Létezik olyan, hogy a hűtővíz mennyisége szinte korlátlan, hőfoka évszaktól függő. Itt igen is a kifolyó pálinka hőfoka ad infót a főzés sebességére. Persze házi körülmények között tényleg nem ezt kell figyelni. Csak a történelmi hűség kedvéért! :-))
Hali! Igen így van, a déligyümölcsök (citrusfélék leginkább) általában sok lipidet tartalmaznak. Ám különbséget kell tenni a bennük található (főleg héj és fehér részek) zsiradékok és a kozmaolajok között. A gyümölcsben levő anyagok leginkább ún. terpének, a kozmaolajok pedig nem is zsiradékok (nevével ellentétben), hanem nagy szénatomszámú alkoholok. Az alkoholok is "megtévesztik" az embert, mert igazából csak a kis szénatomszámúak oldódnak vízben (metanol, etanol), pl a butanol (4 C atomos) már nem is oldódik. Ez igazából a lepárlási folyamatban nem jelent különbséget, csak tájékoztatásul írtam. :))))
Gratulálok, hasonló szép réz eprüvettát csinált Józsipapa is. Nekem nem saját gyártmányú eprüvettám van, üvegművessel csináltattam. Előnye, hogy hőmérős fokolót is le lehet olvasni benne, és a bevezető cső nem növeli a mért anyag térfogatát, ami így max. 49ml. Van akinek a kicsurgó szesz hőmérséklete fontos adat, mert utal a lepárlás és egyúttal a fűtés sebességére. A felső bevezetés miatt a keveredés megfelelő, mert a bejövő szesz egyre hígabb, tehát egyre nehezebb és megfigyelhető, hogy azonnal lefelé törekszik. Csináltam keverési próbát is, nem változik a mért érték ha a fokolóval jól átmozgatom a szeszt benne. Az ilyen eprüvetta hátránya, hogy nem szabadon van a folyadékszint, ezért az üvegcsövön keresztül kell leolvasni a szeszfokot, ami nedves cső estén nehezebb.
Kiderült, hogy nekünk is van itthon ilyen, de nem hiszem, hogy az én üstömben beválna, mert egy saválló sík lemezzel próbálkoztam, azon is kb. 3mm-es lyukak vannak és odaégett az a porszerű anyag ami áthullik rajta. Azért jó, hogy felhívtad rá a figyelmünket, valakinek beválhat.
Minden kozmaolajat nem is tudok kiszűrni. Amikor körtecefrét pároltam, akkor alig volt benne olaj. Néhány barna csepp jelent meg az olajszűrőben, mint a húslevesen. Az alszeszem 35 fokosan is kristálytiszta volt. Azonban a kiwiben és a narancsban rengeteg olaj volt (lehet, hogy ez valami déligyümölcs kiváltság :-D ). Az olajszűrő egész tetején több miliméter vastagságban csömcsögött a trutyi. A páracső és a hűtő falán belül ugyanúgy rátapadt a barna sz.r . Ugyan nem éreztem, hogy kellemetlen szagú lenne, de köszönöm ha lehet akkor ebből minél kevesebbet szeretnék tudni a párlatban. Persze biztos, hogy maradt benne így is bőven, mivel a kiwinél az alszesz enyhén opálos, a narancsnál meg úgy nézett ki mint a folyékony köd.
Egyébként az én szűrőm is búvárcsöves. Egy fél literes műanyag edény amibe középre szívószálakból melegragasztóval csináltam két keretet amikbe duplán szoktam kávéfilter papírt vágni. Így négyszeres szűrőrétegen kell áthaladnia, megkerülni még alul sem tudja. De ami a legfontosabb (és szerintem inkább ez a Szőllősi szűrő lényege), hogy a folyadék áramlását is nagyban akadályozza. A becsorgó oldalon az egész folyadékmagasságban megtalálható az olaj, igaz felül több van, viszont a kifolyó oldalon ami olaj lassacskán átszivárog az szépen a tetején kiül. A kifolyást pedig úgy oldottam meg, hogy a doboz aljára leragasztottam egy sima műanyag kupakot aminek az oldalán van egy kis nyílás. A tetejét megfúrtam és ebbe megy bele passzentossan a kifolyó szilikon cső vége, úgy hogy a doboz aljától kb 3 mm-re van. Így próbálom elkerülni, hogy a kifolyó alszesz se csináljon maga körül nagy áramlást (örvényt). És mindig ügyelek rá, hogy lepárlás közben véletlenül se bolygassam a szűrőt, lepárlás végén pedig kompromisszum nélkül kiöntöm az egészet. Új lepárláskor új papír, új jeges víz és új jégkockák.
Csatlakozom: hoszzú az út, amíg a különböző "stációkon" át eljut az ember a "duplafalusításig", de -csak, ha nem különösebben perverz- érdemes lerövidíteni azt.
nem gyötrődöm, csak keresem azt a megoldást ami a legjobb végeredményt adja, legkevesebb macerával jár. Az elektromos lett volna a legegyszerűbb megoldás, mert azt csak be kell menni a boltba megvenni. Ennél kicsit macerásabb portugáliából NZ-re rendelni valamit, de nagyon szívesen, ha ez jobb eredményt ad. (jobbat ad, mert az itteni boltiban nincs réz) De az is szimpla lesz... tehát kell bele valami ami megóvja a holmit a leégéstől.
És persze az anyagi lehetőségek sem korlátlanok, egyáltalán nem mindegy, hogy mennyiből lesz készen a szett, a szállítási költség pedig irdatlan. (200-250eur)
20-30 literes üst között vacillálok, a 30 literesbe pont kényelmesen elférne 25 liter erjedmény, az praktikusnak látszik.
"Nem lehet és Nem is kell minden kozmaolajat kiszűrni."
Én egy egyszerű félig Szőllősi, búvárcsöves szűrővel dolgozom, és bár látok kozmaolajat az alszeszben, nyugodtan lehígíthatom 45-48°-ra a kész terméket, nem lesz opálos. Így nem vagyok biztos benne hogy még több kozmaolajat ki kellene szűrnöm.
Talán kérdezzük meg a régóta gyakorló kollégákat is Ők hogy csinálják?
Biztos sok érdekes tapasztaltról számolnak be, és Te ki tudod választani a neked tetsző módszert.
