szóval a pontokat megkaptuk. ha enyelegni akarsz, mennnnyünk a füvihez, vagy valahova. ha filózni....akkó nem tom. merr én jobbára csak ölök, vagy verselek. (ja és követ hordok)
Ja 2003-ban jöttem be aztán nagy vonalakban 17 hónapig mellőztem. A 17 hónapot azonban egí 11 hónapos flyamatos jelenlét jellemez. Sokat tanultam itt, vagy sok új forráshoz jutottam.
Ezt nem pontosan értem: "az Amidát (is) aki az indexen vagy megítéltelek. más Amidát is!"
Írhatnál erről bővebben, de ha nem a fórumra tartozik vagy itt off. akkor íthatod e,ailben. Érdekel mit jelent ez.
És ez megint érdekes:"van sok minden, amit értékelek, van sok minden amit megvetek nálad."
Nem érzek benne sértőt, de talán ez is kifejthetnéd. Emberből vagyok, kiványcsinak születtem...:)
Ez meg nekem kínai: "azé talán lehetsz az én barátom is! ha akarsz, ha nem."
Hogy lehetnék, ha úgy döntök, hogy nem akarok?
Van 314 elég - vegyes témakörben - beírásod. Nem is tudlak nagyon összerakni. De nem vagyok oyan nagyon okos, hogy minden összefüggést meglásak. De Te majd felvilágosítassz nyilván....hiszen vagy tudsz valamit, vagy úgy véled, hogy tudsz valamit(rólam).
Amida
ps.: válaszolgatnál a kérdéseimre? Persze a két lehetőségől Te választhatsz.
Én nem vizsgázthatlak, mert a buddhizmusom "összerakódott" aszerint agogy megélte és tapasztalta, Agogy mindazzalamit átéltem, össze tudtam egyeztetni.
Engem nem a hülyeségem hanem az élet fordított el a kereszténységtől....psdig sok keresztény, zsidó, sigány(mária kultusz) barátom van.
Az én vallásom "belső vallás" és inkánn egy mozaik.
Nem szeretem a megkülönböztetést, a rasszizmust az antiszemitizmust. Kerülöm azokat aki ilyenek, mert soha nem szokott jó vége lenni. Pdig 53 évem alatt soha verekedést nem kezdeményeztem, saját elveim védelmében...mert akkor már régen rossz.
Azt, hogy s&h miben és mennyire a barátom, azt nem tudom, mert ezeket a dolgokat nem lehet méricskélni patikamérlegen. Különben is a batátsághoz két ember kell.
Viszont ovashatod: a vallások lélektana nagyon éprdekel. és én belül közeledem a valláshoz...magamban bennem keresem. Én teremtem az Istenemet, ahogy a Teremtő megteremtette az embert. Ezen belül engem már az apám meg az anyám teremtett.
A Buddhizmus ágaiban és tanaiban az alap Budha eredeti tanítása. Ez először face-to-face terjedt, majd írásba foglalták, aztán kommentárokat írtak hozzá, később pedig hol kiegészítették, hol néhány tételét felülírták. Ezen túlmenően - mivel a Budhizmus nem törekedett kizárólagos államvallásnak lenni beolvasztotta a helyi vallásokat és filozófiákat, - ettő eltekintve uralkodója válogatta, hol mennyi időre tudta államvallássá temmi. pél. Asóka Indiában, Fiai Sri lankán és lehetne sorolni. Ezért teljes valójában csaknem minden országban máshol van a hangsúly. Tibetben samanisztikus hatások érték a bohn vallás révén...majd részben a Kagyű, részben a lámaizmus határozta meg. Kinában is több ottani vallással találkozott, és Kina az ahol alapvetően maga a csan létrejött. Ebből lett Japánban a zen: ami a csan kinai szó egyezerű japán átírása, vagy ovasata. Japánban mát hatott rá a sintó, a busidó, a taoizmus és konfuciusz tanítása is. Itt a Budhista tempolom mellet a mai napig fennmaradrak a sintó szentélyek és müködnek is.
Ezen túlmenően földrajzi terjeszkedése is közrejátszot hogy több iskola született. A hinajana, a mahajana, a gyémántszekér,a középút, vagy a théraváda. Nem beszélve az ind jóga tanokkal való keveredéséről. Buddhát azonban soha, egyetlen iskola nem tagadta, meg, ahogy a klf. keresztény mozgalmak sem tagadták meg Jézust, vagy a muszlimok Allahot.
feniek alapján az hiszem világos, hog nem képzelgek - ahogy Te mondod - gondolkodom, hanem olvasom a klf. iskolák tanításait. És ez nem bűn. Ezek után hadd kérezzek vissza: "...ember, gondolkozol Te vagy csak a szád jár?" szvsz, ahoyg itt sokaknak lila gőzötök nincs arról mia budhizmus.
Amida
ps.: remélem nem veszed sértésnek amit írtam. talán el is gondolkodol rajta és benézel a terebessre.
"Ha nem bánjátok, felütném itt is a fejemet. Nem vagyok buddhista, de ez egy szabad vallás, Buddha is azt mondta, hogy csak a saját szemünknek higgyünk, ne fogadjuk el csupán mesterünk tanítását, mert az, aki, hanem tapasztaljuk is meg az igazságot. Tudom, hogy nem így mondta, nem tudok szó szerint idézni."
Amennyit értek belőle arra az a válaszom, hogy én nem bánom, ha Téged érdekel. Húzzunk bele...:)
Amida
Ps.: Olvasd el Buddha beszédeit a terebessen Vekerdi József fordításában. Oszt ha megtetszik akkor gyere. De ez csak az alap, oszt ahányan vagyunk annyi féle Duddhisták lettünk. Ez a jó benne,
nora sister Lehetséges, hogy nem...akor bocs. Ha nem zaklattál, akkor most mit kezdünk egymással? Van javaslatod? Én elfogadó vagyok. Csak ne kérj rajtam semmit számon. Tehát? Amida
Ha nem bánjátok, felütném itt is a fejemet. Nem vagyok buddhista, de ez egy szabad vallás, Buddha is azt mondta, hogy csak a saját szemünknek higgyünk, ne fogadjuk el csupán mesterünk tanítását, mert az, aki, hanem tapasztaljuk is meg az igazságot. Tudom, hogy nem így mondta, nem tudok szó szerint idézni.
Nincs olyan virág, mely ne hervadna. Mégis, itt ezek a krizantémok, télen is virágoznak. Bambuszból lugast fonok, hogy leveleiket megóvjam, kivágom mellőlük a gazt, hogy illatukat megőrizzem. A szívünket dermesztő hideg most tör ránk. Régi cimborák érkeznek, bort hoznak. Egyszer csak eszünkbe jut a keleti sövény nagy öregje, fennhangon idézzük verseit, rá emeljük poharunkat.
Mit vitakozzam veled. Te műved...de ez azért szebb, jobb.
Kifenét érdekel, hogy ki a "keleti ösvény nagy öregje"?
Inkább akkor BB...finom nehéz, édes vörös!
Amida meg válaszolt.
De.
Amida nagyon pofátlan tud lenni.
Főleg ha volt egy jó napja....:) hihihhihihih...Astus...et
tudod nem terem akárki a bokrokban....de ez meg Villon.
Napnyugtakor ledőlök kicsit a hegyek mintha párnámra buknának. Zöld mohaszőnyeg tükröződik a vízben, a rizsföldek felől szél fúj be az ablakon. Örömömet lelem itt: sziklákat és virágokat rendezgetek a kertben, a varjak és férgek távol tartására varázsigéket írogatok. Ivócimboráim legtöbbször buddhista szerzetesek. Még akkor is, mikor részegek vagyunk, az Ürességről beszélgetünk
"olyan elemi erejü tisztasaggal, es megertessel talakoztal itt biztos, hogy ellenallhatatlan vagyat ereztel, hogy megismerde...? :)"
"Engedelmeddel: az fog ide irni, aki akar, es aki tud!"
A bocsánatérés nem tesz rosszat annak, aki bocsánatot kér, bármi is legyen a "valóság."
Amúgy köszönöm a tanácsaidat; kereszténynek tartom magam, és ezen nincs is okom változtatni, a buddhizmus mint jelenség vagy mint filozófia érdekel. Kedvelem az embereket, és érdekel, hogy miket gondoltak ki az évezredek során.
Kicsit beleolvastam most reggel a Középút Alapverseibe: úgy látom, logikailag bebizonyítható, hogy mi itt sem vagyunk, sőt a létezésünk is képtelenség. :) Azért ez bizonyos szempontból téged is megnyugtathat, pl. ha túlságosan felkavar a topik hangulata.
Majd még olvasom tovább, hátha kiderül, hogy mégis létezünk.
"Aztán rájöttem, hogy ezt is csak emberek csinálják, nincs benne semmi félelmetes"
Sajnos igy van. Emberek csinaljak. De csak egy bizonyos szintig...csakugy, mint a többi vallast. Erdekes, hogy erre nem reagaltak Neked. Biztos "tul szemelyes".:)
Bizony: a vallas nem psztichologia, tudomany - bar probaljak nekünk ezt mondani.
A vallas MI vagyunk. A vallas az, amit belölröl megvalositottunk magunkban.
Sajnos. Vagy szerencsere.
"Nagy igazsagszolgaltatas a földön, hogy a lelkület idövel arculatta valik."
Goethe.
Irjunk barmit is, barmeddig. AZOK VAGYUNK, AMIT IRUNK, CSELEKSZÜNK.
Az beszel helyettünk. Csak be kell latni. Elemibb erejü felismeres, mint
több szaz oldal filozofia. Ha öszinten csinaljuk......
Kepzeld masok is ugy latjak, ahogy en, ..."Vagyunk egy paran.":))
Azt vedelmezel, akit akarsz: annyit latsz a dolgokbol, amennyit akarsz.
De ez is olyan topik legyen, - mint amilyen van mar egy par, hogy A HITTATRSAK SZAPULASAIT LEHET CSAK OLVASNI BENNE?! :))
Amida betamadja akit lehet: pelgrimet is , a sajat topikjaba (Belatas felszabadit), hogy volt mar olyan, aki aszonta nem is ir ezert többet.
Hat...ha Neked is megfelelö az, hogy itt egyesek BARKIT szapulhatnka, akkor csak tanulj a MESTEREDTÖL! Eddig nem izgatott a "buddhizmus": olyan elemi erejü tisztasaggal, es megertessel talakoztal itt biztos, hogy ellenallhatatlan vagyat ereztel, hogy megismerde...? :)
Engedelmeddel: az fog ide irni, aki akar, es aki tud! Mint irtam, ez nem nyugdijasok klubja, meg Rotary Club, hanem nyilvanos forum!
Bocsanatot meg az kerjen, aki 3-4 eve osztja a nepet - az eszt sajnos nem.
Barmit is ir barki - akar Te - ez a tenyeken nem valtoztat! :)
Nem a nickek itt a lenyeg, ha nem tünne fel, hanem az, hogy "szamadirol", "szeretetröl" maselnek nekünk, közben meg betegesen megy a gyülölködes.
Azok vagyunk, amiket irunk! Nezzük meg egymas irasait, ne erölködjünk itt, hozzanöve a gepünkhöz!
hello chlodvig Amida állandóan valami egyenetlenséget veszekedést teremt ellenségeket gyárt kivéve aki dicséri, annak meg segitséget igér...képzeld szerencsétlenek....hát ez van ezt meg kell itt szokni erefelé...üdv ttotomotó
Azt hiszem, eddig próbáltam kerülgetni azt a hatalmas, nyomasztó agyagtömböt, ami a buddhizmus, amiről azt se tudtam, hol kezdjek bele. Aztán rájöttem, hogy ezt is csak emberek csinálják, nincs benne semmi félelmetes. Én pedig buddha vagyok - illetve úgy teszek, mintha az lennék, amíg valóban az nem leszek :) Ezt mondja a tanítás.
Valami bajság lehet Veled tényleg. Az egy fekete csillag, azt kértem tegyünk pontot a végére, a mi kis párbeszédünknek. Valóban össze-vissza gyanúsítgatsz mindennel fórum-szerte, 'oszt akkor még azt várod, hogy emailt írjak Neked.? hááát...ember...ez nekem is sok. Amida ps.: Nem mentség, hogy nem tudsz. Át kellett vona nézned a fórumot. megbocsáthatatlan dolgot műveltél. Szomorú vagyok.
Nágárdzsuna DRÁGAKŐFÜZÉR (Ratnávalí) Fehér Judit fordítása Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Ez 100 vers, gyönyörűek és a terebess-en megtalálod.
Madyamaka. Jól van írva. A yogacarához és a tantrizmushoz vezet. Komolyan gondolod, hogy ezzel foglalkozz? Ehhez nem jó a terebess. Van jobb. Tarr Dánielnél találsz is. Szóval összebújsz a mérgeskigyóval?
nora sister. Nem olvasom el, mert nincs rá időm. Soroljam még kiknek van "új iskolája"? Mindet olvassam el? Amikor ősi tanok írásait elolvasni is jevés egy létezés? Ugyan már. Legtőbb salatán, jobb esetben pathológiás eset. De. lehet közülük választani, akkor az Ő vonalukon kell haladni. Mikor az "Emlékek, álmok, gondolatok" című könyvet elolvastam, kaptam egy fonalat. Fölvetem és az mellett haladok. Még mindig nagyon sok dologban maradtam el abban is....ezért azt szeretném folytatni,,,ha megengeded. Nekem már Don Juan sem mond semmi újat. Aki azzal kezdi, próbálja ki az életben, ha lehet persze drogok nélkül. Amida ps.: Castanedára céloztam.
(1)Kina (xin=szív) A hagyományos kínai felfogás szerint a szív nem annyira az érzelmek, érzések központja, mint inkább az ész, értelem, gondolkodás szerve. A hagyományos orvoslás szerint a testet, az egész szervezetet tekintették a császárnak. Ennek a császárnak a minisztere, minden emberi tevékenység parancsnoka a szív. Minden pszichológia zavar a szívenergia megbomlásából ered. Az ilyen jellegű betegségek kezelését az akupunktúrában a mai napig a szívvel kezdik. A szív önálló szerv, amely minden más szervvel közvetlen kapcsolatban áll, ezért az "élet gyökerének" is nevezik. A szív a vér és az energia befogadója. A szív az elemek közül a tűzhöz, az évszakok közül a nyárhoz, az égtájak közül a délhez, a bolygók közül a Marshoz, a színek közül a vöröshöz kapcsolódik. Hol van itt szó a szeretetről?
(2)Hindu A barlang szimbolikájának különféle aspektusairól tett megfigyeléseink után még egy fontos dologról kell beszélnünk, ez pedig ennek a szimbólumnak a világtojással való kapcsolata. Ám ahhoz, hogy ezt teljességében tisztázhassuk, és hogy még közvetlenebbül kötődjék az eddig elhangzottakhoz, először is a szív és a világtojás szimbolikus kapcsolatáról kell szót ejtenünk. Ez első pillantásra mely a szív és a tojás között talán csak bizonyos formabeli hasonlatosságot vesz észre meglepőnek tűnhet; ám egy ilyen hasonlatosságnak egy ezt megalapozó mélyebb kapcsolat nélkül önmagában nem lehet valódi jelentősége. Azt, hogy igenis van kapcsolat, az mutatja, hogy az omphalosz és a baetyl amelyek kétségbevonhatatlanul centrumszimbólumok gyakran tojás alakúak, ilyen volt például a delhpoi omphalosz; és ez az a forma, amiről most magyarázattal kellszolgálnunk. Hol van itt szó szeretetről?
(3)Anthony de Mello S. J. Nagy titok, hogy bár az emberi szív arra az Igazságra vágyik, amiben tisztán megtalálja a szabadságot és az örömet, mégis a gyűlölet és félelem az emberek első reakciója erre az Igazságra. Ezért aztán az emberiség nagy lelki tanítói, mint pl. Buddha és Jézus, olyan eszközhöz folyamodtak, amivel "kijátszották" hallgatóik ellenállását. Ez az eszköz pedig a történet. Tudták, hogy a legelbűvölőbb szavak így hangzanak: "Volt egyszer egy, hol nem volt..." Tudták, hogy az igazságot visszautasítjuk, de képtelenek vagyunk ellenállni egy rövid kis történetnek, mesének. Vyasa, a Mahábhárata szerzője mondja: ha figyelmesen meghallgatsz egy történetet, biztosan nem maradsz a régi. Mert a történet befurakodik a szívedbe, s ledönt minden akadályt, amely gátolt az istenihez vezető úton. Ha csak felüdülés végett olvasod is e könyv történeteit, nincs rá garancia, hogy egy kis elbeszélés át ne jusson védősáncaidon. Ott robban, ahol a legkevésbé számítasz rá. Én figyelmeztettelek!
Ha eléggé vakmerő vagy ahhoz, hogy a megvilágosodást keresd, a következőket ajánlom:
A) Hordozz magadban egy történetet, hogy ráérő pillanataidban elgondolkodhass rajta. Ez lehetővé teszi, hogy a tudatalattidra hasson, és felfedje rejtett értelmét. Meg fogsz lepődni, hogy milyen váratlanul, a legszükségesebb pillanatban világít meg egy helyzetet, s hoz el számodra felismerést, belső gyógyulást. Ráébredsz majd, hogy ha megadod magad ezeknek a történeteknek, akkor a Megvilágosodásnak azon a kurzusán veszel részt, amelyhez nincs szükség más gurura, mint saját magad.
B) Mindegyik történet az igazság megnyilatkozása, s az Igazság, ha nagy betűvel írják, rólad szól. Hogy minderről megbizonyosodj, minden alkalommal, amikor elolvasol egy történetet, céltudatosan kutasd, hogy ezáltal egyre jobban megértsd önmagadat. Olvasd úgy, mint egy orvosi könyvet, szembesülj a betegség tüneteivel önmagadban. Tehát ne úgy olvasd, mint egy pszichológiai könyvet, melyet lapozgatva azon töprengsz, hogy barátaid melyik típusba tartoznak. Ha nem tudsz ellenállni a kísértésnek, hogy másokról fedezz fel valamit, a történetek téged károsítanak meg. Hol van itt szó szeretetről?
(4)A Szív Szutra. Ez a szöveg A szív szútra avagy A végső bölcsesség szíve japán olvasata és magyar fordítása. A buddhista tanítás egyik legrövidebb, legszebb foglalata. Minden japán zen szerzetes kívülről tudja, a reggeli szertartás kezdetén és számos más alkalommal is kántálja a "fahal szívdobogást idéző hangjára.A folyó ezt mondta a keresőnek: - Miért kell a megvilágosodás miatt izgulni? Bármerre is kanyarodom, mégis mindig hazafelé tartok. Hol van itt szó szeretetről?
(5)Fan Csen Kérdés: - Az "elme szerszáma" vajon az öt belső részből a szív, vagy nem? Válasz: - De az. Kérdés: - Az öt belső rész között milyen különbségek vannak, és vajon egyedül a szív rendelkezik a helyesről és tévesről való gondolkodással? Válasz: - A hét nyílás között milyen különbségek vannak, de a működés irányításában nem egyenlők-e? Kérdés: - A gondolkodásnak nincsenek határai, honnan tudod tehát, hogy a szív az a szerszám, amely irányít? Válasz: - Ha a szív beteg, akkor a gondolkodás is zavaros; ebből tudjuk, hogy a szív az elmélkedés alapja. Hol van itt szó szeretetről?
(6)Lao-ce A Csodás Mindentudó a népet arra biztatja, hogy a szív legyen üres, az érzés valós, az akarat engedékeny, a jellem erős. Természetétől fogva a népnek nincs tudása, sem vágya. Még ha tud, fut a tettek elől. Hol van itt szó szeretetről?
...amiből az jön, hogy a szeret helyét ne a szívedben keresd, mert megcsalod magad.
Á, szia chlodvig! Képzeld, nem láttam a bocsánatkérésedet abban a kb. 5 topikban, amiben meggyanúsítottad Amidát. Pedig azt gondoltam, aki ennyire tisztán kimutatja mások hibáit, mint te, az a saját hibáit látja a legtisztábban.
Éppen azért idéztem a Mirdad könyvéből, hogy akinek van füle a hallásra hallja...
De idézhettem volna Buddhától is mert szinte ugyanezeket a gondolatokat már tőle is olvastam, csak most éppen nem volt kéznél az idézet.
Én azthiszem be kellene fejezni ezt az egészet, és barátságban és békésen beszélgetni.
Több mint egy éve olvasom szinte mindennap ezt a topikot és vannak nagyon jó beszélgetések, tanítások is itt. Valamennyien keresők vagyunk, kinek a Buddhizmus, kinek a kereszténység, az utja , egyformák vagyunk, senki sem különb a másiknál, csak éppen ezt az ego nem engedi meglátni, "Ő" különb akar lenni.
Mindnyájan ugyanazt keressük pedig , és mindnyájan ugyanolyan úton fogunk eljutni abba a bizonyos nirvánába , csak még nem mindenki értette meg . Az önismeret útján, mert csak ez az egy út van...
Lehet bárminek is nevezni akkor is egy és ugyanarról beszél minden.
Amig erre magunktól rá nem jövünk addig nagyon sok útnak tünik.
chlodvig Te mániás vagy. albina egyetlen beirása. Mellesleg ha nagyon komolyan veszed ezt a nicj kérdést: megdom a gépem IP számát. Három évvel ezelőtt a magyar PC magazin megadott két programot, és minden beíráshoz tartozó gépet azonosítani lehet. mellesleg tudom ki "albina" Olyan valaki akinek valóban több nickje van, még azt is tudom, hány gépről. Nem vagyok olyan kezdő az internetten. De most már tényleg legyen vége. Amida ps.: rinpocét meg kegyeletsértés idecitálni, ugyanis rákban meghalt. De mit tiszteltek Ti, ha rólatok van szó és vélt igazatokról? Te nem szereted dr. House-t. Ugye. Na...ne írkálj nekem, foglalkozz fontosabb dolgokkal.
"Nekem már Don Juan sem mond semmi újat. Aki azzal kezdi, próbálja ki az életben, ha lehet persze drogok nélkül."
Hat a pejot rügy (nem drog, pusztan pszichotrop anyag) CSAK az elsö könyveben volt Castanedanak, a "Don Juan tanitasaiban". Kar, hogy nem elhettem meg rinpoce ittletet, lett volna velemenyem a dolgokrol.
A többi - 5 db! - könyve Castanedanak, es a tanitvanayinak (pl. Taisha Abelar: Az almodas müveszete), az en-fontossagrol szol (self-importance), az en-feladasrol.
Az összes technika, amiket leir ezt segiti, es a gyakorlatban alkalmazhato.
Titkon remelem, hogy hiziek ertenek ebböl valamit, de nemtudom biztosan.
Akinek Carlos Castaneda a drogokat jelenti, az nem sokat valositott meg a dolgokbol. Gondolom rinpoce is ezert "adta fel" ezt a remenytelen
nora sister. Nem olvasom el, mert nincs rá időm. Soroljam még kiknek van "új iskolája"? Mindet olvassam el? Amikor ősi tanok írásait elolvasni is jevés egy létezés? Ugyan már. Legtőbb salatán, jobb esetben pathológiás eset. De. lehet közülük választani, akkor az Ő vonalukon kell haladni. Mikor az "Emlékek, álmok, gondolatok" című könyvet elolvastam, kaptam egy fonalat. Fölvetem és az mellett haladok. Még mindig nagyon sok dologban maradtam el abban is....ezért azt szeretném folytatni,,,ha megengeded. Nekem már Don Juan sem mond semmi újat. Aki azzal kezdi, próbálja ki az életben, ha lehet persze drogok nélkül. Amida ps.: Castanedára céloztam. szóval: hékás vagyok. Kösz. Kedves vagy...:)
Tenyleg: hallott mar barki barmilyen ESSZERÜ ervet miert kell hizieket bantani?
Nekem van egy "gyanda sanum" (direkt irtam igy). Ugyan semmit nemtok roluk,
de lehet, hogy az a baj velük, hogy keveset kopiznak, de annal többet
beszelnek TAPASZTALATBOL...Nem? :)
Különben nagyon egyszerü: merje össze a tudasat mindenki azzal, akiben
"ketelkedik" (hogy ilyen finomann fejezzem ki magam.)
Nem forum-huszarkodni kell, meg percenkent valaki szoknyaja möge bujva eröt meriteni, hanem BIZONYITANI! Ami nem szimpi hiziekben, arra tessek rakerdezni,
kideriteni mi az, SAJAT elmenyekkel igazolni, hogy en miert latom maskent.
Ervek itt, ervek ott - az olvaso meg had döntse el maga, mit gondol!
Nem kellenek itt narratorok ezen a forumon, akk mindenröl elmondjak mit gondolnak, valojaban azonban csak befolyasolnak, hangulatot keltenek.
Kerdesek, tapasztalatok. Mindket oldalon. "Ki mit tud" :) ----
A Mirdad könyveböl ne idezz, mert itt az "szamizdat"...! :)
Itt Amida szapulja, a topikodban meg fel oldalt meltatja, meg a magyar boritojat is berakta....... Erre mit mondhatunk?
Azt, hogy ez ugyanaz, amikor itt buddhistanak mutatja magat, masik topikban meg a gnozisrol ir, es "hogy ö nem, buddhista,"
Mas: rinpoce ki volt? NAGYON tetszettek az irasai. Remelem nem az ilyenek üldöztek el a forumrol, bar ahogy neztem, vannak eltünt nickek: gondolom meguntak
ezt az ESZELÖS haboruzast! Annyit nem er az egesz!
Ne Astustol remeljen segitseget, HANEM MAGATOL! A gyülöletröl pedig legyoly szives ne irogasson: az ö szajabol nem hangzik hitelesen....:)
Tovabbi sok sikert. Azt nem mondom, hogy "igy tovabb." :))
De ne csodalkozzon, ha vissza is irnak Neki..Miert? Ki vagy ö, hogy ne lehessen valaszolni a mergezö irasaira?!
Megkerhetne a "mesteret", hogy negyszemközt magyarazzon el egyes dolgokat szivröl, hideg eszröl, es embersegröl. Ha ugyan ez fontos.....
---------- Bocs, hogy megint ezzel rabolom a draga idönket....
Megkerdezhetem, hogy a 3-4 eved alatt, Te kivel nem vesztel össze...?
Ezt talaltam:
rinpoce "A sziv melege" topikban:
"Rájöttem ki vagy nekem, te Amida! Te vagy az én kis vacak zsarnokocskám! Don Huan, a Nagual, azt mondaná, örüljek, hogy lett kis vacak zsarnokocskám! NAgy ajándék az az élettöl, hiszen igy válik rendithetetlen harcossá az ember... Hát csak mondd a magadét ezentul...."
Akik pedig vilagosan irnak, es nem gyülölködnek, azokkal Te ne erölködjel,
mert eleg vegignezni az irasaidon..."A stilus maga az ember" - mint mar irtam.
Vannak am itt paran, akiknek a kisujjukban több van, mint Neked, es megis kepesek
botranyok nelkül forumozni! Mondom: ha keves vagy hozzajuk, BIZONYITS, ne itelgess, es
szapulj! BIZONYITS! Valosits meg valamit abbol, amikröl itt evek ota irogatsz!
Az alneveideröl pedig ALBINA a "Miert van az emberekben gyülölet" topikban:
"Vannak emberek , akik nem tudjak elfogadni Ömagukat .
Azt akarjak , hogy masok olyannak lassak őket , amilyennek szeretnenek latszani .
Van aki gyenge , de erősnek hazudja magat , van aki becstelen , de erkolcsosse hazudja magat , van aki munkanelkuli , de milliomost jatszik , van aki gyava , de hosse almodja magat , van aki hazug de igazat jatszik ,van aki elmebeteg , de orvosnak kepzeli magat .
Van aki annyira gyuloli enjet , hogy sajat maganak is hazudik , de ha erre ravezetik , akkor o nem csinalt , mondott semmit , biztos a masikok hazudnak ,vagy valami katasztrofa , atveres , tole foggetlen dolog pillanatnyi aldozata , azert latod ot olyannak , amilyen valoban .
Nem jatek ez ,de szomoru teny .Mivel a kepzelt tulajdonsagokat omaga , tehat egy el nem fogadott szemely eroszakolta magara ,es masra, egy ido utan ezt sem fogadja el .
Talan ezert IS vannak a tobbszoros nickek ..."
Addig jar az orso a kutra...
Soha nem foglalkoztat a gyülöleted, az, ahogy MINDENKIVEL itt bansz, es elbansz!
Ennyit er a TE BUDDHIZMUSOD (?), es nagy vallasbölcseleted, amit itt 4 eve megmutattal! Ezekutan TE ne okoskodjal itt buddhista föiskolasok vallara allva, idezgetve!
SOHA, senkivel nem volt vitam meg itt, nem is lesz! De a gyülölködes az sajnos RESZEDRÖL a legerösebb itt: ezt nem mondta a "mestered"?!
Barmelyik topikba nyitok be, ott vagy, es feltehetöleg szapulsz valakit, vagy
valamelyik al-nickeddel monologizalsz Tusko Hopkinsrol, vagy a gyülöletröl.
IGAZ KÖKOBAKI MEHECSKE?! :)
Amit irsz, az TEMAGAD VAGY! Na hat igy irogass ezentul "szamadirol", "szeretetröl" , stb.
És mi van akkor a buddhizmus a harából jön? Akkor már rossz.
Mi a fene. Meg akartok téríteni. Na jó: de mire vagy minek akartok megtéríteni?
Semmi köze mindannak amit ide beírtál a buddhizmushoz...énbennem.
Amida
ps.: olyan nevetséges, ahogy nyomtok engem. Minek? Én ilyen vagyok...sőt ilyenebb.
Bocsáss meg ezek az együgyű dolgo nekem nem jönnek be. A keresztény is - ha épeszű - csak addig bárány, amig a torkát el nem akarják nyisszantani. Inkább akkor már Ők nyisszantanak. bocs, égetnek.
Egyébként önimeret nem méri az okosságot: arra osztályzat jár. Még a teológiai egytemeken is.
Okés. Nem akarlak megbántani. De kérlek: hagyjatok már békén.
Egy idézetem van számodra, mivel nem vagyok képes saját szavaimmal túlbeszélni a te túltanult elmédet .
"Ha mindent értenél, mindent megbocsájtanál"
Ez a kulcs a boldogság egyik ajtajához. De te sajnos semmit nem értessz!
Egy "hangyapucányit" sem , hogy a te bölcs szavaidat idézzem.
A buddhizmus és bármilyen izmus a szívből kell, hogy jöjjön, halványrózsaszin fogalmad nincs a szívből jövő dolgokra.
Csak az egód által kreált, okos-nak hitt dolgokhoz van vonzódásod és nem veszed észre a szív szavát....
A csend nem arról szól, hogy egy napig nem írok a fórumra....
Az önismeret nem arról szól, hogy én vagyok a legokosabb....
A szeretet nem arról szól, hogy van akit szeretek és van akit nem...
Aki igazi buddhista , mert van itt olyan is, az tudja miről szólnak ezek...
Te nem tudod...
És én sem, csak sejtem még...
Kérlek gondolkodj el ezeken... tudod mit? Ne is gondolkodj... Azt csinálsz amit akarsz:))
Ezt most le kellett írnom:)))
És beidézek egy részletet csak neked ide a Mirdad könyvéből:
"Nincs egyetlen barátotok sem addig, amíg egyvalakit is az ellenségeteknek tekintetek. A szív, amely szállást ad a gyűlölködésnek, hogyan is lehetne biztos menedéke a barátságnak?
Sohasem ismeritek meg a szeretet örömét, amíg gyülölet van a szívetekben. Ha minden dolgot az élet nedvévei tápláltok is, de egy kicsiny féregtől megtagadjátok azt, akkor ez a kis féreg egyedül képes lesz megkeseríteni az életeteket.
Mert amikor valakit vagy valamit szerettek, akkor valójában saját magatokat szeretitek. Ugyanígy, ha bárkit vagy bármit gyülöltök, akkor valójában csak saját magatokat gyülölitek. Mert az, amit gyülöltök, éppúgy elválaszthatatlan attól, amit szerettek, akárcsak az érem két oldala. Ha becsületesek akartok lenni saját magatokhoz, akkor előbb azokat szeressétek, akiket gyűlöltök, és akik gyülölnek titeket, mint hogy azokat szeressétek, akiket szerettek és akik titeket szeretnek."
Ismersz. ha nem lettem volna laza....atyaisten...miket írtam volna. Nem akarom én bántani, csak ne erőlödjön velem. Ennyit kértem. Kértem....:) Akarattal lazítottam. Most sikerült....gondolom nem voltam sértő.
Amida
ps.: pedig látod vannak akikre tudok felnézni...:)
Te.: "Ugye nem megint csak ROLAD szol ez a topik, es a "mesteredröl"...?"
Nem. Hanem valami mérték szerint való emberekről és valami más mérték szerintiekről. Vélem, hogy mind a kettő csoport megfelel önmagának és a tagjainak. Ezért nem értem miért kell átírogatni másik csoportoknak. Itt sem kevesen vannak s valamennyien önnálló identitások. Minden nick egy másik ember. Van ahol ez nem tartozik az etikához, ahol egy figurának több nickje is lehet.
Te.: "Bizonyara feltünt, , hogy tegnap este olyanok is beirtak ide, akik jobbara elkerülik ezt a helyet, es normalis parbeszed alakult ki?! TEGED EZ ZAVAR?"
Ja. Zavar! De egyetlen fórumozónak nem írtam, hogy nektek ne válaszoljon. Azért némelyik rendesen kiosztott néhányí nicket, de hát az a baj, hogy a "finomabb" beszólásokat észre sem veszitek. Csak a helyet foglalják a betűítek, mert szánalmas zagyvalékok.
Na, de -sebajtóbiás - leírtam, nem vagyunk egy formák. Te tényleg nem veszed észre milyen elfogultan védelmezed Mirdatkát. És azért okoskodsz itt, mert még nem küldött el közülünk senki oda ahova kéne, ahonnan jöttetek. Mi a fenéért nem elég nektek öt topik sem? Mellesleg egyenrangúak párbeszéde itt nem Veletek alakult ki. Nem is vetted észre?
Te.: "Asszem mindenki tisztaban van azzal kitöl mire szamithat,
magyarazkodjon akarmit, es akarmennyit!"
Valóban. A legtöbb kúltúrember ezzel tisztában van. Talán tisztában vagy azzal is Tőlem mire számíthatsz, de azért jössz utánam mint a pincsi aztán ha nem jutt a kajából, akkor nekem esel. Megígérem, bárhol bármit írhatsz - csak ne rólam és rám hivatkozva - soha nem szólok hozzád. Akkor ha ketten lennénk itt...akkor csak magamban monológizálnék, mert semmi közös nincs bennünk. És, ez lenne a bűnöm.
Te.: "Sokat irsz "buddha-tudatrol" szamadirol, ösvenyekröl de ugy tünik több ember - es önismeretröl, es ÖNURALOMROL kellene tanubizonysagot tenned....-de lehet, hogy nem jol latom."
Egyet értek. Nem jól látod. Ez pedig azért van mert nem értessz engem, vagy nem akarsz megérteni. Ez viszont nem érdekel. Ez is egy ok, hogy oda írj be ahol értitek egymást. Én nem fogok a Te szintedre fel vagy lemenni. De Te azért legyél vele boldog és elégedett.
Te.: "(Raadasul amiröl mar beszeltünk, hogy egyes topikokban meg a "gnozisrol", vagy masrol irsz, mondvan nem vagy az, mint itt aki itt vagy...)"
Látod megint csak égeted magad. Vallás - és ehhez szükséges belső meggyöződés - vagy hit álta lehet, vagy gnózis által. Ez igaz minden vallás vonatkozásában. A gnózis a megismerés és megtapasztalás egy formája. A hit, az meg egyszerűen: hit. Ezen túl vagyok.
Te.: "Mint mondottam volt, mindig tisztelettel beszeltünk egymasrol: a mostani is az, pusztan csak megjegyzem, hogy mar megint "parbajozol" valakivel (Baratocska)."
Na azt aztán tényleg nem kéne megengedni magadnak, hogy azzal foglalkozz kivel milyen a viszonyom. Barátocskát kedvelem. van amikor szót értünk komoly dolgokban, van amikor csak játszadozunk. Otromba ebbe - és mások dolgaiba - beleszólni másoknak. De Nálad ez bevett gyakorlat.
Te.: "Mire jo az ÖRÖKÖS HARC? Nem, ez nem vita! Multkor azt irtad, ez vita...sajnos ez attol messze all. A vitaban vannak kiindulopontok, ervek. A szapulasban csak A NEGATIVITAS VAN! Oriasi különbseg! EZ az összes, amennyit ÖNMAGADBAN megtudsz valositani ebböl az egeszröl, amikröl itt evek ota irogattok?!
Irtam multkor, hogy felejtsd el ezt a "hüseges fegyverhordozo" szerepet:
nem vagy Te senkinel se kevesebb, se több, csakugy, mint itt barki mas!
Nem kell itt örökke bizonyitani, "jelenlenni"...."
Nos erre nincs mit mondanom. Annyira szánalmas, érthetetlen. Ráadásul azt olvasom ki belőle, hogy nem érted az életet. valami hiányzik Neked az életből. De nem kívánok tanakodni ezen. Azzal neked kell szembenézni.
Te.: "Olyanokat meg ne szapuljal, akiknek "veletlenül :) Nalad esetleg elmesebb, TISZTABB, VILAGOSABB meglatasaik vannak, ES EZT MASOK IS PARBESZEDRE MELTONAK ITELIK. Ha TE keptelen vagy komoly parbeszedre, am maradj tavol, de
ne itelkezz itt, es szolongass meg mindenkit!"
Ugye ez vicc. Hitlert is sokan dicsérték, Sztálint is körül rajongták, meg orbán viktor is bálványa pár millió embernek. De vannak kissebbségi jogok: pl, a saját külön véleményhez való jog. Nos azok az emberek, akik hajdan, Hitler, Sztálin, Kádár, ma Orbán előtt hasra estek/esnek...számukkal arányosan birtokosai az igazságnak? Nem. Nem annak, hanem valami vélt hatalomnak. Amit aztán gyakorolnának a kevesebbek fölött. Ecseteljem Orbán kinek világos, érthető és okos? Nem fogom. Szóval azt szapulok akiket akarok - amig nem sértem az index elírásait - addig semmi rosszat nem teszek. Legfeljebb néhání lufiba beszúrom a gombostűt. Miért vagy tele gyűlölettel? Mert annyira gyűlölsz, hogy páratlan. Jó ez Neked,
Te.:"Nem Astushoz kell odakat zengened, hanem kicsit elmelyedni magadban, magadon: a csend a legnagyobb mester, es az MINDIG Veled lesz! Az hozza meg azokat az
aldott perceket, amiket a rohangalos hetköznapokban ugy kivannank, de elkerül minket, mert közünk sincs olyankor a belsö lenyegünkhöz: "magunkon kivül vagyunk" (szo szerint) "
Azért azt még nem írta itt senki, hogy Astus Buddha inkarnációja lenne. Pedig nem vagyok egyedül aki kedveli. Vannak mások is. És nem is vagyok itt egyedü. csak mondjuk ezt megengedem: durvább vagyok. Ezt a kis tanítást honnan vetted...és vajon érted-e.
A Csönd akkor van, amikor nem Amidának kopácsolod az okosat, a tutit. Már ami szerinted az...:) Hanem tanulsz, olvasol, elmélkedsz.
Te.: "Kivanok csendes, BOLDOG perceket önmagaddal, es eredmenyesebb megvalositast az itteni temakban! ----"
Ebben sokat tudnál segíteni azzal, ha nem írogatnál nekem állandóan. Ezért kapsz jó pontokat ahol osztogatnak olyanokat. Vagyis felejtsük el egymást. Pontosan azért mert nem szeretnék másokat a magam képére formálni. Akat kedvelem akik hasonló minsőségben és szinten, hasonló dolgokról gondolkodnak. És még egyiküket sem csípte meg a hülyelégy.
Amida
ps.: legyen akkor ez az utolsó szóváltásunk. Tisztelettel teljes voltam, de fejezzük be.
Ugye nem megint csak ROLAD szol ez a topik, es a "mesteredröl"...?
Bizonyara feltünt, , hogy tegnap este olyanok is beirtak ide, akik jobbara elkerülik ezt a helyet, es normalis parbeszed alakult ki?! TEGED EZ ZAVAR?
Asszem mindenki tisztaban van azzal kitöl mire szamithat,
magyarazkodjon akarmit, es akarmennyit!
Sokat irsz "buddha-tudatrol" szamadirol, ösvenyekröl de ugy tünik több ember - es önismeretröl, es ÖNURALOMROL kellene tanubizonysagot tenned....-de lehet, hogy nem jol latom.
(Raadasul amiröl mar beszeltünk, hogy egyes topikokban meg a "gnozisrol", vagy masrol irsz, mondvan nem vagy az, mint itt aki itt vagy...)
Mint mondottam volt, mindig tisztelettel beszeltünk egymasrol: a mostani is az, pusztan csak megjegyzem, hogy mar megint "parbajozol" valakivel (Baratocska).
Mire jo az ÖRÖKÖS HARC? Nem, ez nem vita! Multkor azt irtad, ez vita...sajnos ez attol messze all. A vitaban vannak kiindulopontok, ervek. A szapulasban csak A NEGATIVITAS VAN! Oriasi különbseg! EZ az összes, amennyit ÖNMAGADBAN megtudsz valositani ebböl az egeszröl, amikröl itt evek ota irogattok?!
Irtam multkor, hogy felejtsd el ezt a "hüseges fegyverhordozo" szerepet:
nem vagy Te senkinel se kevesebb, se több, csakugy, mint itt barki mas!
Nem kell itt örökke bizonyitani, "jelenlenni"....
Olyanokat meg ne szapuljal, akiknek "veletlenül :) Nalad esetleg elmesebb, TISZTABB, VILAGOSABB meglatasaik vannak, ES EZT MASOK IS PARBESZEDRE MELTONAK ITELIK. Ha TE keptelen vagy komoly parbeszedre, am maradj tavol, de
ne itelkezz itt, es szolongass meg mindenkit!
Nem Astushoz kell odakat zengened, hanem kicsit elmelyedni magadban, magadon: a csend a legnagyobb mester, es az MINDIG Veled lesz! Az hozza meg azokat az
aldott perceket, amiket a rohangalos hetköznapokban ugy kivannank, de elkerül minket, mert közünk sincs olyankor a belsö lenyegünkhöz: "magunkon kivül vagyunk" (szo szerint) :)
Kivanok csendes, BOLDOG perceket önmagaddal, es eredmenyesebb megvalositast az itteni temakban! ----
Csak barátilag: elég kevés topikba írok rendszeresen. Nem t'om mi az, hogy koketálni....de hidd el nem itt szerzem be a partnereket...a barátokat viszont igen.
Most még egy kérdés: mi bajod van, féltékenyen vagy?....:)
Nem változol meg fejjam.
Amida
ps.: nem barátilasg: elég otromba beírás, én kitöröltetném a modikkal....
Ja, a régi "baratocska40"-es nick már nem volt divatos :)))) Kaptam ajándékba ezt a kis simát, valami baj van vele? :)) Nem volt ékezete és már aktuális sem volt. De azért rámismersz, nem?! Nyugtass meg! :)))))
Nem akármit írtam, csak semmire sem figyelsz. :((( És egyébként: amit neked szabad, miért ne tehetné más? Amúgy pedig egyszerüen néha unalmassá válik az egyoldalú beszólogatásod, és kell egy kis ellensúly... :))))
Egyedűl is maradtál aki vagy. Helyes...legfeljebb most van valaki(én) aki érti miről beszélsz.
Te.: "Amit az én gyomrom nem vesz be :), az a fizikai-tudati/lelki-szellemi felosztás. De ez csak akkor tartozik ide, ha Te így értetted a 3asságot."
Ha ez megnyugtat, vagy számít nem így értettem. Ami szerintem Neked többet jelent(értelmezhető), hogy voltak ilyen gondolataim. Ezért most egy kicsit megfordulok, fogok egy kaszát, és levágom a szemetet amit magam mögött hagytam.
Tudod ha a válladon a teherhordó fa, nem mindegy, hogy melyik oldalaon van az új és melyiken a régi korsó...:)Érted Te ezt.
Azrt még Astust nem fogjuk kibelezni. Őrá is szükségünk van, meg másoknak is, mert Ő már Valaki. Nem olyan karakter még mint Te - függetlenül harmatos korodtól - de olyan még lehet....ha akar. Hiszen olyan fiatal.
Te.: "...amit felismert, az annyi, mint egy erdőnyi falevél, amennyit meg tanított, az egy maréknyi - mondta állítólag ő."
Naná. Hát ez mindenkire vonatkozik aki emberből van. De az is, hogy nem tanulás hanem felismerés a dolgok nyitja. Egy icipici gond, hogy Buddha mondataiból ki melyik szóra fektet hangsúlyt. Nyilván mindenki másra. A variácók száma mindezekért végtelen. És az lesz a buddhizmusok száma is. Vagy: Buddhistáink száma.
Te.:"....SZÉP paradoxon, hogy ő az, aki rámutatott, hogy pont a mindennapi, földhözragadt életünkben kerülünk nagy hirtelenjében ilyen-olyan érzelmek és gondolatok miatt a mennybe vagy a pokolba, ahelyett, hogy a mindennapi, földhözragadt életünket élnénk EMBERként a "fizikai lét"-ben."
Ha szerinted "csak" szép...ám legyen. Valószínüleg azonban a lényeg. Annak meg nagyon "szép".
Egy csipetet a felosztás vonatkozásában, - eltekintve mostani helyzetünktől - Szung Szán felé - a zen kör felé - hajlok.
Na de. Majd kitisztázzuk. Nagyon szeretném. Nem azér mert megváltozunk, hanem mert nagyobb lesz a látásunk.
Nagy a zen értéke a vallási átalakulási folyamatok megértése szempontjából, azonban nehezen alkalmazható a nyugati emberre.
Az a tapasztalatom (nekem), hogy akik nem éltek a nyugati ember számára egészen extrém élményeket meg azokból soha nem lesz zen.
Általánosságban a bajság ott kezdődik, hogy nyugaton nincsenek is meg a zenhez szükséges szellemi előfeltételek. Ki bizna itt egy "főlényes" mesterben, mikor alázatoskodó papokat lát?
Na meg naná a fölényes mester érthetetlen útja mit sugall? Félig beszélt, félig elhallgatott. Az európai elme ezzel nem boldogul. Tudni akar mindent. De Európában ez nem így müködik. Főleg nézzetek csak bele szép Hazánk történelmébe. Mikor lehetett itt az igazat elmondani?
Mindenesetre egy biztos: székben, asztal mellett naggyá nem lesz senki. Akik meg nem székekben töltötték az életüket, legfeljebb ha 30 év múlva beszélhetnének önmagukról őszintén. Aki meg nem ment át ezeken a dolgokon,....azoknak nem is ajánlanám a zent. Még azt sem amit itt tanítanak.
Aki nem megél valamit, amihez - eredendően vallásos lévén az ember - keresi a vallást, az nem juthat el a zenig. Az soha nem fogja megérteni, hogy lehet fegyverrel a kézben meditálni.
Másfelől vannak dolgok a zen vonatkozásában, amit amúgy is nehéz feldolgozni.
Ki dicsekedhetne azzal - itt ebben a világban - hogy komolyan hisz - mert akárhol, de nem íroasztalnál - megtapasztalta, egy minden mértéket meghaladóan paradox átlényegülési élmény lehetőségében, mégpedig oly mértékben, hogy képes volt sok évet áldozni életéből sok évet áldozni az életéből egy ilyesfajta cél fáradtágos követésére.
Azonban nem szabad megfeledkezni, a magyarosrszáhi Buddhista szamizdatban - 1968 után - az igazi értéket felismerők már a zent választották. Tehát idő - ha volt ész és akarat - adatott nekik.
Aztán az igazi gubanc abból jön, ha merészeli magára venni egy ilyen átélt heterodox átlényegülés megismertetését.
Lehetséges ugyanis az a végeredmény, hogy az ilyen az kevésbé méltó a bizalomra, aki talán már patológiás okokból mond nagyot. Európában nagyotmondás az is, ha a dolgok és történések méllyét nem fedi fel valaki, vagy ha megkisérli és rájön, hogy veszélyes játokot játszik és hallgat, ugyan is rögtön hazuggá válik.
Ez nagyon nagy probléma. Mondjuk ha pontosan olyant is ismer ez az európai, aki hasonló élményeivel hasonló képpen van...az kiabál rá hazugot...holott Ő maga kiélvezte a feltétel nélküli elfogadást.
Attól függetlenül és persze a fentiekből következően akár egy patológiás eset is lehet vezető, vagy éppen mester. Akit aztán még követnek is. Lehet itt ilyeneket olvasni.
De van még valami...az az eset mikor hasonló a hasonlóval találkozik, de az egyik (csak a másik számára) mesterré válik az ő szemében. Akkor van a gond, ha egy igazi mester az európait egyre nehezebb feladatok elé állítja, és többet követel a hosszú idők szajkózásánál. Ekkor ugyanis az európai kétségbe esik.
Ebben a szituációban megtörténik a megmérettetés. A tanítványból valami más lesz ugyan...de nem kívánom részletezni a lehetőségeket.
Pusztán azért esett le az önmagunkká válás meredek ösvényéről, mert szomorúnak, komornak vagy hazugnak tűnik számára. És ez az Ő szemében a Hádész, csupán azért mert nem lettek hétköznapi kis kérdései megválaszolva.
Mert kit érdekel, és ki kutakodik a mester dolgai felől? Aki semmit nem ért.
Ez elől pedig el van zárva az út. Mert az önmagunkká válás, karakterünk megalkotása...és nem a sorsra bízása. A karakter pedig a személyiség. Az pedig úgy lesz, hogy nem szükséges(itt nem szabadott) részletezni.
Ezért...mert egy európai...képtelen megszabadulni a másik élete iránti ismeretek vágyától...mehet a levesbe. A keleti, megérzi a mestert és nem kérdez, hanem vár.
Ember, kapjál már a fejedhez, és emlékezz... hónapokig kértünk, hogy leszel szíves békénhagyni a hizis topicot, és marhára nem érdekelt, csak nyomtad oda a szöveget kéretlenül... esetleg tudom javasolni a cavintont... Mitôl más most ez a helyzet?! Csak annyiban, hogy a másik oldalon állsz. Érdekes, hogy másképp látod most... Hm?! Ne mérgesits má'!
Én azt gondolom, hogy a Buddha igenis mocsok földhözragadt dolgokat tanított. (Ez az, amire írtam, hogy amit felismert, az annyi, mint egy erdőnyi falevél, amennyit meg tanított, az egy maréknyi - mondta állítólag ő.) Egyszerűen azért, mert ANNYI gebaszt okozunk magunknak és másoknak a mindennapokban, hogy - úgy tűnik - azt gondolta, hogy addig nem érdemes kirándulni :) a mennybe és a pokolba, amíg ezt nem ismerjük meg, nem látjuk át kicsit, stb. Illetve ebben az a számomra végtelenül SZÉP paradoxon, hogy ő az, aki rámutatott, hogy pont a mindennapi, földhözragadt életünkben kerülünk nagy hirtelenjében ilyen-olyan érzelmek és gondolatok miatt a mennybe vagy a pokolba, ahelyett, hogy a mindennapi, földhözragadt életünket élnénk EMBERként a "fizikai lét"-ben.
Ez a puti-féle értelmezés, a hagyományos théraváda-félében szerepelne Mára, a Kísértő, aki ide-oda rángat időnként, ha nem figyelsz oda, és egy hosszan zengő dicshimnusz az elmélyedésekről (dzshánákról), ahova már nem tud utánad jönni Mára, mert akkor/ott annyira OK a tudatod.
De lehet, hogy Te nem is ezt a Pokol-Föld-Menny felosztást gondoltad 3 síknak. Nekem ezzel analóg az alvilág-emberi világ-szellemvilág, id-ego-szuperego, a buddhista pokol/préták/állatok-emberek-félistenek/istenek.
Amit az én gyomrom nem vesz be :), az a fizikai-tudati/lelki-szellemi felosztás. De ez csak akkor tartozik ide, ha Te így értetted a 3asságot.
Én nagyon szeretném végtelenül földhözragadttá tenni a Tant - ezért nem vagyok mahájánista. De ez is csak egy lehetséges hozzáállás.
Nem probléma. Mondhatnám, nem az én a probléma, hanem az én problémázik. De most nehéz lenne (mert hát annyiféle jelentésük van) az én-ego stb. pontos használata.
A problémázás a birtoklásból ered. Tehát nem az „én” a nehézség (egy-én-is-ég), hanem az „enyém”-mel van baj.
Az én csak akkor gond, ha önmagát birtokolja (ego).
Veled senki és semmi nem fog "felismertetni" semmit...akkora ragaszkodás van Benned saját elképzeléseidhez, vagy olyan dolgokhoz amiket megértés nélkül összekanalaztál, hogy már nem is normális. Most azon fáradozol, hogy Mirdad Tanná tedd. Tedd, de ne itt. eve120I tiszteletre méltó módon Mirdad Könyvét benásolta neked. Tanulmányozd még egy hangyapucányit, hátha rend lesz a fejedben, lelkedben pedig béke.
Engem egyszer kért meg eve120I, hogy hagyjam a topikotokat. Útóljára még végig olvastam oszt elfogadtam, a kérést. Azóta sem járok oda, pedig ugyi nyilt topik?
Amida
ps.: mellesleg talán az sem véletlen, hogy nem járok pl. a hizlalda tripbe, vagy nem írok be a keresztényeknek. Azért nem mert valami buddhista vagyok, ők pedig mások.
De ők is megmaradnak a maguk topikaiban...ennyire egyszerű emberként, fórumozóként viselkedni.
Ha Buddha megvilágosodott mikor ezt a Tan-t megalkotta, akkor Ő szvsz már nem csak e-világi dolgokról beszélt.
Ha valaki, egyébként csak a fizikai létben gondolkodik - számitásba sem véve más síkoket - az eleve nem is lehet vallásos. Az menjen és tanuljon természettudományokat és ne teológiát.
Ez a dolog Jézussal is megtörtént, holott világoasan megmondta - és még valahogy az Újszövetségben benne is maradt - nem e-világi dolgokkal van dolga. szvsz nem is evilági dolgokakra vonatkoznak csupán a tanításai. Azt lerendezte a hegyibeszédben.
Most az egy másik kérdés, hogy milyen "mesterek" írásai és kommentárjai maradtak fönn. Pálnak sikeredett egészen födhözragadtá tenni Jézus dolgait.
A Tan-t valóban nem kellene azzá tenni.
Milyen régen irogatunk itt és ez itt nem merült még föl. Én meg azt hittem ez egyértemű. Vagy mégse?
Amida
ps.: email ment....okés.
Kezdem örömömet lelni abban, hogy erről a topokról megismehetem azokat, akik számomra valamit jelentenek. Nagggyon jó érzés. Kosz.
"de csak nezz ra egy ujszulottre o tobbnyire abban az allapotban van."
Ez valami csodas volt! :) Ide illik, had irjam le, amit egyik forumtarsunk
irt, a sajat unokajanak megfigyelese soran:
Eszrevette, mikent a gyermek racsodalkozott a sajat kezere: forgatta, nezegette...
Aki meselte, nagyon bölcsen azt mondta, akkor erte a felismeres, hogy itt valami nagyon nagy dolog törtent: akkortudatosult a kis emberkeben a sajat teste...
Hat...mit is tehetnek meg ehhez hozza? Csak annyit, hogy a fennti mondatodra
rimel a törtenet. Tehat "idö kellett", amig teljesen testi lett a kisgyerek...
Persze erre mondhatnank, hogy a kisgyerek mindenre racsodalkozik...
De a gyermek en-tudata akkor is "fejlettebb" (ertsd:"fejletlenebb") mint a mienk,
egeszen addig, amig ugye a környezet "helyre nem razza", es el nem feledteti vele,
amit esetleg kiskoraban meg tudott, s majdan egy esetleges szellemi uton ujra elkezdhet emlekezni ra.
De addig is rengeteg billincstöl kell magat majd megszabaditania, amit "kincs" gyanant az En e vilagbol magara eröltetett. Üdv!
Milyen dinamikus lett ez a topik, jo olvasgatni itt!
"mert akkor nem erezzuk a dolgok egyseget,es semmi masert"
irod, hogy miert kell az egot leepiteni. Igazbol utana mar milyen EGY-seget erzünk...?
Hiszen ha AZ, ami visszatert az EGY-hez, mar többe nem különbözik töle
akkor eltünik ez a viszonyitasi pont, hogy "egyseg". EGY lesz az, ami EGY is volt, csak ITT lett a sok, a TÖBB, a MAS, stb. Szoval lehet, hogy csak mi erezzük ugy a mai tudatunkkal, hogy "majd akkor erezni fogjuk az egyseget..."
Tenyleg: mi törtenik a tudattal a megvilagosodaskor, ki mit sejt erröl? Bar ez meg sokunknak nem aktualis, azert biztos sokan kivancsaik ra :) Üdv!
>Hát nem győztél meg, de ez nem is fontos. Az "én" probléma? Sztem semmi gond >vele. Mindenkinek ez a vesszőparipája: az ego, az énség - meg építsük le, és stb. >Miért kéne? Minek?
Szia, Minek?Csak eppen azert mert akkor nem erezzuk a dolgok egyseget,es semmi masert.
Hát nem győztél meg, de ez nem is fontos. Az "én" probléma? Sztem semmi gond vele. Mindenkinek ez a vesszőparipája: az ego, az énség - meg építsük le, és stb. Miért kéne? Minek? A legnagyobb tanulásaim az életben a szenvedéseimhez kötődnek.
Kicsit olyan ez, mint ha el akarnád magyarázni egy nőnek, - aki ép most szült, és élete legnagyobb örömét éli át, mert mondjuk nagyon nehezen jött össze neki a baba - hogy ő most szenved. Vicces nem?
Ha a privát motivációm érdekel csak áttételesen a szenvedés miatt gyakorlok, inkább kicsi nekem a világ :) A jó tantrikusban tartják mindig ott izzik valami örök kielégítetlenség, a hermetikában Isteni szomjúságnak hívják ezt. Valami hasonló azt hiszem bennem is bujkál.
Békés éjt mindenkinek!
Nem abban van a szenvedés, hogy "én most szenvedek" meg "én most boldog vagyok". Akár életed 99%-ban lehet felhőtlenül boldog. Attól az még szenvedés marad. Miért? Mert "én". Bár az istenek kiválóan érzik magukat, pont ez teszi őket vakká a szenvedésre, s képtelenné a Buddhadharma megértésére.
Ha a szenvedés ostobaság, minek elmenni üldögélni?
Most szerdán zenülés Hegedűs Robival a fősulin 18:30-tól (1098 Budapest, IX., Börzsöny u. 11.) a meditációt követő beszélgetések nem titkolt szándéka a gyakran hatalmasra összegyűlt illúziók szétrombolása pl. a buddhizmus kapcsán. Bárki jöhet!
Ha már a négyességek és a nyolcasságok felmerültek, lehetne egyből az elején kezdeni:
A Buddha szinte egész ösvénye a legelső igazságra épít, illetve ez az egyik legfontosabba indoka, hogy miért is kell az idők folyamán olyan nagyra duzzadt buddhista maszlaggal foglalkozniuk az embereknek. Amely így hangzik egyszerűen a lét szenvedés. Párszor volt szerencsém ezt a kijelentést körüljárni, és őszintén szólva szerintem ez egy hülyeség. Ti mindig szenvedtek? Én nem, sőt sokszor prímán érzem magam! A Buddha persze erre azt mondja valahol a legnagyobb öröm is mindig szenvedéssel elegyes én meg azt mondom a legnagyobb szenvedés is mindig boldogsággal elegyes :) nézőpont kérdés, hogy mit emelek ki.
Sőt az ember a legnagyobb boldogságot is el tudja érni (mahászukha in tantra) ahol tudatilag az isteni létbirodalmak egységét és boldogságát, az aranykort élheti meg!
A vadzsrajána nem az orgiákról és a szeszről szól. Ez egy olyan téves elképzelés, amit az olyan "karosszék-buddhista tudósok" terjesztettek el, akik maximum a tévében láttak tibeti mestereket, és mindenféle könyv összeolvasása után tájékozatlan embereknek tanítják a "tantrát". Az, amiről írtatok (hús-szex-alkohol stb), nem a vadzsrajána maga, hanem egy nagyon speciális rituálé, amit gánacsakrának neveznek. Ez egy szigorúan zártkörű dolog, amin kizárólag a legmagasabb tantrikus beavatásokkal rendelkező személyek vesznek részt, és ami a legfontosabb, egy autentikus vadzsra mester vezeti. De az ilyet manapság nem szokták gyakorolni, pontosan azért, mert nyugaton félreértik az emberek, hiszen semmi alappal nem rendelkeznek. Ennek a szelídebb változata a gánapudzsa, ahol egy kevés alkoholt és húst esznek a gyakorlók, de itt sem ez a lényeg, hanem az ezt megelőző majd egy órás vizualizációs gyakorlat. A vadzsrajána gyakorlásához elengedhetetlenül szükséges a stabil hinajána és mahájána alap. E nélkül csupán az lesz belőle, hogy "de jó, tantrás leszek, akkor lehet cigizini, inni, drogozni és állat módjára üzekedni mindenkivel." Komolyan ijesztő, hogy olyan emberek taníthatnak buddhizmust, akik lehet, hogy még életükben egy percet nem ültek le meditálni.
Csögyam Trungpa tantrikus mester a tanítványait először éveken át nem tanította másra, mint a csendes ülőmeditációra és a légzés figyelésére. Hangsúlyozom, éveken át gyakorolták és gyakorolják a mai napig ezt azok, akik az ő rendszerét követik. Utána jött a szerető kedvesség kifejlesztése, vagyis a mahájána praxis, megint éveken át. És akinek volt türelme és kitartása eddig eljutni, az kaphatott tantrikus gyakorlatokat. És ennek ez a megfelelő útja, ez így volt a hagyományban mindig is, nem csak a kagyü vonalban, hanem az összes többi vadzsrajána iskolában is.
Most hogy néz ki mindez? Kovács Pityu kedden hall a buddhizmusról, szerdán már "tantrát" gyakorol, pénteken meg tanfolyamot indít és "tanít". Napvilágra kerülnek titkos tanok, aminek a következménye csupán zűrzavar, hiszen ezeket egy élő mestertől lehet csak megtanulni, komoly felkészülés után. A vadzsrajánában elengedhetetlenül szükséges egy élő mesterrel való kapcsolat, hiszen a fő gyakorlat, a guru-jóga is azon alapul, hogy a gyakorló egybeolvasztja a tudatát a vadzsra-mesterével. Vadzsrajánát nem lehet könyvekből és az internetről tanulni, de az én privát véleményem szerint egyetlen buddhista vonalat sem. Az emberek fűt-fát összeolvasnak, és mi lesz a végeredmény? Nagy zűrzavar.
Ez most nagyon nem fog tetszést aratni, amit írok, de azt tudom javasolni azoknak, akiket valóban érdekel a buddhizmus akármelyik ága, hogy szánjanak rá időt és energiát, és keressenek egy hiteles tanítót az adott vonalban, aki szintén egy mestertől tanult, tehát egy tanítványi lánc tagja. Tanulják meg tőle a módszereket, utána pedig gyakoroljanak fáradhatatlanul. Az interneten az ember annyi marhaságot olvashat, hiszen bárki, bárki beírogathat bármit, nincs kontroll. Ha a hárshegyi elmegyógyintézetben van internet, akár onnan is egy dühöngő őrült regisztrálhat ide, és buddhizmust oktathat "Láma Józsi Bácsi" vagy "Bangó Rinpocse" néven. Ha már van egy irányvonalunk, akkor lehet szemezgetni a netről az adott irányban, persze akkor is lehet emeletes baromságokat olvasni, de akkor az ember max. röhög egy nagyot, és tovább lapoz, és nem fogja összezavarni, hogy "tényleg ez a tantra? nahát!!".
Mi az, amiből azt gondolod, hogy nem teljesen nyilvánvaló? Van valamiféle fényadás, energiaadás, hogy a szokatlan fizikai élményen keresztül hitbe kösse az eseményt, meg vannak a szcientológiából átvett alapeszközök, amik alkalmasak arra, hogy meghökkentsék azt, akinek az élete során még egyáltalán nem volt belátásban, szempontváltásban, szempontok alternatívákká bővítésében része, vagy a tapasztalatain, tanításokon keresztül ezekre való rendszerező rálátása, valamint egész biztos vagyok benne, hogy találhatók saját fejlesztésű eszközök is, amiknek ugyanaz a gyöngesége, mint bármelyik túl hamari mesternél, hogy hiába igaz az, hogy az ő életében működött, a saját magán túl terjedő tudás híján próba-szerencse marad azoknak a kezében, akiknek átadja. Nincs ezekkel a dirib-darabokkal szerintem önmagukban nagy gáz, de hát csak technikák, rendszerbe gyömöszölve, ahogy a kitömött farkas hasonlít az élő állatra. Van, aki elméletekből próbálja kirakni a kirakóst, van, aki gyakorlatokból, egykutya (egyfarkas), merthogy nem kirakósról van szó.
A szenvedésről szóló tanítással kapcsolatban: le lehet győzni a szenvedést! Irtam már erről Itt is láthatod nem találtam föl a melegvizet. Ez a legfőbb célom, még ebben az életemben. Egyre kevesebbet szenvedek. Lassan kifogyok belőle.
Hallottál a "fájdalomküszöbről"? Minden embernél más. Na hát a szenvedésre is vonatkozik. Vannak akiknek apró dolgok is szenvedést okoznak, vannak akiknek még a legnagyobbak sem.
Le kell tenni. Ki kell írtani a tudatból a gondolatát is.
Szerencsére a 8asban nem olvasom a szeretet maszlagot. Sajátos ezzel kapcsolatban a nézetem: Te tudod.
A "szeretet" szóval való foglalkozás helytelenül történik. Ez a szó valami helytelen értelmezésben kolonc, lehúz és elpusztít.
Aki csak szeretben gondolkodik, elpusztul....ha nem is a szó fizikai értelmében. Fogalmilag: zombi!
Nem minden Buddha tanítás szükségszerűen belátható. Buddha sem volt tévedhetetlen. Meg kell szűrni. Erre tesz képessé ha önálló individummá válsz és csak utána kapaszkodsz tovább. Amit megtartok Buddha tanításaiból az azonban számomra "valóság". De ez a Te termikus technikusod, mert a mifene?: valóság.
Mondjuk az én "valóságom, mind a három szintet - kézenfekvő módon - magába foglalja. Vajon sokan jutottak el idáig? Miért jogos? Mert össze kell rakni ami összetartozik. A részigazságoat egyesíteni kell, a maszlagot meg ki kell dobni.
Te igen:
Nanszen a gyülekezetet tanította és ezt mondta: A három világ összes buddhája nem tudja, hogy van. Csak a macskák és ökrök tudják, hogy van. (A nyugalom könyve 69.)
Nem is tudni kell....:) Amit ismerni és érezni kell: mit jelent az itt-és-most. A vanság.
Amida
ps.: helyes és hasznos számomra minden írásod ami a gyakorlati élet felé mutat. Olyan gyakorlati élet felé, amit átitat Buddha-tudat, függetlenül h*lye megnyilvánulásaimtól. Azok vannak és lesznek. De kimondta, hogy tökéletes vagyok? Abban adjál tanácsokat - legalább is nekem - hogy az életvitelem, a gyakorlat javullhasson tovább, ne az elméleti tudásom szaporodjon.
Hozzál botot is ha kell.
Koanul bot nélkül nem jutunk sehova...:) Ja a bothoz meg kel a botos, aki tudja azt használni.
Van. Az állat. Még akkor is ha két lábon jár, akkor is állat.
Mindenkiben meg van aki mások szemében is ember. Ez az "ember" szükségszerű pszichikus tartalmaiból következik. Mivel azonban a tudattalan a "termelője" nem feltétlenül tudatosul, mert a tudat képes elzárkozni, elválasztani és megkülönböztetni. Ezért szelektiv amnéziára is képes.
hizlaldát morálisan nem fogadom el. Nem fogadom el a műveleteit. Nem fogadom el amiket leír. De. Nem gyülölöm. Rossz akarat sincs bennem. Valami dühöt néha érzek, de már leírtam: mindenki saját karmája alatt él. hizlaldának az a karmája, hogy megmutassa ami. Ezt jól csinálja.
Vagy.
Mindenki cipel egy keresztet.
A szapulás a vita egy - nem túl emelkedett - megybilvánulása, vagy kisérője.
lelkiismeretfurdalásom nincs.
Amida
ps.: ha visszaméssz a hizlalda tripp elejére...elolvashatod min alapul a viszonyom hizlaldához.
Ha benézel jó mélyen a gyülöletről szoló topikban - leméyyz a sok off beirás alá - akkor láthatod és el is hiheted, hogy nincs bennem gyűlölet...nem is volt...nem is lez. Mindhárom oka oda is van írva.
A cselekedeteimben soha nem vezetett és fog vezetni a gyűlölet. Megvetem a gyűlöletet és azokaz is akik gyűlölködnek. De még a megvetésem sem gyűlöleten alapúl.
Rosszakarat sincs bennem - amennyiben ez alatt másoknak való tudatos ártást értessz. Nem hiszem, hogy úgy írok, mintha rosszakarat, vagy az ártás szándéka vezetne.
Düh tud és szokott bennem lenni. Erről rengeteget írtam régebben és ki is meritettem - részemről - a témát.
De.
Inkább legyen düh....mint cselekvőképttelenné tevő elkeseredettség. Bár voltak az életemben tapasztalatok, amikből azt a következtetést kellett levonnom, hogy a düh hatalmát korlátozmi kell. ezt azonban meg lehet tanulni. meg is kell.
Rendben van, hogy már megvan a magad módja, ahogy elmélyülj. Ám az elmélyülés nem öncélú. Pont hogy ezen módon lehet valóban megérteni a Négy Nemes Igazságot. Érzékenyebbé válni a világra, megérteni önmagunk működését, a tudat mibenlétét. Belátni a Buddha tanításait, nem egyszerű elméletként, hanem valóságként. De akár egy kóant is elővehetsz. Így lehet gyakorlati tudásra jutni, s átvinni a mindennapokban a felismerést.
Nanszen a gyülekezetet tanította és ezt mondta: A három világ összes buddhája nem tudja, hogy van. Csak a macskák és ökrök tudják, hogy van. (A nyugalom könyve 69.)
Én nem szenvedek. ívalami állapotomban vagyok, valakik meg azt mondják ez a szenvedés. Még ezen az egy világon csak-csak. Tudom.
De.
Te magad írod:"Ksitigarbharádzsa belép a három idejű világunkba, hogy kivigyen minket szenvedőket."
Astus. Aki mind a három világban él, és nem csak gondolja, hanem tapasztalja: az nem szenved.
A Buddhizmusnak szüksége van arra, hogy szerpét megerősítse. Ezért előbb azt mondja: "a világ szenvedé, és Te szenvedés által vagy gyötörve" Ezek után pedig azt mondja: "megmutatom neked az útat ami ebből kivezet.
Most hagyján, hogy nincs út, de mindenkinek van (más-más) útja. Saját (marha) csapás.
Még Pál is azt mondja:"egyedül tettem meg futásomat".
De igazából nem is ezért van a zen....amiről írsz. És már megint beszélgethetünk erről. Most is több időt kapsz, mint én....:)
Van valami ami erre rávezetett.
Kaptam egy fekete, fényes mesterséges anyagból készült korongot. Van egy katanám. Ezeket használom, ha meditálól. Mit csodálkozol: a gyermekek játékokkal vannak el pl.: egy játékpisztpllyal.
Szóval, a követ jó ideig inkubáltam. Nem használtam, hanem megismertettem magamat Vele. Azt mondtam Neki: Te vagy a békém, mert ilyen sötét vagy. A katanám fényes és a halál lakik benne. Ezért Benned legyen Béke.
Aztán elkezdtem használni ezeket a tárgyakat. Ha a katanát használom, akkor amikor kivonom, és mozgatom, valamit megérintek vel: hogy legyen hang. Leülök a földre, a kata az ölemben, de nem a pengén csak a markolaton van a kezem. És a hang amit kiadott a peng "valaminek" az érintésekor: a fülemben van, ahonnan beviszem, mig belülről nem hallom. Viszhang nem ébred bennem. Völgy vagyok.
A korongot - máskor - a két tenyerem közé szorítom.Elengedek amit csak tudok, és ez akkor történik meg, amikor a kő hangját hallom. Innen már egyszerű.
Nincsenek, mondatok de már képek sincsenek: csak egy hang van. Nem beszél senki. Egyetlen hang.
Mikor vége a gyakorlásnak: mind a két forma után tiszta vagyok(annak érzem magam) De ez kétféle tisztaság. Lepereg rólam a szenvedés képzete. Erről szól a történet.
Ebben meg egyetértünk, ez azért lehetséges, mert az itt-és-most állapotában nincs múlt és jövő. Ha nincs múlt, nincs a karmikus hagyaték sem. Nincs jövő...tehát semmi olyat nem "gyártok" ami beszenyezné a karmikus állapotomat. Ekkor karma sincs.
"Nincs múlt, nincs jövő, egyszerűen a hullámtarajok jelen folyamának örökös mozgása, ahogy a világegyetem maga halad."
(Astus)
"Ezért mondta Bódhidharma: "Közvetlen látás, semmi írások, semmi szavak".
Erről beszélek. Ő kitalálta mert hallotta belülről.. Én hallottam és bizonyosságot nyertem.
A ló jelzi, a sas hamisítja: aki túl sokat repül, fél és elégedetlen önmagával. Mint ahogy ha valaki gyakran zuhan, az szorong.
Gyakorlunk a Csanban, hogy beléphessünk ebbe a pillanatba. Nincs másik. Ksitigarbharádzsa belép a három idejű világunkba, hogy kivigyen minket szenvedőket. Csak ekkor kezdődik el a meditáció. Csak ebben az "egyetlen gondolat ezer éven átban" mélyül a meditáció. A többi előzetes. Belépve ebbe a gondolatba, ebbe a pillanatba, belépünk ugyanabba a pillanatba, amit a vésnök ismert, mikor ezt a szobrot véste. Nincs múlt, nincs jövő, egyszerűen a hullámtarajok jelen folyamának örökös mozgása, ahogy a világegyetem maga halad.
Ez az, amiről a Csan, mint egy út, egy gyakorlat szól. Ezért mondta Bódhidharma: "Közvetlen látás, semmi írások, semmi szavak". És amiért Hui-neng tudta, hogy nincs sem tükör, sem állvány, és sehonnan sem lehet eltűntetni a port.
Ne legyetek tévedésben a Csan felől. A legtöbb amit csinálunk csupán előzetes, az aljnövényzet takarítása az úton a part fele, hogy találjunk egy hullámot. Megülni az idő paripáját, meglovagolni a hullámot, repülve egy áramlaton mint a sas: ezek a hasonlatok jelzik az utat. A kóanunk az, hogy átvigyünk egy ilyen meglátást az élő pillanat folyamatába, öreg és mégis mindig fiatal.
Ennek kapcsán, egy másik tanítás: Szung Szán, "Lődd le a Buddhát!"
(az esemény a Cambridge Zen Központba történt)
Egy fiatalasszony kérdezte a mestert:
- Holnap lesz a fiam születésnapja, és ő játékpisztolyt vagy pedig pénzt kért tőlem. Szóval ... az a problémám, hogy mivel zen tanítvány vagyok, ezért arra akarom tanítani őt, hogy ne ártson és ne vágyakozzon a dolgok után. Ezért nem akarok játékpisztolyt vagy pénzt adni neki.
Szung Szán mester így válaszolt:
- A játékpisztoly szükséges ám! Ha pénzt adsz neki, akkor fogja magát, s elmegy, vesz egy játékpisztolyt.
A fiad egy játékpisztolyra vágyik. De, hogyan használja helyesen a játékpisztolyt? Ez sokkal fontosabb, mint az, hogy van-e nek, vagy nincs. Ha helyesen használja a játékpisztolyt, akkor sok emberen tud segíteni, de ha helytelenül használja, akkor lehet, hogy megöli önmagát, elpusztítja a hazáját, megöl másokat. tehát, a pisztoly valójában nem jó, nem rossz. Sokkal fontosabb, hogy mi a helyes müködése ennek a pisztolynak?
Vedd meg a fiadnak és add oda. Majd mond neki azt:
- "Fiam, ezt a pisztolyt helyesen kell használnod! Ha Buddha jelenik meg, lődd le Őt! Ha kiváló tanítok jelennek meg, lődd le Őket! Ha egy zen mester jelenik meg, le kell lőnöd! Akármi jelenik meg, el kell pusztítanod! Rendben van? Akkor Buddha leszel!"
Tehát így kell a fiadat tanítanod. A pisztoly önmagában nem jó, s nem rossz. Ezek
csak nevek. Sokkal fontosabb az, miért csinálsz valamit?
Amida
ps.:"Igazi természetünknek nincs élete és nincs halála"(Szung Szán)
Én azt gondolom, hogy felkészületleneknek(kezdőknek) tapasztalatlanoknak(akik nem szembesültek az létezés igazi természetével) nem szabadna Szung Szán-t tanulmnyozni. Kilaya...rám nézve ennek egy folyománya van: nem gyakorolok közösségben, csak gondolkodom közöttük és velük....:)
figyu...ez figyelemfelkeltésröl szól.. érted e mégpedig azért ha valakit érdekel eljön a tanfolyóra...és mindég jönnek...az öregasszonyok meg csak rimánkodjanak meg sopánkodjanak... halvány lila gözük nincsen a történetröl. totomotó.
szvsz ez a mérgeskígyó buli eléggé szélsőségesre sikerült.
A kundalini jóga is foglalkozik, kigyókkal....még a helyét is tudja, és ismeri a hatásait. Nem mondhatnám, hogy bármi félelmetes van benne...ha összejön, egészen meglepő.
Csak a helyzet az, hogy nem biztos, hogy összejön, úgy ahogy az a kundaliniben írva vagyon. Ennek több oka lehet.
A "mérgeskigyóban" az tetszik, hogy biztos nem törekszik arra a buta aszkéta megfontolásra, hogy vissza kellene tartani a magot. (hallottam olyat, hogy ilyenkor az valami belső áramoltatásra kerül) hááááát...érdekes.
Éppen most, - szerencsés módon - összaakadtam valakivel, akinek - mint nekem is - az a véleménye, hogy amikor az elméletek és a képzetek felsokasodnak....akkor ki kell lépni az "agyalgásból" és a való létezésben kell müködni annak alapján, amit az ember felhalmozott, mint elméletet, tant, gondolatot.
Ez helyes út, mert felszabadít.
De.
Nem mondhatnám, hogy a szexre kellene koncentrálni.
Az aszkézis persze nem az, ami ezt tiltaná....de butaság, úgy tekinteni erre a kérdésre, mint valami központi gondolatra.
Az utóbbi hsz.-ok visszamutatnak a hinduizmusra, a buddhizmus gyökereire, és ebben a "Buddhista" topikban újszerűek. Persze a tantrikus nézetek a Buddhizmusban is fellelhetők, de nem minden ágában.
Azt gondolom, azonban, hogy lehet itt beszélgetni, lehet az újabb és újabb honlapokat olvasgatni, de gyakorlás, és a gyakorlati életben való alkalmazás nélkül az egész olyan, mint egy kereszténynek a szenteltvíz. Aki fiatalabb mint én, és nem élt meg dolgokat, annak szerintem figyelni kell az adódó lehetőségekre, hogy megmérhesse önmagát.
Aki megélt dolgokat és ahhoz keres támaszt, vagy éppen menedéket annak talán könnyebb....mert vastagon szembesült a létezés nagy kérdéseivel.
Tarr Dániel elővezetése ebben a topikban persze indokolt, de az Ő munkássága sok dolgot tár fel az ind világból.
Aki pl.:(és különösen) a zenhez közel áll, az legfeljebb azt teszi, hogy az ind filozófián elmélkedik, de nem a valláson. Aztán meg teljesen igaza van Astusnak abban, hogy nem okozhat fájdalmat, továbblépni a dolgokon, mikor azok már újjat nem adnak. Ez szimpatikus dinamikus felfogás.
Ami a jóga utakat illeti azzal meg persze semmi baj nincs. Az igázásnak meg van a maga ideje, minden vonatkozásban és a lét minden területén. Az egyensúly, a kiegyenlités törvénye ezt követeli. Ha valaki elméleti akar maradni, az nem válik semmivé....hiába van annyi ismerete amennyi csak belefér.
Semmi - bármilyen magasszintű elméleti ismeret - nem pótolhatja a megélést. Világi müködésünkben ha nem tudja valaki megvalósítani...kár az idejét pazarolni.
Azt gondolom itt meg már megint szerencsésebb aki megélt dolgokat.
Sokkal szerencsésebbnek tartom pl. pprogi viszonyát a dolgokhoz, aki, - ha jól értelmezem - megéléseihez keresi meg az Ő "kapaszkodóit". Ez megint helyes út....mert a vallás lélektana is ezt erősíti.
Hermesz óta - Jung müködése okán - egyértelmű, hogy "teremtett Istenéhez" - belső vallásához - bárki képes megtalálni a tanításokat.
Ezzel azt a bizonyos "belső zsinórmértéket" erősíti, ami Őt mint egyént odáig vezeti, hogy képes legyen helyesen állni a teremtésben....a természetben. Aki ezt nem éri el...soha nem lesz nyugodt az élete, az álma.
Tekeregjen bár körülötte ezer mérgeskígyó is....úgy sem fogják megmarni, mert ha helyesen állsz a teremtésben...a természet nem akar elpusztítani...mert befogad mert részének vagy ugyan rendelve - de magadtól kell a részévé lenned. Kőkeményen egyedül vagy ezen az "úton". De így kell tudni végigmenni rajta.
De itt megint ott vagyunk:megismerted-e Önmagad annyira, hogy képes legyél - mondjuk - zenül élni? Vagy akármi szerint boldogságot találni. Talán maradhatunk-e annál az alapzételné(?), hogy az zen önismeret. (hello Astus...mit gondolsz?)
Ez az itteni gyűlölethullám - ami végig rohant a topikon - végzett valami megtisztítást. Igaz, hogy a tsunami pusztít el embereket - de a mocskot is kimossa - és a hullákkal együtt elviszi.
"A tantrába a megvalósítás ellenes dolgok is belekerülnek a tanításba. (Tantra=kiterjeszt)Nincs olyan, hogy magasabb, vagy alacsonyabb tudatállapot az éppen aktuális a legmagasabb (zenben is hasonló az attitűd), az ember így önmagát a centrumba helyezi és a lényeg ebben a centrumban megmaradni. Szimbólum: a tigris meglovaglása a káros tudati tendenciák hátára felpattanni, megmaradni rajtuk (egyfajta uraltság, tudatosság révén) és addig hajszolni, amíg ki nem fáradnak, és kezelhetővé lesznek.
A szabadság máris jelen van! tipikusan tantrista alapállás.
A tantra az emberben jelenlévő öt gyönyörforrásra alapoz, és ezekre épül rá a tantrikus rítus, ezek mindegyike ellentmond a hagyományos utaknak. Az öt m:
1.Madya bormámor, részegség
2. Mámsa a táplálkozás minden formája, húsevés, rendszer nélküliség, antivegaság
3. Matsya elengedettség, nem szigorú rendben történő gyakorlás
4. Mudrá kender, drogok élvezete
5. Maithuna szexuális unió."
Miresz László (órai jegyzet)
(A vadzsrajána tanítások melletti elköteleződés valami olyasmihez hasonlítható, mint amikor valaki egy mérgeskígyóval bújik ágyba és ott szeretkezik vele.)
Szóval a vadzsrajána nőknek és homoszexuális férfiaknak való.
Gondoltam a tantráról is essék már pár szó:
"Egyedül a tantra segítségével érhető el a megvilágosodás egyetlen élet alatt. Nincs semmilyen másfajta hagyományvonala vagy tanítása a buddhizmusnak beleértve a zen hirtelen felébredés tanítását, amely a mahájána tradíció egyik része amelyik az egyetlen élet alatt elérhető felébredést ígéri. A tantra az egyetlen ösvény, amely megvalósíthatóvá teszi a felébredést egyetlen élet alatt. Ez így igaz.
A tantrába való belépés olyan, mintha egy szuperszonikus vadászgépbe ülnénk. Vagy megöl bennünket, a gyorsasága miatt, vagy eljuttat egy sokkal fejlettebb (távolabbi) helyre. A reggelit Tokióban dobod be, az ebédet Londonban, míg a vacsorát New Yorkban. Nagyon gyors és nagyon erős. Ha megöl téged, még arra sincs esélyed, hogy észre vedd saját halálod. Csak egyszerűen ott helyben meghaltál, a levegőég közepén.
Nagyon veszélyes, és anélkül, hogy valaki végigjárta volna a hinajána és a mahájána útját, az egész belelépés kérdése teljesen ki van zárva. De még ha végig is járod a hinajánát és a mahájánát, akkor is veszélyes marad a vadzsrajána útjára lépés, és nagyon erős, csodálatosan erős.
A vadzsrajána tanítások melletti elköteleződés valami olyasmihez hasonlítható, mint amikor valaki egy mérgeskígyóval bújik ágyba és ott szeretkezik vele.
A vadzsrajána nélkül nem lenne fejünk. A hinajána a lábfej. A mahájána tiszta szív. De a fejnélküli buddhizmus halott.
Hát itt vagyunk. Visszatértünk oda, ahol most éppen állunk, vissza az alapokhoz. Ráeszmélünk, hogy az utazást soha nem is kellett volna megkezdenünk. [Mert] minden utazás egyfajta önbecsapás, amelynek megvan az önmagában vett hamissága. Az út [épen ezért] végtelen utazássá válik, tehát nincs semmiféle értelme bármilyen útra elindulni.
Fentiek Tarr Dani honlapjáról http://tarrdaniel.freeweb.hu/documents/buddhizmus.htm
Akkor hát szeretetet, elfogadást, megértést keresel. Én olyan nagyon sötétnek nem látom a helyzetet, mint te. A vita, ellentétes nézet, hitetlenség, értetlenség, fenntartás, kérdés, ötlet, csipkelődés, helykeresés, beszólogatás messze van a gyűlölettől és a megfeszíteni vágyástól. Tulajdonképpen ahhoz képest, hogy milyen nagy az állításod és mennyire eltérsz a közlés módjában a topicon és a topicos ismeretségekben megszokottól és jól beválttól, ahol nem cserél gazdát pénz és nem hivatkozódik a felek között a mester tekintélyére, szerintem egész visszafogott és türelmes a reakció. De azt én is úgy gondolom, hogy simán áramolhatna több szeretet. Erre gondolhatsz úgy is, hogy a megszabadulás valósítja meg, és úgy is, hogy ez valósíthatja meg a megszabadulást. Az jó, ha azt mondod, amit gondolsz, csak olyankor arra is oda kell figyelni, hogy azt gondold, amit mondani akarsz. Az előrefelé vezető ösvényen visszafelé kell menni.
Részlet az "Önfelszabadítás a meztelen tudatosság látásmódja révén" c. műből:
"A tudat természete olyan, mint egy tükör, az érdemek és bűnök pedig tükörképekhez hasonlók. A tükörképek semmilyen szempontból nincsenek hatással a tükör természetére. Amikor az elmélyedés állapotában vagyunk, valójában a tükör természetében élünk. Mihelyst az összes jelenség kimerül és a valóság természetébe olvad (csosz nyid zad-pa), erényes és erénytelen tetteink nem okoznak többé örömet vagy kárt nekünk. Nem hatnak ránk, hisz minden korlát, minden viszonyítási keret, minden szilárd alap megszűnik. Ha azonban közvetlen, személyes megtapasztalás révén nem értjük meg a tudat természetét és az eredeti tudatosságot, nagyon veszélyes helyzetbe kerülünk. Nem elég pusztán az értelmünkkel felfogni ezeket a tanításokat, először gyakorolni kell őket, és elérni a gyakorlás eredményét. Ellenkező esetben az életünk során elkövetett erényes és erénytelen tettek még több karmát halmoznak fel, ami elkerülhetetlenül a szamszárikus vándorlásba vezet bennünket. Mostantól kezdve, amíg meg nem valósítjuk a jelenségeknek a valóság természetében való feloldódását, nagyon figyelnünk kell a viselkedésünkre. Magatartásunk legyen óvatos és lelkiismeretes. Különben a szemléletünk csupán üres, okoskodó beszéd marad.
Való igaz, hogy a tudat természete, ami olyan, mint egy tökéletesen fényezett tükör, túl van az okon és okozaton, ez a tény azonban nem semlegesíti számunkra a karma alapelvét, az ok és okozat törvényét. Éppen ellenkezőleg, csak amikor valóban az elmélyedés állapotában vagyunk, az integráció eredeti állapotában, akkor lépünk túl az ok és okozat működésén. Ezen állapot híján relatív létünk a világban a test, beszéd és tudat tekintetében még mindig nagy mértékben a karma hatalmában van. És ezen egy szemernyit sem változtat az, ha agyafúrt okoskodásunk igyekszik meggyőzni minket ennek az ellenkezőjéről, hiszen bármit is agyaljunk ki pallérozott értelmünk segítségével, az csupán a feltételekhez kötött tudat működése. Vannak, akik felugranak a meditációs párnáról, s azt képzelik: Hű, megvan az a bizonyos állapot! Mahásziddha lettem! Ezután azt csinálják, amit csak akarnak, tekintet nélkül arra, hogy kit bántanak meg, használnak ki, vagy csapnak be. Nos, ennek semmi köze a Dzogcsenhez, ez merő ostobaság. A Dzogcsen pedig nem az ostobák ösvénye. A Dzogcsen maga mentes a korlátoktól és szabályoktól, azonban a tudatosságra és a tetteikért való felelősség vállalására nem képes embereknek igenis szükségük van korlátokra és szabályokra.
Ne engedjük, hogy szemléletünk olyan viselkedéssé süllyedjen, ami által a szemlélet pusztán a cselekedeteink kimagyarázásának eszköze lesz. Ugyanígy azt is igyekezzünk elkerülni, hogy a viselkedésünk olyan hatással legyen a szemléletünkre, hogy cselekedeteink csupán az ideológia merev kifejeződései legyenek, tekintet nélkül valódi körülményeinkre. Az igazán ördögi, eltorzult szemlélet mégis az a fajta önigazolás, mely szerint a jó és rossz tettek egyaránt üresek és lényegtelenek, tehát teljesen mindegy, mit teszünk, hiszen tetteinknek nem lesznek karmikus következményei. Ez a szemlélet pusztán egy ideológia, az agyafúrt értelem trükkje, és semmi köze az elmélyedés állapotához. Saját felelősségünkre persze használhatjuk az üresség eme kényelmes értelmezését annak megokolására, hogy miért nem végzünk erényes cselekedeteket. Az érdemek és a bölcsesség halmozását soha nem szabad elválasztani egymástól. Gyakran mondják, hogy valójában minden érző lény Buddha. De akkor hogyan váltak mégis megtévesztett érző lényekké? Ennek oka a két elhomályosulás: az egyik a szenvedélyekből ered, a másik a téves ismeretekből. Amikor az elhomályosulás e két rétegétől teljesen megtisztultunk, Buddhává válunk. Éppen ezért egyaránt szükségünk van az érdemek magjára és a bölcsesség gyümölcsére."
csak neke és hogy értsed....hizi régen nem tart tanfolyot átadta tanitványoknak...stop. a gyülölet továbra is folyik....érted e??? csak nem a régi történet ujra és ujra barabással?????
E könyv a buddhizmus jógácsára iskolájának legfontosabb tanításait és szerzőit mutatja be. Elsődleges célja, hogy jegyzetül szolgáljon A Tan Kapuja Buddhista Főiskola előadásaihoz. Igyekeztem az anyagot úgy összeállítani és magyarázni, hogy az - a buddhizmus alaptanításainak ismeretében - minden érdeklődő számára érthető legyen. Ezért lehetőség szerint magyarra ültettem át a filozófiai szakszavakat, valamint szószedetet mellékeltem, amiben visszakereshető a legfontosabb fogalmak szanszkrit megfelelője.
A madhjamaka mellett a jógácsára iskola képezte a ma-hájána buddhizmus másik fő irányzatát. A Kr.u. 2-3. századokban vált önálló filozófiai iskolává, s a 4-7. századokban élte virágkorát. A Tan ázsiai terjedése során jelentős szerepet játszott a kínai és tibeti buddhizmus kialakulásában, a jógácsára szövegeket kínaira és tibetire fordították, majd kommentárok, önálló művek is születtek.
A jógácsára iskola csittamátra illetve vidzsnyánaváda néven is ismeretes [1]. Mindhárom név az iskola elsődleges axiómájára, arra a tanításra utal, hogy a létezés végső soron tudati természetű, pusztán megismerésből áll, ezért a szenvedésteljes testetöltésből egyedül a megismerés, pontosabban a tudat megismerése és szellemi uralma jelenthet kiutat, ez vezethet el a buddhizmus végcéljához, az ellobbanáshoz.
Ennek megfelelően a jógácsára szó a jóga, az igázás, a szellemi aszkézis útján való haladást (ácsára) jelenti, a csitta-mátra (tudat-csupán ) az iskola lételméleti alaptézisét fejezi ki, a vidzsnyána-váda név jelentése pedig: a tudat tana.
E nevek azt mutatják, hogy a jógácsára iskola szoros szellemi rokonságban állt a jóga útjával, így a hindu jóga-iskolákkal is. Az elmélyedést és a tudat megtisztítását gyakorló buddhista szerzeteseket már a jógácsára kialakulása előtti időkben is gyakran nevezték jógiknak, igázóknak a szentiratokban [2].
Emlékeim szerint nem volt olyan érzésem, hogy nem jó irányba megyek. Ha valamit csináltam, valamivel foglalkoztam, s egy idő után kimerült számomra, akkor egyszerűen mentem a következőhöz. Igazából itt nem volt nehézségem.
Amikor előállt valami fájdalmas helyzet, s világosan csak önmagamat kínoztam, akkor miután sikerült felismernem nyomorúságomat, s rájöttem, magyarázatokkal és érvekkel sehova sem jutok, hasztalan a probléma gyökerének a keresgélése, eredménytelenek a legszebb gondolatok is, no ebben az esetben lehet használni a légzés, vagy bármi egyéb egyhegyű figyelését. Úgy, hogy ne maradjon semmi más gondolat. Ilyenkor érezhetően lenyugszik fokozatosan a tudat, persze csak abban az esetben, ha valóban nem mész más benyomások után. Ez már jó és nyugis, de nem old meg semmit. Ha itt valaki abbahagyja, ugyanúgy előjön a baj. Szóval, megérkezve a tiszta tudathoz, még össze kell hozni egy megvilágosodást is. Miközben ott időzöl a nyugodt állapotban, megjelenik újra a kérdés, a probléma - akár szándékosan hozod elő, akár nem. Amit észre kell venni, az az, hogy a szenvedés azt jelenti, hogy két tudattartalmat - gondolatot, érzelmet, véleményt, elgondolást, érzést, vagyis bármit, amihez épp ragaszkodsz - feszítesz egymásnak. Például hogy vajon jó fele haladok-e. Én jó irányba akarok menni, a helyes utat akarom járni, de félő, hogy nem azt teszem, sőt, láthatóan csúszom lefele. Tehát: "ez van" de! "azt akarom". Mindkettő hibás álláspont. Viszont nem azt kell vizsgálgatni, hogy mennyire látom jól, vagy sem. Ez újból csak magyarázgatás lenne. A nyugodt tudatállapot elérése azért előfeltétel, mert ekkor lehetőséged van megérezni, amikor belekapaszkodsz a saját véleményedbe és igazságképzetedbe. Ám ahelyett, hogy bármit is kezdenél velük, inkább elengeded. Hogyan lehet ezt megtenni? Sehogy. Amit tehetsz, hogy nem szaporítod, nem viszed tovább a gondolatokat. Megmaradsz a nyugodt állapotnál a kérdéssel. Odáig is elmehetsz, hogy maga a kérdés válik a meditáció tárgyává, az lesz az egyedüli, amire figyelsz. Aztán ha kitartasz emellett, eléggé szarul érezheted magad ahhoz, hogy képes legyél ledobni magadról, s meglátni, amint a tudat utolsó menekvéseként kapaszkodik egyetlen picurka gondolatszikrába, majd végül felrobban az egész kép, az egész élmény. Hasonló ez a viccekhez. Adnak egy helyzetet, amiből vársz egy logikus lépést, mire kicsavaródik a kép, s elhangzik a poén - ha jó a vicc, ezt egyáltalán nem vártad, hirtelen kiestél az addigi gondolatokból, s jót kacagsz. Csak itt nincs úgy "poén", egyszerűen rájössz a helyzet abszurditására. Meglátod annak ürességét, éntelenségét, állandótlanságát, káprázatszerűségét, tudati voltát. Ez semmi egyéb, mint elengedni, vagyis a ragaszkodás megszűnése.
Hagyományomhoz híven, végül egy szerintem jól ide illő idézet.
"A Kennin templom mestere Mokurai volt, kinek neve Csendes Mennydörgést jelentett. Volt egy kicsi pártfogoltja, a mindössze tizenkét éves Todzso. A kisfiú látta, hogy az idősebb tanítványok minden reggel és este látogatást tesznek a mester szobájában, ahol tanításban részesülnek, vagy kóanokat kapnak, hogy megfékezzék kóborló tudatukat. Todzso is szeretett volna személyes tanításra menni a mesterhez. - Várjál még - mondta Mokurai. - Túl fiatal vagy. De a gyermek tovább erősködött, Mokurai végül beleegyezett. Éjszaka, a megfelelő időben, a kicsi Todzso elment Mokurai tanításra használt szobájához. Megállt a küszöb előtt, és megütötte a gongot, hogy jelezze érkezését. Tiszteletteljesen háromszol leborult az ajtó előtt, majd bement, és leült tisztes csendben a mester elé. - Amikor összecsapod a két tenyeredet, csattanást hallhatsz. Most, mutasd meg nekem, hogyan szól az egy tenyér, ha csattan - kérte a mester. Todzso meghajolt és visszatért a szobájába, hogy ezen a kérdésen elmélkedjen. Ablakából gésák zenéjét hallhatta. "Á, megvan!" - kiáltott fel a kisfiú. Másnap este, amikor a tanítója megkérdezte, hogyan szól az egy tenyér, ha csattan, Todzso elkezdte énekelni a gésák zenéjét. - Nem, nem - mondta Mokurai. - Ez nem az egy tenyér hangja. Még csak meg sem közelítetted! Todzso azt gondolva, hogy a zene megzavarhatja, átköltözött egy csendesebb helyre. Újra meditálni kezdett: "Hogyan szól az egy tenyér, ha csattan?" Hirtelen vízcsepegést hallott meg. "Megvan!" - kiáltott fel a kisfiú. Amikor másnap megjelent a tanítója előtt, Todzso utánozni kezdte a vízcsepegést. - Micsoda? Ez a vízcsepegés hangja, nem pedig az egy tenyéré. Próbáld meg újra! - mondta neki Mokurai. Todzso sikertelenül meditált az egy tenyér hangján. Meghallotta a szél zúgását, de azt a hangot sem fogadták el. Meghallotta a bagoly huhogását, de az sem volt jó. A sáska ciripelése sem volt az egy tenyér hangja. Todzso több, mint tíz alkalommal látogatta meg Mokurait különféle hangokkal, de mind rossz volt. Majdnem egy évig elmélkedett azon, hogyan szól az egy tenyér, ha csattan. Végül a kicsi Todzso elmélyült az igazi meditációban és meghaladta az összes hangot. "Nem gyűjtöttem több hangot" - magyarázta később - "így hát elértem a hangtalan hangot." Todzso megvalósította az egy tenyér hangját." (Saszeki-sú 21. - Szigeti György fordítása)
Te pénzt... Bocs, ezt nem lehetett kihagyni :) Ha azt mondod, hogy igaziból gondolkodsz ezen, akkor megpróbálom megérteni, mit szeretnél kérdezni. Oké így?
AMIDA-son....bocs..hadakoztam...kár volt, végre megvilágosodtam.... rájöttem...tulajdonképpen az egész buddhista forum...a te egodról és beteg nicreidröl, szol....
ASTUS mester....bocsánat....te vagy itt az egyetlen aki BUDDHA tiszta utját járod........ezer meghajlás.....
Úgy éreztem, egyetértek veletek, veled meg Csao-csouval, és próbáltam a saját szavaimmal is kifejezni ugyanazt. A törvényhozóknak azonban kérlek ne adj tippeket, hiányozna a buddhizmus, ha betiltanák, mint illegálisat :)))
Gyanútlanul hazajövök a Négy Döglött Patkányhoz címzett étterem és kávéházból, és Tuskó Hopkins közli velem - és az alvilág úri közönségével -, hogy én vagyok Senki Alfonz.
De aztán menekülőre fogom majd egy eltérített mentőautón, miután homlokon csókolom Yvonne-t.
Na..:"...a buddhizmus a tárház-tudatnak nevezett tégelyt találta ki, itt nyugszanak a karma által erőre kapó lenyomatok."
Erről beszél nekem mindig Astus. Még azt is elmondta, hogy helyesen van valamiből valamire lefodítva. Mert azt nem értem: mi az amit tár-ház tudatnak fordítanak. Vagyis az én fogalmi körömben és kereteim között mi a megfelelő szó erre. Mert még nem Buddha-tudat, azt értem.
1. Amíg elkülönülsz a megismerőtől, addig a megismerő elkülönültséget fog tapasztalni. 2. Nem vagy abnormális. Azt hiszem, én vagyok az. 3. Nem a buddhaság ébredt fel bennem, csak a legegyszerűbb vágy.
szia choldvig
Lélek vagy én alatt egy önálló-maradandó lényeget értenek. Általában úgy beszélünk a lélekről, mintha az a személyiségtől függetlenül létezne, a lényegünk, esszenciánk lenne. Sőt még azt mondjuk, h vagyok én és a lelkem. Van, aki a lelkét is a sajátjának gondolja el, van aki világlélekről beszél. Saját lélek helyett a buddhizmus a tárház-tudatnak nevezett tégelyt találta ki, itt nyugszanak a karma által erőre kapó lenyomatok. Ez egyéni, de azért nem lélek, mert a lélek örök, ez meg ki tud fogyni. A "világlélek" , "Brahman", "végső én", pedig azért nem 'én' vagy lélek, mert nem létezik a jelenségektől elkülönülten. A cselekvő csak a cselekvéssel együtt létezik, csak fogalmi úton tudod szétszedni. Az Isten csak a teremtett világgal együtt létezik, szintén csak fogalmi úton tudod attól különválasztani. Elgondolva egy esszencia, legvégső lényegiség, nem elgondolva pedig ˘[#}>&@{n
A spirituális sötétségek sötétségében, a pokol kínzó és fájó mélységes bugyraiban, lelket örökre elveszítve, bölcset játszva ki szeretne Amida mellett egy játszóhelyet most lefoglalni??? Tutira élvezni fogod! És mindez teljesen ingyen van!
Mit kell tenned? Egyszerű! Olvasd az index.hu fórumán Amida nick hozzászólásait.
Jó szórakozást!
(Egyre azért vigyázni kell! Előfordulhat, hogy odaég a seggetek a pokol tüzes kövén! :-)))
Te.:"Szung Szán zen mester, a koreai zen egyik kiváló tanítója beszélt gyakran az "enough mind"-ról, az elégedett tudatról."
Hol. Melyik könyvében? Segítenél?.
Nekem, Tőle - az általa elképzelt zen kör tetszik, abban meg szó sincs a tudatról.
A zen kör, csupán öt fogalmat tartalmaz:
0. fok Kis Én. - ragaszkodás a névhez és a formához
90. fok Karmikus Én - ragaszkodás a gondolkodáshoz
180. fok Nincs Én - ragaszkodás az ürességhez
270. fok Szabasság Én - ragaszkodás a szabadsághoz
360. fok Nagy Én - nem-ragaszkodás a gondolkodáshoz
Amiket mint ragaszkodás/nem-ragaszkosás felsorol, hogyan viszonyulnak az "elégedett tudathoz"?
Ha a tudat, megkülönböztet és korlátoz...mert ez a tudat lényege - valami mástól lesz elégedett. Talán az önismeret is ilyen. Szug Szán pedig azt mondja: "A zen, önismeret" Ehhez, hogy viszonyul a tudat?
Azért kérdezlek, mert értelmezési gondjaim vannak. Mást gondolok én, mást Astus, más meg megint mást. Te mit gondolsz? Mi az "elégedett tudat"?
> Kimondhatatlan öröm csak az lenni (még ha csak pillanatokra is), aki > valójában vagyok. (Mikor csak így bámulok ki a fejemből...)
Ez egy szép szatori. Örülök neki. Ha majd ezek a pillanatok összeérnek, összeolvadnak, a felhők teljesen eloszlanak az égről, az lesz a szamádhi, amit még te sem értél el. Hirdesd a tanfolyamodat a valósághoz jobban közelítő szlogennel és eltűnik belőled a görcs. Ha megszokottan, gúnyosan reagálsz, akkor csak azt bizonyítod, hogy az egod nagyon is működik és a megvilágosodás fogalmát csak újrafeltaláltad saját céljaidra.
"Ahányszor feltűnsz itt, mindig meg fogom kérdezni, hogy hányan világosodtak meg hónapok alatt a tanfolyamodon,"
hát itt a következő történet :
Szia Hizi! > Bennem pedig most esett le , hogy milyen terhet cipelsz a válladon. > Már egy ideje tudom, hogy mikor elbúcsúzunk, megöleljük egymást, igazából nem válunk el. > Amit most > megértettem, nem tőled kapom a megvilágosodást(vagy annak > fölfogását:), amolyan füttyszóra. Istenem! Nonszensz azt hinni, hogy > odaállok Hizzzz elé, hogy légyszi add nekem a > megvilágosodást. A felelősség az enyém! Adtál egy nagyon > hatékony módszert és rengeteg törődést, figyelmet, de > a felelősség az enyém. > Most érzem csak igazán, hogy amit átadsz, ami 30 év munkája, az > rendkivüli, egyedülállóan hatékony. 1000 és 1000 meghajás érte... > > Sajnálatos, de nekem csak a hétvégén esett le, hogy XY. > nem más, mint azonosulások, vélemények összessége. Az egyik > feladatnál, mikor egy sor azonosságot írtam ki, a papíron volt X és > nem bennem. Valahol kiírtam ezt a személyt a lényegét a lapra, és az a gondolat > suhant át: egyetlen egy dolog az akadály: Ő. Le kell tisztítanom az > utolsó porszemet, az összes azonosulást, ami végsősoron > felépítette ezt a valakit, akinek a neve XY. és akinek > megvan a maga története. > > Tegnap belenéztem a tükörbe. Hosszasan. Rémísztő volt, amit a > tükörben láttam. A tükörben láttam egy, nagyon eltorzult személyt, > szenvedéssel teli. Úgy hívják őt az emberek:XY. > Nagyon durva volt, mert felfogtam:az nem "én" vagyok! Belenéztem a > szemébe, ott magamat láttam, aki kinéz azon a szemen és > megkérdeztem tőle: hogyan juthattál idáig??? Te jó ég! > > Valahol kezd összeállni a kép. Ha nem is látványos, de azért > nagyon nagyon örülök ennek. > Kimondhatatlan öröm csak az lenni (még ha csak pillanatokra is), aki > valójában vagyok. (Mikor csak így bámulok ki a fejemből...) > > Hizi, végtelen hála van bennem mindenért, amit kaptam tőled, ezt a modszert ami > kifelé lökött és fel. .. :-) > > Gyönyörű szép napot mindenkinek! XY.
Amikor az iskolában az orosz-japán háborúra terelődött a szó, Macugae Kijoaki megkérdezte legjobb barátjától, Honda Sigekunitól, hogy mire emlékszik belőle. Sigekuni emlékei azonban igen halványak voltak - éppen csak annyit tudott fölidézni, amint egyszer kivezetik a kertkapuba, hogy megcsodáljanak egy fáklyás felvonulást. Mindketten tizenegy évesek voltak a háború végén, és Kijoaki úgy gondolta, ennél azért többre kellene emlékezniük. Persze azok az osztálytársaik, akik oly tudálékosan fecsegtek erről a háborúról, szintén csak ködös emlékeket vegyítgettek a felnőttektől felcsipegetett információmorzsákkal. A Macugae családból ketten is elestek a fronton: Kijoaki bácsikái. Nagyanyja azóta kapta a kegydíjat a kormánytól két elvesztett fiáért, de a pénzt sohasem költötte el; felbontatlanul rakta ki a borítékokat a családi oltárra. Talán ezért is volt az egész otthoni háborús fényképgyűjteményből Kijoaki kedvence az, amelyik az alábbi feliratot viselte: "Gyászszertartás a Tokuri-templomnál", a dátuma pedig 1904. június 26., a Meidzsi-kor harminchetedik esztendeje. Ez a szépiaszínű fotográfia eleve kirítt a háborús emlékek zavaros halmazából. Megkomponálása művészi tehetségre vallott: mintha a jelen levő sok ezer katonát, akár egy festmény figuráit, szántszándékkal úgy rendezték volna el, hogy a néző osztatlan figyelme a közöttük magasodó, festetlen fából készült síremlékre irányulhasson. A ködös háttérben szelíden egymásba hajló hegyek vonultak bal felé az alattuk elterülő síkságtól, jobbra pedig elszórt facsoportokkal keveredtek a távolban, s vesztek bele aláthatár sárga porába. Itt, jobboldalt, hegyek helyett folyvást magasodó fasor húzódott, sárga égdarabkák villantak ki a lombok közül. Az előtérben, egymástól arányos távolságra, hat nagyon magas fa állt, mindegyik úgy elhelyezve, hogy egyre növekvő mértékben járuljanak hozzá a táj általános harmóniájához. Lehetetlen volt megmondani, milyenfajta fák, de súlyos felső ágaik mintha valami tragikus méltósággal hajlottak volna meg a szélben. A végtelen síkság halvány fénnyel izzott; a hegyek innenső oldalán a megtépázott növényzet vigasztalanul feküdt le a talajra. A kép közepén emelkedett a parányi síremlék és a virággal behintett oltár, amelynek fehér terítőjét fel-fellibbentette a szél.
Azt gondoltam, mindenki jobban jár, ha nem válaszolok. :)
Szinte semmivel nem értek egyet, amiket leírtál. Maradjunk annyiban, hogy az én utam nem a Te utad, és nem foglak nekiállni győzködni bármiről is. Pláne nem elméletről/filozófiáról.
SZÍV SZÚTRA
Ez a szöveg A szív szútra avagy A végső bölcsesség szíve japán olvasata és magyar fordítása. A buddhista tanítás egyik legrövidebb, legszebb foglalata. Minden japán zen szerzetes kívülről tudja, a reggeli szertartás kezdetén és számos más alkalommal is kántálja a ???fahal szívdobogást idéző hangjára.
MAKA HANNYA HARAMITA SHIN GYO
KAN JI ZAI BO SATSU GYO JIN HANNYA HA RA MITA JI SHO KEN GO ON KAI KU
DOU ISSAI KU YAKU SHA RI SHI SHIKI FU I KU KU FU I SHIKI SHIKI SOKU ZE KU
KU SOKU ZE SHIKI JYU SO GYO SHIKI YAKU BU NYO ZE SHA RI SHI ZE SHO HO KU SO
FU SHO FU METSU FU KU FU JYO FU ZO FU GEN ZE KO KU CHU MU SHIKI
MU JYU SO GYO SHIKI MU GEN NI BI ZESSHIN NI MU SHIKI SHO KO MI SOKU HO
MU GEN KAI NAI SHI MU I SHIKI KAI MU MU MYO YAKU MU MU MYO JIN NAI SHI MU RO SHI
YAKU MU RO SHI JIN MU KU SHU METSU DOU MU CHI YAKU MU TOKU I MU SHO TOKKO
BO DAI SATTA E HANNYA HA RA MITA KO SHIN MU KE GE MU KE GE KO
MU U KU FU ON RI ISSAI TEN DOU MU SO KO GYO NE HAN SAN ZE SHO BUTSU
E HANNYA HA RA MI TA KO TOKU A NOKU TA RA SAN MYAKU SAN BO DAI
KO CHI HANNYA HA RA MI TA ZE DAI JIN SHU ZE DAI MYO SHU ZE MU JYO SHU
ZE MU TOU DO SHU NO JYO ISSAI KU SHIN JITSU FU KO
KO SETSU HANNYA HA RA MITA SHU SOKU SETSU SHU WATSU
GYA TE GYA TE HA RA GYA TE HARA SO GYA TE BO DHI SOWA KA
HANNYA SHIN GYO
A VÉGSŐ BÖLCSESSÉG SZÍVE
Midőn Avalokitésvara bódhiszattva a végső bölcsességbe mélyedt, felismerte az öt halmaz ürességét és megvált minden szenvedéstől.
Ó, Sáriputra! Az alakzat nem más, mint üresség, az üresség nem más, mint alakzat; üresség bizony az alakzat, alakzat bizony az üresség. Így van az érzet, az észlelet, az indíték, a tudat is.
Ó, Sáriputra! Üresség a sajátja mindeneknek: nem születnek, nem enyésznek, nem szennyeződnek, nem tisztulnak, nem gyarapszanak, nem fogyatkoznak. Nincs hát az ürességben alakzat, érzet, észlelet, idíték, tudat. Nincs szem, fül, orr, nyelv, test, elme. Nincs alak, hang, szag, íz, tapintat, eszme. Nincs világa a szemnek és így tovább, míg nincs világa a tudatnak. Nincs nem-tudás és nincs szűnte a nem-tudásnak, míg nincs öregség és halál, s nincs szűnte az öregség- és halálnak. Nincs szenvedés, eredet, megszűnés, út. Nincs tudás, sem siker, mert nincs mi sikerülhetne.
A bódhiszattva a végső bölcsességre hagyatkozik, hogy szellemét mi se gátolja; s mert gáttalan, nem szorong többé, kibontakozik fonák nézetei közül és eljut a nirvánába. A hármas idő minden buddhája a végső bölcsességre hagyatkozik, hogy elérje a teljes és tökéletes megvilágosulást. Ezért a végső bölcsesség a legszentebb ige, a legragyogóbb ige, a felülmúlhatatlan ige, a páratlan ige, amely lebírhat minden szenvedést, igazán és csalhatatlanul. Ezért a végső bölcsesség igéje így nyilatkozik meg:
"Eljött, eljött, végigjött, túl-jött, köszöntessék a megvilágosulás!
(Terebess Gábor fordítása)
Akit érdekel az eredeti, hosszabb változat....írjon, mert be lehet kopizni azt is.
Ámbár azon gondolkodom....várjak-e ilyen kérdésre?
Amida
ps.: Mert ez tévedés: "Itt eddig SZIVRÖL nem olvashattunk....."
A türelmet hallgatással gyakorolhatjuk. Az alázatot megalázkodással.
Meg kell hajolni a sz*r előtt is. Jó modszer.
Helyes út a műveltségi szint irányába mutató irodalmi idézetek elhelyezése izz, mert mérva vannak a viszonyokhoz. Jó cselekedet.
Kínában nagy becsben tartják az emberi végterméket is(a sz*rra gondolok). Ezért az utazok még az ötvenes években is az út szélén végezték el a dolgukat, hogy a parasztok összeszedhessék a jól látható kupacokat és földjeikre vihessék, a termőképesség javítására.
Ezért - a még nem zárt légterű - repülők katonái, onnan tudták, hogy épségben átrepültek a "Púp" fölött, hogy megérezték a Kina fölött terjengő emberi ürülék szagát. Ez esetben megnyugodott az Ő lelkül: legyenek, angolok, auszik, vagy amerikaiak..etc. Visszanyerték biztonságérzetüket és nyugalmukat, mert az "átrepülések" sok áldozatot követetek már akkor is.
2. Azt tudtam, hogy a buddhizmus szamara "nem letezik lelek", de ebböl hogyan következik, hogy En se letezik. Ha kezdetben az En akar megszabadulni, akkor most letezik, vagy nem:
"Megszabadulni én akarok attól, amit magamnak hiszek" - ezzel teljesen egyet ertek. Mi mas akarna megszabadulni, mint az En...!
"Miután feltámadt a megszabadulás iránti igazi VÁGY."
A vagyak hol keletkeztnek bennünk? Nagyon jo, hogy ezt irod, mert biztos, hogy leteizk egy ilyen magasabbrendü vagy. Ez valami über-hiper vagy lehet nem?:)
----------Köszi a valaszod, es varom a tovabbiakat!
puti: Szep az idezeted. De latod dialogus is kialakulhat itt: azert vagyunk itt, hogy kerdezzünk, es valaszokat talaljunk. Ez ugyanis egy nyilvanos forum, nem rotary club.
Nincs mit rendet csinálni sem abban a topikban sem mondjuk ebben. És nem vagyok a nagy rendcsináló sem, ...eltekintve egy utóbbi kísérlettől....de még annak értelmén is elgondolkodtam. Azon felül reménykedem mindig, hogy ha egy új arc megjelenik, tanulhatok Tőle valamit.
A gyülöletről szóló topikban mindent leírtam arról, hogyan gondolkodom. Nincs tovább mit írnom hozzá. A topik nem érdekel, és akik most elözönlötték azok jól érzik ott magukat. A szabályzat szerint csak a topikgazda kérhetne elfogadható alapon segítséget a lektortól. A moderáció viszont kisstilű személyeskedő problémákkal van lekötve, de betartja a szabályokat.
Sokkal elkeserítőbb ami itt folyak. A kondának van egy saját hizlaldája, mégis itt vannak. Az ellenállás az irigység - mondhatnám - gyülölet vezeti Őket. Idáig büzlik a szag. Ezt nehezebb megérteni, hogy miért nem saját topikjukban írnak. A "Budhává magasztosított hizlaldának.
Konkrétan: a hizi levelesládájából vett személyes "üzenetek"(reklámok) miért itt kerülnek publikálásra? Én nem értem. Hizi és hizi más nickeken miért irogat ide? Nem értem.
Azt hogy a moderáció ezeket az önreklámozó zagyvaságokat miért nem távolítja el innen, azt sem értem.
A hizlalda jelenségnek semmi köze a budhizmushoz, félelmetes butaságokat írnak ugyan...de a butákat sem szabad elhallgattani, mert az Ő karmájuk az, hogy megmutassák azt, és megmutassák azt ami nem helyes, a budhista értékrend szerint.
Jó néhány rendszeresen offoló "okos" is jár ide....azok is sajátos elméletekkel, és sötötséggel. De rájöttem, kell ez. És pprogi írásából kivett idézet pont ma, pont most erősített meg ebben. Az egerem szerencsére "görgetős".
"A titok talán abban rejlik: idejében eldobni. De legalábbis váltogatni. Ha egyfolytában ugyanaz az "ideális" közeg vesz körül (pl. a fórum "azonosan gondolkodó" tagjai, buddhista főiskola, "jó" emberek, zen kolostor, türelmes család (gyűjtőnéven nevezhetném mindezt kényelemnek) akkor könnyen megjelenhet az önteltség. De amint "egyedül" maradsz egyolyan közegben, ahol az embereket kizárólag a világi vágyaik vezérlik s senki nincs, aki "értené", amiről beszélsz....ott valószínűleg nem fogod megállni a helyed, visszavágyódsz a szangha búrája alá. És akkor visszajössz. De az önteltséged visszábbhúzódott valamelyest"
(pprogram)
Szia
Amida
ps.: Korábban én magam is nyitottam "tudatosan" olyan topikokat amihez nagyon kevesen szóltak hozzá. Nekem hasznomra volt, a többi meg elmaradt. A másik: ne szólj hozzájuk....szokta írni a moderáció.
"Miután Polchont elküldték Yolland grófhoz, megindult a lázas készülődés. King Roswang, aki Cavelotti néven altiszt volt, a legénység nevében felszólította a tisztikart, hogy közöljék velük az útirányt és a célt.
- Az útirány nem tartozik önökre - mondta Mr. Wilkie -, a cél az, hogy mennél több pénzt keressünk.
- Na, de mégiscsak tudni kell, hogy hova megyünk! - dörögte mély hangján Izabella őrvezető.
- A katona - mondta feszesen a marsall - nem kérdez, hanem megy! Jegyezzék meg. Ez egy nagy mondás.
- Ez egy nagy marhaság! - felelte az őrvezető. - A katona nem kérdez és megy, ha a hazájáról van szó. De mi hivatásos katonák vagyunk Afrikában.
- Őrvezető! - mondta keményen a marsall. - Ha még egyszer megfeledkezik a kötelező tiszteletről, akkor lefokozom!
- Hát igaz is! - szólt közbe Kratochvill a kárpitos. - Mondják meg hová megyünk! Úgy dukál - és készülő regényét dühösen csapta a hóna alá. Őt nem fokozhatják le, ő közlegény.
Éppen ott volt a szelíd Renoir is, aki népszerű volt a legénység körében.
- Szót kell fogadni, gyerekek - mondta -, majd idejében megtudjátok, hová megyünk.
- Halló - kiáltotta Durien százados. - Most próbát tartunk a díszszemléből. Rövidesen itt a parancsnok, Polchon hadnagy kíséretében jön, és nem szeretnék szégyent vallani. Tisztek, altisztek és közlegények öltözzenek fel, a ruhákhoz beosztott két szabó és a felszereléssel megbízott szekerészek segítsenek. Éles töltést mindenki vehet magának a ládából, de a borotvaszappanhoz most még senki se nyúljon.
Az utóbbi megjegyzést azért tartotta fontosnak, mert tudta jól az embereiről, hogy puskagolyót nem lopnak.
Nagy tumultus kezdődött. Káromkodás itt-ott pofonok.
Izabella altiszt a hangár sarkában az akkumulátor számára fenntartott fülkébe bújt, előtte ketten álltak őrt: King Roswang és fia, a cirkuszigazgatás trónörököse, Duke of Roswang, a Levegő Ördöge. Duke of Roswangnak olyan arca volt, mintha önmagának karikatúrája lenne. Egészen nagy, kerek és vastag. Állandóan vigyorgott, és mióta Toulouse-ban leesett a trapézről, kissé meghülyült.
Renoir olyan csinos volt szomorú, gyerekes arcával, sovány, kisfiús alakjával, mint valami szubrett, ha nadrágszerepben lép fel. Egy érmekkel telt hatalmas ládából kiválasztott húsz-harminc kitüntetést, köztük egy hatalmas aranycsillagot fehér alapon, amit a zubbonyzsebe alatt megerősített. Ezt később levette, mert Mr. Wilkie közölte vele, hogy az érem a birminghami tenyészverseny legszebb apaménjét jutalmazta valamikor. Végül is felöltöztek, s miután ki-ki legalább hozzávetőleg megtalálta a megfelelő méretű ruhát, cipőt, koffereiket megragadva, kisiettek a hangárból.
Csak Fleur de Bac, a sörhajóhadnagy festett kissé furcsán, mert hatvannyolcas fejbősége miatt nem talált megfelelő sapkát, és így civil kalapot kellett feltennie, ugyanis az afrikai napon nem lehetett hajadonfőtt menni.
Közben Houben ezredkürtös, a Keep Smiling Jazz karmestere, élénk eszmecserét folytatott Bayonne őrmesterrel, Mr. Wilkie-vel és Duriennel.
- Tud sorakozót fújni? - kérdezte a százados.
- Egyetlen sorakozó sem szerepelt a zenekar műsorban. Hacsak a Radetzky-induló... és már vette a kürtöt.
- Nem, nem! - tartotta vissza Mr. Wilkie. - Ez nem lesz jó. Önnek mégiscsak ismernie kellene a kürtjeleket.
- Sajnos, a Keep Smiling Jazz repertoárjában kürtjel nem fordult elő."
1. A Zen az buddhizmus. "Lélek" alatt mindenki mást ért. A buddhizmus azt, hogy nem létezik ÖNÁLLÓ, a dolgoktól elkülönülő ÉN. Ez azt jelenti: nem igaz, hogy nincs én, s nem igaz, hogy van én.
2. Megszabadulni én akarok attól, amit magamnak hiszek. Ezt teszi mindenki, önkéntelenül is. De sok időbe tellik, amíg elveszik a hit abban, hogy "én" boldog tudok lenni......ez először nihil, majd feltárul a lehetőségek tárháza. Miután feltámadt a megszabadulás iránti igazi VÁGY.
3. Azt, ha elértünk "valamit", előbbutóbb külső jelekből is látni (de ez sima "személyiségfejlesztés" eredménye is lehet). Ha rajta vagyunk az úton, azt egyszerűen tudjuk. Kétség nem férhet hozzá. A legsúlyosabb, legkiábrándítóbb és a legboldogabb, legmagávalragadóbb helyzetekben is tudjuk. Ha felébredt az a valami, akkor az fel van ébredve és kész.
Azt gondoltam, mindenki jobban jár, ha nem válaszolok. :)
Szinte semmivel nem értek egyet, amiket leírtál. Maradjunk annyiban, hogy az én utam nem a Te utad, és nem foglak nekiállni győzködni bármiről is. Pláne nem elméletről/filozófiáról.
Köszönöm szépen Brank. Megszívlelem. :)
De.. de.. Ilyen szépséges magávalragadóakat én is sok helyen olvasok, mégsem érzem át, nem érint meg elég mélyen.
Az Osho topikban nem mutattad meg ezt az oldalad :) Nagyszerü.
Gyanus, ha valaki nem bölcselkedik, megis tud mondani valamit....:)
"Amíg a lemondás erőből történik, nem pedig józan belátásból, és/vagy "szívből":), addig szerintem semmi értelme nincs"
Itt eddig SZIVRÖL nem olvashattunk.....
"Figyelj mindenütt. Nem kell más! Figyeld azt, hogy ezt nem akarod elhinni, figyeld meg milyen gondolatokat hozol fel ellene. Figyeld meg mi hátráltatja a tiszta figyelmet. Ez nem harc csak figyelem, nincs semmi súrlódás, konfliktus, egyszerűen csak elkezd átmosni a figyelem. Mersz-e csak tiszta figyelemre hagyatkozni? Legalább pár másodpercre." ----
Bocs, hogy beleszólok megint, de a kérdéseid túl érdekesek, vagyis válaszra "irritálóak".
Nem gondolnám persze, hogy a válasz segíthet bármiben is, sőt szerintem sokszor inkább félrevezető.
Pedig tisztelem az összes buddhistát, akik lemondanak. Lehet, mert én nem tudok?
Ha lenne bizalmam a lemondás eredménybe, megtenném. De nincs.:((
Ez a legérdekesebb, szerintem. A főprobléma, ami nem csak a tiéd, hanem mindenkié. Az eredménybe vetett bizalom. Bármiféle eredménybe vetett bizalom. Tehát lemondunk valamiről, ha lesz valami eredménye. Valamit valamiért, holott éppen ennek az üzleti gondolkodásnak a megszüntetése lenne a cél. Igaziból nem lesz semmiféle eredmény hétköznapi értelemben véve. Nem fogsz vágyni semmiféle eredményre, ez lesz az eredmény. Azt azért látni kell, hogy még eredményre vágysz, lehet hogy nem repülőgépre, vagy kastélyra, hanem valamire ami még nincs elérhető közelségben, amit majd valamikor elérhetsz, nem-ragaszkodás, félelemnélküliség, vagy bármi. Ja, egyébként én soha nem akartam semmiről lemondani, és nem is mondtam le semmiről, de ha hétköznapi értelemben nézem, akkor lemondtam sokmindenről, de ezek nagyon triviális dolgok, viszont lehet, hogy más szemszögéből nézve ez rettenetes lemondás. Igazából mindenki lemondásra kényszerül, ha kergetsz valamilyen célt lemondasz minden másról. Aki egy repülőre vágyik, az ennek éredekében lemond, sokminden másról. Szerintem a lemondás hülyeség úgy ahogy van. Már maga a lemondás fogalma is az, igazából értelmetlen. Amíg a lemondás erőből történik, nem pedig józan belátásból, és/vagy "szívből":), addig szerintem semmi értelme nincs. A lemondás magától jön, és amikor magától jön akkor nem is nevezhető lemondásnak, max. később megjegyezheted hogy ez lemondás volt, holott tudod, hogy valójában nincs lemondás. Azt ajánlom felejtsd el ezt az egész lemondás témát, mondj le róla! :)
Az egyetlen problémád, hogy még nem mered elengedni a mesterek kezét, és mindenki másét sem. (Én sem tudom) Nézd meg miért, hátha meglátod a játék lényegét, szerkezetét. Szerintem a lényeg az, hogy amint létrejön a tiszta figyelem odakapsz valamiért amiben kapaszkodhatsz, bármiféle emlékben gondolatban, legyen az bármilyen halvány is, vagy észrevehetetlen. Mégpedig azért mert a tiszta figyelem valami hihetetlen hatalmas dolgot hozna be, ami elsöpörne belőled, és körülötted mindent, ami azért elég félelmetes, kb. olyan mintha a húsod leszakítanák rólad szép lassan finoman, de feltartóztathatatlan erővel, viszont elég bármire gondolnod és már vége is. Ezért nehéz. Erre kell felkészűlni, hogy simán menjen. Elveszítesz mindent, és a "tiéd" lesz minden, de csak akkor ha már semmire sem vágysz, ez valszeg csak akkor történhet meg ha átlátod, hogy nincs mit elveszíteni. Figyelgessél bátran, más nem kell szerintem. Nézz idegen emberek szemébe és figyeld magad, figyeld a reakciódat figyeld az ő reakciójukat, lásd át az egész működést gondolat nélkül. Ne erőltess semmiféle hülyeséget, az csak hátráltat. Az a probléma, hogy a figyelést nem lehet erőltetni, maga a figyelem erőltetése is eltereli a figyelmet. Mit lehet tenni? Csak figyeld.:) Figyelj mindenütt. Nem kell más! Figyeld azt, hogy ezt nem akarod elhinni, figyeld meg milyen gondolatokat hozol fel ellene. Figyeld meg mi hátráltatja a tiszta figyelmet. Ez nem harc csak figyelem, nincs semmi súrlódás, konfliktus, egyszerűen csak elkezd átmosni a figyelem. Mersz-e csak tiszta figyelemre hagyatkozni? Legalább pár másodpercre. Hatalmas erők kezdenének el dolgozni rajtad, a véredben éreznéd az egészet, a csontjaidban, a koponyádban, éreznéd ahogy tekeredik a belső szerveidben, az agyadban megahatározhatatlan, végtelen, tiszta, állandóan változó áramlással, szinte szétfeszítve a koponyát. Ne akarj semmit elérni, ne akarj jó lenni, a jó akarása már eleve rossz, eltévelyedett valami. A jót nem lehet akarni, az magától van. Csak figyelj! Figyeld, hogy mersz-e csak figyelni! Figyeld meg miért nem mersz csak a figyelemre hagyatkozni! Figyeld meg miért keresel támpontokat!
Nem fogsz kapni semmit, nem lesz eredmény, ezért kár fáradnod! :) Ez olyan biztos mint a halál, és ezt az egyet érdemes megjegyezni. Ha van mit kapnod már megkaptad.
Ha magadnak, ha nekem írtad ezt le, köszönöm.
Én éppen azt érzem, hogy körül vagyok véve minden földi jóval, és kevés munka nyújt elég kielégülést.
Ettől inkább befásulok.
És hogy halálomkor túl sok mindent kell majd itthagynom.
És ez nem jó így.
Majd elmúlik.
Szia Szabolcs! Ha már megemlítetted a nevem.... Tanácsot adni nem tudok, ehelyett inkább mesélek kicsit újra magamról, ha párhuzamokra bukkansz, annak talán hasznát veszed.
Amikor a zenben véltem felfedezni a szabadulás útját, majdnem egy évig kerestem és tettem is a lemondást. Az átlagemberhez képest valóban kevés tárgyi dolog vesz körül, egy lyukban lakom, ami nem is az enyém, a zenecuccaimon kívül gyakorlatilag nincs semmim. Ez nem lemondás, mert már nagyon régen felismertem: nincs szükségem sok mindenre, mert nem bírom elviselni annak súlyát, ha birtoklok valamit. Akkor ezt még a tisztaságnak, lényegretörőségnek, megértésnek gondoltam, s amikor ez a felfogásom találkozott a zen szellemével, adekvát megoldásnak tűnt, ha megszabadulok "mindentől", még olyan téren is, hogy a gyakorlásom tényleg csak a mindig hozzáférhető légzésfigyelésből álljon, ne birtokoljak "bonyolult" gyakorlatokat, melyekhez segédeszközöket, mandalákat, tárgyi s gondolati támaszokat kell használnom.
A dolog működött is elég sokáig, mert erőt és hitet adott, hogy "magamtól" is képes vagyok a megszabadulásra. A Zen szellemisége hihetetlen erővel képes eltölteni az embert. Nincs külső segítség, nincs kegyelem, melyek ugye körülmények, azok meg keletkeznek és elmúlnak, tehát hogy is lehetne rájuk bármit is alapozni?......ehelyett nekünk "magunknak" van megadva a szabadulás lehetősége, csupán csak "jól" kell gyakorolnunk, csak rajtunk múlik. Ez sokáig hatalmas doppingra képes. Mint amikor elmész vasárnap a templomba s a pap példákkal ecseteli, hogy ha az emberekről hibáiról, bűneiről beszél, azt mindenki a szomszédjára értelmezi, nem saját magára.....ez ennek fordítottja....tudod, alig van, aki a "hirtelen megvilágosodás" útján elérte a szabadulást, de az éntudat arra buzdít: biztosan TE leszel az! És én ezt nem tartom rossznak, mert ha nincs szívóerő, akkor nincs haladás sem.
Kábé ismerem amiről írsz, magam is folyamatosan átéltem valami hasonlót. Valaki a napokban azt mondta nekem: a nagy dolgok benned nem akkor történnek, amikor úgy érzed, ezerrel gyakoroltál s elégedett vagy a gyakorlásoddal. Hanem, amikor úgy érzed, szar vagy, megy egyhelyben az életed, nem történik "semmi" csak egyhelyben toporgás. (Ez persze csak az "útra" találtakra vonatkozik, hiszen egyéb esetben az emberiség zöme ezt érzékeli, amíg meg nem hal....nem is történik semmi változás.)
Azt meg, hogy honnan tudod, rajta vagy az úton....tudod. Egyszerűen tudod. Semmit nem tudsz, csak ezt. A legdermesztőbb, a leg-egyhelybentoporgósabb, a legszürkébb állapotaidban is tudod. Nincs kétely. Minden más széteshet, mindenben elbizonytalanodhatsz, módszerekben, technikákban, emberekben, buddhizmusban, de ebben az egyben nem.
Visszatérve arra, amiről az elején beszéltem. A nem-menekülésbe való kapaszkodás sokáig jellemzett. És ez hihetetlen jó is volt így, másképp -az én esetemben- nem lett volna lehetséges. Azért van erre szükség, mert úgy birtokolni, hogy nem-birtokolsz, nagyon nehéz, képtelenek vagyunk megtenni. Körülvenni magadat minden földi jóval úgy, hogy ne ragaszkodj hozzájuk....a gyakorlás magasiskolája, nem ismerek olyat, akinek menne. Ha lemondasz ezekről s a minimumra szorítkozol...sokkal könnyebb. Ez az első lépés, csak érdemes tudni, hogy minden, ami nem "az", csupán mankó, menekülés. De ezek a mankók adva lettek, lehet őket használni, sőt most már azt mondom, bátran kell is őket használni. A használat során úgyis kiderül, mire támaszkodhatsz s mikor kell eldobnod a francba, s mi az, amit még mankóként sem tudsz használni, mert eltörik alattad.
A titok talán abban rejlik: idejében eldobni. De legalábbis váltogatni. Ha egyfolytában ugyanaz az "ideális" közeg vesz körül (pl. a fórum "azonosan gondolkodó" tagjai, buddhista főiskola, "jó" emberek, zen kolostor, türelmes család (gyűjtőnéven nevezhetném mindezt kényelemnek) akkor könnyen megjelenhet az önteltség. De amint "egyedül" maradsz egyolyan közegben, ahol az embereket kizárólag a világi vágyaik vezérlik s senki nincs, aki "értené", amiről beszélsz....ott valószínűleg nem fogod megállni a helyed, visszavágyódsz a szangha búrája alá. És akkor visszajössz. De az önteltséged visszábbhúzódott valamelyest. (érdemes elolvasni Buddha beszédeiből a keményfáról szóló példázatot.)
A légzés, gondolatok figyelése nyomán előáll egy olyan tudat-állapot, mely igen komoly inspiráció, mert közvetlen kapcsoltaod lesz a gondolatok mögöttivel. De az elmélyedés még valóban nem bölcsesség, szerintem sem mész sokra csupán a gondolatok figyelésével, a mély megértés ezen messze túl van. Kritikus élethelyzetben (és nekem most megint az van, azért merem állítani :)) , a gyakorlatozás hasznos ugyan, ha tudod csinálni, mert pihentet, kikapcsol időlegesen, de a problémát nem oldja meg. Akkor nem segít, ha csak passzívan szemléled a felbukkanó gondolataidat, több kell annál, meg kell értened, honnan jönnek és miért. Nem gondolkozni kell rajtuk, magadon, hanem egészen a gondolat eredetéig kell visszanyúlnod és megérteni azt: egész egyszerűen ezek a késztetés-gondolatok alaptalanok, csak te kritikátlanul megalapozottnak fogadtad el, s az önkéntlen reakcióidat is evidensnek érzed....mélyre lemenve ezek széthullanak, mert sem az egyik, sem a másik nem evidens. És ez nem a gondolkodás kiiktatásával, hanem a helyes mederbe terelésével érhető el. Ehhez hatalmas energiakészletek kellenek, mert igen komoly munka....amit abból szerezhetsz, ha időnként a "saját gondolatok" nélküli állapotban időzöl.
Nem tudom, segített-e ez valamit. Bennem most a hétvégén hosszú idő után minden ismét totálisan összezuhant, ezt még a pár nappal ezelőtti tudat-raktáramból másoltam ki neked. Amit most írni tudnék, az kb ennyi : |ÄÍŁ{@}##[íłł^°~ĄĄ<}{<#[>>đ][]í]łĐ
(amit egyes szám második személyben írtam, magamra vonatkozik, csak még kijött belőlem a tanácsosztogató buta késztetés, nehogy magadra vedd ,mint tutifrankót )
"Ahányszor feltűnsz itt, mindig meg fogom kérdezni, hogy hányan világosodtak meg hónapok alatt a tanfolyamodon,"
Ez csak egy a sok közül, egy személy (és már ez is elég hogy arra hogy a buddha utját választottam,és ne térjek le rola mert vannak akik negativ azonosságot teremtenek minden tanitó és minden segitő nyakába.) irta aki másodszorra volt a tanfolyamon. (először 2 napig, másodszor a 4 napon történt meg vele és nem honapok multán, hogy felállt kisétált az ajton és egy ora mulva amikor visszatért ezt irta le....
Üdv Mindenkinek!
Néhány szóban szeretnék beszámolni arról, hogy mi is történt a Lászlói találkozások 2. hétvégéjén. Különös érzéssel - félelemmel vegyes várakozással néztem a vasárnapi gyakorlat elébe, ami a 2 héttel azelőtt elkezdett munka folytatása volt. Várakozásom nem volt alaptalan, sőt, az eredmény minden korábbi elképzelésemet felülmúlta. Az történt ugyanis, hogy rövid idő alatt megmozdult bennem valami, és hirtelen szemben álltam "Önmagammal". Pontosabban azzal a valamivel, amivel már több mint 20 éve azonosultam, mert azt hittem, hogy az én vagyok. Az idők során szépen lassan épült fel ez az Én-kép koncepciók halmazából, tulajdonságokkal, képességekkel (nem bőven) ellátva. Ez voltam Én - egészen addig a pillanatig. Amikor erre hirtelen ráébredtem, valósággal kirobbantam a fejemből a korábbi tévhitek, és azonosságok tengeréből. Ott "álltam" tisztán, végre önmagam, újjászületve.. Hosszú órákon át barátkoztam az új szituációval, mire kihámoztam a lényeget: Annak aki vagyok, nincs neve, formája, tulajdonságai, és nem is tudom szavakkal leírni. NIncs ott sehol, mégis mindenütt, nincsenek vágyai, szükségletei. Egyszerűen: VAN. Érdekes erről beszélni, még érdekesebb azonban megtapasztalni. Mindaz, amit eddig a fejlődésem érdekében tettem, csak a terep előkészítése volt. Most először nem felejthető bepillantást nyertem abba a dimenzióba, ahová már gyerekkorom óta készülök. Az egyetlen rossz hírem: az igazi munka csak most kezdődik!
Ez minden gyakorló életében vissza-vissza tér, amikor lanyhul az inspiráció, átveszi a helyét a kényelem és az olyan önigazoló frázisok, mint "nem a formális gyakorlás számít, nézd meg, ott volt Ping Pong zen mester, aki egy rigó hangjára világosodott meg" stb. Az ilyen hirtelen megvilágosodási élményekről szóló, népszerű történetekből épp a lényeget felejtik ki: mielőtt az a szerzetes a rigófütty hallatára megvilágosodott, évtizedeken át gyakorolt, és így a tudata eljutott egy olyan szintre, ahol egy hang hatására létrejöhetett a felébredés. Persze ha a zazennel eltöltött évtizedekről írnának, akkor senki sem venné meg a könyveket, hisz manapság az "előre csomagolt, mikróban is elkészíthető, instant Tesco-gazdaságos megvilágosodás" korát éljük. Ennek persze ugyanannyi valóságalapja van, mint a "Tanulj meg angolul 3 nap alatt TV-nézés közben"-típusú könyveknek, de amíg vannak naiv emberek, addig lesznek csalók is.
Én amikor ezt az állapotot tapasztalom, mindig felidézem a buddhizmus egyik legalapvetőbb meditációs témáját, ami a mulandóságról és az elkerülhetetlen halálról szól. Ma még van lehetőségem a gyakorlásra, de lehet, hogy holnap már nem lesz. Amíg az ember fiatal, hajlamos azt hinni, hogy neki még nagyon sok van hátra, de sehol sincs rá garancia, hogy mindannyian 80 éves korunkig élünk majd. Ha egyszer valóban a szíved mélyéig hatolóan átérzed, hogy meg fogsz halni, és nem tudod, mikor, utána már ez folyamatosan inspirálni fog. Ezt persze intellektuálisan mindenki tudja, de óriási különbség van az intellektuális tudás, és a halál tényének benső, intenzív felismerésének élménye között. A különbséget azzal érzékeltetném, hogy van egy ember, aki egy szerelmesregényt olvas, és van egy másik, aki éppen fülig szerelmes. Hihetetlen nagy a különbség a két élmény között. Érdemes tehát minden nap időt szánni a minden összetett jelenség (emberek, kapcsolatok, tárgyak, körülmények, egészégi állapot stb) mulandóságára való emlékezésnek.
Egyébként ez nagyon jó jel, hogy ezt felismered. Gondolj bele, az emberiség nagy részének egész életében eszében sem jut, hogy esetleg kellene tenni valami többet annál, hogy pénzkeresés, szórakozás és szex. Aztán vannak, akik olvastak pár könyvet, és az erről való vég nélküli elmélkedést és vitatkozást tévesztik össze a gyakorlással. Te ráébredtél, hogy mindez nem elegendő, és ez nagyon nagy szerencse. Azt jelzi, hogy van benned igény rá, hogy valóban a spirituális ösvényt kövesd.
A lemondásról az embernek a szerzetesi élet juthat eszébe. Én inkább elégedettségnek nevezném ezt az alapelvet. Szung Szán zen mester, a koreai zen egyik kiváló tanítója beszélt gyakran az "enough mind"-ról, az elégedett tudatról. Minden rendelkezésre áll ahhoz, hogy elérjük a megvilágosodást. Rengeteg technikát tanultunk, könyvek tucatjait olvastuk el, most már csak rajtunk múlik, hogy alkalmazzuk-e ezeket, vagy sem. Én hajlamos vagyok az elégedetlenségre és önsajnálatra, ezért igyekszem minden nap felidézni, milyen szerencsés körülményeim vannak, hány millióan élnek rettenetes körülmények között, hányan soha életükben nem hallottak dharma-tanításokat, stb. Az egyetlen módja, hogy ezt az ember megköszönje, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy fejlődjön szellemi téren, és ezzel automatikusan segíti a környezetét, a világot is.
Ajahn Sumedho könyveit, írásait pedig csak ajánlani tudom neked és mindenkinek. Sajnos magyarul tudtommal eddig csak kettő látott napvilágot, de angolul nagyon sok anyag hozzáférhető, ha érdekel, szívesen küldök linkeket.
Remélem, találtál valami hasznosat ezekben a gondolatokban.
Éppen szerettem volna kérdezni egyet az itt jelenlevőktől, illetve konkrétabban Astustól. Aztán úgy gondoltam mégsem írom le. De ahogy elolvastam chlodvig írását, úgy döntöttem, mégis leírom. Astus: Te már voltál úgy az életeddel, hogy azt érezted, nem jó fele mész?
Mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan kell elengedni? Mondjuk az általad már említett kényelem poklát. Egyre punnyadtabban érzem magam a megszokásaim, késztetéseim között. Épp olvastam egy reinkarnációról szóló írást, azt mondja, hogy halálunk után végig kell néznünk életünk a többi lény szemszögéből, hogy mennyit ártottunk, és mennyit használtunk nekik, és elfogott a sírhatnék. Ezt érdemlik tőlem az emberek? Egy cseppet sem vagyok elégedett, és épp egy Acsan Szumédho könyvet olvasok, már 130. oldal óta ír a szegényes szerzetesi gyakorlatairól... meg a "csak figyeld a légzésed, és a gondolataid", de ez mit old meg???
Pedig tisztelem az összes buddhistát, akik lemondanak. Lehet, mert én nem tudok?
Ha lenne bizalmam a lemondás eredménybe, megtenném. De nincs.:((
Pedig nem szoktam másokat, és külső okokat hibáztatni. Ez valahogy nincs az életemben. Ha tudom, hogy magamnak csinálom, de nem szűntetem meg, akkor nincs még elég bölcsességem, vagy mazochista vagyok, vagy egyszerűen hülye tudatlan?
Ti láttok eredményt? Milyen a lemondás? Nincs mi többre vágynék, de nincs is, mit könnyű szívvel elengednék. Lehetséges ilyen? Most kisegítem magam: "De hisz akkor minden pillanatban fenntartod a szenvedést"... csak figyelj.. na bumm
Van erről vélemény?
pprogram véleményére is kíváncsi lennék, eddig számomra az ő írásai voltak a legérthetőbbek, legtisztábbak, és köszönöm mindenki másét is, aki írna.
'Tudod szenzációs, amikor olyan eredőkig nyúlnak le az emberek hogy minden "nyájeffektust" nélkülözve is képesek értelmes és mély kommunikációra. Ilyen színekért jövök be ide és kiváncsian fürkészem a sorok közötti fényeit azoknak akik képesek ezt beleszőni a mondanivalójukba.
Tudod az élet a legjob szándék ellenére is egy mérhetetlenül szubjektív műfaj. És amikor valóban mérhetetlenül szubjektívvá válik, akkor egyszercsak mérhetetlenül objektív is lesz egyben.'
nahát!, ezek nagyon jó szók :-)))))))))))))))))))))
A mindennapok kösz jól vannak. Egyedül vagyok ugyan de nem vagyok magányos. Hetente van alkalom Nálam egy budhista szeánszra....ami azért nem annyira buddhista....:)
Ja, hát dohányzás és sörözés közben okosakat lehet hallgatni is meg mondani is.
Néha elcsavargok valami baráttal...azok is vannak. Jönnek-mennek, ahogy kedvük tarja. Szabadok vagyunk.
Ezek hétköznapi dolgok.
Nincsen semmi festve meg csicsázva, és pontosan a mindennapok tapasztalatai állítottak meg az amidizmus kapujában - persze még - kívül.
Nem akar nekem tetszeni egy vallás "menyország" elmélete sem. Majd....mert ott aztán minden.....hihihihihihi. szvsz az Istenek meg nem estek a fejükre.
Jó az a kis lángocska, ami simán ellobban ha szerencsés időben nyílik az ablak. Ahova nem jut be akkor a fény, legalább "bemegy a huzat"....pici lángocskának pici huzat is elég.
Addig is sok idők telnek...évszázadok. Néha már unalmas...ilyenkor aztán elkezdek foglalkozni a világ dolgaival.
Így aztán talán még tetszetős is ha nem lehet ide visszajárni és bódhiszatvává lenni.
Amugy lassan úgysem lesz kihez, mert megkopaszodik a Föld is ebben a fene jó földi létben. Na legalább ez a sárgolyó boldog lesz, mikor leveti ezt a megfakult, mocskos ruhát, amit mi bioszférának nevezünk.
Szeretem a Földet, bár láttam már mást is, jobbat is szebbet is, így hát nem irigylem Tőle a következő "Tiszta" állapotát. Persze ugyis visszapofátlankodik az ember...mert olyan, de lesz pártízezer Nap-kerülés - vagy több - nyugta az Öregnek.
De végül is csak átutazóban vagyunk itt.
Jó lenne ha mindenki legalább ezt tudná, mert akkor udvarias vendégként viselkedne és nem bitorlóként.
Miről is mesél a Buddhizmus, a Maják vagy csak egy egyszerű Puebló indián?
Amida
ps.: akkor most a tenyerembe köpök...süt a Nap...hamar ott lesz a küldeményem...:)
"leginkább dohányzás közben az iskola épülete előtt." ......
Barmilyen Ut, belsö ut --- elsösörban. Sajatmagunk valtozasa, jobbitasa a tet, az a valodi eredmeny - a filozofia csak szellemi csemege az agynak!
Sok "mestertöl" (akik valoban mesterek...) olvashattuk: "Barmit teszel is,
tanulsz, stb. ha az maradsz, aki voltal SEMMIT nem tettel valojaban.
Megszüntetted egy rossz szokasodat? Többet tettel, mint aki könyveket ir
a megszabadulasrol. Önmagunk legyözese a legnehezebb, es legszebb feladat."
Amig nincsenek konkret, megtapasztalhato eletvezetesi eredmenyeink sajatmagunkkal kapcsolatban, addig mindegy milyen vallast követünk:
öncelu tevekenyseg marad az egesz.
Az igazi atalakulast, valtozast ohajto pl. MINDENT megfigyel sajatmaval kapcsolatban: a filozofia egy külsö "valami", barmiröl lehet gondolkodni.
Önmagunk megfigyelese, (nemcsak a szokassa merevedett meditaciok)
adhat a legtöbbet a holtpontokrol valo elmozdulasra. Merthogy el kel mozdulni
onnan, az gondolom nem vitas. Különben csak az öncelu szemlelödes marad,
es tettek helyett a szavaink, betüink helyettesitenek minket!
Igazan hiteles, belsö elmenyeken alapulo beszamolokra lenne(n)k kivancsi, meg gondolom a többi szaz meg szaz kollega, aki a forumot olvassa, es mar sejti
melyik topikbol kb. mit kaphat.
Igazabol itt elö emberek kommunikalnak: hat akkor ELÖ kommunikacio legyen, elö El-menyekkel. A karos szenvedely fogott meg, es ezert irtam. Akkor pl. vegyük ezt.
Errol irjon az, akit erdekel miert RABJA egy szenvedelynek, probalt-e mar ezen gondolkodni, erdekli-e egyaltlan, stb. A mayarol, rabsagunkrol nemcsak irni kell,
hanem megelt, belsöleg metapasztalt ismereteink is biztos vannak.
Igazabol azokkal lehet segiteni.
Egy Buddha csak Buddhanak tud KOMOLYAN segiteni (vagy a buddhasaghoz közeli allapotban levönek), nem Kovacs Pistinek a 8 kerböl...neki mint bölcsesseg nagyon tetszhet, de alapvetöen nem fogja tudni segiteni öt, ha a könyvekkel takarja el magat önmaga elöl!
Varom a beszamolokat, minkdenki segitsegere. ------
Amida: A MINDENNAPOKra gondoltam, emberekkel való kapcsolatra, ilyenek. De akár a meditáció is belefér. :) Astussal élőben is jókat vívunk, de nyílt színen szoktuk, leginkább dohányzás közben az iskola épülete előtt.
Ezen és többi sikeréhez, és ahhoz, hogy Ön segít a lelkeknek önmagukhoz visszatalálni, szívemből gratulálok! Kívánom, hogy kifogyhatatlan ereje legyen ezt az igazán nemes feladatot továbbvégezni. A Magasztos segítse Önt ebben!
A "ti" szó alatt - bevallom, talán nem éppen szerencsés volt ezt tennem, de bízom benne, egyszer talán megbocsátja nekem - Önt és azokat a kedves úrhölgyeket és úriembereket vettem egy kalap alá, akik az igen tisztelt és nemes lelkű Hizlalda Úr eltávolítását, ill. eltávozását kívánják, a mindenki számára nyitott, buddhista fórumból.
Tisztelettel megköszönöm válaszát. Örömmel tudatom, hogy teljes szívvemmel megértettem Önt. Több kérdésem - erre vonatkozólag - nincs.
Már pár napja annyira jól érzem magam, olyan ..... olyan csodálatos érzés, hogy néha a könnyem is elered tőle. Egyszerüen gyönyörü az élet és minden körülöttem, nem érzek semmi negativumot, ugy érzem mindent körülölel a szeretet és magamban is csak szeretet érzek. Az élet szép! :))) Annyira jól érzem magam és szeretném ezt az érzést mindenkivel megosztani, hogy más is érezhesse. Szeretek mindenkit, mindent. Át tudnám ölelni az egész világot. :)))))
Juhász Gyula: Béke És minden dolgok mélyén béke él És minden tájak éjén csend lakik S a végtelenség összhangot zenél S örök valók csupán mély álmaink.
És minden bánat lassan béke lesz És mindenik gyötrődés győzelem S a kínok kínja, mely vérig sebez, Segít túllátni a szűk életen.
Testvéreim: a boldogság örök S e tájon mind elmúló, ami jó S az élet, a szép, nagy processzió,
Mely indul örvény és sírok fölött, Az égi táj felé tart csendesen S egy stációja van: a végtelen.
A pénzérme (vagy kézi malom) alakú víztartó elhelyezése a Ryôan-ji (Kiotó) kolostor kertjében. Felirata egy régi zen mondás: "Ware Tada Taru Shiru" = "Elég tudnom, mi elég." (Az a gazdag, aki elégedett azzal, amije van.)
Szia! :) Ööö nem vagyok "Ti". Szigorúan egyes számban fordulok elő itt. :) Akik itt a barátaim, azok nem azért azok mert feltétlenül megegyezik a véleményünk, vagy mert bármilyen "ideológiai" alapon is egy csoportba tartoznánk. Szóval arra kérlek ha kíváncsi vagy rám és beszélgetni akarsz, akkor kérlek tisztelj meg azzal, hogy a "TI" helyett a "TE"- címkét használod; de ezt csak a jobb érthetőség, és a tisztaság kedvéért kérem, még mielőtt valami óriási egoizmusnak tűnne a számodra a dolog.
Tudod szenzációs, amikor olyan eredőkig nyúlnak le az emberek hogy minden "nyájeffektust" nélkülözve is képesek értelmes és mély kommunikációra. Ilyen színekért jövök be ide és kiváncsian fürkészem a sorok közötti fényeit azoknak akik képesek ezt beleszőni a mondanivalójukba.
Tudod az élet a legjob szándék ellenére is egy mérhetetlenül szubjektív műfaj. És amikor valóban mérhetetlenül szubjektívvá válik, akkor egyszercsak mérhetetlenül objektív is lesz egyben.
Ez a leglényegesebb különbség: ARHAT(szanszkrit), "érdemes ember, a buddhizmusban a tökéletessé vált ember, aki felismerte a létezés igazi természetét, és elérte a nirváná. Az arhat, megszabadítva magát a vágy kötelékeitől, nem fog többé újjászületni. A théraváda hagyományban az arhat-állapotot tartják a buddhista igazi céljának.
A páli szövegek az elérés négy szakaszát írják le:
1."az áramlatba belépett - vagyis a megtért (szotápanna) - állapota, mely a Buddhát, a tanítást (dhamma) és a rendet (szangha) illető téves hiedelmek és kétségek legyőzése által érhető el;
2. az egyszer visszatérő (szakadágámin), aki már csak egyszer fog újjászületni, ez a kéjvágy, a gyűlölet és az illúziók mérséklésével elérhető állapot;
3. a vissza nem térő (anágámin), aki a halál után egy magasabb mennyben fog újjászületni, ahol arhattá válik, ez az érzéki vágy és a rosszakarat legyőzésével elérhető állapot, az első két fokozat teljesítése mellett; és
4. az arhat. Rendkívüli eseteket kivéve az ember - akár férfi, akár nő - csak kolostorban élve válhatk arhattá.
A mahájána-buddhisták bírálják az arhat eszményét azon az alapon, hogy a bódhiszattva a tökéletesedés magasabb rendű célja, mivel a bódhiszattva megfogadja, hogy - bár alkalmas a megvilágosodásra - az újjászületések körforgásán belül marad azért, hogy mások javára munkálkodjék.
A nézeteknek ez az eltérése ma is a théraváda és a mahájána hagyományok alapvető különbségeinek egyike. (terebess)
"A Tiszta Földőn levő ékkő tavakat megtöltő víz nyolc erénye a következő: tiszta és szennyezetlen, nem úgy, mint a mi világunk zavaros vize; tiszta és hűvös, nem úgy, mint a mi világunk vize, ami vagy túl hideg, vagy túl meleg; kellemes édes íze van, nem úgy, mint a mi világunk vize, aminek alsórendűbb íze van, vagy sós, vagy lúgos; világos és átlátszó, nem úgy, mint a mi világunk homályos vize; fényesen csillogó, nem úgy, mint a mi világunk szürkés vize; békés, nem úgy, mint a mi világunk kavargó vize; megszünteti az éhséget és szomjúságot, nem úgy, mint a mi világunk vize, ami hidegrázást okoz; mindig táplálja az érző lények képességeit, nem úgy, mint a mi világunk vize, ami rongálja képességeiket, és lehet állott és egészségtelen, és belefulladnak emberek és így tovább."
Az idézet Ouji pátriárkától (17. század) van, akinek van egy kommentárja az Amita szútrához: Mind-Seal of the Buddhas. Ebben minden apróságot kifejt.
A négy kincsről azt írja: "A négy értékes ékkő képviseli a megvilágosodás négy tulajdonságát: ami örök, boldog, személyes [igazi én] és tiszta." Ilyet mondjuk te nem értelmeznél ki belőle, mert ez már igen mahájána cucc.
Van egy másik kommentár is, Hszüan Hua - Tripitaka és Csan - mestertől, aki a 20. század egyik legismertebb buddhista tanítója nyugaton.
"A hét korlát jelenti a fogadalmakat (megtiltja a gonoszt és megelőzi a hibát) a háló jelenti az összeszedettséget (mert az ember nem lép be és nem jön ki az igazi összeszedettségből) és a fák jelentik a bölcsességet (ha bölcs vagy, azt mondják, magas vagy)." Forrás: The Buddha Speaks of Amitabha Sutra (pdf), Hszüan Hua könyve.
Én magam nem tanulmányoztam ezeket végig, de nem hiszem, hogy messze állna az elemzésed az övékétől.:)
Van egy tonna szútra, s mindnek ezernyi magyarázata, amik hol itt, hol ott különbözhetnek. Mindezeknek csak egyetlen jelentősége van, hogy a helyes megértés, helyes élet, helyes gyakorlás irányába vigyenek. Úgy mondják, nyolcvannégyezer Dharma-kapu van, de mindegyik ugyanazon buddhasághoz vezet. Valójában pedig, semmiféle kapu nem létezett sohasem. Hogy jutsz át rajta?
Nakahara Nantenbo (1839-1925), japán Rinzai Zen szerzetes, tanító és kalligráfus műve. A felirat: "Akadály" (a megvilágosodáshoz). De mi ez az akadály?
Amig Te ezt szülted le nekem, addig éppen bizonyos nézőpontok eltérő volta miatt idetettem - kezdetnek - a théraváda külsőt. De lesz más is.
Te.: "Pont a gondolati SZABADSÁG miatt szerintem Neked nem elmélet/világkép kéne a buddhizmusból, hanem mindennapi gyakorlat. Mert elméleted/világképed van. És - nekem úgy tűnik - működik is."
Feltéve, de meg nem gondolva, hogy müködik.....az szerinted jó?
Meg.
Sok mindenben megnyilvánulhatok budhistaként a mindennapi gyakorlatban vajon meddig mehetek el? Képzeld el, ha Eidzsi Josikava könyvvével a kezembe meg egyebekkel felszerelve bandukolnék az utcákon. Bár...éppen kitelik tőlem ilyesmi.
Nem gyakorlásra gondoltál - vélelmezem én - zárt ajtók mögött.
Puti magára kapja a théravádin szerkót, hóna alá csapja alamizsnás szilkéjét, aztán tátott szájjal nézi ezt a nagy vetítést, amiben viszont - kvázi-théravádinként - felfedezni véli a Nagyfülű Kontyos alapvető tanításait szép szimbólumokba csomagolva. (Néhány helyen csak tippelek, majd Astus kijavít jól.)
A bevezetés a szokásos "sztenderd", ráadásul a Dzséta-liget a Magasztos kedvenc helye volt. A felsoroltak tényleg tanítványok voltak, théravádin értelmezésben ar(a)hatok/szentek, mert akkor még másra használtűk a "bódhiszattva" fogalmat. Tehát itt kb. annyi a lényeg, hogy a szöveg úgy tesz, mintha autentikus lenne. :) Erre a Buddha-föld cuccra egy (késői) théravádin azt mondaná, hogy ez nem más, mint amit a tudatban tapasztal az ember. Illetve minden másra is. Tehát úgy létezik a poklok világa, meg az éhes szellemek világa, meg az isteneké meg a többi, hogy egy adott tudatpillanatban te mi vagy/minek érzed magad. És akkor ez a Végső Boldogság földje az a tudatállapot, ahol nem tapasztalható szenvedés, mert nincsen a tudatban semmi olyan tényező (vágy, harag, nemtudás), ami miatt rosszul éreznéd magad. A "négy kincs" az a tanítás, amely minden buddhista iskolában megegyezik, hogy a dolgok szenvedésteliek, mulandóak és én-telenek, valamint hogy létezik a nirvána/nibbána, amely a megszabadulás. Hogy ez a 7 gyűrű, háló, fa micsoda, azt nem tudom. Arra tippelek, hogy az elmélyedések, tehát a meditáció 7 szintje, aminek betetőzése, a 8. lenne a megszabadulás (van egy 9-es felosztás is). De Astus biztos tudja. A tavakban lévő 7 dolog (bármi is legyen az :)), az a 7 megvilágosodási tényező, az erény 8 vize meg valszeg a nemes 8as út 8 tagja (vagy a 8 fogadalom). A lótuszok általában az embereket szimbolizálják, akik sokfélék (sokszínűek), és van, aki kiér a víz színére, van, aki meg csak növekszik. A színek itt esetleg jelenthetik a 4 elemet is. És a rétegzett mindenféle csicsa-micsa meg valószínűleg itt is a különféle meditációs szinteket Ez a zenés-virágos-(illatos) világ már a régi buddhizmusban is megvan, a félisteni meg isteni birodalmak jellemzője. Valszeg az hivatott jelezni, hogy az érzékelésnek a legszembeötlőbb :))) formája a látás, és ez itt már nem nagyon játszik, hanem ennél finomabb benyomások. Akár úgy is értelmezheted, hogy a meditáló szeme csukva van és kész. :) A nappal és éjjel hat szakasza valszeg a létforgatagra utalás, a madarak meg itt kb. ugyanabban a szerepben vannak, mint aze lőbb a lótuszok. :) Az öt gyökér (biztos ez volt itt, Astus? :)), az 5 erő, meg a többi itt a felsorolásban a megvilágosodás 37 kelléke közé tartozik (egyszer belinkeltem ide valahova), ami szintén egy elég régi lista. A létezés 3 gonosz szintje (általában "rossz irány"-nak nevezik) a pokollakók, az éhes szellemek és az állatok. De szerintem valószínűbb, hogy ezt megint szimbolikusan kell értelmezni, és akkor a 3 gonosz a 3 gyökérokra (vágy, harag, nemtudás) utal. Ami utána jön (szellő + hangok) szerintem ismét azt támasztják alá, hogy itt egyszerűen arról van szó, hogy valaki meditál ügyesen, és a tudata le van csendesedve jól. Na, és akkor következik az, hogy a tér végtelensége meg az idő végtelensége, ami 2 magában foglalja a tudat végtelenségét is. Tehát itt mintha a szöveg maga is egy meditációs "kézikönyv" lenne, tehát hogy bemutatja, hogy előbb látsz, aztán hallasz, aztán meg már egyiket sem, csak megtapasztalod a végtelenséget. Ez az "egy születés van még" a théravádában is ismert "vissza-nem-térő" néven. Amikor valaki olyan szintre jut, hogy már csak 1szer születik újra valamelyik isteni létsíkon (amit ott is Tiszta Földnek neveznek), és aztán megszabadul. A "fogadalom" théravádin felfogásban inkább elköteleződés lenne. Bizalom abban, hogy sikerülhet és a hozzá tartozó törekvés. És akkor alapozni kell az erényekben, a képességekben (itt is ez a "gyökér", Astus, ez nem "indriya" az eredetiben?), stb.
(Ezen a "jó nő"-n jót nevettem. De akkor legyen már "jó pasi" is!)
Ha Amitábha nevét összpontosított tudattal ismétli a meditáló, akkor a tudata eggyé válik vele, tehát nem nagy kunszt :), hogy halála pillanatában is eggyé válik vele, ahogy a szöveg ígéri. Szerintem a sok más buddhás kitérő csak kötelező udvariassági kör :), nem kell komolyan venni, a "futottak még" kategória. Illetve talán megint benne van a törekvés annak bemutatására, hogy a végtelen TÉNYLEG végtelen. Ami ezután jön, hogy "nem fordulnak vissza", ez az a problematika, hogy azt mindenki elég gyorsan észreveszi, hogy meditációban el lehet jutni oda, hogy a tudatát nem zavarják vágyteli, indulatos, zavaros, stb. gondolatok, de ha visszatér a "normál üzemmódba", akkor ezek visszatérnek. És hogy igazán a kitartás ahhoz kell, hogy ezzel együtt folytassa valaki a gyakorlást. Ez az "öt romlottság" tudtommal nincsen benne a régi szövegekben. Dehát kell valami marketingszöveg, hogy az emberek meg akarjanak szabadulni. :) Ja, és ez az örvendezéses is sztenderd befejezés. (Lásd az elemzés eleje.)
Jókat Neked!
puti :)
U.i. Pont a gondolati SZABADSÁG miatt szerintem Neked nem elmélet/világkép kéne a buddhizmusból, hanem mindennapi gyakorlat. Mert elméleted/világképed van. És - nekem úgy tűnik - működik is.
Te így írod:"Csak bele-bele olvastam, de nekem ez egy hosszú értelmetlen zagyvaságnak tűnik." Én meg így gondolom: "Már tízedszer olvasom, de még nem járt át, de azt gondolom ha elégséges számban olvasom el, meg fogom érteni, és véleményem is lesz róla.
"Az állatok feloszthatók a) olyanokra, amelyek a Császárhoz tartoznak, b) olyanokra, amelyek be vannak balzsamozva, c) megszelídítettekre d) szopósmalacokra, e) szirénekre, f) mesebeliekre, g) kóbor kutyákra, h) olyanokra, amelyek szerepelnek ebben az osztályozásban, i) olyanokra, amelyek bolondoznak, j) olyanokra, amelyek megszámlálhatatlanok, k) olyanokra, amelyeket igen finom teveszőrből készült ecsettel festettek, l) satöbbiekre, m) olyanokra, amelyek eltörték a korsót, n) végül olyanokra, amelyek messziről légynek látszanak."
Astus: "Ha azt mondod, az Igazi Dharma Szemet át lehet adni, az arany arcú öregember egy városi gazfickó lenne, aki becsapja a vidéki bugrist. Ha azt mondod nem lehet átadni, akkor miért fogadta el Buddha Mahákásjapát?" Pontosan. Én úgy látom, ez is egy lehetséges mód annak az érzékeltetésére, hogy a Buddha-tudat, "Igazi Dharma Szem", Isten, vagy hívjuk bárhogy, mindenben bennevan. Az viszont nevetséges, hogy a "hitelesített", "pecséttel ellátott" tanítók azóta is egymásnak adogatják a "dharmát". Gááááz.
Amida: Csak bele-bele olvastam, de nekem ez egy hosszú értelmetlen zagyvaságnak tűnik.
Másrészről átsiklottál a kérdésem lényegén, és füegy felvetésén is. Úgy tűnik rád is hatással van ez a "szellemi út amiben hinni vélsz". A te utad az, hogy nincs mit elérni, és mindenki megvilágosodott? Ha ez felmerül benned, kész a szellemi út. Hiszel benne akkor is ha nem veszed észre, akkor is ha azt állítod hogy ebben nem lehet hinni, vagy bármi mással kimagyarázod. (Mint babujaju, aki ebben már verhetetlen) :)
A barát azt kérdezte Csao-csoutól:
-Mi történik azzal, aki semmit sem hoz magával?
A Mester rákiáltott:
-Dobjad le rögtön!
-Hogyan dobjam le, ha nincs nálam semmi?
A Mester vállat vont.
-Jó, akkor cipeld tovább!
Amikor azt gondolod, hogy már megszabadultál biztos hogy kötve vagy, persze akkor is ha az ellenkezőjét gondolod.... Látod milyen hülye vagyok én is? nincs mit kimagyarázni rajta. ez van.
Találtam, mert kerestem. Történetesen a Te fordításod. De ezen elmélkedtem az éjjel....talán másoknak is segít.
Így hallottam. Egy alkalommal a Buddha Srávasztiban tartózkodott, a Dzséta Ligetben, Anáthapindika kertjében, nagy szerzetesek társaságában, összesen kétezer-ötven Arhat, akiket a Közösség mind ismert. Az Idős Sáriputra, Mahámaudgaljajána, Mahákásjapa, Mahákátjájána, Mahákauszthila, Révata, Szuddhipanthaka, Nanda, Ánanda, Ráhula, Gavámpati, Pindola-Bhadadvádzsa, Kálódajin, Mahákaphina, Vakkula, Aniruddha, és sok más tanítvány, mind nagy bódhiszattvák, együtt Sakrával, az istenek urával és számtalan más mennyei lénnyel.Akkor így szólt a Buddha az Idős Sáriputrához:Innen százmilliárd Buddha-földre nyugatra van egy föld, amit Végső Boldogságnak hívnak. Azon a földön, ebben a pillanatban egy Buddha, akinek Amitábha a neve, a Dharmát tanítja.Sáriputra, miért hívják azt a földet Végső Boldogságnak? Semmilyen érző lény azon a földön nem szenved, hanem a boldogság minden fajtáját élvezi. Ezért hívják Végső Boldogságnak.Ezenfelül, Sáriputra, azért híják a Végső Boldogság Földjének, mert hét gyűrű korlát, hét réteg háló, hét sor fa veszi körül, mindegyiknek a négy kincs az anyaga. Ezenfelül, Sáriputra, a Végső Boldogság Földjén tavak vannak a hét drágak megtöltve, az érdem és erény nyolc vizével tele. Mindegyik tónak az alja tiszta arany homok és négy oldalán a tavaknak a lépcsők aranyból, lapis lazuliból és kristályból vannak; fölöttük emelvények arannyal, ezüsttel, lapis lazulival, kristállyal, igazgyönggyel, vörös gyönggyel és karnéliával díszítve. A tavakban kocsikerék nagyságú lótuszok vannak: kék, sárga, vörös, fehér fénnyel ragyogóak, finom és tiszta illatúak.Sáriputra, a Végső Boldogság Földje ily érdemekkel díszített.Ezenfelül, Sáriputra, mennyei zene hallatszik e Buddha-földön, s a földje sárga arany. A nappal és az éjjel hat szakaszában égi Mándárava-virágok hullnak alá és csodás virágok sokaságával tesznek felajánlásokat a százmilliárdnyi Buddháknak a többi égtáj fele. Mikor eljön az étkezés ideje, visszatérnek saját földjükre, majd étkezés után körbe sétálják [a tanítók gyülekezetét].Sáriputra, a Végső Boldogság Földje ily érdemekkel díszített.Ezenfelül, Sáriputra, azon a földön mindenféle sokszínű és ritka madár van: fehér daru, páva, papagáj, kakukk, kétfejű madarak. A nappal és az éjjel hat szakaszában e madarak kellemes hangon énekelnek. Ezek az énekek az Öt Gyökérről, az Öt Erőről, a Megvilágosodás Hét Tényezőjéről, a Nemes Nyolcrétű Ösvényről, s más hasonló tanításokról szólnak. Mikor az érző lények eme földön halják a madarak hangját, tudatosak a Buddhára, a Dharmára, s a Szanghára.Sáriputra, ne gondold azt, hogy ezek a madarak rossz karmikus eredmények következtében születtek oda. Miért ne? Mert ezen a Buddha-földön a létezés három gonosz szintje nincsen.Ezen a Buddha-földön még csak nevük sincsen a létezés három gonosz szintjének, még kevésbé a valóságuk. Mindegyik madár Amitábha Buddha teremtménye, hogy hangjukkal hirdessék a Dharmát.Ezen a Buddha-földön lágy szellő fúj, ami megremegteti az ékkő fákat és az ékkő hálókat, így finom és csodás hangot adnak ki, mint százezernyi dallam egyszerre. Mindenki aki e hangot halja, szívében magától felébred a szándék, hogy tudatos legyen a Buddhára, tudatos legyen a Dharmára, tudatos legyen a Szanghára.Sáriputra, a Végső Boldogság Földje ily érdemekkel díszített.Sáriputra, mit gondolsz, miért hívják ezt a Buddhát Amitábhának?Ennek a Buddhának a fénye végtelen és a tíz égtáj minden földjét bevilágítja. Ezért hívják Amitábhának.Ezenfelül, Sáriputra, e Buddha élete és a népének élete időben mérhetetlen, határtalan korszakok. Ezért hívják Amitájusznak.Ezenfelül, Sáriputra, mióta Amitábha megvalósította a Buddhaságot, tíz korszak múlt el.Ezenfelül, ennek a Buddhának számtalan tanítványa van, mind Arhatok, s számuk meg nem ismerhető. Ugyan így számtalan Bódhiszattva követője van.Sáriputra, a Végső Boldogság Földje ily érdemekkel díszített.Ezenfelül, Sáriputra, azok az érző lények, akik a Végső Boldogság Földjén születtek, sosem zuhannak vissza egy alacsonyabb birodalomba. Sokaknak közülük már csak egy születés van [a megvilágosodásig]. Eme lények számosak, s számuk megismerhetetlen, számtalanként lehet róluk beszélni.Sáriputra, mikor az érző lények hallanak [a Végső Boldogság Földjéről], fogadalmat kell tenniük, hogy ezen a földön születnek meg. Miért? Hogy együtt lehessenek eme különösen jóságos lényekkel.Nem lehet erre a földre gyenge jó gyökerekkel, áldásokkal, erényekkel és okozati kapcsolatokkal születni.Ha egy jó férfi vagy nő hall Amitábha Buddháról, és egy tudattal ismétli ezt a nevet összezavarodottság nélkül egy, vagy kettő, vagy három, vagy négy, vagy öt, vagy hat, vagy hét napig, akkor halálakor Amitábha Buddha és az összes bölcs aki vele van megjelenik előtte. Mikor meghal, tudata nem tévesztődik meg, s eléri, hogy Amitábha Buddha Végső Boldogság Földjén szülessen újra.Sáriputra, mivel látom ezt a hasznot, így beszélek: Ha az érző lények hallanak erről, akkor meg kéne fogadniuk, hogy Azon a földön kívánok újraszületni.Ahogyan most dicsérem felfoghatatlan hasznát Amitábha érdemének és erényének, ugyan így van keleten Aksóbhja Buddha, Sarki Hegy Megjelenése Buddha, Nagy Sarki Hegy Buddha, Sarki Hegy Fénye Buddha és Csodás Hang Buddha. Mindegyikük a saját földjén egy Buddha képességeivel tanít, és befedik a Háromezer Nagy Ezernyi Világokat, az igazságot beszélve.Minden érző lénynek hinnie kéne ebben a szútrában, dicsérnie felfoghatatlan érdemeit, amit minden Buddha véd és észben tart.Sáriputra, a déli irányban számtalan Buddha van, mint Nap És Hold Lámpása Buddha, Ismert Fény Buddha, Nagy Lángoló Vállak Buddha, Sarki Hegy Lámpása Buddha, s Végtelen Törekvés Buddha. Mindegyikük a saját földjén egy Buddha képességeivel tanít, és befedik a Háromezer Nagy Ezernyi Világokat, az igazságot beszélve.Minden érző lénynek hinnie kéne ebben a szútrában, dicsérnie felfoghatatlan érdemeit, amit minden Buddha véd és észben tart.Sáriputra, a nyugati irányban számtalan más Buddha van, mint Végtelen Élet Buddha, Számtalan Megjelenés Buddha, Számtalan Lobogók Buddha, Nagy Fény Buddha, Nagy Megvilágosodás Buddha, Valóság Jele Buddha, s Tisztaság Fénye Buddha. Mindegyikük a saját földjén egy Buddha képességeivel tanít, és befedik a Háromezer Nagy Ezernyi Világokat, az igazságot beszélve.Minden érző lénynek hinnie kéne ebben a szútrában, dicsérnie felfoghatatlan érdemeit, amit minden Buddha véd és észben tart.Az északi irányban számtalan más Buddha van, mint Lángoló Vállak Buddha, Legfelsőbb Hang Buddha, Megállíthatatlan Buddha, Nap Szülötte Buddha, s Háló Fény Buddha. Mindegyikük a saját földjén egy Buddha képességeivel tanít, és befedik a Háromezer Nagy Ezernyi Világokat, az igazságot beszélve.Minden érző lénynek hinnie kéne ebben a szútrában, dicsérnie felfoghatatlan érdemeit, amit minden Buddha véd és észben tart.A nadír irányában számtalan más Buddha van, mint Oroszlán Buddha, Híres Buddha, Fény Buddha, Dharma Lobogó Buddha, s Dharma Fenntartó Buddha. Mindegyikük a saját földjén egy Buddha képességeivel tanít, és befedik a Háromezer Nagy Ezernyi Világokat, az igazságot beszélve.Minden érző lénynek hinnie kéne ebben a szútrában, dicsérnie felfoghatatlan érdemeit, amit minden Buddha véd és észben tart.A zenit irányában számtalan más Buddha van, mint Tiszta Hang Buddha, Tartózkodás Király Buddha, Füstölőillat Buddha, Illatos Fény Buddha, Nagy Lángoló Vállak Buddha, Sokszínű Ékkő Virágfüzér Test Buddha, Szála Fa Király Buddha, Ékkő Erény Buddha, Minden Igazságot Látó Buddha, s Sarki Hegyszerű Buddha. Mindegyikük a saját földjén egy Buddha képességeivel tanít, és befedik a Háromezer Nagy Ezernyi Világokat, az igazságot beszélve.Minden érző lénynek hinnie kéne ebben a szútrában, dicsérnie felfoghatatlan érdemeit, amit minden Buddha véd és észben tart.Sáriputra, szerinted miért mondják ezt a Buddhák által védett és észben tartott szútrának?Ha vannak jó férfiak és jó nők, akik halják ezt a szútrát, elfogadják, megőrzik és hallják mind e Buddhák neveit, ezeket a jó férfiakat és jó nőket védelmezik és észben tartják mind ezek a Buddhák, és mindegyikük eléri a szintet, ahonnan már nem fordulnak vissza a teljes, felülmúlhatatlan, tökéletes megvilágosodástól. Ezért, mindnyájatoknak el kéne hittel fogadnia a szavaimat és az összes többi Buddha szavát.Mindazok, akik fogadalmat tettek, tesznek, vagy tenni fognak, hogy megszületnek Amitábha Buddha földjén, elérik azt a szintet, ahonnan már nem fordulnak vissza a teljes, felülmúlhatatlan megvilágosodástól, akár múltbeli, akár jelenbeli, akár jövőbeli életeikben. Ezért, minden jó férfi és jó nő, ha van hitük, akkor fogadalmat kell tenniük, hogy azon a földön születnek meg.Éppen úgy, ahogy én dicsérem felfoghatatlan érdemeiket az összes Buddháknak, mindazok a Buddhák ugyan úgy dicsérik az én felfoghatatlan érdemeimet, ezekkel a szavakkal: Sákjamuni Buddha képes véghez vinni egy nagyon nehéz és ritka feladatot. A Kitartás világában [ez a világ], az Öt Romlottság gonosz világában a kor romlottsága, a nézetek romlottsága, a szenvedések romlottsága, az érző lények romlottsága, az élet romlottsága képes elérni a teljes, felülmúlhatatlan megvilágosodást, és kifejteni az Igazságot, amit minden lény minden világban nehezen tud elhinni.Sáriputra, tudd, hogy az Öt Romlottság eme gonosz világának közepette, képes vagyok végrehajtani ezt a nehéz feladatot, elérni a teljes, felülmúlhatatlan megvilágosodást, és kifejteni az Igazságot, amit minden lény minden világban nehezen tud elhinni. Ez valóban nagyon nehéz!Mikor a Buddha végzett eme szútra tanításával, Sáriputra, minden szerzetes és az összes többi isten, ember, asúra és azok, akik még figyeltek, hallva, amit a Buddha mondott, boldogan elfogadták azt. Mindegyikük tisztelettel meghajolt és elment.
Ezen van mit dolgozni....:)
Köszönöm.
ps.: mit szól ehhez egy théravádin? Van olyan? Ki Ő?
Mielőtt felesleges körutakra vetődne az értelmezés, talán ez ad némi segítséget az irányban...
Mikor Sákjamuni buddha a Keselyű-bércen volt egy virágot tartott fel hallgatóinak. Mindenki csendben volt. Csak Mahákásjapa mosolyodott el. A Buddha mondta: - Birtoklom az Igazi Dharma Szemet, a Nirvána Csodálatos Tudatát, az Alaktalan Igazi Alakját és a Magasrendű Dharma Kaput, ami független a szavaktól és a tanon túl adják tovább. Ezt bízom Mahákásjapára.
Mumon hozzáfűzése Arany arcú Gautama valójában semmibe vette hallgatóit. A rosszat jónak tűntette fel és kutyahúst adott el ürüként. Ő maga azt gondolta csodálatos volt. Azonban ha mindenki a hallgatóságból nevetett volna, hogyan adhatta volna át Igaz Szemét? És ha Mahákásjapa nem mosolygott volna, hogyan tudta volna átadni? Ha azt mondod, az Igazi Dharma Szemet át lehet adni, az arany arcú öregember egy városi gazfickó lenne, aki becsapja a vidéki bugrist. Ha azt mondod nem lehet átadni, akkor miért fogadta el Buddha Mahákásjapát?
Mumon verse Virágot felmutatva, Buddha elárulta kontyát. Ég és föld felháborodott Mahákásjapa mosolyán.
Hja az nagy poén lehetett: várnak rá csomóan, a hallgatóság. Már vagy két órát késik a magasztos (gondolom páran már ki is akadtak). Végül megérkezik, de egy szót sem szól. Leül, újabb várakozás a csendben, feszült figyelem, végül felmutat egy szál virágot. Ennyi a tanítás. Erre egy tanítvány elnevette magát, ő vágta egyedül a dolgot :)
Az út képzete ott sántít még, hogy nem ismerjük önmgaunkat, és ezért önálló létet tulajdonítva magunknak ennek viszonyítva mindenféle képzetek merülnek fel (pl. út; én-más).
"A személyiség olyan tudati folytonosság, melyet káros hajlamok szennyeznek be."
A tudatnak szinte mintha alaptermészete lenne az énmegélés folytonos visszaigazolásának keresése. Rendszerezi a születés óta összegyűjtött emlékeket, érzelmi viszonyulásokat, melyekből konzekvenciákat von le, ebből adódik a bölcsesség is, ami relatív szinten előnyös, más szempontból viszont szintén csak a viszonyreláció terméke. Tudatunk tehát segíti önmagát, önálló képét a jelenben és a jövőben is fenntartani. Ebből adódik a relatív létfolytonosság illúziója, a tudat mintegy láncra összeköti az önmagukban független halmazokat (pl.: életünk személyei, a köztük lévő viszonyok).
Ezért valótlanok a fogalmak is: gyakorló, tökélyharcos, mert akiben ez felmerül, már egy viszonyrendszer prekoncepciójából építkezik (én-más, ilyen-olyan), aminek elkerülése pedig elég fontos.
(A Gyémántvágú szútra nyomán)
Igen: azért kell finoman bánni a szellemi út elképzeléssel, mert ha elhiszed, akkor végig kell járnod :) és lesz rajta a végén egy cél, meg stb. kellékek; csak pont az marad ki, hogy akár ebben a pillanatban is megvalósulhat a legmagasabbrendű felismerésed (megvilágosodás).
Bizonyos zenes irányzatokban ezt úgy kezelik, hogy építkeznek valóban egy úton, ugyanakkor az azonnali szatorira is gyúrnak. Együtt a kettő. Ha egyáltalán van kettő.
Sőt! Mindenki ebben a pillanatban már meg van világosodva!
A megvilágosodás végső soron nem tartozik a karmikus adok-kapok körébe. Nem lehet kisakkozni. A legmagasabb isteni birodalmakat el lehet érni, ez nem is akkor kunszt, ha ismered a karmát és így tudod mit kell hozzá tenned. De ez még mindig csak a létkörön belüli kufárkodás.
A megvilágosodást nem kell elérni, mert nincs sehol, és mindennek az alapja. Csak hagyni kell kiteljesedni. Olyan ez, mintha egy lovad hátán ülve keresnéd a lovadat, hogy hol lehet :)
Buddha arra jött rá sok évi nyüglődés során, hogy végül is nincs mit elérni, erre világosodott rá :)
Ja és az, hogy törekedjetek fáradhatatlanul, egész egyszerűen csak annyit jelent, hogy úgy törekedjetek, hogy ne fáradjatok el :)
Legközelebb lesz Péter, most nem ért rá. Meg szeretném ha lennél Te is. De ezt már írtam.
Most Astus fog szervezkedni és időpontot egyeztetni...legalább is megígérte.
Nincs igazából saját...a Tiszta Föld érdekel, de nehezen megy. Tele vagyok még mindeféle megkötözöttséggel. Felém nyúl a budhizmus adta szabaság....én meg nem tudom mit....:)
A lényeg nem "kezdő"-n lett volna, hanem hogy mindőnknek van egy személy , ( valóságos, vagy nem) által képviselt "valóság" , aki (ami) megmutatta neki, (neked és nekem )mint feltételezett személy, a szellemi utat amiben hinni vél(ünk).
Nekem nincs most cédulám, várnod kell a jövő hétig :))))))) (Tudod: olyan bünbocsánatos kártyácska, csak épp elfogyott. Sokan bünöztek mostanában, nagy volt a kereslet... :))))
Csak miután a Trip a neved alatt nyitódott, hát gondoltam... Amúgy én is úgy találom, mig valaki keményebben oda nem lép, hát ömlenek a hozzászólások és értse mindenki, ahogy akarja.
Ööö tudom, hogy már az Isten se mossa le rólam, hogy Hizi híve vagyok, a topiknyitás híven őrzi majd ezt :) de ezúton kifejteném, hogy bár nagyon sokat kaptam és sok jó embert megismertem a tanfolyamon, inkább a támogató tag pozícióba sorolnám magam ezentúl, mivel inkább a meditációt tartom lényegesnek a különféle technikák helyett. De ettől függetlenül érdekes és olyan dolognak tartom a tanfolyamot, amit érdemes kirpóbálni.
A vitába inkább nem szólnék bele, mindenki oda ír, ahová akar, aki nagyon nem bírja, kérjen moderációt, de itt a fórumon jobban bevált módszer, ha valamit nem táplálunk, kialszik (ez Zen Bohócnak szól főleg). Hizinek voltak-vannak buddhizmushoz is kötődő hozzászólásai, a reklámot meg sokszor nehéz megkülönböztetni a siker megosztásának vágyától.
Ha az eszméidet, tanitásaidat olvasnám, átmennnék a "Hizlalda topic" - ba.
Amúgy , télleg, hagyd ezt meg azoknak, aki azt hiszik, ez egy ( elméletileg? )buddhista topic. :)
Mit tudom én, mi az hogy buddhista, de a rólad szóló reklámot, hoszászólásokat illendőbbnek, érted, szeretném hangsúlyozni és a szólásszabadságot kiemelni, tehát illendőbbnek tartanám a híveid által (Biga Cubensis) nyitott topicot használnád.
Vagy, ha gondolod, nyiss, ahányat akarsz, a saját bevállalt égiszed alatt :))
"Az egyesült Adams-Gordon Részvétlen Társaság, ahogy a hatalmas, kövér orvos nevezte bandájukat, harminc arab gyilkossal együtt már vagy huszonnégy órája táborozott a sivatagi kút csenevész pálmái között.
Valamennyien voltak már trópuson, kivéve Rainert, de ez alaposan gondoskodott arról, hogy jól bírja a sivatagot. Fél tucat papírcsomag zörgött a tevéjén. Igen sok holmival látta el magát indulásuk előtt. Aszpirintól kezdve a tevéket féregmentesítő poron át nyeregpuhító olajig mindenféle óvó-, védő- és ápolószert összevásárolt. Zöld szemüveg volt rajta, és egy napernyőt tartott a feje fölé, úgy ült a tevén.
Alighogy letáboroztak, bekente magát valamivel moszkitók ellen, és ettől olyan büdös lett a Szahara, hogy a karaván többi tagjai távolabb vertek sátrat, és a kipányvázott tevék vadul rángatták kötőfékeiket.
Egy óra múlva többen felszedték sátraikat, és még távolabb állították fel. Rainer azonban nem törődött ezzel. Mit tudja az ilyen unintelligens népség, hogy a szúnyogoktól maláriát, sárgalázt és álomkórt lehet kapni? Cournier doktort érdekelte, hogy miféle szúnyog elleni szernek van ilyen irtózatos szaga. Megnézte a Rainer mellett heverő, gumidugós üveget. Ez állt a címkéjén:
Dörzsöljük be jól a sérült patát, és különítsük el az állatot, hogy a kenőcs átható szaga ne rontsa el az istálló levegőjét!
A PATÁT ÁPOLNI KELL!
- Azt hiszem - mondta Adams a fegyencnek -, leghelyesebb, ha ezzel a Brandes-Münsterrel nem is kísérletezünk, hanem harminc emberünkkel megrohanjuk az oázist, elfogjuk és kivallatjuk a Buddháról.
- Csak ne jöjjön közbe valami - jegyezte meg az orvos.
- Már megint vészmadárkodik! - dörmögte Corned-Beef, aki a sivatagban sem vette le a szmokingját, és zöld szalagot hordott a parafakalapján.
- Önök összetévesztik az előrelátást a pesszimizmussal - felelte szemrehányóan, lágy, muzsikáló hangján a diplomás méregkeverő, aki a "munkatársak" előtt nem volt népszerű, főúri gőgje miatt. - Szerintem egy kis hiba történt, jelentéktelen hiba, de egyetlen sróf meglazulása sokszor a leghatalmasabb gépezetnél is rövidzárlatot okozhat. - Legyezte magát a selyem zsebkendőjével, mert Rainer felől fújt a szél, és egy narkotikus erejű bűzhullámba kerültek. - Ez a hiba, szerintem, a különben nagyra becsült Joko kollégám körszakálla.
- Ne tessék, kérem, engem a hajamnál fogva előráncigálni - horkant fel Joko.
- Nono - csendesítette a másik -, itt most ne érzékenykedjünk. Mindnyájunk érdekéről van szó...
- Lehet - válaszolta vészjóslóan a körszakállas -, de a szakállamat tekintse úgy, mint Akhillész könyökét...
- Akhillésznek sarka volt, uram - oktatta a doktor.
- Ha orvos volnék - vágott vissza epésen a másik -, akkor én is jobban ismerném a végtagokat.
- Tisztelt barátaim, fogják be a szájukat, illetve beszéljen az orvos, hogy hol látja a hibát! - intette le őket Adams.
- Nos, én azt hiszem - mondta Cournier -, hogy némi ellentmondásba keveredtünk. Joko úr tegnap a vezetőnél egy Ain-Szefrába induló karaván ürügyével érdeklődött a Weston lány után. Később elment önnel együtt Gordon úr, hogy arabokat verbuváljon egy Mahrbuk elleni támadáshoz. Így egy... hm, jellegzetes külsejű ember ellentmondásba keveredett... kiderült, hogy nem Ain-Szefrába, hanem Mahrbukba készül.
- Ez lehetséges - hagyta helyben Gordon -, de nem valószínű, hogy feltűnjön valakinek.
- Azért hasonlítottam egy kis srófhoz ezt az apró hibát."
A nick a lényeg, nem az, amit mondok, ugye mester?
Ahányszor feltűnsz itt, mindig meg fogom kérdezni, hogy hányan világosodtak meg hónapok alatt a tanfolyamodon, hogy tudatában legyél a saját zagyvaságodnak és mindenki lássa, hogy minek vagy a mestere - a mellébeszélésnek és az öntömjénezésnek.
Tanítvánnyá az válik, aki kérdéseket tesz föl önmagáról (Ki vagyok Én? Mi a feladatom? Hogyan tudom azt megvalósítani? keresi a válaszokat, vagyis tudatossá akar válni. Önmagát keresi, mivel a tanítvány feladata saját tudatos határainak megtalálása, majd formálása. Az Én határainak keresése során a tanítvány a külvilágot tükörként nézi. Minden történés saját Egóját tükrözi vissza. Az ezt követő lépés az Én határainak tudatos alakítása. (Ki akarok lenni? Miért akarok az lenni? Hogyan tudok az lenni? , honnan jöttem miért vagyok itt, stb.) Mindezekhez megkeresi, kiválasztja a tanítót, aki az ő kérdéseire a számára legmegfelelőbb válaszokat tudja adni. A tanítvány tanítóját, mesterét szabadon, saját döntése alapján választja és minden egyes Most-ban szabadon, dönt, választ. A különbség a tanító és a tanuló között hogy a tanító tudja azt, amit a tanuló nem ért és el akar érni. A válaszok tudatosítása, megértése, önmagába építése már a követés folyamata. Az irányt a tanító szabja meg, a tanítvány feladata a kérdések feltevése a meg- adott irány követése, a feladatok elvégzése. A tanító tudatos létezésével is tanít, példát mutat, melyet a tanítvány szabadon követhet, vagy nem követhet ezt a tanulónak, kell eldöntenie mindenkor szabadon. Valahol a tanulónak elfogynak a kérdései és ez az a pont ahol már nincsen értelme, hogy tanítója legyen, ekkor választhat tanítóvá, válik Ő is, vagy csak azt teszi, amit eredetileg tervezett amiért jött, a játékot a semmit vagy bármit amihez kedve szottyan. hizzzzzzzzzzzz
Ha ők (Guatama és Bodhidarma) nem is állítottak olyat, attól még más sem állíthat?
Ami a múltban volt, az szentség és megváltoztathatatlan???
Ki állítja fel szabályként, hogy mennyi idő kell, különben nem világosodsz meg???
Ki mondja, hogy hónapok alatt megvilágosodni lehetetlen??????
Ki mondta, hogy a mestert nem lehet kritizálni, és ő nem tévedhet???
Miért ne ismerhetné be, ha téved????
Ha valaki számonkér valamit a mesteren, azt miért tartaná hülyének, irigynek...stb??
Honnan veszed, hogy rosszindulatúnak tartják, ha kritizálsz?
Miért hiszed, hogy Hizlaldának győzködnie kell téged vagy mást? ?
Miért lenne neki erre szüksége??
Miből gondolod, hogy aki elmegy Hizlaldához, az csalódni fog???....stb.
Tele vagy (te is) hitekkel. (Itt most főleg azokat a hiteidet mutatod, hogy milyen a megvilágosodás, milyen a mester.) Pontosan ez az, amiről Hizlalda beszél.
A továbbiakban nem kívánok a hiteid ellen harcolni, azt old meg Te. Azt illetően pedig, hogy mit gondolsz Hizlaldáról, az is a te dolgod. Én így látom és kész. Elmondtam. Semmilyen vitába nem kívánok menni. Minek?? Mindenki azt gondol, amit akar. Üdvözletem.
Csekély ismereteim szerint a tudattalan, vagy tudatalatti olyan tartomány, ahol a különféle emlékek, ösztönök, mozgatóerők lakoznak. A buddha-tudat viszont eredendően tiszta és szennyezetlen. Igaz, hogy a tárház-tudatot mondják azonosnak is a buddha-tudattal, de csak abban az esetben, ha a tárház-tudat megtisztult a késztetésektől és befolyásoktól.
Semmit sem tudsz rólam. Látod, te is jobb híján engem támadsz. Olyan dolgokra nem írsz, ami esetleg fájdalmasan érintené a tanfolyamot és az arra épített reményeidet.
Persze Balance, tudom, ha meg Jézus születne le, minden bizonnyal megfeszítenénk, csak egyedül te ismernéd fel őket. Guatama, sem Bodhidarma soha nem állított olyat, hogy hónapok alatt megvilágosodnak nála. Sőt, ezzel kapcdsolatban egyáltalán nem állított semmit. De a mestert nem lehet kritizálni, hiszen ő egy buddha! Ez látod a vakság, nem az, amit ti vágtok a fejemhez. Itt látszik az ego, amit annyira megszüntetni kíván: nem tudja beismerni a tévedését, hanem ellentámadásba megy át, hiszen a mester nem tévedhet. Ha pedig valaki számonkér valamit, akkor az a hülye, aki nem lát, aki irigy, aki feszült.. Nem gúnyolódni kéne, hanem saját házad táján is tisztán látni, nem csak kifelé.
A sok kacagás és bruhaha mellett néha el lehet gondolkozni azon, hogy nem biztos, hogy mindenki rosszindulatból kritizál, és ahol a legnagyobb ellenállást érezzük, ott ne a tükröt rugdossuk. De akinek nem elég még a csalódás, ha ez kell a tényleges felébredéshez, akkor senki sem tudja lebeszélni.
Csak ennyit kéne tenni:
a) rosszul fogalmaztam, hónapok alatt ez lehetetlen, hiszen nincs még olyan ember a tanfolyamon, aki valóban megvilágosodott volna és megszabadult, úgy, mint Buddha
b) van pár ember, aki elérte a tudatosságot, megszabadult, itt és ekkor elérhetőek, akit érdekel, találkozhat vele ha ő is beleegyezik...
De nem, erre a mester képtelen, csak bruhaha, meg totomoto, ha kényelmetlen kérdést kap.
Ahogy végigolvastam, a hizlalda trip topik önmagáért beszél! Az más kérdés, hogy te és mások nem látjátok ezt át. Különösképpen nem is érdekel, hogy így van. Azért viccesen megjegyzem, ha Gautáma újra leszületne, és itt fórumozna veletek, fogadni mernék rá, hogy minden erőtökkel támadnátok, hazugnak és álgurunak kikiáltva őt. Csak kacagni tudok ezen. :)
Sablonválasz, próbálkozz újra. Te különben is elfogult vagy, mert odajársz és még reménykedsz.
A hazugság kizárt... de könnyen dobálózól a szavakkal, tehát ezek szerint te ismersz megvilágosodott embert a hizlalda tanfolyamról? Oszd meg velünk akkor, ha nem szégyen!
Nem kell védeni a mestert, ha akarja megvédi magát. Nincs rosszabb látvány, amikor a "tanítványok" versenyt védik a mesterüket.
Figyelj, döntsd el, hogy aki azt állítja, hogy hónapok alatt megvilágosodnak nála emberek (szemben szerencsétlen hülye 30 évig meditálókkal), majd egyetlen ilyen embert sem tud mondani, az buddha vagy csak hazudik!
Általában nem szoktam beleszólni a fórumba, csak olvasgatlak titeket, éspedig nagy örömmel. Nem szeretném, ha elmenne innen Hizlalda. Szerencsére ezt nem ti fogjátok eldönteni. Nem értem, miért zavar ennyire titeket? Ha csak az nem, hogy ő egy most élő buddha. A legjobb helyen van a buddhista fórumon!:)
Kitalálod, hogy habzó szájúak vesznek körül, és ezzel el van intézve a dolog.
"akinek meg habzik a szája hogy a gonosz tudatlan guru meg hogy kárt csinál stb ..hát ISTENEM...annál érdekesebb a játék legalább van akadály amit le kell gyözni .ennek is kell lenni nem érne e nélkül ez a forum semmit "
ahogy vetsz, úgy aratsz...
Tehát megismétlem a kérdésemet: hányan világosodtak meg a tanfolyamodon az ígért hónapok alatt és még hány embernek adod be ezt a szöveget?
hizi postaládája: Szia hizi! "de ha tudatában vagy annak hogy játszol akkor egyszerre bent is kint is, ez a lényeg."
Ezt már sokszor éreztem: elhinni azt hogy ez CSAK egy játék, és valójában bármelyik részét tudnám kontrolálni. Ez egy nagyon derüs érzést ad, így poén és könnyü; az élet. De bejön valami, hogy: csak akkor érdekes a játék, ha kell nehézség, így tudatlanul beleteremtem az akadályokat. Kb. olyasmi, mint egy autóversenyznek ellenfelek nélkül, egyenes, biztonságos pályán, túlméretezett autóval, stb. kellene teljesítenie. Ez nem lenne érdekes, izgalmas a közönség számára, de még a versenyzönek sem. Néha már le tudok szakadni ettöl az identitásról, az álltal hogy megfigyelem. Nagyon határozott, kemény, magas szándék és tónus. Még nem sikerült leszednem. Hülyén hangozhat (de hát az öszinteség tárja fel az esetet :) néha vitába szállok vele, szeretnék néha egy könnyedebb életet, túl bonyolított történések nélkül. Lehet hogy csak egy napig.Bocs ha hosszúnak sikeredett, Imre VÁLASZ: Szia IMRE! """De bejön valami, hogy: csak akkor érdekes a játék, ha kell nehézség, így tudatlanul beleteremtem az akadályokat.""""""
Na látod te teremted az akadályt a gondolatoddal a hiteddel, de minek? értelmetlen.....vagyis a láthatatlan hitek iskolapéldája.....takaritsad le....akadályt neked nem kell teremteni az a többiek dolga.!!!!...hahaha lásd. forumon az észlények .bruhaha . Érted ezt te.......csak igy tovább....a végén minden kitisztul..... ..üdv hizzzzzzz
Commentár: aki érti mi folyik itt annak GRATULÁLOK .akinek meg habzik a szája hogy a gonosz tudatlan guru meg hogy kárt csinál stb ..hát ISTENEM...annál érdekesebb a játék legalább van akadály amit le kell gyözni .ennek is kell lenni nem érne e nélkül ez a forum semmit A felébredésnek is csak ugy van értelme ha elötte zombit játszunk ....
a hizi forumrol. Szia hizi! Hogy, s'mint vagy? Tartassz mostanában is tanfolyamot? Látszólag nálunk változatlan a helyzet, ami a materiális formát illeti. Amit inkább megfigyelek, feladatok jönnek szellemi téren hozva változást. Néha szoktam olvasgatni az írásaidat, most pl. ezt vettem elő ami a lényegröl szól;
"az ÉN utolsó falai az ezzel kapcsolatos hiteid és miután ezek az oly szép hitek adják azt a rejtett formát melyel határokat vonsz magad köré vagyis formát adsz magadnak ezekkel azonosulsz, és ezért ezektöl a legnehezebb megszabadulni."
Mint mindenkinél, nálam is azok a legföbb akadályok, amikkel lehet befolyásolni, olyan dolgok, amiket céljaimnak tekintek, szeretek. Másik oldalról ezek fontosak az ÉLET nevü; játékhoz, ez tart benne.
Célravezető ezeket is eltörölve, kilépve, ext.-ben, függetlenül játszani, hogy ne tudjon semmi befolyásolni?
Remélem nem zavartalak kérdéseimmel, Üvözlettel: Imre
válasz: A LEGJOBB KITÖRÖLNI (a tanfolyam technikájával) mert AMIT SZERETSZ BÁRMIKOR UJRATEREMTHETED... IGY VAGY A LEGTUDATOSABB...ÉS EZ egyenlő KONTROL egyenlő TUDATOSSÁG egyenlő DÖNTÉSI SZABADSÁG... de másképen is fogalmazhatok: Az egyáltalán nem baj ha azonosulsz bármilyen ideával...csak az a baj ha nem vagy tudatában....(hogy ez csak azonosulás és ezt a cél érdekében teszed...)vagyis egyszerre kell az alanynak és az állitmánynak lenni...ha kilépsz már nem tudod befolyásolni a játékot de ha tudatában vagy annak hogy játszol akkor egyszerre bent is kint is ez a lényeg, csak megjegyzem a ZEN lényege is ez... üdv hizi.
egy ismert természetgyógyászunk véleménye szerint...
TÖBBEKNEK! Évtizedes szakmai kapcsolat fûz Dr. S fõorvos Úrhoz, aki az L-kórház vallás patológiai osztályát vezette. A mindenféle hétvégi megvilágosodó, spirituális, harmadik szem nyitogató és egyéb felelõtlen kurzusok eredményeképpen, a magukat " Mesternek " kikiáltók után- tömegesen telnek meg az osztályok meghibbant, tudathasadt páciensekkel, akik életük végéig odaát maradnak. A " Mester"-pedig röhög a markában, mondván, ugy hirdette meg a kurzust, hogy önkéntes és a gyönge idegrendszerüek ne jöjjenek- Szóval ÉSZNÉL MARADNI !!! A hétvégi eszemet kurzusok helyett tessék minden reggel-este összetenni a kezünket és a Teremtõvel beszélgetni- ennél nagyobb spirituálisabb élmény nincs- és ebbe még senki sem hibbant bele- Mások az igazi yogi mesterek vezette elcsöndesedések, Õk tudják, hogy minek hol a határa. Szóval itt is lépésrõl lépésre-nem rögtön fejest ugrani az örvénylõ mély vízbe- elébb csak a parton sétálni, s csak lassan be merészkedni- viharban, örvényben már csak igen kevesen vannak a mélyben-!!! Szeretettel X.Y (név a postafiókban, ami Füvi tud, ugyebár :) )
félreértések elkerülése véget a hizi forumrol: hizi levelesládájából. "Hát ez most nem megy. Mostanában ilyen sz@r még sosem volt. Teljes negativitás. Kínlódok itt valami iszonyatosan mély fájdalomban vergődve. Volt egy pillanatnyi megkönnyebbülés, amikor azt hittem vége, totál csend lett kívül-belül, de csak egyetlen pillanatig tartott, aztán folytatódott újra."
Jutka.....ha ez olyan egyszerű lenne, akkor már régen mindenki szabad lenne.... Sajnos iszonyatosan nehéz a fájdalomtestel téged összekötő ELME ráncbaszedése mivel Az elme karmikus tudatosság alatt meghúzódó megbújó szokásokat, valamint a múltban megtörtént körülményekből létrehozott hiteket követ és ez nálad, önműködő érzetekben nyilvánul, meg mint egy tudatlan program. Most nekiálltál és felkeverted az iszapot szembenéztél a benned lévő pokollal ami elől az átlag ember egész nap menekül mindenféle pótszert kitalálva gondolván megússza...ezeket a pótszereket nem sorolom fel mert mind tudjátok mik azok...a vicc a múltkori már felsorolta..a poklos ahol a péntek a melegek napja...stb.....itt a tanfolyamon is kb 10 emberböl 1 visszafordul amikor a kezdeti sikerek után a másik oldal a démonok világa megmutatja magát...túl nagy a nyomás az illető nem bírja ki és meghátrál. Hát ez van szembe kell nézni vele. Ha ez megnyugtat sajna mindenkinél, ugyanez történik kivétel nélkül, a poklok után majd megint átfordulsz, jön a mennyország majd megint a pokol de a kilengések egyre kisebbek végül az életed renbejön....a megvilágosodott állapotért vannak, akik 30 évig a falnak fordulva elmélkednek, itt ezt eléred néhány hónap alatt...de addig is itt vagyunk és segítünk.... ölel hizzzzzzzzzzzzzzzzzz
(1) "Nagyon megpszichologizálod ezt a Zent.:) És ez bizony félrevezet. A "tudattalan" fogalmát érdemesebb kihagyni. Akkor már nézz utána a tárház-tudatnak (ālayavijñāna / 阿梨耶識 ālíyéshì / ariyashiki), az inkább ide illik. Persze csak akkor, ha megmaradnál az eddigiekhez hasonló megközelítésnél."
Ezzel azt akarod mondani, hogy menjek vissza a Lankávatára Szútrához? Ez lenne ugye a mahajána pszichológia és ismeretelmélet kulcsa Szerinted? Szereintem ez lehetett és volt.
De hát nekem túl "ősi" az első kínai fordítás is Kr. u. 443-tól ismert ráadásul a későbbi változatai a kinai forditásoknak, mondjuk a Wei Kr.U. 513-ban készült, de már legalább kettő a 8. és a 9. fejezet tekintetében kiegészített. 70 év különbség már ilyen jelentős kiegészítést követelt volna? Vagy - ha igen - mennyit követel közel 1500 év?
Igazából persze maga a szútra szankszrit nyelven született, de ki a fene tudja, hogy mikor?
Nem szabadna lenni - bizonyos dolgokban - "modernebbeknek" lennünk? Meg viszont...már akkor is pszichológizáltak. Ha mondjuk Suzuki után meg Jung Papa után megyek....tulajdonképpen csak újabb kiegészítéseket csinálok, illetve a fogalmi keret és tartalom vonatkozásában tipegek-topogok, de persze a "csapatszellem a régi".
Vagyis nem pszichológizálom el jobban a zent, mint amennyire a mahajánát is pszichológizálták és nem vagyok meggyőzödve arról, hogy Jungnál jobban tudnák sokak, hogy mi a "moderkori" megfelelő fordítása az akkori szavaknak. Jung szerintem fogalmilag jobban feltudta talán a tartalmat fogni. Persze semmire nem teszem le az esküt.
A tudat értelmezése kapcsán nincs bajság közöttünk. Én csak azt mondom, hogy a meditáció/aktív immagináció segítségével ell kezelni, hogy Buddha-tudattá legyen. A tudattartalom lecserélése ennek az eszköze....azzal remélem egyetértessz, hogy az arra vonatkozó és eredményes technikát egy twrapeuta csak tudja....:)
A hétköznapi ember tudatának tartalma meg nyilvánvalóan más mint a "Buddha-tudat" és csak ez utóbbira vonatkoztatható az "üres" kifejezés. A "nincs-tudat" jogos, de nem lehet tartalomnélkül való....mert akkor gumiszoba lenne a Nirvána.
A'propos az "Öld meg magadban Budhát" kijelentés, csak egy laikusnak tünhet szentségtörésnek...ebben igazad van.
"...ahol a Tantest (Dharmakāya / 法身 fáshēn / hosshin) a tudat végső olyansága és nem-ragaszkodó természete, a Jutalomtest (Sambhogakāya / 報身 bàoshēn / houshin) a tudat eredendő szabadsága mert mindenre nyitott akadályok nélkül és a Megjelenőtest (Nirmāṇakāya / 應身 yìngshēn / oujin) a tudat válaszoló képessége és irányultsága."
Ez mind a kettőnk számára világos és igaz. Még értjük is. Azonban a mai embernek mai szavakkal is nehéz megérteni. Különösen az Európai embernek, akinek a zen maga a Hádész.
Ma otthon maradt...ezerrel olvas. Azt mondja még kérdezni sem tud/mer. Holnap itt lesz nálam és jelentkezik.
Budha szerint csak ez a két lehetőség van. Akkor sz*r van a palacsintámban. Szóval mágikus, vagy bölcs? Ez nagyon leegyszerűsíti a dolgokat csupán némi önkritika szükségeltetik.
Nén sem tudom, hogy mit írjak, mert szerintem meg minden mindennel összefügg. Az egyén a minden, a minden az egyén hatásainak van kitéve. Ez korrekt dinamika. Hallottad már? "Ha Kanadában megrezegteti a szárnyait egy pillangó, Kinában megzendülnek a harangok."
Mitől lenne "csupán" sík bármilyen birodalom? Pszichológus Buddha? Jobb mintha politikus lett volna. Akkor eljött Astus "messiása" Maítreja(jól írom?), még pedig Jung Papa képében.
(Ez az Astus három nyelven is le tudja jól írni az eljövendő Budha nevét....hát szégyellem magam)
Még valami: meditáció = aktív immagináció....van ilyen.
Most meg olvastam Astus nekem is ultimátumot adott, hogy döntsem már el melyik úton járok tovább? Van ötleted, melyiken üdvösebb?
A röpködő buddhákat, bódhiszatvákat meg az izé virágokban ülőket én sem kedvelem. Lotus.
Amida
ps.: Astussal folyékonyan elbeszélünk egymás mellett, Te meg vagy cinikus vagyol, vagy pontlövő.
Nagyon megpszichologizálod ezt a Zent.:) És ez bizony félrevezet. A "tudattalan" fogalmát érdemesebb kihagyni. Akkor már nézz utána a tárház-tudatnak (ālayavijñāna / 阿梨耶識 ālíyéshì / ariyashiki), az inkább ide illik. Persze csak akkor, ha megmaradnál az eddigiekhez hasonló megközelítésnél.
A tudat (心 xīn/shin) szó használata a Zenben az egészre vonatkozik, nem csak egyik, vagy másik részére. "Ez a tudat a Buddha" (即心是佛 jí xīn shì fó / soku shin ze butsu), ahogy azt Baszo nagymester (馬祖道一 Mǎzǔ Dàoyī / Baso Douichi 707-786) mondta. De ő mondta azt is, hogy "Az nem tudat, az nem Buddha, az nem valami" (不是心不是佛不是物 bùshìxīn bùshìfó bùshìwù / fuzeshin fuzebutsu fuzemotsu). Tehát, az a kijelentés Rinzai mestertől, hogy "Öld meg a Buddhát!" pusztán látszólag erős kijelentés, amúgy viszont semmi új. Annyi, hogy bár a Zen azt mondja, a tudatot fel kell ismerni, ami nem különbözik a buddhák tudatától, azonban ez "nincs tudat" (無心 wúxīn / mushin), vagyis nem ragaszkodás semmihez, a kettősségen, vágyon és ellenszenven való túllépés, éntelenség. Ha ez megvan, felismertük valódi természetünket, onnantól szabad a pálya, ugyan micsoda jelenthetne többé akadályt? De ebből nem az következik, hogy egyáltalán nincsen Buddha. Ez nem egyszerű passzivitás, vagy nemtörődömség, lemondás, hanem tudatosság, figyelem, éberség, tisztán látás és szabad cselekvés. De a Buddha három testével (trikāya / 三身 sānshēn / sanshin) is elmondható, ahol a Tantest (Dharmakāya / 法身 fáshēn / hosshin) a tudat végső olyansága és nem-ragaszkodó természete, a Jutalomtest (Sambhogakāya / 報身 bàoshēn / houshin) a tudat eredendő szabadsága mert mindenre nyitott akadályok nélkül és a Megjelenőtest (Nirmāṇakāya / 應身 yìngshēn / oujin) a tudat válaszoló képessége és irányultsága. Tehát a tudat nem ragad le semminél mint a tükör (a dolgok megjelennek és eltűnnek benne), nyitott mindenre mint a tér (minden akadálytalanul mozoghat benne) és válaszol a lények igényei szerint miként a víz (a tájhoz igazodva folyik szakadatlan, illetve mindenkinek esik).
Ezt a tudatot kell felismerni, megvalósítani, megjeleníteni. Hogy ez most milyen nehéz, hát...
- Nehéz, nehéz, nehéz! Olyan mint megpróbálni tíz mérő szezámmagot szétszórni egy egész fán! - mondta világi Pang. - Könnyű, könnyű, könnyű! Olyan, mint megérinteni a lábadat a földön, mikor kikelsz az ágyból! - mondta a felesége. - Nem könnyű és nem nehéz. A száz fűszál hegyén a Pátriárkák értelme. - mondta a lánya végül.
(A lányod még nem jelentkezett, ú.h. a köszönetet majd, ha lesz miért. :))
Maudgaljána/Moggalána életéről itt (angolul, a théraváda-változatban), őt Sáriputrával/Száriputtával szokták egy párba tenni. M. a mágikus képességeiről volt híres, S. a bölcsességéről. A Buddha szerint ez a két fejlődési irány van, ha az ember meditál 1000rel.
Nem is tudom, mit írjak. Én nem hiszem, hogy ennyi mindennel összefügg, amiket írtam :), de ha Neked így kerek a rendszer, hát legyen!
Igen, ez szerintem is így van, hogy a Buddha inkább pszichológus, mint bármi más :) Meg a 3 sík is belefér a buddhista tanításba is (vágybirodalom, formabir., forma nélkülö b.).
Visszatérés a 2006.07.29 10:34:44 (16890) hesz.-hez.
A második különbségét - lletve elkülönülését - a zennek a hagyományos budhista nézetektől alapvető előfeltételnélkülisége.
Ennek meg van egy nagyon lényeges folyománya. Nevezetesen az, ahogy bánnak, vagy ahogy gondolkodnak Buddha felől. Azért azt kijelenteni - merészelni - hogy "Öld meg magadban Buddhát." ugyi nem semmi? Minden ág, ha úgy tetszik minden filozófiai és vallási meditációs gyakorlattól eltérően még Buddha is el van vetve. Pedig éppen Buddha lehetne minden gyakorlás legerőteljesebb szellemi előfeltétele. Azonban. Ki is Budha? Egy kép. Ezért meg aztán el kell utasítani. (Akárhogyan értelmezzük Kantot: Ő is csak ezt, és ezen az alapon tette meg.)
Miután tehát arra a - helyes - nézetre helyezkedünk, Buddha(vagy Isten) nincs (de fontos talán, hogy nem a Teremtőről írok!) abba az állapotomba kerülök ami éppen VAN. Ami nekem Van, vagyis az én saját tudattalan tartalmam - ami máskor megnemnyilvánuló - ürességem is egyben - mert tudattalan volta miatt ez soha nem tudok letenni.
Amint ennek valami része a tudatba kerül, csak látszat lesz és talán nem-én. Az igazi válasz ezért jön egy látszólagos ürességből, ha tetszik sötétségből a soha megnemnyilvánuló tudattalanból, vagy a tudattalan tartalom legmélyéről - mint valami felragyogó tiszta fény, mint üdvözítő megvilágosodás.
Ezek a dimenziói az létnek, a tudat számára kezelhetetlenek. A tudat teli van kortátokkal, falakkal meg hülyeségekkel. Ez a tudat nagyon egyoldalú, és egészen kis számú elképzelést képes befogadni. Ezért olyan a világ, amilyen. Ha a tudat tartalmai megszaporodnak, először elhomályosul a "látás". Aztán zavartság, dezorientáció és maga a káosz jelenik meg. Ezért a tudat ezen ígénye érdekében
a korlátozás önmaga lesz. Ezt kerüljük el amikor figyelmünket fókuszáljuk, koncentráljuk gyakoralatainkban.
Innentől gondolom világos, hogy VAN-ságunkban mire is kell felkészítenünk a tudatunkat. Tanulással, bölcs beszédek hallgatásával és szent íratok olvasásával.
Létünk során legalább egy, de inkább több döntő pillanatra: amikor is a tudat - egy-egy pillanatra - mégis átfogja egyidejű képét mindannak ami egyáltalán beleférhet. Hát húzzunk bele...:), mert minden korlátai ellenére mégis csak a tudat teremtette világban élünk.....de abban a pillanatában érezné meg önmaga nagyságát, Istennel való azonosságát, akit megteremt erre a pillanatra várva.
Odáig kell hajszolni magunkat, hogy biztosak lehessünk abban....na erre már a fantázia nem képes!
Tudni kell azonban, hogy ez tudattalanunk azon tartalma ami "a küszöb alatt van". De.
Van.
Az összes diszpozició a tudattalanban van, ami valóban VAN....az itt-és-mostban, és bár megismeréséve során elveszti tudattalan jelegét, mégis a tudattalan mérhetetlen(végtelen) tartalma mit sem változik, a tudat meg csak a "morzsákkal" játszadozik.
A megoldása a kérdésnek, azonban ott van a zenben világosan - és azt gondolom egyetlen másik ágban sincs meg ennyire - mert a megoldás a tudat adott tartalmának nem csak "kiűrítése", hanem a tudattalan tartalmak beengedése, és a képsorok áttekintése, rendezése, majd értelmezése.
Ezért a legnehezebb, legveszélyesebb a zen meditáció. Azonban nem lehetetlen. Leírva egyszerű: el kell vonni a tudat energiáit a "tartalmakról".
Bodhidharma, aki a zen megalapítója volt Kínában ezt mondta: "A Buddha egyedülálló tana csak hosszú, kemény gyakorlás után érthető meg, miután az ember elviselte azt, amit a legnehezebb elviselnie, és megtette azt amit a legnehezebb megtennie. A csekély erővel és bölcsességgel megáldott emberek semmit sem érthetnek meg abból. Az ilyen ember minden fáradozásának kudarcot kell vallania"
Én meg azt mondom: ezért soha sehol nem szabadna figyelmen kívül hagyni, hol, mikor, melyik országban, melyik társadalomban mivel találkozott a buddhizmus. Japánban a sintó és a bisudó tette lehetővé a legtökéletesebb buddhizmust. És az biza a sógunátus békéje előtt volt!
namaste
Amida
ps.: hát ez a második felvetésem a zen "másságát" illetően. Mert nem a Tan-ban más....az igaz!
Végre emberi hang a Nagy Tanítók mondókái után. Szerintem több itt a szent szöveg mint amiről egy átlagos Japán tud. Hehehehehehehe....még jó, hogy szorgalmasan fordítassz.
Japán meglehetősen sztoikus - bizonyos értelemben - és akár Seneca leveleit ís említhetném. Azt gondolom jobban értenék, mint mi Európaiak.
"Mindennap, reggel, nyugodt lelkiállapotban gondold azt, hogy halott vagy."
Az egész játszma gyakorlatban, a halálhoz való helyes viszony kialakításán múlik. Ilyen értelemben még Osho, "Halál" c. könyvét is figyelemreméltónak tartom. A cél eléréséhez az kell, hogy "tisztává és egyszerűvé váljunk".
Elég világos üzenet. Ha valaki nem érzelmi, hanem értelmi képességeivel akar "nyarni" az örök vesztes. Aki halálaközeli idejét arra használja tudatát, hogy életét agyalgással igazolja, vagy arra gondol, hogy - "sebajtóbiás" - majd a következő körben....az vesztes és nem jut tovább a célja felé. Az ilyen embert korábbi létideiben sem érintette meg a "megvilágosodás".
A kiürített tudat, azt engedi meg, hogy megéljük és érzelmileg megtapasztaljuk, hogy a halál egy adott folyamat része, vagy állomása - de semmiképpen nem végleges állapot. Alapjában kell érzelmileg elfogadni....hogy olyan , hogy halál - abban az értelemben, hogy a megszünésünk - nincs. Az élet - igaz nem folytonos - azonban örök.
Kvantált - mert mint a zenének, úgy - az életnek a lényegét: értelmét is a szünetek adják meg.
"Azt mondják, hogy az istenek nem szeretik a tisztátalanságot, én mégis fontosnak tartom, hogy egy kis személyes cél miatt minden nap imádkozzam hozzájuk. Régóta istenfélő ember vagyok, és azért imádkozom, hogy szerencsém legyen a csatatéren, ahol vértől áztatva, hullák sorai fölött lépdelve harcolok. Ha ilyenkor az istenek félrenéznek, mert irtóznak tisztátalanságomtól, akkor azt kell elfogadnom, ami jön. Így aztán - mivel elszántam magam erre - meghajolok az istenek előtt, akár tisztátalan vagyok, akár nem."
(Hagakure)
Mert tiszta vízben még a halak sem élnek meg...:)
Amida
ps.: azon azonban el lehet gondolkodni, hogy az élet hány területe lett "csatatér"?
Mikor a tudat olyan, a körülmény is olyan; Nincs sem valós, sem valótlan.
Nem törődve létezéssel, És kötetlenül nemléthez: Se szent, se bölcs nem vagy, csak Egy köznapi ember, ki elrendezte ügyeit.
Könnyű, oly könnyű! Igazi bölcsesség ez az öt halmaz. A világ tíz iránya ugyanaz az Egy Jármű. Alaktalan Tantest hogy is lehetne kettő! Ha eldobod a vágyakat, hogy belépj a Bódhiba, Hol lesz bármilyen buddha-föld is?
Hogy életed megőrzid, el kell pusztítanod; Teljesen elpusztítva könnyedségben élsz. Mikor eléred ennek legbelső jelentését, A vas csónak úszik a vízen.
(világi Pang verse - Ruth Fuller Sasaki, Yoshitaka Iriya és Dana R. Fraser fordításából készítette Hadházi Zsolt)
Legkorábbi tanítások egyike, ami fontos a Tiszta Föld iskolához, hogy nem csak egyetlen Buddha létezett. Ezt a felsorolást a buddhizmus minden irányzata elfogadja.
Az eljövendő buddha (jelenleg bódhiszattva), aki a Tusita mennyben tartózkodik
8. Mettéjja / Maitréja / Miroku
A Nagyobbik Tiszta Föld szútrában Sákjamuni Buddha elmondja Ánandának, hogy Dharmakára bódhiszattva tíz világkorszakkal (kalpa) ezelőtt vált buddháva, s azóta tartózkodik egy nyugati buddha-földön, aminek a neve Béke és Boldogság Földje. Ezt a Tiszta Földet negyvennyolc fogadalommal, amit még bódhiszattvaként fogadott meg Lókésvararádzsa buddha előtt, és öt világkorszakon keresztül való érdemgyűjtéssel (a hat páramitá gyakorlásával) valósította meg.
A következő lényegi kérdés az, hogy micsoda egy buddha-föld. Egy olyan terület, ami valamely buddha, vagy épp bódhiszattva jelenléte, illetve gyakorlása által megtisztult a szennyeződésektől. Ez jelent egyrészt valamely konkrét területet, másrészt pedig tudatot. De végső soron minden csupán tudat.
"a buddhák buddhaföldjének erényeinek ragyogását saját tisztaságuk szintje szerint látják." (Vimalakírti szútra)
Másrészt pedig, a buddha-földek természete szintúgy üresség.
"Mert amikor "számos Buddha Földről, bizony, számos Buddha Földről" esett szó, ó, Szubhúti, akkor ezekről a Tathágata mint nem-Buddha Földekről beszélt. Ezért nevezzük ezeket Buddha Földeknek." (Gyémánt szútra)
Emellett pedig a buddha-földek száma végtelen is.
"A három idő és a tíz irány buddha-földjeinek minden egyes finom porszemében, a Dharma Birodalmon és az egyetemes ürességen keresztül, oly sok hatalmas és nagy buddha-föld van, mint ahány finom porszem megszámlálhatatlan buddha-földön." (Virágfüzér szútra)
Amita Buddha Tiszta Földje kitüntetett szerepet kap, mert sokkal könnyebb elérni, mint bármelyik másikat.
"Általában, hogy belépjünk egy buddha-birodalomba, még a legfinomabb homályt is el kell tüntetnünk, nagyon tiszta szamaját (fogadalom) megtartanunk, s elérnünk az első bódhiszattva szintet. Tehát a köznapi lényeknek nagyon nehéz belépniük egy buddha-birodalomba. Azonban, Amitábha erős kívánság-imái következtében bárki, aki őszinte kívánság-imát végzünk, hogy a Dévacsen-re (Tiszta Föld) kerüljünk, ott születhetünk meg, még akkor is, ha nem tisztultunk meg káros karmánktól és nem szabadultunk meg a zavaró érzelmektől." (Ven. Tulku Tenga: Bevezető az Amitábha szádhanába)
Így ágyazódik bele a Tiszta Föld iskola tanítása az általános Mahájána tételei közé. Nem idegen hatásra épült, hanem egyedül a Buddha szavaira alapozódik. Ha valami kimaradt, szólj.
Sziasztok!
Van, mikor reggelente felébredek, körülnézek, még semmi nincs a fejemben, csak egy kérdés meg nem fogalmazva: Mi ez? Ki látja ezeket? Ajándék ez, vagy csak véletlen? Mi az, ami mindezt látja?
Aztán felöltözök. Veletek is sokszor vagy ilyen?
'amig valamit még találsz, az nem a buddha-tudat. Ahogyan Vu-cu Fa-jen mondta: "A zenben két hibát lehet elkövetni. Az első, nem észrevenni a bikát, miközben rajta ülünk; a második, nem leszállni időben a bikáról."
Astus Kedves!
Amikor arrol próbáltam irni, hogy a bika is én vagyok az idôtlen tudattal... nos azóta is azon gondolkodom, találtam e valamit...
.... azon tul, hogy az elfogadásban találni, akarni sem akarok... :-)
Hidd el nagyon örülök annak, hogy válaszolsz. Több oka is van.
Egyrész mert nagyon nemes gesztus Tőled, hogy segítessz a lányomnak.
Másrészt olyan dolgokat gondolsz amikről én már jó ideje írogatok....lehet rosszúl értelmezem...de a te szavaidból is az jön ki, hogy amelyik Tanban van ezoterikus vonulat, amelyik ben van szó Szellemről azok a Tanok valahol a legrégebbi dőkben - szvsz - az emberiség valláában/vallásaiban azonosak és egylényegűek.
Nekem az a mániám, hogy azt merészelem gondolni, hogy valaha minden Egyetemes volt. Teljesen lényegtelen, hogy abban az időben nem volt on-line.
Számomra erre az egyik legméllyebb tartalmú bizonyíték akkor áll elő, amikor az indiai és a maya civilizációt összevetem.
Ők aztán igazándiból nem használtak A-300-as jumbókat....és mégis.
Ezen a szálon továbbgondolkodva, meg odalyukadok ki, hogy ez azért van mert az emberi szpiché minden tekintetben Egyetemes. Végig járta a maga evolúcióját, mint a kialakult fajok - mint biológia lények - valamennyie.(persze nem úgy, hogy egy őstől lettek)
Mig vélemyényem szerint a pszichének egyetlen és közös előképe volt.
Azt gondolom ráadásul, hogy természetesen úgyan úgy anti-matéria, mint mondjuk a gondolat. Ezenkívül van egy különös tulajdonsága: időtlen emlékezete, és keletkezése. Ez pedig az pszéchében örzött legméllyebb tudattalan tartalom: a Selbst. Isten., akit a Teremtő "kedvence" a teremtmény ember hordoz csak magában, és aki maga teremtette az Istent.
Itt - ebben az elgondolásban - megint csak összeér a kör két vége. Amiben - és erre utal a zen, mi vagyunk a pont. Vagyis az időtlen, kiterjedés nélküli itt-és-most. Amit pedig körül ír a kör(gömb) nem más mint magunk teremtette világunk. Mivel pedig a tudat képezi le - és a tudat nem teremt semmit - ez a világ valóban látszat, vagy egy álom.
Azt mondod a Japán "dolgokat" nem ismered, és mégis azt érzem, hogy érted. Vannak emberek, akiknek valamiéert nem kell tantéleket tanulni - mert valami adományként megkapják.
Én nem gondolom, hogy ezek kiválasztottak, hanem azt gondolom, hogy helyes úton jártak több létidőkben, mint az emberiség nagyobbik fele.
Vitathatatlan számomra, hogy a Nagyfülü Kontyos sokat tudott ezekről a dolgokról. Mondjam, hogy nagy pszichológus volt?
Nem hiszem, hogy sok újat tudnik Neked mondani de két pszicológiai ábrázolást ismerek ami ezeket jól "láttatja".
Az egyik a Jungi lélektan és psziché ábrázolása, a másik pedig a kabbalah útmutató térképe.
Ez nekem nagyon gömbölű.....:)
Azok a vallások, melyek az utóbbi két évezredben jöttek létre, már nagyon távol állnak ettől Mert távol állnak Hermesz Trizmegisztosztól----viszont nagyon közel a pénzhez, társadalmi és politikai érdekekhez/jelenségekhez.
Van egy Heinrich Zimmer nevű úr aki könyvet írt a művészi formáról és a jógáról( az eredeti címe: Kunstform und Yoga im indischen Kultbild)
Arról szól, hogy az indiai hieratikus építészet és a jóga között milyen mély összefüggés áll fönn.
Mondjuk Borobudurban. De a barhuti és és száncsi sztupák - a budhizmus vonatkozásában - ugyan ezt a benyomást keltik...és én azt érzem nem a bennük elhelyezett budhista relikviák miatt.
Csak rájuk kell nézni, mint építményekre. Ezért aztán a lélek sem tünik számomra elvethetőnek. Ahogy ezek az épületek sugallják, biza három síkon élünk. Ezért aztán nincs is halál.
Ezért hiszem...mikor pprogit is olvasom....mintha úgyan onnan jöttünk volna.
Egy kérdés. ez a legenda amit idéztem a magam módján és ami Vaidehi királynő kapcsán lett lejegyezve(?), hogy valami nagyon fontos kapocs. Szerepel Budha és Ánanda társaságában egy harmadik: Maudgaljána vagy Maudgáljaljánaja....nem tudom, hogy kell írni...nem is találom sehol? Te mit tudsz Róla?
Az egész Mahájána ügy, ezért először azzal lenne érdemes tisztába kerülni. A kereszténységet ne keverd bele, semmi, abszolút semmi köze hozzá.
A Tiszta Föld iskola követői számára is világos, hogy sok más buddha létezik, csupán Amita Buddha földjére könnyebb a bejutás, s kedvezőbbek a feltételek ehhez a speciális fogadalmai miatt.
Valószínűtlen, hogy ie. 5. századból lenne a Meditációs szútra, évszázadokkal későbbi keletkezésű. Amúgy pedig a legnépszerűbb az Amitábha, vagy Kisebbik Tiszta Föld szútra, ez is a legrövidebb mind közül. A vizualizációkat kevesen használják amúgy is.
Ha valami kapcsolatot akarsz a théravádin tanokkal, nézd meg még egyszer a már beidézett írásomat a Tiszta Földről. Amúgy pedig olvass utána általánosan a buddha-földeknek.
Ánanda elég "fix tartozéka" volt a Buddhának, akár a régi szövegeket nézed, akár az újabbakat. És ráaadásul rokony is, a Nagyfülű unokatesója.
Én a Japán dolgokat egyáltalán nem ismerem. Viszont amit arról kérdezel, hogy mi van a szamádhin/elmélyedésen/Óperenciás Tengeren :) túl, az már megjelenik a régebbi szövegekben is. Egyszerűen bizonyos meditációs állapotok megfelelnek bizonyos félisteni, majd isteni birodalmaknak, ahol a "lakók" olyan kifejezésekkel vannak leírva, hogy "mérsékelten sugárzók", "közepes fénnyel ragyogók" meg "végtelenül ragyogók" meg hasonlók. Ami abból jön, hogy itt (és ekkor!) az illetőben nincsenek jelen a szenvek (klésa) vagy indulatok (ászava), tehát nem érinti a létforgatag sok hercehurcája. (Viszont amikor nem meditál, akkor még visszazuhanhat belé. És ez semmit nem von le hősünk érdemeiből. :)) És igen, igen, a buddhizmus üdvtan, azaz szoteriológia, a megváltás útja, de ez már a 4 Nemes Igazságban is benne van. A Buddha az ehhez vezető út megmutatását ígéri, se többet, se kevesebbet.
Mondom, nem ismerem én ezt a Japán buddhizmust, de én is azt érzem, hogy valami összeér, ha a théravádát + a zent nézed. A sallangoktól való mentességben, a gondolkodás szabadságában, a derűs egyszerűségben...
Én már kértelek, hogy ahol lehet írjál dátumot, mert megkönnyítené számomra a tájékozódást. Szóval Te Budha kora felől nézed a dolgokat és a történelmi időben előre haladva írsz.
Az egész amidizmust azonban nem lehet ílyen módon "helyesen" megközelíteni.
Mondjuk vegyünk egy konkrét dátumot. Kr.u. 424. Ebből az időből egy értekezést, melynek címe: Amitájurdhjána-szútra.
"Értekezés az az Amitábha meditációról" ami ugyi már a teisztikus budhizmus körébe tartozik - és ez az ami nagyon népszerű Japánban - és amelről az is elmondható, hogy az Ősbudha tanítására épül, akit már Adibuddha vagy Mahábudha néven emlegetnek ezekben az időkben, azonban ebből keletkeztetett az öt Dhjáni Buddha(meditációs budha) valamint az öt Dhjáni Bodhiszattva(meditációs bódhiszatva) akik közül csak egy Amitábha a "mérhetetlen fény lenyugvó napjának Budhája"., aki az "üdv országának", Szukhávatinak az uralkodója. Ő is a lelenlegi világkorszak tanítója, mint maga a történeti Budha. De az Ő személyéhez már hozzátartozik egyfajta eucharisztia ünnep, amelyben szerepel megszentelt kenyér. Ha ábrázolásait nézzük kezében gyakran ott van a halhatatlanság-eledel(kenyér) és szent víz edénye.
Emlékszel még arra, mikor elmeséltem Neked, hogyan és kitől kaptam az Amida nevet? Na ugye üzenetértéke volt, és sokkal okosabb volt a Mester mintsem gonndolnánk. Számodra nyilván világos összefüggésekről írok, de néhányaknak részletesebben kifejteném:
Visszalépve a meditációhoz - ami megengedhetően jóga - és indiai hagyatékként lett a budhizmus elfogadott eleme. Ez a szó szankszrit nyelven "klesáknak" nevezett belső ösztönző erők megfegyelmezésésére, ha tetszik "igába fogására" való. Ezek jószerivel azok az erők melyek az embert a világhoz kötik.
És, már (Szent) Ágoston is tudott ezekről "valamit" a kevélység és a kivánság szavak fogalomkörével kapcsolatban. A pszichés jóga gyakorlatok száma mellet elenyésző más irányzatok is vannak, ilyen a "hatha-jóga". Valami torna....:)
A fenti szútra azonban a jóga pszichés műveleteibe vezet. Eredetíleg kínai nyalven írt budhista szöveg amit szankszrítből fordítottak(nem mai keletkezésű szövegről van szó), csak bizonyos történelmi eseményekkel összefügg.
Na most jöhetne amire putti is célozgat mert megjelenik a színen Ánanda, oszt még egy tanítvány meeg - a nyomaték kedvéért - maga Budha is, hogy megmutassanak
10 másik világot - melyekben újjá lehet születni, és ez választás kérdése. A lényeg valahogyan felfedeződik a 11 világ.(dimenzió)
Budha itt a legenda szerint vagy korábban valóságosan is(???) a következő tanítást mondja:
"Neked és az összes többi lénynek, akiknek ugyan ez a szándéka, egyetlen célotokká kell tennetek, hogy öszpontosított gondolattal létrehozzátok a nyugati birodalom észlelését....."
Ez ugye feltételez valami "visszahúzódást önmagunkba" ez még megfelel a szamádhinak és ezzel semmi baj, mert a Nemes Nyolcrétű Ösvény 8. tagja. De.
A beszédben ezt követi "a drágaköves fákról" majd a "vízről" folytatott meditáció?....a végcél megnevezése pedig a Legmagasabb Üdvözült Boldogság Világa. Na kedves Astus ez nem - üdvtan?
Loyolai (Szent) Ignácnál van kapocs.
De.
Hol a kapocs a történeti Budha eredeti - szájából elhanzott - tanításaihoz?
Amida ábrázolás más képet ad - ps. jellegzetes szobra....mint a történeti Budháé.
Szóval. Mi is történt ekkor a budhizmuson belűl....kérlek most - kitérőleg erről írjál - ha időd engedi.
Ezeket az idézeteket egy másik topikba már beírtam,látom itt is elkelnek.
"Nyisátok ki a szemeteket,és lássatok.Még itt a Bárkában is, amelyet világító toronynak szántak a botladozó világ számára, akkora a sár, hogy alig lehet mozdulni tőle. Ha a világítótorony ilyen sáros lett, akkor milyen szörnyű lehet azok helyzete, akik kint hánykódnak a tengeren!"
És még egy idézet.
"Hozzatok a végtelen térből és szívetek mélységeiből áldást a világra, mert minden, ami áldás a világnak, az áldás a ti számotokra is."
Ezek az idézetek Mikhail Naimy: Mirdad Könyvéből valók.
...talán jobban ismerem eve120I-t mint gondolnátok. Személyesen soha nem találkoztam Vele, de ismerem.
Astus és putti iránt érzett tiszteletem, ugyan csak megalapozott, alkalom adtán talán nem véletlen, hogy tanácsot vagy konkrét segítséget is csak tőlük kérek és nem hizlaldától/Tőled.
Ez a kisstílű ellenoffenzíva nekem nagyon tetszik, bár nem sok ész, kurázsi és puskapor van benne.
Megalapozott tudás vagy ismeretek pedig a legkevésbé.
Természetesen vannak mások is ezen a fórumon akiket kedvelek....de had legyen ez az én dolgom és az Ő ügyük. Nem szeretném ha miattam Velük is szórakoznátok.....jó lenne a személyeskedést abbahagynotok....amúgy is, de akkor miről írnátok.
Aztán persze vannak a fórumon buták, rosszindulatúak és nevetségesek....úgy mint az életben.
Sajnos itt az önmutogató, mindenáron megszólalni vágyó butaság jobban jelen van.
Nem kellene átírnotok ide, mint ahogy sokan nem írnak a hizlaldában sem....és hagyják, hogy alaposan - saját módszeretekkel - műveljétek magatokat.
A baj tehát az, hogy saját szükülő köreitekben nem tudtok békességben megmaradni.
Sebajtóbiás, többet is kibírt ez a topik....még engem is....:)
Amida
ps.: a butaság ellen két dolog hasznos, vagy a bölcs hallgatás vagy a bot. Sajnálom, hogy nem tudok a hizlaldában válaszolni, de ott olyan sötétség van, hogy még a denevér sem viszi be a hsz.-t, nem. hogy egy békés postagamb.
puti csak azért hogy tiszta legyen, pontosan ahogyan irtam ugy gondoltam. Szelektiven csak nekünk szólsz be, és ez érdekes fel sem tünt neked, az irás a hizlalda forumrol válasz volt AMIDA támadására eve120 ellen, talán ha vennéd a fáradságot rájössz. Amida mindig és mindenhol szadista gyönyörrel nekiugrik mindenkinek különősen a finomabb udvariasabb kezdő irógatoknak a legkisebb hibára lecsap, kéjesen bizonygatja önmaga előtt a teoriákban való jártasságát, ezzel is erősitve amugy sem kicsi egoját. Téged és Astust dicsérgeti gondolván hogy akkor Ő is jó buddhistává válik..... . Amugy ha kedved tartja csak szólj ha valami csipi a szemed de hogy ez is érthető legyen, a beirás provokáció volt, hogy előcsalogassam a meglapuló tudatosság hiányt az ego-töredékeket.... mindig van aki beleakad a sort AMIDA vezeti természetesen, igy legalább neki is van lehetősége késöbb visszaolvasva irásait, szégyenkeznie bár ez az ő esetében teljesen kizárt. totomoto
A "hirtelen" megvilágosodás iskolapéldája a páli kánonban Ánanda, akik az első zsinat előestéjén görcsöl 1000rel, hogy 500 arahat kell a zsinatra, és nélküle ez nincs meg, meg amúgy is elég gáz, hogy ő volt a Magasztos "titkára", aztán még mindig nem hozta össze a tutifrankót. És akkor ül és meditál egész éjjel, de semmi, semmi... aztán lelazul, és lefekszik aludni, mondván, hogy ami nem megy, nem megy. És abban a pillanatban, ahogy a feje leér a párnára, megvilágosodik. (És ezzel a zsinat is meg van mentve.)
Én azt gondolom, hogy a Zen-szövegek nem szoktak arról szólni, hogy az illető, aki mondjuk egy bambuszhoz koccanó kő hangjára megvilágosodik, mi mindent csinált előtte, hogy EGYÁLTALÁN MEGHALLOTTA azt a hangot. De lehet, hogy ez nem is fontos, csak maga az a KÉPESSÉG, hogy valaki ilyesmire is fel tudjon figyelni. Illetve ez lehet, hogy kiterjeszthető abba az irányba, hogy a cél az, hogy valaki MINDENre oda tudjon figyelni.
Merthogy ez akkor lehetséges, ha valakit nem vakítják/süketítik/teszik érzéketlenné a saját érzelmei, gondolatai, prekoncepciói, stb. És ebben a "születésed előtti természeted"-ben szerintem ez van. Mindaz, ami azok nélkül az érzelmek, gondolatok, elvárások, stb. nélkül lennél, amik most befolyásolnak, amik miatt nem "úgy látod a dolgokat, ahogyan azok vannak". A régi buddhizmusban ez utóbbi a felébredettség. És az érzelmekek és gondolatok addig vakítanak/süketítenek, stb. meg, amíg azt gondolod róluk (egy újabb gondolat, ugye), hogy "ez az enyém, ez én vagyok, ez az én én-em". Mert akkor csakis ezen a szűrőn keresztül látod, hallod, tapasztalod a világot. És nem úgy, amilyen valójában.
Ja, igen. Ez fontos különbség. A régi buddhizmusban VAN olyan, hogy "a világ valójában". Tehát itt még nem merül fel, hogy az egész illúzió, kollektív káprázat. :) Csak mi nem látjuk jól. Illetve ki mennyire, annak megfelelően, hogy "a szemét még mennyi por fedi".
Nem tudom, Amida, hogy ez javított vagy rontott-e a helyzeten. :)
Azt gondolom, hogy egy dolog, hogy a Nagyfülű Kontyos kijelöli, hogy mire kell törekedni (annyira, hogy az ember "haja lángban áll"! :)), és egy másik az, amit az ember (jelen esetben Puti) meg bír valósítani.
A "satori" 悟 - wù japán megfelelője, jelentése "felébredni, megérteni", a valóság felfogása. Szinonímája a jué 覺 (kaku/gaku): felébredés, megvilágosodás szónak. S még ide kapcsolódik a pútí 菩提 (bodai) kifejezés, ami a "bódhi" - megvilágosodás kínai átírása. Nyelvileg ezek egyszerű fordítások, kifejezések olyan fogalmakra, amik kezdettől fogva léteznek a buddhizmusban.
A jiànxìng 見性 (kenshou), vagyis a "természet meglátása" már inkább kínai kifejezésnek mondható, speciálisan zen fogalom. A természet (xìng / sou) jelentése buddhista használatban: valaminek a valódi lényege, alapvető tulajdonsága. Ez lehet a Buddha-tudat, az üresség, vagy éppen a "természet nélküliség" (無性 wúxìng / mushou). A kifejezés mögött az a tanítás áll, hogy minden lény eredendően birtokában van a valódi tudatnak, s ezt csupán fel kell ismerni. Innen a Zen hirtelen tanítása, mi szerint felesleges minden más gyakorlás, elég csak rálátni a tudatra.
Pár idézet a Lankávatára szútrából, amit Bódhidharma adott át Huike-nek azzal, hogy ez az ő tanításának pecsétje, vagyis a Zen iskola egyik doktrinális alapja.
"Egyetlen dologban sincs öntermészet, a szavak is távol vannak a valóságtól, de a tudatlan nem érti meg, mi az üresség, igen, az üresség, és bolyong tovább. Egyetlen dologban sincs öntermészet, a szavak is távol vannak a valóságtól, de a tudatlan nem érti meg, mi az üresség, igen, az üresség, és bolyong tovább. Egyetlen dologban sincs öntermészet, az csupán az emberek szava, ami megkülönböztetett, annak nincs valóságtartalma, még a nirvána is olyan, mint az álom, senki se látszik az átmenetben, és senki se tér a nirvánába. A király, vagy a gazdag birtokos, gyerekeinek agyagállatokat ad, hogy azzal játszanak, de később valódiakat juttat nekik, így, én is a dolgok sokféle alakját és képét használom, hogy a fiaimat tanítsam, de a valóság korlátait önmagukban kell realizálniuk." (Lankávatára szútra 2. XXXIV. 145-148. - Migray Emőd fordítása)
"Mahámati így szólt: Magasztos, mondd meg nekem, mi teszi a buddhákat és a magasztosokat olyanokká, amilyenek, azaz, mi a buddhák buddha-természete. A Magasztos így felelt: ha a dolgok és a személyiségek énnélkülisége megértést nyer, ha a kétszeres akadály ismeretét teljesen föladják, ha a kétszeres halál (csjuti) megszűnik, és ha a szenvedélyek készeres csoportja összetörik, az, Mahámati, a buddhák és a megvilágosodottak buddha-természete. Ha ezt a tanítást a srávakák és pratjékabuddhák megtapasztalják, az az ő buddha-természetük." (Lankávatára szútra 3. LIX. - M. E. ford.)
"Erre a magasztos így szólt: Két módja van a srávakák, pratjékabuddhák és a bódhiszattvák által megvalósított jellemzésének. A megvalósítás maga, és az arról szóló tanítás. Nos, Mahámati, a megvalósítás maga, az maga a belső elérés birodalma, a jellemző vonásainak semmi köze a szavakhoz, a megkülönböztetéshez és a betűkhöz, és elvezet a nem-kiáradás birodalmába, az a belső tapasztalat állapota, tökéletesen elkerüli a bölcselkedő tűnődéseket és gonosz tettek véghezvitelét, és így, lerombolva a bölcselkedő tűnődéseket és a gonosz tettek véghezvitelét, szétsugározza az elérés belső fényét. Ez, Mahámati, a megvalósítás jellemzője. Mahámati, mit jelent a vele kapcsolatos tanítás? Az különbözőképpen van az elméleti munka kilenc fajtájában megfogalmazva, távol tartja magát a lét és nemlét, az azság és másság kettős szemléletétől, először az ügyes gondolatokat és alkalmazásokat alkalmazva, arra ösztönöz minden lényt, hogy érzékelje a tanítást, így bárki hajlik rá, irányítást kap. Ez, Mahámati, a tanítás jellemzője. Ezért, Mahámati, te és más bódhiszattva-mahászattvák gyakoroljátok bennet magatok.
Megvalósítás és tanítás, önelérés és tanításból fakadó irányítás - azok, akik ennek a különbözőségére rálátással bírnak, azokat nem vezetik félre a bölcselkedő tekintélyek. A tudatlanok által képzett tárgyakban nincs igazság, ahol a megszabadítás van, ott nincs tárgyi világ. Miért nem azt keresik a töprengők? A szamszkrita világa a születés és halál folyamatosságaként írható le, amelyben kettősség tovább tápláltatik, és ami miatt az igazság elferdülése fölismerhetetlen. Itt az igazság, ami a nirvána, és nincs köze a manaszhoz (értelemhez). A világ a pizángfához, az álomhoz, a látomáshoz hasonló megkülönböztetés tárgyának látszik. Nem létezik vágy, sem harag, sem ostobaság, nincs személyes én, a vágyból fakadnak az álomhoz hasonló szkandhák." (Lankávatára szútra 3. LXIII. 15-19. - M. E. ford.)
"Továbbá, Mahámati, a tudatlanok és az egyszerű gondolkodásúak helytelen értelmükhöz, tévedéseikhez és önmegkülönböztetéseikhez tapadva ugrálnak és táncolnak, képtelenek megérteni az önmegvalósítás igazságát, és a szavakban való kifejezését, ragaszkodnak a külső világhoz, amely nem más, mint a tudatuk, ragaszkodnak azon értekezések tanulmányozásához, amelyek nem tudják az önmegvalósítás igazságát helyesen kifejteni, amely igazságot a négyrészes állítás nem képes megrontani. ... A Magasztos ezt mondta neki: Mahámati, kétfajta tanítás van a múlt, a jelen és a jövő tathágatái, arhatjai és tökéletesen megvilágosodottjai által elért igazságról. Ezek a beszélgetések útján átadott tanítás és az önmegvalósítás megteremtésével elért tanítás. Mit jelent a beszélgetések tanulmányozásával átadott tanítás? Mahámati, ezek különböző anyagok, kánonikus szövegek és az érző lényeknek helyzetük és hajlamuk által meghatározottan elmondott tanításai. Mit jelent az önmegvalósítás igazsága, amely által a jógi elfordulhat a megkülönböztetéstől, ami nem más, mint, tudat maga? Létezik a belső elérésnek egy kiváló szintje, amelyben már nem létezik az azság és másság, a kettő és nemkettő kettősségébe való beleesés, amely túl van a csittán, a manaszon és a manóvidzsnyánán, amelynek semmi köze a logikához, az értelemhez, az elméletekhez és az ábrázoláshoz, amelyet a lét és nemlét kettős szemléletébe beleeső a rossz logikatanárok, bölcselkedők, srávakák és pratjékabuddhák sohasem tapasztaltak meg - én ezt nevezem önmegvalósításnak. Mahámati, ez jellemzi az önmegvalósítás igazságát, és a róla való társalgást, és ez az, amit te és a többi bódhiszattva-mahászattva gyakoroljon. Így mondják:
Az igazsát tanításának két formájával rendelkezem: az önmegvalósítás és az elbeszélés. Én elbeszélek a tudatlanoknak és az önmegvalósítást föltárom a jógiknak." (Lankávatára szútra 3. LXXII. 61. - M. E. ford.)
A Tökéletes Megvilágosodás szútrájából (Yuánjué jīng 圓覺經):
"Az éberség olyan, mint a tér Egyenlő, változatlan. A tíz irány világait átható megvilágosodás Nem más mint a Buddha-út elérése. Az összes káprázat sehol sem szűnik meg És az Út beteljesítését nem érik el. Ez azért van, mert az eredendő természet teljes, tökéletes. Ebben a bódhiszattvák Képesek létrehozni a bódhicsittát A romlott korszak minden érző lénye Ezt gyakorolva elkerüli a hibás nézeteket." (Yuánjué jīng 圓覺經 - Mañjurī bodhisattva)
"Ha ezek a bódhiszattvák És a romlott koszak érző lényei Mindig megfelelően elválnak a káprázattól, Tökéletesen megszabadítják magukat azoktól. Mint a lág ami a fából kél: A fa elemésztődik és a láng újra eltűnik. Ha megvilágosodtál, akkor nincsenek szintjei a gyakorlásnak És olyanok sincsenek, mint ügyes eszközök." (Yuánjué jīng 圓覺經 - Samantabhadra bodhisattva)
Ahhoz, hogy megláthassa valaki saját természetét, ami túl van minden kettősségen, a mesterek segítettek különféle módokon. Ilyen módszer az is, amiket idéztél, mint pl.: "Ne gondolj jóra, vagy rosszra. Ebben a pillanatban micsoda Mjó szerzetes eredeti énje?" (A kaputlan kapu 無門關 23.) Ennek a neve huàtóu 話頭 (watou), szó szernt "a szó feje", arra utalva, hogy azt kell meglátni, ami az előtt van, hogy bármire is gondolnál, illetve a gondolat forrását (magát a gondolatot pedig "a szó farkának" [huàwěi 話尾 (wabi)] nevezik). Ez az egyik legalapvetőbb módszer a Zenben, s a kóanok is általában erről szólnak - vagyis a legtöbbször a tanítvány egy ilyen kérdést tesz fel, a mester pedig rávilágít a hibára - illetve a kóan lényege is egy vató (szó fej), ami a holdra (megvilágosodás, Buddha-tudat) mutató ujjként (ügyes eszköz) működik.
Valójában nincs is más út, más lehetőség, mint a természet meglátása, vagyis a buddhává válás. Akármit is csinál az ember, az még az okság birodalmában van. Ezért a megvilágosodás elérhetetlen, s az arra való törekvés csupán önbecsapás. Ebből azonban nem az következik, hogy a Dharmának semmi értelme ne lenne. Az emberek azért nem képesek felismerni valódi természetüket, mert leköti őket az érzéki tapasztalatok, a gondolatokba merülnek el, értelmeznek és megkülönböztetnek. Ahogy fentebb a Buddha mondta Mahámatinak a tanítás jelentőségéről: "távol tartja magát a lét és nemlét, az azság és másság kettős szemléletétől, először az ügyes gondolatokat és alkalmazásokat alkalmazva, arra ösztönöz minden lényt, hogy érzékelje a tanítást, így bárki hajlik rá, irányítást kap" mert e nélkül képtelenség eljutni a valódi megértésre.
Egy szerzetes megkérdezte Kójó Szeidzsót: - Daicú Csisó buddha tíz világkorszakon át ül meditálva és nem tudta elérni a buddhaságot. Nem vált buddhává. Hogyan lehetett ez? Szeidzsó mondta: - Kérdésed önmagát magyarázza. A szerzetes kérdezte: - Olyan sokáig meditált, miért nem tudta elérni a buddhaságot? Szeidzsó mondta: - Mert nem vált buddhává. (A kaputlan kapu 9.)
Szia! Van a Mauglink a dzsungel közepén. Ő éldegéli magában az életét, eszik, iszik, menekül a vadak elöl, alszik. Szerinted ha találkoznál vele mennyi időbe telne, mire sikerül elmutogatni/lerajzolni neked, milyen egy oroszlán?
Ha Mauglink egy indiai jungel közepén van, akkor feltehetôn sokkal tovább, mint ha egy afrikai szavannán lenne.
puti.... mi pedig téged kérünk meg hogy a nyilt és a burkolt megjegyzéseidet ne csak nekünk intézd a jövőben hanem az AMIDA barátodnak is no meg az összes mostanában kreált gyülőlködő nickjének ha mán ugy érzed hogy itt neked valamilyen birtokviszonyod van a rendreutasitás témában ebben a topikban. a tiszteleted meg teheted a füled mellé ugyanugy ahogy amida a namasztéjét..... totomoto.
"Ugyanígy, szerzetesek, némelyik szerzetes csak addig béketűrő, csak addig marad szelíd, csak addig őrzi nyugalmát, amíg bántó szóval nem illetik. Ám amikor a szerzetest bántó szóval illetik, akkor bizonyítsa be béketűrését, akkor bizonyítsa be szelídségét, akkor bizonyítsa be nyugalmát. Nem azt a szerzetest nevezem szelíd szavúnak, aki csak akkor szelíd szavú, csak akkor szelíd viselkedésű, ha megkapja a szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet, betegség esetén orvosságot. Miért mondom ezt? Mert az ilyen szerzetes nem marad szelíd szavú, nem marad szelíd viselkedésű, ha nem kapja meg a szükséges ruházatot, táplálékot, fekhelyet, betegség esetén orvosságot. Amelyik szerzetes a Tant tiszteli, a Tant becsüli, a Tant követi, és ezért szelíd szavú, ezért szelíd viselkedésű, azt nevezem valóban szelíd szavúnak. Ezért ezt véssétek elmétekbe, szerzetesek: "A Tant tisztelve, a Tant becsülve, a Tant követve leszünk szelíd szavúak, szelíd viselkedésűek." .. Szerzetesek, még hogyha rablók és útonállók kétélű fűrésszel fűrészelnék is le egyik tagotokat a másik után; amelyikőtök ettől haragra gerjedne lelkében, az nem követi az én tanításomat. Még ebben az esetben is ezt kell erősítgetnetek magatokban: "Elménk nem fog helytelen irányba tévedni, egyetlen rossz szót sem fogunk kiejteni, jóindulatúak és együttérzők maradunk, nem táplálunk gyűlöletet szívünkben. Ezt a személyt barátságos érzülettel fogjuk áthatni, s tőle kiindulva az egész világot barátságos érzülettel, végtelen, határtalan, mérhetetlen barátság és szelídség érzületével fogjuk áthatni." Ezt kell erősítgetnetek magatokban, szerzetesek. Ezt a fűrész hasonlatával megvilágított intelmet tartsátok állandóan emlékezetben, szerzetesek. Ismertek-e olyan beszédet, akár finomat, akár durvát, amelyet ne bírnátok elviselni? - Nem ismerünk, urunk. - Akkor tehát, szerzetesek, tartsátok állandóan emlékezetben ezt a fűrész hasonlatával megvilágított intelmet; ez hosszú időre javatokra, üdvötökre fog szolgálni. Így beszélt a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait."
"A tanfolyam néhány emberben megmozgatja a hazugságaikat a gyülőletüket, mely ott lapul, persze ők erről semmit nem tudnak. A tudatosság hiánya igazából erről szól." :)) Akkor azert ugranak egyesek a plafonra töle! :) Különben meg nem kell tanfolyam hozza...! Figyeljetek meg, hogy altalaban akiket illet, azok reagalni szoktak bizonyos irasokra! Eszre se veszi, hogy rola szol a dolog, es nem kellene irnia ra, de nem tudja felre tenni az indulatait, es bizony beleugrik! :) Erre mit mondhatunk, mi?! :) Igen, jo dolog amit irtal: mas dolog az egorol, üressegröl regelni, es mas szembesülni vele, szembesülni a szemelyisegünk kis sunyi dolgaival (indulatok, feszültsegek, irigyseg, stb.) no meg a uj nikkek alatt gyülőlködni.... gondolván hogy igy megbujhat, Egyebkent az ilyenek a karmarol is szoktak irni: arrol meg aztan vegkepp semmi tudasunk nincs, ha minduntalan beleköt a masikba: hiszen a karma lenyege: tetteinkkel, gondolatainkkal irjuk meg (reszben) sajat sorsunkat...! Aki meg tetszeleg, es eröszakoskodik egyszemelyben az folyamatosan gyartja maganak a karmat, hiaba irja minden irasa vegere, hogy "namaste", Köszönjük az ilyen "szeretetböl" ki kerne?! :)
Szeretnék néhány dolgot felvetni Neked...lehet hosszú, lesz(nem tom előr) de itt már alig van szó budhizmusról.
Budha eredeti tanításában - szvsz - szó sincs szatoriról. Sokan kapcsolják össze a szatori elméletét a kóanok paradoxiájával, ami megint csak zen. Neked szokásod azt írni, hogy minden budhista iskola alapja az eredeti zanítása Budhának. Már a fenti kettttőre sem látok Budhánál utalást. Ugyan akkor a zen tanítók véleménye az, hogy az egy természetadta tényező, ami ha válaszol - ami a szatori élményében megnyilvánul, az a természet válasza - nevezetesen amikor a természet reakcióját közvetlenül a tudatba juttatja.
Ezzel kapcsolatban Suzuki azt mondja, hogy:",...a zen-tudatnak addig kel fejlődnie, míg be nem érik. Ha teljesen megérett akkor biztosan áttört a szatori alakjában mely bepilantás a tudattalanba."
Ebben az értelemben a szatori az amit a tanítvány tudattalan természete állít válaszként a tanítónak iletve a kóannak. A kóan teljesen a zen sajátossága.
A zen mesterek szvsz nagyon a "szívükön" viselik a "saját természetbe való bepillantást" az "eredeti embert" vagyis az ember lényének mélyét.
Nézd a zen IV. maximáját: "bepillantás saját természetedbe és a budhaság elérése."
Ezzel azán vastagon összfügg Huj-neng tanítása: "Mutasd meg nekem a Te eredeti orcádat, mielőtt még megszülettél volna."
Van még Japán zen írásos forrás a következőknek is: "Ha Budhát akarod akkor saját természetedbe kéne bepillantanod, mert a természet maga Budha"
Akkor tehát a szatori élény az embernek az "eredeti embert" nyílvánítja ki!
Még egy mondat Huj-nengtől: "Ne törödj a jóval, ne törödj a rosszal, hanem lásd meg azt ami ebben a pillanatban a te eredeti megjelenésed, ami már születésed előtt is a tiéd volt"
Nos elsőre.
Arra kérnélek, hogy az eredeti Budha-tanításban jelölnéd nekem az ezzel összevágó gondolatát?
Most még sem kérdezek többet....de van néhány kérdésem még.
Csak azt szeretném ha kimutatnád, hogy a zen is a Budha tanításain alapul, ebben a kérdésben.
Nemtudás: Másokat, külső tényezőket okolni saját szenvedésünkért. Ugye a társadalomban ezért alakultak ki a törvények, hogy ha valaki lop, öl, vagy mások kárára tesz azt megbüntesse.
Ha valaki nekem rosszat tesz, akkor én is hasonlóképp viszonyulok hozzá, kiváltja a nemtetszésem. Nagyjából ilyesmi lehet a törvény is. Dehát ez a feladata. Buddha tanításai szerint pedig az állatok főként beletartoznak a tudatlanságba, gyilkolják egymást, menekülnek.
Hali! Ööö... nem tudom, mi a nemtudás, :) de úgy gondolom törvények nem 'lettek', hanem mindig is voltak. Ha az evolúcionisták vagyunk: már az állatoknak is vannak törvényeik, az előembereknek is voltak. Ha a teremtésben hiszünk: pláne. :) Szerinted?
Szóval nem gondolom, hogy az öntudat pusztán nyelvi síkon létezik, bár igazolni nem tudom. De szerintem a megkülönböztetés előfeltétele a nyelvnek.
A nyelv a megkülönböztetés kifejezése.
Szia!
Van a Mauglink a dzsungel közepén. Ő éldegéli magában az életét, eszik, iszik, menekül a vadak elöl, alszik. Szerinted ha találkoznál vele mennyi időbe telne, mire sikerül elmutogatni/lerajzolni neked, milyen egy oroszlán?
"Amida: "kvantumfizika és kvantummechanika. Ha alaposabban belenézel a védikus iratokban, ott már találkozhatsz ezekkel az elvekkel." Hmmm, nyamm nyamm nyamm. Na erről beszéltem, hadd jöjjenek csak a gondolatok :)."
Kedves vagy, azonban ez már tényleg nem fér bele egy budhista topikba. Olvasd el Astus és putti. álláspontját - ami valóban pure Budhizmus - nem agyalgunk itt ezen. Ha akarod, talán egy másik topikban. Amúgy is a Védák körébe tartozik...:)
Egyetlen ösvény vezet a szenvedéstől való megszabaduláshoz, amit a Buddha tanított. De ennek különböző szintjei vannak, a lények képességei szerint. A hínajána gondolkodásban csak szerzetesként lehetséges a megszabadulás. A mahájána látásmód szerint mindenki megszabadulhat. A vadzsrajána szerint már ebben az életben, bárki számára gyorsan elérhető a megszabadulás. A zen és a hirtelen tanok pedig kimondják, most azonnal megvalósítható a buddhaság. Ezek nem alacsonyabbak, vagy felsőbbrendűek, mind a Buddha tanításai, s az összes a Nirvánába vezet. Végső soron csak egyetlen Dharma létezik. Ezek pusztán fokozatok a megértésben, s módszerek a tanításban. Még a buddhizmuson kívüli tanítások is hasonlóképp besorolhatóak, csak azok a hínajána "alá" kerülnek. Felébreszteni a megvilágosodás és minden lény megmentése iránt elkötelezett tudatot, ez az elsődleges.
Babu: amig valamit még találsz, az nem a buddha-tudat. Ahogyan Vu-cu Fa-jen mondta: "A zenben két hibát lehet elkövetni. Az első, nem észrevenni a bikát, miközben rajta ülünk; a második, nem leszállni időben a bikáról."
Én csak annyiban neveztem nemtudásnak, hogy itélkezés alapja a megkülönböztetés, és a düh (?).
Lehet ez akár egyéni, akár társadalmi. A társadalmi pedig szerintem csak közmegegyezés. Mondjuk én mikor játszottam szerepet a törvények megalkotásában.. :D
Nem kénytelen ragaszkodni sem családhoz, sem személyekhez, fôleg nem tágyhoz. Tobbszor leirtam, hogy a meditácionak minden lélegzetvételt ki kell töltenie. Minden egyes életjelenség egyben a meditáció részének kell hogy legyen.
Nincs 'kedvezôbb ujraszületés.' Van viszont egy minôségi átalakulás, mely kedvezô 'adó-vevô' kapcsolat esetén képes az elsorvadt, egyetemes porcikákat aktivizálni... (Igy eredményrôl sem szolhatunk, hiszen végállapotok sincsenek. Ezért mondható ki teljes bizonyossággal, hogy a szavak soha nem képesek semmit megragadni.
Mindebbôl következik, hogy absolute nem szerencsés figyelni, hogy éppen hol tartunk. (tehát nem szerencsés a forgatagból kivonult szerzetesi állapot sem! Minden kivonulást belül kell megvalósitani, nem szavak, utmutatások, mantrák mormolása utján... ) Folyamat van, mely által egy nap .... 'még' itt vagy, de már nem 'ebbôl'...
Ekkor már él az ösvénytudat... (vagy akárhogyan is nevezhetjük!) És ez a 'nem ebbôl' mindig is feltételezi a megelôzôt, mert egyetlen lépcsô sem kihagyható a saját csillagzat, mindennél szigorubb Törvényei alapján...
Nincs olyan hogy 'Ha valaki ezt az ösvényt járja', mert mindenki az ösvényt járja. Az erkölcsi szabályokra nem kell figyelni, magává a szabállyá, Törvénnyé kell válni. Kötöttségek sincsenek, magunk hozzuk azokat magunknak létre. Amiket bármikor semmissé változtathatunk, mint az összes ragaszkodást is.
Sem tanitás, sem bölcsesség nincs, csak a Törvény és az általuk 'végzett' megnyilvánulás.... Ha mindezzé képes egy lény nemesedni, tovább nem kérdez, mert magától tudja a tutifrankót. Ez a 'live-only'-állapot, melyben az 'ösvény-tudat'-ot éli (mást képtelen!) a szemlélô, örökkévaló.
A théravádin tanítások szerint van a világi ösvény és a világ feletti ösvény.
A világi ösvény a világi gyakorlóké, amely leginkább abból áll, hogy adakoznak 1000rel és betartják a rájuk vonatkozó 5 fogadalmat, ill. a Nemes 8as Út erényes :) tagja közül a helyes életvitelre/megélhetésre vonatkozót. Tehét nem kereskednek fegyverrel, méreggel, emberrel, hússal(!); nem használnak hamis súlyokat, nem hiteleznek kamatra, stb.
Ha valaki ezt az ösvényt járja, akkor nem szabadul meg a mindennapok kötöttségeitől, tehát kénytelen ragaszkodni bizonyos személyekhez (pl. család), bizonyos értékekhez (amit a társadalomban élés megkövetel), bizonyos tárgyakhoz, vagyonhoz, stb., és valószínűleg nem tölti minden :) idejét meditációval, így ez az ösvény nem vezet a létforgatagból való megszabaduláshoz, hanem "csak" kedvezőbb újraszületéshez. (Legoptimálisabb esetben valamelyik isteni birodalomban, ahol a "vissza nem térők" lakoznak, akik a következő születésben majd megszabadulnak.)
A világ feletti ösvény a társadalomból kivonult szerzeteseké és remetéké, akik minden kötöttséget hátra tudnak hagyni, akiknek temérdek idejük van, hogy odafigyeljenek a rengeteg erkölcsi szabály betartására, hogy feszt :) időzzenek a különféle elmélyedésekben, hogy milliónyi belátásra jussanak ezáltal, hogy ezt a bölcsességet majd jól megosszák a világi gyakorlókkal az adományokért cserébe. Vagy ha ezt nem teszik (pedig nincs nagyobb adomény a tanítás adományánál :)), csak üljenek derűs nyugalomban, és sugározzák bele a világba a tutifrankót.
Erre még legyen szabad visszatérni. A közeli napokban talán...
Most csak ennyit:
A gyerek nem "magától" tanul meg beszélni. A puszta érzékelésbôl nem lesz beszéd. Öntudat se.
Rátérve az utolsó mondatra az idézetben. Ez pont megfordítja a helyzetet, a kérdés itt arra irányul, van e szó gondolat nélkül? Persze nyílván van, pl: asfdgjkhlafsigh. Ennek az értelme nem tudatosult bennem, mégis leírtam :). Sőt, felolvashatnék valami idegen nyelvű szöveget mondjuk fonetikusan leírva anélkül, hogy bármit is megértenék belőle.
stone&honeybee: "Nem úgy van-e, hogy öntudatod csak és kizárólag nyelvi síkon létezik? Amire nincs szavad azt mondani se, elképzelni se tudod? Tudsz-e mondani valamit, ami nem tudatosult benned?" Ezt bontsuk ketté, mivel a vége mást mond, mint az eleje. Én nem mondanám azt, hogy az öntudat csak nyelvi síkon létezik, különben gyerekként hogyan tanulhatnánk meg beszélni? Velem sokszok előfordul, hogy úgy érzem, a fogalomra, amit ki akarok fejezni, kell hogy legyen találó szó - de nem jut eszembe. Hogy tényleg van rá szó, csak elfelejtettem, vagy nincs is rá szó, csak én érzem úgy, mert a gondolatom már annyira kikristályosodott, hogy úgy érzem, egy szóval is kifejezhető lenne - az most mellékes. Lényeg, hogy gondolat van, szó nincs. Más kérdés, hogy körül tudom írni, de maga a gondolat nem körülírásként, hanem kerek egészként van jelen a fejemben, holott a puszta nyelvi gondolkodás ezt nem tenné lehetővé (hisz nincs rá szavam).
Rátérve az utolsó mondatra az idézetben. Ez pont megfordítja a helyzetet, a kérdés itt arra irányul, van e szó gondolat nélkül? Persze nyílván van, pl: asfdgjkhlafsigh. Ennek az értelme nem tudatosult bennem, mégis leírtam :). Sőt, felolvashatnék valami idegen nyelvű szöveget mondjuk fonetikusan leírva anélkül, hogy bármit is megértenék belőle.
Amida: "kvantumfizika és kvantummechanika. Ha alaposabban belenézel a védikus iratokban, ott már találkozhatsz ezekkel az elvekkel." Hmmm, nyamm nyamm nyamm. Na erről beszéltem, hadd jöjjenek csak a gondolatok :).
Ha én azt mondom, hogy több vagyok, más vagyok, mint a magamról felépített modell, az kívül esik a magamról felépített modellen?
Nem válasz, hozzászólás estleg....inkább kérdés legyen.
Elôzetesen. Most nem érek rá a "modell"-lel, mint fogalommal kapcsolatos szövegeket itt olvasni, ezért hagyom.
Nem úgy van-e, hogy öntudatod csak és kizárólag nyelvi síkon létezik? Amire nincs szavad azt mondani se, elképzelni se tudod? Tudsz-e mondani valamit, ami nem tudatosult benned?
És megint igazat írtál. Ez azért nem mindenkiről mondható el....de én ezt szamélyes tapasztalatom alapján írhatom le Rólad.
"Amida Nem bújócskázom én, tényleg csak ezt az idézetet akartam kitenni, nincs azon mit magyarázni, nem egy lecke. Ritkán érzek valamivel hasonlóságot, és ez most olyan volt. Valójában Neked meg a babinak írtam. Ti vagytok, akik számára ennek óriási lehet a jelentősége. Neked ezért, neki azért."
Okés, Péter....látsz is. Ja: Astus írt...nekem, én Téged is szertnélek látni!
Nem akarok matematikát ebben a topikban, azt is sajnálom hogy annyit pszichológizáltam.
Röviden a mai matematika 11 dimenziót képes leírni egyenletrendszerekkel. A matematika meg ugye a természet és az ember közötti beszégetés nyelve.
Abban sem lehetünk már biztosak, hogy 3D-ben élünk. Én nem is vagyok benne biztos.
Az is biztos, hogy az idő kérdésében alaposan túl vagyunk Einstein alapelvein....de ezt a túllépést Ő maga is előre látta.
Az, hogy mi emberek csináltunk magunknak valami időt, az egy dolog. A természetben valószínüleg nincs ilyen.
Akkor két alaptétel nem tudna megvalósulni, amiről már mindenki tudja, hogy igaz.
(1)A végtelen egylényegű és azonos a semmivel, az ürességgel a nullával.
(2)Minden hat mindenre és minden találkozhat mindennel, függetlenül attól, hogy milyen energiajellemzőkkel bír. T
ehát a két tétel az általunk anyagnak nevezett energiahalmazokra is igaz. A nirvána ez. (és ez teszi abszurddá a testben való feltámadás elméletét) Különben az egész: kvantumfizika és kvantummechanika.
Ha alaposabban belenézel a védikus iratokban, ott már találkozhatsz ezekkel az elvekkel.
Megkértél, hogy húzzak el abból a topikból, amit örömmel megtettem, mikor nem volt ott semmi vita csak zagyvaság.
Abban a topikban van olyan - ami máshol nincs - hogy a "vezérürü" arról írkál, hogy önmagát önmagából kell továbbcsinálni, aztán bevág egy zagyva kopikoktélt.
Te meg másolsz be valami lila könyvet ami Neked biztos nagyon tetszik.
Nem akarom ismertetni azt a rangsort ami bennem van az itteni társaság vonatkozásában, és nyilván mindenkiben van ilyen lista. Szerintem nem tudunk egymásnak kölcsönösen elfogadhatót írni, mert más az alapállásunk...de vannak akikekkel szépen szót értessz. Irogass azokkal.
Másfelől, én senki érveit nem tudom elfogadni azok közül akik a hizlaldában jól érzik magukat. És ez kivétel nélkül vonatkozik azokra, akik azon a szellemi szemétkupacon jól érzik magukat.
Csak úgy dübörög ott a küldetéstudat. Azt meg már kifejtettem az hova vezet. Minden esetre kerülöm azokat akiknek küldetéstudatuk van csak...másuk semmi. Szeretgessétek tehát meg egymást ott.
Persze. Csakl éppen pont ezért képtelen vagy elgondolni, kimondani, stb., hogy konkrétan miben is vagy más, több. Ugyanis amint kimondod, már bele is került a modellbe.
Hipotetikus, lebutított példa: 1 - Milyennek látod magad? Okos vagy, szép vagy, stb. 2 - De az nem lehet, hogy csak ennyi, te ennél több vagy. 3 - Vajon mi az, ami még vagy ezen kívül? 4 - Gondolj valami olyan tulajdonságra, amire eddig nem, és ami illik rád! Add hozzá az eddigiekhez. 5 - Kész. Ez vagy te? Ha igen, az azt jelenti, elfogadod a magadról alkotott modellt. Ha nem, akkor folytasd tovább a 2. ponttól. Vagy add fel, és törődj bele, hogy a legtöbb, mit magadról megérthetsz, az a magadról alkotott modell.
"a világi boldogságokat választod, a plezsört, de qrva beteg vagy tőle....nem érted, mért vagy sz*rul a jótól, s miért oldódsz bele boldogan a szomorúságba.....hova tűnsz olyankor, amikor egy "rossz"-nak címkézett dologban ennyire kiteljesedsz...."
Hogy is van ez? Az, hogy az ember nem lehet boldog a "jó"-tól azt értem, de olyat én még spec nem nagyon láttam, hogy valakit boldoggá tegyen a szomorúság. A mai világ embere iszonyatos pánikba tud esni, ha nem klappol minden, és épp nincs jelen a boldogság-érzet. Legalábbis én ezt tapasztalom úton útfélen. Na meg eszembe jutott egy vicc a mazochistákról, amit csak azért írok ide le, mert van benne egy kis "filozófia":
- Miért jó a mazochistáknak?
- Mert ha rossz akkor jó, ha meg jó akkor rossz, tehát jó!
Astus: Köszönöm a választ. Még gondolkodom valami nagyobbszabású ellenérven, de időbe telik megfogalmazni az ellenérzésemet. Hm, ez eléggé félreértelmezhető lett, szóval nem gyilkolászni akarok, csak arra keresem a választ, hogy a buddhizmus eszmerendszeréből egyenesen következik-e az embertársainkkal szembeni jó megcselekvése, és rossz eltűrése (vö. kereszténység), vagy ez csak valamiféle összefonódás, ami azért került bele a pakliba, mert társadalmilag hasznosnak bizonyult. Például van egy olyan érzésem, hogy a kereszténységet azért "nyomták" olyan előszeretettel a középkorban, mivel az alsóbb néprétegekre ráerőltetett birkamentalitás igen kedvező lehetett az uralkodó osztályra nézve. Amúgy ha pusztán a logikára támaszkodva végiggondolom, akkor nekem a Zen tanításokból sokkal inkább következik valami egészen dúrva pszichopátia, mint a jótevőség.
Astus (még mindig): >>"Mert a fényes hold az, amire valóban mutatnak; az ujjat vélik tévesen a fényes holdnak, s nincsenek tisztában a világossággal és a sötétséggel." (Surangama szútra - ami először tűnik el az összes többi szútra közül)<< Nagy kár lenne érte, ez az egyik legértelmesebb tanítás. Szemben például az "Amita Buddha" bamba ismételgetésével, amire szívesen mondanám, hogy úgy marhaság ahogy van, de nem tehetem, mert az abszurdnak túl nagy hatalma van.
Amida: "Astus....nyugi. [...] Csak azt kérném Tőled...írd le a tanításokat mindenki okulására...de csak ennyit tegyél áldjon már meg az Isten. Többet tilos!" Lóóóóóófütty! Pont hogy a bekopírozott írások nem érdekelnek. Gondolatokat akarok! Eredeti, friss, ropogós, zamatos gondolatokat! Mint ez: "Mert minden vallás - kötelességszerűen - tiltja az ölést. Legfőképpen persze a papok ölését. De ez egy másik történet." :)
pprogram: "a világi boldogságokat választod, a plezsört, de qrva beteg vagy tőle....nem érted, mért vagy sz*rul a jótól, s miért oldódsz bele boldogan a szomorúságba.....hova tűnsz olyankor, amikor egy "rossz"-nak címkézett dologban ennyire kiteljesedsz...." Ebben van valami.
anatta Korábban eszembe nem jutott volna kirakni ilyesmit, mert a gyomrom fordult volna ki a sziruposságától. Ritkán idézgetek, a hatásvadászat pedig mindig is távol állt tőlem, sőt gyakran beleestem annak csapdájába, hogy mindenáron szerettem volna nem-hatásvadász lenni. Ez az írás valójában nem buddhista ( a szó rossz értelmében), és talán kevés ember van, akit mélyen szíven b@sz, azon túl, hogy jól hangzik és hasonló hangvétellel tele van a padlás manapság....meg az ezoterikus irodalom.
Egyszer rainyvel való sétálgatás közben kattant be az agyamba egy szó, "ösvénytudat"....nemtom honnan jött, de megtetszett....hívhatnánk akár bodhicittának is. Ez ott van az emberben már jóval azelőtt, hogy eldöntötte volna, hinajánás vagy mahajánás, vadzsrás vagy misztikus lesz.....ott van már ötévesen is, amikor mindenki nyíllal céloz a tyúkokra, s el is találja, de te szándékosan mellé célzol, holott "dicsőség" lenne eltalálni....amikor nyolcévesként "harcolni" kell, ököllel, de mindig megáll a kezed a másik arca előtt....pedig erős vagy...ezalatt pedig úgy b@sznak pofán, hogy majd szétmegy a fejed.....és még ebből sem "tanulsz", újra és újra megtörténik...pedig leszkanderezed és lebirkózod az egész osztályt, mert van hozzá erőd.... Aztán szép lassan elkezded bepáncélozni magad kívülről, bár a világ motivációi továbbra sem motiválnak. Kontraszt van, időnként meghasonlás, disszonancia....az "ösvénytudat és a "világi" tudat birkózik....a világi boldogságokat választod, a plezsört, de qrva beteg vagy tőle....nem érted, mért vagy sz*rul a jótól, s miért oldódsz bele boldogan a szomorúságba.....hova tűnsz olyankor, amikor egy "rossz"-nak címkézett dologban ennyire kiteljesedsz....miért tekinted kimondatlanul is "alsóbbrendűnek" azt a zenét, ami ugyan mestermunka, de ketten vagytok, te meg a zene... És még ezer formában megnyilatkozik ez. Mígnem lassan meglátod: aminek eddig a szenvedésedet tulajdonítottad, a valódi forrásból jön, míg a boldognak ítélt dolgok utáni szomj elkeseredetté tesz. Ez az a pont, hogy az ösvénytudat felébred és már nem "hidden" ....legfeljebb "read-only" :)
Amida Nem bújócskázom én, tényleg csak ezt az idézetet akartam kitenni, nincs azon mit magyarázni, nem egy lecke. Ritkán érzek valamivel hasonlóságot, és ez most olyan volt. Valójában Neked meg a babinak írtam. Ti vagytok, akik számára ennek óriási lehet a jelentősége. Neked ezért, neki azért.
Éva Én már nem tudom, mi a lelki és mi a szellemi ember. Az összes attribútum megjelenhet én-telenül és én-nel azonosultan is. Szerintem.
Szatta Mártózz meg benne nyugodtan. Ott biztonságban vagy.
"Egyébként a Viet-Nam-i nők jobbak mint a magyarok"
Amida, ugye ezt nem gondolod komolyan?
Merő 'véletlen' (tudom, olyan nincs), hogy ki milyen nemzet tagjaként jön a világra. Aki magyar nőnek születik, természetesen magyar, de belső minőségét nem ez a ténykörülmény befolyásolja. A nemzethez tartozásnak nincs értékhordozó funkciója. Attól, hogy valaki magyar vagy vietnámi, lehet korszakalkotó feltaláló és közveszélyes gazember is.
Egyébként ha egy sikeres életet, jó teljesítményt, látványos karriert megkapirgálsz, nagyító alá veszel, a legtöbb esetben megtalálod a nőt. Ott van a háttérben. Hol csöndben, hol látványosan, de a legtöbbször ott egy nő, egy asszony, aki biztosít. Nem feltétlenül azzal, hogy főz, vasal, ágyat vet. Azzal is, hogy egyszerűen csak van. És mindegy, hogy magyar vagy vietnámi.
Hm. Ez a szöveg nagyon emlékeztet bizonyos (keresztény) misztikusok - vagy inkább: misztikusnők - írásaira. Azok voltak ugyanilyen giccsesek... Bár kétségtelenül hatással tud lenni az emberre! Talán éppen emiatt? ;)
Péter valamikor régebben azt írtad, hogy lelki ember voltál. Ez az idézet is arra vall.
Azt hiszem, az ember a legmagányosabb pillanataiban sem fogja fel, hogy valójában mennyire közel vagyunk egymáshoz. A hétköznapjainkban ezek a megérzések nem mindig állnak rendelkezésünkre, hogy feltárulásukkor bedolgozhassuk őket a mindennapi életünkbe. Amikor benne vagyunk az élet sűrűjében, és lótunk-futunk a feladataink után, a szeretet közvetlen érzése néha rejtőzködik, néha eltemetődik. Ilyenkor jöhet valami tragédia, krízishelyzet, egy érzelmi kizökkenés, hogy ismét megtaláljuk.
Mert a szeretet mindig itt van velünk, csak időnként mélyebbre van temetve, mint ameddig le tudunk ásni.
Akkor is szerethetünk, ha éppen undokak vagyunk, vagy távol érzzük magunkat a másik embertől. Vagy ha valaki éppen szomorúságot okozott nekünk. Ilyenkor néha elképzelem a történést úgy, hogy egy mozi legelső sorában ülök, aztán lassanként sorról sorra hátrább húzódok. A részeket közvetlenül magam előtt láthatom. Minden egyes összeütközés világos a maga idejében, de most valami mást látok: a nagyobb képet.
A nagyobb kép teszi érthetővé, hogyan illik össze minden darab. Minél hátrább megyek az adott helyzettől, annál kifinomultabban értem meg az emberi természetet, és annál jobban látok rá magamra.
Igazán elfelejthetnéd már a nevemet, vagy ha mégis eszedbe jutok , akkor nézz magadba, és kérdezd meg magadtól: miért kellett ezt megélnem? mi az amiért ezt tapasztalom?
Utána tiszta fejjel olvasd el a kettőnk között kialakult párbeszédet a Mirdad könyve topikban, és rájöhetsz arra, hogy nem én tanácsoltalak el, hanem te magad, és hogy ha levennéd a fátylat amit az egod a szemed elé takar, akkor nem lenne olyan sértett a személyiséged...
Amióta volt az incidensünk éppen a negyedik topikban és hsz-edben olvasom a rám való hivatkozásodat.
"Ameddig nem ébred fel a megszabadulásra törekvő tudat, fejvesztett vadállatokként rohangálunk a hat létsík közt."
Ne kábítsál engem hattal....:)
Az meg aztán különösen teccik áááám nekem, hogy a tudatra hivatkozol.
Csak az a gond, hogy minden ember szabadnak születik.
A tudata eredendően szabad. Erre nem kell neki törekednie, mert ez az övé. Ezér ugatom, hogy a meg-megújjúló társadalmi szabályokhoz kéne alkalmazkodni. Akkor aztán nem lesz fejvesztett senki akár 11 létsík között sem.
De...a fene essen Veled is hasra, hát nem leírtam. hogy szükség van Rátok?
Figyelj még pprogit sem olvastad el rendesen? Astus....fenéken kéne Téged rúgni. pprogram eljutott valami nagyon magas szintre....a belső vallás megtalása...Isten megtalálása...bár éppen nem szükséges Istennek nevezni....:)
Na.
Csak azt kérném Tőled...írd le a tanításokat mindenki okulására...de csak ennyit tegyél áldjon már meg az Isten. Többet tilos! Azt bízd rám....én már nem vagyok hiteles.
Ameddig nem ébred fel a megszabadulásra törekvő tudat, fejvesztett vadállatokként rohangálunk a hat létsík közt. A világosság ösvényén haladva elválik a téves a valóditól. Kincseket aztán nem gyűjtünk, nincstelenként járjuk be a városokat. Birtok nélkül igazi nemes emberekké válunk. De csak a megjelenő fény ad nyugalmat minden lénynek. Hol az a lámpás?
"A jövendő napokban a szútrák útjai kihalnak. Én, együttérzésből és kegyelemből, szándékosan megtartatom ezt a szútrát még száz évig. Bárki aki találkozik ezzel a szútrával, kívánsága szerint, biztosan eléri a megvilágosodást." (Nagyobbik Amita szútra, tr. in Shozomatsu Wasan: Shinran's Hymns on the Last Age, Ryukoku University Press, p.xv.)
"A Dharma Végkorszakban a számos gyakorlók közt kevesen érik el az Utat. A legtöbb amit várhatnak, a Tiszta Föld módszere támaszkodás, hogy megmeneküljenek születéstől és haláltól." (Nagy Halmaz szútra)
"A Dharma Végkorszakban minden szútra eltűnik és csak az "Amita Buddha" szavak maradnak meg, hogy megszabadulást hozzanak az érző lényeknek." (Tien Csu zen mester)
"A gyakorlás nem különbözik attól, hogy nyáron pamut ruhát viselünk és télen jól kitömött öltözetet; nem mehetünk az idők és az érző lények képességei és feltételei ellen. Még ha maga Bódhidharma pátriárka születne ma újra és a jelen idők és feltételek szerint kívánna tanítani, hogy gyorsan megszabadítsa az érző lényeket, nem létezne jobb módszer, mint a Tiszta Föld." (Jin Kuang pátriárka)
(idézetek: Buddhism of Wisdom & Faith: Pure Land Principles and Practice by Dharma Master Thich Thien Tam; Translated and edited by the Van Hien Study Group, Sutra Translation Committee of the United States and Canada)
"Még mindig ragaszkodsz a tudatodhoz, hogy hallgasd a Dharmát; nem sikerül felismerned a Dharma természetet. Ez olyan, mint mikor egy ember ujjával a holdra mutat, hogy megmutassa azt másoknak, akiknek követniük kell az ujj irányát, hogy a holdra nézzenek. Ha az ujjra néznek és elhibázzák a holdat, elvesztik mind az ujj, mind a hold látványát. Miért? Mert a fényes hold az, amire valóban mutatnak; az ujjat vélik tévesen a fényes holdnak, s nincsenek tisztában a világossággal és a sötétséggel." (Surangama szútra - ami először tűnik el az összes többi szútra közül)
Amida, én azt gondolom, hogy MINDEN KORBAN voltak és vannak akik tudtak/tudnak. Nem biztos, hogy érdemes úgy nézni, hogy a régiek zsebében volt a bölcsek köve.
De ez lehet, hogy az ifjúság naivitása :) a részemről.
pprogi-t végtelenül tisztelem, nem gondoltam, hogy TARTALMILAG bármi köze van ennek az ő beírásához.
Jót nevettem a feltételezéseden, de ebben én nem fedeztem fel semmi szexuális tartalmat, bár lehet, hogy befolyásolt, hogy tudtam az előzményeket :), ugyanis Viszákha barátunk Dhammadinná szerzetesnő a kevés női "agyak" :) egyikének az ex-férje.
Olvasd vissza...oszt teljél be azzal az örömmel...:)
Mi fenét csináljak, ha meg ebben a krdésben orgazmuspárti vagyok.
Talán túl kundalini...talán túl tantrikus....heheheheheh.
De.
Az is onnan jött a fene essen Veletek hasra.
A Káma Szutrát Európában találták ki?
Amida
ps.: én is száraz maradtam volna ha ezt fordítom.....mert bár egy okos nőben több az öröme az embernek...ki fenét érdekel akkor Budha?
És még valami: pproginál a hangsúly a balsőn van....kérlek szépen ha nem is ismered ezt a kategóriát....legyél már rá tekintettel! Arra ne legyél, hogy én miben lelem örömömet...mert ha leírom kitagadnak innen.
Na, ez sem illik ide. Követem pprogi stratégiáját. :) (Sziaaaa! :))
Egy talányos és sokat idézett szöveg arról, hogy meddig érdemes elmenni az agyalásban. :)
Részlet a Csúlavédalla Szuttából (MN. 44., Puti fordítása)
(Kiegészítő ellentét-párok)
- Úrnőm, mi a kellemes érzet kiegészítő ellentét-párja? - Viszákha barátom, a kellemetlen érzet a kellemes érzet kiegészítő ellentét-párja. - Mi a kellemetlen érzet kiegészítő ellentét-párja? - A kellemes érzet a kellemetlen érzet kiegészítő ellentét-párja. - Mi a sem-nem-kellemetlen-sem-nem-kellemes érzet kiegészítő ellentét-párja? - A tévképzetek a sem-nem-kellemetlen-sem-nem-kellemes érzet kiegészítő ellentét-párja. - Mi a tévképzetek kiegészítő ellentét-párja? - Az igaz tudás a tévképzetek kiegészítő ellentét-párja. - Mi az igaz tudás kiegészítő ellentét-párja? - A megszabadulás az igaz tudás kiegészítő ellentét-párja. - Mi a megszabadulás kiegészítő ellentét-párja? - A Nibbána a megszabadulás kiegészítő ellentét-párja. - Úrnőm, mi a Nibbána kiegészítő ellentét-párja? - Túl messze mentél a kérdéseiddel, Viszákha barátom. Nem voltál képes megragadni a kérdésfeltevés határát. Hiszen a szent élet, Viszákha barátom, a Nibbánában oldódik fel, a Nibbánában teljesedik ki, a Nibbánában ér véget. Ha úgy látod jónak, Viszákha barátom, menj el a Magasztoshoz, és kérdezd meg őt arról, hogy ez mit jelent. Aszerint jegyezd meg, ahogyan ezt a Magasztos magyarázza el neked.
(Befejezés)
Viszákha, a világi gyakorló örvendezett, és örömét lelte Dhammadinná szerzetesnő szavaiban. Majd felkelt ülőhelyéről, és miután jobb oldalról megkerülve őt tiszteletét fejezte ki felé, a Magasztoshoz indult. Köszöntötte őt, ezután leült egyik oldalára, és beszámolt a Magasztosnak az egész beszélgetésről, melyet Dhammadinná szerzetesnővel folytatott. Miután mondandója végére ért, a Magasztos így szólt hozzá: - Dhammadinná szerzetesnő bölcs, Viszákha, Dhammadinná szerzetesnő nagy bölcsesség birtokában van. Ha tőlem kérdezted volna, hogy ez mit jelent, éppen úgy magyaráztam volna el neked, mint ahogyan Dhammadinná szerzetesnő tette. Ez ezt jelenti, tehát eszerint jegyezd meg.
Ezt mondta a Magasztos. Viszákha, a világi gyakorló elégedett volt, és örömét lelte a Magasztos szavaiban.
Csögyam Trungpa sokat beszél a szomorúság fontosságáról. Kevés helyen találkozni olyannal, aki hasonlóképp vélekedik erről. Régebben gyakran idiótának éreztem magam, mert valamiért a legboldogabb állapotaim mindig ezzel voltak összefüggésben. Csak nem tudtam ésszel összeegyeztetni ezt a két látszólag egymásnak ellentmondó dolgot. Mégis így éltem meg mindig. Nem a depresszióról, kétségbeesésről van szó, de nem is a bánatról....a szomorúság valami egészen más. Pár éve kezdtem ennek igazán a jelentőségét megsejteni....hogy miért is jó inni ebből a mély és tiszta forrásból.
Aztat én nem tudhatom, félreérted-e vagy sem. Egyvalaki egészen biztosan nem érti félre, kaptam is mailt tőle azonnal :) Pedig már jórég nem kommunikáltunk.....a fejemet tettem volna rá, hogy összerezdül, ha elolvassa....:)
Hetek óta ki akarom tenni. Talán nem annyira témába vág...vagy talán mégis.
"(....) Ha ezzel felébreszted a szíved, legnagyobb meglepetésedre azt fogod találni, hogy a szíved üres. Egyszer csak az űrbe bámulsz. Ki vagy, mi vagy, hol van a szíved? Ha elkezded keresni, nem találsz semmi szilárdat és kézzelfoghatót. Jóllehet valami nagyon is kézzelfoghatót találsz akkor, ha éppen neheztelsz valakire, vagy ha önző szereteteddel ki akarsz sajátítani valakit. Ez azonban nem az éber szív. Ha az éber szívet keresed, ha a kezeddel benyúlsz a bordáid közé és megpróbálod kitapogatni, nem találsz semmit, csak gyengédséget. Valami fájós, lágy dolgot érzel, ha felnyitod a szemed a világra, óriási szomorúság kerít hatalmába. Ez a szomorúság nem attól van , hogy valaki megbántott. Nem azért érzel szomorúságot, mert valaki rosszat tett veled, vagy mert úgy érzed, megfosztottak valamitől. Ez a fajta szomorúság mindentől független. Azért van, mert a szívedet nem védi semmi. Nincs rajta bőr, ami befedje, sem más egyéb szövet; csak a nyers, tiszta hús. Elég, ha rászáll egy kis szúnyog, máris meghatódsz, mert annyira megérint. Minden élmény nyers, lágy és igen személyes.
A szomorúság igazi szíve abból az érzésből fakad, hogy a nemlétező szíved színültig telve van. Szeretnéd a szíved vérét onteni, odaadni a szíved a többieknek. Ennek a szomorú és lágy szívnek a tapasztalása az, amiből a harcos félelemmentessége megszületik. A félelemmentesség hétköznapi értelemben nem azt jelenti, nem félünk, vagy pedig ha megütnek, visszaütünk. Mi nem erről a félelemmentességről beszélünk. A valódi félelemmentesség a gyengédségből fakad. Abból származik, ha hagyod, hadd csiklandozza a világ a szíved, nyers és gyönyörű szíved. Készen állsz arra, hogy megnyílj mindenfajta ellenállás és szégyenkezés nélkül s szembenézz a világgal. Hajlandó vagy megosztani a szíved a többiekkel."
Még azt is hozzátehetem, hogy az amidizmus a legnépszerűbb vallás Japánban. De a népszerűség az nem mélységes vallási odaadást jelent.
Igazad van.
Azt is lehet mondani, hogy kiforgatták, meg azt is , hogy racionalizálták. Mindenesetre azt, hogy Ők mit tesznek és hogyan gondolkodnak saját budhizmusuk felől, azt talán meg kellene hagyni Nekik.
Én a magam részéről a legfontosabnak egyébként a zenben az önismeretet elősegítő tanításait tartom. A többi az amolyan vallási-kolostori máz. Fontosnak tartom a budhizmusban, hogy nem csak a "lélekkel" hanem a testtel is foglalkozik. A fizikummal és a fiziológiával egyaránt.
Egyetlen normális ember nem juthat oda a legszeretettebb vallása szerint sem, hogy elvesszen a lába alól a talaj! De azért vannak felismerések a kezdeti Tan ellenére. Ilyen a megjelent istenkép is. Ilyenek a Budhák "mint isteniségek". A budhizmus mindig közelebb áll azonban az ember pszichológiájához/pszichéjéhez mint a keresztény. De a hindu politeizmus még a budhizmusnál is közelebb van az emberhez....kaszt rendszerrel együtt. Erről már írtam egyebütt.
A budhizmus előtt - Budha előtt - sok módon lehet fejet hajtani. Legalább annyi helyes főhajtás van, ahányan hajlandóak azt megtenni. Aki regula szerit szeretné tenni: bemegy a kolostorba.
Aki a reál világban élni akar...az meg azért néz és lát...de legfőképpen gondolkodik.
A másodig VH-ban pont olyan Zen szerzetesek, mesterek és tanítványok vettek részt a japánoktól, akik kivették a Zen tanításait a buddhizmusból, s szándékosan félremagyarázták. Ez persze nem jelenti, hogy minden japán Zen követő egyetértett velük.
Úgy gondolom, hogy van a Szabadságszobor a Keleti Parton, de a szabadság nevében az emberek sok kárt okoztak. Azt hiszem, meg kell építenünk a Felelősségszobrot a Nyugati Parton, hogy kiegyensúlyozzuk, mert a szabadság felelősség nélkül nem igazi szabadság. Nem szabad pusztítanunk.
A'propos tudnál e-mailban tanácsokat adni Neki a felkészüléshez. Elovasta a honlapon az ajánlást....már, hogy miből kell felkészülni és mire...és most meg van egy kicsit szeppenve.
Amida
ps.: jobb ha én nem fertőzöm Őt meg...a magam "budhizmusával".
És hát ugyanez az első fogadalom ("Tartózkodom bármilyen élet elvételétől.") akár a laikusokra vonatkozó 5-ből, akár a szerzetesekre vonatkozó 10-ből.
A Zen a Mahájána buddhizmus egyik irányzata, s mint ilyen, a bódhiszattva eszmény követője. Emellett pedig a szerzetesek ugyanúgy követik a 250 (ill. nőknek 500) előírást (kivéve Japán, ahol ezen valamennyit módosítottak a IX. században) és emellett ráadásként megfogadják a 10 nagy és a 48 kisebb bódhiszattva fogadalmat (Japánban csak ezt használják). Ebből nem egyszerűen az következik, hogy embert nem ölnek, hanem az állatoknak még a húsát sem eszik meg. Tévedés azt gondolni, hogy a Zen iskola kívül állna a buddhizmuson, s annak akárcsak egyetlen kicsi részét is elutasítaná.
A Tíz Nagy Bódhiszattva Fogadalom (dzsúkai 十誡) közül az első:
Fogadom, hogy tartózkodom az élet elvételétől.Bódhidharma: Az öntermészet mély és titkos. Az örökkévaló Dharma birodalmában nem létrehozni az ölés eszméjét, ezt nevezik a Nem Ölés Előírásának.Dógen: A Buddha mag az élet el nem vételének megfelelően növekszik. Add át a Buddha bölcsességét és ne ölj.
Igaz, az is félreértés, hogy a szabályok valóban léteznének és számítanának, viszont a buddhista ösvény elengedhetetlen része, miként maguk a Buddha tanításai is. A nyolcrétú ösvény három fő részből áll, aminek első tagja az erkölcsi előírások (síla), a többi pedig csak ez után következik.
Botorság azon vesződni, hogy mások tetteit vizslatjuk, amikor a sajátjainkkal sem vagyunk tisztában. Mások cselekedetei nem jelentenek igazolást a mieinkre. A Dharma egyértelmű és világos, a dolgunk ezt helyesen felfogni és helyesen követni. De ameddig idegen tanokkal és idegen emberek ügyeivel foglalatoskodunk, reménytelen a haladás az ösvényen. Felismerni saját nyomorult helyzetünket és ismerni az ebből kivezető utat - igazán szerencsés helyzet, aminek csak örülhetünk. Ostobaság elvesztegetni az időt. Rajtunk áll, mihez kezdünk.
Namó Amita Buddha!
Én ismerem, bár bevallom, inkább a színészekre figyeltem, mint a történetre (de azért arra is). Asano és Matsuda a kedvenceim között vannak, színészi játék alapján főleg az előbbi, kinézetre meg mindkettő.
Felbukkanó gondolatokat írtam le és nem azt, hogy mit tennék én.
Inkább ironikus volt a felvetés az állatkísérleteket illetően. Elrettentésnek meg talán eredményesebb, mint a halálbüntetés (... ha már meg kell magyaráznom...).
Azt írtam, hogy nem tudnék megölni egy embert, így ezt mástól sem várnám, hogy megtegye (akár helyettem)...
Ami engem illet, én egészen mást tennék... :o)
Tudod, sokszor meglep még engem is, hogy az emberek nagy része mennyire meglepődött reakciót mutat, ha balgaságukra, durvaságukra, vagy esetleg gyűlöletükre szeretettel reagálsz. Ez is mutatja, hogy mennyire nem megszokott dolog..., sajnos. A szeretet valahogy nem természetes számunkra, megöltük, félretettük "jobb napokra". Nehéz előkotorászni, de megéri...
Mindenesetre csak javasolni tudom mindenkinek, hogy próbálja ki, ha "csodát" akar látni... :o)
"Az a baj, hogy" - tehát szerinted sem jó. Akkor miről beszélünk?
Defetizmus=belenyugvás, vereséget jósoló, csüggedt magatartás...
Erő =/= erőszak, kényszer; a gyeremekemet amikor visszatartom, az erő mellett szeretet és tudatosság is van bennem.
Lehet, nem olvastad el a tolvajról szóló történetet. Az erőszak alternatívája a tudatosság. Egy tudatos lény nem lehet erőszakos és nem okoz kárt a másiknak. Egy felébredett lény márpedig tudatos. Tehát az embereket nem átalakítani, átnevelni kell, hanem saját magunk átalakítása által vonzóvá tenni a tudatosságot, meggyújtani a másikban is meglévő tüzet.
Biga Cubensis: Az a baj, hogy a kényszer (az erőszak) alapvető fontosságú a világunkban. Hogyan vesszük rá az állatokat, hogy a tányérunkba kerüljenek? Erővel. Hogyan vesszük rá az embereket, hogy a többség által elfogadott normák szerint éljenek (pl: ne gyilkoljanak) ? Erővel. Másképp nem lehet. Végülis minden meggyőzés logikájában a lánc legvégén valami fizikai kényszer lapul. Hogyan vesszük rá a kétéves Pistikét, hogy ne rohanjon a kocsik alá? Erővel: megfogjuk a kezét. Mégha gyengéd erőszak, akkoris kényszerítő erővel bír, mert Pistike számára leküzdhetetlenül fogságba ejtettük a kezét. Fogalmam sincs, mi az a "defetizmus".
l_gigi: Ez érdekes, nem tudnál halálra ítélni valakit, de azért elküldenéd, hogy végezzenek rajta orvosi kísérleteket (amik általában eléggé halálos kimenetelűek szoktak lenni, és korántsem olyan fájdalommentesek, mint a méreginyjekció).
anatta: Miért ne támogathatnák a buddhisták a halálbüntetést? Megmondom őszintén, nem értem, filozófiailag, logikailag hogyan következik ez a bárány-mentalitás a megvilágosodásból. Miért kell segítenünk minden érző lénynek fizikailag, mikor minden érző lények szenvedése csakis bennünk él? Ahogy Amida is mondta, anno a szamurájok eléggé magukévá tették a zent, mégis gond nélkül hajtottak végre halálbüntetéseket. Van egy olyan érzésem, hogy a "minden érző lény szenvedésének megszüntetésére" tett olyasfajta próbálkozások, mint hogy adok egy szelet kenyeret egy koldusnak, súlyos félreértésből adódnak. (Általános társadalmi morál szerint persze ez egy nemes cselekedet, csak épp szerintem nem következik a buddha-tudatból). Hálás lennék, ha Astus, vagy valaki nagy buddha-tudó megvilágítaná nekem, hogy hogyan következik az általános társadalmi morál szerinti jó például a Zen mindenfajta dogmarendszert elutasító tanaiból?
Ez a halálbüntetés téma is elgondolkodtatott
Egyrészt mi jogon hozunk mi ítéletet más ember élete vagy halála felett, még ha az egy elvetemült gyilkos is
Nem tudnám megtenni, és amit én nem tudnék megtenni, azt másoktól se várjam el
Másrészt: biztos, hogy a halálbüntetés, büntetés? Ha vesszük pl. egy gyilkos esetét, akit elkapnak, és semmi esélye rá, hogy belátható időn belül kiszabadul Egy ember, aki hidegvérrel öl szerintem kicsit másképp viszonyul az élet/halálkérdéshez. Lehet, hogy neki a halál inkább megváltás, és így ezt is figyelembe véve, nem is kap büntetést.
Emellett meg ott a sok állatkísérlet , talán ha felváltanák az állatokat az ilyen emberekkel , vagy az már nem elég humánus!?
Az uralkodó törvényeket emberek hozzák, és ki tudja, milyen más törvények hatására, amiket képtelenek vagyunk az emberi agyunkkal felfogni. A háborúkat, a csatákat emberek vívják Ugyanakkor az ember még életeket is próbál megmenteni, sokszor akár áldozatok árán, és ki tudja, milyen hatalmak, törvények segítenek neki
Naponta mérgezzük magunkat, embertársainkat, a Földet önös érdekekből vagy csak nemtörődömségből - halálbüntetés (nekünk, magunknak).
Azt hiszem, van min elgondolkodnunk
Talán, ha a gyűlöletet felváltaná a szeretet, az elég erős fegyver lenne csatában és pallosnak egyaránt
Hát , a szeretet legyen velünk! :o)
gigi
Úgy látszik, egy kis félreértés! ;) Én is az ahimszá híve vagyok, de Elterito hsz-ét megelőzően eléggé "halálos" bejegyzések voltak, amik valóban arra engedhettek következtetni, hogy bizonyos buddhisták (?) támogadnák a halálbüntetés visszaállítását. Nekem legalábbis ez jött le. Engem egyébként nem érdekel a téma különösebben - mint már említettem...
A párbeszéd jogán. A szólásszabadság jogán. És annak az okán, hogy ez egy nyílt fórum. De legalább Te érdemben válaszolsz...és nem kitiltassz egy topikból, mint ahogy volt szerencsém tapasztalni....más topikban.
Végül pedig annak alapján ahogy a Te "levélíró/d" is megteheti.....:)
zen_cim: más nézőpontból neked is igazad van, csűrnod-csavarnod sem kell. Némiképp úgy érzem, defetizmusra vall azt mondani, hogy mindenkinek a karmája, hogy a börtönben van. Merthogy igaz, de a karmát nem mi alakítjuk? Semmi felelősségünk nincs abban, hogy ennyien vannak ott? Nem a társadalom termeli ki a bűnözőket is? Nem, nem szeretném, ha a gyilkosok szabadon rohangálnának, de úgy érzem, másképp is lehetne csökkenteni a számukat, minthogy levadásszuk őket. A jelen ez, a karma működik, de aki próbál tudatos lenni, és törekszik a felébredettségre, az láthatja, hogy lehetnek jobb megoldások. Van egy szép történet:
Egyszer egy tolvaj elment egy szerzeteshez, hogy tanítsa őt is. Egyvalamit kért a mestertől: ne szóljon neki, hogy hagyjon fel a tolvajlással, mert ő erre képtelen. Már sok mesternél járt - mondta, de mind azt kérte tőle, hogy hagyjon fel bűnöző életével. Semmi baj, mondta a mester, nem fogok ilyesmit kérni tőled. Csak egyetlen dolgot kérek: próbálj tudatosnak maradni lopás közben is! Ez nem lehet nehéz, gondolta a tolvaj. Másnap kimerülten érkezett vissza: megpróbáltam, amit kértél, és rögtön nagy bajba kerültem. Lelassultam, kétkedés fogott el, és majdnem le is buktam. Nem tudtam megtenni, amit kértél!
ps.: a kipusztultakról valamit az én nézőpontomból. Szóval a katonaságra alkalmasak genetikai állományát veszítette el az emberiség háborús, hadakozós történelme során. Ifjusága szine virágát. A férfiakat. Most akkor lehet tanakodni, hogy kik maradtak meg? A tökéletesek, vagy a kevésbé tökéletesek? Ezen gondolkodj el.
Milyen nézôpontból van ennek jelentôsége? A harcosokéból nyilvánvalóan van? Van? Elgondolkoztál ezen?
Azzal kapcsolatban, amit nekem írtál, minden endben lehet vele, ha Neked ez megfelel.
Amint látod attól, hogy nem értünk egyet, nem lőnélek le. Az agyén azonban mint 2szuverén" ritkán nyilvánulhat meg szabadon....ezt azért Te is tudod.
A kereszteslovagok rendszeresen imátkoztak, és a templomos rend házaiban kápolnák is voltak, sőt gyóntatószékek is.
Japánban ennek az európai fegyveres feudális rendnek a szamurájok rendje felel meg. Ezek meg valójában a sógunátus idején már nagyon zenek voltak.
A zen sok művészet mellett a kardforgatást is művészetnek tekinti.
Mellesleg az is.
A zen a budhizmusnak egy olyan ága mely a japán törénelmet fogadta be: a sintót és a busidót, de ugyan úgy a kinai taot és a konfucianizmust is. Ennél fogva az összes budhizmus közül a legkevésbé "együgyü" a zen.
Életrevalóbb.
És, azért nem ütötte agyon a Hagakurét sem.
A "Szamuráj Kódexet" Jamamoto Cunetomo diktálta a XVIII. században, aki korábban szamuráj volt, majd zen szerzetessé lett. Számomra egyébként életútja nagyon sokat megmutat. Mindennek van ideje és esélye.
Én meg ebben vagyok. Remélem Te sem lőssz le.....:)
Amida
ps.: a kipusztultakról valamit az én nézőpontomból. Szóval a katonaságra alkalmasak genetikai állományát veszítette el az emberiség háborús, hadakozós történelme során. Ifjusága szine virágát. A férfiakat. Most akkor lehet tanakodni, hogy kik maradtak meg? A tökéletesek, vagy a kevésbé tökéletesek? Ezen gondolkodj el.
Biga Cubensis: Tudom úgy csavarni, hogy nekem legyen igazam. A karmával felesleges takarózni, mivel (ha jól tudom) a karma így is, úgy is érvényre jut. Hátha pont az a sorsa az elkövetőnek, hogy a siralomházban jöjjön rá bizonyos dolgokra... "A sértettek megnyugszanak, senki semmivel sem lett okosabb, hogy mi miért történt, mik a mozgatórugók, mit lehetne tenni" - Miért, ha a gonosztevők szabadon rohangásznak, akkor igen? A bűnözők börtönben való kiokosodása mondjuk szerintem is megtörténik, de most nem is a börtön a kérdés.
elterito: Elsősorban engem is ez érdekelt, mikor feltettem ezt a kérdést. Én a halálbüntetés mellett vagyok (csakis gyilkosság esetén, tehát politikai bűnökért semmiképp), viszont nem vagyok buddhista. Engem azért érdekel különösen a buddhista nézőpont ebben a kérdésben, mert a jó és rossz, vagy a halál megítélése itt nem társadalmilag elfogadott dogmákra épül (ha nem tévedek nagyot).
Kilaya: egyetértek azokkal, amiket írtál.
Amida: Ha igazán szeretem az ellenfelemet, akkor nem lövöm le, hanem megpróbáljuk megbeszélni a dolgot. Ha mondjuk háborús szituban ez nem lehetséges, akkor, ha igazán szeretem, örömöt szerzek neki azáltal, hogy hagyom, hadd lőjön le ő engem. Oké, ezt csak hülyeségből írtam, de számomra legalább ennyire abszurd a gyűlölettől mentes abszolut tolerancia. Egy igazán toleráns társadalomnak nincs is rendőrsége, a bűnözők szabadon gyilkolásznak, aztán egy szép napon kipusztul ez az egész toleráns társaság. Más kérdés, hogy ezt ők nyílván nem fognák fel tragédiaként, de én (és a többi 6 milliárd ember) még szemlátomást nem tartunk itt. Persze azt nem tudom, hogy ez baj-e vagy sem. Lehet, az evolúció pont úgy működik, hogy akik már elérték a tökéletességet, azok kipusztulnak, a többi meg marad marakodni a koncon, amíg ők is rá nem jönnek, hogy fölösleges. Hoppá, egy merész hajtűkanyarral úgy tűnik visszakanyarodtam a buddhizmushoz... Abba is hagyom.
Egyetlen csoprtja van az emberiségnek, amelyik nem engedheti meg magának a gyűlöletet, még pedig saját jól felfogott érdekében: a túlélésért."
A többi meg elszórakozik ezzel. Az ember igazából egyre inkább ösztönlényként viselkedik. A préda a pénz. Az ember meg a predátor. Addig amig mindenki a környerzete viszonylagosságában él, addig csak irigykedés, gyülölet és rosszindulatok müködtetik.
Ennek semmi köze persze a budhizmushoz....inkább pszichológia.
A társadalmak retorziója is gyűlöleten alapul...csak hallgatni kell mikor ordít, hogy: "életet, életért".
Ha egy katona agyonlő egy fegyveres ellenfelet még akkor sem gyűlöletből teszi, hanem csak azért, hogy ne adjon még egy alkalmat Neki. A gyors és szakszerű katona nem okoz felesleges fájdalmakat az ellenfelének....mert az - a szadizmus - már gyülöletből - embergyűlöletből - fakad. Aki szereti az embereket, még az ellenfelét is...az így cselekszik.
De.
Előbb ugye meg kellene tanulni szeretni önmagunkat.
Ez nem idealizmus, ez praktikus és pragmatikus döntés.
Azok, akik azt gondolják, hogy a gyülöletükkel nem ártanak maguknak, csak azok élnek annak élvezetében. Ez ellen csak a vallás léphetne fel, vagy a pszichológia....de erről lekéstünk. Mert mindkettő pártolja és fűti a katonát.
Abszolút egyetértek veled, ez lenne az ideális hozzáállás. De nagyon nehéz, amikor az ember maga, vagy szerettei érintettek a dologban. Az viszont tökéletesen igaz, hogy célként azt kell kitűzni, hogy a gyűlöletet teljes mértékben száműzzük a szívünkből, még az ilyen extrém esetek kapcsán is, hiszen a gyűlölet nem old meg semmit, attól nem lesz kevesebb a gyilkosság, hogy a gyilkosokat átkozzuk.
Ez teljesen így van. De szerintem, aki a "tudatosság ösvényén" jár, nem fog elvakultan cselekedni, ha ilyen helyzetbe kerül, legyen akár buddhista vagy keresztény. Lopással kapcsolatban már voltam hasonló szituációban, de természetesen amit leírtál, az sokkal nagyobb erőt kívánó eset. Mindezektől függetlenül, szerintem jó, ha gondolatainkat is ilyen irányba kondicionáljuk, így nagyobb esélyünk van a "helyes" cselekedetre, mintha a bosszú, a régi szemet-szemért elv mellett foglalnánk állást.
Ezek tényleg szuperül hangzanak, hogy karma meg minden. Már csak arra volnék kíváncsi, hogy ha minket, vagy a mi gyerekünket/szülőnket/feleségünket/szeretőnket gyújtanák fel, akkor is ilyen tárgyilagos bölcsességgel nyilatkoznánk-e.
Ha egy olyan ember beszélne így, akivel történt ilyen eset, az kicsit hitelesebben hangzana. Én láttam egyszer ilyet a tv-ben sok évvel ezelőtt: egy angol lelkész házaspár jött kempingezni Magyarországra, ahol megtámadték és kirabolták őket, a férfit pedig agyonverték. A felesége pár év múlva újra eljött ide, és kérte, hogy a börtönben találkozhasson a gyilkossal. Megölelte, és elmondta neki, hogy megbocsájtott neki, és nem haragszik rá.
Igazi csoda, hogy egy olyan környezetben, ahol ismert-ismeretlen/múltbéli-jövőbéli kollégákkal van összezárva az ember évekig-évtizedekig, létezik valódi megbánás és változás.
Az ítélet-büntetés a legtöbb esetben nem a "bűn" megbánását vonja maga után, hanem azt a következtetést, hogy "elkaptak, biztosan valamit elrontottam". Ennek kijavítására, a módszerek tökéletesítésére a fenti intézmény ideális. Milyen lehet az a megbánás, amit ráerőszakolnak az emberre, megtörik érte, s nem a saját élete vezeti rá tudatlanságára?
Naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a módszer működik. Az USÁ-ban évtizedek óta kevés a börtön (amióta pl. a marijuanabirtoklásért is éveket ülnek az emberek.)
És még szót sem ejtettünk arról, hogy milyen nehéz újra beilleszkedni azoknak, akik "jó útra" tértek, de a társadalom számára ők már sohasem lesznek "jók".
"A büntetés a legtöbb esetben megakadályozza, hogy a tanulság létrejöjjön és az élet, a karma adja meg a megfelelő leckét. A karma válasza, bármilyen kemény is, ugyanis segíti a fejlődést, a jogrendszer meg nem."
"De senki sem vonz be véletlenül ilyen karmát az életébe, és senki sem tesz véletlenül ilyen dolgokat, gondolom ezt pont nem ebben a topikban kell magyarázni." :)
Kösz. Valami ilyesmi lehet a helyes (vagy "helyesnek latszo") megközelites, amikor
vegre a bünt es büntetest kiszakitjuk a földi "igazsagszolgaltatas", es
tudomanyoskodas kelepcejeböl.
Valaki idezte a forumon:
"A birosagok nem igazsagot szolgaltatnak, hanem jogot." (Kollath György alkotmanyjogsz.) Üdv!
" A legtöbb esetben az adófizetők pénzén a bűnöző felkészülhet, új módszereket tanulhat, új kapcsolatokra tehet szert, rangot szerezhet és visszatérve, felkészülten újból megteheti, amiért bekerült."
Csak ennyi lenne a börtön?
Biztos viccelsz:)
És ha létezik olyan, hogy a halálod után azzal szembesülsz, amit addig róla gondoltál?
És ha nagyon fél a haláltól és telerakja mindeféle félelmetessel, az nem lehet egy jó tanulás?
Amúgy ha már itt vagyok, a halálbüntetés ellen szavaznék.Szerintem semmit nem old meg.
De az arra alkalmas egyénnél okozhat akkora töréseket, amelyik más irányba viszi az életét, és az nem az az élet, amit te felvázoltál.
Biztos vannak visszaesők, mert azt hamarabb megjegyzik a TV-ben.
De ki készít statisztikát a jó(bb) útra tévedtekről? :)
Lehet, hogy furcsa lesz, amit írok, de a büntetésnek semmi értelme. A büntetés a legtöbb esetben megakadályozza, hogy a tanulság létrejöjjön és az élet, a karma adja meg a megfelelő leckét. A karma válasza, bármilyen kemény is, ugyanis segíti a fejlődést, a jogrendszer meg nem.
Mi történik a börtönben? A legtöbb esetben az adófizetők pénzén a bűnöző felkészülhet, új módszereket tanulhat, új kapcsolatokra tehet szert, rangot szerezhet és visszatérve, felkészülten újból megteheti, amiért bekerült.
De már a Biblia embere is megmondta, hogy a jók szegényen halnak meg, a rosszak pedig jól élnek haláluk végéig. Márpedig a sértett vagy annak rokonai bosszút kiáltanak és türelmük nem ér át egy következő életre.
Mi történik a halálos ítéletkor? A tanulság áttevődik egy következő életre, a sértettek megnyugszanak, senki semmivel sem lett okosabb, hogy mi miért történt, mik a mozgatórugók, mit lehetne tenni.
Igen egy hülye ügyvéd megmagyarázza, hogy mik lehettek az okok, és még igaza is lehet attól függetlenül, hogy az ő célja nem a nemes igazságok kiderítése.
De senki sem vonz be véletlenül ilyen karmát az életébe, és senki sem tesz véletlenül ilyen dolgokat, gondolom ezt pont nem ebben a topikban kell magyarázni. Szerintem megfelelő választ ezekre a kényes dolgokra csak a jövő tudatos embere fog választ találni, ahol már nem a szemet-szemért elve uralkodik.
Addig is maradnak az adófizetők pénzén épített és fenntartott börtönök, siralomházak, a "javulási" statisztikák pedig magukért beszélnek.
Ez a felgyújtós ifjú például már évek óta követ el erőszakos cselekményeket, többször idős nőket ütött le, hogy a bankautomatánál kivett pénzüket elvegye. A hírhedten tehetetlen és bűnözőbarát magyar jogrendszer ugyebár nem tett semmit. Mi történt? Majdnem megölt valakit. Most esetleg lecsukják tíz évre, hacsak egy ravasz ügyvéd meg nem magyarázza, hogy szomorú gyerekkora volt, nem szabad elítélni, és különben is. Ha az idős asszonyok leütögetésénél már elkapják a grabancát, lehet, hogy nem lenne most egy fiatal lány élet-halál között. És mivel a bűnözők látják, hogy Magyarországon BÁRMIT meg lehet úszni, egyszerűen csak pénz kell hozzá és összeköttetések, teljes nyugalommal garázdálkodnak, hisz a legrosszabb, ami várhat rájuk, az pár év a börtönben, ahonnan félidőben szabadulnak jó magaviseletért.
Amida: elgondolkodtattál. Szerintem az elme mindenképp modelleket alkot, sőt, kezdetleges modellek léte az állatok viselkedésében is megfigyelhető. Gyerekként viselkedésmintákat lesünk el, beégetjük a családmodellt, anélkül, hogy tudnánk erről, később az iskolában mást se tanulunk, csak modelleket: szimbólumrendszereket, fizikai, kémiai modelleket, matematikai leképezéseket. És később sincs ez másképp. Amin elgondolkodtattál az az, hogy ha nem ilyen társadalomban élnénk, akkor lennének-e modelljeink? És úgy gondolom, lennének, mivel az elmének eleve van hajlandósága modelleket építeni (ha nem lenne, talán képes sem volna rá). A modellek nélküli "paradicsomi lét", a "csak úgy létezés" a "tudás almájával" szertefoszlott. (És ez alatt a bibliai utalás helyett inkább az agy fejlettségét értem, csak így könnyeb volt megfogalmaznom).
Én jobban szeretném, ha lenne halálbüntetés, mivel talán adna egy kis plusz visszatartó erőt, mielőtt valaki móri mészárlásra adja a fejét. Másfelől így elkerülhető volna, hogy a gyilkosokat anyagi erőforrások híján 10-20 év után visszaengedjék a társadalomba. Persze sajnos nyílván nehéz lenne ezt az ítéletet csakis a tömeggyilkosság, ill. különös kegyetlenséggel elkövetett bűnök számára fenntartani.
A hálálbüntetés témája (akárcsak az abortuszé) az erkölcs témaköréhez tartozik, azaz konvencionális kérdés, így nem hiszem, hogy túl sokat kéne foglalkozni vele. Én spec nem is tudok mit mondani rája, maximum annyit: Az igazság odaát van! ;)
Én nem különösebben hiszek a büntetés fogalmában. Van nevelés, s van megóvás. Nevelés elsősorban a gyerekekre vonatkozik, de adott esetben szükséges nevelő szándékot belevinni a törvényszegők kezelésébe, megadva a lehetőséget és az utat a változásra. A megóvás pedig a társadalom, a közösség védelmezését jelenti, amihez elégségesnek tartom a közösségi életből való kizárást, az attól való elkülönítést. A halálbüntetés ily módon hasztalan, értelmetlen, s emellett önmagában is gyilkosság, az erkölcs elleni vétek.
Ahogy az egyik oldalt állt, egy dévata ezt a verset szavalta a Magasztosnak:
Mit megölve alszol nyugodtan? Mit megölve nem bánkódsz? Mely egy dolog legyilkolását helyesli Gótama?
[A Buddha:] A haragot megölve alszol nyugodtan. A haragot megölve nem bánkódsz. A nemesek a harag legyilkolását dicsérik - mézes tetejét és mérgező gyökerét - mert megölve azt nem bánkódsz.
A párbeszéd jogán. A szólásszabadság jogán. És annak az okán, hogy ez egy nyílt fórum. De legalább Te érdemben válaszolsz...és nem kitiltassz egy topikból, mint ahogy volt szerencsém tapasztalni....más topikban.
Végül pedig annak alapján ahogy a Te "levélíró/d" is megteheti.....:)
Nem tudok hozzászólni a halálbüntetéshez érdemben. Most könnyű lenne azt írni, hogy "persze, a halálbüntetés barbár dolog, meg kell szüntetni", de ha mondjuk annak az apának a helyébe képzeljük magunkat, akinek a lányát meggyalázta és elevenen felgyújtotta egy illető, nos, talán az ő szemszögéből másképp fest a dolog. Megint a jól ismert elmélet/valóság ellentét áll elő.
Modellt lehet építeni tárgyakról, bárkinek. A lélekről már csak a szakembereknek. Akik azt gondolják, hogy az élet modelezhető - kicsiben megépíthető és tanulmányozható - azok tévedésben vannak. Mert amig azt gondolják "csak tanulmányozom és modelezem magam" - a valós létüket is élik. Akkor arra aztán tényleg nem marad lehetőségük, hogy figyeljenek, önmagukra....és így pusztulnak el.
Amida
ps.: az elme akkor értelmez modeleket, ha azokat úgy kapja mint "valóságpótlék" különben meg nem arra készült, hanem a létezésre.
Ha van "pszichológiai érdeklődésű részed" az csupa gyakorlati haszonnal jár. Oda tudsz figyelni családod tagjaira, észre veszed mentális problémáikat. Sok napilap, és magazin nem véletlenül közöl manapság pszichológusok tollából írásokat. Meg kell mondjam népszerű "rovatok" lévén, egészen jól fizetik....:)
Sajnos az emberek konzervativok....saját kárukra, mert a kor halad.
Tehát a pszichoanalizisnél (Freud) nem is mentem tovább az analitikus pszichológia felé (Jung) csak ahol feltétlenül szükségesnek látszott.
Ha ma, valaki vásáról egy mértékadó keleti filozófiai, vagy vallási tárgyú könyvet - és az valóságos értéket is hordoz - szinte egészen biztos, hogy vagy maga Jung, vagy valamelyik tanítványa írt hozz előszót. Ez nem véletlen.
Pontosan azért mert a szavak fogalmi tartalma és száma megnőtt a lélek dolgaival foglalkozó irodalomban. "Hétköznapi kezdő" számára pedig a félreértések tragikus következményekkel járhatnak.
Erről szólt 1968.
Régen elég volta, ha az anya észrevette azt, hogy a gyermeke lázas....tudta mit kell tenni, és megtette, majd hívta az orvost.
Néhány éve még Spok doktor köníyve volt a "divat".
A magyar TV-ben Ranschburger. Emlékezz!(aki a nagy TV-zés közben saját gyermekén nem vette észre, hogy öngyilkosságra készül.
Most meg itt lóti-futizunk az internetten.
Ma - amikor annyi sok a mentális probléma - az anyának kell ezeknek a jeleire is figyelni. PL:: drogg, depresszió, szuciditásra való hajlam.
Nem öncélú amiket írok. És...sajnos Te magad is olvashatod - nem személyek hordozta veszélyekről - hanem egész szervezetekről(szektákról), hogy milyen lélek-, és családrombolásra képesek. Magáról az áldozattá vált egyedről nem is beszélve!
És vajon mit éreznél akkor....,ha "későn" vennéd észre a bajt?
A XXI. sz. nem engedi meg, hogy korunktól elvonatkoztatva tekintsünk az ősi tanításokra...oda kell figyelni mert gyermekeink mentális jövőjéről van szó. Ez nem tréfa kérdése. Nemhogy otromba de veszélyes ezzel a nézettel szembemenni.
Ezért én pl.: örülök annak, hogy a lányom beiratkozott egy budhist iskolába....és nem otthon értelmezget és gyárt elméleteket, annak minden veszélyével együtt.
A lélek dolgaival, a spirituális részünkkel - ami a tudattalan - nem szabad játszani.
Magát Jungot is megdöbbentette, - pedig szakember - hogy az aktív immagináció - a tudattalanra nyiló ajtok babrálása - milyen félelmetes.
Stone: bbb igazsága egyenesen következik a 2. axiomából.
Sz4bolcs: Nem úgy van az (16693)! Vagy elfogadod önmagadként az önmagadról alkotott modellt, vagy azt mondod, te valami más (több?) vagy, mint ez a modell. Viszont ebben az esetben nem vagy képes válaszolni a "Ki vagyok én?" kérdésre, mivel az elméd csak modelleket képes értelmezni. Te viszont már kikötötted, hogy a rólad készült modell nem azonos veled. Ekkor jönnek az olyan semmitmondó "megoldások", mint Üresség, "szavakon túli", és hasonlók. (A gond pedig nem a szavakkal van, hanem egyáltalán a felfoghatósággal). Úgy gondolom, erre a kérdésre ("Ki vagyok én?") az egyetlen helyes válasz így hangzik: az vagyok, aki a saját énképemmel modellezhető. Hogy ez mennyiben informatív válasz, az persze továbbra is kérdés...
A halálbüntetéssel kapcsolatban senki nem írt semmit. Kíváncsi lettem volna, kimondja-e valaki, hogy "a halál nem büntetés".
Amida, amiket mostanában írsz vagy beidézel korábbi magadtól, az érdekes, fejleszti pszichológiai érdeklésű részem. Nekem új, és mélyebb az én hétköznapi gondolkodásomnál. Na, azt nem mondom, hogy könnyű olvasmány! :-)
A hét végén a nagy meleg mellett még intenzív fizikai munkát is végeztünk. A konyhát és a mellékhelyiségeket gletteltük, csiszoltuk, festettük. Másnap vizes szőnyegtisztítás, meg a felfordulást követő rámolás, takarítás. Úgyhogy duplán fogyott a folyadék. Ásványvíz, szintén jeges tea és jeges kávé vaníliafagylalttal, tejszínhabbal. A sört én nem szeretem.
Etüd(én, felfirssülve a fagyis kávétól, ami az egyik kedvence) :-)
"Te, mondd meg annak a hizlaldának, hogy ha nem fejezi be ezt a visszataszító önreklámozást amivel teleszarja az egész Vallfili fórumot, jelentkezek a tanfolyamára, ott pedig levetkőztetem pucérra, és körbekergetem a ház körül, hogy bebizonyíthassa, mennyire legyőzte már ÖNMAGÁT.
hizi levelesládájából: Megdöbbenve, es szomoruan olvasom a Buddhista topikban (az egyikben!), hogy hizlaldat, es a "tanfolyamistakat" egyesek pszichologushoz vinnek, meg letiltanak a forumrol! En ugyan semmit nemtok erröl a tanfolyamrol, se hiziröl, de milyen alapon hirdetik itt egyesek az eszt, es rakosgatnak be masokat a "veszelyes" kategoriaba?! Van egy tippem, segitsetek ki, ha butasag lenne: aki valamit nem ert, vagy gyengusz hozza, az megtamadja azt, amihez kicsike - persze a sajat szintjen, sajat eszközeivel... Minek irogatunk akkor buddhista köpenyegben, ha alapvetö embertisztelet, tolerancia nincs bennünk?! Meg tudja ezt nekünk magyarazni valaki? :) Ugyhogy ajanlom jol nezzük meg egymas minden hozzaszolasat, hogy biztos kepünk legyen egymasrol!! -----
A pénzérme (vagy kézi malom) alakú víztartó elhelyezése a Ryôan-ji (Kiotó) kolostor kertjében. 
Hát ami engem illet én ott maradok vagy jövök vissza....csak mondjátok meg, hol lelem ezeket a lányokat? Ott aztán nekem jó is.
Nakahara Nantenbo (1839-1925), japán Rinzai Zen szerzetes, tanító és kalligráfus műve. A felirat: "Akadály" (a megvilágosodáshoz). De mi ez az akadály?
Ő pedig a gadharai álló Buddha. szvsz nagyon szépséges....:)
Ez a száncsi sztupa kapuja(sajna azt nem t'om melyik égtájra)
Hárman nem tudunk annyi angolt, hogy a páli Kánon-t angolul megértsük
Sziasztok,Udv,gb.
Mond...Te melyiket választanád?
