vette körül. Lépcsőn és liften is fel lehet menni. fent a lift mellett mosdó. Viszont mi jegyünkkel csak a terem bejárati részét tudtuk megnézni. A nagyobb részében egy ideiglenes kiállítás volt, " A mester és műhelye" címmel. Palladio, Veronese, Bassano és műhelyeik művei voltak kiállítva. Kihagytuk.
Mi maradt ki? Mert kimaradt néhány dolog. A város további fontos látnivalói a Vasútállomás mögötti dombon találhatók. A Rotundat Palladio legszebb művének tartják, három oldalról timpanonos oszlopos homlokzattal, középen kör alakú térrel. Ezt is Scamozzi fejezte be. Az Urániában vetített filmben sokat mutatták, egy művészettörténész az épület tulajdonosa. Csak szombaton látogatható, mi az útitársaik miatt nem tudtuk úgy szervezni az utazást, hogy pont szombaton legyünk Vicenzában
A másik épület a Villa Valmarana, amely már a 17. század műve. Itt az épület belseje a fő látnivaló, a fő szárnyat az id. Tiepolo ( ő a híresebb), a mellékszárnyat pedig a fia freskói díszítik.
A harmadik épület a hegye egy templom,a Bazilika di Monte Berico. Ez egy zarándokhely, a templomot Mária csodás megjelenésének emlékére építették. A templomhoz egy hosszú,kápolnákkal épített árkádon keresztül lehet eljutni.
Ez a három látnivaló megtekintése egy legalább egy félnapot igénybe vesz. Még előfordulhat, hogy Veronából csak ezek miatt eljövünk még egyszer.
A vicenzai program ugyanúgy zajlott, mint a padovai. A szállodai portán letettük a csomagot, várost néztünk, délután felvettük a csomagot és mentünk Trvisoba.
Nagypénteken voltunk Vicenzaban, nyitva voltak a boltok, dolgoztak az építkezéseken. Szokásos munkanap volt.
Először elmentünk a legtávolabbi pontra, az óvároson kívül levő Santi Felice és Fortunato templomhoz. Ez egy eredetileg 4. századi templom, sokszoros átépítéssel. Megmaradt több helyen és jó állapotban a 4. századi mozaik padlózat geometrikus mintával. Útközben van egy szép kert a a Giardino Salvi, halastavakkal és két 17. századi loggiaval.
Az óvárosba visszatérve a ferences San Lorenzo templom következett,
a templom mellett szép kolostor kerengő is van. A városban számtalan szép palota van. a Corso Palladio főutcán, a pérhuzamos utcákon és a keresztutcákon is. Jelentős részük Palladio műve, néhány tanítványa,a Scamozzié, és számos velencei stílusú épület is, azzal a bizonyos gótikus vagy reneszánsz ablaksorral. Nekem ezek jobban tetszettek ,mint Palladio művei.
A Santa Corona a város legfontosabb temploma. A bejáratnál ülő fiatalember közölte, hogy a templom fizetős, de ő nem árusít jegyet. Szegény ezt úgy ismételgette, mint a papagáj.
A templom belépőjegyét Teatro Olimpico pénztáránál lehet megvenni. Többféle jegy van. A Teatro Olimpico 10€, a Santa Corona 3€. A város 7 látnivalójára és egy hétre érvényes jegy 20€, a bármely 4 látnivalóra érvényes jegy 15€. Mi ezt az utóbbit vettük meg.
A Teatro Olimpici kötelező program. Az első modern színházépület, Palladio kezdte és a fi 1583-ban fejezte be. A színpadon levő díszletet már Scamozzi készítette egy Oidipusz király előadáshoz, amelyet megtartottak. Ha addig úgy is tűnt, hogy a városban mi vagyunk a " turisták", itt kiderült, hogy tévedtünk. Elég sokan voltunk.
Nagycsütörtökön voltunk Padovaban, az ég egy világon semmilyen húsvéti készülődést nem láttunk. A Szent Antal Bazilikában sem.
A vonat Vicenzáig 16 perc, 4.60 €. A 17.40-es vonattal akartunk menni. Kiírták a vágányszámot, felszálltunk majd elindult a vonat. 10 perccel korábban, mint a menetrend szerint. De a többi utas megerősítette, hogy Vicenzába megy. De ez még az előző, a 20 perccel korábbi vonat volt. Nekünk tényleg 16 perc volt.
Vicenzában az állomás kb 10 perc az Óvárostól. Az odavezető út mentén már készültek a hosszú hétvégére. Körhinta, céllövölde és hasonlók.
Szálloda: Hotel due Mori. Ez csak 2 csillagos volt, de rendes szoba s fürdő szoba volt, a reggeli csak kontinentális, de rendben volt az is. Viszont ez volt a legdrágább, 90€ a reggelivel, soggiornoval. A Soggiornot csak Velencében kellett külön fizetni, a másik 3 helyen a booking által megadott ár tartalmazta.
A szálloda nagyon jó helyen van, egyik irányban 1 perc a főutca, a Corso Andrea Palladio, a másik irányban 1 perc a főtér, a Palazzo della Raggione. Tettünk egy sétát a főutcán. Még az állomásról jövet láttunk egy 100 Montaditos éttermet. Aki járt Madridban, az ismeri. Szerintem nem jó ötlet egy olasz kisvárosban spanyol éttermet nyitni. Kevesen voltak, miközben a többi étteremben sokan. Fél 8-kor mentünk be, akkor még sokan járkáltak az utcán, fél 9-kor már nagyon kevesen volt. Az üzletek 8-kor zártak. Nyitott fagyizót azért még találtunk
A Santo után még egy helyszínre mentünk el, a Dómhoz. A téren három épület is van. A Dóm maga még kora keresztény eredetű, nagyon sokszoros átalakítással. A vakolatlan külső még középkori, de belsőt teljesen jelentéktelenné alakították.
Viszont a mellette levő Battistero a város titkos első osztályú látnivalója. Annyira nem titkos, mert összegyűltünk néhányan. Persze nem volt velencei tömeg. Belépőjegy 5€. Pénztár a Dómtól balra levő épületben. A Battistero egy 12. és.14. század között készült szintén vakolatlan épület. A város akkori urai a Carraraá családi sírkápolnaként akarták használni. Ők bízták meg Giusto de Menabuoit a kápolna kifestésével. A könyvek szerint a 14.század végének egyik itáliai csúcsteljesítménye. ( Giotto után az 1348-as pestis űrt okozott). A harmadik épület a Püspöki Palota, ahol pont Giustoval kapcsolatos kiállítás van éppen. Volt valami kombijegy.
Utána még visszamentünk a főterekre, körbejártuk a Palazzo della Raggionet. Ez egy 14. századi épület, földszinten a piac, emeleten a bíróság volt. Giotto freskói elpusztult egy tűeset alkalmával. Most nem mentünk be, én valamikor ezer éve láttam, talán egy Donatello kiállítás volt.
Majd indultunk a csomagért és onnan az állomásra.
Utólag úgy érzem, hogy sokat akart a szarka, másképp kellett volna szervezni a programot. Két éjszakát kellett volna Padovaban tölteni. A szálloda és a reggeli is ott volt a legjobb. Meg kellett volna nézni a Giusto kiállítást, fel kellett volna menni a Palazzo della Raggioebe és részt venni egy vezetésen az Egyetem épületében. És persze sétálgatni a kis utcákon, benézni az útba eső kisebb templomokba , udvarokba stb. Másnap pedig egy kényelmes reggeli után közvetlenül Trevisoba kellett volna menni. Ki kellett volna hagyni Vicenzat, oda Veronaból is kényelmesen lehet kirándulni. Utolag mindig nagyon okos vagyok.
A bazilika legfontosabb része a szent sírkápolnája a bal oldalhajóban. Az ilyen zarándokhelyeknél gyakran elsfordul, hogy a vallási (túl) buzgóság miatt már annyira díszes, hogy az már már túl megy a jó ízlés határán. Magyarul csicsa. De itt szerencsére nem ez a helyzet.
Fehér márvány borítással, hátul jó szobrászok (Ssansovino, Lomabrado) domborműveivel. A szarkofág mellett sokan álltak, kezükkel az érintve, imádkozva. ( Kézfertőtlenítő kirakva). A szarkofág oldalain pedig rengeteg fotó, azok akiken Szent Antal segített.
A szentélykörüljáró kápolnái a 19. század végi felújításkor kapták a mai díszítést. Akkor az egyik kápolna a németéké, a másik az Osztrák- Magyar Monarchiáé. Természetesen az I. világháború idején elvették tőlük, és új nevet is kaptak. A lengyel kápolna most is lengyel kápolna, a bejárati részen, egy új freskó, II. János Pált ábrázolja. Én még nem láttam sem képet sem szobrot amelyik jól ábrázolná a II. János Pál személyiségét. Ez sem az.
A bazilikától jobbra vannak a kerengők, mi most két kerengőbe jutottunk be. A templomból és a térről is megközelíthetők. Itt van a shop, nem olyan giccsesen a tárgyak, mint a legtöbb templomi üzletben.
Folytatás. Gyorsítok, mert már a következő utazás szállodáit foglalom.
Végigmentünk a Via Roman, a végén egy nagy tér található. A Prato della Valle, amelyet a 18sz végén hoztak létre, a korábbi mocsarars helyen. 88 ezer nm. Szobrokkal, padokkal, tele volt emberekkel. Gyerek és kutyasétáltatók, de a többség evett. Mi is. Útközben az egyik helyen nagy méretű, különböző ízesítésű és nagyon finom pereceket árultak.
A térről két templom is látszik. A Santa Giustina 5. századi alapírású, de a 16. században teljesen átalakították. Most kihagytuk, de én ezer éve láttam. Egy eléggé jellegtelen monstrum, a néhány régi részlet többnyire nem látogatható. A világ 11. legnagyobb keresztény temploma.
A város fő látnivaljaó és elsősorban Európa egyik fő zarándokhelye a röviden csak Santonak hívott Szent Antal Bazilika. A szent portugál, Lisszabonban született, élete végén élt itt és a még életében de főleg halála után a sírjánál megtörtént csodák miatt számít az egyik legfontosabb segítő szentnek.
Az épület egy korábbi templom elemeinek felhasználásával a 13. században épült, kicsit hasonlít a San Marcora a kupolákkal, de persze nincs márvánnyal borítva. Érdemes megkeresni kívülről az apszist, az a szebb, mint a homlokzat.
A bazilika mellett Egy lovasszobor, Donatello műve, Gattamelata , Velence szolgálatában álló zsoldosvezér szobra. A szobrot az özvegye rendelte meg a szobrásznál, ő is fizette. Velence nem szeretett fizetni.
Sajnos a rengeteg zarándok miatt volt arra pénz, hogy a templom belsőt átalakítsák, amikor már nem tartották megfelelőnek. Kevés régi mű maradt meg. Van néhány szép reneszánsz síremlék. Jobbra a Szt Félix kápolna Altechiero 14. századi festő jó állapotú freskóival. A legnagyobb
veszteség Donatello művei az egykori főoltárról, 1591-ben szétszedték és amikor 300 év múlva rájöttek, hogy mégis értékes, akkor már számos eleme elveszett, a megmaradt darabokból összerakták a jelenlegi oltárt. ( Donatello ezért jött, a lovasszobor csak "maszekolás" volt, Giotto is a Palazzo Raggioneban dolgozott a városnak, az ottani művei megsemmisültek. Ő is csak "maszekolt" az Aréna kápolnában)
Akkor végre összeállt a dolog. A főkapu van letakarva. Mellette közvetlenül jobbra a San Clemente kapu. Itt mentünk be mi , foglalás nélkül. Sorban állva. Coda=sor. Viszont láttam, hogy egyesek az északi homlokzatnál levő kapunál mennek be. Azt hittem, hogy csoportok. Biztosan ez a San Pietro, mert bent ott van a San Pietro kápolna is. Az északi homlokzat az épülettel szemben állva a bal oldalfal. Biztos, hogy csak ez az egy bejárat van ott, mert ott is folynak a munkálatok.
Na végre, megtaláltam. Szóval a lényeg, hogy az egyikkel kihagyod a sorbanállást (skip the line), a másikkal meg nem. Szerintem a két kapu egymás mellett van, és kordonozzák a sorokat. Kerestem egy fotót, talán látod, hogy mire gondolok. Remélem ez a megoldás...
INGRESSO PRENOTAZIONI SKIP THE LINE
presso porta San Pietro
INGRESSO STANDARD in coda presso porta San Clemente
Ha foglalni szeretnék a Szt.Márk székesegyházba belépőt, mi a különbség:- presso porta San Pietro vagy - in coda presso porta San Clemente között? Csak az lenne (az árán kívül), hogy nem a főbejáraton tudunk bemenni? (merre van a San Clemente bejárat?)
A mai napig vita tágya, hogy Mantegna freskóján Janus Pannoniust és Galeotto Marziot örökítette-e meg. Mindenestre J. Pannoniusnak van egy erre utaló verse:
A jegyünk érvényes volt az Eremitani múzeumra is, végig néztük a földszinti régészeti gyűjteményt. nem a Vatikán, de érdemes végigsétálni. Az emelteti képtárt kihagytuk.
Viszont bementünk a szemben levő Palazzo Zuckermannba megnézni az iparművészeti cuccot. Üveg és kerámiatárgyak, barokk bútorok, selyem mellények ( mint a Palazzo Mocenigoban) csipke stb. Kellemes hely.
A közelben még egy jelentős látnivaló, az Eremitani kolostor temploma. ( A kolostor maga múzeum.) Néhány szép reneszánsz és barokk síremlék, viszont a legfontosabb látnivalója, Mantegna freskója az Olivetari kápolnában elpusztult, amikor 1915ben az osztrákok bombázták a várost. Nem teljesen semmisült meg, a jobb alsó és a bal felső jelenet nagyjából megmaradt, a többi viszont olyan, mint egy puzzle, amelynek csak néhány eleme került helyére. Mire mindezzel végeztünk, már 11 óra múlt.
Végigsétáltunk az egyik főutcán a Via Roman, amelynek nagy része sétálóutca. Tele éttermekkel, kávézókkal, üzletekkel. A teraszok tele voltak, mindenki itta az aperol spritzet. Nem tudom, hogy a fiatalok egyetemisták voltak-e és hogy utána mentek-e még órára, de mindenki előtt aperolt láttam. Útba esett a Cafe Pedrocchi, amely olyan szerepet játszott az italiai 1848-as eseményekben, mint a Pilvax nálunk. Olyan, mint egy 19. századi angol neogótikus kastély.
Bementünk az egyetem árkádos udvarára, ahol az árkádok menyezetét ugyanúgy az egykori diákok címerei díszítik, mint Bolognaban. Hirdettek vezetéseket, kihagytuk Most éppen egy maffia ellenes kiállítás van az épületben, előtte pedig kiállították azt az autót, amelyben Paolo Borsalino utazott, amikor felrobbantották. Mellette egy képernyőn pedig ő beszél. A Palermoi repteret nevezték el róla és egy másik maffia ellen harcoló bíróról Giovanni Falconeról
Reggel otthagytuk a csomagot a szállodában. Az Arena kápolnába nyitásra 9-re volt foglalásunk. 14€, a jegy hétfő kivételével érvényes az Eremitani múzeumra ( a kápolna ennek a területén található) és a szemben levő Palazzo Zuckermannban levő iparművészeti gyűjteményre is.
Bejárat a múzeumon a keresztül, a táskákat le kell tenni a szekrényes csomagmegőrzőben, de fotózni lehet. Csomagmegőrző mellett mosdó.
A kápolna kint van az udvaron. Két neve is van. Aréna kápolna, mert itt volt a római város Arenája, amelynek romjai máig láthatók. A kerítésen kívülről is, de magába az Arena romjába csak a múzeumon belülről lehet bemenni. A másik név a Scrovegni kápolna, Enrico Scrovegni volt az építtetője. Az apja uzsorás volt, amit az egyház elítélt és nem örökölhetett volna. Ezért építtette a kápolnát Mária tiszteletére és kiengesztelésére és a város aktuális urainak meggyőzésére, hogy hadd kapja meg az apja pénzét. Eredetileg a kápolnának lett volna kereszthajója és tornya is, de ezt a közeli eremitani kolostor elöljárója megvétózta. A a város és urai nem fogadták el, ezt jelzi az is , hogy a felszentelésre Velencéből a San Marctól kapott kegytárgyakat, nem a helyi templomoktól. Később száműzték, ott is halt meg, csak a holtteste került ide vissza, itt van eltemetve. A múzeum kertjében található kápolnánál először 15 percet kell eltölteni a kápolna modern előterében, ahol levetítenek egy filmet olasz szöveggel és angol felirattal "Kiszellőztetik" a látogatókat. Majd 15 percet lehet eltölteni bent a kápolnában. Találtam itthon egy könyvet, Prokopp Mária: Giotto freskói a Padovai Aréna Kápolnában. Nagyon jó leírás Padováról a kápolnáról, Giottoról, szerepéről a művészet történetében. És persze az egyes képekről külön is. A leírás többsége realista, csak néhány helyen érezhető a "Mire gondolt a költő" iskolai gondolkodás. Ez az egyetlen olyan mű, amelynél teljesen biztosak abban, hogy Giotto műve. Megmaradt a szerződés.
A koncepció minden képnél Giotto, a kivitelezés csak néhány képnél, de többnyire azoknál is csak részben műhelymunka.
Padovaban a Hotel Pataviumban laktunk. Ez volt a város római neve. Az állomástól csomaggal kb 20 perc séta. 4 csillagos, nagyon jó, szép szoba, kényelmes ágyak, tágas fürdő, szuper büfé reggeli. 78€/ szoba a reggelivel, soggiornoval. Óváros 10 perc séta. Az állomás közelében sajnos itt is épült néhány ronda nagyon magas ház, a 60-as és 70 -es években. De az óvárost nem sikerült elrontani. Még este tettünk egy sétát. Három egymásba nyíló főtér van egymás mellett, a Piazza dei Signori, Piazza d Frutta, Piazza delle Erbe. Az utóbbi kettőn nappal piac volt, a kettő között a Palazzo della Raggione, egy 13. századi épület a város bíróságnak fent és a piacnak lent. Mindhárom téren főleg teraszos éttermek, kávézók. Azért látszott rögtön a különbség, Padova egy élő város, voltak turisták is, de a nagyon nagy többség a helyiek. Szinte mindenki aperol spritzet ivott, másnap délben is. Vicenzaban is ezt itták. Én azt hittem, hogy szódavízzel keverik, de nem, hanem proseccoval. Én szeretem a kevert dolgokat, még a fröccsöt sem, ezért nekem kimaradt.Majd beültünk egy pizzeriaba, ahol a pincér először nem azt kérdezte, hogy hányan vagyunk, hanem kérte green pass-t. Akkor tudatosult, hogy Velencében nem is kérték. Pedig ebédtájt a szendvicsünket mindig bent ettük meg egy bárban, általában le is ültünk a pult melletti asztalnál ( nem fizettünk soha felárat) és sehol sem kérték a green pass-t. De Padovaban és Vicenzaban is kérték.
Az mindig nagy élmény , amikor egy "újonc" először lát valamit. Velencében minden különleges, gyereknek duplán az. Mi most 10 percig bámultuk a kukás hajót. Ilyet itthon nem látunk.
Sosem fogom elfelejteni az első találkozást. Majdnem 40 éve. Rögtön egyetem után én szerveztem az olaszországi utazásokat a legnagyobb magyar utazási irodánál. Sosem voltam Olaszországban, olasz tudásom 2 év gimnázium ( nagyrészt elfelejtve
Off
Életem első munkanapján mai árakon kb 50 millió ft veszteséget okoztam a cégnek. Mentségemre szolgáljon, hogy egyetlen főnök sem nézte át, hogy én mit csináltam. Pedig volt néhány főnököm. 8 hónap múlva derült ki, nekem annyit mondtak, hogy ejnye, a főnökeimnek annyit sem
On 2 hónap muka után a főnökasszonnyal elutaztam Jesosloba, valami gond volt az ottani partnercéggel. Ez akkor nagy dolog volt. Vonattal mentünk, helyi iroda embere Mestreben a vasútállomáson várt minket. Valami félreértés volt és mi bementünk Velencébe a Santa Luciara, ahol persze nem várt minket senki. A főnököm elment telefont keresni, ami akkor nem volt egyszerű, még ott sem. Én pedig álltam a Canale Grande partján és akkor fogtam fel igazán, hogy itt tényleg víz van utca helyett. Persze tudtam, a szüleim is voltak Velencében, de valahogy csak akkor hittem el.
