Abszolút egyetértek veled, ez lenne az ideális hozzáállás. De nagyon nehéz, amikor az ember maga, vagy szerettei érintettek a dologban. Az viszont tökéletesen igaz, hogy célként azt kell kitűzni, hogy a gyűlöletet teljes mértékben száműzzük a szívünkből, még az ilyen extrém esetek kapcsán is, hiszen a gyűlölet nem old meg semmit, attól nem lesz kevesebb a gyilkosság, hogy a gyilkosokat átkozzuk.
Ez teljesen így van. De szerintem, aki a "tudatosság ösvényén" jár, nem fog elvakultan cselekedni, ha ilyen helyzetbe kerül, legyen akár buddhista vagy keresztény. Lopással kapcsolatban már voltam hasonló szituációban, de természetesen amit leírtál, az sokkal nagyobb erőt kívánó eset. Mindezektől függetlenül, szerintem jó, ha gondolatainkat is ilyen irányba kondicionáljuk, így nagyobb esélyünk van a "helyes" cselekedetre, mintha a bosszú, a régi szemet-szemért elv mellett foglalnánk állást.
Ezek tényleg szuperül hangzanak, hogy karma meg minden. Már csak arra volnék kíváncsi, hogy ha minket, vagy a mi gyerekünket/szülőnket/feleségünket/szeretőnket gyújtanák fel, akkor is ilyen tárgyilagos bölcsességgel nyilatkoznánk-e.
Ha egy olyan ember beszélne így, akivel történt ilyen eset, az kicsit hitelesebben hangzana. Én láttam egyszer ilyet a tv-ben sok évvel ezelőtt: egy angol lelkész házaspár jött kempingezni Magyarországra, ahol megtámadték és kirabolták őket, a férfit pedig agyonverték. A felesége pár év múlva újra eljött ide, és kérte, hogy a börtönben találkozhasson a gyilkossal. Megölelte, és elmondta neki, hogy megbocsájtott neki, és nem haragszik rá.
Igazi csoda, hogy egy olyan környezetben, ahol ismert-ismeretlen/múltbéli-jövőbéli kollégákkal van összezárva az ember évekig-évtizedekig, létezik valódi megbánás és változás.
Az ítélet-büntetés a legtöbb esetben nem a "bűn" megbánását vonja maga után, hanem azt a következtetést, hogy "elkaptak, biztosan valamit elrontottam". Ennek kijavítására, a módszerek tökéletesítésére a fenti intézmény ideális. Milyen lehet az a megbánás, amit ráerőszakolnak az emberre, megtörik érte, s nem a saját élete vezeti rá tudatlanságára?
Naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a módszer működik. Az USÁ-ban évtizedek óta kevés a börtön (amióta pl. a marijuanabirtoklásért is éveket ülnek az emberek.)
És még szót sem ejtettünk arról, hogy milyen nehéz újra beilleszkedni azoknak, akik "jó útra" tértek, de a társadalom számára ők már sohasem lesznek "jók".
"A büntetés a legtöbb esetben megakadályozza, hogy a tanulság létrejöjjön és az élet, a karma adja meg a megfelelő leckét. A karma válasza, bármilyen kemény is, ugyanis segíti a fejlődést, a jogrendszer meg nem."
"De senki sem vonz be véletlenül ilyen karmát az életébe, és senki sem tesz véletlenül ilyen dolgokat, gondolom ezt pont nem ebben a topikban kell magyarázni." :)
Kösz. Valami ilyesmi lehet a helyes (vagy "helyesnek latszo") megközelites, amikor
vegre a bünt es büntetest kiszakitjuk a földi "igazsagszolgaltatas", es
tudomanyoskodas kelepcejeböl.
Valaki idezte a forumon:
"A birosagok nem igazsagot szolgaltatnak, hanem jogot." (Kollath György alkotmanyjogsz.) Üdv!
" A legtöbb esetben az adófizetők pénzén a bűnöző felkészülhet, új módszereket tanulhat, új kapcsolatokra tehet szert, rangot szerezhet és visszatérve, felkészülten újból megteheti, amiért bekerült."
Csak ennyi lenne a börtön?
Biztos viccelsz:)
És ha létezik olyan, hogy a halálod után azzal szembesülsz, amit addig róla gondoltál?
És ha nagyon fél a haláltól és telerakja mindeféle félelmetessel, az nem lehet egy jó tanulás?
Amúgy ha már itt vagyok, a halálbüntetés ellen szavaznék.Szerintem semmit nem old meg.
De az arra alkalmas egyénnél okozhat akkora töréseket, amelyik más irányba viszi az életét, és az nem az az élet, amit te felvázoltál.
Biztos vannak visszaesők, mert azt hamarabb megjegyzik a TV-ben.
De ki készít statisztikát a jó(bb) útra tévedtekről? :)
Lehet, hogy furcsa lesz, amit írok, de a büntetésnek semmi értelme. A büntetés a legtöbb esetben megakadályozza, hogy a tanulság létrejöjjön és az élet, a karma adja meg a megfelelő leckét. A karma válasza, bármilyen kemény is, ugyanis segíti a fejlődést, a jogrendszer meg nem.
Mi történik a börtönben? A legtöbb esetben az adófizetők pénzén a bűnöző felkészülhet, új módszereket tanulhat, új kapcsolatokra tehet szert, rangot szerezhet és visszatérve, felkészülten újból megteheti, amiért bekerült.
De már a Biblia embere is megmondta, hogy a jók szegényen halnak meg, a rosszak pedig jól élnek haláluk végéig. Márpedig a sértett vagy annak rokonai bosszút kiáltanak és türelmük nem ér át egy következő életre.
Mi történik a halálos ítéletkor? A tanulság áttevődik egy következő életre, a sértettek megnyugszanak, senki semmivel sem lett okosabb, hogy mi miért történt, mik a mozgatórugók, mit lehetne tenni.
Igen egy hülye ügyvéd megmagyarázza, hogy mik lehettek az okok, és még igaza is lehet attól függetlenül, hogy az ő célja nem a nemes igazságok kiderítése.
De senki sem vonz be véletlenül ilyen karmát az életébe, és senki sem tesz véletlenül ilyen dolgokat, gondolom ezt pont nem ebben a topikban kell magyarázni. Szerintem megfelelő választ ezekre a kényes dolgokra csak a jövő tudatos embere fog választ találni, ahol már nem a szemet-szemért elve uralkodik.
Addig is maradnak az adófizetők pénzén épített és fenntartott börtönök, siralomházak, a "javulási" statisztikák pedig magukért beszélnek.
Ez a felgyújtós ifjú például már évek óta követ el erőszakos cselekményeket, többször idős nőket ütött le, hogy a bankautomatánál kivett pénzüket elvegye. A hírhedten tehetetlen és bűnözőbarát magyar jogrendszer ugyebár nem tett semmit. Mi történt? Majdnem megölt valakit. Most esetleg lecsukják tíz évre, hacsak egy ravasz ügyvéd meg nem magyarázza, hogy szomorú gyerekkora volt, nem szabad elítélni, és különben is. Ha az idős asszonyok leütögetésénél már elkapják a grabancát, lehet, hogy nem lenne most egy fiatal lány élet-halál között. És mivel a bűnözők látják, hogy Magyarországon BÁRMIT meg lehet úszni, egyszerűen csak pénz kell hozzá és összeköttetések, teljes nyugalommal garázdálkodnak, hisz a legrosszabb, ami várhat rájuk, az pár év a börtönben, ahonnan félidőben szabadulnak jó magaviseletért.
Amida: elgondolkodtattál. Szerintem az elme mindenképp modelleket alkot, sőt, kezdetleges modellek léte az állatok viselkedésében is megfigyelhető. Gyerekként viselkedésmintákat lesünk el, beégetjük a családmodellt, anélkül, hogy tudnánk erről, később az iskolában mást se tanulunk, csak modelleket: szimbólumrendszereket, fizikai, kémiai modelleket, matematikai leképezéseket. És később sincs ez másképp. Amin elgondolkodtattál az az, hogy ha nem ilyen társadalomban élnénk, akkor lennének-e modelljeink? És úgy gondolom, lennének, mivel az elmének eleve van hajlandósága modelleket építeni (ha nem lenne, talán képes sem volna rá). A modellek nélküli "paradicsomi lét", a "csak úgy létezés" a "tudás almájával" szertefoszlott. (És ez alatt a bibliai utalás helyett inkább az agy fejlettségét értem, csak így könnyeb volt megfogalmaznom).
Én jobban szeretném, ha lenne halálbüntetés, mivel talán adna egy kis plusz visszatartó erőt, mielőtt valaki móri mészárlásra adja a fejét. Másfelől így elkerülhető volna, hogy a gyilkosokat anyagi erőforrások híján 10-20 év után visszaengedjék a társadalomba. Persze sajnos nyílván nehéz lenne ezt az ítéletet csakis a tömeggyilkosság, ill. különös kegyetlenséggel elkövetett bűnök számára fenntartani.
A hálálbüntetés témája (akárcsak az abortuszé) az erkölcs témaköréhez tartozik, azaz konvencionális kérdés, így nem hiszem, hogy túl sokat kéne foglalkozni vele. Én spec nem is tudok mit mondani rája, maximum annyit: Az igazság odaát van! ;)
Én nem különösebben hiszek a büntetés fogalmában. Van nevelés, s van megóvás. Nevelés elsősorban a gyerekekre vonatkozik, de adott esetben szükséges nevelő szándékot belevinni a törvényszegők kezelésébe, megadva a lehetőséget és az utat a változásra. A megóvás pedig a társadalom, a közösség védelmezését jelenti, amihez elégségesnek tartom a közösségi életből való kizárást, az attól való elkülönítést. A halálbüntetés ily módon hasztalan, értelmetlen, s emellett önmagában is gyilkosság, az erkölcs elleni vétek.
Ahogy az egyik oldalt állt, egy dévata ezt a verset szavalta a Magasztosnak:
Mit megölve alszol nyugodtan? Mit megölve nem bánkódsz? Mely egy dolog legyilkolását helyesli Gótama?
[A Buddha:] A haragot megölve alszol nyugodtan. A haragot megölve nem bánkódsz. A nemesek a harag legyilkolását dicsérik - mézes tetejét és mérgező gyökerét - mert megölve azt nem bánkódsz.
A párbeszéd jogán. A szólásszabadság jogán. És annak az okán, hogy ez egy nyílt fórum. De legalább Te érdemben válaszolsz...és nem kitiltassz egy topikból, mint ahogy volt szerencsém tapasztalni....más topikban.
Végül pedig annak alapján ahogy a Te "levélíró/d" is megteheti.....:)
Nem tudok hozzászólni a halálbüntetéshez érdemben. Most könnyű lenne azt írni, hogy "persze, a halálbüntetés barbár dolog, meg kell szüntetni", de ha mondjuk annak az apának a helyébe képzeljük magunkat, akinek a lányát meggyalázta és elevenen felgyújtotta egy illető, nos, talán az ő szemszögéből másképp fest a dolog. Megint a jól ismert elmélet/valóság ellentét áll elő.
Modellt lehet építeni tárgyakról, bárkinek. A lélekről már csak a szakembereknek. Akik azt gondolják, hogy az élet modelezhető - kicsiben megépíthető és tanulmányozható - azok tévedésben vannak. Mert amig azt gondolják "csak tanulmányozom és modelezem magam" - a valós létüket is élik. Akkor arra aztán tényleg nem marad lehetőségük, hogy figyeljenek, önmagukra....és így pusztulnak el.
Amida
ps.: az elme akkor értelmez modeleket, ha azokat úgy kapja mint "valóságpótlék" különben meg nem arra készült, hanem a létezésre.
Ha van "pszichológiai érdeklődésű részed" az csupa gyakorlati haszonnal jár. Oda tudsz figyelni családod tagjaira, észre veszed mentális problémáikat. Sok napilap, és magazin nem véletlenül közöl manapság pszichológusok tollából írásokat. Meg kell mondjam népszerű "rovatok" lévén, egészen jól fizetik....:)
Sajnos az emberek konzervativok....saját kárukra, mert a kor halad.
Tehát a pszichoanalizisnél (Freud) nem is mentem tovább az analitikus pszichológia felé (Jung) csak ahol feltétlenül szükségesnek látszott.
Ha ma, valaki vásáról egy mértékadó keleti filozófiai, vagy vallási tárgyú könyvet - és az valóságos értéket is hordoz - szinte egészen biztos, hogy vagy maga Jung, vagy valamelyik tanítványa írt hozz előszót. Ez nem véletlen.
Pontosan azért mert a szavak fogalmi tartalma és száma megnőtt a lélek dolgaival foglalkozó irodalomban. "Hétköznapi kezdő" számára pedig a félreértések tragikus következményekkel járhatnak.
Erről szólt 1968.
Régen elég volta, ha az anya észrevette azt, hogy a gyermeke lázas....tudta mit kell tenni, és megtette, majd hívta az orvost.
Néhány éve még Spok doktor köníyve volt a "divat".
A magyar TV-ben Ranschburger. Emlékezz!(aki a nagy TV-zés közben saját gyermekén nem vette észre, hogy öngyilkosságra készül.
Most meg itt lóti-futizunk az internetten.
Ma - amikor annyi sok a mentális probléma - az anyának kell ezeknek a jeleire is figyelni. PL:: drogg, depresszió, szuciditásra való hajlam.
Nem öncélú amiket írok. És...sajnos Te magad is olvashatod - nem személyek hordozta veszélyekről - hanem egész szervezetekről(szektákról), hogy milyen lélek-, és családrombolásra képesek. Magáról az áldozattá vált egyedről nem is beszélve!
És vajon mit éreznél akkor....,ha "későn" vennéd észre a bajt?
A XXI. sz. nem engedi meg, hogy korunktól elvonatkoztatva tekintsünk az ősi tanításokra...oda kell figyelni mert gyermekeink mentális jövőjéről van szó. Ez nem tréfa kérdése. Nemhogy otromba de veszélyes ezzel a nézettel szembemenni.
Ezért én pl.: örülök annak, hogy a lányom beiratkozott egy budhist iskolába....és nem otthon értelmezget és gyárt elméleteket, annak minden veszélyével együtt.
A lélek dolgaival, a spirituális részünkkel - ami a tudattalan - nem szabad játszani.
Magát Jungot is megdöbbentette, - pedig szakember - hogy az aktív immagináció - a tudattalanra nyiló ajtok babrálása - milyen félelmetes.
Stone: bbb igazsága egyenesen következik a 2. axiomából.
Sz4bolcs: Nem úgy van az (16693)! Vagy elfogadod önmagadként az önmagadról alkotott modellt, vagy azt mondod, te valami más (több?) vagy, mint ez a modell. Viszont ebben az esetben nem vagy képes válaszolni a "Ki vagyok én?" kérdésre, mivel az elméd csak modelleket képes értelmezni. Te viszont már kikötötted, hogy a rólad készült modell nem azonos veled. Ekkor jönnek az olyan semmitmondó "megoldások", mint Üresség, "szavakon túli", és hasonlók. (A gond pedig nem a szavakkal van, hanem egyáltalán a felfoghatósággal). Úgy gondolom, erre a kérdésre ("Ki vagyok én?") az egyetlen helyes válasz így hangzik: az vagyok, aki a saját énképemmel modellezhető. Hogy ez mennyiben informatív válasz, az persze továbbra is kérdés...
A halálbüntetéssel kapcsolatban senki nem írt semmit. Kíváncsi lettem volna, kimondja-e valaki, hogy "a halál nem büntetés".
Amida, amiket mostanában írsz vagy beidézel korábbi magadtól, az érdekes, fejleszti pszichológiai érdeklésű részem. Nekem új, és mélyebb az én hétköznapi gondolkodásomnál. Na, azt nem mondom, hogy könnyű olvasmány! :-)
A hét végén a nagy meleg mellett még intenzív fizikai munkát is végeztünk. A konyhát és a mellékhelyiségeket gletteltük, csiszoltuk, festettük. Másnap vizes szőnyegtisztítás, meg a felfordulást követő rámolás, takarítás. Úgyhogy duplán fogyott a folyadék. Ásványvíz, szintén jeges tea és jeges kávé vaníliafagylalttal, tejszínhabbal. A sört én nem szeretem.
Etüd(én, felfirssülve a fagyis kávétól, ami az egyik kedvence) :-)
"Te, mondd meg annak a hizlaldának, hogy ha nem fejezi be ezt a visszataszító önreklámozást amivel teleszarja az egész Vallfili fórumot, jelentkezek a tanfolyamára, ott pedig levetkőztetem pucérra, és körbekergetem a ház körül, hogy bebizonyíthassa, mennyire legyőzte már ÖNMAGÁT.
hizi levelesládájából: Megdöbbenve, es szomoruan olvasom a Buddhista topikban (az egyikben!), hogy hizlaldat, es a "tanfolyamistakat" egyesek pszichologushoz vinnek, meg letiltanak a forumrol! En ugyan semmit nemtok erröl a tanfolyamrol, se hiziröl, de milyen alapon hirdetik itt egyesek az eszt, es rakosgatnak be masokat a "veszelyes" kategoriaba?! Van egy tippem, segitsetek ki, ha butasag lenne: aki valamit nem ert, vagy gyengusz hozza, az megtamadja azt, amihez kicsike - persze a sajat szintjen, sajat eszközeivel... Minek irogatunk akkor buddhista köpenyegben, ha alapvetö embertisztelet, tolerancia nincs bennünk?! Meg tudja ezt nekünk magyarazni valaki? :) Ugyhogy ajanlom jol nezzük meg egymas minden hozzaszolasat, hogy biztos kepünk legyen egymasrol!! -----
