> Lehet, hogy nem fogalmaztam elég pontosan, de az eredeti háromtagú sváb névalakoknál természetesen mindig az "igazi", anyakönyvezett családnév állt a második helyen, ez minden esetben apai ágon öröklődött
Ígyértettem én is (persze a "szükséges" bizonytalanság jelzésével), mivel ez a természetes helyzet. Ennek megfelelően az általam kipécézett névben, a Paul Braun Hirnben mindig a Braunt tekintettem a hivatalos, apától örökölt vezetéknévnek. A Hirnből csak azért rittyentettem anyai (és nem már) családnevet, mert ezt megelőzőleg az apai és anyai vezetéknevek összekapcsolódásáról volt szó, és erre jó analógiának kínálkozott.
Lehet, hogy nem fogalmaztam elég pontosan, de az eredeti háromtagú sváb névalakoknál természetesen mindig az "igazi", anyakönyvezett családnév állt a második helyen, ez minden esetben apai ágon öröklődött. (tehát a gyerekek minden esetben apjuk családnevét viselték,sohasem az anyjukét). A név harmadik eleme lehetett éppen az anya neve, de valószínűbb volt, hogy egy több nemzedékkel korábban élt női ősé. Pl. a dédnagyapámat a következőképpen hívták: Josef Klenk Daumlehner . Az ő esetében a Klenk volt a rendes anyakönyvi családneve, míg a Daumlehner név az ő apai nagyanyjának családneve volt, egy bizonyos Magdalene Daumlehner-é, akivel egyébként az ikladi Daumlehner család története véget is ért, mivel nem volt fiútestvére. Hasonló az eset a Paul Braun Hirn esetben is, ahol a Braun a hivatalos családnév, a Hirn>/i> név egy néhány nemzedékkel korábbi apai ági női felmenő családneve.
Eberhard.
> Dédapám vezetékneve Baukó volt. Békés megyei tót származása biztos. Ezek szerint a név is szlovák kell legyen. Jelent vajon valamit?
A Baukó valóban jellegzetes szlovák név. A népetimológia összekapcsolja a bavkat^/bavit^ sa 'mulat, vhol időzik' igével, tehát eszerint jelentése kb. 'mulatós' lenne, de ez nem több puszta érdekességnél.
Azonban feltűnő, hogy a nevet "u"-val írják és nem "v"-vel, ahogy a hivatalos helyesírás diktálná. Ebből önként következik az, hogy ez a névalak egy nyelvjárási változat. Figyelembe véve az ismert középszlovák /l/ > félhangzós /u/ váltakozást (amely a magyarországi nyelvjárásokban sokkal szélesebb hatókötű, vö. csabai tót bavta /bauta/ < m. balta), a Bauko nevet össze lehet kapcsolni a Balko vezetéknévvel.
Ez utóbbi a nyugati szlávság (lengyel-szlovák-morva-cseh-szorb) körében igen elterjedt családnév, olya annyira, hogy a valahai elbai szlávok, és a még létező luzsicei szorbok nyomán a németben is gyakori név lett (vö. a Cobra 11 egyik szereplőjét). Ezen kívül a keleti szlávságba is átkerült Balkov (ill. Baukov) formában (egészen addig, hogy mára már jakutok is viselik ezt a vezetéknevet).
Az etimológiája kapcsán világos a -ko végződés szerepe, amely egy gyakori kicsinyítőképzői eredetű személynévképző, legtöbbször fiúnévi szerepben. A Bal- előtag az egyszótagúsága miatt nehezen fejthető meg, hiszen igen sok kínálkozó lehetőség adódik. Annyi mindenesetre kijelenthető, hogy a nagy elterjedtség miatt feltétlenül a nyugati szlávok közös hagyatékára vezethető vissza, így kiesnek a török, magyar stb. etimológiák. Emiatt a legvalószínűbben egy 'mocsár' jelentésű szóhoz kapcsolható (amely a Balaton nevében is rejtezik), vagy egy Balomir ill. hasonló szláv név rövidulésére. Nem elképzelhetetlen ugyanakkor, hogy valamely a szlávság körében elterjedt keresztyénséghez kapcsolódó (pl. Baltazár), vagy germán eredetű személynév (pl. Baldvin) áll a háttérben.
Régóta motoszkál bennem: mi lehet a Kabdebó név eredete (Cabdebo változat is létezik, talán olasz?)...
Én úgy gyanítom francia: vagy egy Cap de Beau (...) 'szép (...) foka', vagy egy Cap de Bon ... 'jó ... foka' formájú helynévre mehet vissza.
Jóllehet ilyet mai térképeken eddig csak egy ilyet találtam, de ez igen nagy valószínűséggel nem az, csak analógiaként hozom: Cap de Bonne Espérance 'Jóreménység foka'. Mindenesetre vannak hasonló szerkezetű francia vezetéknevek, pl. Ponz de Capduile (v. Capduoill), XII. sz.-i trubadúr.
-----
> Van néhány név, ami elszlovákosodott magyarnak tűnik - nem tudom, így van-e:
Ha vannak szlovák (szláv) alapon magyar eszközökkel képzett személynevek, akkor kell lenniük magyar személynevekből képzett szlovákoknak (szlávoknak) is. A kedvencem az a névjegykártya, amelyre rá volt írva: Ing. Peter Vőrő (két hosszú "ő"-vel és mekcsenes "s"-sel) :-))
De vissza a feladott nevekhez: az -ík/-ik egy szlovák kicsinyítőképző, amely családnevekben ún. fiúnevet képez, mint a személynevekhez járuló magyar -a (pl. Balassa), -e (pl. Lőrince), -i (pl. Ferenczi) ill. később -fi (pl. Dessewffy), vagy a bolgár-orosz -ov, szerb-horvát -ic', germán -s/-son/-sen stb.
Így a Ferencsik név kialakulására három lehetőséget látok (nekem a 2. opció "tetszik"):
1. Magyar vezetéknév elszlovákosodott: Volt egy már meglévő Ferenci családnév, amely szlovák környezetben beilleszkedett az ott dívó nevek közé úgy, hogy az -i képző helyett analógiás -ik jelent meg.
2. Magyar személynévből szlovák vezetéknév képződött: Régen egy magyar Ferenc névvel rendelkező (akár magyar, akár nem) személy nevéhez járult az -ík fiúnévképző. (N.B. Ebben az esetben nem beszélhetünk elszlovákosodásról, mivel maga a név eredendően szlovák lenne.)
3. Német személynévből szlovák vezetéknév képződött, amely idővel elmagyarosodott: A 2. pont elképzelhető a Franz német személynévvel is, melyhez képződhetett egy Franc^ík vezetéknév, amely magyar környezetben hangrendileg illeszkedett (*Frencsik), ill. a szókezdő mássalhangzótorlódás feloldódott (Ferencsik).
Felhívnám ugyanakkor arra a figyelmet, hogy mindhárom esetben a név elszenvedett némi magyarosodást, ui. az eredeti szlovák névalakok végén a "k" előtt hosszú "í" áll, nem rövid "i": ez utóbbi magyar hatás eredménye.
Narancsik, Gombacsik: Ezek esetén csak a fenti 2. opció jöhet komolyan szóba. A Gombacsik esetén már eleve egy magyar -cs(a) kicsinyítőképzős *Gombacs(a), vagy -s melléknévképzős Gombos alakot kell feltételezni. (Ez utóbbira van XIII. sz.-i adatom. A gomba egyébként X. sz. végi átvétel valamely szláv nyelvből, vö. szlk. huba, bulg. ga^ba < ószl. gonba.)
Borsik: Alapja a bors a magyarban is török jövevény. Így elviekben elképzelhető, hogy nem magyar személynévi előzményre megy vissza, hanem közvetlenül a szlovákok közé betelepülő török népességből (pl. kabarok, palócok) ered.
-----
> Találkoztam már a Birincsik névvel is, ami állítólag török (vagyis feltehetőleg birinci 'első') eredetű
Közvetlen török eredetre nem gondolhatunk, mert személynevekben nincs ilyen török -k képző. Tehát a legvalószínűbb egy Borsikhoz hasonló fejlemény: egy török birinci 'első' köznévből eredt -- de bármilyen nemzetiségű egyén által viselt -- személynévből (pl. 1229: Brench) alakult ki szlovákos fiúnév.
De: van Berencsik családnév is. Ha ezt tartjuk az elsődlegesnek, és a Birincsiket egy íző változatának, akkor további etimológiák is felmerülhetnek. (Lehet azonban, hogy a Berencsik másodlagos, ező forma; miként az is lehet, hogy a két névnek nincs köze egymáshoz. Az összefüggésükről nincs adatom.)
A Berencsik pedig a Bran- kezdetű szláv nevek (Branimir 'védelem+nagy/híres', Branislav 'védelem+dicsőség' stb.) rövidüléseként is magyarázható a Ferencsik 3. pontja szeint. Ugyanakkor nem zárható ki a Berény helynevek előzményével való kapcsolat sem (vö. 1255: Bereyn személynév). Az utóbbi valószínű etimonja az óoroszból mutatható ki: beren'de^i népnév, melyet egy feltételezett török *berendi 'aki megadta magát' szóra szoktak visszavezetni.
Kedve LvT!
Most nekem segíts)) Dédapám vezetékneve Baukó volt. Békés megyei tót származása biztos. Ezek szerint a név is szlovák kell legyen. Jelent vajon valamit?
Köszi
Kostas
> a családnév + utónév + ragadványnév épp a hagyományos magyar sorrend, Erdélyben is, ahol igen tipikus a ragadványnév-használat, így dívik
Kedves rumci!
Most olvasok egy közel százéves könyvet, amely erdélyi tulajdoni jelek gyűjtése kapcsán megemlékezik az adatközlőkről. Itt három terület esetén kerülnek elő végpozícióban lévő ragadványnevek:
1. Gyimes (Gyimesközéplok, Gyimesközépbükk): "Szőcs István öreg*", "Molnár György néma*", "Molnár János néma*", "Antal György bucsi*"
2/a. Gyergyó (Gyergyóalfalu): "Balázs Márton ifjú*", "Baricz János csorgói*"
2/b. Békás (Gyergyóbékás): "Czepes Giboszu Illés**", "Vajdos János a Mári"
3. Fogaras (Kopacsel, ma: Copäcel): "Samuel Radu Manta" (rom. "manta" 'köpeny')
Figyelemreméltó, hogy a gyimesi adatok mellett nincs ilyen név a vele egy egységet képző Felcsíkból (kivéve: "Márton János, második" Csíkszentdomokosról; de ez a vessző szerepeltetése, és a megelőző, szintén M.J. nevű közlő miatt a szerző saját értelmezése lehet), ill. a 2/a. gyergyói adatok is relatíve ritkák.
A fentiek számomra két -- egymást kizáró vagy erősítő :-) -- lehetőséget vetnek fel:
A) A "Vajdos János a Mári" adat alapján úgy tűnik, ezen típusú névalakulatok mögött valójában azonosító értelmezői szerkezet van. A többi "öreg", "néma", "bucsi" stb. ragadványnév is visszavezethető erre az esetre.
B) A 3. terület lakossága román, a 2/b. területé pedig a szerző szerint is elrománosodott (vö. "Vajdos János Mári" mellett egy másik közlő neve "Vajdos Iliszie"). Emellett Gyimes is román területekbe ékelődik. Emiatt felvethető, hogy a székely-csángó ragadványnevek hátravetése román hatást tükröz (ha tetszik ez is "öszvér" :-)); legalábbis olyan szinten, hogy az előre eső minősítő (kijelölő) jelzői szerkezet helyett a románban használt jelzőivel azonos pozícióban szereplő értelmezői konstrukció terjedt el. Különösen gyanús számomra a B.J. csorgói" (és vsz. "A.Gy. bucsi") név, mivel a helynévből képzett jelzők hátravetett, értelmezői helyzete ritka, hanem magyartalannak tetsző.
Tehát bármi is az igazság, a fentiek nem vihetőek át más magyarországi felvett neves alakzatokra, mivel sajátos helyi fejleményről lehet szó, amely nem szolgálhat mintaként és párhuzamként. Különösen, hogy az ikladi esetben a nyelvi hatás fordított: idegen nyelvű népességről van szó magyar környezetben.
----------
Megjegyzések:
* A nem tulajdonnévi ragadványneveket az eredeti műn is kis betűvel írja, az egy "Molnár György Néma" előfordulást kivéve (de másutt ez is kicsi). Egyébként erről a személyről jegyzik meg, hogy "a néma M. Gy. fia". A többieknél nem tudni, hogy személyes vagy "öröklött" ragadványnévről van szó.
** A "Czepes Giboszu Illés" névről csak valószínűsítem, hogy az "Illés" ragadványnév és nem második utónév. Erre három okom van: (1) az "Illés" magyar névalak a romános "Giboszu" mellett; (2) nem szerepelnek az adott területen más kettős utónevű személyek; (3) a szintén onnan való "V.J. a Mári" adat arra utal, hogy ragadványnévként a magyar keresztnév nem volt ismeretlen.
Egy kedves kollégánk, Szöllősy-Sebestyén András kötőjellel írja vezetékneveit.Ő meghatározott okból édesanyja és édesapja nevét is felvette.
Más:
A Thyssen-Bornemisza család.
Kis Ádám
Ezek szerint TGM esetében bakot lőttem :-). Azonban írod: "Mivel nem vagyok tisztában e nevek eredetével (gyanakszom, hogy többnyire két családnév összekapcsolódásáról van szó), nem érzem megalapozottnak a bevonást" Én viszont éppen azért vontam be őket (és akartam volna TGM-ét is), mert én is úgy sejtettem, hogy két családnév[*] összekapcsolódásáról van szó. Csakúgy mint Eberhard ismertése szerint a Paul Braun Hirn esetén, ahol -- ha jól vettem ki szavait -- a Braun az apai ág, a Hirn pedig az anyai ág családneve (vagy fordítva). Ez aztán a továbbiakban hagyományozható elnevezése lehetett az illető a Braun-ágnak, vi. egy kettős családnév kialakulásának kezdeteiről van szó.
Egyébként Bárczinál találtam: "Ennek [ti. a háromelemű személynévadásnak] a XVII-XVIII. századi latin írásbeliségben az úgynevezett 'alias'-nevek a korai tükrözői: 1642: Ladislaus Halasz alias Veres, 1656: Georgius Tot alias Pasztor stb. Az ezeknek megfelelő háromelemű magyaros formák: 1706: Rosnai Szabó György, Kis Fekete Albert, Virág Szőts Joseff stb. Egyes vidékeken a ragadványnév + családnév ilyen együttélése, szinte kettős családnévvé válása ma is általános nálunk."
[* A Batthyány-Strattmann családnév esetén ez több mint sejtés. A Batthyányak németújvári ágába tartozó Károly József anyja volt gr. Strattmann Eleonóra. Ez a Károly József nyerte el a régebbi grófi mellé a cseh, majd birodalmi hercegi címet, melyet bátyja Lajos Ernő örökölt. A Batthyány-Strattman nevet azonban csak a harmadik herceg, Ádám Vencel használta. Ez egy típuseset arra, amikor egy család osztódik, és ezt eltérő névvel is ki akarja fejezni. Hasonló eset figyelhető meg Ikladon is :-)]
---
> Nekem az öszvér szóban benne van a keveredés, és a két dolog összekeveredését most sem látom
A német Paul Braun Hirn -> magyar Braun Pál Hirn számomra egyértelműen kevert. Magyar hatásra magyar nyelven(!) megfordult a hivatalos névrész, de a felvett név megmaradt, mert az eredeti, az ezt szabályozó forma a német volt. Együtt van tehát a magyar rectum + regens (Braun + Pál) ill. a német regens + rectum ([Braun Pál] + Hirn) szerkezet.
A fönti Bárczi-féle adatokban is a ragadványnév + vezetéknév + utónév (R+V+U) sorrend a latinban U+V+R lesz, nem R+U+V. Minthogy a sorrendet a nyelv determinálja. Egy német név öszvérségére való utalást csak a magyar névadáson alapuló érvekkel nem háríthatod el.
---
> Nem hiszem, hogy a Csokonai, Károlyi típusú nevek célja az indivualizáció, ezek valamiféle státuszszimbólumok voltak (miként a vezetéknév, majd családnév magyarországi elterjedésében is egyre többen státuszszimbólumot és nem örökösödéshez kapcsolódó kényszert látnak).
A dolog státuszszimbólum volta még nem zárja ki az individualizációt. Csokonai és társai esetében véleményem szerint hasonló motívumok játszottak közre, mi a mai művésznevek esetén: igény volt, hogy a név mintegy védjegyként szolgáljon. E mellett -- és utóbb ráadásul éppen ezért -- volt egy vonulat, amely ennek presztízst adott: ez modulálhatta a forma megválasztását, de indokát nem.
A sztátusszimbólum terminus behelyettesítése az örökösödés helyére még nem teszi többsíkúvá a család- és felvett nevek kialakulásának magyarázatát. Ezek csak címkék, amik lehetővé teszik, hogy a körmondatainkat lerövidítsük, és ne kelljen mindig mindent előlről elmagyarázni.
Sosem gondoltam az örökösödést kizárólagos elvnek. Ma láttam az egyik hipermarketben a "cikkelyes sajt" feliratot. Én eddig ezt csak "kockasajt"-nak ismertem, tényleges formájától függetlenül. A mai világban azonban, úgy látszik, lényeges az ömleszett sajt alakja: nem csak azért, mert a boltot beperelheti a vevő, ha a dobozban kocka alakú sajt helyett körcikkely alakút talál (bár ez sem elhanyagolható szempont), hanem civilizációs trend az, hogy a dolgok egyre pontosabb, finomabb léptékű megnevezésére törekszünk. Ez szerintem egy régóta ható elv, amely ott munkálhatott, amikor a falubeli Jánosok elkezdték egymást megkülönböztetni.
A másik ritkábban hangoztatott dolog az, hogy a keresztyénségre való áttéréssel hihetetlenül leszűkült a választható személynevek száma (most szándékoltan csak az alsó néprétegekről beszélek). Ez pedig ellentétet szült, amelyet csak a ragadvány- majd családnevek elterjedése tudott feloldani.
És hiba lenne szerintem a jelenséget csak magyarországi szinten vizsgálni, hiszen az egész kontinens egyként részt vett benne, és az okok is bízvást azonosak voltak (ha némi időbeli eltolódással is). Az is pregnáns, hogy a dolgot hosszú távon sikeresen szabotálni csak az izlandiak tudták, ahol a az igen csekély népsűrűség, a "pogány" névadás megmaradása és a decentralizált állam összetalálkozhatott. De a Csokonai-félék, a művészek, a mozgékony elit manapság már náluk is családnevet választ, így pl. Halldór Gudjónsson is Halldór Laxness lett. Tagadhatatlan, hogy van ebben valami státusszimbólum, de végső oka ennek mégiscsak az volt, hogy a neve -- mint az író cégére -- kiszakadjon a sok Gudjónsson közül.
Visszatérve a tárgyunkhoz: a magyarországi szlovákok közt több a "-szki" képzővel helynévből keletkezett vezetéknevek aránya, mint a szlovákiaiak közt. Ennek magyarázatául nem vethető fel, hogy a magyarországiakra más névadási hatóerők hatottak volna, mint a szlovákiaiakra. Viszont egy markáns eltérés megfigyelhető: a most Magyarországon élők elvándoroltak eredeti szállásterületükről. Ennek megfelelően ezen nevek többsége a származási helyre utal. Sőt olyanok is vannak szép számmal, amelyek csonkamagyraországi településből származnak (Bánszki < Bánk, Csuvárszki < Csővár, Szirácki < Szirák, Venyercsan < Vanyarc stb.), tehát a vándorlás időleges megállóit jelzik. Ezek a nevek eredetüket tekintve nem mondhatók státusszimbólumnak, csupán azt a célt szolgálták, hogy az összekavarodott népesség olyan névrendszert alakítson ki, amely lehetővé teszi azt, hogy ne túl sok ember viselje ugyanazt a nevet.
E nevek is ugyanolyan körülmények közt keletkeztek, mint ami most Ikladon magakadt: eredetileg a vezetéknevet pontosító ragadványnevek voltak. És azért válhattak idővel családnévvé, mert az eredeti vezetéknévvel szoros kohézióban voltak, holott a szimpla ragadványnevek szlovák pozíciója más (ezért különböztettem meg én korábban a ragadványneveket az adott avagy felvett nevektől): c^uvársky Jano Medved^ -> Jano Medved^ C^uvársky -> Jano C^uvársky. Ezért mondjuk, hogy az ikladi magyar nevek "öszvérek", mivel természetüknél fogva azok is vezetéknevek kiegészítései, de a furcsa magyarosodás folyamata elválasztotta őket az alapjuktól.
Ugyanakor a Jano Medved^ C^uvársky alakulat számomra nem különbözik a Csokonai Vitéz Mihálytól: mindkettő esetén egy, az eredeti közegéből kiragadt személy (vagy környezete) pontosította a nevet az egyértelműség kedvéért egy több évszázada ható minta alapján.
Találtam egy másik Barancsot, amely esetleg a Barancsi személynév alapja lehet: ez Barancs vára, melyről már Anonymus is megemlékezik Gestájának 45. fejezetében. A vár alatt épült Branic'evo település máig áll Szerbiában a Pek folyó völgyében, 10 km-re délre annak Dunába ömlésétől. Ezt a Barancs helynevet annak eredeti délszláv Branic' alakjára vezetik vissza, amely viszont valószínűleg a szláv braniti '(meg)véd' ige közvetlen származéka. Így tulajdonképpeni jelentése 'védmű', amely arra utal, hogy a magyarok ellen emelt XI-XII. sz.-i a bizánci (bolgár) határerődítmény volt.
1. Nekem az öszvér szóban benne van a keveredés, és a két dolog összekeveredését most sem látom (nem tartom öszvérnek a Deák Bill Gyulát sem).
2. A definícióbeli tulajdonságok meglehetősen pontosan a ragadványnevet írják le.
a) Nem hiszem, hogy a Csokonai, Károlyi típusú nevek célja az indivualizáció, ezek valamiféle státuszszimbólumok voltak (miként a vezetéknév, majd családnév magyarországi elterjedésében is egyre többen státuszszimbólumot és nem örökösödéshez kapcsolódó kényszert látnak).
b) Mivel nem vagyok tisztában e nevek eredetével (gyanakszom, hogy többnyire két családnév összekapcsolódásáról van szó), nem érzem megalapozottnak a bevonást. Ráadásul TGM-nek utóneve van kettő, legalábbis a Ki kicsoda szerint, apja neve: Tamás Gáspár. (Volt egy hasonló névstruktúrával rendelkező barátom: Csörsz Rumen István, akiről (majdnem) mindenki azt hitte, hogy kettős családneve van, aztán nagy volt a meglepetés, hogy az utóneve kettős [apja neve: Csörsz István].)
(1) A legfontosabb talán az, hogy nem magyaroknál a magyaros megoldásra éppen hogy kifejező jelző lehet az "öszvér". Ahogy te a Deák "Bill" Gyula alakulat mögött a korábbi hagyományokat megtörő idegen (itt: angol) hatást látsz, ugyanúgy láthatunk mi a Braun Pál Hirn névformában korábbi hagyományokat megtörő idegen (itt: magyar) hatást.
De szerintem ilyen messzire nem kell elmenni. Biztos igazad van, amikor azt mondod, hogy a magyarban a vezeték + utónév + ragadványnév sorrend a szervült. Személyes tapasztalataim szerint a magam területén (mátrai és békési szlovákok) azonban ez nem jellemző. Úgy gondolom, hogy ott a Pest megyei németek közt sem vethető fel produktív mintaként; ill. ha felvetjük, akkor azt csak a bizonyítási kényszerrel terhelten tehetjuk. Magam továbbra is azt hiszem, hogy ez nem azonos, csak homológ alakulat: legegyszerűbben magyarázható a név anyakonyvezhető részénet magyar minta szerinti megfordulásával. Tehát az adott környezetben helytálló lehet az "öszvér" megállapítás.
(2) Írod: "Tótfalusi-féle névtípust nem azonosítanám a ragadványnevekkel". Ebben igazat adok neked, de a dolog lényege éppen az, hogy Eberhard is csak más terminus híján használta a "ragadványnév" kifejezést. Hiszen többek közt több fontos mozzanatot említ: "Eredetüket tekintve ezek a neevek lehettek vezetéknevek (ol. [1] egy női felmenő után) ... vagy [2] a falun belüli lakhelyére vonatkozó elnevezések." Illetve: "[3] gyakran még hivatalos iratokon is feltüntettek". Talán használjuk ezután talán az "adott név" kifejezést (bár ez is lehet megtévesztő).
A fentiek szerintem a te hármas meghatározásodból kielégítik az 1. pontot (vö. fenti [3], valamint az, hogy példaanyagban csak olyan adott nevek szerepeltek, amelyek egyébként is reguláris helyi vezetéknevek), ill. a 2. pontot (vö. [2]).
Ez utóbbinál kissé korrigálnám a te megállapításodat "2. szigorúan helynévre utaló".
(a) Amikor a "Csokonai", "Károlyi" stb. adott nevekről szó, akkor keletkezésük az egyik mozzanata, hogy a viselőjét individualizálja, vagyis megkülönböztethetővé tegye a többi Vitéztől, Radicstól, Kistől. Országos (ill. egyesek estén európai) léptékben erre szinte csak a szülőfalu, működési hely az alkalmas. Amikor ugyanezt egy Lao-cei "kis ország" -- vi. egy zárt faluközösség -- szintjén vizsgáljuk, ugyanilyen jó azonosító az, hogy "akinek az apja kovács volt". Mivel a közemlékezet egy falu esetén kiterjed erre, míg egy ország esetén elnagyoltabbak a természetes azonosítók.
(b) Bevonnám a vizsgálatba az Ékes Kis Judit, Balázs-Piri Balázs, Tamás Gáspár Miklós valamint Batthyány-Strattmann László névalakulatokat is. Minthogy a véleményem szerint ezeket is hasonló igények alakították ki, mint a Csokonai Vitéz Mihály ill. a vizsgált ikladi Paul Braun Hirn típusokat; csak a hely, az idő és a körülmények voltak mások. Ráadásul a Tamás Gáspár vezetéknév ugyanúgy Erdélybe megy vissza, mint az általad hozott vezeték + utónév + ragadványnév sorrend; s gyanúm, hogy ennek alapja is egy apai vezetéknév + anyai vezetéknév összetétel volt, mint amiről Eberhard is megemlékezett az ikladi szokások során.
Természetesen maximálisan igazad van, én csak arra választoltam, hogy a CsUR öszvér. Nem öszvér az, csak magyaros megoldás.
A Tótfalusi-féle névtípust nem azonosítanám a ragadványnevekkel, hiszen 1. a névviselő választása, méghozzá előkelőnek, elegánsnak tartott választása; 2. szigorúan helynévre utaló; 3. sokszor a családnév helyébe lép, vagy legalábbis erősebben lesz jellemző az eredeti családnévnél (pl. Károlyi Radics Gáspár, Csokonai Vitéz Mihály).
Tinódival bajok vannak. Az irodalomtörténet-írás ragaszkodik a Tinódi Sebestyén névalakhoz, mondván, hogy a Lantost csak az utókor ragasztotta rá (lehet, hogy éppen a helynévi előnév + családnév + utónév mintát követve). Ez ebben a formában azonban nem teljesen igaz: bár korabeli adat a teljes névre kétségtelenül nincs, és az irodalomtörténet-írás által favorizált változat a tipikus, kétségtelen, hogy Kassa város lakosságának összeírásában, valamint a Szitnya, Léva, Csábrág és Murán várának megvevésének és egy másik énekének a versfőiben Lantos Sebestyénként szerepel (az előbbinél célszerű lenne az eredetit megnézni, az utóbbiaknál viszont semmi módon nem lehet eldönteni, hogy egy kisbetűs jelzőről vagy egy nagybetűs ragadványnévről van-e szó). Mindez azonban teljesen lehetetlenné teszi a névsorrend vizsgálatánál való tanúskodását.
> a családnév + utónév + ragadványnév épp a hagyományos magyar sorrend
Hát ez az! Az érdekeltek ugyanis nem magyarok: náluk a családnév + utónév sorrend a neologizmus...
Másrészt Erberhard írta a 215-ösben: "Ezek nem egyszeru ragadványnevek voltak, hanem több nemzedéken át viselt nevek, amiket gyakran még hivatalos iratokon is feltüntettek." Ez tehát nem Deák Bill Gyula, hanem inkább Misztótfalusi Kis Miklós típusú névadás: nem egy személy kap időleges ragadványnevet, hanem a vezetékneve egészül ki egy pontosító taggal (melyet örökíthet vagy sem).
Persze a Deák Bill Gyulának is vannak az angol rockzene előtörése előtti előképei, vö. Tinódi Lantos Sebestyén...
Szóval, magam is úgy látom, hogy egy sváb Paul Braun Hirn, magyar nyelvű használatban Hirn Braun Pál-ként vagy Braun Hirn Pál-ként lenne várható. Itt inkább az az alkalmazkodási kényszer játszhat közre, amelyet a német nyelvű anyakönyveztetés elmaradásával a már magyaros alakú hivatalos név változatlan megtartatására irányuló állami akarat kelt.
Nem hiszem, hogy öszvér megoldás lenne, a családnév + utónév + ragadványnév épp a hagyományos magyar sorrend, Erdélyben is, ahol igen tipikus a ragadványnév-használat, így dívik. A Deák Bill Gyula-típus tekinthető neologizmusnak; mivel kimondottan az angolszász rockműfajhoz köthető, angol hatásra rögzül családnév + ragadványnév kompozitumra gyanakszom.
Namost a kérdés teljes ismeretéhez tudnod kell, hogy szülőfalumban a 20. század elejéig "svábul" beszéltek a hétköznapokban, ami jelen esetben szerintem inkább egy dél- és középbajor sajátosságokat mutató nyelvjárás, nem pedig igazi sváb. A lakosság egy része viszont kétnyelvű volt, a "sváb" mellett "tótul", azaz szlovákul is jól beszéltek. Ami a magyar nyelvet illeti, a múlt század elejéig csak a férfiak egy része tudott valamennyire magyarul, a nők pedig egyáltalán nem. Az iskolai oktatás és az istentisztelet is németül folyt. Aztán a Horthy-rendszerben kötelezővé tették a magyar nyelvű oktatást, ez és a szocialista korszak eseményei megpecsételték a nyelvjárás sorsát. Namármost a sváb nyelvjárásban ez volt az eredeti sorrend: keresztnév - családnév - ragadványnév. Pl: Paul Braun Hirn. Úgy tudom, hasonló a sorrend az osztrák parasztság körében is, ahol szintén elterjedtek a ragadványnevek. A magyarosodási folyamat során a keresztnév a vezetéknév mögé került, de a ragadványnév leghátul maradt. Így alakulhatottt ki ez az "öszvér" megoldás: Braun Pál Hirn.
Eberhard
Barancsi: A Barancs helynévből képzett magyar családnév. Barancs falu ma Szlovákiában található a tőketerebesi járásban (okr. Trebis^ov), szlovák neve: Zemplínsky Branc^.
A családnév kialakulása szempontjából valószínűleg nem jön számításba a többi Branc^ tagot tartalmazó szlovák település, mert azok a magyarban magas hangrendűek, így Branc^ 'Berencs' (Nyitrai járás, okr. Nitra), Podbranc^ 'Berencsváralja' (Szenicei járás, okr. Senica).
A Barancs helynév egy hasonló alakú régi személynévre megy vissza, amely lehet, hogy a Berencs településnév alapját képező személynév mély hangrendű változata. Ebben az esetben valamely török nyelvből ered, vö. oszmán-török birinci 'első'. Esetleg a Baracs helynévvel állítható párhuzamba, melynek alapja egy szláv személynév, vö. lengyel Baracz szn. Végső soron ez utóbbit is török eredetűnek tartják, az ótörök bar- 'megy, jár' igetőből.
> Ami a családneveket illeti, van a falunkban egy érdekes szokás, nevezetesen, hogy egyes családoknak két családnevük van, persze nem hivatalosan.
Ilyen apám falujánban is volt, csak a ragadványnév a hivatalos családnév helyett volt használatban.
> Ez egy kicsit zavarosnak tűnhet, de megpróbálom néhány példával megvilágítani: Braun Sámuel Brandtner, Braun József Bíró
Jól értem: a ragadványnév valóban hátra került, miközben az eredeti családnév elől maradt? Amennyiben igen, sváb nyelven sem kerültek egymás mellé? És kíváncsi lennék az okára.
Köszönöm a névfejtéseidet, sokat segítettél vele. Ami a dűlőneveket illeti, a falunk határában van néhány érdekes, szlovák hangzású dűlőnév, de azt hiszem, az egy másik topic lenne. Ha érdekel, azért elküldhetem. Ami a családneveket illeti, van a falunkban egy érdekes szokás, nevezetesen, hogy egyes családoknak két családnevük van, persze nem hivatalosan. Ez főleg a régi sváb családokra jellemző, és azért volt rá szükség, mert egy idő után túl sok volt az egyforma vezetéknév. Ugyanis egyes vezetéknevek eltűntek, mások viszont annyira elburjánoztak, hogy gyakran 8-10 család is viselte őket. Hogy mégis különbséget lehessen tenni az azonos vezetéknevűek között, egy második, kiegészítő vezetéknevet illesztettek a nevük után. Ezek nem egyszerű ragadványnevek voltak, hanem több nemzedéken át viselt nevek, amiket gyakran még hivatalos iratokon is feltüntettek. Eredetüket tekintve ezek a neevek lehettek vezetéknevek (ol. egy női felmenő után), kereszt- vagy becenevek, ill. a család valamely ősének foglalkozására vagy a falun belüli lakhelyére vonatkozó elnevezések.
Ez egy kicsit zavarosnak tűnhet, de megpróbálom néhány példával megvilágítani:
Braun Sámuel Brandtner, Braun József Bíró, Ecker Sámuel Stefan, Ecker János Klementpalo, Mayer József Mechl, Mayer József Zochl, Klenk János Friedrich, Klenk József Daumlehner, Blaubacher Pál Közi, Blaubacher János Parti, Braun János Turák.
Úgy tudom, hogy a spanyol nyelvterületen jellemző a két családnév használata, de ott egyértelműen le van szabályozva, hogy az első az apa, a második az anya családneve. Pl. José Antonio Aguilera Vargas .
Ja, és egy előző hozzászólásban olyan román nevet kerestél, ami an-ra végződik, u véghangzó nélkül. Nos, lehet, hogy hülyeséget mondok, de a '94-es foci VB-n a román csapatban volt egy játékos, akit úgy hívtak, hogy: Prodan Eberhard
> (Érdekes, hogy az Izsópallaga név egyáltalán nem hasonlít a Hotar-ra, pedig a magyar és román elnevezések általában hasonlóak.)
Utána néztem: Izsópallaga első írásos említése 1508-ból való Isoparlaga alakban. (Az Izsó a Bibliából származó Ézsau személynév régi magyar változata.) 1692-ben pusztává válik, később román telepesekkel alapítják újra a falut. (1773-ban román nyelvű községként írják össze.) A telepesek nem a régi, már elfeledett nevet vették át, hanem a környező falvak lakosai által használt "határ", azaz 'külterület' megnevezést, mivel addigra a régi, eltűnt falu földjei már a szomszéd települések határaiba lettek szétosztva. A magyar hivatalos névhasználat azonban felújította az előző falu nevét nevet.
Kiegészítés a Biza családnévhez: a Bize településnév (ma Marcali része) esetén említi a Földrajzi nevek etimológiai szótára, hogy alapja a régi Bize személynév, amely valószínűleg a bízik ige származéka. Eszerint a korábban adott etimológiák közül valószínűleg ez -- ill. a korábbi hozzászólásomban említett 3. lehetőség -- a Biza családnév eredete.
> Úgy látom, járatos vagy a szláv nyelvekben, ezért ismét hozzád fordulok segítségért
A Rell családnév esetén nem "szlavistáért", hanem "germanistáért" kell kiáltani... Ahogy utána néztem, angol és német nyelvterületen is előfordul. Azt sejtem, hogy ez eredetileg germán személynév volt, s mint illyen összekötném a mai német Rilla utónévvel. Ez utóbbi egy 'patak, csermely' jelentésű germán köznévre megy vissza.
Varák: Ez a mai szlovákban 'főzőüst, bogrács' jelentésű szó. Mivel a cseh eredetű -ák képző elsősorban személynevet képez, feltételezem, hogy régebben személyekre is vonatkozhatott pl. 'szakács; szappanfőző; stb.' jelentésben.
Biza: Rokon hangzású nevek pl. a Bizám, Bizán, Bizek, Bizeu, Biziák, Bizik, Bizinger, Bizke, Bizmayer, Bizon, Bizony. Ez a lista nagyon sok megoldást megenged, és nem tudok abban dönteni, hogy a Biza esetén melyik a helytálló.
1. Szóeleji /w/ > /b/ változással a németből. Ekkor gondolhatunk az wi(e)s/wies- kezdetű német nemet rövidített alakjára, beleértve a Wisent 'bölény' köznevet (ez utóbbiból származik -- a latinon keresztül -- az angol bison, szláv bizón stb. Lehet, hogy a név nem közvetlenül német, hanem a szláv formára megy vissza.)
2. Kiindulhatunk a szlovák bizam 'pézsmabunda' szóból, illetve annak előzményéből.
3. De tekinthetjük régi magyar személynévnek is, kiindulva a magyar bízik ige származékaiból is, pl bízó 'aki bízik' > Biza. Ezt erősíti a romános Bizeu névalak, amely egy magyar *Bízó-ból eredhet.
A szláv Bizek, Biziek, Bizik nevekre is igazak lehetnek a fentiek, és nem kizárt, hogy összefüggenek a Biza névvel. Dehogy melyik származik melyikből, azt nem tudom.
Hrncsár: Gyakori szlovák családnév. Pivovar 208-asbeli tippjei közül kettő áll: a Herencsár ennek a névnek a magyaros feloldása, a Gerencsér (> Gelencsér) pedig a délszláv változat magyarosodása (a szlovákban a XIII-XIV. sz-ban lett /h/ a /g/ hangból). A gerencsér egyébként magyar köznév is: a 'fazekas' mesterség egy régebbi neve. A Hrncsár családnév mögött az irodalmi szlovák hrnc^iar /hrncsjar/ 'fazekas' szó áll, amely a hrniec /hrnyec/ 'fazék' szó származéka. Ugyanez szerb-horvátul: grnc^ar 'fazekas' < grnac 'fazék'.
[Ugyanide tarozik a mostanság elhíresült Potter angol családnév: ennek jelentése is 'fazekas' és a pot 'fazék' szó származéka.]
----
> Apai nagyanyám családneve Rell volt, a család ősei Váckisújfaluról (Pest megye, volt váci járás) költöztek a falunkba. Állítólag "tót" származásúak voltak
Lehet is, meg nem tót származású, attól függ, milyen szinten nézzük a kérdést. A pilisi szlovákok közt gyakoriak pl. a Fuhl, a alinger stb. családnév. Ennek oka, hogy ezekban a falvakban német-szlovák vegyes betelepítések voltak, és idővel a szlovákok asszimilálták a helyi németeket. Így ezek a családok egyaránt nevezhetők szlovák és német származásúaknak. Apai nagyanyád családja is lehet ilyen szlovák-német kevert eredetű.
----
#205> [Futloch helynév] Egy régi legenda szerint ugyanis a termény egy részét itt rejtették el az adószedők elől.
Ekkor a n. Loch 'lyuk' szó is szóba jöhet az utótag eredeteként, utalhat arra a lyukra (vagyis veremre), amiben a takarmányt elrejtették. Figyelemmel kell ugyanakkor arra lenni, hogy sok helyi földrajzi név magyarázata népi etimológián nyugszik: az elfeledett eredetű névhez az azt magyarázó költött történetek járulnak. Tehát a fenti legenda lehet, hogy csak azért született, hogy a falusiak is a n. Futterloch 'terménygödör' kifejezéssel azonosíthassák a Futloch helynevet. Azaz, lehet, hogy tévút.
A román személynevekkel kapcsolatban meglehetősen kevés tudásalapom van. Így nem tudok abban dönteni, hogy a Hotoran / Hotaran név közvetlenül a hotar 'határ' szóból erede-e, avagy egy általad is jelzett helynévi áttéten keresztül (már ha jó ez az etimológia).
Engem azonban aggaszt az -u végződés hiánya, amelyet én -- lehet, hogy tévesen -- egy román névtől elvárnék. Azonban a név a romániai románok közt is előfordul, tehát nem foghatjuk rá, hogy a hangsúlytalan magánhangzó szláv vagy magyar környezet hatására kopott le. Számomra ez gyengíti az általam hozott etimológiát, és megnyugodnék, ha tudna valaki pár -an képzős, de -u nélküli román nevet analógiaként hozni.
Köszönöm az infót, aki a névtudományra adja a fejét, annak elengedhetetlen széles körű néprajzi tudás, többek közt az elfelejtett mesterségek és szerszámaiknak az ismerete.
Mivel én a nyelvtudomány egy más részéről kerültem ide a topikba, az ilyen jellegű felkészültségem hiányos.
