Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Szakemberek véleménye szerint az őshonosak közötti C egy későbbi (második?) észak-ázsiai bevándorláés lenyomata.
A lényeg, hogy a mai napig is a kontinens legészaknyugatibb szegletében (Alaszka, Északnyugat-Kanada) élő népeknél a legmagasabb az aránya, onnan dél felé csökkenő tendenciát mutat.
Az alapszabálytól eltérően a Délnyugat-USÁ-ban élő apacsok között ismét magas (15%), de a kutatók szerint az apacsok ősei szintén Kanadából érkeztek, onnan vándoroltak le délre kb. Kr. u. 1.000 és 1.500 között.
A harmadik Y-haplo, amely az indián népességben a Q és az R1 mellett előfordul, az a C, azon belül is elsősorban a C-P39 (C2b1a1a).
Ennek a gyakorisági értékei odafönt a messze északon, az Alaszka belső területein és Kanada északnyugati részein élő, athabaszka nyelvű népcsoportok között a legmagasabbak:
pl. az Alaszka belső vidékein élő Tanana népnél 42 %, a kanadai Északnyugati Territóriumban élő Kutyaborda (Dogrib, saját nevükön Tlicho) népnél 33-35 %.
De más viszonylag északon fekvő népcsoportoknál is kimutatható a C, pl.:
Tlingit népcsoport: 18%.
Illetve sok algankin és sziú nyelvet beszélő csoportnál is megvan:
Algankinok átlagban: 8 % körül.
Sájenek: 16 %
Odzsibuák: 4 %.
Sziúk (azaz helyesebben dakoták és lakoták): 11 %
A déli athabaszka nyelvcsoportba tartozó apacsok között közel 15%, ugyanakkor legközelebbi nyelvi és kulturális rokonaik, a navahók között alig mutatható ki, ott csak 1 %.
Korlátozottan állnak rendelkezésre infók arról, hogy az amerikai őslakosok közötti R1 milyen szubkládokba tartozik.
Önkéntes észak-amerikai indián származású tesztelők által a netre felrakott nyilvános adatok szerint a nagy többségük a Q Y-haploba tartozik, az R1-be tartozók között viszont többségben vannak az R1b-M169 csoportba tartozók, amely ismereteim szerint dominánsan nyugat- és közép-európai elterjedtségű haplocsoport, azon kívül a baskírokban és az örményekben fordul még elő nagyobb arányban.
De R1a-s indiánok is vannak, szóval eléggé kusza a kép...
Mellesleg megoszlik a szakértők véleménye is: sokan a mai napig azon a véleményen vannak, hogy az R1 Y-haplo Kolombusz utáni keveredések eredménye az indiánok között.
Szakemberek (?) térképre vitték az R1 indián törzsek közötti gyakoriságát.
A legmagasabb értékek a Nagy Tavak északnyugati medencéjében vannak, onnan kezdve nyugat és délnyugat felé koncentrikusan csökkenő értékek.
Mondjuk ezzel nem tudom, hogy mennyivel vagyunk előrébb.
Hacsak nem annyival, hogy az R1 valahol a Hudson-öböl és a Nagy Tavak közötti részen keveredhetett bele az indiánok génkészletébe.
Ennek azonban némileg ellentmond, hogy egyes délkeleti törzsek - pl. a csirokik és a szeminólok - között is magas az R1, akiknek az ősei soha nem jártak annyira fönt északon, mint a Tavak vidéke.
De hát én úgy tudom, hogy volt egy állandó viking telep Új-Foundlandon, igaz, hogy aránylag rövid ideig, talán 20-30 évig állhatott fönt.
Egy L'Anse aux Meadows nevű település környékén a régészek megtalálták a romjait.
Nem tudni biztosan, hogy miért hagyták el.
Az egyik változat szerint az indiánok végeztek velük.
Hiába voltak a vikingeknek sokkal jobb, acélból készült fegyvereik, az itteni vikingek nagyon kevesen lehettek, a sokszoros számbeli túlerőben lévő indián harcosok végezhettek velük.
Egy másik elképzelés szerint önként adták fel a telepet ismeretlen okból.
Különben fura hogy nem hoztak létre állandó telepeket a vikingek a területen, gazdaságilag megérte volna az ott található fa miatt, vsz túl kevesen lehettek a grönlandi vikingek ehhez, az indiánok nem jelenthettek volna gondot, a vikingek jobbak voltak katonailag és egy szigeten is csinálhattak volna ilyen telepet.
Vasérc keresésben gondolom nem hátrány, ha pár hónap helyett majd egész évben végezhető, valamint a hegyek egy jó része nem áll állandó hótakaró alatt. S ennek ellenére, az ő még Kolumbusz előtti ottjártuk nyomai a legegyértelműbbek. :)
És a még Kolumbusz előtt netán arra keveredő "fehér ember" (föníciai/pun, görög, római, mór, portugál, ír, pikt, mittomén) közül soha senki ne tudta volna, pedig állítólag annyian és annyiszor voltak arra, hogy komoly génanyagot volt módjuk keverni a különböző indián törzsekbe, ráadásul többfelé is? :)
(A vikingek is tudták, de a vikingek által általunk tudottan elért területeken a mindent fedő vastag hótakaró az ő dolgukat tényleg megnehezítette.)
Mindent ami a természetben található egy embernek fel kellett ismernie, hogy mire használható! Ahol nem volt ilyen ember, ott vagy kihasználatlanul maradt az lehetőség, ,vagy másoktól tanulták el!
Nem volt ez másként É-Amerika vas ércet illetően sem. A vas meteoritokat is fel kellett tudni ismerni, hogy mire valók lehetnek.
S - legalábbis tudomásom szerint - rézművességnek sincs nyoma arra, pedig az azért egyszerűbb. Pedig az USA-ban még termésréz is jócskán akad. S a hajósok ismerték a rezet is, ha másért nem, a bronz miatt, ami jóval tengerállóbb a vasnál, ezért aztán elterjedten használták a hajókon. (A bronz persze már bonyibb történet, az ón ritkább is mint a réz, s a bronz előállítás "drága" is.)
Más: Hogy az USA-ban mennyi a meteoritvas, s hol, merre található - bányászható vasérc az pl. a Felső-tónál, nem kevés -, arról nincs háttérinfóm, nem értek hozzá, de Szibériában tudomásom szerint rendszeresen használt vas_alapanyag volt, mert igen jó minőségűnek tartották. Meg pl. Japánban is.
Szóval, nem kell, hogy minden valahogy átkerült hajó után vasipari dömping induljon meg, de hogy egyetlen egy után se, soha, sehol,semmi, az - szerintem legalábbis - fura. Egy-két kovács/fegyverkovács eléggé valószínűsíthetően csak-csak átkerült. Főleg, ha épp egy hadihajó keveredett oda.
A hajósok nem bányászok, kohászok voltak, a vaskorban s utána sem ismerte mindenki vasércekből a vas előállításának módját! Ráadásul az arannyal s más fémekkel ellentétben a vas előállítási hő igénye sokkal magasabb. Arról már nem is beszélve, hogy mig az arany pl. termésarany (érc vagy por, apró rögök) formájában tisztán is előfordul a természetben, a vas meg vastartalmú ásványokban, kőzetekben, s elég alacsony mértékben.
szóval ha valaki sok pénzzel és idővel rendelkezik és érdekli hogy mondjuk az anyai nagyapja apai ősei hol éltek, megkeresi annak a férfi ági férfi rokonai közül valamelyiket és rábeszéli a Big Y-ra és kifizeti neki, aztán ha mondjuk érdekli az anyai nagyanyja apjának származása ott megismétli ezt és így tovább
A Big Y csak az apai őst nézi, az apa apjának apját és így tovább a biológiai Ádámig, az autoszomális néz papíron minden őst, de ez inkább az USA tesztelőknek jó, akinek általában fogalmuk sincs honnan jöttek az őseik, akkora keveredés volt, nem igazán alkalmas pontos származás megállapítására, csak földrajzi régiókat ad meg.
Kelta, germán és nyugati szláv őseim lehetnek főleg, de nagyobb időtávlatban nem zárható ki 1-1 délszláv és pontuszi sztyeppvidéki szkíto-szarmata felmenő sem. :-) No meg persze erdős sztyeppi déli ugor sem. :-)
Esetleg egy-egy római-latin szál sem. :-) Néha-nhja mintha éreznék némi igen távoli spanyol vagy portugál rokonságot is, főleg ha Julio Iglesiast vagy Cristina Brancot hallgatok a youtube-on. :-)
Persze lehet, hogy tényleg meg kellene csináltatnom a vizsgálatot...
"hanem a transzatlanti útvonalon, vélhetően több hullámban, amelyben a Kolombusz utáni nyugat-európai telepesek csak a legutolsó hullámot alkották"
De akkor miért nem ismerték az őket beolvasztó, a genetikai örökségüket tovább vivő indián törzsek a vasat?
Az USA területén bőven vannak tájegységek, ahol szén és vasérc is viszonylag egyszerűen található, ill. elég a vasérc, lévén az európaiak - de gondolom, a főníciaiak is ugyanígy - igencsak régóta ismerték a faszenet. Azaz, lehet, hogy leginkább mégis csak Kolumbusz utániak az észlelt genetikai behatások. (Kellene jónéhány lelet, egyértelműen "Kolumbusz előtt" elhunyt indán génvizsgálata az USA különböző szegleteiből.)
Kíváncsi lennék neked mit hozna ki a Big Y, milyen rokonságot :) Rengeteg lehetőség van, sok haplocsoport van Németországban, őskori vadászok, neolitikus földművesek, bronzkori indoeurópaiak, kelták, rómaiak, germánok mind ott hagyták a genetikai nyomukat.
Furcsán fog hangzani, de a genetikai kutatások még mindig csak a kezdeti stádiumban járnak, csak néhány éve vannak olyan eljárások amikkel részletesebb eredményt lehet kinyerni a régészeti feltárások csontvázaiból. Igazából még a férfiági leszármazás kiderítésének legjobb módszerre a Big Y is csak néhány éves és nagyon kevesen teszteltek még vele, nagyon az elején jár még az is, 10-20 év múlva lesznek normálisabb genetikai családfák.
A dél-amerikai indiánok között is előfordul az R1 Y-haplo, de ott csak átlagban olyan 4 % körül, azt simán rá lehet fogni a spanyolokra, portugálokra meg más nyugat-európai (atlantikus) kalandorokra és gyarmatosítókra.
Az észak-amerikai őslakosok között viszont átlagosan számítva 12,5 %, az USA-beliek között pedig egyenesen 22%.
Egyes törzseknél pedig megközelíti az 50%-ot, ami nagyjából a svájciak, északolaszok és németek hasonló adatának felel meg...
Nyilván más a szubkládok eloszlása.
Minél mélyebbre le kellene menni a szubkládok szintjén, hogy biztosabbat lehessen mondani, de nekem van egy olyan megérzésem, hogy az R1 nem a Bering-szoroson át került be az Újvilágba, hanem a transzatlanti útvonalon, vélhetően több hullámban, amelyben a Kolombusz utáni nyugat-európai telepesek csak a legutolsó hullámot alkották.
Mindez persze ez csak egy egyelőre nagyon gyönge lábakon álló feltételezés, a jelenleginél sokkal több és mélyebb genetikai adatra lenne szükség az indiánok különböző csoportjaiból, hogy biztosabbat lehessen állítani.
