Nem találtam így előadásos topic-ot, ezért nyitok egyet. Olyan sűrűn nem járok, de remélem más igen :) és így ötleteket kapok arra mit és hol érdemes megnézni.
Az első e tárgyban lévő hozzászólásomat csütörtök éjjelre ígérem :)
Ajánlásodra megnéztem én is. Ezt írtam utána róla:
Voltak vicces részek (pl. kínzásból csiklandozni a nőt, vagy a katonák kártyázása), meg olyanok is, amik kiboríthatják az embert (pl. a ló kibelezése), vagy egyszerűen csak túlzottan elrugaszkodottak (pl. hogy a katonák azt sem tudják, hogy a fronton vannak épp). Gyakori a túlzott rohangálás és a kiabálás, a kelleténél több az egyszerre beszélés (kiabálás) is. Úgy érzem hangerővel próbálták ellensúlyozni a hiányosságaikat. A főszereplő színész egész jól játszott, a többiek sem rosszul, inkább szürkén. Összességében elég vegyes bennem a kép a darabról, és azt hiszem több a negatívum a pozitívumnál. Legközelebb valami kellemesebb, lágyabb darabot szeretnék megnézni.
Én a Pletykafészekért nem voltam oda, talán Liptai és Nagy-Kálózy miatt, gyenge színésznőknek ismerem őket. Nevettünk mi is, de annyi jó (jobb) darab van még a nevettető kategóriából is, hogy még egyszer nem fizetnék ezért. Nagyjából 3 színész vitte a hátán az egészet: Rudolf Peti, Scherer Pepe és Básti Juli, ők jók voltak, mint máskor is, rajtuk lehetett jókat röhögni, mivel ismerjük már jól (és szeretjük) az eszköztárukat.
Az elmúlt 7 napban megvolt A csúnya és a Még egyszer hátulról - mindkettő az Új Színházban, mindkettő tetszett, bár engem nehéz kikergetni bármiről is. Mindenben találok értékelhető koncepciót és mindig valamelyik felemet működteti a rendező és/vagy a színészek.
A csúnya a Stúdióban volt, minimál díszlettel, de minden mondanivalója kéznél (arcnál) volt cuccok nélkül is. Liát változatlanul szeretem, azt hiszem ez ellen nem tud tenni. És jó nő, ezt meg is mutatta most :)
A darab egyfelvonásos, arról szól, hogy micsoda sikereket tud elérni valaki pusztán a kinézetével, helyes arcával, holott volnának esetleg képzettebb, innovatívabb dolgozók is a kollégái között. Mondanám, hogy időszerű a téma, de tulajdonképpen így volt ez mindig és még így is lesz sokáig.
A Még egyszer hátulról laza és vicces kétrészes. Valahol nemrég, még az előadásom előtt azt olvastam a neten, hogy inkább a második felvonás érdekesebb és viccesebb - ehhez képest végigröhögtük az elsőt és igazán nem tudtam elképzelni, mivel tudják ezt később felülmúlni. Tulajdonképpen nem is sikerült, sőt, szerintem alatta maradt az első résznek, bár volt bőven humor amott is.
Ez egy színházi előadás a színházban, az első felvonás a próba, a második pedig kifordított díszlettel (azaz hátulról) maga az előadás. Kíváncsian vártuk, hogy fog menni "élesben", ami nem ment próbaként. Hát úgy :)). Nagy mondanivalója nincs az egésznek, történetre és helyzetkomikumra épül, tisztán nevettet és kész. Néha ez kell.
(Rudolf Péter, Liptai Klaudia, Nagy-Kálózy Eszter, stb.)
Az első másfél percet leszámítva végig egy érdekes, kifejezetten a nézőket megnevettető, sőt, folyamatosan nevettető darab. Nem vicc: folyt a könnyem és hangosan nevettem, pedig... Egyértelműen érdemes beülni a darabra, tetszeni fog mindenkinek. A színészek jól vagy nagyon jól játszanak, zene/fények nem kapnak szerepet, de nincs is rájuk szükség: a történet, a dialógusok és a színészek játéka bőven elég ahhoz, hogy a darab ne üljön le, hanem lekösse a nézők figyelmét, és hát hogy zengjen a nézőtér a folyamatos nevetéstől. Az ilyen darabokért (is) imádok színházba járni, csillagos ötös, őszintén ajánlom megnézésre.
Ha jól emlékszem, 2004-ben volt a bemutató, akkor nagyon nagy sikere volt. Nem a viselkedésformák váltak elavulttá, hanem a humor. Arra nagyon ráférne egy frissítés, mert a "maga jenő.......hüjenő" szójáték 7 év alatt elcsépelődött és már egyáltalán nem vicces, inább kínos és ezen G.Sándor már csak rontani tud. 2003/2004-ben megkapta a Szinikritikusok díját, nem volt az véletlen.:-)
János király az Örkény Színházban: 10/10 pont Jó a darab, megvan az aktualitása, nagyon jók a rendezői ötletek, jó a látványvilág, kitűnőek a színészek. Nagyon ajánlom.
Jó estét nyár, jó estét szerelem! a Nemzeti Színházban: 10/3 pont
Nem lenne rossz, hogy áthangszerelték a dalokat, de többnyire nem az énekhangnak megfelelően. Túl sok rendezői ötlet nincs (és nem is mindig működnek), sokszor ellaposodott. Üde színfoltot jelentett Makranczi Zalán némaszerepe néhány jelenetben.
Joshua Sobol Gettó c. darabját láttam Béres Attila rendezésében, Jávori Ferenc nagyszerű zenéjével, a Budapest Klezmer Band kitűnő zenészeivel, remek színészi alakításokkal.
Köles Ferenc nagy meglepetés volt, mert az utóbbi időben mindig vérmacsó szerepekben láttam, és már azt gondoltam, nem is képes másféle figurát előhozni magából. Órási volt a kettősük a bábút megjelenítő Széll Horváth Lajossal.
A sok funkciójú, változatos térelemekből álló díszlet és a jelmezek is tetszettek
Egyszer régen láttam a tévében ezt a darabot, akkor is Balikó Tamás játszotta a német tisztet - miként most nem, mert a másik szereposztás volt -, akkor is megragadott a darabban megfogalmazott számos morális probléma, melyek az adott történelmi szituációban vérre menők voltak.
A darab nem valószínű, hogy nagyon átütő lenne, alapvetően elég sematikusak a figurák benne, ám a rendezés, a színészek, és a zene felforrósították a hatást.
Nekem sem tetszett. Szerintem nem kompatibilis a két felvonás. A Grecsó féle második rész elnagyolt, hatásvadász, mint az RTL hiradó. Nem a cigányok szemszögéből mutatta meg az eseményeket, hanem a sajtóból vett híreket ismételték meg. Ha már szinpadra vitték ezt a kényes témát, szerintem nagyobb tisztelet érdemelt volna. A darabot Szirtes Ági és Szacsvay László vitte el a hátán.
Nekem tetszett. Szirtes Ági továbbra is zseniális, pont a kellő mértékben drámai ahhoz, hogy megríkassa a nézőket, de még ne menjen át olcsó hatásvadászatba.
A díszlet minimalista - nekem bejön. Ujlaki Dénes hiteles, Bán hitelesen szerencsétlen. A darab jó átírás, groteszksége humoros, színpadisága meglepően és elgondolkodtatóan realista.
Katona, Moliere: A Mizantróp. annak ellenére, hogy a darab több száz éves, a díszlet majdnem hiányzik és a szöveget Petri György tapintatosan és értően frissítette, igazi közönségbevonó színház, örök aktualitással.
