Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Az elsőben raktárépületet írnak (én legalábbis mást nem találtam benne). A másodikban gyakorlatilag semmi érdemi infó (de ami benne van, azt Bástya et. csillogó szemmel olvasná, stílusban a Tanu), a harmadikban meg ott a válasz.
A cél az álcázás és a láthatóság megakadályozása volt, több-kevesebb sikerrel. Azért a hírszerzés előtt nem sok dolog maradt titokban, bárhogy is próbálkoztak. A környezetébe nem illő, telepített örökzöld (vagy bármilyen más) "folt" eléggé árulkodó, és annyira nem nő az gyorsan, hogy a terület bolygatása észrevétlen maradjon a felderítés számára.
A különböző katonai objektumok növényzetét mennyire alakították ki tudatosan? Gondolom műholdas(/légi) felderítést igyekeztek valahogy nehezíteni és sok képen láttam fenyőféléket amiknek valószínűleg megvan az előnye (gyorsan nő, örökzöld, stb), de úgy tűnt, hogy messze nem kizárólagosak ezek a fák. Volt erre valamilyen rendszer, hogy hova mit telepítettek?
Köszönöm ez nagyon érdekes!! Arra kifejezetten emlékszem hogy valami tengeralattjáró üzengetőt említett. Nem tudtam hogy Herenden is volt valami hasonló, nagyon sajnálom hogy nem tudtam annak idején bejutni oda, ti még láttatok belőle valamit. Most meg már veszett fejsze.
A srác azért beszélt zöldségeket..., az viszont igaz, hogy a szovjetek is nagyon sok objektumnál használtak föld antennákat (azaz a föld alá 50-100 cm mélyre beásott antennarendszerek, "mezők") a katonai híradás szolgálatában. És ez nem csak kísérlet volt. A 201-esnél látott földantennához hasonlót a Herend melletti hírközpontnál (PDRC) is telepítettek. Ezek nem vaslemezek voltak, és nem a tengeralattjárókkal "beszélgettek". :)
Ember meg nem mondaná, hogy a tisztás mi rejt... (hacsak azóta ezt is ki nem ásták a fémgyűjtők). Emlékszel, ennyit láttunk belőle:
Ez pedig a herendi légifotó 1980-ból (bejelöltem az antennamezőket), és a sematikus ábrája egy ilyennek.
Akkor a "maradék" Nem is reméltem annak idején mikor sikerült sok éve először megnéznem Tótvázsonyt hogy majd később mennyi hasonló objektumot sikerül megnéznem még a Varsói Szerződés volt országaiban. Voltam Cseh, NDK, T7 tárolókban, meglett gyakorlatilag az összes. És most egy füst alatt meg lett mindhárom Lengyel is.
Tehát Lengyelország T7 tároló 3003 as, Wielowies. Egy igazán rekultivált terület. Csak a két tároló maradt meg. Ezek is betemetve, minden bontva. Persze a szokásos szorgos kezek itt is ástak valami kis rést, lukat amin be lehet mászni. Mindkettőbe bementünk. de alapvetően semmi nincsen, teljesen kipucolva, néhány nagyobb vas darabon kívül semmi nem maradt, de a hatalmas betonnal nem boldogultak. Ez amúgy jellemző, a volt NDK ban és a Cseheknél is leginkább ezeket csak betemették. A képek magukért beszélnek, kb ennyi látnivaló van. Semmi más, néhány beton placc. Itt kell elmondanom amit Hadsz kolléga is írt, a Lengyel tárolóknál volt egy specialitás, a területen mindig volt egy "Gránit" bunker is, itt nukleáris tüzérségi lövedékeket tároltak. Na itt ez is bontva van, helyén egy mocsár van.
Egy kis kitekintés, egy BARS , egy lengyelországi BARS bázis, Ciasna. Csak néhány kép. Sajnos nem sikerült teljesen a bejárás, a terület hatalmas, ne a Hajagira gondoljatok. Egy egész erdő. Vagy 3 órát sétáltunk a területen. A védett garázsokban ( ez is egyedi) jelenleg lőtér van. Az ő vendégeik voltunk. A laktanya rész börtön jelenleg. És a terület szigorúan őrzött, és higgyétek el ez így van, tapasztaltuk, senkinek nem ajánlom hogy mászkáljon csak úgy. Ez a pár kép készült,bontva van, a területen két hatalmas bunker is van, az egyik egy HÁP régebbről, ez a bejáratainál be öntve betonnal, és maga a 2 szintes BARS bunker. Ez is betemetve, bár van egy barlangász módszerrel járható útvonal. Nem másztam be. De vendéglátónk sok dolgot mesélt, elég vad dolgokat, nem tudom, sose halottam ilyeneket. Csak egy történet,de nagyon érdekes: Mutatott egy mezőt, valóban egy fa sincsen, itt állítólag hatalmas vas lemezek vannak elásva, és ezekben hoztak létre föld rezgéseket, szeizmikus rezgéseket, kvázi föld rengés hullámokat. És ezeket a csekély rezgéseket üzenet küldő vonalként a szovjet tenger alatt járóknak tudtak üzenni. Állítólag csak kísérlet volt. Elég meredek sztori, semmiben nem tudom meg erősíteni, sem cáfolni. Folyamatos át fordítás volt, lehet nem is így mondta, de a lényeg szerintem ez. Ez volt az utolsó célpontunk, de vissza fogok menni időben mert három T7 atomtárolót (Tótvázsony) is megnéztünk előtte , ezekről még nem írtam.
Volt Katona felrakott egy linket amin DDR objektumok zöme van. Az első képen egy NDK valami.... a másodikon a Kánya hegyi valami.... Magyarország, eléggé hasonlít nem? Nem kihalt tudom de érdekességnek jó.
Lengyelország , Legnica, a katona város. Ha jól tudom a városban sok ezer Szovjet katona állomásozott, város a városban. Egy ilyen helyen természetesen kellet egy nagy EŰ intézmény is. Rendelők , rehabilitációs intézmények, de van itt hullaház, intenzív osztály, több műtő, és rengeteg kórterem. A járó betegeknek színház -mozi , uszoda, büfé. Ezek már a szovjet időkben épültek , de az épületek nagy része mivel ez anno német terület volt, onnan származik. Hatalmas, és félelmetes volt, erősen fújt a szél, és rendesen csapkodta az ablakokat ajtókat, olyan szellem jártának tűnt. A bejutásról néhány szó, zárt őrzött terület, de szerencsére nem zárkóznak el az ártalmatlan "történelmi turistáktól" meg tudtuk szépen beszélni. Köszönjük nekik. Talán az uszoda volt a legjobb, víz is volt benne és szinte láttam a katonákat lebegni a vízben.
A dokumentumokat szerintem a megyei levéltárban lenne érdemes megnézni. Vagy a ZÁVKHI iratait lenne érdemes felkutatni, mivel az objektumok átvételekor alaposan dokumentálták (képekkel is) azok állapotát. A légifotókat illetően pedig reménykedjünk abban, hogy felkerül egy, a kivonáskor vagy az után nem sokkal készült példány, ugyanis akkor már nem (nagyon) figyeltek a szovjet objektumok kisatírozására.
Ha mész terepre, ne felejtsd el dokumentálni, ha találsz valamit! Mind képileg mind lokációt tekintve. :) A nemzeti park munkatársai is megtették anno! Jó volna megszerezni valahogy az ominózus videófelvételt...
Orgoványról előástam pár korabeli Petőfi Népe cikket, Bócsáról is szeretnék majd.
Folytatva a tavalyi túránkat, egy kis vegyes ,több helyszín. Mint említettem útjaink során mindig megnézzük a hősi temetőket. Katonait. Itt is így történt, ha jól emlékszem ez mind Lengyel területen levő. Alapvetően szép ápolt állapotban levők. Ami viszont nekem eddig egyedi ,hogy több hősi temetőben együtt nyugszanak a Lengyel és Szovjet katonák. Egymástól elkülönítve de egy temetőben. Van a képek között jó néhány Legnicai kép, különleges hely, a területen egy hatalmas Szovjet laktanya volt, szinte egy külön város, majd ennek katonai kórházáról fogok legközelebb írni. Itt rengeteg háború utáni sír is van, és ami megindító gyerek sír. Ezeket látogatják, a sírok tetején játékok, babák sora. Elég félelmetes, de lenyűgöző!
Pontatlanul írtam az első üzenetem,mert sokszor voltam már kint az adott területeken,de mindig baráti/családi kiruccanás keretében és soha nem szisztematikus feltérképezés útján,amikről küldtél képet a java részét láttam,mi is sok mindent találtunk de huszonéves korom óta sokat felejtettem,meg abban az időben fényképező sem úgy állt rendelkezésre mint most a telefonon.meg mivel rohadt nagy a terület szinte futva kell közlekedni,ha mindent be akar járni az ember.
2héten belül ki is akarok menni(bócsai vagyok) remélem én is szolgálhatok érdekességekkel.Rokonaim anno voltak kint fiatalként focizás keretében a bócsai/bugac-i laktanyában meccs után például levitték őket nagyon nagy föld alatti raktárba,jobbról balról nyíltak termek,többnyire élelmiszer volt felhalmozva,gondolom mindent nem mutattak meg.
Van arra magyarázat miért lehet még mindig titkosítva a fentrol.hu képei az adott területről,mert egyéb oldalakon azt olvasom,hogy már Pest volt titkosított képei is fel lettek oldva ami már nem aktív vagy őrzött,namost ez se nem aktív se nem őrzött,gondoltam már rá hogy hivatalosan megkérdezni nincs e mód megtekinteni például a 76os titkosított képeket eredetiben.
Nem dolgozik ott valamelyikőtök? :D
Ill. van arra esély hogy valamelyik levéltárban találjak a helyről bármi tervrajzot, feljegyzést?
Sajnos az objektumokat elbontották, alig maradt meg valami. Az Orgoványtól délre fekvő lőtéren elvileg vannak még bunkerek, de én még nem találtam rájuk, igaz túlságosan sok időm nem volt barangolni arrafele. A laktanya helyét körbejártam, csak a sáncok állnak még, és sok a törmelék illetve szemét - köztük szétrohadt TM-57-es gyakorló harckocsi aknák is! A laktanyától betonkockákból álló út vezet a lőtéri toronyig, mely eléggé ramaty állapotban van, talán az utolsó épület ami áll. Van a helyről régi fotóm is és a Petőfi Népéből is jópár cikket elraktam. Ezek vonatkoznak a Bócsa fölötti objektumra is. Ha lesz időm, előkeresem majd.
A bócsai kiképző központot is teljesen elbontották, a helyszínt még nem jártam be, de arra számítok amit Orgoványnál láttam. Ennek az objektumnak elkészítettem a vázlatát egy térképre, hogy hogyan nézhetett ki a hetvenes években:
Még mindig ugyan az a nap, Niederlehme, egy igazán látványos üzemanyag-hajtóanyag raktár. Persze bent az erdőben, hatalmas ,és egy lélek sincsen, hatalmas vas-acél tartályokkal. Nálunk már nyoma nem maradt volna. Nem sorolom az adatokat ,Hadsz kolléga igen részletesen leírta. Én inkább azt mesélem el hogy a nagy hengeres tartályokba ugyan nem jutottunk be, bár láttam ilyen fényképeket ,ezek szerint lehetséges. Viszont az egyik később épült kör alakúba igen. Na itt volt az hogy barátaim után bemászva a szűkös lukon bevilágítva és lenézve a semmibe először simán vissza fordultam. Na ide nem. De aztán össze szedtem magam , és mivel igen elismerő hangokat halottam lentről, lemásztam. Hát tényleg csoda, a föld alatt levő tartály külső széle és a befogadó beton teknő között lemászva egy talán valami tisztító nyíláson beléptem a tartályba. Csodás akusztika, a közepén egy hatalmas létra ami valahová a tartály tetején levő kivezetésbe ment fel. A nagy bátorságomba már oda is felmásztam. Jó hogy alapvetően sötét volt, mert így kevésbé féltem. Rendesen lámpáztunk. A külső részen némi laktanya rész és bőven üzemi épületek romjai, szivattyúk , mi egyéb. Az egyesülés után még használták, aztán otthagyták. Jó kis célpont.
Gosen után egy érdekes kis hely, ahol csak úgy fél órát voltunk. Herman barátunk vitt oda, egy hely ,egy adóház maradéka ami nem messze Gosentől biztosította a Stasi objektum híradását. Hát mit mondjak érdekes volt, a terület jelenleg valamilyen "hippi" mini államnak tűnő valami. Emberek lézengenek ,látszólag azt csinálnak amit akarnak, szabad tűzön fözőgetnek, gyerekek rohangálnak, rengeteg kiszuperált kocsi, akár laknak is ilyenben. Egy amolyan tábor szerűség. Békés ,színes népség, csak arra kértek hogy személyeket ne fotózzunk. Nem sok látnivaló volt, néhány épület, a műhold képeket nézegetve valami komoly antenna mező lehetett régen. Beszéltünk sokat a helyről és nagyjából arra jutottunk hogy leginkább a Blöff című film lakókocsi táborára hajazott :-)
A Falkenhagen utáni nap délelőtt. Gosen a Stasi városka. Hadsz barátom nagyon részletesen leírta az egészet. Nem ismétlem és egy csomó újdonságot pont az írásából tudtam meg. Tényleg úgy vagyok sokszor hogy már mikor voltam valahol és láttam ,utána kezdek jobban utána nézni. Visszanézve képeim, emlékeim néha egészen döbbenetes tényekre jutok. Na Gosen is ilyen. Ott voltam , megnéztem , egy már sokat látott stasi bunker. Jó néhányat itt is megosztottam. Egy szokásos semmit mondó barak épület , persze a körítés azért jelezte azért hogy nem egyszerű a hely. Ez egy iskola volt , itt képezték a külföldi hírszerzés embereit, az elit kémeket. Tényleg egy kis csoda, nyaraló szerűségek, tó meg ami kell. De a terület egyik végében egy harcálláspont, és 2 hatalmas felszíni bunker garázs. Tükör bunker amit az NDK ban nagyon jellemző. Szóval mindenből 2 van ,jobbra -balra, közepén egy összekötő folyosóval. Tehát két fő kijárat, 2 szűrő szoba, 2 mellékhelyiség, stb. A képeket Hadsz barátom szépen végig vette. De most jön a csavar. Hazajöttem és nemrég kaptam egy könyvet Markus Wolf emlék iratai. Na ugye ő volt a külföldi hírszerzés Stasi-NDK vezetője. Ő szó szerint megemlíti Gosent, a hideg háború kiéleződésénél 80 as évek eleje, rengeteg védett objektum épült az NDK ban ( Markus Wolf) Így ez is, bár ő személy szerint nem hitt benne, sőt utálta. De teljesen más így nézni a helyet , hisz ez az ő HÁP ja volt. Na így már vissza nézve érdekes . A többi jó pár helyhez nézve teljesen máshogy látom. Személyes lett.
Lengyelország északi részéből délre, Alsó-Szilézia felé vettük az irányt, hiszen a szállásunk Legnicában volt. A város a II. világháborút követően került Lengyelországhoz, előtte a Német Birodalomhoz tartozott. A hidegháború évtizedei alatt Legnica adott helyet az Északi Hadseregcsoport (Северная Группа Войск - SzGV) parancsnoki törzsének és számos alakulatnak. 1984-től a Nyugati Stratégiai Irány (Главное Командование Войск Западного Направления - Nyugati Hadszíntér) parancsnoksága is ebben a városban települt. A szervezet természetesen már előtte is létezett, de ”hivatalosan” csak 1984. szeptember 5-én alakult meg Nyikolaj Ogarkov marsall irányítása alatt. Nem túlzás azt állítani, hogy a ’70-es, ’80-as években a százezres város lakosságának mintegy fele szovjet állampolgár volt… Lengyelország területét 1993. szeptember 17-án hagyta el az utolsó szovjet katona.
Legnicában alakították ki az SzGV központi kórházát is egy már meglévő épületegyüttesben. A kórház komplexumot a németek építették 1929-ben, később a Wehrmacht katonáit látták el, kezelték benne, így tulajdonképpen - funkcióját megtartva - ”csak” gazdát cserélt a világháború után.
A 7-8 hektáros, betonfallal körülvett erdős és manapság már nagyon elhanyagolt területet jelenleg is őrzik, de sikerült megegyeznünk az őrökkel, és bemehettünk, szabadon szétnézhettünk. A főkapu kívülről, belülről:
Egy ekkora kórház, nem meglepő módon, számos épületből állt, ezek ma már meglehetősen rossz állapotban vannak, gyakorlatilag teljesen üresek, szinte csak a falak maradtak, és sok helyen a tetőszerkezet is rogyadozik. A jobb oldali fotón az egykori fertőző osztály épülete látható, a középsőben pedig a konyha és étkező működött.
A 230 m hosszú, kívülről még mindig nagyon impozáns központi épület. Benne végeláthatatlan folyosók, lépcsőházak, szobák, termek, kezelők, műtők, elkülönítők, raktárak, stb.
A pincéjéből induló folyosókon keresztül is meg lehet közelíteni a szomszédos épületeket, a jobb szélső képen az egyik alagút bejárata felett olvasható felirat még ma is árulkodik a német eredetről.
A kultúrház benne a mozival/színházzal.
Megnéztük a területen található uszodát is. Jól látható, hogy már jóval később (valószínűleg a ’80-as években), a szovjetek által épült. Abban az időben minden bizonnyal korszerűnek számított.
A proszektúra épületében járva:
A kórház gépjármű flottájának külön, kerítéssel elválasztott telephelye volt, garázssorral, javító műhellyel.
Falkenhagen 3 csapás. Kimentünk a területről de még nem fejeztük be a napot. A főkapun kimenve bementünk az erőbe és az objektum hátába kerültünk, vezetőnk kedves német barátunk Herman után menve elértük a terület úgymond üzemeltetési részét. Ez a rész ha jó tudom csak a német időkben volt az objektum része, ezt a szovjet időkben nem használták. Az egész objektum energia ellátó része , gyakorlatilag egy szén erőmű. Ennek romjai jelenleg is az őrzött területien kívül van. Hatalmas sok szintes üzemi épületek, eddig ilyet csak egy lengyelországi DAG ban láttam . Csodás és lenyűgöző. Egy nagy beton rengeteg. Ha nem tudja az ember hogy laktanya rejtőzik az erdőben akkor lehetne bárhol egy ipari épület .
Na szóval kijöttünk a falkenhageni 4 szintes bunkerból több óra után. Először is megmásztuk a bunker komplexum tetejét. Itt található a bunker méreteihez igazán méltó ,nagyságában, magasságában igazodó szellőző tornyok, vészkijáratok, klíma tornyok. Hatalmas méretek, nem ám csak kis csövek . Megnéztük az átmenő volt vasút nyomait, a sínek maradványait. Ezután a kevés időnkben megpróbáltuk megnézni a laktanya részét. Itt már a szovjet idők nyomai látszódtak. Raktárak , telephelyek, a jól ismert torna csarnok, és színház terem. Itt már voltak a szokásos szovjet festmények, díszítések. Sajnos rohanás volt, remélem vissza tudunk még menni. Az utolsó képeken ahol az IFA is parkol volt egy hangár, amolyan pihenő hely, itt tudtunk szerezni egy jól megérdemelt hideg sört, és még némi meleg étel is volt, nagyszerű a hely.
És a második napunk. Tulajdon képen ezen hely, Falkenhagen köré épült a túránk. Sok éve szeretnénk ide eljutni , talán a legérdekesebb NDK területén levő objektumba de eddig a tulajdonosokon elvéreztünk. Hadsz kolléga volt már itt , de akkor vezetett túra volt, bizonyos idő tervel , szabályokkal. Na most nem, és ezeket imádom, kinyitják, bemész ,és nem zavarog senki, nincsenek turisták, szabályok ,semmi. Csak te és az objektum. Itt leírták mi volt, a volt német Seewerk a legtitkosabb, leginkább vegyi fegyver gyár titkos objektuma, 4! szint a föld alatt ,saját vasúti bekötéssel, ami átment a legfelső szinten. Ha sikerül befejezni akkor lett volna itt szarin és tabun gyártás is, de ez nem valósult meg. "csak " az úgynevezett "N" anyag és rakéta hajtóanyag készült de ez is csekély mértékben. Szóval az építmény meglett de már sokat nem tudott üzemelni. Jól eldugták mert bomba támadás nem érte. Aztán jöttek a szovjetek és vagy 20 évig nem sokat csináltak. Pl. kórház volt. Sőt gyakorlatilag az erdei részen simán átjárhattak civilek, gombásztak. Aztán rájöttek hogy ölükbe hullt egy csoda, egy rakás átalakítás után a legfontosabb VSZ-Szovjet HÁP ként élt tovább, egészen a rendszerváltásig. Ezen képeken a 4 szintes bunker van, hatalmas, többször eltévedtem, illetve ugyan ott lukadtam ki ismét és ismét. Lépcsőházak, 4 emelet, mivel már nem vegyi fegyver gyár volt ezért rengeteg iroda és szobák rendszere. Az elején levő két kép kicsit magyarázatra szorul, a helyi templom a temetővel. Itt van egy kis kiállítás az egészről, és egy szemléletes makett. Itt találkoztunk német "bunker barátainkkal" akik elintézték hogy be tudjunk menni,köszönet érte. Ezzel a bunkerral egy igen régi vágyam teljesült, ekkora bunkert nem láttam még. A többit olvassátok el Hadsz kollégánál ott van minden fontos adat.
Folytatnám a tavalyi évet. De egy kicsit zavarba vagyok. Tavaly ősszel több mint egy hetes túrát sikerült csinálnunk barátaimmal a volt NDK területén ,de többet Lengyelországban. Nagyon sok helyet sikerült megnézni. Csupa unikum,és régen vágyott helyek is. A szervező Sweethome barátom mellet Hadsz kolléga volt. mindkettőjüknek köszönöm! Persze még több barátom is ott volt, de ők nem nagyon írnak ide. Szóval erről a csodás hétről már Hadsz kolléga indított így egy sorozatot, nem akarom ismételni, ő nagyon pontosan leírja mi az, mit látsz, mit kell tudni. Egyrészt én nem tudom olyan jól mint ő, másrészt csak ismételném. Ezért bocsánat de csak inkább néhány saját vélemény, történet a helyről. Ja és lehet nem is időrendben megyek, de ezt majd mondom. Tehát első napunk útközben , Drezda , a hadtörténeti múzeum. Röviden, a múzeum épülete egy régi épület újra gondolása, egy modern üveg-acél penge fallal gyakorlatilag ketté vágták. Sokat olvastam régen róla, nagyon megosztó lett a kivitel. Sose gondoltam látni is fogom. Láttam, nem tetszett, igen az udvaron egymással szemben a VSZ-Nato technika, az épület szinte üres, hatalmas termek, nagy bell tér , kevés anyag, berendezett installációk, olyan semmilyen. Végig jártuk, persze a III birodalom lehetőleg kerülése, ez alapvetően minden német múzeumra igaz, talán kivéve Munster. Nagyon sok anyag a szovjet időkről és az NDK -Nato ellentétről. Egyszer láttam elég is volt. Sokkal jobb hadtörténeti múzeumot is láttam már. Talán a legjobbak amit eddig láttam a csehek.
2018 tavasza. Szintén egy régi "hagyomány" Győr nyílt nap a légvédelmi dandárnál. Szerencsére ezt az eseményt eddig mindig megtartották. Nem is a programok miatt megyek talán már ,hanem hogy találkozzak győri barátaimmal, mindig jó összejönni velük, beszélgetni, és mivel tavasz, ezért sokszor az egész évi programokra hatással van a rendezvény utáni már már rituális ebéd Győrben a több 100 éves Matróz csárdában. Halászlé , házi pogácsa. Visszatérve a légvédelmi napra, ami újdonság volt , Zsámbékról átvitt szépen felújított technika, és a laktanya hátsó részében végre láttam mozogni a Kubokat . Nemsokára megint megrendezik, remélem tudok menni , és találkozhatok a téli szünet után barátaimmal. ( állítólag talán utoljára lesz KUB! )
Ha valamit segít az alant a témában tárgyalt jármű egy: MRAP NAVISTAR MAXXPRO
2013-ban érkeztek, bár előtte már Afganisztánban használva voltak magyar részről:
"International MaxxPro MRAP típusú amerikai katonai páncélozott harci járművek érkeztek a Magyar Honvédség hajmáskéri harckiképző bázisára szeptember 26-án. A honvédség tizenkét darab MRAP harci járművet kapott az amerikai hadsereg európai parancsnokságától (EUCOM) kiképzési célra."
köszönöm! Nem tudtam. Azt tudom hogy régen az első eresztés ilyen jellegű járművek fegyver torony nélkül jött, azt itt gyártottak hozzá , mivel szovjet fegyver került bele.
Értem. Egy másik fórumbeszélgetésbe beleolvasva láttam ezt. A lényeg, hogy az USA hadsereg terepjáró járműveinek egy jó része magyar futóműveken gördül. Kívülről is látszana, csak sok exportos futómű deknijébe nem RÁBA logot öntenek bele, hanem a megrendelőét, hiába teljesen saját fejlesztés, a vevő kívánsága szent.
Sajnos ezt nem tudom, több helyen is találkoztam már vele, a tűzszerészek használják missziókban, de kiképzési céllal van itt Magyarországon is. Mindig zárva van mert a belseje "titkos" :-(
A Lengyelországban épült volt szovjet atomfegyver raktárak közül kétségkívül a 3001-es az, amit ha valaki az országban jár, és érdekli a téma, mindenképpen érdemes megnézni! Az objektum 2015. december végétől múzeumként működik, megadott időpontokban vagy előzetes egyeztetés után látogatható.
A tavalyi kirándulásunkat már úgy terveztük, hogy ez a helyszín sem maradhatott ki belőle. Az egykori laktanya a Balti-tenger partjától nem messze fekvő Bialogard közelében, egy sűrű fenyőerdőben található. A közútról lekanyarodva egy jellegzetes katonai bekötőúton haladva 3 km után értünk a bázishoz. A laktanyát is sikerült hasznosítani, jelenleg büntetés végrehajtási intézet.
A 7-es típusú atomfegyver tárolók előzménye egy 1965 februárjában megtartott hadgyakorlat, amelynek célja éles rakéta fejrészek és atombombák szállítása szárazföldi-, légi-, és vízi úton a Szovjetunióból közvetlenül az azokat célja juttató alakulatokhoz (ilyen hadgyakorlatot a VSz többi országában, így nálunk is tartottak). A gyakorlat messze nem a várt eredményt hozta, és mivel egy esetlegesen kirobbanó háborúban az idő az egyik legfontosabb tényező, elkerülhetetlennek látták, hogy a folyamatot, amennyire lehetséges, felgyorsítsák. Kézenfekvőnek tűnt a baráti (valójában ütköző) országokban az atomfegyverek raktározása a megfelelően felépített és üzemeltetett objektumokban - természetesen szigorúan csak szovjet alakulatok által felügyelve.
1967. február 25-én Moszkvában a lengyel és szovjet honvédelmi miniszter aláírta azt a szerződést, mely szerint az országban három speciális tároló épül 1969 novemberéig. A programnak a Wisla (Visztula) nevet adták, és a három bázist 3001, 3002 és 3003-al számozták. Az építkezés teljes költsége 180 millió Zlotyira rúgott, melyet - talán mondani sem kell - a lengyel állam finanszírozott. A munkát a lengyel hadsereg műszaki alakulatai végezték (ők úgy tudták, híradó egységek létesítményeit építik), amellyel végül 1970. január 30-án készültek el, és adták át ezeket a szovjet RTB (Ремонтно-Техническая База - javító technikai bázis) alakulatoknak. A objektumok kiszolgáló laktanyáiban települt zászlóalj nagyságú szervezetek közvetlenül a szovjet Honvédelmi Minisztérium 12. Főigazgatóságának/Főcsoportfőnökségnek alárendeltségébe tartoztak.
A volt laktanyától több szakaszos védelmi rendszerrel elválasztott zárt területből mára csak a tárolók maradtak. A rakodórész feletti tetőnek és a légi felderítés ellen póznákra feszített álcahálóknak már nyoma sincs. Ellenben ahogy kinyílt a hatalmas páncélajtó és beléptünk a bunkerbe, egy időutazás vette kezdetét, vissza a ’70-es, ’80-as évekig.
A fotókon a kétszintes központi terem, ahol a rakodás, daruzás mellett a fejrészek időszakos ellenőrzését, összeszerelését is végezték. Az alsó szint egyik oldalán a négy tároló helyiség, velük szemben pedig a bunker üzemeltetését biztosító műszaki, technikai kiszolgáló részleg került kialakításra. A ”gyártmány” mozgatásakor, emelésekor mindennek és mindenkinek megvolt a pontos helye, amelyet a padlóra festett fehér, többnyire számozott jelzések határoztak meg. Mindenki tudta, hogy egy adott feladat elvégzésekor pontosan hol kell állnia, legyen szó a fegyverek szállításáról, ki-, berakodásáról, karbantartásáról, ellenőrzéséről, stb. A jobb szélső fotón falra szerelve látható a világítás, valamit a sűrített levegő, vákuum és a hélium szabályozó doboza, és azok csővezetékei.
Mindegyik tároló terem 21 m hosszú, kb 120 m2 alapterületű, melyekben szigorúan szabályozták a beállított hőmérsékletet, páratartalmat. A padlón látható hornyokba kampókkal rögzítették a fejszállító kiskocsikat. Maguk a fejrészek egy kb. 3 m hosszú hengeres, hermetikusan lezárt és semleges gázzal (hélium) töltött konténerbe voltak elhelyezve. Egy ilyen kiskocsit kiállítottak az egyik teremben, igaz a rajta fekvő ”rakétafej” házi gyártmány, csak a szemléltetés végett készült. Ezen kívül több, a harcászati, hadműveleti rakétákhoz és az alakulathoz kapcsolódó tárgy, eszköz, műszer, dokumentum, stb. is megszemlélhető. Külön érdekesség a teljes laktanya nagyon részletes és ügyesen kidolgozott látványos makettje.
A felső sor fotóin a létesítmény szükséghelyzeti energiaellátást biztosító 6 hengeres dízel aggregátor látható, mellette a falra rögzítve a gázolaj (napi fogyasztás) és a motorolaj tartályai. Mögötte a kék ajtós szekrényben kaptak helyet az akkumulátorok. A jobb szélső képen a szellőztető rendszer helyisége, ahol aktívszén-, és durvapor szűrők végezték a ventilátorok által beszívott külső levegő tisztítását, és a belső használt levegő regenerálását. Az alsó sorban az objektum agya, a központi vezérlő szoba kapcsolószekrényei. Minden működik, ezt kísérőnk be is mutatta. A jobb alsó fotón a légkompresszorok és a sűrített levegő tartályai láthatók, sajnos a hélium palackok már nincsenek a helyükön (sárga pántos konzolok).
Ebben a plexidobozban végezték az atomtöltetek neutron-generátorainak időszakos cseréjét, ellenőrzését. A labornak és a doboznak is külön elszívó rendszere volt, megakadályozandó, hogy veszélyes anyag kerüljön a belső, zárt térbe. Szintén itt, pontosabban az ebből nyíló kis helyiségben, polcokon tartották a gyújtószerkezeteket (a bal oldali képen az ajtó mögött látható). Minden, ami itt kiállításra került, eredeti, és ezekben a szobákban használták.
A bunker dombjának tetején található a személyzeti bejárat és annak teljesen hétköznapi, jellegtelen álcázó házikója. Innen meredek lépcsőn keresztül lehetett lejutni a páncélajtókkal védett bejárati zsiliprendszerhez. Természetesen ide csak a különleges engedéllyel rendelkezőknek volt lehetősége belépni. Az RTB-nél szolgáló katonák legnagyobb része még a technikai területre sem jutott be soha, nemhogy a bunkerbe.
Nagyon komolyan vették az őrzést és a biztonsági rendszabályokat. A többsoros szögesdrót és elektromos kerítés, lépésjelzők, kutyás járőrök, reflektorok mellett géppuskafészkekben posztoló őrök is vigyáztak a területre. Sőt, közvetlenül a bunker mindkét rakodóbejárata felett is elhelyeztek egy-egy állást.
Az előző, 3002-es objektumnál már említettem, hogy a lengyelországi RTB-k területén - kivételes módon - megtalálhatók (leszámítva a 3003-ast, ahol ezt már elbontották) a Gránit típusú építmények, melyek feladata az újabb generációs, különleges tüzérségi fegyverek tárolása volt. Ezeket a mindkét irányból megközelíthető és hozzáférhető, megerősített, vasbeton szerkezetű, 33 m hosszú tárolókat a ’80-as évek első felében építették. Mivel előregyártott elemekből állnak, viszonylag gyorsan össze lehetett ”rakni” őket. A ’70-es évek végétől a szovjetek rendszeresítették a nukleáris töltetű 152 és 203 mm-es tüzérségi lövedékeket, amelyekkel ’80-’82-től már elláthatták a kelet-európai országokban állomásozó csapataikat. A Lengyel Néphadseregben pedig 1985-től álltak hadrendben a taktikai atomlövedékekkel is bevethető 2Sz7 Pion jelzésű önjáró ágyúk.
Az atomfegyvereket 1990-ben kivonták Lengyelországból, a 3001-es bázis - immár kiürítve - még az év szeptemberében visszakerült a lengyel alakulatok őrzése alá.
Egy kicsit más ,pihenés képen ( nekem is kevesebb képet kell átnéznem) Sok éve rendeznek ,rendeztek nyílt napokat az Újpesti hadikikötőben .Elég közel lakom hozzá így mindig szívesen mentem el rá. Sajnos az elmúlt talán 2-3 évben nem rendezték meg. De 2018 ban ismét! Így el is mentem mert elég jó és családias szokott lenni. Mindig csodáltam az annyira egyedi flottillát , a hajók , a technika. Most sem csalódtam, és mint mindig kivittek más , nem az alakulathoz tartozó technikát. Voltak színvonalas bemutatók, koncertek. Régebben évente megtartották az eseményt , jó lenne ha ez megint így lenne. Egy igazi nyári kikapcsolódás volt. Ahogy azt már magamnak hagyománnyá tettem a végén csak ültem a Duna partján , egy hideg sörrel és csak néztem a hajókat ahogy ki be jártak az öbölből.
A tavalyi Galiciai utunk utolsó összefoglalója. Az erődök mellet az emlékvonat fő célja a hadszíntéren elesett magyar katonák emlékeit végig járni. Így én is ezzel zárom ezen utam kis bemutatóját. Az első pár képen egy K.Und.K temető , sok magyar felirattal. De lehet látni egy hatalmas fal festményt ahol Bem tábornok látszik, tőle pár méterre pedig szobra. Ezek még az első világháború elöttre utalnak. A további képek az úgynevezett tatár dombon levő hősi temetőben készültek. Itt voltak először velünk a Lengyel hadsereg dísz egységei , akik aztán a magyar hagyományőrzőkkel együtt végig kísérték utunkat. Felemelő volt és tele érzelemmel. Sajnos az idő nem volt kegyes velünk, gyakorlatilag ekkor elkezdett esni és nem is hagyta abba úgy még két napig. De nem esett hanem ömlött , lezártak utakat ,elakadtak a buszok, ezért kimaradt egy igen nagy hősi temető ami gyakorlatilag a hegyekben megközelíthetetlenné vált. Ekkor készültek a templomos képek, ott tartottunk egy megemlékezést. A végén Limanova ahol az utolsó nagy magyar huszár roham vezetett győzelemhez. Itt esett el Ottmar ezredes, sírja jelenleg a körbe vevő temetővel emlék és zarándok hely. Folytatom egy teljesen más helyszínnel , más élményekkel.
A változatosság kedvéért egy ujjabb erőd. Werner névre hallgat. Ez leginkább egy igazi laktanya. Alapvetően csapatok állomásoztatására szolgált. A berendezése is kaszárnya szerű. Sok háló és kiszolgáló helyiség. Erős védelemmel. Ha jól tudom egészen a rendszerváltásig katonai célokra használták, valami raktár volt. Bent színvonalas kiállítás várja az érdeklődőket.
"Mivel a komplexumokhoz köthető iratok jelentős részét megsemmisítették, a kutatóknak újraminősített CIA-s műholdas képeket és modern távérzékelési technikát kellett használniuk a megtalálásukhoz."
A franc , mi meg csak úgy oda mentünk azt ott voltak :-)
Egy ujjabb erőd. Dunko-Winkovci. Olyasmi mint a kettővel ezelőtti Borek. Nem túl nagy és ez is leginkább egy ágyú állás volt, és a kiszolgáló személyzet részére kaszárnya. Ez látványosabb mert viszonylag nyílt helyen van. A laktanya része szépen felujjítva, a két nagyobb ágyú állás leginkább rom. Rövid látogatás volt csak végig rohantuk.Szintén a szokásos 19 század végi tájba simuló erőd építészet.
Micsoda cikk... :D Mintha leleplezték volna a legújabb, legfejlettebb módszerekkel, technológiával, hogy - teszem azt - Kunmadarason valaha szovjet katonai repülőtér volt, és most fény derült a nagy titokra... Ennek az írásnak az eredetije tavaly októberben jelent meg egy lengyel honlapon, amit aztán szépen átvett az angol és a magyar nyelvű "szakújságírás".
"legfrissebb kutatások szerint", meg "szakértők egy csoportja elkezdte felderíteni ezeket a komplexumokat" - hát, jobb későn, mint soha. :D
"gondosan álcáztak" - Tény, volt álcázás. De ez csakannyira sikerült, hogy a CIA és szinte a teljes nyugati hírszerzés végig követte ezeknek a bázisoknak az építését. Nyilvánvaló, hogy a civil társadalom nem tudhatott róluk, de a rendszerváltást követően hamar fény derült a szerepükre, és rengeteg részletre is velük kapcsolatban.
Épp a cikkben említett objektumokat jártuk tavaly be, amelyekről aztán írogatok is itt.
Egy másik erőd Premysl környékén. Ez az úgynevezett Salis-Soglió. Mondhatjuk központi erődnek, ez alapvetően az adott térség legnagyobb erődje, kevesebb fegyverzet, inkább egy hatalmas laktanya. Olyan mint nálunk a monostori erőd Komáromban. Egy kaszárnya a föld alatt. El lehet bóklászni egy ideig, az alsó részek emberek és lovak szállása, körbe a magaslatokon ágyú állások, nagyon zegzugos. Annyira bele simul a környezetébe hogy szinte csak akkor látja az ember mikor már szinte bele esik a mélységbe.
Erről az eseményről láttam egy csomó képet, ugyanis az újdonsült egyesületem (Magyar Fegyverbarátok és Fegyvergyűjtők Országos Egyesülete) elnöke és titkára (Jénei Sándor és Farkas Zoltán) ott voltak, és a HIM-ben tartottak egy előadást. Téged is láttalak több képen.
Csernobilt most kicsit hanyagoljuk, van még egy nagy anyagom a többi látnivalókról de ez több mint 700 kép, és nem is igazán laktanyás. Válogatok de meguntam, inkább egy másik tavalyi emlék. Röviden az előzményekről. A MÁV évek óta indít "emlék vonatot" az első világháborús helyszínekre ,ezek eddig Isonzó expressz néven futottak, ezek főleg Szlovénia és Olaszország területén a Szotsa( Isonzó folyó ) területén levő leginkább hegyi első világháborús helyszíneken voltak. Voltam ilyenen , csodás, de már voltam.Fel is tettem ide. Tavaly más volt. A neve Galicia expressz . Ez most Lengyel ország. Az úgynevezett Galíciai front, az ellenség a cári orosz ország. A képek a Lengyel-Ukrán határon készültek. Talán mindenki hallót már Premysl erődjéről, emlékműve jelenleg Magyarországon a Margit híd budai hídfőjénél levő oroszlán. Itt termettek a magyar hősök. Az első célpontunk a Premysl várostól az Ukrán határ felé mutató Borek erőd, sokan nem tudják ( én sem eddig ) hogy Premysl nem egy erőd ,hanem vagy 40, olyan kicsit mint Komárom. A képekre vissza, ez csak az egyik , a Borek, ez leginkább egy löveg állás, pár nagyobb löveg és személyzete. A hagyományőrzőknek tisztelettel élettel bearanyozva. Az interaktív bemutatók után bementünk Premysl városába ,Svejk szobor hideg sör, és éppen talán a fő téren valamilyen katonai- rendőri avatási ünnepség.
A 3002-es tárolót autóval is könnyen meg lehet közelíteni, sikerült a bunkerek közelében parkolnunk. A rekultiváció itt is eredményesen sikerült, a valamikori laktanyáról csak az erdei utak melletti tisztások árulkodtak. Az egyik elágazás mellett egy információs tábla jelzi, hogy milyen terület volt ez régebben.
Az első jelentősebb különbség az egy nappal korábban látott 3003-hoz képeset, hogy itt még megvan a Gránit típusú tároló. A 3003-nál ezt 2009-ben lebontották, csak a helyét találtuk… A Gránitok építése az ilyen objektumok területére teljesen egyedülálló megoldás a Varsó Szerződés országai között, ez csak Lengyelországra volt jellemző. A következő, azaz a 3001-et bemutató írásomban majd bővebben is írok ennek miértjéről.
A békés, csendes erdőt járva szinte senki nem gondolná, hogy valaha milyen fontos és titkos katonai objektum működött a fák között. Néhány helyen, elsősorban a tárolók környékén, megmaradt géppuska-állások utalnak az egykori bázis jelentőségére. Olyan pozíciókba telepítették őket, ahonnan könnyen és hatékonyan védhették a technikai területet, szükség esetén belőhették, fedezhették volna azokat a szektorokat, ahonnan a nem kívánt „vendégek” közelednek. Igaz, egy ilyen incidensre vajmi kevés esély volt.
A természet maga is gondoskodik róla, hogy visszavegye azt, ami egykor az övé volt… A fejszállító teherautók rakodórámpái jelenleg ilyen állapotban vannak.
Mindkét bunkert igencsak lerobbant állapotban találtuk - igaz, ezen nem lepődtünk meg. A teherbejáratok az előző helyszínhez hasonlóan itt is betonlapokkal vannak elbarikádozva, ennek ellenére ezúttal lényegesen könnyebben sikerült bemásznunk a földalatti létesítményekbe. Az elénk táruló látvány nem volt túlságosan felemelő…
A másik tárolónak a javára írhattuk, hogy legalább nem gyújtogattak benne…
Mint írtam mindig útba ejtjük lehetőleg a katonai temetőket, emlékműveket. A tavalyi Kijev-Csernobil utam során rengeteg ilyet láttunk, nem kezdem el itt sorolni őket , bevallom nem is mindegyikre emlékszem hol volt, sokszor egy pillanatra megállva csak az út mentén, de volt olyan is amiért a csodás Ukrán utakon 3 órát mentünk egy erdőben. Megvolt az emlékmű és egy vegyes bolt ,ugyan úgy volt mondjuk vas szög és vodka, mondjuk a második jobban érdekelt.Van itt az elején Kijevben Afganisztáni emlékmű, magában Csernobilben az erőmű balesetének és áldozatainak emléke, és Korostenben helikopteres emlék. A többi most nem jut eszembe, de rengeteg volt. És akárhogy utálják jelenleg az Ukránok az Oroszokat a halott katonák megbecsülve vannak.
elnézést félre érthető volt, tehát a második világháborús termek elején több szobányi a mai helyzettel foglalkozó aktuális kiállítás van, mai képek, ruhák , véres relikviák
igen egy BTR 80 as, az orosz vagy ki tudja kik lőtték ki ezt az Ukrán BTR 80 at, az anyácska szobor alatt levő 3 szintes múzeumban az alsó részen ( 2016 ) több kipucolt szoba van a jelenlegi Ukrán-Orosz háborúról, és egy nagy számláló is megy amin az ukrán halottakat számolják, 2016 ban mikor a múzeumban is voltam úgy 10 ezer körül számolt :-(
Maradunk Kijevben, elnézést hogy nem mindig laktanya , de mondhatni katonai téma, bár inkább szomorú. Szintén nem szeretnék bele menni a történelmi eseményekbe , a TV közvetítette az egészet. Elég két élű a dolog , nem védek senkit. De a Majdan az a Majdan, jelenleg egy igazi népi ünneplő hely. Az ő "dicsőségük" elfogadom. Az oszlop helyén az angyal helyén állt a legnagyobb ukrajnai Lenin szobor, ledöntötték, ehelyett van ez, A téren mint írtam szinte nép ünnepély, rengeteg sétáló és családos ember. Szép. Egy rögtönzött kis kiállítás a pár évvel ezelőtti eseményekről. Ja és az egész tér és a sétáló utca a BL döntő lázában, lezárva minden ,VIP kivetítős sörözök mindenhol.
Mikor bármikor kijutunk valahová a laktanyák, bunkerek mellet nagy hangsúlyt szoktunk helyezni az útközben található katonai temetőkre , emlékművekre. Főleg keleten ennek nagy hagyományai vannak, de Németországban is rengeteg van, és nem akarják ledózerólni. Ezen temető szinte kivételes Kijevben, mivel ez gyakorlatilag egy színtiszta katonai temető. A Babin Jari emlékhely parkja öleli közre. Rengeteg friss virág, és járnak ki. Talán azért is mert nemcsak második világháborús halottak vannak itt, hanem gyakorlatilag a rendszerváltásig ide temették az Ukrán származású katonai holtakat, tudósokat, tábornokokat, tiszteket. És sajnos a mai kor emlékei is ott vannak. Pont az első képeken látszik a most is tartó Ukrán-Orosz háború Ukrán áldozatai. Friss sírok, nem politizálok, de nyugodjon békében mindenki.
Most megint Kijevben vagyunk, a Kolostor hegy. Ezt már 3 éve megjártam de nem tudok betelni vele. Volt egy délután a sok program után amikor a többiek úgy döntöttek hogy inkább pihennek kicsit a hotel kényelmében. Én nem bírtam magammal. Felsétáltam a kolostor hegyre , újra látni a monumentális nő alakot, a hadi technikát, a hatalmas szobrokat. Látnom kellet újra. A múzeumokban most nem voltam bent, de sok külső . Amikor ott vagy nehéz felfogni.
Még mindig Ukrajna, Kijevtől úgy 100 km re van egy város ami igencsak nagy fejtőrést okozott a támadó Német csapatoknak. Korosten a "szikla" Egy szép kis város ahol a mi Gellért hegyünkéhez hasonlóan van egy hegy. Ez mondjuk gránit nem mint nálunk mészkő de ebbe vájták bele az adott katonai körzet fő parancsnokságát. Sikerült a németeknek elfoglalni de hatalmas véráldozatok árán. A szikla csak a központ volt, a környék tele volt kisebb erődökkel. nagyon szép és színvonalas kiállítás, előtte pedig egy kisebb statikus kiállítás , tankok és lövegek. A város csodás, kis ékszer doboz, egy völgy hegyi patakokkal, és pont egy városi ünnepség volt. Én helyben sütött birkát ettem :-)
Marad Kijev. A Babin Jar mészárlás helyszíne. Ez sem laktanya de bocsássátok meg de a történelem része. Anno ez a hely nem Kijev volt de körbe nőtte a város. Egy a városon kívül levő szurdok rendszer , vagy bánya gödrök, itt mintegy 30 ezer zsidót mészároltak le, az első napokban, utána elméletben a 100 ezer főt is meghaladta. Most a város Kijev része, emlékművek sora, nagyjából a városliget ha ez hülyén is hangzik, sok pihenő és sétálgató ember, béke . Ahogy oroszul : MIR
És visszatérve Csernobil és környéke ,ez egész pontosan Kijev. Mégpedig a Kijev fölé magasodó hegy tetején az erőd. Ha nagyon szeretném valamihez hasonlítani akkor a komáromi erőd jutott eszembe. És nem laktanya ,de bizony, a szovjet idők végéig ez egy szovjet laktanya volt, akárcsak Komárom. Szin vonalas kiállítások, és eszméletlen látvány, akinek jó szeme van az látja hogy alatta a völgyben ott egy stadion, jól ki fogtuk ,akkor volt ott pont a BL döntő, az árak az egekben, és hazafelé a reptéren igen suttyó és büdös Angol szurkolók. Az erőd részeként egy volt szovjet központi katonai kórházon jöttünk ki. Na az sem volt semmi.
Már megint nem kihalt laktanya. Elnézést. De ez is tavaly volt. Szolnok leginkább a reptár, de az első képen a körforgalomba kihelyezett MI 24 . Nekem nagyon tetszik, bár olvastam hogy istenem de fenyegető. Azért kíváncsi lennék mit tennének ezek a " virág gyerekek " egy ne agy ég háborús konfliktus esetén, ja akkor jó lenne.....A többi a reptár, ami akárhogy nem "seretem" szerepkörben volt azért egész jó kis múzeum jelenleg. Épp ment le a nap már 4 felé voltunk ott most novemberben, néhány gyors külső kép, csak a kedvencek. Mig 29, Mi 24, Nyeva, Su 22. Csak egy gyors vizit volt.
Mint írtam a Duga után megnéztük honnan kapta azt a rengeteg energiát amit a rendszer igényelt. A pletykák szerint a csernobili örömű egyik reaktora csak erre termelt. Lehet. Az viszont tény hogy a Duga gyakorlatilag az erőmű balesete után később zárt be, sugárzás nincsen most sem, tehát nem azért, inkább nem volt kraft. A hatalmas területtel szembe az út túl oldalán van egy komplett laktanya , itt vannak a hatalmas transzformátor épületek, és az áram átalakítók sora. Van legénységi épület és rengeteg műszaki helyiség. Nem vagyok otthon a témában. Amit láttam hogy az erőmű felől bejön a lég vezeték hatalmas oszlopokon az objektum területére, és ott valami nagyon komoly földbe menő objektumba végződik, rengeteg épület, porcelán szigetelés, aztán nyilván valahol bemegy a Dugába. Eddig kimaradt most ez is meglett.
És maradjunk is Csernobilba, Már 3 éve voltam itt de a hely azok közé való amit bár hányszor , bármikor, megint 1 napot sikerült itt lennünk. Mint írtam már voltam itt de mivel a hely hatalmas ezért mindig sikerül ujjabb és ujjabb helyeket találnom. A Csernobil melletti Csernobil 2 néven futott Duga radar. Annak idején írtam már a helyről úgyhogy nem részletezem, de a lényeg hogy a "szovjet fakopács" feladata a látóhatáron kívül indított rakéták korai észlelésére volt alkalmas. A terület előzetes bejelentéssel látogatható, de ehhez előbb be kell jutni a lezárt 30 km körzetbe. Volt még egy hely amit akkor nem néztünk meg, de most igen, ezt a hatalmas objektumot el kellet látni energiával, megnéztük ez honnan ment be a Dugához. Az lesz a következő
Mielőtt azzal vádolnának hogy nem is kihalt laktanyák a képeim. Persze azért ez is volt, rögtön egy extra helyszín, Csernobil környéke, most nem részletezem az erőmű környékét, nekem csodás, de rögtön itt van egy volt Dvina TÁS , kicsit más mint nálunk , úgy 3 órát sétálgattunk az erdőben, de meg lett. Fedezékek, és legénységi épületek , az ellenség képei, rengeteg szúnyog és pók de átverekedtük magunkat.
Visszatérve a német-lengyel kirándulásunkhoz, egészen pontosan már Lengyelországba: az ország északi-északnyugati részén a szovjetek három atomfegyver tároló komplexumot építettek a 60-as évek vége felé. Mindhárom objektum rendkívül hasonló kialakítású volt, a területükön elhelyezett 2-2 bunker pedig típusterv alapján épült, gyakorlatilag az utolsó centiig egyformák voltak. Ilyen tároló Magyarországon is létesült a Tótvázsony/Nagyvázsony közeli erdőben, csakúgy, mint a Varsói Szerződés országaiban (Romániát kivéve). A lengyelországi objektumok közül kettőt szinte nyom nélkül eltüntettek a rendszerváltás utáni időszakban, leszámítva magukat a bunkereket. Igaz ezek is teljesen kifosztva, lecsupaszítva maradtak csak meg. A harmadikat viszont sikerült teljes épségében megőrizni, ez jelenleg látogatható nagyszerű múzeum. Ahogy előzetesen terveztük, mindhárom helyszínt sikerült végigjárnunk. Először a két lepusztított objektumot - pontosabban, ami megmaradt és látható még belőlük - mutatom be, majd a végül a kifogástalan állapotban levőt. Ez utóbbinál részletesebben is írok majd a bázisok történetéről, szerepéről, felépítéséről.
A három közül az első, 3003-as számú létesítmény a Wędrzyn melletti, jelenleg is aktív tüzérségi gyakorlóterektől alig pár km-re, a német határtól pedig jó 50 km-re található. Parkolóhelyünktől mintegy 10-15 perces erdei sétával jutottunk el a fotón látható nagy, betonlapokból álló térre, amely egykor fogadhatta a bázisra érkező szállító és futárhelikoptereket. Kerítésnek, kapuknak, épületeknek már nyoma sincs… Ha jól emlékszem, itt-ott egy árva kerítésoszlopot, szögesdrót darabot, és néhány futóárkot, földbe ásott fedezéket/beállót láttunk. Ennyi maradt a laktanyából…
A valaha zárt, és szigorúan őrzött technikai területre is csak a fák között futó utak emlékeztetnek. És persze a két tároló. A bunkerbe jutás nem volt egyszerű, miután a rakodóajtó nyílását előregyártott vasbeton elemekkel zárták le, majd földdel betemették. Ahogy arra számítani lehetett, az évek során néhány kíváncsi ember megtalálta a módját, hogy a bejárathoz férjen… Igen keskeny résen kellett ”élével” átpréselni magunkat, aztán egyesével beadogatni a cuccokat.
A kétszintes központi belső tér kiábrándító látványa a rakodórámpákkal. A jobb oldali fotón látható összetákolt falétrán lehetett az alsó szintre jutni.
A négy tároló terem egyike. Legalább szemét nem volt sok…
A bunkert teljesen kiürítették, bárkik is csinálták alapos munkát végzetek, szó szerint szinte csak a csupasz falak maradtak.
”Üdítő” kivételként két 3 m3-es tartály a helyén maradt. Az egyikben vizet, a másikban a dízelaggregátor működéséhez szükséges üzemanyagot tárolták.
A területen található másik tárolóra is sort kerítettünk, ha lehet azt mondani, ezt még az előzőnél is rosszabb állapotban találtuk.
Visszatérve Ostravához. A repülőnap "NATO Day" még mindig 2018 ősze . Mint írtam nem először vagyunk ott. Nekem mindig nagyon tetszik. Nem csak repülőnap, inkább egy egyre jobb haditechnikai bemutató. Most először nem egy napra mentünk, már előző nap megszálltunk Ostravában. Még így is reggel hatalmas sorok fogadtak,szép lassú bejutás, a végén pedig úgy 2 km gyaloglás. Előnyök: Ingyenes belépés ,rengeteg látnivaló. Hátrányok: a parkolás annyiba kerül mint egy komoly belépőjegy, nem lehet másfelé menni, irgalmatlan tömeg, olcsó sör :-) de drága WC :-)
A felhozatal csodás , nagyon nyomult az USA és Németország. B52, C17, M1, Apache, Németek komplett szárazföldi technika, Leopárd A2 , Puma, és még sok minden, Mindig szívesen megyek vissza, szerintem a volt VSZ országokban ez a legkomolyabb ilyen rendezvény.
jó kérdés, talán azért mert amúgy ezen helyiségekben meg is lehet szállni ilyen körülmények között, nyitásra mentünk oda és lehet volt egy csoport akik előttünk mentek el, és még nem csináltak rendet. De ez csak tipp.
2018 ősze. 3 napot Csehországba mentünk, alapvetően a NATO day néven futó Ostravai repülőnap volt a célpont, ezen már többször jártunk egy igazán színvonalas "repülőnap" de rengeteg szárazföldi technika is van. De erről majd legközelebb. Hazafelé pedig 1 nap Brno . Hát szebb város mint Ostrava, ez utóbbi egy igazi ipari település, gyárak, sok elhagyott terület, volt bányász telepek, sok fura ember. Brno viszont igazi kis ékszer, este sörözés és tradicionális Cseh ételek. Másnap reggel pedig ez a Cseh védet objektum. 10-Z néven futott. A Brnoi pártvezetés és környékének védet vezetési pontja. Jelenleg múzeum. Az ottani várhegy és a katedrális aljában van bevágva a sziklába. Nagyon jó állapotú, nemrég még aktív volt, bár a berendezés 60 as évek. Olyasmi mint nálunk egy volt PV bunker. Néhány kép, és persze Karel Gott, és a végén még egy kis söröző is van, bunker , hideg Cseh sör , mi kell még ! :-)
Boldog Új Évet kívánok a Kihalt laktanyák topik tagjainak és olvasóinak!
Hazánkban is bőven vannak még olyan célpontok, helyszínek, objektumok amelyekről eddig kevés szó esett, vagy egyáltalán nem kerültek bemutatásra itt (nem véletlenül). Szerencsére az elmúlt 1-2 évben is gazdag "termés" volt... :)
Remélem, hamarosan többet is írhatok ezekről, addig is egy-egy fotó róluk!
Szép új évet mindenkinek! Rég írtam ide , sajnos lusta lettem, úgy néz ki mintha nem mentem volna sehová. Szerencsére nem így van, megpróbálom ha már új év van akkor legalább a 2018 as évet kicsit feldolgozni . Nem fogok rengeteg képet felrakni mert nagyon macerás lett ide képeket rakni de talán egy egy jellemző kép több mint 100. Tehát az első 2018 március, kedves barátom Hibácskó Ferenc ( Volt Tüzér ) szokásos zsámbéki kiállítása kapcsán. Igazán színvonalas rendezvény, nemsokára ismét lesz ám !
Igen igen, az a forrás is azt írta, hogy kiváló minőségű volt ez a szovjet készlet, csak nem akartam részletezni. Akkor ez nem szőkítés volt, hanem az olajjal való mutyizás kezdete, első lépése nagyban.
A különböző verziókat tudom, tájékozódtam a témában, most is, de ezt a cikket nem találtam meg, viszont van egy jó, ahol videóban mutatja és mondja vmi volt olajos csávó, Nógrádi asszem.
A HTO-tól semmi baja nem lett a motoroknak, illetve az adagolónak. De a mutyizottól előfordult, a faluban is volt olyan az akkori tsznél, hogy egyidőben az összes motor adagolója beállt, de csak a BOSCH adagolósok, az orosz meg egyéb keleti gépek bírták, ugye az nem olyan finoman illesztett volt.
Ha nem tudták megakadályozni, hogy a vagonba a vámos beleöntse a szinezőt, akkor kénsavval oldották ki, a kénsavat meg mészhidráttal semlegesítették. Az egyik videóban mondta a srác, hogy akkor okozott bajt a szőkített a motorban, ha a tartályok aljára kiülepedett mészhidrátos trutyis gázolajat is levitték. Mint mikor kannából öntöd, ott is benne kell hagyni az alját.
Az SZA által használt üzemanyagok (mint bárhol a világban) a legjobb minőségűek (voltak). Ezt több ismerősöm is is megerősítette :-) akinek volt szerencséje használni. Felénk, a spec-náztól nem került ki egy csepp sem.
A szőkítéshez a fűtőolajat (HTO) használták fel, ami tulajdonképpen megszínezett gázolaj, dízel. A festés sok esetben az árúsító helyen (kútnál) történt, ilyet az SZA nem használt.
Az aki ilyet használt -főleg traktorokban- semmi károsodást nem okozott. Az üldözés, az ára miatt volt. Emlékezetem szerint olyan ötszörös volt. (HTO:4-5,-Ft., dízel:15-20,-Ft)
Egy biztos, sokan meggazdagodtak rajta, és nagyon kevesen buktak meg.
Ha utána keresel, itt a neten is nagyon sok,ezzel kapcsolatos anyag van.
Igen, valószínűleg nem. :) :) :) Bezzeg nálunk, nem maradtak "hasznosítatlanul" az ilyen ojjektumok.
Egyszer a neten olvastam egy cikket, belinkelni nemtudom, nem most volt. A lényege röviden: a szovjet hadsereg a Magyarországról való kivonuláskor az itt lévő üzemanyagkészletét nem vitte magával, hanem felajánlotta megvételre. Először a magyar államnak, az akkori piaci ár alatt kicsivel. Az államnak nem kellett, mert hogy nem megfelelő minőségű, stb. Aztán valami tisztekből vagy volt tisztekből álló csoport vette meg, harmadáron, majd adta tovább. És hogy ez volt az első olajozás. Viszont csak ebben az egy forrásban olvastam ezt, sehol máshol.
