A koszos talp csak "jár" hozzá és azért tisztitható. :)) Először nekem is kicsit furcsa volt, de izgalmasabb volt, mint amennyire féltem a megrökönyödött tekíntetektől. Most meg már nem is tartok tőlük. :))
Viszont tényleg nagyon jó érzés papucsban szandállban mezitláb járni mikor itt a jóidő. Meg lehet nem szép dolog de nekem tetszik ha megnézik ilyenkor a lábam a pasik. :)
azóta se értem, miért nem mezítlábaztam. csomóan csinálták, még csak fel se tűnt volna. pedig városban már többször csináltam, úgyhogy simán ment volna. valószínűleg azért, mert a barátaim is ott voltak, és bennem volt a "mit szólnak" dolog. hogy vadidegenek mit szólnak, az már régóta nem érdekel, de ezen még túl kéne lépni. tudom hülyeség, de mégis nehéz.
élménynek ez se rossz, bár én elszédültem volna :) egyébként szerintem menj ki a Sziget fesztiválra, nem győződ majd kapkodni a fejed, ahogy én is :) még sajna soha nem voltam kinn mezítláb, tavaly majdnem meg mertem tenni, de aztán mégse :( azóta is bánom. talán idén.
Érdekes dolgokról írtok. Ennek a kérdésnek eddig nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, az élmények elolvasása után gondoltam végig az én tapasztalatomat. Kislányként a mezítlábazásra szüleimtől kaptam bátorítást. Lúdtalp ellen jó, tkp. lábmasszírozás, ha tömény kavicson lépkedek... A strandról számtalanszor mentem haza papucs nélkül. A strand homokjában a mai napig szívesen "meztelenkedik" a lábam. Csak az a kár, hogy a homok nagyon szárít!
Városnézésre azért nem indulnék csupasz lábbal. Viszont élvezem a nyári lábbeliket, ha nem kell se harisnya, se zokni. Éri a friss levegő a lábujjaimat is. Ki tudja! Lehet, hogy egyszer eljutok a cipőtlenségig is! Most viszont még nem szeretem, ha koszos a lábam. :)) Egyedül a strand kivétel, ott eszembe sem jut ilyesmi.
Ami még fontos nekem egy lábon, ide tartozik, hiszen látszik. Az ujjak formája: legyen karcsú a lábfej és hosszúak az ujjak.
Gimiben nagyon irigyeltem a csajokat, a "C" tornaterem tornászoknak volt berendezve, oda ők mezítláb jártak. Nekünk, ha ott volt az óra, zokniban kellett lennünk.
Pedig de. Csak meg kell szokni. A talp elég jól viseli, én mentem jégen soxáz métereket jégen, kicsit zsibbaszt, de hamat hozzászoksz. A hó viszont tényleg kellemetlen tud lenni, nagyon hamar lehűl a lábfej.
A topikot olvasva egy kicsit sajnálom, de az én életemből kimaradt az iskolai tornatermi mezítlábazás... talán ezért sem lettem akkora nagy mezítlábas, mint ti...
Amúgy azt szólom, (ha már +kérdeztél,) hogy túl nagy feneket kerítesz neki. Szerintem nem vagy perverz, hanem elfolytod a vágyaid egy részét, mert valaki valaha valahol azt ültette el beléd, hogy az(ok) helytelen(ek). Azt persze Neked kell tudnod, hogy ez így jó-e? Mert ha ettől plussz izgalmat kapsz, és ez jó érzéssel tölt el Téged, akkor nem biztos, hogy káros. Ha viszont állandóan kisebb-nagyobb bűntudatod van, perverznek tartod magad, és azon keseregsz, hogy mennyi jóból maradsz ki, akkor inkább fel kellene oldani néhány ezzel kapcsolatos gátlásodat. Én ezt gondolom. Meg azt, hogy ez a Te dolgod, én csak akkor szólok bele, ha kérdezel. Mint most. :oD
Szerencsémre az én ált sulimban minden torna azaz gyógytesi órán mezítláb nyomultunk, mert az ugye mindenki lúdtalpának jót tesz. Így az se bújhatott ki alóla aki nagyon utálta de ezek voltak kisebbségben. Amúgy meg a tesi tanárok bigottsága határtalan tud lenni, mert egy csomó mozgáshoz sokkal inkább passzol a mezitláb mint bármiféle cipő.
ne csüggedj, inkább iratkozz be gyorsan egy jógatanfolyamra :) ott sok mezítlábas lány szokott lenni (csak hallomásból tudom, mert én lustaságból nem járok :)
Hát jégen nagyon nem (lehet) jó mezítláb lenni - a talp érzete éppen ellentétes azzal, amit a parketton érezni. A jég nemcsak hogy hideg, de a hideg miatt szerintem akaratlan görcsbe is mereved(het)nek a lábujjak, hogy a hőveszteség minél kisebb legyen.
Bezzeg a kellemesen langyos, sima parkett szinte simogatja a talpat - ott inkább lesimul az ember talpa ... :))) Mmmm...! :)))))
Ráadásul a fa még padló formájában is "élő anyag" - pl. hosszabb idő alatt nedvességet vehet fel - szemben pl. a kővel. Egy köves felület soha nem vesz fel nedvességet - csak akkor tűnik el róla, ha elpárolog v. letörlik.
Nem véletlen, hogy a fa elkíséri az embert egész életében : bölcsője, ( már akinek volt ) asztala, - esetleg faháza - , talaja padló formájában, árnyat adó faként "eredeti", feldolgozatlan formájában, papír alapanyagként - és végül koporsója formájában...
sajna középsuliban nem volt semmilyen ilyen élményem. 4 év alatt csak egy lány próbálkozott mezítláb lenni, de azon az órán egyáltalán nem tornáztunk, leült mindenki törökülésbe és beszélgettünk :( pech
Szerintem nagyon jó érzés mezitláb sétálni mindenhol. Az ok lehet - mármint hogy mitől is jó - más és más. Én imádom pl a strand homokját, akkor is ha már olyan meleg hogy fel kell szisszennem. De szeretem a strandon homokba mélyebben belefúrni a lábam. A Balcsin ahova strandolni szoktunk járni van a strand előtt egy hosszabb köves út. Én már ilyenkor leveszem a papucsom, mert szeretem ahogy a kövek maszirozzák a talpam. Itthon a faparkett keménysége és egyenletessége ad kényelmes érzést. Tavasszal pedig végigsétálni egy nagyváros sétálóutcáján mezitláb, kézben a papucsommal, majd beülni ott egy teraszos kávézóba - papucsot szigorúan csak a lábam mellé téve - megint más miatt jó érzés. :)
No, akkor további "elemző" (?) "vitaprovokáló" (?) gondolataim :
A mezítláb "levést" - járást már több aspektusból / oldalról próbáltuk megközelíteni...
Én most az "érzésről" a "feeling"-ről próbálok írni - bár már erről is esett szó...
Egészen más érzés az ember talpának kavicson, füvön, homokon, sárban, aszfalton, kövön, betonon és parketton lépkedni... :)))
Nemcsak a felület keménysége v. puhasága, simasága vagy göröngyössége ad más és más érzetet, hanem persze a hőmérséklete is. Egy hűvös / hideg kövön egészen más talpalni, mint kellemesen langyos fa felületen. Nem véletlen, hogy a parkettát áruló üzletek prospektusai - és nemcsak idehaza, hanem külföldön is ! - mind a mellékelt képeken, mind a szövegben is a mezítláb járás kellemes voltát hirdetik
- rendszerint nőket vagy kisgyerekeket mutatva csupasz talpakkal ( nagy örömöm-re :))))) -. Szólnak a padlófűtés "feeeling"-jéről is.
Elgondoltam, hogy mit szólnának, ha bemennék egy üzletbe, ahol ki vannak téve a parketta minták - adott esetben 1x1 m-es darabok - és nem a kezemmel, hanem a cipőmet és zoknimat lehúzva a meztelen talpammal akarnám kipróbálni a minták simaságát, "az érzést"... Azt hiszem legalábbis nagyot néznének... :))))
MÁS - de kapcsolódó - :
Kb. két hete mindennap járok egy vidéki termálfürdőbe. Természetesen ott teljesen megszokott, hogy a medencék között és az öltözőben a "vendégek" strand- v. gumipapucsban járkálnak - megfigyelésem szerint elenyészően kevesen mezítláb. Ennek valószínűleg higiéniai okai vannak. A burkolat mindenütt kő járólap.
Tegnapelőtt felfedeztem, hogy a benti részben - ahová utcai cipővel szigorúan tilos belépni - van egy salátabár, ahol külön, a talajszintet megmagasítva kb. egy 3x3-as darabon fényes, középbarna laminált parketta van. Mégis : a minap mit látok ?
A salátabár bejáratánál - még a kőlapos részen - ott sorakozik legalább 6 pár sportcipő, és a páciensek zokniban üldögélnek az asztaloknál... Mivel már az előtérbe sem lehet utcai cipővel bemenni, ezért a levett cipők csak a "bennfentesek" - pl. a fürdő dolgozóinak - bent használt lábbelijei lehettek - de ha ők ezekben flangálhatnak a "bent" a fürdőben, akkor miért vették le azokat a bárban ?
Na mind1... Elhatároztam, hogy a "feeling"-et én is kipróbálom...
Mivel már hetek óta járok oda, látásból futólag már szinte mindenki ismer mindenkit.
Amíg fürdőköpenyben, gumipapucsban sétálgattam ott ügyet sem vetett rám senki.
Papucsaimat elrejtettem a szatyromban...
Amint köpenyben, de mezítláb korzóztam kicsit már néztek.
Amikor viszont beléptem a salátabárba - köpenyben és mezítláb - akkor már kifejezetten vizslattak : hogy lehet, hogy valakinek "telik fürdőköpenyre, de nem telik fürdőpapucsra..." :))))
Csodás volt az érzés a talpaimnak. Sima, a kőlapoknál sokkal kellemesebb hőmérsékletű volt a padló. Ráadásul igen finom : gesztenyével töltött, csokoládéval leöntött, palacsintát kértem - melyhez még tejszínhabot is adtak -...
Csodálatos volt ( alul a talpamnál és felül a szájamnál... :)))))))))))))))
Megérte !
Amikor aztán "elköltöttem" a palacsintákat és kiléptem, visszamentem a fürdő kövezetes részére, felvettem az addig elrejtett papucsokat - na akkor néztek csak igazán ! - de hiszen ennek van fürdőpapucsa, az előbb mért nem abban flangált ? -
tpapa - mint gyakorló mezítlábazó - mit szólsz mindehhez ?
Nálunk általános iskolában, nem volt mezitlábas tornázás. Valahogy mindenki olyan rendes volt, hogy mindig elhozta a felszerelését. :) Viszont én felsősként jártam karatézni, ahol kötelező volt mezitláb lenni. Valahogy itt vált az természetessé, hogy lehet koszos a talpam - persze azért utána letisztitva. :) - , ha az kényelem érzettel jár. Középiskolában már szívesen tornáztunk volna mezitláb, de ott csak a gerendán engedték, hogy levegyük a zoknit, cipőt. Aztán fősulin, bárhol lehetett mezitláb tornázni, sőt a tanárunk még biztatott is minket rá, hogy egészségesebb, kellemesebb, természtesebb is. Ez mondjuk igaz is. Visszagondolva nem kizárt hogy a tanárunkban önös érdek is volt - de ez nem érdekel. :) - nem volt túl öreg - sőt - és esetleg szerette nézni ahogy mezitláb tornázunk. Én viszont innentől teljesen természetesnek veszem a mezitlábasságot.
Nnna vééégre !!! Őszintén örülök, hogy szóba került a mezítláb tornászás...
Szívemből beszéltek valamennyien - főleg az, aki azt írta, hogy a lukas zoknija lukját kitágította, "hogy legalább az érzés meglegyen..." :))))))))
Sajnos ez nekem (is) kimaradt az életemből - mint ahogy az is, hogy vegyes osztályba járjak... :((((((
A fele életemet odaadtam volna ha mezítláb tornászhattam volna - a másik mondjuk negyedet - hogy azért vmennyi maradjon is...:)))))) - ha mezítlábas lányokkal együtt. Azzal vígasztaltam magam, hogy az "előforduló" tornatermekben ócska - sőt néhol szálkás ! - hajópadló ill. redves, koszos gumipadló volt... És azok a zsírosan koszos tornaszőnyegek !
Érdekes módon nálunk is kifejezetten tiltották a mezítlábazást a tornateremben - de még igyekeztek meg is magyarázni : "csúszásveszély" , "egységesség hiánya" stb.
Az NDK-s iskolai sportversenyekről én is hallottam, az erről hébe-hóba előjövő felvételeket tátott szájjal nézem és sárgulok az irígységtől...
Valószínűleg erre - mint tiltott, elérhetetlen szituáció - vezethető vissza az a mára kialakult szexuális "perverzitásom" (tpapa !!! :)))) , hogy "elolvadok" - kész vagyok, ha szép nők hibátlan (mezít)lábát a tükörfényes parketton gyönyörűen visszatükröződve látom... :))))
Nekem is volt mezítlábas tornaórás élményem. Nálunk általános iskolában elfogadott volt az a gyakorlat hogy mezítláb "versenyzett" az aki hiányos felszereléssel jelent meg. Ezt kihasználva és hosszas vívódás után egy alkalommal csak az egyik pár tornacipőmet tettem el az akkor divatos műbőr tornazsákba. Ott aztán csodálkoztam hogy ki tüntette el a másik cipőmet.. A végén természetesen mezítláb lehettem tornaórán 13 éves koromban, ami maradandó élmény volt. A lányok közül néhányan több alkalommal trükköztek ugyanilyen okokból, a leggyakoribb ok az volt náluk hogy a frissen kimosott cipőjük bélése sajnos nem száradt meg.. Középiskolában mindez sokkal természetesebbé vált, itt csak elhatározás kérdése volt a mezítlábaskodás vállalása. Hivatalosan soha nem szólt ellene senki sem a tanárok, sem a diáktársak közül. Ráadásul az osztály tekintélyes része űzött mezítlábas sportokat (torna, RSG, jóga,karate). Így aztán személyes hibbantságnak tekintették hogy minden lehetséges alkalommal mezítláb jelentem meg. A nyilvánosság vállalásához mindenestre nagyon jó iskola volt ez. Ennek köszönhető az hogy a mai napig zavar nélkül megyek be egy bevásárlóközpontba, vagy Budapest bármely forgalmas helyére mezítláb (persze főleg a március és október közötti időszakban).
