SULYOK, Vince : Versek ANYANYELVEM MARADÉK SZAVAI A szavak, anyanyelvem maradék szavai – miért őrködöm oly féltőn fölöttük továbbra is, hisz fél százada már, hogy a sors kitépte gyökerüket a szülőfölből, s ami élve maradt közülük, dugdostam mindegyiket sietve az idegen földbe, idegen északi kertem hideg talajába. Egyikük-másikuk készségesen gyökeret eresztett az új helyben is, ágakat-leveleket az északi tavaszban is, s hoztak gyümölcsöket is, bár másmilyeneket, mint aminőkről egykor álmodtam. Vitathatatlan mégis rokoni eredetük, egymáshoztartozásuk, bár vannak, kik létjogsulságukat kétségbe vonnák esetleges idegenes szófűzésük, szókincsük, ritmusuk miatt. Én azonban tovább gondozom és ápolom őket, mintha a létük tőlem függene, mert létük valóban csak tőlem függ. Ügyelek is rájuk nappal-éjjel, s arra is, hogy másokéival ne nagyon keveredjenek, mert ezek a szavak az én anyanyelvem maradék szavai, anyámtól örököltem őket, apámtól, falumtól, hazámtól s a hazám költőitől és pásztoraitól. Azóta velem korosodnak és kopnak. És most már örökjogon enyémek. Hazámból csak ők maradtak velem. Hazámból csak ők jöttek el velem. S halálunkban is egyek maradunk.
Aranyos kupolájú új templomot rakok a porszemekből és oltárterítőnek elterítem benne a rengő mezőket, mikre varázsló újjam rászövi a búzakeresztek arany testét, és síkját annak a földnek, ahol ma, holnap s mindörökké csak a kék Duna lesz ünnepi orgonája a por temploma zsolgározóinak.
DELEJ
Csudadolgot látnak még az egek egykor, ha a dombokat itt egyszer kivilágítom majd új tüzekkel, holt hamuk helyére melegséget hozok. Bámuló szemekkel jönnek az emberek, lejönnek ragyogni oda a csillagok, s jövendő sorsunkat megtárgyaljuk végre. Sámán leszek én ott, aki táncnak ered, aki csillagoknak pergeti a dobot.
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk, messzi út porából köpönyeget veszünk... Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta. Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe! Sokszázéves Nagypénteknek soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk, másik napon Judás vagyunk, kakasszónál Péter vagyunk. Átokverte, szerencsétlen nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára hurcoljuk a keresztfákat. mindég kettőt, soh'se hármat. Egyet felállítunk jobbról, egyet felállítunk balról, s amiként a világ halad: egyszer jobbról, egyszer balról fölhúzzuk rá a latrokat. Kurucokat, labancokat, közülünk a legjobbakat, mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik, mint ki dolgát jól végezte: Nagypéntektől Nagypéntekig térdelünk a kereszt alatt húsvéti csodára lesve. Egyszer a jobbszélső alatt, másszor a balszélső alatt, éppen csak hogy a középső, az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül, nem térdel ott senki, senki. A mi magyar Nagypéntekünk évszázadok sora óta évszázadok sora óta ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe, idegen föld csavargója, pásztortalan jószág-féle. Tamással hitetlenkedő, kakasszóra péterkedő, judáscsókkal kereskedő. Soha-soha békességgel Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én. Én vagyok fönt? Bujdosol Te. Egynek közülünk az útja mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta, hogy elmegyünk, el-elmegyünk, messzi nagy útakra megyünk. Messzi nagy útak porából bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben, sok-sok súlyos köpönyegben bizony pajtás, mondom Néked: rendre, rendre mind elveszünk.
A következő palindrom-sor azért érdekes, mert a többjegyű betűk visszafelé olvasva is tökéletesen illeszkednek és a terjedelme már meghaladja az 1100 karaktert is, a szerzője Szabó Tibor:
Adoma: Ki ég, iskolát nem alkot ám az s alávalót ró bitóba zsarnoki X- el, aláz. A tagom is előttem lelé. Finom édes a hosszú zsineg, ígér, költ oda ki tehetség? Ő? Hörögését, á, népének, ó, soha s cserevallás él. Ezek, Előd, Demeter, Géza, oguz, a hősök, Kürt- ős emleget, eb amit oda írtak. A rege majd a menedék alatt áll és Emesét nem adja már. S ím aha, régi ikonra szótárát íratja, ró. Rokkanó haza levén élő komor máz s a számadót sommás igém ad. Ó, Marót alatt ölt az orosz s éledne, retteg nőd. Öreged ír. E dühös költő szeme réved, noha rémes, amit ima sem ér a hon, de vérem ez s ötlök s ő hű, de rideg erő döngette. Rend, e lész, sorozat, lőtt a lator amoda még is. Ám most óda mázsa szám. Romok ölén ével az, a Hon! Akkor, ó, rajta rí, tár át, ó, zsarnoki, ígér a hamis rá, majd a mentése. Mesél . Láttalak, édenem adja meg e rakat riadót? Ima? Beteg elme s ő trükkös, ő hazug Ó, az égre te! Meddő! Lekezel és áll. A veres csahosok! E népén át és égő röhögés, tehetik, adót lök rég. Igen is zúz s soha se démoni. Félelmet? Tőle? Simogat az ál. A lexikonra Szabó Tibortól a válasz. A mátok, lamentálók s igéik amoda.- . Szabó Tibor (madera) 2008. december 27. 1130 karakter
az első a Melyik a leghosszabb magyar szó, a második a Magyar nyelvű palindromok oldal.
Julia szép leàny egykoron kimöne Buzaviràg szödni a buzamezöbe, Buzaviràg szödni, koszoruba kötni, Koszoruba kötni, magàt ott mulatni. Föl is föltekinte a magas Egekbe, Egy szép gyalog ösvény hàt ott jödögél le. Azon eröszködék fodor fejér bàràny, A Napot s a Hòdat szarva között hozvàn; A fényes csillagot a homlokàn hozta, Két szép arany perec aj! a két szarvàba, Aj! a két oldalàn két szép égö gyertya; Mennyi szöre szàla, annyi csillag rajta.
(magyaràzata Magyar A.: Az ösmüveltség c. müvében)
:-) Gondoltam, hogy végre elrendezödött a problémàm és megujult erôvel visszatérhetek a forumra, s erre paff! most kiderült egy még nagyobb gond, törhetem a fejem a megoldàson. Ugyhogy megint "elhagylak" benneteket, fiuk! :-(
egykori ISZ szotöböl kellett szàrmazzon ISZIK igénk is, amelynek <inni> alakja is csak kiejtésbeli kopàs àltal alakult <iszni>-böl. Különösen föltünö tehàt az oly sok <isz> kezdetü folyonév:
...egyrészt a T-isz-a is analóg, másrészt a régi kuplé: "...itt eszve lesz, és iszva lesz..."
Egyszer fölhoztad, hogy a magyar SÌ és a nem magyar SCI szavak közül melyik lehet az eredeti. Akkor nem tudtam hirtelen megtalàlni, hogy hol olvastam erröl Magyar Adorjàn könyvében, s most akadtam rà véletlenül. Ime:
"...Mint minden földmüvelö népnél, ugy a szemeréknél is természetesen nagy szerepet jàtszott a viz is...A viz jellemzô mozgàsa a folyàs és a hullàmzàs. A kifolyàst kifejezö szo a szemeréknél az S vagy SZ hang volt, éspedig különösen az I magànhangzoval egyesitve. SIÒ a neve nàlunk ma is a Balaton lefolyàsàt képezö folyocskànak, amely név értelme nem is màs, mint folyo. Olaszul SCIA (sia, hosszu i-vel) a neve a vizen egy ideig làtszo azon csiknak, amely a halado hajo utàn marad. Vilàgos, hogy ezen SÌ szavunkkal függenek össze SIKLIK, SIMA, és SIET szavaink, valamint az olasz SCIVOLA (sivola)= siklik szo is. Hogy a hòtalpak SÌ neve is ösnyelvünkböl, illetve egy <si>= csuszik szobol szàrmazik, màr csak azért is bizonyos, mert hiszen ismeretes, hogy magàt a sit is màs népek a mi lapp és finn rokonnépeinktöl vették àt. Egyébként is finnül <suju>= halad, folyik, amely szonak valamely északi rokonnnépünk nyelvében bizonyàra van <siju> kiejtése is. Ezen SÌ folyàst, csuszàst jelentö szotövünknek megforditott kiejtése IS vagy ISZ és ime ISZKOL is nyelvünkben SIetést jelent, viszont tàjszolàsokban ma is ISZANKOL= csuszkàl, ugy sejthetö, miszerint SZÀN, SZÀNKO szavaink hangozhattak ISZÀN, ISZÀNKO-nak is. Viszont kétségtelen, hogy a folyàst és a vizet megnevezö egykori ISZ szotöböl kellett szàrmazzon ISZIK igénk is, amelynek <inni> alakja is csak kiejtésbeli kopàs àltal alakult <iszni>-böl. Különösen föltünö tehàt az oly sok <isz> kezdetü folyonév: Iser - folyo Cseho-ban; Isere - a Rhone mellékfolyoja; Isar - az Duna mellékf.;Isle - f. Fr.o-ban; Iszli - f. Marokkoban; Isel f. Poroszo-ban; Yssel - több f; patak, csat. Németalföldön; Ischl - a Szt. Wolfgang to lefolyàsa Ausztriàban; Isel - f. Tirolban; Isz - a Kàma mellékf. oroszo-ban;Iza - - a Tisza mellékf.; Iszma - f. a zürjének földjén Oroszo-ban; Iszmenosz - f. Görögo-ban; Izim - màs néven Izel, az Irtisz mellékf. Azsiàban: Iszker - a Duna m.f. Bolgàro-ban; Isonzo - f. Olaszo-ban; Iszter - vagy Istrosz, a Duna régi nevei; Isenbach - f; Ausztriàban; Isena - a mai Eis régi neve Ausztriàban. A nyelvészek és néprajztudosok elött ismeretes a folyonevek nagy àllandosàga; ez is annak egyik bizonyitéka tehàt, hogy Euràzsia és Eszak-Afrika legrégibb lakoi ösnépeink voltak..."
Érzékszerveim tökéletlensége, innen s túl jut kifejezésre benned, engem szülő matéria.
S számomra minden út, innen, s túl közé fúl,
köröttem a még ismerhetetlen ősanya törnyosul."
Ez az idézet számotokra számít, mert anya és anyag. Mater és matéria......
Közös szókapcsolat, két "teljesen" (eltérők a mamák, mom, mother, mutter???) más nyelv között.
Érdekes, hogy a mai etimolyológia mószertana szétcincálja a kultúrnyelvek (de az abaroginálisokét is) közös forrását, (hangmegfelelősdiznek) melyhez a magyar áll (szerintem) a legközelb.
Az osztás az meg fosztás. (Mennyi gondom van a kerekítésekkel és az irracionális, vagy végeten tizedesjegyű számokkal, pl. 10/3)
Na már most, a magyar nyelv egy hangzó ősbiblia telis-tele potenciális igazságmegfejtésekkel. De melyik nyelv nem az, mégha Bábel óta szét is cincálódtak, kivéve a magjar!?
Számmal viszem, de számonkéred. S én elszámolok, miközben megszámolod...... Eg(g)yet egyél!
szám..... szumma ....... some .....
sum
c.1290, "quantity or amount of money," from Anglo-Fr. and O.Fr. summe (13c.), from L. summa "total number, whole, essence, gist," noun use of fem. of summus "highest," from PIE *sup-mos-, from base *uper "over" (see super-). The sense development from "highest" to "total number" is probably via the Roman custom of adding up a stack of figures from the bottom and writing the sum at the top, rather than at the bottom as we do now (cf. the bottom line). Meaning "total number of anything" is recorded from c.1374. Meaning "essence of a writing or speech" also is attested from c.1374. The verb is attested from c.1300; meaning "briefly state the substance of" (now usually with up) is first recorded 1621. Sum-total is attested from c.1395, from M.L. summa totalis.
some
O.E. sum "some," from P.Gmc. *sumas (cf. O.S., O.Fris., O.H.G. sum, O.N. sumr, Goth. sums), from PIE base *sem- "one, as one" (cf. Skt. samah "even, level, similar, identical;" Gk. hamo-; see same).
"The word has had greater currency in English than in the other Teutonic languages, in some of which it is now restricted to dialect use, or represented only by derivatives or compounds, as WFris. sommige, somlike, Du. sommige (also somtiids, sommijlen 'sometimes'), LG sömige (G. dial. summige)." [OED]
Meaning "remarkable" is attested from 1808, Amer.Eng. colloquial. A possessive form is attested from 1565, but always was rare. Many combination forms (somewhat, sometime, somewhere) were in M.E. but often written as two words till 17-19c.; somehow is from 1664 (first attested in phrase somehow or other); something once was very common as an adv. (cf. something like). Somebody in the sense of "important person" dates from 1566. Somewhen is rare and since 19c. used almost exclusively in combination with more common compounds. Get some "have sexual intercourse" is attested 1899 in a quote attributed to Abe Lincoln from c.1840.
Summázzuk össze a lényeget!! (Sumákoljunk a szummákkal, szumma-szummárum, szamarakkal....)
(Ami régen mint ma, s mi ma aképpen régen ........ pénztárnál pl.)
Ha "pörgést" akarsz, nézd meg a Magyarulez rovatot. Azok az'tán "pörögnek" a semmiben igazán. Itten csak beszélgetünk-írásban-de jól. Egyfajta szellemi kávéház.
Végre egy ùj làtogatò! Isten hozott! (mondanàm, ha...)
Hogy miért nem pörögnek?
Részemröl azért nehéz, mert külföldön élek, s nem nagyon van magyar irodalmam. A forumozòk nagy része messzire elkerüli az Alternativ elméleteket, mert azt hiszi, hogy a hivatalos tézisek jobban fedik az igazsàgot...:-( A magyar nyelvvel kapcsolatos témàkkal még kevesebben foglalkoznak, a többiek nincsenek tudatàban, hogy anyanyelvük mekkora kincs. Aki pedig tudatàban van ennek, azt ellàtjàk "magyarkodò" cimkével, ami meg a befolyàsolhatò olvasòkat riasztja el. Voilà, néhàny ötlet a kérdésedre.
De ha màr idetévedtél, akkor remélem szàmithatunk Ràd, hogy "pörgeted" a témàkat!
Ide minden jöhet, ami a magyar nyelvvel kapcsolatos!
(Nem lehet mindig halàl komolynak lenni, ahogy soknevü szeretné, s amiért egymàs utàn zavar ki minden olvtàrsat a topikjaibol. A végén egyedül marad önmagàval...:-)
