Nem is olyan egyszerű ez a kérdés, mert olyan rég volt már, hogy csuda. Na, nézzük...
Iránytű az kell, hogy el ne tévedjek, meg nem ártana egy térkép sem a kereséshez, de az sosem szokott lenni. Fegyvereket nem viszek magammal, mert minek, ha nem megy szépszóra, akkor megette a fene. Hamubasült pogácsa esetleg, hogy ne menjek éhesen, meg egy kis borocska szíverősítőnek, de nem túl sok, mert abból csak baj lehet, ha elfelejtem, miért is indultam. Aztán, ha már ott vagyok, valahogy észre kell magam vetetni a királylánnyal, ehhez jól jön egy gitár, de minimum egy papír meg egy toll, hogy írjak neki szerelmetes verset. Abban ugyan nem vagyok jó, de hát nem is az a lényeg, fő, hogy személyreszóló legyen az a költemény. Ha a királyleány kihajol az ablakon, és az iránt érdeklődik, hogy merre van a lovam, esetleg hol áll a kastélyom, akkor, csak annyit mondok, sorry, de én nem a szőke herceg vagyok csak a legkisebb fiú, és odébbállok.
De ha csak mosolyog a királylány, és ledobja a kulcsot, akkor már minden rendben, azaz hogy.... azaz hogy előfordul, hogy egy hétfejű sárkány is védi a bejáratot, mondjuk egy anyósjelölt. Ha hosszú távra akarok berendezkedni, a legjobb megoldás, ha megszelídítem, ez célravezetőbb, mint állandóan harcolni vele, abba előbb-utóbb belefárad az ember. De ha megszelídíted, akkor mindenféle házimunkára alkalmassá lehet tenni, legfeljebb néha kell csak eligazítani, hogy tudja, a hálószobától és egyéb személyes dolgaimtól tartsa magát távol.
Szóval, ott tartunk, hogy fölértem, a toronyszobába, vagy a lépcsőn, vagy egy összekötözött lepedő-kötélen. Na itt kezd izgalmassá válni a helyzet, mert a királylány szeszélyes jószág, sosem azt mondja amit gondol, és hát némellik kicsit félelmetesnek is tűnik közelről. Jó, ha nálam van az a bizonyos flaska bor, de mint mondtam, csak mértékkel. A királylány megnyerésére a legjobb módszer, ha viszünk valami apró ajándékot, aminek nem az értéke számít, hanem az, hogy lássa, szeretettel adjuk, és gondoltunk rá; mondjuk egy szál virág. A sablonos megoldásokat nem szeretem, ezért a vörös rózsa bármennyire is kézenfekvő, én inkább kihagyom. Aztán beszélgetek a királylánnyal. Ilyenkor is kiderülhet még, hogy fölöslegesen másztam fel a toronyszobába, mert ha nem tudunk két értelmes szót váltani, akkor nekem már nincs is kedvem az egészhez. De ez azért ritka. Szóval, ismerkedünk.
Na, ennél a pontnál a legtöbb férfi már nagyon türelmetlen, és amint némi olvadozást vél felfedezni a királylányon, már támadásba is lendül. Én azonban kivárok még. Ez két dologra jó. Az egyik fajta királylány igényli is a lassúbb közeledést, a másik fajta pedig megzavarodik attól, hogy nem úgy viselkedem, ahogy gondolná. De most nem kell arra gondolni, hogy ez egy magamra erőltetett viselkedés, egyszerűen a lassú dolgok híve vagyok. Lehet, hogy el is búcsúzom, és majd másnap visszatérek. Ekkor már jobban ismerem a királylányt, és esetleg tudok valami személyre szólót is adni neki ajándékba, olyat amit nagyon szeret.
Most kapcsolok. Hát kibeszélem itt az összes titkom. Na elég azon annyi, hogy ilyenkor már helyben vagyok, és a többit mindenki kitalálhatja. Többet nem mondok el, úgyhogy elégedjetek meg ennyivel! :-) |
