Akkoriban az volt az üzenet, hogy "Friss pacal érkezett a Matrózcsárdába!", vagyis megérkezett a megrendelt csempészáru.
A Duna-rengerjáró hajók testében ballasztkamrák voltak, ezeket a dunai út előtt feltöltötték tengervízzel, hogy a hajó elférjen a hidak alatt. Ezt a vizet az Àllatkert Pesten átvette.
Amikor a cikket készültem megírni, totál felforgattuk a papámék lakását a sorozatért, aztán kétségbeesésünkben elkértük a tettestárs példányát, persze fejvesztés terhe mellett. Mikor megírtam, kábé két napra rá szórakozottan kihúztam itthon egy fiókot, persze azt, ahol a családi dokumentumokat tartom. Ott volt a kupac tetején az egész. A fene se emlékezett, hogy a papa egyszer kényszerített, hozzam el a holmit, mert nálam legalább jó helyen van. :-)
Hö-hö, nekem még mindig van kinövésre váró bölcsességfogam. A két alsó rendben megkerült - hála a Bakáts téri iskolafogászatnak, amely radikálisan bár, de hatékonyan csinált nekik helyet -, a jobb felső kábé úgy állt elő, mint a tiéd, viszont a bal felső itt mocorog az állkapcsomban. Fogorvosom, a drága lélek néha jelenti, hogy aggodalomra semmi ok, közeledik a felszínhez, egyszer találkozunk. Figyeljétek meg, egyszer még bekerülök a lapokba, mint a néni, akinek kinőtt végre a bölcsességfoga. :)
Ez elképesztő, ez a négyes mögött csak húzni lehet...
Erről viszont eszembe jutott a papám története, miszerint amikor a hatvanas években beállt egy évre dunai hajósnak (hajómérnöki diplomával a zsebében úgy vélte, némi gépkezelői gyakorlat nem árthat, ha meg akarja tudni, hogyan is működik valójában egy hajó), Bécsbe indulván a legfontosabb tudnivalók közt adták át neki az öregek, hogy hol húznak ingyen fogat. Valamelyik szerzetesrend kórházába kellett mennie annak, aki nem bírta tovább a fájdalmat, viszont egy töméshez sajnálatos módon nem volt elég devizaerős.
>Azt hiszem, a Szentkirályi utcában egész nap működtek, ...
Így volt. Lehet, hogy én protekciós voltam, de egyáltalán nem sürgős esettel oda küldtek 1976-ban év végén, hogy a csehszlovákiai külszolgálatom megkezdése előtt húzzák ki a lyukasan kijött bölcsességfogam. A két oldalon egyet-egyet kellett, és az első után úgy belejöttem, hogy mondtam, húzzák ki a másikat is. Azt mondták, nem lehet, mert ha ott is beinjekcióznak, nem tudom becsukni a szám :-) Úgyhogy másnap mentem vissza.
Azt hiszem, a Szentkirályi utcában egész nap működtek, én ott sohasem voltam, csak a szomszéd klinikákon több évtizedig. Úgy kerültem a Mikszáth térre, hogy tizenéves koromban a Péterffy Sándor utcai rendelőben egy szombaton, amikor nem volt beteg a fogászaton, azt mondta az amúgy a klinikán dolgozó nagyon fiatal fogorvos – aki sok-sok év múlva a fogorvosi kamara elnöke lett –, hogy neki az állami rendelőben négyes mögött már nem szabad gyökérkezelni, csak húzni. De megszánt és elkezdte, de az ideiglenes tömést véglegesre majd a klinikán tudta csak cserélni, ezért elmagyarázta, hogy hová menjek. Így kerültem hozzájuk. Ha nincs ez a véletlen, akkor talán már régen nem lenne egyáltalán fogam, azaz ha továbbra is állami rendelőbe járok.
Írtam, hogy a Szentkirályi utcai fogászat az sürgősségi volt, csak oda tudott menni, akire a fővárosban éjjel jött rá a fogfájás. Ott valóban kenték-vágták, azaz húztak mindent, amit a páciens kért.
A Mikszáth téri klinikákon (amik -- vagy amelyek?? -- már pár éve átköltöztek a Szentkirályi utcai új épületükbe) csak délelőtt és szorgalmi időszakban volt rendelés. Ott igyekeztek minden fogat vagy maradványt megmenteni, tehát például egy olyan fogat (inkább már csak gyökeret), amiből már semmi sem látszott, mert letört fog, bent hagytak és lyukat fúrva ún. csapos fogat készítettek, ami egy fém- (akár arany-) tüskére ragasztott porcelánsapka volt. Akkoriban még nem volt csontba fúrt implantátum (beültetés), az csak tíz éve létezik nálunk.
A fotók azért gyanúsak, mert szerintem a Mikszáth téri klinikák valamennyi kezelőjében az ablakra merőlegesen voltak a székek. És ott nincs is háromszárnyú ablak az utca felé sem.
Gyerekkoromban volt legutóbb eltöve a karom, még írni se tudtam, legföljebb nagybetűket. Abszolút jobbkezes vagyok, így aztán a jobb karomat is sikerült eltörnöm (az unokabátyám tanított mozgó hintából kiugrani, naná, hogy a jobbal fékeztem az esést), de emlékszem, hogy a ballal pillanatok alatt prímán megtanultam fogni, enni, rajzolni, szóval minden fontosabb dolgot. Addig a pillanatig, míg le nem vették a gipszet. Azóta újra képtelen vagyok akár egy egyenes vonalat is meghúzni a ballal.
>Ahhoz hasonlóan lehetetlen feladat ez, mintha a sutábbik kezeddel próbálnál írni.
Amikor el volt törve a jobb kezem, bal kézzel írni azonnal ment, de először csak jobbról balra :-) Néhány nap kellett, mire megtanultam bal kézzel is balról jobbra írni.
Tudtátok hogy a különböző szakterületű orvosok közül a fogorvosok között a legtöbb az öngyilkos? Azt mondják, azért, mert nagyon gyakran kell fájdalmat okozniuk, és ez sokukat depresszióssá teszi.
Milyen volt, amikor te kerültél össze balkezessel: neked nem volt furcsa?
Avval én is bal kézzel kezdtem, elég jól ment a tükör-mozgás. (márpedig az azonos kézzel való vívást gyakoroltuk legtöbbet)
viszont ott - esetenként - jobb kézre váltottam. (akkor volt csodálkozás általában. Sajnos elég hamar híre ment, szóval igyekeztek a fijjugg felkészülni belőlem :) )
Igen, pont erről szól a zenészes példám is, hogy akinek nincsen sutábbik keze (nincs akkora különbség a két kéz között) azoknak ez megy, de akik mindig tudták a domináns kezüket rendesen használni, tehát akik egykezesek, azoknak ez borzasztó nehéz.
(Ahhoz hasonlóan lehetetlen feladat ez, mintha a sutábbik kezeddel próbálnál írni.)
Azoknak a balkezeseknek, akiket jobbkézre neveltek kiskorukban nem annyira nehéz.
Ifjúkoromban vívtam (kardoztam). Akkor még nem volt kard gép, a pást mindkét oldalán bírók voltak és - talán emiatt - nem is volt tiltva a kézcsere.
Általában jobb kézzel vívtam - mert avval tanítottak, edzettek többet -, de alkalmanként kezet váltottam csörte közben. (Ha negyon nem jött be az ellenfél stílusa)
Evvel legtöbbször sikerült annyira megzavarni a delikvenst, hogy enyém lett az asszó. :)
(később rájöttem, hogy az igazi sport a díjugratás. :) )
