Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
semmi bajom a laskával (gondolom a későit jelenti)
Nekünk, akik régebben foglalkoznak a gombákkal, azoknak feltétlenül késői, akik viszonylag újabbak és a "sárga" könyvből vagy a Mige oldaláról határoznak, azoknak kései az a késői. Vesd össze késői csigagomba és késői korallgomba:-)
semmi bajom a laskával (gondolom a későit jelenti) és fülőkével (gondolom a télit jelenti), csak ez a csapadékos és enyhe november elképesztő faji gazdagságot hozott a kalaposok közt, hogy minden kirándulás egy kánaán volt. A természet rendje az lett volna, ha egy hónapja fagy le minden, bár ki tudja, mostanában az "új október" a november :)
Nálunk itt a Pilisben a rétek már ma reggel is csonttá fagyott gombákkal voltak tele. Az erdő még 80%-ban kitartott. Holnapra már csak a Laska fog kitartani és a Téli fülőke ahol éppen van. A többinek annyi!
Két kénvirág szépséget (számomra ritkaságot) találtam gyékény és szittyó tövén. Előbbinek parti kénvirág a neve, utóbbinak nem találtam magyar elnevezését.
LTP-ből és őzlábból idén túlszedtem magam, ezért ma ártérre mentem a Szigeten.
Fülőke indulgat, sok a fiatal példány. Júdásfüle is akad, de nem túl sok.
Ezek mind egy helyen voltak - Laska és kétféle GYTG :) Volt még egy 4. faj (talán DT) ugyanazon a tönkön, de már használhatatlan és azonosíthatatlan állapotban.
A déli tőke se fázik még :)
Érdekes módon egyetlen őzlábat vagy csiperkét sem láttam, pedig sok gyepes sávon végighaladtam töltéseken és mellettük. Összességében nem volt sok gomba (fülőke/júdásfüle volt több helyen, a többiből mind csak 1-1 találat), de azért megtelt a kosár és végre valami más gombát is láttam.
Anyám, mikor kosárszámra vittem haza, fasírtot csinált(nagyon össze tud esni)belőle. Csak úgy magába, minden nélkül betegre tudtam zabálni magam. Szerintem az őzláb így a legfinomabb.
Köszönöm, akkor úgy tűnik mezőkön van egy ilyen változat. Feltűnő volt a különbség az erdőben szedett karcsú példányokhoz képest. A nagy őzláb amúgyis nagyon sokoldalú fenotípusokkal alkalmazkodik a körülményekhez, szeptemberben a szárazság idején pl. miniatűr példányokkal találkoztam.
