Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Véleményetek szerint gitározásban Harrison vagy Richards?
Tehát nem szerzőségben és olyan 70es évek közepéig gondolnám. Stílusban, technikában, fejlődésben, esetleg másokra gyakorolt hatásban. Télleg érdekelne a véleményetek.
Elvétve és senkit sem érdekelt az akkori nagy durranások mellett.
Nem hiszem, hogy kevés volt az a 7-8 év. Lennon-McCartney meg 12. Tulképp egy jól működő zkr ennyi idő itán érik össze, fut be, csúcs és erózió. Utána már kimerülnek. Személy szerint én nagyon örülök h akkor és úgy hagyták abba.
Kis kölykök voltak még mikor elkezdték és akkor még máshogy telik az idő. Az a forradalmi hevület és siker, élmények még ink többnek tüntethették fel számukra azokat az időket.
('64-ben mondjuk tolták a Johnny B. Goode-ot, de ez csak zárójelben ;) )
Egyébként igen, a személyiség a kulcs, a zenéjükben, a megnyilatkozásaikban, meg abban is, hogy éppenséggel melyik rajongónak ki közülük a szíve csücske. Ez a banda öntörvényű, markáns és egymástól több mindenben különböző emberekből állt, ellentétben más zenekarokkal, ahol a frontember mögött simán lehetett cserélni a gitárosokat. És egyben ez okozta a viszonylag gyors feloszlást is, meg azt, hogy mikorra talán megérett volna a pillanat az újabb közös munkára, már késő volt.
Hát mondjuk arra alapozom, hogy Paul nem igazán ekézte a bandát, John javában, George megkeseredve szintén. Antology környékén is süt belőle a leszaromság.
Egyébként személyiségüket tekintve teljesen érthető. Mint ahogy a Beatles mindig újat hozott, nyilván ezt próbálták a közönség tudtára adni, ti. "64ben sem a johnnybgoode-ot toltuk, ne hallgassátok már a peppert, itt van a darkhorse". Például.
Csak szólóban ugye ez nem jött be, m nem csak a zene volt gyengébb, de a közönség is.
Részemről próbáltam Paul szólódalait is megszeretni, de nekem enervált. George és John azért számomra hoztak nagyobb, Beatles sziinttel is mérhető dolgokat.
De hát ezt már leírtam 1x és megkaptam ami járXD
Mindenesetre amit íram, nem úgy értettem ah reagáltad.
Attól még tény, hogy a megnevezett filmben kb. 20 évvel korábban ez szinte szószerint ugyanígy már elhangzott. Érdemes megnézni, jó kis film, Travolta egyik legjobb alakításával.
"Tulképp Maccán kívül mindegyikük igyekezett kilépni ebből a Beatles múltból."
Annyiszor hallok ehhez hasonló állításokat, de sosem értem mire alapozzák őket az emberek. :D Arra, hogy volt Paul-ban annyi gerinc, hogy nem próbálta meg a sajtóban lejáratni a másik három jómadarat és nem próbálta meg eljátszani, hogy, amit a bandával csinált az egy rakat nulla és szenvedés volt, bezzzzzeg az új lemeze? Szerintem ha valaki a 80-as/90-es évek után született, sokszor fals prekoncepciók nélkül tekint McCartney felbomlás utáni viselkedésére, hozzáállására és karrierjére, semmi olyat nem fog találni, ami erre a múlthoz való ragaszkodásra, az abból való kilépés hiányára utalna. Sőt. Alig beszélt a Beatles-ről, Beatles számot koncerten először 75-ben játszott, ahogy az évtized első 3 évét eltöltötte annak nem sok köze nem volt a megszokott Beatle élethez, és a korabeli interjúkból (nameg magából a zenéből) az jön le az embernek, hogy mind a szóló lemezeivel mind az új bandájával egy új identitást akart felépíteni. Aztán amikor úgy érezte ez már megvolt, akkor vett be a set listre pár Beatles számot, amit egyedül írt. És kb ennyi. Meg hát nem fordult szembe a korábbi munkájával, hanem mindig is büszke volt rá. Pedig könnyebb és talán kifizetődőbb lett volna besározni azt, az épp aktuális új album érdekében.
[Az meg megint más, hogy Antológia Paul-t vagy napjaink Paul-ját pl (a totál bullshit primal scream terápiáról kilépő, lelkileg a béka segge alatt lévő, sértett és felbőszült) Lennon Remembers John mellé tenni nettó hülyeség. Pedig sokan ezen teljesen eltérő korszakok és szituk szembeállításával szeretik "igazolni" az elképzeléseiket.]
Jó kis interjúrészlet, kicsit talán idevág:
From what I read and heard, one of the basic mistakes seemed to be that the people wanted to hear old stuff. George wasn’t prepared to do that and I understand him. When I did that charity at Madison Square Garden, I was still riding high on ‘Imagine’ so I was OK for material. But when I did ‘Come Together’, the house came down, which gave me an indication of what people wanted to hear. At the time I was thinking that I didn’t want to do all that Beatles—but now I feel differently. I’ve lost all that negativity about the past and I’d be happy as Larry to do ‘Help’. I’ve just changed completely in two years. I’d do ‘Hey Jude’ and the whole damn show, and I think George will eventually see that. If he doesn’t, that’s cool. That’s the way he wants to be.
— John Lennon, interview w/ Chris Charlesworth for Melody Maker: Rock on! (March 8th, 1975)
De érdekes,amíg a srác lemez hűen hozza a Pb.W. híres gitártémáját,addig a Hulu előzetesben Paul meglehetősen elnagyoltan,kissé egyszerűsítve játssza a saját ikonikussá vált riffjét. ;) Egyszerűen imádom,neki mindent szabad.
Gondolom sokaig frusztralta, hogy noha Epstein halala utan neki koszonhetoen volt meg Beatles egyaltalan es o mindent meg is tett, hogy legyen, ez megse volt eleg hosszutavon. (Valoszinu sokszor pont ellenkezo hatast ert el: harom honappal a White Album befejezese utan belevagni a Get Backbe korai volt. De nyilvan attol tartott ha tovabb var mar nem tudja ravenni oket es annyi a bandanak.)
Tulképp Maccán kívül mindegyikük igyekezett kilépni ebből a Beatlea múltból. Ringo olyan régvoltszépvolt, de ő, legalábbis régebben, olyan megkeseredettnek tűnt. Hogy lezárult élete nagy szakasza.
Vagy úgy tett, mint aki leszarná. Mert az menőnek néz ki. Harrisonban volt egy kis sértettség a Beatlesszel kapcsolatban, szerintem ezért trollkodott szét az Antológia körül pâr dolgot.
Nem emlékszem, hogy erről tett volna említést, az viszont sokszor lejött a megnyilvánulásaiból mennyire lesz@rja a Beatles dolgokat. Az Anthology extrák között van egy videó, ahol Martinnal négyesben a studióban visszahallgatják a Golden Slumbers-t és beszélgetnek róla. Harrison a végén megkérdezi, hogy "egyébként ez melyik albumon van?" Ringo röhögve annyit mond, hogy "George Harrison az elsőszámú Beatles szakértő!" Egyébként a Revolvert akár szerethette is, mert a többi nagylemezhez képest ezen van a legtöbb Harrison szerzemény.
66 nyarán amikor turnéra indultak még nem jelent meg, csak augusztusban, mire az USA-ba érte. Valószínüleg akkorra már annyira le akarták tudni az élő fellépéseket, hogy nem törődtek vele, hogy új számokat próbáljanak össze. Gyakorlatilag ugyanaz a műsor volt, mint a német/japán koncerteken, csak az I'm Down helyett visszakerült a Long Tall Sally. Meg aztán mit lehetett volna eljátszani a Revolverről? A legjobb dalok hangszerelése már meghaladta a 3 gitár + dob felállást.
Hát ez a 2 lemez nekem is összefügg vhogy hangulatában, meg h számomra nem jelentenek sokat egészükben véve. A Revolvert talán ha 1x hallgattam végig, nálam ez a leggyengébb, a RSon vannak nagy kedvencek, de egységében az sem. És ez úgy tök ciki nekem h a szakma és Ők is nagyra tartották úgy általában.
Most így nem ugrik be, de Harrison mely nagylemezeiket szerette?
Pedig valahol mostanában olvastam egy "hozzáértő" tollából, hogy 1966 nyarán még MEGTURNÉZTATTÁK A REVOLVER NAGYLEMEZT mielőtt felhagytak volna a koncertezéssel. Mondjuk az valóban ritkaság, hogy kijön egy album és nem hangzik fel róla egy dal sem az azt követő koncerteken.
Megelőztél a hozzászólásoddal az "ikerlemez" témában.
Nem értem Harrisont se, szerintem ég és föld a különbség a két lemez között.
A nagy váltás a Revolver volt. Az egységes hangzás és a szinte egy egész nagylemezt kitöltő fülbemászóbbnál fülbemászóbb dalok sora azon az albumon tört meg.
