Miért is írják a magyarok hosszú ó-val az Euro-t?
Ez egy pénznem, több ország közös fizetőeszköze. Bevezetésekor szabályzatban rendelkeztek az írásmódjáról mégis egyes országokban nem úgy írják ahogy abban a szabályzatban áll. Miért?
Kinek mi a véleménye: Euro vagy euró?
Az egyik dolog az, hogy miképp alakul a helyesírás, a másik, hogy az angol terminológiát az egyes nemzeti nyelvek hogyan fogadják be, vagy utasítják el.
A magyar helyesírás szabályozásának hagyományos szervezetet a Magyar Tudományos Akadémia.
Igaz, hogy ez nincs törvénybe fektetve, de egy immár 173 éves hagyomány és gyakorlat esetleg többet jelent a törvénynél is. Következésképpen, a Magyar Nemzeti Banknak semmi joga nincs helyesírási szabályokat alkotni. Neki ebben a kérdésben egyetlen dologhoz van joga, hogy azt megszabja, mit írnak a pénzre. Az MTA még ezt is kifogásolhatja, de mint tudjuk, mindig az erősebb kutya ugat.
Más részről, azt, hogy nem érted az informatikai szakkönyveket, ez nyelvi kérdés? Ha angolul lennének, értenéd őket? Aki ilyen szinten tud angolul, az miért olvas magyar könyveket, amelyek kevés kivétellel fordítások vagy utánérzések? A magyar nyelvű könyvek azoknak szólnak, akik nem tudnak eléggé angolul.
Ez azonban nem vonatkozik a terminológiára. Ugyanis a terminológia esetében nem elegendő és nem döntő a nyelvtudás. Kérdenélek, miért érthetőbb az angol delegate szó, mint a magyar metódusreferencia? Ezt is, azt is csak akkor lehet megérteni, ha meghatározzák, ugyanis ezek terminus technicus-ok. Egyébként az említett két terminus ugyanarra a fogalomra vonatkozik. A jobb könyvek végén általában van angol-magyar terminológiajegyzék, és/vagy értelmező glosszárium. Emellett van jópár számítástechnikai terminológiai szótár is forgalomban.
Emellett, amit a németekről írsz, az egy szomorú féligazság. Egyrészt a németek is megalkották a teljes német nyelvű terminológiát, részben szabványosították is, és a Duden és a Brandstädter rendszeresen ki is adja ezt értelmező és többnyelvű szótár formájában. Másrészt igaz, hogy - különösen műhelynyelvi szinten (pl. termékdokumentációkban) - a németek rengeteg angol kifejezést használnak. De ez nemcsak a számítástechnikában van így, hanem a kosárlabdában is. Ha megnézel a DSF-en egy közvetítést, a szakszvakat angolul fogod hallani, olyan játékelemek vonatkozásában is, amelyeket edzőink tiszta magyar nyelvű utasítására már akkor is végre tudtunk hajtani, serdülőként, amikor az angol tudásunk sehol sem volt.
Erre szokták sokan szomorúan megállapítani, hogy a németek - szemben pl. a franciákkal - kezxdik elveszteni a nyelvi identitásukat.
Magam egyáltalán nem vagyok sem soviniszta, sem nacionalista, de a nyelvi identitást nélkülözhetetlennek tartom.
"Ennek értelmében önálló szóként „euro" a helyes írásmód, a toldalékkal ellátott alak hosszú ó-val (pl. „euróval"), míg az összetett szó (pl. „euroövezet") rövid ó-val írandó."
Nekem tetszik a döntés! Ha csak úgy magában áll akkor úgy írják ahogy kell, ha pedig ragozva van akkor a magyar helyesírás szabályainak megfelelően.
Ma kaptam az alábbi levelet a HUTERM levelezőlistán:
Szervusztok! Tájékoztatásul közölném, hogy szept. 16-tól a Magyar Nemzeti Bank - ellenkezõ kormányrendelet megszületéséig - minden kiadványában átvette a közös valuta általunk is használt írásmódját.
Ennek értelmében önálló szóként „euro" a helyes írásmód, a toldalékkal ellátott alak hosszú ó-val (pl. „euróval"), míg az összetett szó (pl. „euroövezet") rövid ó-val írandó.
Mindenkinek jó hétvégét kívánok! Üdv:
Kertész-Farkas Csaba fordító Európai Központi Bank
Akkor már finomíthatjuk tovább, hogy voltak jó kvartók és rossz kvartók is. A Shakespeare-filológia számára mindig az a nagy kérdés, hogy a fóliót vagy a jó kvartót tegye meg a kiadás alapszövegéül.
Köszönöm az információt. Errefelé mindig tanulok vmi újat, azért szeretek itt lenni (no meg azért is, hogy egy kicsit kötözködhessek, de mindig csak jó szándékból) :-))
1623-ban, néhány évvel Shakespeare halála után, két színésztársa megjelentette az általuk összeállított és hitelesnek tartott, szándékuk szerint Shakespeare valamennyi drámáját tartalmazó első összkiadást, amelyet kétrét formátuma miatt fólióként szokás megnevezni.
kvartó kiadás Shakespeare maga soha nem adatta ki drámáit és hagyatéka sem tartalmazta a hiteles kéziratokat. A színházi használatra készült kéziratok nyersanyagként kezelték a drámák szövegét, ezért az éppen aktuális színpadra állításnak megfelelően ki is hagyhattak és be is iktathattak egyes részeket, és a kézirat lemásolásába is hiba csúszhatott. A kiadók ezeket a kéziratpéldányokat jelentették meg, vagy éppen valamelyik színész emlékezetből diktálta le egy-egy dráma szövegét. Így születtek meg az egyes Shakespeare-darabok első kiadásai, amelyeket negyedrét alakú köteteikről kvartó kiadásként nevez a szakirodalom. Ebben a formában csak 19 Shakespeare-dráma maradt fönn.
Én nem tudom, hogy a folió és a Shakespeare-irodalom között konkrétan mi az összefüggés, azt viszont tudom, hogy folión a magasabb termetű könyvek méretét ill. az ilyen könyveket szokták érteni. Ha valakit érdekelne: a normálfolió 40-45 cm, a nagyfolió 45-55 cm, az imperiálfolió az 55 cm-nél magasabb könyveket ill. ezt a könyvméretet jelenti. A folió méretű könyvek a szokásos méretű könyvespolcokra magasságuk miatt állítva nem férnek be, ezért a könyvtárakban az ilyen könyveket külön helyen, megfelelő méretű foliópolcokon vagy foliószekrényekben tárolják.
"azaz lényegében szakszókészlet(eK)ről lehet beszélni csupán"
Ez széles körben elterjedt, de sokak áltak vitatott nézet. Sokan szakmai nyelvhasználat-ot, megint mások funkcionális stílus-t emlegetnek, és a terminológiát vagy a szakszókincset ezek részének, egyik összetevőjének tekintik.
Mindenesetre a terminológiai szóhasználat, azaz a terminus technicusok használata lényegesen és lényegien eltér a köz- vagy irodalmi nyelvitől.
Ami itt a vita tárgya lehet, hogy mit tekintsünk terminológiának. Van olyan felfogás, amely szerint a terminológia kizárólag rendezés (szabványosítás, szótárba foglalás) eredményeként jöhet létre. Más felfogás szerint inkább stilisztikai elem: a szakszövegben megvannak azok a helyek, amelyeket aterminus technicusnak kell betölteni, és ha erre a helyzer a megnyilvánuló elhelyez valamely lexikai elemet, az - legalábbis látszatra - terminus technicussá válik. Pl. "A kitezerészetben a cellinda helyét meghatározott feltételek között kovár altruanduszok foglalják el" mondat fordítása során a fordító szakszótárakat igényelne több szó lefordításához. És ha ezekhez a szavakhoz meghatározással hozzárendelünk valamely fogalmat, készen is áll a terminus technicus.
A reménytelen vitát nem akarom folytatni. Szíved joga és lelked rajta, ha nyelvtudósként mintegy szándékosan "singularia/pluralia tantumok"-at mondsz/írsz. Csak egy megjegyzést még, és ezt sem az ügy vagy a magam, hanem történetesen latintanárom védelmében, aki sajnos több éve elment már, és post mortem sem — vagy különösen post mortem nem — szeretném, ha rá (ill. emlékére), akár ilyen anonim formában is, bármiféle árnyék vetülne. Ő nagyon természetesen, élvezetesen tudott beszélni (nota bene, kitűnő magyartanár is volt). Azt, hogy amit mondott, akár ki is lehetett volna nyomtatni, nem úgy értem, hogy beszédje könyvszagú lett volna. Arra akartam utalni, hogy nagyon szépen, választékosan, igényesen, és tegyük hozzá, szellemesen, derűsen beszélt. Beszédjében nemigen lehetett sem stiláris, sem nyelvtani, sem egyéb hibát találni. Nem véletlen, hogy gyermekei vezető magyar értelmiségiek lettek (persze özvegy férje is az), egyikük pedig éppenséggel ismert nyelvész, akit e topik látogatói legalább névről mind ismernek (ellenkező esetben e műveltségbeli fogyatékosságukat sürgősen pótolniuk kellene). Úgyhogy senkinek sem lehet oka arra, hogy sajnálja őt és tanítványainak sokaságát. Őt, ill. most már sajnos csak emlékét, csak szeretni és tisztelni lehetett ill. lehet, tanítványait pedig irigyelni azért a csodáért, amelyet az ő magyar- és latinórái, egyáltalában egész személyisége jelentett. Sajnálni csak azt lehet, hogy e kitűnő tanárnő már hosszú évek óta nincs köztünk, és hogy csak nagyon kevesen lehetnek azok a gimnáziumi vagy akár egyetemi tanárok, akik az ő emberi és intellektuális szintjét bármilyen tekintetben megütnék.
A szaknyelv mint terminus technicus megtévesztő lehet, ugyanis azt sugallja, hogy a szaknyelv(ek) önálló nyelvváltozat(ok). Holott nyelvtani rendszerük gyakorlatilag azonos a köznyelvével, azaz lényegében szakszókészlet(eK)ről lehet beszélni csupán.
> A contrario tehát elismered, hogy egy nyelvészeti szakmunkában, tehát írásban már nem használhatod a "singularia/pluralia tantumok" alakot.
Ezt nem úgy ismerem el, ahogy gondolod. Egy nyelvészeti szakmunkában e kifejezés használatát elkerülném, minthogy erősen zsargon ízű.
> Továbbmenve: akkor viszont nem használhatod az inkriminált alakot egy tudományos felolvasó ülésen sem.
Ezt abszolút, de ezzel ugyanígy vagyok az és kötószó esetén is. Azt sem használtam még soha egy tudományos felolvasó ülésen sem.
> De miért kell kétféleképpen cselekedned?
Én ugyan nem cselekszem ily módon kétféleképpen: azt mondom és úgy mondom, ahogy a számra jön. Éppen ez a bajod, ha jól értem; mármint, hogy nem cselekszem kétféleképpen, hanem bizony gátlástalanul használom itt azt is, amiről tudom, hogy ellenedre helyes.
> Én e szakkifejezések tekintetében a gimnáziumi latinórákon szocializálódtam.
Én ezt itteni barátságunk kedvéért elnézem neked. Mármint ennek azt a következményét, hogy időnként a magyarban is latinul akarsz beszélni.
> Tanárom úgy beszélt, hogy amit mondott, azt akár ki lehetett volna nyomtatni
Talán nem véletlen, hogy az élő nyelvhez közelibb szövegeket könyebb és kellemesebb olvasni. Ha úgy volt, ahogy írod, akkor sajnálom őt is, a hallgatóit is.
> és sohasem mondta volna, hogy singularia/pluralia tantumok.
Egy sebész vágni akar ott is, ahol a konvencionális terápia is megteszi. Ez amolyan foglalkozásból adódó beszűkültség a sebészeknél. Ugyanez igaz a latintanárokra is: nehezen megy nekik a magyar és a latin nyelv megkülönböztetése.
> PS. Az orvosok orvosok, a nyelvészek pedig nyelvészek: az utóbbiakra talán mégiscsak valamivel szigorúbb mércét lehet alkalmazni a szaknyelv nyelvhelyessége terén.
No de miért kellene nekem magyar szövegbe, akárki vagyok is, latin nyelvű betéteket hazsnálnom: mi ebben a nyelvhelyesség?
Szvsz. a szaknyelv sokkal inkább a köznyelv szintjén helyezkedik el, mint az irodalmi nyelv szintjén. Hisz mind a kettő lényege a spontaneitás. (Ahol a szaknyelven szocializálódtam, ott a szaknyelvi kifejezés jön olyan természetesen, mint egyébként a köznyelvi alakok.) A szaknyelv is a szleng része.
Szíves engedelmeddel ez az állítás az alapoknál téves. A szaknyelv alapvetően a nyelv-vel állítható párhuzamba, éppen úgy van szlengje, köznyelve és irodalminyelve, mint a nyelv-nek. Az a szaknyelvi réteg, amelynek a lexikája a rendezett terminológia, semmiképp nem tekinthető szlengnek.
Amit te szaknyelvnek nevezel, az a műhelynyelv, vagy szakmai zsargon.
"Szvsz. a szaknyelv sokkal inkább a köznyelv szintjén helyezkedik el, mint az irodalmi nyelv szintjén. Hisz mind a kettő lényege a spontaneitás."
Ezt ugye úgy kell érteni, hogy az élőbeszédben jelentkező, egyszerűbben mondva a beszélt szaknyelvre gondoltál. A contrario tehát elismered, hogy egy nyelvészeti szakmunkában, tehát írásban már nem használhatod a "singularia/pluralia tantumok" alakot. Továbbmenve: akkor viszont nem használhatod az inkriminált alakot egy tudományos felolvasó ülésen sem. De ezek után, a nyűgöktől megszabadulva a kötetlen szakmai vitákban már végre boldogan használhatod :-)) De miért kell kétféleképpen cselekedned? Miért nem jön spontán a nyelvedre a "singulare/plurale tantumok" alak? Én e szakkifejezések tekintetében a gimnáziumi latinórákon szocializálódtam. Tanárom úgy beszélt, hogy amit mondott, azt akár ki lehetett volna nyomtatni, és sohasem mondta volna, hogy singularia/pluralia tantumok. Ezért én se mondom.
PS. Az orvosok orvosok, a nyelvészek pedig nyelvészek: az utóbbiakra talán mégiscsak valamivel szigorúbb mércét lehet alkalmazni a szaknyelv nyelvhelyessége terén.