Jó kérdés , talán mert nem akarta szétverni a parlamentáris demokráciát ... de ugye a kérdés a fidesz szerepe , a puccsal ők jutottak volna hatalomra és ők a titokgazdák már tíz éve .
Meg tudná nekem mondani valaki, hogy hívják azt a barmot, aki teljes átéléssel szövegeli be a társadalmi célú hirdetésnek csúfolt propagandaanyagokat a TV-ben? Ezeket, a "Magyarország megnyerte az első csatát a koronavírussal szemben", meg a "megüzentük a brüsszeli bürokratáknak".
Mert - ellentétben azzal amit az ellenzék mond - jogállam van. Nem pedig népbíróság. Az baloldali találmány. Ha nem sikerül bűncselekményt bizonyítani, nincs ítélet.
Akkor gondold végig józan paraszti ésszel : mi érdeke lehet a fidesznek , hogy titkosítva legyen a 2006-os zavargás kirobbantóinak a neve , ha nem ők lettek volna a háttérben ?
Semmit se tudok arról, hogy mi volt titkosítva. Tegyük fel, így igaz. Ez esetben a Fidesz hatalomra kerülése _előtt_ miért titkosították?! Gyurcsány nem akarta, hogy kiderüljön a gaz fideszes ármány, vagy mi?
A fidesz hatalomra kerülése után minden titkosítva maradt a 2006-os zavargásokról . Vajon miért érdeke a fidesznek a zavargások szervezőinek és kivitelezőinek a rejtegetése ? Erre válaszolj ...
Egyike a közkeletű, axiomaként kezelt ellenzéki hazugságoknak. A rádiót nem a fidesz foglalta el, nem is állt melléjük. Gyurcsány elemi érdeke volt, hogy összemossa az erőszakos tüntetőket a fidesszel. Rendőri erőszakot is bevetett ennek érdekében, ezzel olyan szégyenletes tettet elkövetve, amivel képtelenek az ellenzékiek szembenézni.
Előszöris szögezzük le: a szerkesztőség vezetői nem hülyék, nem értettek félre ártatlan javaslatokat. Felelős vezető ilyenkor nem is folyamodat más megoldáshoz, mint a nyilvánossághoz. Ha valakit érdemes hibáztatni, hát a korábbi főszerkesztőket, akik szó nélkül sétáltak el, amikor a szerkesztőségüket támadás érte. (Igen, jól sejtitek: leszarom az állítólagos lakáshiteleiket, személyes terveiket stb.)
Egy főszerkesztő – bármely szerkesztő, újságíró – nem a tulajdonossal kell lojális legyen, hanem a szerkesztőséggel. Amelyik tulajdonos ezt nem érti vagy nem ért egyet, az önmagában veszélyt jelent a lap működésére.
Ha a tulajdonos egy kivételesen nehéz helyzetben elővezet egy ötletet, amely felszámolná a szerkesztőséget mint egységet, semmi csodálkoznivalója nincs azon, hogy az újságírók, akiknek csakis kötelékben van automomiája, rúgva-karmolva tiltakoznak, és egy puszta nyugi-nyugitól nem hagy alább a gyanakvásuk. Amikor egy szerkesztőség felett évek óta lebeg Damoklész kardja egy sokszorosan is bizonyítottan elnyomó rezsimben, amely számos másik független médiát kicsinált már, mindig üzleti okora hivatkozva, akkor meg az a csoda, hogy eddig megőrizték a hidegvérüket."
A NER sikerének egyik kulcsa éppen az, hogy messze túl sokáig ülünk nyugodtan – sokszor addig, amikor már nem maradt hová menekülni. Én most is arra biztatok mindenkit, hogy minél előbb kapja fel a vizet, ne várjon a huszadik-harmincadik-hetvenedik bizonyítékra, mire hajlandó belátni, hogy veszélyben van és cselekednie kell.
Ez a rezsim az első néhány évében csinált egy kidűlt-bedűlt alaptörvényt amelyről senkivel nem egyeztetett; egy médiatörvényt, ami annyira gáz volt, hogy Brüsszelbe kamu fordítást küldtek róla; majd úgy felvizezte az amúgy is butított munka törvénykönyvét, hogy már tablettás fröccs se maradt belőle. Hamarosan kicsinálta az Origót – a német tulajdonú Telekom készséges közreműködésével. Kicsivel később a Népszabadságot túrták le ukkmukkfukk a föld színéről. Mindig akadt valamilyen látszólag piaci alapú humbug, megváltozott médiafogyasztási szokásokról, integrációról meg hasonló baromságokról. Könnyebb esetek is voltak persze: számos lap és rádió maga húzta le a rolót mikor ellehetetlenült, illetve amikor a tulajdonosa bemondta a játék végét. Megint más szerkesztőségeket egyszerűen csak átkalibráltak, kádercserékkel, stratégiai kirúgásokkal.
Hát mire kellett volna várnia az Indexeseknek? Konkrét vörös telefonra a főszerkesztő asztalán? A végkielégítéseikre? Vagy egy költőibb pillanatra amikor egyesével lehet elkullogni, feltűnés nélkül?