Lehetőségeinkhez mérten segítünk meghatározni talált gombáidat, de ne feledd, az itteni rábólintás nem pótolja a szakellenőri vizsgálatot. A vadon termett-szedett gombát mindig mutasd be szakembernek!
Egyébként ha már ilyen ingoványos talajon jár most a párbeszéd, valaki pontot tehetne arra a valamennyire idevágó kérdésre, hogy a piruló galócát meg szabad-e enni rántva.
A főzés az ugye 100°C-on történik, húsz perc az "biztonsági ráhagyással" is elég. A sütés viszont jóval magasabb hőmérsékleten zajlik, szvsz. rövidebb idő is elég kell legyen.
Anno gyűrűs tuskógombát ettünk úgy, hogy a tönkjénél fogva forró olajba lógattuk, egy-két perc alatt megsültek a (nem túl nagy) gombafejek, semmi gondot nem okoztak.
20 az a 25 perc. És azért 20, mert azt könnyű megjegyezni. Nincsenek 5-10-15 stb. perces gombák, csak 20. Az mindegyik alapos hőkezelést igénylő gombának biztonságosan elég, nem kell megjegyezni, hogy melyik mennyi.
Hát igen, ha rizikós gomba kulináris élvezeti okból való fogyasztásáról van szó, lehet akkor érdemesebb inkább a francia vagy svájci gombaevési szokásokat tanulmányozni, mint az oroszt, pont emiatt amit írsz. Már ha ők is esznek ilyeneket.
Egyébként ha már ilyen ingoványos talajon jár most a párbeszéd, valaki pontot tehetne arra a valamennyire idevágó kérdésre, hogy a piruló galócát meg szabad-e enni rántva. Mert ugye egy kirántás sütési ideje az jóval az ajánlott 25 perc hőkezelésen belül van. Nekem viszont így kifejezetten ízlik, főzve nem annyira. Esetleg ha kirántom és visszarakom még alacsony hőfokra a sütőbe?
Kiskoromban milyen sokszor ettünk "mérgező papsapka" (homoki papsapka) gombát, tojásos gombaként a legfinomabb minden gomba között! Finnországban egyébként lehet piacon venni, árusítani is.
Na, jó, mostmár, ha a mindenféle fosató, hánytató... gombák elférnek itt a topikban, akkor az illetlenke modi miért törölt engem, mikor csak annyit írtam, hogy a mérgező papsapka gombaimádó többféle nick néven ugyanazt kívánta: enni akar belőle, hátha nem éli túl????
Ezek az L. piperatus rokonai, nálunk ritkák, mert főleg nyír-mikorrizhásak. Az oroszok valamiért szeretik az ilyen gombákat (valószínűleg azért, mert az északi, szibériai részen ezekből sok terem), de az elkészítésük speciális, először 1-2 napig áztatják a vizet cserélve, azután 1 réteg gomba, 1 réteg só és súlyt tesznek rá, kb. mint a hordós káposztára. A végeredmény egy fermentált gomba "befőtt" télire eltéve. Különösen az L. resimus számít jónak, az orosz neve груздь, magyar neve szerintem nincs. A sötét tejelőgomba (L. turpis) is népszerű. Az L. torminosus a nyírfa-szőrgomba, azt is eszik, de kevésbé számít jónak, mint a resimus és a turpis. Emellett még egy tucat Lactarius fajt készítenek el hasonó módon, valószínűleg azért, mert ezekből arra sok terem, és a hosszú tél során minden táplálékot meg kellett becsülni.
Ha már feljött ez a téma, amúgy az oroszok a papsapka fajokat is eszik, az óriás papsapkát részesítik előnyben, de a redőst is fogyasztják. Mint nagyon sok gombát, ezt is 15 percig előfőzik, majd a vizet leöntik róla, és csak ezután készítik el. Az orosz gombász oldalon arról értekeznek, hogy egyes elméletek szerint a méregtartalom az éves középhőmérséklet függvénye lehet, vagyis északabbra kevésbé mérgező. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az oroszok kb. minden gombát megesznek a gyilkos galócát és más, hőstabil, halálos mérgű fajt leszámítva. A nálunk "nem ehető" fajokat (keserű, csípős, fosat) általában előfőzik 1-2 lében, vagy kiáztatva nyersen "lesózzák". Ennek oka szerintem abban keresendő, hogy arra egyes vidékeken a gombamérgezés kockázata kisebb volt, mint az éhhalálé, ezért senkit sem biztatnék az ilyen irányú kísérletezésre - szerintem ezt arrafelé nem ínyenckedésből találták ki. Az eltérő termőhelyen ugyanaz a gomba is más összetételű lehet, illetve az oroszoknál a biztonsághoz való hozzáállás is más, mint nálunk. Ha vodka-belomorkanal diétán élsz, egy szibériai uránbányában dolgozol, a panelházad kukájában pedig jegesmedvék turkálnak, a papsapka fogyasztása már nem olyan nagy kockázat :)
Fehértejű keserűgomba - Lactifluus piperatus-t kellett volna írnom. Az általad felsoroltakat nem ismerem, csak a pelyhest, meg a rózsáslevelűt, de ezek csípős íze nem tűnik el sütéskor, meg másképp is néznek ki. A fehértejűt szárazabb időben is gyűjthetjük.
Szerintem a nálunk kevéssé ismert tejelőgomba fajokra gondolhatott, amik az oroszoknál kiáztatva és lesózva kiváló csemegének számítanak (simán elkészítve azonban ehetetlenül csípősek v keserűek). Pl. Lactarius resimus, L. torminosus.
Először is, elnézést kérek mindenkitől az előző kirohanásom miatt, csak kicsit mérges lettem amiatt, hogy az itteni fórumozók többsége azt gondolta rólam, hogy én egy "direkt öngyilkosjelölt idióta" vagyok, aki abszolút nem ért a gombákhoz.
De én már az elején mondtam, hogy őszinte rajongója vagyok az összes gombának, viszont ugyanakkor érdekel a gasztronómia is, ezért én megfogadtam magamnak - ha van rá lehetőségem - meg akarok kóstolni minden gombát, amit más népek is fogyasztanak. Ebből a szempontból kissé különc is vagyok, ugyanis engem kifejezetten azok a dolgok érdekelnek, amiket az emberek többsége nagy ívben elkerül. Gombáknál két ilyen példa a keserűgombák (a skandináv régiók egyik nagykedvence) és a papsapkagombafélék (amit idehaza is szívesen fogyasztanak). Nem azért, mert volna is és van más alternatíva. Hanem mert engem kifejezetten érdekel annak a bizonyos gombának az állaga és az íze. (De pl. a begöngyöltszélű cölöpgombához már nem nyúlnék - ugyanis régebben azt is fogyasztották.)
Ha már bizarr és szokatlan dolgoknál tartunk, borzasztóan érdekel még az erdei szömörcsög boszorkánytojása. Magával a gombával már találkoztam gyerekként gombászás közben (először azt hittem valamilyen dög van a közelben, ugyanis már többszáz méterről is éreztem a szagát.) Viszont a szömörcsögök közül már kóstoltam a fátyolos hölgygombát (Phallus indusiatus) szárított formában (az íze a retekre emlékeztet kissé földes beütéssel).
Az én mottóm: "Az ínyencnek a tapasztalás a vesszőparipája."
Minden esetre a valaha is összeakadok vele (vagy bármilyen más változattal) követem a min. 3x-os forrázást (jó szellőztetésnél persze) aztán az alapos szárítást. Ha még ezek után is marad benne méreganyag (ugyanis tájanként változhat a mennyiség) még azt is bevállalom. Ha pedig túlélem, akkor elmondhatom, hogy "egy tapasztalással több van a listámon". :)
Ennyit akartam csak a végére. Mégegyszer elnézést mindenkitől és további jó gombászást kívánok mindenkinek. :)
Eddig csak read-only üzemmódban jártam ide, de a lebeszélő akadékoskodás, a kérdésekkel nem találkozó válaszok mellé, gondoltam, jól jön némi konkrét tapasztalaton alapuló elterelés is. A többiek simán írhatták volna azt, hogy ne edd meg, mérgező. Illetve a sátántinórus történetet hamarabb is bedobhatta volna valaki; a kivétel erősíti a szabályt iskolapéldája az a történet.
Nincs abban semmi felbujtás, ha leírom, én mit tapasztaltam. Ugyanis nem mondom, hogy állj neki keresni, nem mondom, hogy kockázatmentes gomba, két pofára lehet enni. Vörösbarna papsapkagombát ettem, rántottaként. Forrázva nem lett, csak készre párolva. Magyarországon gyűjtöttem egy tölgyesben. Engem minden tekintetben a kucsmagombá(k)ra emlékeztetett (íz, illat, állag, textúra). Emiatt és az ellentmondásos megítélése miatt egyáltalán nem ajánlom másnak és neked sem, hogy egyen belőle. Miért kockáztatna az ember, ha ott van helyette a sokkal elérhetőbb és - általánosságban - teljesen veszélytelen kucsmagomba. Annyit még hozzátennék, hogy nem teljesen ugyanolyan, nyilván. De gasztronómiai szempontból szignifikáns különbséget én nem véltem felfedezni. Ha van is, az inkább a kucsmagombák javára. Bizton merem állítani, hogy egyéb módon elkészítve is ezt mondanám. Tehát nem éreztem olyasmit, hogy húúú, ez nem fehér, hanem barna csiperke. Vagy nem öreg, hanem fiatal géva. Estébé.
Végeredményben - tapasztalati úton - én is azt mondom, ne fogyaszd, nem maradsz le semmiről, ha nem hajtasz be ebbe a mellék-zsák-utcába. A vörösborok közül az egyik kedvencem az Othelloból készült. Ha értelmes mennyiségben fogyasztja az ember, nem lesz attól az égvilágon semmi baja sem. Viszont ha nem fogyasztja, mondván, hogy a belőle készült bor viszonylag magas metil-alkohol tartalommal rendelkezhet, semmi mással sem pótolható ízvilágú borról marad le (nem mindenki szereti, nyilván). Na, ilyen a kérdéses gombánál szerintem nincsen. De ha annyira meg akarod kóstolni, kösd egybe egy utazással egy olyan tájékra, ahol gyűjtik, árusítják, fogyasztják, és kóstold meg ott (utasbiztosítást azért kössél). 1 alkalommal, 2 tányérral fogyasztottam belőle, semmilyen negatív hatása nem volt. De ahogy a szakirodalmak írják: a környezettől, éghajlattól függően meglehetősen változó lehet a méreganyagok koncentrációja a gombáknál, tehát orosz rulett, valóban. Ha esetleg ezt nem olvastad volna még el, érdemes, igaz, nem a vörösbarnáról szól: https://hu.wikipedia.org/wiki/Red%C5%91s_papsapkagomba
A fenti linken található szövegből fontosnak tartom kiemelni, hogy a méreganyaga nemcsak megf0sat, aztán megy minden tovább, bele is lehet halni.
