Gondolom nem kell bemutatnom őket, az első magyar női MTB csapatról van szó. Ide írhattok, ha bármilyen kérdésetek van a csapattagok felé, szeretnétek csatlakozni, vagy "csajos" bringa építéséhez, lányok véleményére vagytok kiváncsiak.
Na akkor egy kicsit hosszabb lélegzetű CR beszámoló hazatértem alkalmából: Costa Rica Közép- és Dél-Amerika egyik leggazdagabb országa, a GDP-t tekintve Panama és Guanacaste előzi meg. Persze az életszínvonal még így is sokkal alacsonyabb a magyarénál. Szegénység van, de nyomor, éhezés nincs, sokkal kevesebb csövest látni, mint itthon, vagy akár az amerikai nagyvárosokban. Reggel, mint minden rendes helyen az emberek dolgozni, tanulni indulnak, nem a házuk előtt bandáznak, mint a harlemiek és a szicíliaiak :) Csak úgy példaként: a sofőr srác, aki két napon át kísérte bringás portyázásainkat, a két napra összesen kb 5000 Ft-ot kapott, és ő a jobban fizetettek közé tartozik. Igaz, kb mindent fél-, vagy harmadáron vehetsz az itthon megszokotthoz képest. Az emberek többsége iskolázott, rengeteg a diplomás, és a legalább középfokú végzettségű. Ennek ellenére nem sokan beszélnek jól külföldiül. Nem, indiánt alig látni, Costa Rica latin ország, a lakosság nagyrészre spanyol ajkú, gondolom a területet meghódító spanyol népbe beleolvadt az őslakosság. A teljes népesség mintegy 4,3 millió lakos, amiből kb 1 millió !!! a nikaraguai bevándorló. Ez a bevándorlási hullám az utóbbi évtizedben indult, munka és jobb élet reményében költöznek át a szomszédok. Persze nem mindenkinek jöttek be a száőmításai, így az utóbbi pár évben a városokban megsokszorozódott a bűnözés. San Joséban minden ház inkább börtönre, vagy erődre hasonlít, majd ha fent lesz a galéria meglátjátok. Bűnözés alatt a betöréseket, lopást, autófeltörést, zsebtolvajlást értsétek, az erőszakos bűncselekmények, támadások nem jellemzőek. Az ország természeti értékei lenyűgözőek, az ember által létrehozott Costa Rica viszont borzalmas. A főváros nem más, mint betonból és hullámlemezekből összetákolt házfélék dzsungele, ahol üdítő színfolt egy-egy régebben épített európai stílusú épület. Az utcanévtáblák és iránymutatók szinte teljes hiányában kétlem, hogy bárki, aki még nem töltött el huzamosabb időt San Joséban ne vesztené el a fonalat öt perc autózás után. Országutak vannak, gyakorlatilag minden településre el lehet jutni rossz, vagy rosszabb utakon, de a kivitelezés... Képzeld el, hogy mész egy kétszer három sávos autópályafélén. Beérsz a városba, leszűkül két sávra. Majd egyre. Egy egyirányú egysávos utcában mész, és elvileg az a főút. A Costa Ricára annyira jellemző lazaság a vezetésben is megnyilvánul. A helyiek szeretnek gyorsan menni, kicsit streetracing fílingje van a városnak, van is elég sok felsufnituningolt verda (25 éves Datsun, rohadó kipufogóval, de neonnal keretezett rendszámtáblával - igaz a komolyabb streetracerek inkább leveszik a rendszámot). Ennek ellenére senki nem akarja letolni a másikat, figyelnek egymásra az emberek (legalábbis a többi autóra). Viszont ez egy hegyvidéki ország, és mindenki ott előz, ahol jól esik. Magyarul bármelyik beláthatatlan kanyarba simán belemennek. Feltehetőleg ennek köszönhető, hogy a legtrendibb halálozási ok a közlekedési baleset. Hullanak, mint a legyek. A Trans-Atlantic Highwayen (mókás név egy két sávos útnak) két alkalommal autóztunk, mindekét alkalommal láttunk balesetet.
Na megyek aludni, mert a hosszú repülőút után nagyon punnyadt vagyok. Nati hétfőn jön, utánna mehet a tali.
Sajna csak most keveredtem újra a gép elé, így csak most láttam, hogy írtál. Végül Cserepeskői-barlangban aludtunk első este és Bánkúton a síházban a másodikon, klassz időnk volt, akkor még nem volt hó.
Zed: Köszi a beszámolókat, alig várom a fotókat. Arra indián emberek laknak, vagy olyanok mint mi? És az életszinvonal milyen?
Mi az idén is a HHH-en kezdtük az évet, lelkesen szurkoltunk azoknak az elvetemülteknek, akik már nem bírták tovább a szobában tartani a bringákat és elindultak az év első versenyén. Gratulálok is ezért nekik.
Harang persze megint átmulatott éjszaka után egyedül rendezte meg a versenyt. Azt mondja már bevehetnék a verseny naptárba is, mert több mint 100-an indultak el. Szerintem tök jó pálya volt kijelölve, jó nehéz, legalábbis én nem bírtam volna.
Szóval a résztvevőknek minden elismerésem.
Néhány virággal is találkoztam, de ők is csak nézelődtek.
Update: ket napot tekertunk San Jose kornyeken, a La Ruta forendezojevel. A terep nagyon jo, most viszonylag szaraz. Ma majdnem sikerult feltekerni az Irazura, ami a legmagasabb vulkan az orszagban, 3400 m korul van. Mi ugy 3000-ig jutottunk, de ido hianyaban visszafordultunk. Sebaj, 2000 m szint nem rossz decemberben, raadasul azokkal a gepekkel, mit kaptunk: Kona Kula Deluxe vaz, de 7 sebesseges rendszerrel, ahol hatul 26-os a legnagyobb lanckerek, elol meg 24 a legkisebb. Olyan feeling, mintha nem lenne kistanyerom egy olyan orszagban, ami tele van k.. meredek emelkedokkel. A fekbowdenek letapadnak, a gumik total slickre vannak koptatva, egyebkent is valami noname kaka. Raadasul nekem kicsi is volt a gep. Ehhez kepest sajat bajkkal csak ugy repultem volna felfele. Amugy itt rengeteg bringas van, egy maratonon 2500-3000 ember indul. Az orszaguti elet is eleg szep, pedig az utak nem eppen irigylesre meltoak. Szoval igy telnek napjaink. Minden topiclakonak BUEK!!!
Helyzetjelentes: visszatertunk Dominicalbol San Joseba. Az ut gyonyoru, magas at kell vagni a hegyeken, az orszagut 3000 m fole megy! Hihetetlen latvany volt ugy autozni a szerpentinen, hogy osszefuggo felhotakaro volt, de nem felettunk, hanem alattunk!!! Felettunk pedig a szikrazoan kek eg. Meg persze a 30 fokos oceanpart utan egy ujjatlan poloban kiszallni az autobol a 16 fokos hegyi levegon is megrazo. Persze meg az is dogmeleg a hazai klimahoz kepest :)
Nem tudom emlekeztek-e Spielberg egyik elso filmjere, a parbajra. Na odafele es most visszafele is volt ilyen elmenyunk, gondoltuk is, leforgathatnank a masodik reszt. Toyota Hiace kontra csoros Mack, vagy Freightliner. Hihetetlen, de ide kerultek az USA-ban a 70-es, 80-as evekben hasznalt csoros oriasok, amiknek olyan a hangja, ha moged kerul, mint egy merges dizelmozdonynak. De amikor harminc centire van a hatso ablaktol es turaztatja a gepet, vagy nyomja a dudat, az legalabb olyan adrenalintermelo, egy meredek singletrack lefele agyagos sarban.
A, csak beultunk a palmahazba itt az allatkertben es kozben azt halucinaljuk, hogy koszt arikan vagyunk. Egyebkent a dzsurasszik park is majdnem bejott, innen kb 500 km-re az Isla del Cocon forgattak.
Era, azert nem olyan rossz a helyzet, fotos szemmel pedig a bazi nagy bogarak is erdekesek lehetnek.
Trailriderék valahol a világ másik felén vannak. Amerika alján valamerre.
Zed: Mikor ilyeneket olvasok, hálát adok a sorsnak, hogy ilyen kellemes, biztonságos részére születtem a világnak, mint a Kárpát medence.
Aki nem olvasta a Bikemag Bringás lányok fórumán, ide is beírom, hogy péntekre Paullal tésztapartit szervezünk hozzánk. Beszélgetés, képnézegetés, tészta és teafogyasztás garantálva. Mindenkit szeretettel várunk. Érdeklődni, vagy a létszám miatti tájékoztatásra: 20/533-2481
Merre jártok? Milyen ország? milyen földrész? De jó nektek. Irígykedek. Kizárásos alpon rájöttem nem sielni vagytok.:) Ja tudom már, a dzsuraszik parkba mentetek. És dinókat láttatok már?:)
Hahooo! Natilannyal egyetemben mindenkit udvozlunk a dogmelegbol. Ma volt vagy 35 fok, folyt rolunk a viz, bar a nap nagy reszeben kint voltunk a vizen. Egyebkent a part, ahol vagyunk teljesen kihalt, semmi szallodasor, vagy hasonlo. Kalyibak, nehany kulfoldi tulajdonu appartman, par helyi etterem es ket olyan vegyesbolt, amihez kepest a bivalybasznadi kiskozert egy plaza.
Cserebe van ocean surfparadicsomba illo ket meteres hullamokkal es pelikanokkal, nagy hegyek, esoerdok, jo nagy izeltlebuakkal, tukannal, es meleg ido latastol mikulasig. A szallasunk recepcioja mellett ki van teve egy rovargyujtemeny bazi nagy szornyekkel, van koztuk egy tiz centis szocske, aminek a kifeszitet szarnyai 18 centis fesztavot adnak ki. Tegnap este lattuk eloben a non-plus ultra kivitelt, 20 centi hosszu volt, tehat a szarnyfesztavja 35-36 centi lehet. Szocske bazz... szocske!!!
Majd elfelejtettem,szerveztem egy kis morzsapartival egybekötött laza gyalogtúrát a Budai hegyekbe keddre,az ünnepi maradékok elfogyasztására és némi lerakódott felesleg megmozgatására :)
Csajok,ha valakit érdekel a koreográfia csak mobilon értek el
Az én síeléssel töltött hetem szuper volt,azóta is folyamatosan vágyakozom vissza :)
Serfausban voltunk(dél Tirol)közel a svájci határhoz...hát mit mondjak ? Szikrázó napsütés,hóbiztos pályák,kevés ember,az előszezonra való tekintettel,tökéletes pályaszállás és jófej,bulizós társaság :) Tökéletes volt !
Kaprun is jó terep. Mondjuk a gleccserek általában mind jók :)
