Egyet viszont ne feledj. Ők hosszú évek óta annak a területnek a "gazdái", továbbá profi csapattagokkal dolgoznak. Így ott fölösleges utak, jelek nincsenek, ezért nem is kell szürkét alkalmazni. De ha elmennének egy más terepre, akkor bizony nekik is elő kellene venni a szürke ecsetet. Én dolgoztam velük, tapasztalatból tudom.
Ezzel nem értek egyet. Szürkézni ott kell, ahol a jelzések egységes megjelenését és rendezettségét akarjuk elérni. Ez pedig mindenhova érvényes. Épp az ott maradt régi jelek okozzák a zavart. Főleg a kevésbé gyakorlott túrázók kellően megzavarodnak ezektől a kettős-többes évjáratú jelektől. Az egységesség sokkal nagyobb biztonságot ad.
Őseink épp azért találták ki javítás céljából a szürke szín alkalmazását, mert az illik leginkább a fák kérgéhez (bükk). A szabályzat egyébként a barna árnyalatait is javasolja, de ez valahogy nem terjed el.
Amit a terelésről írsz, arra a szürke átlós kereszt van alkalmazásban. Épp azért, mert ez nem fedi el teljesen a megváltozott útvonalat, de jelzi annak módosulását.
Abban nem értek veled egyet, hogy a szürke használata okoz anarchiát. Erre jó példa az 1. kép. Épp a szürke hivatott megszüntetni az évek során odahányt jelzéskavalkádot. Ezért a szürke most így frissen alkalmazva valóban csúnyán hat, de helyette gondold oda ami alatta volt. Mint az 5. és 6. kép. A sok szürke folt idővel elhalványul és akkor nem lesz ennyire kirívó. Mellesleg ezeken a képeken lévő jelzések nálam se nyerők, de egy lépéssel jobb, mint ami korábban volt. Nem vagyunk egyformák, a jó elképzelés sem mindig valósul meg. De törekszünk rá.
A szürkézés egyébként nem új dolog, már ötven évvel ezelőtt is használtuk, de akkor főleg a jelzések csinosításához, pl. kerethez kellett, mert nem volt ennyi jelzés mindenfelé, amit letöröljünk. És ez ma az egyik gond. Mindenfelé jelzések vannak, minden célpontot jelzéssel akarunk ellátni, mindenkit kézen fogva akarunk odavezetni minden látnivalóhoz. (tipikus példa erre a szerencsétlen táblarendszer is, ahol sokszor olyan célpontokat tüntettek fel, amihez egyébként nem is vezetett jelzés, netán még a térkép sem hozta.)
Ami a 2. és 3. képen látható, azok többsége az elvárásoknak megfelel. A turistajelzések mindegyike a jelzésrendszer része. Kivéve a jelsor alján lévő jelek, melyek ugye itt nem turista, hanem zarándokút jelzések. Máshol síút, esetleg tanösvény jelzés is látható. De egy dolog a képeken a javukra szól, szépen beálltak a jelzéssorba, ami azért üdvözlendő.
Az más kérdés, hogy kell e ennyi jelzés egy helyen. Ha ez egy turista csomópont, akkor rendben van, de ha több együtt futó útról van szó, akkor az nincs rendben. Mi épp a Zemplénben elkezdtük a felújítások kapcsán a párhuzamos jelzések megszüntetését. Persze ez jelzésrendszer módosítással jár. Kaptunk is érte a közvéleménytől. Akkor most melyik ujjamba harapjak?
A 3. képnél épp jól látszik a szürkézés hatása, amikor a jelzések csinosítására használják azt. Ez lenne a másik célja a dolognak, ahogy korábban is írtam.
A szlovák-magyar jelzések összevetése nem vezet sehova, mert mi a 30-as évek óta kialakított jelzésformákat követjük, ők meg a sajátjukat. Az már kérdés, hogy az övék kivitelezése, karbantartása sokkal egyszerűbb, de elődeink egyébként logikus jelzésrendszere más szempontból jó. Épp a fentebb említett mindenhova jelzés elvet ezzel jobban ki lehet szolgálni. A 4. képen lévő külön nyíljelzést én egyébként leszürkézném, mert sehogy nem illik a rendszerbe. Ha én kapom majd ezt az utat ellenőrzésre, meg is kritizálom majd.
A jelzésrendszer kritikájába és az előírások taglalásába most nem mennék bele, mert az hosszú lenne. Van véleményem és talán lesz alkalmam ezek jobbítására is. Épp az érthetőség és a logikusabb alkalmazás lehetőségét kell kitűzni célul. De az elmúlt két évben a nagy jelzésfelújítási hullám már ezekkel indult el.
A két utolsó kép patinás jelei jó példa arra, amit írtam a hagyásjelekről. De ez csak lehetőség, nem mindenki fogékony a történelem iránt.
Nekem az etalon az Őrség.Remek jelzettség ,semmi fölösleges szürkeség,semmi fölösleges faxni.A jelek mindig és mindenhol akkor bukkannak fel amikor kell,fölöslegese nem látni.Egyszer érdemes kipróbálni.Tanitani való munka,profik(HVTE)műve.
Anarchia éppen az utóbbi években alakult ki a jelzettséget illetőleg, köszönhetően a szürke elterjedt használatának és a rengeteg fölösleges új jelzésnek!
szürke pacsmagok ezerrel a fákon, káosz, csak pár kiragadott példa.
Régebben mi volt a jelzésfestés? Húztak két fehér, meg közé egy kék (piros, sárga, tetszés szerint behelyettesítendő) csíkot oszt jó napot. Olykor átfestették, felújították.
Egy két kiágazó rom, forrás jel, elég is volt.
Mindenki jól érezte magát, jelzés volt, turista ment. Erdőbe nem is kell több.Lásd Másfélmillió cserháti részen a jelzésfestők... de neked ezt jobban kell tudnod, mert benne éltél, csináltad.
(Minden tiszteletem a tiéd egyébként garass és szeretem amúgy az írásaidat, nem erről van szó)
Szlovákok ma is így csinálják. Magyar-szlovák határ, Karancs, ez a különbség a magyar és a szlovák jelzések közt. Túlagyalás kontra egyszerűség.
Ma meg mi van? Nyócszáz oldalas szabályzat hogy hogyan és miként kell festeni, szürkítenek ezerrel, lassan több a szürke jelzés az erdőkben mint a rendes, ráadásul öncélú módon sokszor tök jó jelzések jó helyeken leszürkítve, majd egy sokkal szarabb helyen új jelzés. Két jelzés helyett kapsz két szürkét meg egy újat, rosszabb helyen. Nagyon sokszor. Öncélú, értelmetlen ecsetelgetés megy legtöbbször, a rengeteg szürke mellett az új jelzések lassan mint egy indián wigwam olyan színpompát kölcsönöznek a fáknak, de ami a legszebb hogy valójában akiknek elvileg(! ) készülnének azok már semmit sem értenek abból hogy mi ez a rengeteg erdei kriksz-kraksz: ezek pedig az átlagos kirándulók! Nem egyszer, nem kétszer látom a tanácstalan útkeresőket, Bánkútról például a pazar táblázásnak és festésnek köszönhetően térképpel sem találták meg a Nagymezőt, a másik csoport pedig más irányba indult, teljes tanácstalanságban. bükki jelzés-parádé... ne mondd hogy ez így rendben van.
A szabálykönyvetek szerint lehet hogy jó így, de akkor valami ott nem stimmel...
Ez csúnya. Továbbá szerintem ezeket az új ilyen-olyan utakat többen festik mint ahányan bejárják.
Ami engem a legjobban zavar az pedig az igazán régi, kopottabb jelzések totálisan értelmetlen szürkítése, amire az utóbbi évekig nem volt példa, bizonyíték erre hogy még mindig megvannak/voltak a 30-40-50-60 éves jelzések is azokon az utakon ahol kerestem! Kit zavarnak?? Mi értelme ilyen jeleket összepacsmagolni szürkével, amiket jóformán rajtam kívül (aki konkrétan keresi) senki nem vesz már észre??
Ágasvár-Hasznos, 1957-ben, éppen 60 éve megszűnt(!) kéktúra útvonal jelzései. Hagyjuk már meg az ilyeneket legalább.
Pont egy hónap elteltével húztunk újra bakancsot és ezúttal a Külső-Somogyi dombság lankái közt barangoltunk. A helyszínre több okból esett a választásunk. Egyrészt ebben a szokatlanul kemény télben ,vagy csak elszoktunk tőle?,igazán nem akartunk messzire menni ,másrészt kutakodás közben a fiókomban ráakadtam két régóta ott kallódó ig.füzetre,melyek a Fejérkőtől-Tündérvölgyig mozgalom ellenőrzésére szolgálnak. Utánanézve a dolognak kiderült,hogy ez a mozgalom meg fog szűnni a jelenlegi formájában_átalakítják_,de a kint lévő füzeteket még elfogadják ez év végéig. Így adott volt a feladat,ráadásul a friss havazásnak köszönhetően 16.-án optimális feltételek közt tudtuk le az első etapot.
Mivel tudtam,hogy havas körülmények közt a nehézség is jelentősen fokozódik,így igazi tervet nem eszeltem ki,úgy voltunk vele,ahol elegünk lesz abba hagyjuk és bemegyünk a legközelebbi faluba. Reggel kilenc környékén -5°c-ban indultunk Kereki főutcájáról a helyi Várhegy felé,ahol Fejérkő vára is található. Ez alkalommal nem a meredek,élvezetesen részen kaptattunk fel a romokhoz hanem a könnyebbik útvonalat választottuk. Már itt ízelítőt kaptunk a nap nehézségeiből,pedig itt csak csúszott a letaposott és visszafagyott ösvény.
A vártól "szűzhavazásba" kezdtünk a csendes erdőben és elérve a Z- jelzést( I. ep.) gerincvándorlásba kezdtünk. A jelzésekről igazából nincs mit beszélni,mert nagyon elhanyagoltak,ritkák. Igazából csak jókora helyismerettel vagy segédeszközzel követhetőek csak. Talán ez az egyik oka az átalakításnak. Sok helyütt csak irányváltáskor van egy-egy útjelző oszlop,nem egy közülük kiborulva, vagy a földön heverve, vagy valaki által vissza állítva -ekkor a helyes irány egyáltalán nem biztos. Ezek ellenére élveztem ezt a helyzetet,így legalább kicsit erőltetni kellett agytekervényeim ,nem csak menni a kitűnő turista sztrádán. Kicsi időutazás,kicsi nosztalgia, emlékezés a "hőskorra".
A jelzéseket rögtön el is vétettük az első kanyarnál és egy óriási bekerített legelőn ereszkedtünk a Pusztaszemesi-Kőrőshegyi völgy talpa felé jó tíz-tizenöt centis hóban. Az út tévesztésért a Balaton és a Völgyhíd látképe kárpótolt bennünket.
Egy karámnál értünk le a magánbirtok végéhez,ahova a kutyák jelzésére a gazda is megérkezett. Először mérgesen dörrent ránk,.hogy ez magánterület ám,de miután mondtam,hogy turisták vagyunk és gondosan visszaakasztottam a villanypásztort mindenhol megnyugodott és beszédbe elegyedett velünk.
Átkeltünk a Kőröshegyi-Séden majd végig száguldtunk a falun(aszfalton) , a másik végen megtaláltuk a jeleket(a falukban mindenhol példásan követték egymást. Innét a Jaba -patak folyásával egy irányba mentünk újra mellékúton. Itt járt egy terepjáró előttünk,így felvettük a mogyorómorzsoló (cop: mászógép pajtás)és muffszűkítő üzemmódot. bocsi :D :)
A Jaba -patak völgyében értük el a DDP kereszteződést (II.ep.),innét pár száz méteren a DDP nyáron felújított útvonalán mentünk,majd erős emelkedővel ,komoly hóban másztunk fel egy domb gerincére Bálványos fölé. Ez elég fárasztó szakasz volt,ráadásul a gerincen metsző szél fogadott bennünket.
Löszfalba vájt pincék közt futó mélyúton csúszkáltunk le Bálványosra,ahol a Zöld Macska nevű műintézménybe tértünk be egy kis test és lélek melegítés céljából.
A faluból előbb a Felső-hegyre.majd Somogy harmadik legmagasabb pontjára a Gyugy-hátra kapaszkodtunk fel. A Gyugy-hátról megfelelő körülmények közt lebilincselő panoráma tárul elénk a Balcsiról,a Tihanyi-félszigetről és a Balaton-felvidékről,no és az ország egyik büszkeségéről a Kőröshegyi Völgyhídról. Most sajnos a hideg ellenére elég párás volt a levegő,így a látvány is korlátozott volt.
Az M7 fölött vadátjárón keltünk át és már meg is érkeztünk az Ágasvári pihenőhöz(II.ep.). No itt lett elegünk és úgy döntöttünk,hogy a Z- (hűlt helyén) leereszkedünk a faluba és vége a túrának.
Így is sikerült kicsivel több mint 20 km-t megtennünk,folyt köv.
Ha megmaradnának a régi jelzések is, akkor anarchia lenne a jelzések rendszerében. A cél, hogy minden turistajel egységes, szép kivitelben kerüljön fel az útvonalakra. Ez óhatatlanul a szürke használatával jár.
Az előírások néhány esetben adnak csak lehetőséget arra, hogy egy-két régi patinás jelet megtarthassunk. "hagyásjel"
Én is éltem ezzel, pl. Bánkút-Dédesi vár között az Ördögoldalon. De a többség fokozatosan eltűnik. Ilyenekre vadászni leginkább a már felhagyott, elterelt régi nyomvonalakon lehet majd.
Megyénkben tegnap és ma is pár centiméternyi friss hó esett. Vélhetően Regéc környékén is, ezzel számoljatok.
A környék turistajelzései - a Z sáv és a Rákóczi kp túra kivételével - teljes felújításon estek át. Ezért a hobo fényképein látható jelzések többségével már nem fogtok találkozni. Helyettük friss jelzések segítenek a túrán, pici változtatás mellett (a várba a K és P romjel együtt visz fel).
Húú.. köszönöm szépen a részletes eligazítást! :-) Igazán jó ötletet adtál ezzel az autóúttal a várig, az biztos nem annyira csúszósan járhatatlan, mint a másik meredek kaptató! :-)
Így már mindjárt másképp fest :-)
Az idokep.hu szerint ködös/párás időnk lesz, de azért hátha tudok 1-2 képet csinálni odafentről. :-)
Ha visszaértünk, majd jelentkezek egy nagyon rövid beszámolóval. :-)
Szerintem érdemes felmenni, a hó ne tartson vissza, élmény lesz.
Ha elfogadod a tanácsom:
Érdemes a régi kéken felmenned a várig, ott mennek kocsival is minden nap felfelé a pénztárhoz/várhoz a helyiek, le lesz taposva az út, de nem gondolom hogy jegesre.
A hóval meg nincsen semmi gond, nem olyan nagy táv ez.
Parkolni tudsz az aszfaltról éppen lehajtva, a rét szélén, de akár a faluban is, nincsen messze.
piros körrel jeleztem azt ahol parkolni szoktam, piros szaggatott a régi kék, ma biciklis és főleg autós földút.
Az is egy jó kis körtúra tud lenni ha felmentek a régi kéken, és a vár megnézése után lejöttök a mai kéken a faluba.
Dokumentálom neked képekkel is, a "parkolótól" a várig egyszerűen nem lehet probléma, végig autós út:
1. Egyszer Széll úrral is itt kezdtünk, fel a várba, majd a Vándorlás útján le a Huták-völgyébe
2. ott a várhegy!
3. Csodálatos kék jelek (és a Rákóczi piros is) kb 1km után van ez az erdőhatár
1.-2. út a várig, a piros rom jel már közvetlenül a vár alatti részen van
Megvettem őket laponként, vagy éppen egybe kötve évfolyamonként. Én így szeretem olvasni, digitálisan nem annyira.
Ugyanakkor elérhető ha jól tudom interneten is, valamelyik könyvtár digitalizálta őket, a Bükkös fórumba nemrégen bekerült egy írás 1930-ból digitalizálva:
Kicsit "beleoffolok" Hobo-bobo (offos? - de számomra élvezetes!) visszaemlékezéseibe, a gyerekkorából, amikor még papíralapú volt a Kéktúra fórum :-) :-)
Egy kérdésem lenne:
holnap, vasárnap kirándulást tervezünk Regécre (kocsival). Onnan egy kellemesen rövid túra a cél: Regéc - Regéc Vára - Mogyoróska - Regéc. A táv pont ideális ilyen téli kimozdulásnak és olyanoknak, akik nem igazán túráznak. (így gondolom, 8 km kb.) Viszont én havas/jeges téli időben még nem túráztam hegyen. Van valakinek valamilyen elképzelése vagy konkrét tapasztalata, hogy ilyenkor ott Regéc és (szerintem jól ismert/nagy forgalmú) turistaútja (picit Kék, picit egyéb színű) mennyire lehet járható/jeges/csúszós/nem ajánlott?
Mert ha nem ajánljátok, akkor inkább viszem őket szánkózni valami pályára a "környéken", én meg addig "hüttézek" (jó sok teával) :-)
De jellemző a közhangulatra hogy nagyjából az augusztusi számtól (II. Bécsi Döntés, Észak-Erdélyről)
Ne felejtsük el hogy 1940-et írunk, ne ítéljük meg a közhangulatot a sajtótermékek alapján. ((Ettől még akár lehetett is ez a közhangulat, sőt a "turistaság" túlnyomó része valószínűleg tényleg felhőtlenül örült, de ennek a kijelentésnek alátámasztására a sajtó cikkei - sajtószabadság hiányában - nemigen alkalmasak))
"Az 1938. július 16-án kiadott 4950/M. E. sz. rendelet most már a törvényre, s nem a kivételes hatalomra hivatkozva előírta, hogy az időszaki lapok és hasonló kiadványok megjelentetéséhez miniszterelnöki engedély szükséges. A szintén július 16-án hatályba lépett 4960/M. E. sz. rendelet az első „zsidótörvényre” hivatkozva előírta, hogy a lapok csak 20%-os arányban alkalmazhatnak zsidó munkatársakat. Az 1938. november 2-án kibocsátott 7900/1938. M. E. sz. rendelet szerint, amennyiben a már megjelenő lapok december 31-ig nem kapják meg újra a megjelenési engedélyt, kiadásukat be kell szüntetni. Az irtóhadjárat méreteire jellemző, hogy a kb. 1300 lap közül 410-től (kb. 31,5%) vonták meg a megjelenési jogot."
Ha 70-80 év múlva archívumokban a mai Turista Magazint illetve a napilapokat olvasod, megállapíthatod hogy a közhangulat szerint (?!) az országban minden csodálatos mértékben fejlődött, a kéktúra talán addigi legvirágzóbb éveit élte, egyedül a migránsok jelentettek problémát néhány határhoz közeli turistaúton, de szerencsére ezt is jól kezelték.
1. az örök probléma, a tilos területek manapság sajnos újra, egyre inkább előtérbe kerül.
Érdemes megnézni a felsorolást, gyakorlatilag a legfelkapottabb helyek is le voltak zárva a turisták elől akkoriban, ugyanakkor a romániai helyzetet ecsetelő rész szintén tanulságos.
2. egy négyoldalas írás, egy több napos kajakos Ipoly-túra bevezető, része, az éppen akkor visszacsatolt Felvidéki területekről indították a túrát, végig az Ipolymenti kis falukon keresztül bemutatva az akkori életet. Érdekes lehet annak aki már volt az Ipolyon ilyen túrán. (Jzp2107, ha jól emlékszem)
3. Amiről a múltkor beszéltem. Egyszerűen nem volt más út akkoriban, és tényleg így éreztek az emberek.
És nem, ez nem kötelező dicshimnusz volt, a Turisták Lapjának meg pláne nem volt ez feladata. De jellemző a közhangulatra hogy nagyjából az augusztusi számtól (II. Bécsi Döntés, Észak-Erdélyről) szinte semmi másról nem írnak mint a visszakapott Erdélyi területekről, azok turistaságáról, állat- és növényvilágáról, az ottani turistaság új feladatairól.
4. a forrás: Turisták Lapja 1940
Hangsúlyozom, ezek csak ízelítő, kiragadott írások, nagyon sok jó cikk, novella, tanulmány van még a Turisták Lapja korabeli számaiban.
Tátra, Alpok, túrabeszámolók, Himalája, Kárpátaljai síelések, melynek központja Volóc volt, sok-sok Pilis, Dobogókő, és az akkoriban legfelkapottabb magyar hegyvidék Csonka-Magyarországon, a Bükk.
2. Az 1930-ban átadott Bánkúti menedékház már szinte az átadás után kicsinek bizonyult, évekig gyűjtöttek a bővítésére. Gróf Pallavicini Alfonz erdőbirtokos hozzájárulásának és a gyűjtéseknek köszönhetően 1940-re már szinte teljesen kész volt a bővítés, kezdett a mai formájára hasonlítani a ház.
Tudni kell róla hogy az ország talán legnépszerűbb turistaháza volt akkoriban, nagyon felkapott nyaralási és téli üdülési célpont, hónapokkal előre kellett foglalni, konyhája messze földön híres volt.
3. Vitányvár 1933-ban, lényegesen több falrészlettel
4. Vitányvár az egykori mélyútról, régebben ebben, ma mellette megy a kéktúra. Becslésem szerint kb a Rockenbauer-emlékfa környékén készülhetett a fotó, az akkor még jóval fátlanabb várhegyről.
No, azért a humor nem veszett ki a két világháború sodrában sem a magyar turistából, akkora dumát találtam az 1940-es Turisták Lapjában hogy még második olvasásra is szakadtam!
Általában kissé szofisztikusan, de mindenképpen nagyon választékosan és kulturáltan beszéltek akkoriban, ez a filmekben és az újságokban is tetten érhető, a Turisták Lapjában is.
Ezzel együtt és ezt nem sutba dobva született ez a kis paródia, így is lehet humorizálni.
Így írtunk mi anno 1940:
(piros vonaltól lefelé, klikkelésre még nagyobban)
Szlovákok ma is így csinálják. Magyar-szlovák határ, Karancs, ez a különbség a magyar és a szlovák jelzések közt. Túlagyalás kontra egyszerűség. 
bükki jelzés-parádé... ne mondd hogy ez így rendben van.
Ágasvár-Hasznos, 1957-ben, éppen 60 éve megszűnt(!) kéktúra útvonal jelzései. Hagyjuk már meg az ilyeneket legalább.
felhőben és felette 
piros körrel jeleztem azt ahol parkolni szoktam, piros szaggatott a régi kék, ma biciklis és főleg autós földút. 
