Van, aki szélesebb értelemben használja a dialektust, de én jobban szeretem ’földrajzi kötöttségű nyelvváltozat’ értelemben használni. Ez az eset egyébként határeset a dialektális és a szociolektális között, az értelmező szótárak nép-nek minősítenék, ami azt jelenti, hogy a népnyelvekben általában elterjedt, szemben a táj minősítéstől, amely egy vagy legfeljebb néhány jól körülhatárolható területre korlátozódik.
Szóval nem tudom, mennyire lokalizálható ez a jelenség, valószínűleg nem nagyon.
Én azt gondoltam inkább, hogy régegnyelvi, vagy méginkább a saját, egyénileg kreált, analógiára (kiterjesztésre vagy mi: gyújt - villanyt le-föl kapcsol, öltözik: ruhát le-föl vesz) épülő hibám / nyelvhasználatom.
Bocs, lehet, hogy tudtomon kívül valamilyen regionális normához igazodom, de szerintem:
1. A miatt regyaránt lehet célhatározó és okhatározó
2. A végett célhatározókánt is választékos
2. A végett okhatározói alkalmazása számomra gyakran tudálékosnak tűnik.
No, akkor pontosítsunk!
A végett a sztenderd magyarban a célhatározó névutója, a miatt az okhatározóé. Bizonyos szubsztenderd változatokban azonban a végett kifejezhet okhatározót is (ez nem nagyon meghökkentő, hiszen az azért lehet cél-, illetve okhatározói mellékmondat rámutató szava, a miért cél-, illetve okhatározói kérdőszó; ráadásul sokszor a cél- és az okmozzanat nagyon sokszor úgy összefonódik, hogy ember legyen a talpán, aki szétbogozza őket). Ezt azonban a sztenderd sem hagyta szó nélkül, így hiperkorrekcióként nem ritka a miatt célhatározói használata.
Hasonló (bár nem teljesen párhuzamos) jelenség az okhatározói lévén és a megengedő létére névutó keveredése. A sztenderben: Péter tanár lévén gyorsan átlátta a helyzetet; Péter földrajztanár létére nem igazodott el a városban. Kevésbé választékos nyelvhasználatban azonban a két névutót akár fel is lehet cserélni.
Benedek Marcell Délsziget című regényes irodalomkönyvében alkalmazza a "felsüllyed" szót arra az esetre, amikor egy hajó úgy került szárazra, hogy a tengerből hirtelen kiemelkedő sziget "vette a hátára".
Kis Ádám
Én hallottam már olyat is, hogy "felolt" (felkapcsolja a villanyt értelemben), meg olyat is, hogy "leöltözik" (szóval levetkőzik). Mi több, néha én is abba a bűnbe esek, hogy így mondom (ha felhívják rá a figyelmemet, azért elszégyellem magam.) Gondolom, ezek még nincsenek kanonizálva, de mintha terjednének.....
A régi Zwack-plakáton is felmerült az a fej. :-))
Amúgy hasonló dolog történt a száll igével. Régen csak ’lefelé repül’ értelemben volt használatos, ma pedig lehet felfelé és lefelé szállni egyaránt.
"Valamelyik másik topikban felmerült az elért szó, mint jelen idejű ige. Megállapítottuk, hogy Jókainál még megértet jelentett, ma meg sokan azt gondolják, hogy félreértet. Így ez is az alábbiakra lehet példa, nem?"
Szerintem ez a legjobb példa eddig. Az elért igének a mai nyelvben is megvan a kettős, egymással ellentétes használata. Erről meggyőződtem egy gyors Google kereséssel.
Én a merül ige furcsaságán gondolkodtam el.
Önmagában olyasmit jelent, hogy valami a vízben lefele süllyed. A lemerül, elmerül igekötős változatok sem az irányát módosítják. Ugyanakkor létezik egy ellentétes irányú felmerül változat is, amellyel én eddig csak átvitt értelemben találkoztam ("felmerült a téma").
Lehet, hogy ez a felfelé haladó irány idővel visszavetül az igekötő nélküli alap igére is?
Lehet, hogy egyszer a zuhan/süllyed/esik is felzuhan/felsüllyed/felesik formát kap? A vakondot a viccben már feltemetik...
Ez nem a szláv jelentés változás: práz(d)nъ 'üres' > 'meddő' > 'szűz'? Ez esetben viszont ez a motívum már nem élne a magyarban...
(Viszont szvsz még ha a magyarben feltételezzük a jelentésátvitelt, a szláv 'üres' alapjelentés miatt mindenképpen meddő > szűz > prostituált változást kell feltételeznünk, nem szűz > meddő > prostituált-at.)
> gyanis van közös jegy a szűz és a parázna között, méghozzá nagyon praktikus.
Nem biztos, hogy ilyen messzire kell elmenni a közös jegy keresésében. Arra gondolok, hogy ez a jelentésváltozás minden korban újra és újra megtörténik, manapság pl. a nem lézető bordélyokban "lányok" szolgálnak. Emiatt én úgy vélem, hogy itt erősebb az eufemizmus mozzanata.
"A kies eredeti jelentése pozitív, mára egyre gyakrabban negatív."
A kies manapság már negatívat jelent? Ez jó! (= úgy látszik, nem követem rendesen nyelvünk változását, még nem tűnt fel. :-) ) Biztos azért, mert a kieső, félreeső szavakhoz érzik az emberek hasonlónak.
Valamelyik másik topikban felmerült az elért szó, mint jelen idejű ige. Megállapítottuk, hogy Jókainál még megértet jelentett, ma meg sokan azt gondolják, hogy félreértet. Így ez is az alábbiakra lehet példa, nem?
1. Persze, a számos – számtalan esetében a formai ellentét – tartalmi azonosság kettősségére gondoltam.
2. A parázna jelentésváltozása nagyon érdekes. Ugyanis van közös jegy a szűz és a parázna között, méghozzá nagyon praktikus. Mivel a parázna nő paráználkodáskor mindenkivel összefekszik (tehát parázna = promiszkuis), könnyen összeszed valami méhet érintő fertőzést, tehát meddő lesz (hasonlóan állandó gyulladást tart fenn a méhben a nő természetes úton, mint a spirál mesterségesen). Így a nincs gyereke jelentéselem többé-kevésbé teljesül mind a paráznára, mint a szűzre.
"kies eredeti jelentése pozitív, mára egyre gyakrabban negatív. A tempós régen azt jelentette: lassú, ma azt: gyors. A parázna régen szüzet (is) jelentett, ma ez már nem így van. Fordított helyzet a kies és a kietlen ma ugyanazt jelenti, de a számos és a számtalan is."
Köszönöm a példákat. Még én is keresek, hátha akad újabb.
A parázna mint szűz? Ezt nem tudtam. Egy mai szűz ilyen titulustól igencsak parázna. :o)
A számos-számtalan példa nem egészen stimmel, szerintem mindkettő sok jelentésű és egyik sem jelenti azt, hogy kevés. Formailag persze ellentétei egymásnak, ha erre gondoltál.
Kicsit erre hajazhat a csinos-csintalan pár is: bár nem ugyanazt jelentik, de nem is ellentétei egymásnak.
1. Én is hosszú l-lel ejtem az államit, de érdemes megfigyelni, hogy ilyenkor az á megrövidül. Ugyanilyen az éppen is. A magyar nyelvben klasszikusan leírják a rövidülésnek azt az esetét, hogy ha hosszú és rövid mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor a hosszú mássalhangzó rendszerint megrövidül. Elképzelhető azonban, hogy vannak még hasonló összefüggések. Úgy néz ki, hogy hosszú magánhangzó és hosszú mássalhangzó találkozása esetén az egyik (a mássalhangzó rövidülése a hagyományos, mára egy kicsit fesztelenebb, tán népies megoldás, a magánhangzó rövidülése a neológ, betűejtésszerű, modorosabb megoldás). De mintha rövidülés nagyobb távolság esetén is bekövetkezhetne. Vannak szavak (nem tudom, milyen gyakori ez a tendencia), amelyekben több hosszú mássalhangzó is előfordul (pl. idegen szavakban), ilyenkor az egyik hajlamos megrövidülni (pl. cappuccino legtipikusabb köznyelvi ejtése: kapuccsínó – itt viszont a szomszédos hosszú mással- és magánhangzó is megmarad, a kapuccsinó mindenképpen ritkább ejtés változat).
2. A kies eredeti jelentése pozitív, mára egyre gyakrabban negatív. A tempós régen azt jelentette: lassú, ma azt: gyors. A parázna régen szüzet (is) jelentett, ma ez már nem így van. Fordított helyzet a kies és a kietlen ma ugyanazt jelenti, de a számos és a számtalan is.
Érdekességként jutott eszembe, hogy csak egy olyan magyar szót ismerek, amely kontextustól és hangsúlytól függően képes önmagának majdnem az ellentétébe fordulni: ez valamennyi. Tulajdonképpen kilóg a nyelvünkből, legalábbis én nem ismerek hasonlót. (Tekintsünk most el a szlenges k... jó! típusú kiszólásoktól, amelyek valóban önmaguk ellenkezőjét is jelenthetik, gúnyos hanglejtéssel és fintorral megtámogatva).
Valamennyi almát megettük.
(Megettük az összes almát. A valamennyi hangsúlyos, az ige tárgyas ragozású.)
Valamennyi almát megettünk.
(Csak kevés almát ettünk meg, mindenképp kevesebbet, mint amennyi megmaradt. Az ige hangsúlyos és alanyi ragozású.
Mindez saját értelmezésem, esetleg mások nem így érzik. (Lehetnek ilyen eltérések, én pl. az állami szót mindig hosszú l-lel ejtettem és a médiában is így hallom ejteni - szemben egy másik topikban idézett Nádasdy cikkel).
Tud még valaki példát önmaga ellentétébe is forduló magyar szóra?