Az Uhrin, Ugrin triviálisan a hungarus származéka, miként az Ungár név is.
Sövény. A Régi magyar családnevek szótára Sövény nevet nem ismer, csak Sövényfalvit és Sövényházit, tehát a Sövény valóban jó eséllyel valamelyiknek a rövidülése (persze lehet névmagyarosítás stb. eredménye is). Nagy Iván két Sövényházi családról tud, az egyik a 16., a másik a 18. században halt ki, Sövényfalvi családról nem tud, tehát az nem nemesi család volt.
Tisztelt nyelvbúvárok, nagyon érdekes és szórakoztató volt végigolvasnni ezt az eszmecserét.
Nem vagyok nyelvművelő, de a családnevek eredete mindig is érdekelt. Főleg az alábbiak:
Uhrin (Ugrin) én úgy tudom, hogy ez a békési tót név eredetileg morvaországi német családnév volt (családi legenda). Ebben lenne logika, mert az Uher szó csehül később átvéve a szlovákba -egykor magyart jelent. Morvaország a Magyar Királyság határa mentén feküdt, németek is lakták és a velünk való kapcsolatra emlékeznek az olyan településnevek, mint Uherský Brod, Uherské Hraditě stb.
Sövény ismét családi legenda szerint Sövényházi Márta családja lenne, de ez szerintem belemagyarázás. Tény, hogy elég ritka családnév.
Köszönöm előre az ötleteket, javaslatokat.
u.i.: Feltűnt, hogy milyen gyakori Közép- és Kelet-Európában a Dunához hasonló folyónév. Ha jól emlékszem, egy, a balti népekről szóló könyvben azt olvastam, hogy a Duna, Dvina, Dnyepr, Daugava, Dunajec, Drina, Dnyeszter stb. elnevezés még a szlávok előtti időkből származik. Tudna erről valaki többet?
LvT maj bizonyosan pontosabbat mond, a Maléth névről, én gyorsan hozzáfűzném, hogy feltehetőleg a Maléter is ugyaninnen származik (ami viszont németes felhangot ad neki)...
Hirtelen találtam is egy éppen ezzel a névvel igen erősen kapcsolatos honlapot - de lehet, hogy a tiéd :)))
Létezik egy kisebb hely dél-Angliában, Shepton Mallet (Glastonburytől, állítólag Artúr király otthonától pár falunyival keletre; jó söröket ittam ott :) - lehet, hogy ennek is köze van hozzá (a helynek, nem a söröknek)?
Az angolok szerint a mallet azb fakalapács - de akár jelenthetne máltait is (ami persze a tőlem mexokott felelőtlen találgatás)...
Mivel a csalánevem elég ritka Magyarországon kiváncsi lennék milyen eredetet, jelentést tudtok kihozni belőle (egy elképzelésem nekem is van ,de ezt majd ha megtudtam a verziótokat osztanám meg veletek :)
A név: Maléth (az 1800-as éveket megelőzően találtam Malet, Mallet verziót is)
> a "keő" tehát csak egy módosult kicsinyítő képző?
Nem a "keő" csak az "ő" (az "eő" csak egy archaizáló grafikai jelölés).
Van egy 1871-ben kiadott értelmező szótáram, az köznévként a szemők és a szemőke alakokat hozza. Ez utóbbi -e a kicsinyítőképző (ha akarod becéző képző), amelynek van ajakkerekítéses -ő változata. Vö. a Benjámin ~ Benedek nevek régi Ben rövidülésének Bene ~ Benő változatait (Gergely > Gere ~ Gerő, Sebestyén > Sebe ~ Sebő).
A szemőke-nek tehét volt *szemőkő változata, amely az ú. kétnyíltszótagos tendencia hatálya alá eshetett. E szerint a második nyílt szótag magánhangzója gyakran kiesik, pl. szláv malina > m. málna, latin balaena > m. bálna (vannak teljesen magyar példák is, de most ezek jutottak eszembe). Igy lehetett a *Szemőkő-ből Szemkő.
Persze az is lehet, hogy a Szemk(e)ő név közvetlenül a szem 'látásra szolgáló testrész' szóból alakult ki egy kicsinyítő (becéző) képzőbokor hozzátételével. Csak szokatlan lenne, hogy az ajakréses e-hez nem a -ke, hanem a -- különben is sokkal ritkább -- ajakkerekítéses -kő változat járult. Ezért ezt kevésbé tartom valószínűnek.
> pont egy olyan jelentés mellé, mint "nagy szemű"
A régi egyelemű személyneveink nagy része kicsinyítőképzős. Ez egy nyelvtani kategória, nem jelenti azt, hogy akik használták, tényleg "kis nagy szemű"-t értettek alatta. Ilyen vonatkozásban ez inkább perszonalizálta a közszót, személynévképzői funkciója volt.
> áruld már el, honnan a sok infó? mit csinálsz abban a pár percben, amikor nem ide írsz?
Köszönöm!
a "keő" tehát csak egy módosult kicsinyítő képző?
pont egy olyan jelentés mellé, mint "nagy szemű"
áruld már el, honnan a sok infó? mit csinálsz abban a pár percben, amikor nem ide írsz?
Szemkeő: Összetartozik a Szem(e)ők családnévvel: ez utóbbi -e/ő kicsinyítőképzős változatából alakult. Az alapjául szolgáló magyar szemők köznév még mai is él tájszóként (az értelmező kéziszótár is hozza), jelentése 'nagy szemű'. Ez a név a testi tulajdonságra utaló nevek családjába tartozik, mint a Balog, a Fekete, a Szakál stb.
A nevet eredetileg egyelemű személynévként viselték (egyéb hasonló korabeli nevek a testrészre utalóan: Szem, Szemd ~ Szend, Szeme, Szema, Szemő, Szemes, Szemény, ill. a kis testméretre vonatkozóan: Szemer, Szemere). Családnévvé vagy apanévként, vagy ragadványnévként lett.
Magocs: Régi magyar személynév, amely a m. mag főnév -cs kicsinyítőképzős származéka, vö. Mágocs és Nagymágocs helynevek.
Nokta: Ez a szó törökül 'pont'-ot jelent, és vezetéknévként is használják.
Valkó: Két szláv etimológia adható. Az egyik egy Vlk 'farkas' személynévből képzett apainév, vö. Valkó (Pest megye), Vukovár (régi m. Valkóvár, Horvátország) helynevek.
A másik egy régi szláv Walko (Walek) személynév, amely az elbai szlávokon keresztül a németbe is átkerült. Ez valószínűleg azonos a korábban a 234-es hozzászólásban már említett Balko névvel, vagy Val- kezdetű nevek (pl. Valentin) becéző rövidülése. Helynévi vonatkozásokat illetően vö. Válykó (ma Val'kovo, Szlovákia), Vállus (Zala m.)
Fliszár: Német jövevényszóból képzett szláv foglalkozásnév. A jövevényszó n. Vließ 'gyapjú' átvétele lehet, így a név jelentése 'gyapjúkészítő, gyapjúkereskedő'. A szláv csoporton belül cseh-morva-szlovák eredet a valószínű.
Helber: Német név, amely a gyakori német Helb név cselekvőnévi származéka. A helb etimológiai alapja nem tiszta, talán egy 'nyél' jelentésű szóra mehet vissza (vö. angol helve), vagy a szláv chleb 'kenyér' szóra mehet vissza. Ez utóbbi hangalaki változáshoz, vö. (Alsó/Felső)Helbény (ma: Dolné/Horné Chlebany, Szlovákia)
Rádics: Szláv apainév, amely a szláv Rad 'boldog' személynévből képződött. Ez utóbbi előfordul önállóan is, de a Radomil, Radomir, Radoslav stb. szavak rövidüléseként. Ilyen formában valószínűleg szerb-horvát eredetű.
Bede: Egy azonos alakú régi magyar személynévre megy vissza, amely a Benedek rövidülése. Ugyanide tartozik a Bedő családnév.
Treit: Német családnév, amely valószínűleg egy korábbi személynévre megy vissza. Ez utóbbi jelentéséhez vö. holland treiteren 'nyaggat, piszkál', ill. cseh trajda ' ténfergő, fecsegő nő'
Foltatva ezt a korábbiakra:
A Radics délszláv eredetű lehet. Kiss Lajos a Rádiháza etimológiájában említ egy elfogadhatónak tűnő megoldást, mely szerint a tő 'otthon'-t, 'lakóház'-at jelenthet szláv nyelven. (Ebbewn az etimológiai környezetben van a haza, a rokon, a születés és az öröm is a szlávban).
A Bede erdélyi helységnév, az etimológiából viszont az derül ki, hogy ez 'Bedéék lakhelye' alapján kapta a nevét.Ez a Bede név valószínűleg azonos a Bedővel, melynek eredetére nézve talán a 'bendő' etimológiájának egy elágazása adhat magyarázatot, amely viszont a 'begy'szóval talál kapcsolatot. Mindezek valami domborulatfélét jelentenek. Az etimológiák bizontrtalanos, de sok szláv vonatkozás lehet.
Elsőre a Fliszár elszlávosodott németnek tűnik, talán a "Fleischer"-ből, 'húsos, hentes, mészáros' az eredete. A Rádics vagy Radics az nagyon délszlávosnak tűnik, a Radic'-ra hajaz (de LvT majd pontosít, ha kell)
Elnézést a félreértésért: talán igaza van Kis Ádámnak, mikor a "Szavak eredete" topikban azt írta, hogy túl komolyan veszek bizonyos dolgokat. De megpróbálok megjavulni.
Most modulálom a 288-ban elmondottakat. Elértem Kéki Béla Az írás története c. művét, ebben olvasom: Husz János "két lágyítójelet alkalmazott: a mjekcsenyt és a hácseket. Az első 6 betűvel kapcsolatban fordul elő: č = cs, ň = ny, ř = rzs, š = s, ž = zs és ě (...) A másik lágyítójel, a hácsek, csak két betűhöz kapcsolódik, ezek a ď = gy és ť = ty."
A Magyar Nagylexikon (MNL): "hacsek, háček < cseh 'lágyító ékezet [sic!]'>: egyes latin betűs helyesírásokban a betű fölé írt, kis "v" alakú jel, amely a betű hangértékét módosítja ..." Ez a mű a mekcsent nem ismeri.
Kéki tehát egy fordított megkülönböztetést ad, mint amit én citáltam. Meglehet én emlékeztem rosszul (de akkor az NML-lel tévedek). Ennek ellenére ilyen terminológiai megkülönböztetés szerintem nincs, lévén Kéki a megoszlásuk tekintetében is téved. Husz ui. először -- mint már mondtam -- pontot használt. Később pedig az ékezetek schwabachi betűkre kerültek, ebban az írástípusban pedig a "t" nem felülnyúló, így kis "v" formában került rá, tehát csak a "d"-n volt különleges ékezet, egy aposztróf, amellyel együtt a betűnek olyan hatása van, mint egy felül nyitott "8"-asnak. Csak az antikva elfogadásával alakult ki a mai gyakorlat, amit Kéki említett. Sőt a kis "v" sem volt mindig "v": az én Tranoszciuszom a svabachhal tildét használ, kivéve a "d"-n, amire a fentiek értelmében aposztróf jár, és az "s"-t, amelyen tréma (umlaut, két pont) van! A fraktúrával írt részek használnak kis "v"-t, de ott a "d"-re is az kerül (vagy éles ékezet).
A terminológia tehát nem tiszta: a magam részéről "hacsek = mekcsen = caron", a felülnyúló kisbetűkhöz járuló formája pedig, ha meg kell különböztetni, akkor "aposztróf".
> szakszövegek hatására áttértem a mekcsenre (szóval akkor mjagkij znak)
Nem véletlenül fordítottam a mekcsent magyarra lágyítójelként, mert nem azonos a mjagkij znakkal. A d : gy, n : ny, t : ty stb. párok esetén akár azonosak is lehetnek, de szláv szempontból a susogó hangok is a sziszegők lágyításának számítanak, függetlenül attól, hogy maguk lágyak-e (azaz palatalizálzak-e) avagy sem. Emiatt van külön mäkký znak 'lágyjel' szlovákul is.
Nekem az anyanyelvemben a hacsek volt, de különféle szótárak, szakszövegek hatására áttértem a mekcsenre (szóval akkor mjagkij znak), a caront én is a magyar szövegből kirívónak érzem (amúgy olyan képzetem volt még, hogy szegény caront lehetne használni a mekcsen aposztrófforma allomorfjára); nyelvészetileg, írástanilag nem nagyon képzett emberekkel társalogva használom még a kis v megnevezést, és esetleg a fordított kalap, fordított cirkumflex is előjön.
A bréve és makrón nevek jó magyar megfelelőjéről nem tudok, esetleg a rövig és hosszú megnevezések használhatók akkor, ha a kontextus egyértelműsíti a lehetőségeket (éles, tompa, kúpos rövid, hosszú); utóbbira matematikusberkekben persze jó a felülvonás is (amely ugyan tipográfiailag nem azonos).
Javítok: "de [a régi pont formájú mekcsen] fennmaradt (...) kissé megváltozva a cseh "ů" {u felső körrel} betűnél"
Belegondolva, ez mégsem igaz: a cseh "ů" köre inkább egy kis "o" betű, csakúgy mint ahogy régebben a magyarban is írták az "ö"-t és "ü"-t "o"-ra ill. "u"-ra helyezett kis "e"-vel. Ennek oka, hogy a cseh "ů" (amelyet hosszú [ú]-nak ell ejteni) egy régebbi [ou] kettőshangzóból fejlődott ki, így tkp. a diftongust jelölték így. A magyarban pedig német-latin hagyományokra alapozva tekintették az "ö"-t "oe", az "ü"-t pedig "ue" kettőshangzónak.
> A hacsek szót használtad, ezzel adtad is az apropót, hogy megkérdezzem: helytelenül járok el, ha ezt az ékezetet mekcsen(y)nek nevezem? A mekcsen, hacsek és caron pontosan ugyanazt jelenti, vagy csak hasonlítanak?
Az én felfogásomban magyarul a három ugyanaz, három különböző nyelvből átvéve. Szláv betűk esetén én magyarul a hacseket szoktam használni, mert az mégiscsak szláv név, ugyanakkor bevettebb mint a mekcsen(y). A caron viszont -- amely kétség kívül terjed, hiszen az Unicode is átváltott rá a régebbi "hacek"-ről -- formailag kirí a magyar szövegből.
"Etimológiailag" a hacsek cseh szó, amely az ékezet alakjára utal: háček 'kis kampó, kapocs, horog, ék stb.'. A mekcsen(y) szlovákul van, és ez egy direkt ezen ékezet számára alkotott terminus: mäkčeň 'lágyítójel' a mäkčiť 'lágyít, puhít' szóból. Ezt szlovákul [mekcsëny]-nek kell ejteni [ny]-nyel, de magyar szövegben én is többnyire [n]-nel ejtem. Nem tudom, hol az igazság (a hacseket is [hácsëk]-nek kellene ejteni, de gondolom a röviden meghonosodott Hacsek 'tkp. csáklyás' vezetéknév {hogy ne legyek teljesen offtopik} hatott rá).
Történelmileg a mekcsen -- ill. annak cseh měkčen előzménye -- az elsődleges: a huszita helyesírás fejlődése során először a felső pont szolgált lágyítójelül, majd a könnyebb olvashatóság kedvéért ezt szorította ki a kampócska (de fennmaradt a régi módi a lengyel "ż" {z felső ponttal}, ill. a litván "ė" {e felsőponttal}, ill. kissé megváltozva a cseh "ů" {u felső körrel} betűnél). A csehek aztán jellemzőbbnek találták az alakjáról elnevezni az ékezetet, mint a funkciójáról, hiszen más nyelvekben pl. az éles ékezet, a tilde stb. szolgál lágyítójelül.
Voltak, akik utólagos rendszert próbáltak a hacsek ~ mekcsen kettősségbe vinni. Ugyanis a felülnyúló kisbetűkön ("d", "l", "t") valamint a nagy "L"-en a lágyítójel alakja nem kampócska, hanem 9-es alakú, a betű után felülre írt aposztróf. Emiatt ezt a formát nevezik egyesek mekcsennek, szemben a kis "v" formájú hacsekkel. Ezt a megközelítést azonban nem fogadták be, az aposztrófot a hacsek "helyzeti variánsaként" tekintve (mint ahogy az írógépek betűkészletein nem aposztróf, hanem kampó jelenik meg). Azonban esetenként hasznos lenne a kettőt megkülönböztetni, ha pl. egy régebbi dokumentumról betűhív átiratot szeretnénk készíteni, akkor egy szövegben előfordulhat mindkét forma.
A caron megnevezésről őszintén nem tudom honnan jő, csak arra tudok gondolni, hogy a caret ('^', a circumflex másik neve a francia carrette <: carreau 'tetőcserép; négyzet, "kocka"' szóból) és a macron ('¯', felső vonás) ékezetnevek mesterséges vegyítése.
A fenti három megnevezéshez hozzá jöhetnek még a nemzeti nevek: az angol wedge 'ék', a spanyol cuernitos 'szarvacskák'. Ez utóbbiakról jutott eszembe, hogy pl. a breve, macron ékezeteknek nem tudo magyaros nevét; van egyáltalán?
Samuriáról a Lelkes-féle Magyar helységnév-azonosító szótár sem tud, pedig annak épp ez lenne a feladata, így szinte teljes biztonsággal elvethető (német adatai: Sumur, Somor). De ha van is latin adat, bőven elképzelhető (az etimológiát ismerve valószínűsíthető), hogy ez a latinizálás valami középlatin adat, amely másodlagos a magyar névhez képest.
LvT! A hacsek szót használtad, ezzel adtad is az apropót, hogy megkérdezzem: helytelenül járok el, ha ezt az ékezetet mekcsen(y)nek nevezem? A mekcsen, hacsek és caron pontosan ugyanazt jelenti, vagy csak hasonlítanak?
Tisztelt Lvt!
Köszönöm a válaszaid!
Ha valami kétes eredetű név előfordul még a családfámnál szívesen fordulnék hozzád némi magyarázatért.
És várom a Becsák névvel kapcsolatos anyagodat!
Üdv.Samu Norbert
> Mit jelent az hogy családnevek késői kialakítása? Addig csak 1 nevük volt.Illetve x. fia Y alakban jelentek meg?
A magyar családnevek kialakulása és megszilárdulása a birtokos osztálynál zömében a XV. sz. körüli időkre, az alsóbb néprétegek zömében a XVI.-XVII. sz.-ra tehető.
Az előtt ún. egyelemű személynevek voltak. Jellemző pl. az Árpád-házi királyaink esete: a többségüket egyelemű néven ismerünk. Az egyik kivétel Aba Sámuel, aki nem volt vér szerinti Árpád leszármazott. Az ő neve helyesebben Aba nembéli Sámuel, vi. az Aba még nem volt családnév, csak azt jelölte, hogy nem Árpád nembéli. II. Vak Béla pedig kirívó testi fogyatékosságával érdemelte ki a másik három Bélától való megkülönböztető nevét; ugyanakkor a többieknek is találhatunk előneveket, ha ezek esetlegesebbek is: I. (Vazul fia) Bála, III. (Bizánci) Béla, IV. (Országépítő) Béla.
Amikor az egyes társadalmi csoportokban megjelent az igény a megkülönböztetésre (pl. mert egy jobbágy élete már nem csak egy falura korlátozódott) a fentihez hasonló folyamat játszódott le, ki az ősapjáról (nemzetségéről), ki az apjáról, ki testi adottságairól, ki szülőhelyéről, ki tevékenységéről kapott először változékony ragadványnevet, felvett nevet, amely aztán vagy magától, vagy az anyakönyvezés hatására családnévvé szilárdult.
A te vezetékneved, a Samu, az ún. jelöletlen apanevek közé tartozik, ahol a család egyik tagjának egyelemű személyneve vált örökölhető vezetéknévvé.
---------------
Magánleveledet megkaptam, mivel azonban véleményem szerint személyes jellegű adatot nem tartalmaz, viszont teljességgel ennek a topiknak a témájába vág, utólagos engedelmeddel itt válaszolnám meg:
> Létezik Kom.-Eszergom megyében egy Szomor nevű község amely ha jól emlékszem Samuria volt a római időkben. Innen nem eredhet a [Samu család]név?
Kiss Lajos szerint (Földrajzi nevek etimologiai szótára, FNESz) a Szomor településnév a szomjú ~ szomjas szavak már kiveszett alapjából, a 'szomjúság' jelentésű *szomból származik, így aszályos, vízben szegény helyre utalhat. Nem ír a település római előzményéről, pedig ezt általában megteszi.
Ennek ellenére, ha fel is teszünk egy latin Samuria nevet, annak sokféle magyar folytatása lehetne, de a Samu kizárható. Viszont a Samu gyakori személynév volt (a Sám és Sámos változatokkal együtt), és puszta személynevek természetes módon váltak vezetéknévvé.
Éppen fordított példákat találni: nem a Samu név keletkezett településnévből, hanem belóle keletkeztek helynevek, pl. a baranya megyei Sámod, amely mögött a Samu név -d helynévképzős alakja van. Első említése 1244-ből való Samud alakban. Ilyen még Sámogy (amudovce, Szlovákia; 1315: Samogh) és Sand (Zala megye; 1312: Sond).
> Becsák mint családnév és Soós mint családnév milyen eredetű?
A Soós egyszerű: a Sóvágóval és a Cellérrel (jelentése: 'sótutajos') együtt magyar foglalkozásnévi eredetű: sóbányászra, sószállítóra, ill sókereskedőre utal.
A Becsák nem ritka cseh családnév, eredeti helyesírással Běčák (azoknak akiknek a rendszere nem unicode-os: Becak, ahol az "e"-n és a "c"-n hacsek [kis kampó] van). Etimológiája nem tisztázott: az -ák személynévképző (vö. bosnyák, szlovák), de az alapja talán egy helynév. (Ha konktétumot találok, jelentkezem).
A <lvt@pobox.sk> e-mail cím létezik, és jól működik, amennyiben egy levél lett rá küldve a 274-es hozzászólással megegyező tartalommal. Ami nem működik, az az a cím, amire eddig tovább volt irányítva.
Ha lehet egy javaslatom, váltsunk át tegeződésre: a való életben nálam is a magázódás az alapstílus, de itt a tegedződés az általános. Remélem nem sértlek meg egyoldalú lépésemmel.
Utolsó kérdésedben, sajnos, nemigen tudok segíteni. Egyáltalán nem foglalkozom geneológiával, ükszüleimen túl a saját családfámat sem ismerem. A topiknyitó meghívásának eleget téve, én csak arra válalkozhatom, hogy az egyes családnevek jelentéséhez, sorsához adjak adalékokat, valószínű etimológiát (azokat sem az elsődleges, hanem másod-harmadlagos források alapján). Tehát a nevekéhez és nem az őket viselő családokéhoz.
Így -- gyakorlati tapasztalatok hiányában -- csak az alábbiakat válaszolhatom: az anyakönyvi adatok kimerültével (vi. az 1727 előtti időszakra vonatkozóan) a levéltárakhoz lehet fordulni. Itt a vonatkozó adóösszeírások, peres jegyzőkönyvek, és egyéb regestrumok, okiratok jelenthetnek támpontot. Ezeken kívül (megyei) könyvtárakban megtalálhatók olyan névtani művek, melyekben kutatók összegyűjtötték egy adott terület és egy adott időszak oklevéli névanyagát.
Azonban jobbágyi-paraszti-szabados családok esetén az anyakönyvezés előtti adatok felderítése a családnevek késői kialakítása, és a források gyér volta miatt igen sziszifuszi munka, ha nem reménytelen.
