A fórumot a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutyaiskola – ezen belül is Fiera és kölykei – iránti rajongás indította útjára. De nemcsak róluk lesz szó, hanem MINDENről, ami a kutyatartást, és a felelős gazdivá válást segítheti. Tippek, praktikák, nevelés, ápolás, egészségvédelem, állatvédelem, kortól, nemtől, fajtától függetlenül. És persze igyekszünk majd nyomon követni a 6 vakvezető-tanonc útját is, nem feledve küldetésük fontosságát.
Székely Mihály Sarasto-ja, Ötvös Csilla Rosinája, vagy akár Miklósa Erika Éj Királynője jöhet bármikor, bármilyen mennyiségben.
Apropo, Miklósa Erika:
Remlem folytatódik a Dunán a Virtuózok, ami péntek esténként a képernyő elé szögezett mindannyiunkat amikor ment. (Ott ő az egyik zsüritag). Egyszerűen elképzelni nem tudtam korábban, hogy ilyen fiatalon ilyen hangszeres tudásra és ilyen felfogásbeli muzikális érettségre szert lehet tenni.
Ami a balettet illeti, egyetértünk, bár én a "tütüs", klasszikusat nem annyira, sokkal inkább a modernet szeretem - amiben abszolút meghatározó volt a számomra, hogy a Pécsi Balett megalakulásától kezdve a szívem csücske lett. Abban a hallatlan megtiszteltetésben volt részem, hogy Bretus Mária és Eck Imre barátjául fogadott és kezelt, mint elkötelezett rajongójukat. Az egész társulat ismert, nagyon kedvesek voltak. Szinte minden premierjükön ott voltam. Imre megengedte, hogy fotózzak az előadásaikon, olykor még a próbát is megnézhettem.
Fájó szívvel olvasom a híreket: az utóbbi években többen meghaltak a régi, nagy korszakuk vezető táncosai közül.
Tavaly ott voltam a Pécsi Balett "Makrancos hölgy" premierjén: nagyon más, nagyon érdekes stílusú ez a XXI. századi társulatuk - csak a nevük a régi - tetszett az előadás, nagyon tehetségesek a táncosaik.
Meg persze elragadtatva néztem a tévében látható Béjart társulatot.
A Győri Balett előadásaiból mindazokat láttam, amely produkciókat felhoztak a BS-be vagy a Vígszínházba, vagy amikről tévéfelvétel készült.
A Szegedi - 1993-tól már Kortárs - Balett indulásakor izgalmasnak találtam azt is, amit ők csináltak, csak sajnos Imre Zoltán hamar meghalt, és Juronics Tamás koreográfiai stílusa már annyira nem áll közel hozzám.
Kevés olyan teljes opera van, amit szívesen meghallgatok, viszont a szinte már "slágerré vált", örökzöld áriákat nagyon szeretem, pláne olyan előadóktól, mint pl. Pavarotti, Székely Mihály, Gregor József, Simándy József, Svéd Sándor, Miller Lajos, Polgár László, Callas, Ágai Karola, Házy Erzsébet, Orosz Júlia, Sass Szilvia, Tokody Ilona, Miklósa Erika - akik nagyhirtelen eszembe jutnak.
Sziasztok! Az operát én se szeretem. Valamiért zavar, idegesít. A zongorát nagyon szeretem. Időnként szoktam hallgatni a Bartók vagy Klasszik rádiót. Nagy kedvencem Cserháti Zsuzsa és Zorán. Ja és Edith Piaf. Jókat nevetgéltem a mosógépes variáción. Szerintem sokszor mi se értjük mit is jelentenek az egyes jelek. Mindenkinek tartalmas kellemes napot kívánok!
Én s frissítések szemetére és az archiválások legrégebbi példányainak törrlésére gondolok. A telepítés során felrakott cuccok egy része valóban nem törölhető, ehhez rendszergazdai jogosultság és/vagy az eszköz "rootolása" szükséges. Ez utóbbi a garancia elvesztésével jár, szóval felejtős. Hogy az Androidnak mi felesleges és mi nem, azt hidd el, ő jobban tudja. :-))
Rendszerfájl törlésével ne próbálkozz!
Más:
Az opera egy érdekes kérdés. Komoly zenében abszolút elsőbbséget élvez nálam a tiszta hangszeres muzsika, az emberi hangot valamiért nem tartom tökéletes hangforrásnak. Magyarul, nem szeretem az operát.:-((( A balettet viszont annál inkább.
Ez persze nem jelenti azt, hogy más műfajban sem szeretem az éneket. Szinte beleborzongok a gyönyörűségbe, ha pl. Mahalia Jacksont (spirituálé) hallgatom. Az 1956-os newporti jazz fesztiválon adott műsora számomra feledhetetlen. (Ha tudok, próbálok majd ebből is ízelítőt adni).
Az ABBÁ-val (szerencsére) egyetértünk. Csak nálam nem ők a csúcs. :-)
Manuálísan, saját szakállamra és belátásom szerint szoktam törölgetni, de hiába felesleges több dolog, nem engedi eltávolítani magát. Mint pl. a Samsung Music vagy a gyermekzár és hasonlók csőstül.
Millió mindenről gőzöm sincs, mik azok, és "természetesen" a leírásban 1 szó sincs róluk.
Isten ments, hogy a tableten nézz TV műsort! Az androidos TV MŰSOR csak arra való, hogy megnézd mit érdemes nézi a nagyképernyős TV-n. Ez csak egy app, egy alkalmazás, amin egy hétre előre megnézheted bármelyik csatorna műsorát, és nem foglal nagy tárhelyet. Ha pedig helyproblémáid vannak a tableten, ne habozz gyakrabban tisztítani!
Ajánlanám, hogy rakd fel a Ghisler-féle Totalcommandert mint fájlkezelőt, azzal kigyilkolhatsz bármit, csak hát ez kockázattal is jár...
Én csak tévén nézek tévéműsorokat, a tabletem kapacitása ahhoz édeskevés lenne - így is küzdök a tárhely gyors megtelésével, mert az Android és/vagy a Samsung telenyomja minden firlefranccal, amit nem hagy kitörölni.
Én viszont kisgyerekként az összes híres operaáriát és énekest megismertem, megjegyeztem és megszerettem a rádió reggeli műsoraiból. Verdi volt a nagy kedvencem, és természetesen általában az olaszok.
Jóval később is "ebből éltem", ha pl. valamilyen vetélkedőt rendezett az iskola, vagy mikor már az én feladatom lett az ifjúsági klubos srácokhoz közelebb hozni a komolyzenét.
Ami a Boney M-korszakot illeti, arra boldogan roptuk mi is minden bulin: lakásszentelőktől névnapokon át a közös szilveszterezésekig, az egész lépcsőház, együtt! Anyun kívül nagyjából egy korosztály voltunk, de mindenki számára magától értetődően anyu is mindig velünk tartott, mindenki nagyon szerette őt, ahogy ő is a jókedvű bandát.
Amúgy minden jól táncolható zenével így voltunk.
A közös nagy kedvencünk volt az ABBA - ez nálam a mai napig abszolút number one: a 2 Mamma Mia film alatt alig bírtam a moziban ülve maradni, végig járt a lábam! Azt mondtunk, hogy amíg az ABBÁ-ra így fel tudunk pörögni, még nincs baj, kit érdekel, milyen évszám van a személyinkben!
Utánanéztem kicsit a neten, sajnos az androidos "TV MŰSOR" tartalmátát és flexibilitást akárcsak megközelítő alkalmazást nem találtam windowsra. Kár!
Zene:
Én sem a szüleim rádióján "kagylóztam" a Music USA-t, ha ez mond valamit. Amúgy a klasszikus zenének is nagy rajongója vagyok, de tényleg a klasszikusnak. Kedvencem Csajkovszkij és Beethoven (ugyan ki lenne más), de mondjuk Sztravinszkij "Tavaszi áldozat"-ával (https://www.youtube.com/watch?v=jp5HAU2nF8M) sem lehetne kikergetni a világból, mint sokan másokat. Tudom élvezni!
A mai generációk zenéje viszont eléggé idegen számomra. A fiaimmal még tudtunk közös platformot találni anno (BoneyM pl.) de a lányommal már semmit.
És itt jönne a képbe Sinéad O'Connor (2371). Lehet, hogy jobban rázoomolva erre a területre előjönnének az apró finomságok, amiket most nem veszek észre, de úgy látom, hogy a mai popvilág százával termeli ki a hasonló tehetségeket és számokat. Hogy ebből melyik kit mikor és hogyan szólít meg, az szinte kizárólag az itt és most kérdése. És teljesen megértelek, hogy ez a csajszi többet mond számodra, mint Doris Day. Talán még számomra is...
Johnnykám, miután megbeszéltük, hogy az állatszeretetünk megnyilvánulásai mellé bármi érdekes téma befér, igazán off nem tud lenni jószerivel semmi. Szerintem.
Érdeklődéssel olvastam végig a visszatekintésedet, és kutatok a saját emlékezetemben, gyerekként mit is hallgattam a rádióban.
Kezdem azzal, ami a legjobban megmaradt, és amire mind a mai napig hálásan emlékszem vissza: a Kossuthon minden reggel rengeteg népszerű operaária és zenekari részlet hangzott el, mindegyiket nagyon precízen felkonferálták: szerző, cím, előadó énekes vagy zenekar.
Állítom, hogy az alap komolyzenei ismereteimet és a zeneszeretetemet ez alapozta meg egy életre.
Innen eredeztetem azt is, hogy kb. 7-8 évesen elkezdtem tekergetni a háború alatti kötelező beszolgáltatás elől megmentett Orion rádió állomáskeresőjét, és mikor rátaláltam olyan adóra, ahol olaszul beszéltek és énekeltek - azt, hogy ezt olaszul teszik, arról apu világosított fel, nekem csak nagyon tetszett a nyelv zenéje is -, megjegyeztem az adó hullámhosszát, újra meg újra megkerestem, azt hallgattam. Aránylag tisztán jött, ezek szerint azt nem zavarták. Az olasz nyelvet is így szerettem meg - vagy a másik verzió, amivel gyakran kacérkodom, több, egyéb jel alapján is, hogy valamikor élhettem már Itáliában, és ez tört felszínre ilyen módon bennem...
Híreken kívül nem emlékszem, hogy a szüleim sűrűn bekapcsolták volna a rádiót, tehát az általad említett zenés műsorok nagyjából ki is maradtak nálam. Persze azért volt tudomásom azokról a dalokról, de pl. mi a suliban azoknak a dallamára írtunk ún. csasztuskákat, és inkább azokat énekeltük kiránduláskor, vasgyűjtéskor stb.
A könnyű- és tánczene kb. a gimi II. osztályától kezdett érdekelni, majd az igazi berobbanása az életembe a Beatles megjelenésével kezdődött. A hazai pályán pedig főleg Omega-fan lettem. Aztán jött a nagy hármas: Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Cini. 3 nagyon külön világ, de épp ez volt az izgalmas bennük, nem kellett választani közülük, mindhármójukat szívesen hallgattam. És ez nem is múltidő.
Aztán, ahogy bővült az elérhető zenei paletta, jószerivel mindenevő lettem, minden érdekelt, mindenbe szívesen belekóstoltam - max, ha rájöttem, hogy az nem az én világom, annak nálam ott befellegzett.
Sokkal inkább zeneszámokat, dalokat és nem bandákat mindenestül favorizáltam. Vannak máig tartó nagy kedvenceim, de minden új is érdekel. Miután sokat szól nálam a Music FM, egy szeletét ismerem a friss felhozatalnak is - hazudnék, ha azt mondanám, hogy a zöme tetszik, de legalább ismerem, mire szórakoznak a tizen-huszonévesek.
Na akkor kezdjük! Csatornák: Nekem BBC Earth nincs, de az összes többi természetfilm csatorna megvan. Az egyes csatornákhoz megjelenő EPG viszont - tapasztalat szerint - egy kalap szamóca. Dömmm-nek külön köszönöm, hogy felhívta a figyelmet a cicamicás műsorokra, amiket csak saját egészséges lustaságomból adódóan nem kísérek figyelemmel. Van ugyanis egy kitűnő app, amit mindenkinek ajánlani tudok aki androidos cuccal rendelkezik. Linket nem tudok adni hozzá, de elérhető a a Google Play Áruházból. TV MŰSOR a neve, és valahogy így néz ki:
Az elérhető csatornák kb 90%-a benne van, nagyon jól testreszabható és korrekt. Leírást nem minden műsorhoz ad, de amihez ad, az részletes. Sajnos windows-os megfelelőjéről nem tudok, de ha találok, közprédára bocsátom.
Hello-nak (2367):
Figyu, igazából nem bókolni akartam ezzel a korkülönbséggel (:-))), de itt valóban 1-2 év is sokat számít.
És most elnézést kérek mindenkitől, mert nagyon hosszú és nagyon OFF leszek.
Aki nem élte át könnyűzenéért rajongó tinédzserként a Rákosi korszak kulturális sivárságát (már ami a kultúrából a zenei világnak ezt a szegmensét érinti), az mai fejjel elképzelni sem tudja az akkori állapotokat. Hatóságilag be volt tiltva minden "imperialista métely" a tánczenében, tilos volt a swing, a rumba, stb. Ami engedélyezett volt: a tangó, a keringő, meg a csárdás. A Kossuth Rádió állandó "Tánczene" című programját a "Szénát hordanak a szekerek" (Előadja a Magyar Rádió Tánczenekara Zsoldos Imre vezetésével) korszakának emlegették sokáig. Táncmulatságokon a rendezők árgus szemmel figyelték ki az aki "jamplizik" (értsd: az előírnál kissé lazábban mozog), azt kiemelték és hazazavarták. A zenekart leállították, ha egy számot "a szocialista ízlést sértően" kicsit nagyobb tempóban játszott, de arra is tudok példát, hogy a tagok az ablakon keresztül menekültek a hatósági ellenőrzés elől, hogy legalább a működési engedélyüket mentsék.
Ebben a miliőben kezdtem zenei pályafutásomat egy vidéki gimnázium iskolazenekarában. Ismertünk amerikai számokat ismerősök lemezarchívumából, éjszakánként profiktól kölcsönözött kottákat másoltunk, így próbáltunk az iskolabálokon egy kis színt csempészni a sivár egyhangúságba. Volt rá igény, és volt hozzá szándék is, csak tilos volt. Elképzelni nem tudjátok, mennyire ki voltunk éhezve valamennyien, hogy amerikai jazz-t hallgassunk, és persze továbbadjuk lelkes közönségünknek.
Valamikor 1954 táján kezdte Amerika Hangja a Washington DC Studio tangeri közvetítőállomásán keresztül sugározni "Musik USA" c. zenei műsorát Willis Conover vezetésével. 55-ben már nem volt olyan évfolyamtársam a Villamoskaron, aki ne ezt a műsort hallgatta volna esténként a 31 méteres rövidhullámon. Az évfolyam fele néprádióból (Kossuth és Petőfi jött rajta és fillérekért lehetett kapni) barkácsolt világvevőt magának, hogy a Music USA-t és a Szabad Európát tudja hallgatni. (Naná, hogy én se maradhattam ki ebből).
Conover repertoárjában gyakran szerepelt Doris Day, és sok sok bigband. Ez teljesen megfelelt a 40-es 50-es évek amerikai irányzatának. Nem véletlen, hogy a Musik USA szignálját is Duke Ellington "Take The A Train" c. számából vette. A bigband rövidesen teljesen kiment a divatból, de a 2360-ban idézett számban még egy hamisítatlan bigband tólja Doris Day mögött.
56 után sok minden megváltozott. Az ifjúság körében egyre népszerűbb lett a konkurens adó, Luxemburg, ami sokkal populárisabb zenét sugárzott. Billy Vaughn neve bizonyára sokaknak ismerősen cseng ma is ("A Tanyán", "Sail Along Silvery Moon", stb. lásd YouTube), és hát megjelent a rock-and-roll. Ami aztán tarolt mindent.
Visszatérve a kiinduláshoz, aki tehát 56 után kezdett zene iránt érdeklődni, a mai popzene dömpingben egész másként értékeli a régebbi korok zenéjét, mint én, aki azon szocializálódtam. Ma a bigband-et már nem igazán szeretem, de volt idő, amikor rajongtam érte. Ma inkább még hátrébb csúszott időben az ízlésem a tradicionális jazz felé, ma a swing és a dixieland (vigyázat, két külön kategória!) jelentik nálam a csúcsot. Louis Armstrong szerencsésen egyesítette a kettőt. (És a Benkó Dixieland is ebben a felfogásban játszik.)
Nálam a tv teletext-oldalaiból lehet elérni egy minimális műsorismertetőt, jó esetben 2-3 napra jelzi, hogy mi várható, eléggé rapszodikusan közölt tartalmakkal - pl. másik sorozat tartalmát írják oda, vagy éppen semmit.
Max. a port.hu-ra tudok támaszkodni, meg arra, amit élőszóban az adott csatorna előre jelez valamelyik műsoráról. Ez az ismertető most inkább hajaz az élőszóban mondott ismertetőre.
Szóval erre most én is kíváncsi vagyok, hogy végül is mi lesz belőle... :-))
Most már duplán kíváncsi vagyok rá, mert nálam a boxban az előzetes tök más tartalmat ír! Máskor is megesett már, hogy az ismertető teljesen eltért, de az figyelmetlenségből adódott többnyire, ugyanis a friss cím alá egy régebbi rész tartalmát rakták be.
De nekem pl. még ennél is bosszantóbb, mikor SEMMIT nem írnak a ráadásul átlagos címhez: se előzetest, se szereplőket, se rendezőt - na, most találd ki, ha van kedved, hogy az mégis mi lesz! Ezt egyébként előszeretettel a Mediaset olasz gezemice adónál alkalmazzák - persze lehet, hogy tényleg semmi infót nem kapnak hozzá, de akkor ez intő jel lehetne egy szolgáltatónak, hogy valami szupergagyira adnak ki pénzt!
Györgyikém, természetesen Neked is kellemesen töltött napokat! Azt mondják, az egész országban derült, jó idő várható, szóval élvezzük ki, mert télen vissza fogjuk még sírni, hogy 1 szál semmiben is melegünk volt!
Johnnykám, feldobtál ezzel a fránya korkülönbséggel! Ezek után megtippelni se tudom, hány évesnek gondolsz, pedig nem akkora matek, elég sok mindent leírtam már magamról, kezdve a gyerekkori kutyázásaimtól.
Kövesd a cicád! /Follow Your Cat/német természetfilm sorozat
Egy magatartáskutató macskákat követ, amik elkóborolnak a vadonba. Felfedezzük ennek a titokzatos lénynek az útvonalait, a titkos kedvenc helyeit, a területi hódításait, és a szórakoztató szokásait.
érdekesnek ígérkező sorozat indul aug.22-én : "Ne a kutyát okold..."
Az aktuális rész ismertetője: Rossz hozzáállású kutyatulajdonosok kihívás elé kerülnek: olyan családokkal élnek, akiknek az életben maradásuk múlik a kutyákon. Felfogások változnak, új készségeket tanulnak, barátságok alakulnak.
Sziasztok! Örülök, hogy sikerült találkoznod Erikával. Fölidézhetted a kedves emlékeket. Sajnos kérész életű lett ez a kapcsolat. Baráthegyiék hagyták veszni, mert-hogy kiszálltak belőle. Minden esetre jó volt nézni nap mint nap a picik fejlődését. Benkóékat én is szeretem hallgatni. Vajon mi lehet Ábrissal? Remélem lassan gyógyulgat! Mindenkinek kellemes hétvégét!!!