Azt tapasztalom, hogy az elmúlt 2 évtizedet tekintve egy rövid időszak után, már nem annyira nagy érdem kereszténynek lenni. Inkább egye többen titkolják és égő számukra. Az a kérdés lesz-e olyan időszak, amikor ez egyenesen szégyen is lesz?
Igen......, az van, hogy sokan inkább isteneivel beszéli meg jó vallásos, keresztény lévén, mint embertásaival...., nehogy a stressz mégjobban kélezze elméjét, majd Istene mindent megold helyette! Ezzel el is hárította magáról az emberbaráti felelőséget.... Nem é emiatt is hidehgülnek el egymástól még a keresztény tesók is?
Kíváncsi Isten véleményére? Ki nem kíváncsi rá? Már az emberiség kezdete óta erre várunk, hogy Isten végre elmondja véleményét, de valahogy csak nem jön.... Hol késik barátom?
Miket kell megköszönni Istennek?
Azt, hogy egy katasztrófa alkalmában valakik megmenekültek? Hallelója ámen?....., míg a halottak már semmit nem tundak megköszönni, avagy megkérdezni, hogy miért?
Valaki szeret imádkozni? Csak úgy spontán, nem is mondták neki, hogy mi is az az imádság, amiket meg kell tennie egy jó kereszténynek? Na attól kezve már élete szoros része lett az imádkozás, az imádat, ahogy egyre vallásosab lesz valaki, nemde, mint egyféle szellemi stimuláns, lelkiismereti tényező, nyugtató, avagy euforikus stimuláns! Ja...., jó lenni abban a társaságban akit szeret....., és kik azok, azok azok akik ugyan olyan hitben vannak és ez motíválja a nagy szeretetet, avagy istenben vakló ima és hit? A közös érdek? És mikor elhagyja egyházát méág az íremlékmagját is kiírtják onnan a tesók? Akkormár lehet gyűlölni, haragudni és istentagadással vádolni, mert úgymond elhagyta dogmatikus hitét?
Ha isten tényleg a szíveket vizsgálja akkó fölösleges az ima.
Mi van ha valaki nem azért imádkozik, hogy tudassa Istennel a kívánságait, hanem mert kíváncsi Isten véleményére, tudni szeretné, mi Isten kívánsága őrá nézve, mit vár tőle Isten? Mi van, ha egyeseknek sok megköszönnivalója van, ezért sokat kell imádkozzon? És mi van, ha valaki szeret imádkozni, nem nyűg és nem fölösleges időpocsékolás neki, hanem jó annak a társaságában lennie, akit szeret?
