Nem nyúlt bele a bugyijába, csak megmaszírozta a lábát. A film sejteti, ahogy tudom a könyv le is írja, hogy így folytatódna a jelenet, de ezt nem vették fel. Gondolom a film korhatáros.
Amúgy miért ne demonstrálhatnál pont ez ellen. Javaslom a Kossuth teret. Toy-Toy Wc-t vigyetek!
Egyébként - mint arra te is céloztál - úgy illene, hogy mielőtt belebeszélsz, elolvasod az előzményeket.
Csakhogy nem erről van szó. ".. a kisfiú benyúl az édesanyát alakító Udvaros Dorottya bugyijába" Magyar Hírlap. Még, ha csak utal rá a jelenet, akkor is ízléstelen, elítélendő, kiskorúakat megrontóés elbizonytalanító. Egyébként minden filmje a homosexualitás, a testvérszerelem és egyéb deviancia körül forog. Egy Shakespeare előadásra pedagógus barátnőm elvitte az osztályát, kénytelen volt a felvonás közepén testületileg kivinni őket, mert Alföldi nyílt szinen homosexuális jelenetet - gondolom - imitált Shakespearre hivatkova. Semmiképp nem való a nemzet szinháza élére, és ha kell demonstrációval is meg próbáljuk megakadályozni ezt. Üdvözletem a topiklakóknak, nem olvastam végig a topikot idő hiányában, elnézést, ha ismételtem valakit.
Bűncselekményt nem talált, ezért elutasította a XI.-XII. kerületi ügyészség azt a följelentést, amelyet Alföldi Róbet Nyugalom című filmjének egyik jelenete miatt nyújtottak be a közelmúltban.
A följelentő szerint a "megrontás" valósult meg abban a flaschback jelenetben, melyben a főszereplő fiatalember gyerekként anyja lábát masszírozza. Borbély Zoltántól, a Legfőbb Ügyészség szóvivőjétől megtudtuk, a határozat szerint a kifogásolt esetben sem a kisfiú, sem az anya nem tanúsít szexuális magatartást, a jelenet nem pornográf és egyéb bűncselekmény gyanúja sem állapítható meg vele kapcsolatban.
Egyébként a följelentést jegyző Szövetség a Tisztességért bizottság nem szerepel a Fővárosi Bíróság nyilvántartásában, és nem található a feöljelentésben megjelölt címen sem. Minden bizonnyal nemétező szervezetről van szó, amly mögé valaki vagy valakik elbújtak.
"...A hisztéria, amely Alföldi "megrontó" filmjét kíséri, azonban ennél sokkal alantasabb. Az elégtétel utáni sikongatás nem a filmnek szól. (Bartis könyve nyomasztóbb és terheltebb erotikával, mint a film, a szerzőt mégsem jelentették fel.) Erkölcs-lihegést hallunk, de politikai torkokból. Most, hogy Alföldi a Nemzeti élére került (a székbe csak a nyár elején), programot, meg társulatot hirdetett, hát mindjárt kardot kellett rántani ellene. Merthogy ezek nevezték ki. A film - csak ürügy.
Hecc kell, meg kampány. Hecckampány." (Friss Róbert)
Alföldi Róbert áprilisig nem nyilatkozik, de a Népszabadság úgy tudja, tizenhét színésztől válik meg, ötöt szerződtet és hat végzős színiegyetemistát vár a Bajor Gizi parkba. Nincs abban semmi meglepő, ha az új színházigazgató saját csapattal akar dolgozni. Ritka, hogy elbocsátja az egész társulatot, de a változások elkerülhetetlenek - írja a lap.
Úgy hallottam, jövőre már nem játszik a soproni Petőfi Színházban. Köze van ennek ahhoz, hogy a Nemzetiben átveszi a holdbéli csónakost?
- Semmi köze a kettőnek egymáshoz. Az új igazgató, Darvasi Ilona nem hosszabbította meg a szerződésemet, ahogy a társulat többi tagjának sem. Anyagi okokra hivatkozott.
- Ezek szerint bezár a soproni színház?
- A jövő évi műsortervből úgy gondolom, hogy a direktornő korábbi magánszínháza, a Turay Ida Színtársulat játszik majd ott, valamint a művészeti konzultáns Huszti Péter és felesége, Piros Ildikó. Ezzel nincs semmi gond.
Aha. Tehát akkor nem őt írták ki a Vészhelyzetből, hanem Noah Wyle-t. Valahogy nem ugyanaz...
Még nem volt ideje foglalkozni a 19 színész kírúgásával a Nemzetiben...
Leginkább pedig azért, mert nem volt igazgató. Akiknek néha ilyen sanyarú a sorsa: embereket rúgnak ki és embereket szerződtetnek. Minden színháznál így van ez...
Ez a kis miniatűr telitalálat. Az a baj vele, hogy ez a nyikhaj még ennyit se érdemel. Ennyi törődés és ekkora mívesség után még azt hiheti, hogy ő mégis valaki. Pedig nem.
Erre mondják azt, hogy amióta elment az esze, mindig színházat akart teremteni. Jött ez a srác, a karrieristák erőszakos és arrogáns stílusjegyeivel és elhitette az emberekkel: meg tudja csinálni. Mikor rájött, hogy a bulvárban és a reflektorfényben több pénz van mint a művészetben, csepűrágónak állt. Akinek valaha volt tehetsége, annak nem esik nehezére a szerepcsere. Ez a 40 éves férfi, aki mára már csupán árnyéka önmagának: Alföldi Róbert.
És persze lehetne folytatni a szívszorongató történetet a parasztlegényről, aki elindul szerencsétpróbálni nagyvárosba, mivel a hagyományos értelemben vett munkához nem igazán fűlött a foga. Könnyeinkkel küszködünk, mikor az igazgató urat ért rágalmakra gondolunk. Miféle indulatokat korbácsolnak fel ezek a bíráló szavak egy olyan emberben, akinek az érzelmekkel való dobálózás a munkaeszköze? Aki azt gondolja, színház az egész világ, nincs tétje a döntéseinek, olyan ez csak mint egy sakkjátszma, ahol ide-oda tologathatja a parasztokat, elfeledkezve arról, hogy egykor Ő sem ült kényelmes fotőjben. Rég volt, talán igaz sem volt...
Miféle indulatok ébrednek egy olyan emberben, akiben a túlérzékenység a várakozás hosszú évei alatt eltorzult, akiben a kisember megalomán hajlama lassan rögeszmévé kövesedett? Miféle kiváltsága van ennek az embernek? Miféle felszínes, közhelyes sztereotípia alapján kellene szánalmat, megértést éreznünk a könnyei, csalódásai, sikerei, felszabadultsága, ígéretei, árulása, pletykái, jó- és rosszindulata miatt?
És lehetne még idézni Pepin sógor írásából, mely egy túlfűtött kamaszlány rajongásval és naivitásával mutat rokonságot... vég nélkül. Totál feleslegesen. Az egészet valami sekélyes gondolatiság megposhadt kocsonyája lengi át. Igaz, ez háttal ülve a közönségnek nem igazán értelmezhető. Pedig sosem szabad megfeledkezni azokról, akiket nem engednek reflektorfény közelébe, akik nem várják el mindig újra és újra az ő tehetségüket és nagyszerűségüket angyalok kara zengje. Ha van szakadék, ami elválasztja Alföldit a hétköznapi, ÁTLAGOS emberektől, azt úgy hívjuk: egyszerű és tiszta művészi igényesség.
Az úgy van, hogyha valakit felkérnek egy regény megfilmesítésére, akkor általában az illető rendező - nem tudni, miért, - a regény kardinálisabb részleteit veszi be a jelenetek közé. Tudom, követhetetlen, de ilyen hülye, bevett szokások vannak ebben a nemzetromboló filmes szakmában.
