Valójában csak 28,x lett, mert a múlt hét vasárnapi "hosszú" elmaradt, azzal lett volna meg a 30.
De ja. Csak még nem tudom, mi lesz a csipömmel, mert a csúcsterheléses hét (90 km) nagyon tönkretette. A rákövetkezö, kicsivel nyugisabb hetet meg meg sem érezte. Szóval ha a Stryd Duo-val sikerül javítani a terhelés jellegén, akkor lesz tartós és ideális jellegü felkészülés, ha nem, akkor ilyen 3:10-20 környékére leszek kárhoztatva, azt meg minek fussak.
Tegnap este késöig írtam egy, a berlinihez hasonló (tehát föleg magamnak szánt, de nyilván akkor már ide is betenném) beszámolót, de mire a végére értem, felismertem hogy igazából unalmas és senkit nem érdekelne.
A lényeg nagyjából, zanzásítva:
* az elmúlt hét kicsit megrágott és kiköpött (a verseny elött egy héttel beesett egy hányós-fosós diéta, hétfön még felöltöztem és elindultam futni, de 100 méter után visszafordultam), csütörtökön 24 óra utazás, verseny elötti 3 nap alatt 15 óra alvás, csak nem volt idöm idejönni egy jót nyirmogni
* idén remek idö volt, 10 fok körül indultunk, talán 15-16ig ment fel közben, kis napsütéssel. Berlin hüvösebbnek érzödött sokkal, ide itt sem volt melegem, szuper volt
* a 3:15-ös tempófutóval indulás fel sem merült komolyabban, és úgy gondoltam hogy inkább lemaradok a 3:20-ös csoporttól ha nem megy, mint egyböl 3:25-tel kezdeni aztán cümmögni hogy lett volna még X perc a versenyben. A csávó elmondása szerint 30 éve fut tempót versenyeken (pedig nem nézett ki többnek 40-45nél, gondolom a versenyek konzerválják) és az egyébként kicsit hüvös-távolságtartó stílusát olyasminek tudom be így utólag, hogy valószínüleg folyamatosan hívogatják Svájcból, hogy kalibrálhatnak-e hozzá órát. A teljes versenyen +/- 8 másodpercen belül voltunk minden checkpointnál az itinerhez képest, ami a dombokat és hidakat is figyelembe véve minimum elképesztö.
* még a rajt elött összehaverkodtam egy Alex nevü olasz sráccal, akivel instant megtaláltuk a közös hangot, és végig együtt futottunk, sztorizgattunk, vlog-oltunk. Második maratonja volt, a tavalyin futott elöször, és ö is belehalt, úgyhogy most bízott egy jobb befejezésben.
* én személy szerint teljesen oké voltam az idö nagy részében, 155-160 közötti pulzussal futottam, konstans 4:45 körül, bemelegítés kategória. Kevésbé tapasztalt fejjel biztosan jobban nekiindulok, most viszont csak kényelmesen be akartam érni, úgyhogy mentem a csoporttal.
* 24 km körül kezdtek kicsit kevésbé jól esni az emelkedök, és vettem észre, hogy résnyire már nyitva van a szám, nem annyira öszinte már a mosolyom mint addig. Korainak éreztem ezt, de úgy voltam vele, hogy valami majd csak lesz. A megoldás ezúttal is az volt, hogy csak menni kellett tovább a csoporttal, semmi rambózás; ez segített, tettem a dolgom, haladtunk.
* kb. 31 km-nél, a bronxi hídon felfelé egyszer csak azt vettem észre, hogy Alex minden elöjel nélkül eltünt. 50-100 méterrel hátrébb találtam meg a tömegben, elfáradt. Hoztam egy döntést, és bevártam, hátha sikerül visszahúzni a csoporthoz a hídon lefelé. Persze szabadkozott, hogy nem akarja tönkretenni a versenyem meg ilyenek, de nyugtattam hogy jók vagyunk, meg tudja csinálni stb. Síkon még valamennyire volt tempója, de az emelkedökön egy 20-25 másodperccel kevesebbet tudott már csak.
* úgy 2-3 km-ig tartottam benne a lelket, aztán megbeszéltük, hogy nekem mennem kell. Elláttam pár jótanáccsal, aztán a pacer után indultam, akit ekkor már hosszú egyenesekben sem láttam. Olyasmi volt a terv, hogy utolérem, 1-2 km-ig együtt futok vele amíg kifújom magam, aztán meglátjuk, hogy a maradék néhány km-t még meg akarom és tudom-e húzni, nagy részében dombnak felfelé.
* a ritmusváltást követöen jöttek sorra a 4:20-as km-ek, de így is volt vagy 3-4 km mire felértem a csoportra. Úgy voltam vele, hogy erre a kis idöre már minek pihenjek, úgyhogy mentem tovább. A 5th Avenue emelkedöjét leszámítva végig ment ez a 4:20, persze a pulzus is emelkedett, de tudtam, hogy nagy gond már nem lehet.
* az utolsó pár km-en, a Central Parkban már végig közvetlenül a pálya bal felén futottam, és a tömeget scanneltem, hogy meglátom-e a családot, emiatt több száz pacsit osztottam ki a tömegnek, mert mindenki nyújtotta a kezét. Közben a telefonom nézegettem, hogy ír-e a feleségem, de végül nem sikerült öket megtalálni, pedig ök láttak engem ahogy elfutok.
* az utolsó pár száz méteren eröt vett rajtam a fáradtság, de innét már nyilván behúztam, 3:18:xx. A célvonalat átlépve 3 másodperccel késöbb jött gurtnis levele, hogy na "mindjárt benn vagy" :) èrem, goodie bag, aztán kicsit vártam, hátha beér Alex. Addig fényképek (rengeteg segítö van ott, hogy csináljanak képeket az emberek telefonjaival), szelfik, séta ki.
* Az appban rákerestem, és kellemes csalódásként láttam, hogy Alexnek 3:25-tel sikerült beérnie. Késöbb meg is találtam a tömegben, nagyon örült nekem, nagyon hálás volt amiért szerinte "megmentettem a maratonját". Nem tudom, ebböl mennyi igaz, de tényleg meglepö hogy felállt abból az állapotból, úgyhogy örülök, ha ebben volt részem. Aztán belehányt még egyet az egyik kukába, és máris megtaláltuk a megzuhanás egyik lehetséges okát: ette ö szorgalmasan a géleket, csak hát iso-val öblítette le, az meg sok lett a gyomrának. Jövöre szerintem egy 10-20 percet javulni fog, ahogy az ilyen kezdök hibáit kiküszöböli és javít a felkészülésén. Közös szelfik, telszám-csere, öribarikként váltunk el.
* Meg kell még említenem a hangulat. Már a tavalyira is úgy jöttem, hogy állítólag tök jó lesz, és úgy mentem el, hogy aha, tényleg egész jó volt, uhum, de azért úgy meggyőzve, mondjuk így, nem voltam. Hát most megkaptuk az igazi NYC maraton kezelést. Óvatos becslésem szerint valahol minimum dupla, de lehet, hogy 3-4x annyi néző volt. Elképesztő embertömeg koncentrálódott a pálya szélén, ilyet még Berlinben sem láttam, pedig. És folyamatos volt a szurkolás, drukkolás, a kis gyerekektöl kezdve az idösekig mindenki beletette a maximumot, aki kijött megnézni a versenyt. Csodálatos volt az egész.
Végül még ezt az összefoglalót is sikerült kurva hosszúra és unalmasra írnom, bocs, ez van. Majd egyszer még töltök fel pár videót.
én mindig megfogadom, h nem állítom le az órám, mert háromból kétszer elfelejtem újraindítani és engem nem zavar a bruttó idő.
Most mesélte futótársam 12 órás után, hogy egy másik résztvevő tök büszkén posztolta, hogy hatpercesben futott 100 kilométert az eseményen, csak valahogy azt önbecsapósan kihagyta, hogy mindezt a 12 óra alatt tette meg! :D
Ha nem csinálsz feleslegesen ilyet rendszeresen, akkor nem hiszem, hogy bajt okoznál magadnak. Az már kiderült, hogy te jól tolerálod a CO2-t, de attól még nem hiszem, hogy fogod magad és megfulladsz ülve. :)
Ez most simán önzőség és befektetés. Úgy érzem, hogy egy ideig el el kell hitetnem a szervezetemmel, hogy a futás nem egy sokkoló dolog. Rövid futásoknál rendben van, ha a számon is veszek levegőt egy-egy rövidebb szakaszon, de a hosszú futásokat mindenképpen orrlégzéssel fogom csinálni. Nálam a tókerülés hosszúnak számít. :)
Nagyon szerettem veletek ezeket a tókerüléseket és nem szeretnék némán kullogni mögöttetek. Ha addig sikerül feltornáznom a távot 25km-re, akkor mehetnék, de a 7 percbe sokatok beleőrülne, én meg abba, hogy meg sem szólalok. Jobb lesz így, hogy most én bringával megyek mellettetek, aztán meg majd tavasszal megismételjük és akkor már én is futva megyek.
Mielőtt kinyírnám magam :) Kipróbáltam 30 percen keresztül, percenként kettőt lélegeztem, tehát hatvanszor vettem levegőt 30 perc alatt. Nem káros ez? Nem éreztem semmi különöset, nem volt megerőltető, sőt ha nem figyeltem, nem is akartam ilyen gyakran levegőt venni. Akinek van orvos ismerőse kérdezze már meg tőle, hogy nem lehet ettől valami bajom??
Eszembe jutott és utána mértem vérnyomást. Gyakran nem szoktam, emlékeim szerint 120-130/80-85 között szokott lenni, most közvetlen utána 137/78 volt. Kicsit magasabb a per viszont kicsit alacsonyabb. Nem tudom ez számít e valamit.
A garmin nem tudta lekövetni, 4 brpm nek mérte légzőgyakorlat aktivitás közben, 12 brpm-nek terepfutás indítása közben.
ne csináld már. Én még nem futottam tavaly október óta 12 km-nél többet egyszerre, mégis futást tervezek. Nem hiszem, hogy bárki is most akart volna résztávozni.
“ Ez sajna orrtapasszal pontosan 7 perces tempót jelent és nem akarlak titeket ennyire visszafogni, ráadásul régóta nem futottam 20 kilométernél hosszabbat.”
S mi lesz, ha én is pont ennyivel fogok kocogni? Nem lesz rossz érzésed?
Átgondoltam az utóbbi idők futásait és további türelemre lesz szükségem ahhoz, hogy újra terhelhető legyek és valami legalább számomra értelmesnek tűnő tempóval fussak majd valamikor.
Néhány hete írtam, hogy vissza kell térnem az orrlégzéshez és meg is tettem. Ha nem stresszelem magam a nyomorult sebességemmel, akkor kezd egészen élvezetes lenni a dolog. Tegnap végre rátaláltam újra a "világból is kifutnék" érzésre. Ez sajna orrtapasszal pontosan 7 perces tempót jelent és nem akarlak titeket ennyire visszafogni, ráadásul régóta nem futottam 20 kilométernél hosszabbat.
Szóval, inkább viszem nektek a frissítés és így legalább beszélni is tudok. Enni szerencsére továbbra is tökéletesen tudok. :)
Azt is meg kellene beszéljük, hogy enni hol fogunk a tókör után, mert nem olyan könnyű ilyen helyet találni télen. Nekem a múltkori hely a cigánypecsenyével ezúttal is megfelelne.
Ez a Ponty étterem volt Gárdonyban. Jól emlékszem?
Én is néztem, és összekombinálva azzal, hogy az elmúlt hónap már 30 órányi futást hozott (nekem a csúcs hónapjaim vannak kicsivel harminc óra felett), elég stabil újrakezdésnek tűnik.
A Lajosháza-Szház-Mátraszentimre szakasztól eltekintve a mai hivatalos Téli Mátra XL útvonalát rajzoltam meg, ami két módon van ma bemutatva. Remélem, ezek konzisztensek:
Én nem ezeket néztem össze, hanem csak megrajzoltam a 2003-as itiner alapján a gpx-et, s a fenti oldalról letöltöttem a mait, s Mapsource-ban láttam, hogy különbség csak Lajosháza-Msztimre között van.
Egy érdekesség a fenti weboldalról, amit csak most szúrtam ki: “A megadott útvonalat semmiképp ne hagyjátok el! A mezőnyt biztonsági emberek is kísérik.” Azaz eldőlt, hogy privát bejárásnak kell lennie.
Akkor megcélzom a megadott hetet, most az elmúlt hét úgyis a gyomorbajról szól, a havi ciklus :-) szerint top-on leszek november legvégén, december legelején.
Concise: nem láttam sínre lépést vagy rajtuk gyaloglást tiltó táblát, bár konkrétan nem összpontosítottam erre, de szinte biztos észrevettem volna, ha van. Nyilván nem nagyon rejtik el az ilyeneket :) Visszanéztem a fotókat is (többet is lőttem, mint amiket az előbb feltöltöttem), azokon sem látszik semmi hasonló.
Igen, a hidakon lévő tiltást figyelmen kívül hagytam. Bár ha alacsonyabb a vízállás, akkor valószínűleg nem nagy gond a kerülés.
Concise és Ati: Elég jól járhatóak a hidak, vannak mindegyiken pallók is hosszában, a sínek közt és mellettük is. Bár az egyik sínköz egy helyen kicsit korhadt volt, de alapvetően elég jó állapotban van minden. Szerintem inkább elvből van kitéve a tiltás, mégis csak üzemi terület, és ott nem olyan könnyű félrehúzódni, ha jön a vonat. Persze tudjuk, mennyire nem száguld gyorsan, a hidak meg mind nagyon rövidek, de mégis, nyilván inkább bevédi magát az üzemeltető. Meghát alapból veszélyesebb hely egy híd, mint a sínek köze. Mégse játsszanak ott gyerekek, ilyesmi lehet mögötte.
Amúgy legközelebb nov 30-dec 7 közt leszek Piszkésütt, ha épp akkor jönnél erre, el tudlak kísérni egy darabon, vagy tudok segíteni depózni, ilyenek. Mi az útvonalad?
Ati: Nem mertem rá se lépni arra a fatörzs-hídra. Nagyon csúszósnak tűnt, ráadásul annyi eszem volt, hogy aszfaltcipőben mentem (nem volt választásom, mert nem is hoztam terepcipőt magammal most ide fel.) Lejjebb mentem a parton vagy 100 métert, mire találtam olyan köves zúgót, ahol át tudtam kelni biztonságosan. Túrabotok jól jöttek volna a csúszós köveken való szökdeléshez, az avarban heverő korhadt ágakban se bíztam.
Ha jól gondolom, azért van a hidakon gyalogosan átkelni tilos jelzés, mert talpfák között nincs semmi, azaz csak a sínek alatt van híd szerkezet.
Így viszont gyalogosan veszélyes, mert ha lecsúszik a lábad a talpfáról komoly sérülés lehet belőle.
Valószínű ezért is szűnt meg az a régi jelzés ami arra vitt, hogy kevesebben próbálkozzanak a hidakon. Vonal felújítás előtt alig volt olyan híd maradvány amin át lehetett óvatosan araszolni a korhadó hosszanti gerendákon.
Maga a vasútvonal egyébként pl Felsőtárkányról induló kisvasútnál a Varróház-Stimecz ház szakaszon is jelzett turista út, de ott nincsennek hidak.
