Nem tudom, hogy rám vonatkozik-e, vonatkozhat-e, de nekem azt mondták bő egy hete, hogy mozdonyokat szeretnék nézni a Füstiben a hétvégén. Nemlemondható. :(
Délelőtt pittyegett a telefonom, és azóta azt írja ki, hogy „Kőbányai pincerendszer szombaton!” Ami szintén nagyon érdekelne engem, viszont aznap lesz egy topiktalim is.
e hét végén zenés-táncos esztrádműsorral lépek fel Budapest változatos pontjain a Kulturális Örökség Napjai alkalmából. Szombaton a Ferenc körút 39.-ben lesz a szerkli 11 órakor (Stratilek!!! postarablás!!!), ahol a bónusz az, hogy állítólag nagyanyám egykori lakásába is be tudunk menni - én sem voltam ott vagy 15 éve. Vasárnap 11-kor pedig Seress Rezső lakóháza nyitja meg kapuit (bár az épület inkább az ugrás helyszíneként híresült el), mi több, fel lehet menni a tetőre is, páratlan kilátás, satöbbi. (De nyugalom, a második emeletről ugrott szegény!) Dob utca 46/b.
Mindkét helyen értő kommentár. Szóval, tárt karokkal. :)
Mint Yoginak a Forma 1, nekem az a TV paprika. Evés helyett nézem. :) Kedvenc műsorom a Food Poker, brit szakácsok kártyalapokon kihúzott összetevőkből rögtönöznek ételeket. Ma esti eresztés: sügérbőrbe töltött kolbász, halszeletekkel megfejelve. Rémesen nézett ki, de meg kell mondanom, nem maradt a tányéron egy falat se. Drága nagyanyám, erre azért csak rosszallóan ingatta volna a fejét...
De az én diós változatomat a net-en találtam, a tej tojássárgájával, vajjal van dúsítva, amitől megközelíti a belemártott kifli a kalács jellegét. Mivel maradt két fehérje, cukorral habbá vertem, és a tetejére kentem, úgy sütöttem át, ez nem volt a receptben. Így születnek a finomságok :) Nyamm.
Érdekes én soha életemben nem találkoztam a mákos gubával, semmilyen formában. Ahogy írjátok biztos finom lehet. Karácsonykor volt borleves, hal és beigli, később mindenféle apró sütemény, amit egész decemberben sütöttek és dugdostak előlünk, nehogy elfogyjon idő előtt.
Nagyszülők egyik oldalon Heves megyéből a másik oldalon Szatmárból, ma Románia, jöttek. Meglehetősen szinmagyarok lehettek, ahogy a nálam lévő papirokból látom a neveket, talán 2 generációig visszamenőleg.
Jelentem, az olvasás is hízlal. :-) Ugyanarról beszélünk, nagyanyám, aki amúgy a Kőbánya-Kecskemét-Ferenc körút háromszögben élte le az életét, ugyancsak valami zárt szláv a-val ejtette ezt a szót...
Megfáradva, a munkanap végén, elmesélem, hogyan ment ez nagyanyámnál, karácsonykor.
Az ember Mikulás-tájt kalácstésztát gyúr, megkeleszti, vékonyka pertliket sodor belőle. Fölvagdossa, majd a holmit golyócskákká formálja. Sütőben aranyszínűre süti, vászonzsákban felakasztja a spájzba, megszárítja.
Szenteste gőz fölé teszi, puhítja, aztán mézes tejjel locsolva szottyanósra varázsolja. Mézes-cukros mákba beleforgatja, a borlevestől, rác pontytól régesrég ájult rokonságnak feltálalja.
Ez, kérem, a mákos guba, avagy - azt hiszem: ruszinul - bobájka.
Nagyon finom amúgy, és kifliből készítve takarékosnak számít. Kivéve a 15 dkg diót, a két tojást, a közel 1 l tejet, vajat, meg némi cukrot, ami a mai árakon, nem is olyan olcsó, főleg ha sem tehén, sem diófa, sem tyúk nem áll az erkélyen. A régi recepteknél becsapós, hogy mi az olcsó, mert egy rőzsével, fahulladékkal fűtött sparhelt nem vitte ki a házból a pénzt anno, mint manapság a tűzhelyek. Szinte mindegy, hogy gáz vagy elektromos fűtésű.
A menzán valószínűleg csak cukros tejbe forgatták, régen mi is úgy készítettük. Mákosan.
"Eben guba, mind egyforma, mind egy kutya. Ny.1." (Ny.1.--> Nyelvőr (1872-95) első évfolyam) Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (1896) reprint 1990
Ezt találtam papiron. Így használtam, értettem én is.
A mákostésztát (metélt tésztás) nevezték mákoscsík-nak. Így emlékszem. De most már előveszek valami nyomtatott anyagot (éljen a papír!), mert szerintem azon a belinkelt oldalon valami tévedés tanui vagyunk. Nagy baj, hogy a netre kerülő anyagok jóval kevesebb kontrollal, vagy annak hiányával kerülnek az olvasó elé.
Ez érdekes, mert manapság a mákos guba határozottan nem metélttésztát jelent, hanem kelt tésztából (menzán: kifliből) ácsolt, sodós, nagyon édes izét. Mifelénk egyébként bobájkának hívják, és kizárólag karácsonykor fogyasztatik, ha egyáltalán.
Ennek kapcsán kíváncsi lettem, hogy honnan ered a mákosguba elnevezés.
Meglepődtem, mert én vagylagos értelmet tulajdonítottam az eben-guba kifejezésnek, így is jó/rossz, meg úgy is jó/rossz.
Eddig ezt találtam:
"Mi a guba? "Eben guba!" Talán már hallottad a mondást... Ezt arra mondják, ha valami valamire nem illik, mint például kutyára a szőrruha, vagy valami teljesen felesleges, mint például a kutyára a szőrruha - hiszen van neki saját bundája. A guba ugyanis a subához hasonló bundaszerű felsőruha, amelyet például a régi Szabocs megyében készítettek, főként birkabőrből. A (gyakrabban világos, ritkán fekete szőrű) birkaszőr ruházat megvédte a pásztort a hidegtől, esőtől. Egykoron híres volt a matolcsi guba. Napjainkra a gubakészítő mesterség teljesen kihalt. [A guba ugyanakkor egy ételféleség tájneve is, pl.: mákostészta: "mákos guba". A vékony metélttészta ugyanis úgy összegabalyodik, mint a guba birkaszőr szálai...]"
Ezen a barna túrón én is elgondolkoztam, de aztán elintéztem magamban annyival, hogy valami sötét piskóta környezetében lakhatott az a túró, netán kapott a nyakába némi fahéjat vagy kakaót.
Túrós süteményt illetően nem újítok. Van az a bizonyos cukros-sütőporos liszt + vaníliás túró + margarin egymásra szór, tojásos tejjel leönt, slussz-passz, a világ legfinomabb süteménye, és lényegében önmagát csinálja meg. Én már maradok ennél. Nem is értem ezt a tegnapi eltévelyedésemet. Pontosabban értem: szembe jött a hűtőben két menekülni készülő, túlérett banán. Simán ki kellett volna dobni őket, kár volt ez a fakszni. :-)
