Az akadémia történeti osztályának titkos ülése 1999. 05. 26
Glatz Ferenc: Uraim, köszöntöm Önöket! Komoly bajban vagyunk. Bizonyára mindannyian olvasták azt a fenyegető veszedelmet, amely ránk, és titkos, földalatti, összeesküvésünkre leselkedik.
(igenlő mormogás, helyeslés)
Glatz Ferenc: Uraim! Ezt a gyűlést azért hívtuk össze, a legnagyobb titokban, hogy mindama veszéllyel, amely minket fenyeget, szembenézzünk, és megoldási javaslatokat dolgozzunk ki. Már megkapták az anyagot, kérem, mondják el véleményüket, és esetleges megoldási tervüket. Átadom a szót Uraim!
Niederhauser Emil: Kérem tisztelettel, tisztelt Egybegyűltek! Az én véleményem az, hogy titkos, és földalatti összeesküvésünket nem fenyegeti veszély, az 1961. évi 23. moszkvai utasítás szerint kell eljárnunk továbbra is. Az én véleményem az, hogy ezzel a kérdéssel nem kell foglalkozni.
Szabó Miklós: Tisztelt Uraim! Nem érthetek egyet az előttem szólóval, hiszen ha ez a Hungár Naptár, vagy mi a rosseb, napvilágra kerül, akkor alapjaiban rendülnek meg tudományszocializmusunk fellegvárai. Ezért javaslom, hogy adjunk ki egy ellenkiadványt, melyben cáfoljuk az a számtalan félreérthető, és lábjegyzet nélküli mondatot, amelyet ezen szerző állított.
Kubinyi András: Tisztelt Uraim! Engem ez a helyzet kissé emlékeztet arra, amikor fiatal koromban bajorországi tartózkodásom idején összeült a casládi tanács, és ott igen intenzív tárgyalások kezdődtek arról, hogy a vendéglátóim lányának megkérték a kezét. A tanácskozásnak ott is az lett a végeredménye, ami egyelőre itt is ,vagyis az, hogy nincs végeredménye. Én egyébként egyetértek Niederhauser Emil kollégámmal, szerintem ez az igen szerény képességű szerző aligha fenyegeti köreinket.
Székely György: Engedjék meg tisztelt kollégák, hogy ne értsek egyet az előttem szóló kollégákkal. Hát mire jutottunk mi így, negyven év alatt, hogy már egy közönséges kis könyveccske is veszélyezteti egisztenciánkat? Nem adhatunk ki cáfolatot, hiszen akkor mindenki megvenné az inkriminált könyvet, ha pedig a cáfolat egy tudományos szakfolyóiratban jelenik meg, úgysem fogja elolvasni ott senki, akit nekünk meg kellene győznünk. Vissza kell térni régi módszereinkhez. Én azt mondom, hogy a könyvet tiltassuk be!
(helyeslő mormogás, egy-két taps)
Glatz Ferenc: Nem lehet, kedves kolléga úr, már demokráciában élünk, és feltűnő lenne, ha betiltanánk azt a könyvet, higgye el, akkor is nagyon sokan elkezdenék olvasni, talán népszerűbb lenne, mint Marxtól a Tőke.
Székely György: Akkor pedig úgy vélem, hogy ha a könyvet nem lehet betiltani, akkor akadályozzuk meg a könyvtárakba történő eljutását.
Bóna István: Egyet értek az előttem szólóval, írjuk meg minden könyvtárnak, hogy a Hungár Naptár veszélyes nézeteket terjesztő mű, amely olvasóik szellemi képességeikre jelentős fenyegetéssel bír. Továbbá ajánljuk fel az MTA támogatását, és az Év Könyvtára díjat annak a könyvtárnak, amely a legtöbb Hungár Naptár kiadványt összegyűjti, és eldugja az olvasók elől. Ezzel hazugságunk, földalatti összeesküvésünk ismét diadalt arat.
(helyeslő mormogás, taps)
Szabó Miklós: Pista, ez fantasztikus ötlet. Akkor jövőre is mehetek ásni Bibrachtéba!
Glatz Ferenc: Igen, ez jó ötletnek tűnik, azt hiszem meg kellene valósítanunk, egyes prioritást fog kapni a központi biz... Akarom mondani, majd egyeztetjük az érintett szervekkel.
Kosáry Domonkos: Úgy vélem kedves feleim, hogy néhány tényezőt figyelmen kívül hagytunk.
Glatz Ferenc: És pedig?
Kosáry Domonkos: Bóna Istvánnak igaza van. Mást nem lehet tenni. Teljesen világos, hogy végighazudtuk az utóbbi másfél évszázadot, és úgy kellett tennünk, mintha a történelmet kutatnánk. Ha megkérdezik tőlünk, hogy mire lehetünk büszkék az elmúlt évtizedekből, akkor mit fogunk majd mondani? Semmit. Az elmúlt négy évtizedben nem csináltunk semmit, hacsak azt nem, hogy az elmúlt egy évtizedben siekresen megakadályoztuk a szellemi kibontakozást. Európában ilyen nagy böszmeséget még ország nem csinált. Ezért én azt javaslom, hogy a Hungár Naptárat titokban nyilvánítsuk az akadémia hivatalos véleményévé.
(felhördülés, értetlen tekintetek)
Glatz Ferenc: Domonkos, biztos hogy jól vagy?
Kosáry Domonkos: Egészen biztos.
Székely György: Egyetértek az előttem felszólalóval, ennek rendkívüli nagy haszna lenne, hiszen ha hivatalos nézetünkké nyilvánítjuk a Hungár Naptárat, akkor, mielőtta népharag elsöpörne bennünket, fel tudjuk mutatni a határozatunkat, hogy mi bizony, már ekkor is azt gondoltuk, amit ők.
Glatz Ferenc: Ez nem rossz ötlet. Tehát, akkor szavazzunk: ki támogatja azt, hogy kövessük először Bóna István kollégánk ötletét?
Kosáry Domonkos: Támogatom.
Kubinyi András: Támogatom
Niederhauser Emil: Igen.
Szabó Miklós: Igen.
Székely György: Támogatom.
Bóna István: Tartózkodom.
Glatz Ferenc: Támogatom. Ki mondja továbbá azt, hogy váljon a hivatalos nézetünkké a Hungár Naptár, és utána tartsuk titokban ezt a döntésünket?
Kosáry Domonkos: Tartózkodom.
Kubinyi András: Támogatom.
Niederhauser Emil: Elutasítom.
Szabó Miklós: Támogatom.
Székely György: Támogatom.
Bóna István: Elutasítom
Glatz Ferenc: Támogatom. Van még valakinek bármi ötlete?
(csend)
Glatz Ferenc: Akkor ezennel kijelentem, hogy a foglalkozás elérte a célját, és az ülést berekesztem. A jegyzőkönyvet titkosítjuk, a hangfelvétellel együtt pedig lezárva betesszük az MTA Archívumába.
|
