A pasimnak elmeséltem, hogy hazafeléjövet az egyik boltban találkoztam egy haverjával, akit hívtam, hogy jöjjön fel hozzánk, bár mondtam neki, hogy ő - a pasim- még nincs itthon...
És hozzátettem - a pasimnak mesélve-:
"Így még akármi is lehetett volna..."
Mire ő:
"Ja, kaptál volna tőlem két nagy marha pofont, bazmeg..."
Egy haverommal elindultunk bulizni, mivel a városban nem találtunk semmi épkézláb helyet, ahol jól éreztük volna magunkat ajánlotta a "törzshelyét"... egy night-klubbot. Gondoltam miért is ne!? Elég furán éreztem magam nő létemre egy ilyen helyen, de a kiváncsiságom erősebb volt, mintsem megfutamodjak. Az este fénypontja az volt, amikor úgy hajnal 3 óra felé FELMENTÜNK SZOBÁRA aludni... Jól ismeri a tulajt, úgyhogy ez nem volt probléma. Egészen 6-ig röhögtem a szitun. Ő azon röhögött, ahogy én röhögök. Másnapra izomláz lett a hasamba a nevetéstől. :)
Vasárnap az E kiállítás előtt felvonultak a sátras édességárusok. Törökméz, plariné, gumicukor stb. Ami a röhej tárgya volt: piros "kakasos nyalóka" alapanyagból formázott többféle méretű nyalóka falloszt is árultak!
:-)
Ezen:
Gyanítom többetmagammal író-olvasója vagyok a Gyerekkori félrehallásoknak...:-)
Ott van egy állat sirály kedvencem.
Emberünk írja, hogy gyerekkorában folyton elhúzták a templomba és mindenféle imákat kellett ám nyomnia. És az Üdvözlégy Mária malaszttal teljes cimű imát nem igazán értette (valljuk be nekünk felnőtt fejjel is gondot okozhat ez az egy sor :-) és szegény picifijú hosszú éveken át "értelmet adott" a dolognak a következőképpen:
Üdvözlégy Mária malacszar tejjel...
Hát ezen röhögök fel hangosan azóta is ha eszembejut...:-)))
Ma ültem az irodában. Nem volt benn az igazgazgató így én voltam a haljakend'. Egyszer csak kopogtatnak az ajtón. Olyan gyerekes kopogással. Benyitott egy olyan 7 éves fiúka. Mintha az "Indul a bakterházból" szalajtották volna. .... Ádám 2.a osztályos tanuló vagyok.-kezdte. Azt akarom mondani, hogy a ... tanító néni küldött mert rossz voltam az óráján.-mondta. Ezzel meghajolt, sarkon fordult és kiment. Mint aki jól végezte a dolgát. Annyira meglepődtem, hogy mire felfogtam mi történt a gyereknek se híre, se hamva nem volt. Mire visszamentem az asztalomhoz olyan jóízű nevethetnék tört rám, hogy már nem bírtam visszatartani. Aztán a szünetben megkeresett a tanárnő. Na, Ádám jelentkezett?-kérdezte. Elmeséltem neki az esetet. Kiderült, hogy kiküldte az óráról mert rosszalkodott. Azt mondta neki, mondja meg az ig. helyettes néninek, hogy rossz volt. Erre Ádámka bejött, elmondta, és kiment.
Háááát, nekem ezek közül egyik se tűnik túl viccesnek...
Én valamelyik nap egy spanyol csatornát néztem a TV-n, ahol a "Játék határok nélkül" mintájára két csapat vetélkedett egymással. Na, hát azon fetrengtem, ahogy jelmezben csetlettek-botlottak a futószalagon a játékosok... Elmondani nem lehet, látni kellett volna.
lent voltam győrben, ahol láttam egy két érdekes arcot, és az egyik gyereknek (huszonegynéhány éves) ilyen bumburnyák feje van, állandóan vigyorog, tánca robotmozgás. és hogy mesélték, hogy ment az utcán, és megállították ismeretlenek (!) és közölték, hogy ránéztek, és úgy döntöttek, hogy akkor most leosztanak neki 100, azaz egszáz kokit. meg is kapta, és kicsit agyrázkódással ment tovább.
másik, ismerősöm meséli, hogy volt egy kutyájuk, és hogy szerette amikor fiatal volt, a kutya mindenhova követte, az iskola előtt várta, a kuty neve Pajti (!) volt. És ennyire - annyira szerette, a szeme szinte könnybelábadt, és amikor feljött pstre, akkor elaltatták. persze szerették meg minden, csak hát Pajtinak mennie kellett.
Alppal volt egy csomó fölös energiánk, és nekiálltunk keggyózni. (ez a játszunkeggyót-ból származik, amolyan birkózásféle) Ilyenkor aztán úgy nagyon mélyről előjönnek a feszültségek, az érzelmek, és minden, ami amúgy csak csenben őrli az embert, és hatalmas nevetés formájában távozik. Utána meg jön a szerelmes összebújás...:))