Ezer éves topikot hozok fel, hátha olvassa valaki... Mi itt a mi iskolánkban arra gondoltunk, a hatalmas összeget, amit szakkönyvtámogatásra kaptunk az idén (kétezerpárszáz forintot) felajánlanánk valamilyen alapítványnak, ami azzal foglalkozik, hogy könyveket jutasson el hátrányos helyzetben lévő iskolákba, térségekbe. Ha valaki tud ilyen alapítványról, kérem, jellezze nekem itt, és ha olvas még erre kolléga, akkor a saját iskolájában érdeklődhetne, érdekelne-e másokat is a mi akciónk...
Itt egy irigy nyugdíjas!!!Azért az unokáim évnyitójára elmentem. Jó volt. Semmi változás. 40 éve is ilyen volt.. Megnyugodtam... A hagyományokat ápolni kell!!
Tökéletesen igazad van, történészek számára egy rahedli fontosabb is akad. Abban az életkorban, vagyis a 12 évesek számára sem feltétlenül ez a legérdekesebb. Csak annyi az egész, hogy én ennek vettem hasznát.
Ha csapóajtót kellett volna építenem valaha, akkor biztosan az az információmorzsa értékelődött volna fel.
Viszont azt remélem, lehetett érzékeltetni, hogy ha valaki beleteszi a saját lelkesedését, élettapasztalatát és személyiségét valamibe, az tanárként sok esetben többet ér, mint az, ha az illetőnek lexikonból van az agya és több dátum van a fejében, mint ahány hajszál van a fejemen.
Abszolút elnagyoltam, csak érzékeltetni akartam, nagyjából hogyan lehet megragadni egy 11-12 éves figyelmét. Mellesleg most a retekklubon épp Scipio-Hannibál megy. Törifanatikusok nem biztos, hogy értékelik, de az Olvtársnő csemetéje odaülhetne a tévé elé. Épp most mutogatják az elefántokat.
Szvsz érdemes meghallgatni a másik felet is, mert hátha árnyalja a képet... Aztán pedig beszélni pár szemtanúval. Ha majd nemcsak a gyerek beszámolójára alapozva lesz az a nézeted, hogy tisztességtelenül bánnak a gyerekkel, akkor irány egy másik suli, azt követően pedig talán érdemes lenne megkeresni az oktatási ombucmanót is.
Megfogadom a tanácsotokat, várok. Ha jövőre rosszabb lesz akkor elviszem a lányomat egy 6 osztályos gimnáziumba, vagy a többi szülővel együtt elmegyünk az igazgatóhoz.
Ez speciel egy tök rendes, alig másfél méteres kissrác, aki totál ártatlanul kapott egy istenes flemmet a tanerőtől, aki nyíltan utazik már jó ideje a kölökre.
Meggyőződésem, hogy egy tanár semmilyen indokkal nem verheti a rábízott gyerekeket.
Hajdani kollegina, aki eggyel felettem járt, felképelt egy 15 éves, túlkorosként hetedikes fiút, mert az azt képzelte, hogy a szoknyája alá nyúlkálhat, ocsmány szavak kíséretében. Mindenki tudta, kiféle-miféle a kölyök is, meg a kiccsaládja is, amelyikből ezt a borzadályt a társadalomra rászabadították. Mégis a kollegina lett kiszekálva a munkahelyéről.
Semmi baj, azóta megtöbbszörözte a jövedelmét, de a tüske benne maradt.
Úgyhogy persze. A jogos védelemhez a tanerőnek is joga van.
Tisztelettel kérdezem a topiclakókat, hogy elképzelhető-e egy olyan eset, hogy egy hetedikes fiút a tanárnője felpofoz? Mert ez történt mifelénk a napokban, most mesélte a gyerekem, aki -- több osztálytársával együtt -- tanúja volt ennek.
Én is azt javaslom, hogy legyints, de legalábbis ne egyedül kezdj harcolni a tanár ellen, mert annak tényleg a gyerek ihatja meg a levét. Viszont ha valóban több panasz volt már az illetöre, akkor esetleg összefoghattok a többi elégedetlen szülövel és közösen tehettek panaszt az igazhatónál. Annak nyilván nagyobb súlya lesz és a "megtorlás" sem lenne olyan könnyen kivitelezhetö. ùgy értem, a tanár több gyereken talán nehezebben tud bosszút állni mint egyen.
Kérdésedre: legyints. Majd valaki más megharcolja ezt a harcot helyetted, mert a tanerő valszeg öntelt és hiú, önkritikára képtelen. Az ilyen körül szaporodnak a konfliktusok, mint a nyúl. Előbb-utóbb belefut a nagy pofonba.
Nem az a te feladatod, hogy ezt a tanerőt idomítsd, hanem az, hogy a gyerekednek jót tégy. Most ötödikes. Derítsd fel a környékbeli hatosztályos gimiket, hogy miket kérdeznek felvételiken, tartanak-e felvételi előkészítőt stb. A korábbi felvételi feladatsorokat megoldhatjátok együtt. Aztán, ha valamelyik megtetszik, oda járatod előkészítőre. Még felvételire is elmehet úgy, hogy igazolást adsz torokfájásról. Az általánosnak nem kell tudnia semmiről se, egész az utolsó pillanatig. Legyen a ti közös kis titkotok az előkészítő, kamaszkorban az úgyis fontos, erősíti a szülő-gyerek köteléket is. Fontos, hogy a gyerek lássa, Te bízol a képességeiben, és van másik suli is. Plusz jó, ha tudja, négyosztályosba is el lehet majd menni. Ne legyen stressz.
Az ötödik után meg nagy lélegzet, 2-3-4 hét nonstop uszoda, strand, Balcsi, hejehuja. Utána meg felkeresitek a Báthory-Honvéd sarkán a Kódexet, ott sok jó tankönyv van, de máshol is, és a gyerek hadd válogasson kedvére. Plusz könyvtár, az olcsóbb. Ebben a korban szivacs az agy, hadd töltse meg mindennel, ami érdekli. Tannéni meg fújja fel magát egészen nyugodtan. Majd kipukkasztja valaki.
Amúgy meg az egész pun háborúskodásból szvsz pont az a legnagyobb szám, amire rá se kérdez. Igaz, a wiki se ragozza túl, pedig tényleg a messze legfontosabb dolog, amit ma is bármely konfliktusunkban jól tudunk használni. Cannae. A bekerítő hadművelet archetípusa, Hannibál találmánya. Az első igazi ilyen csata. Amikor a relatíve vékonyka acvonal közepébe becsalogatod az ékként támadó ellenséget, aztán összezár a két szárny, és már hátulról is elkezded aprítani őket. Katlanba kerülnek, ahonnét menekvés nincsen. Schwarzkopf ugyanezt csinálta az 1990-es évek elején, az első öbölháborúban, csak ő kieresztette az irakiakat a katlanból.
És megy végig a típus az egész hadtörténeten, csak a két szélső esetet említettem, az elsőt meg az eddigi utolsót.
Ez az, amit ma is használni lehet mindabból, amit a pun háborúkról megtanultunk. És nemcsak hadászatban, de az egyéb csatározásokban is, legyen az pártok közti küzdelem a választásokon, vagy nagyvállalatok közti konkurenciaharc a piacért.
Az összes többi csak kacat meg sallang, művelődéstörténeti tücsök és bogár, a ceterum censeótól a sóval behintésig. Ezért az egy dologért érdemes megtanulni a pun háborúkat. Hogy konfliktushelyzetben észrevedd azt is, ha te tudod harapófogóba kapni az ellenfelet, bár számarány tekintetében gyengébben állsz, de azt is, ha csak, mint a rómaiak, azt hiszed, hogy annyival erősebb vagy, és legszívesebben nekikmennél, bele a közepébe.
Sajnos a tanárnő nem fogja sohasem beismerni, hogy hibázott. Beszélgetésünk után találkoztam lányom osztályfőnökével. Elmondta, hogy nem én vagyok az egyetlen aki panaszkodik a tanárnőre. Már ő is próbált beszélni vele, sikertelenül.
Az edződésre ( későbbi rossz fönökök) még lenne ideje a gyereknek (gimnázium, esetelg főiskola stb.).Még ne kezdje el!
A vitatott feladat egyébként egy időrenbe állítás volt:
A felsorolt események a 3 római- pun háború valamelyikéhez tartoznak. Rendezd időrenbe az eseményeket!
a) Hannibál átkel az Alpokon b) a rómaiak elfoglalták Szicíliát c) Scipió átkelt Afrikába d) létrejött Africa provincia e) Karthago elesett f) a rómaiak csapóhidat alkalmaztak
Akinek van ideje és tudja mondja meg a helyes sorrendet!
Most megint egy témazáró előtt állunk. Már tudom, hogy ebbe is lesz valami csavar, nehogy véletlenül vki 5re meg tudja írni.
Hát, ha tapasztalat alapján látod úgy, hogy sokan vannak ilyen kollégák, akkor csak hálát adhatok a sorsnak, amiért pályát módosítottam.
Csak remélhetjük, hogy tévedsz...
Mellesleg azt tapasztalatból tudom, hogy ha valaki tanárként képes elismerni, hogy valamiben ügyetlen volt, azt honorálni szokták a csemeték is. Ettől lesz tekintélye. A diplomájától nem.
Szvsz elég ügyetlenül járt el a tanár, mert azt bizony neki is tudnia kell, hogy egy odavetett szóbeli megjegyzés, amelyre a gyerek vagy figyel, vagy nem, semmiképpen sincsen egy súlycsoportban azzal, ami a tankönyvben feketén fehéren ott van. Pláne nem az ún. szorgalmas gyerekek esetében, akik többször is átnézik a könyvet, tehát szinte holtbiztos, hogy mindent annak megfelelően fognak megtanulni még akkor is, ha hibás.
Nem kétséges, hogy szakmai hiba történt. A többször ismételt dolgok, pláne, ha nyomtatásban találkozik velük a gyermek, sokkal jobban megragadnak, mint azok, amelyekről a gyermek csak szóban értesül, úgy is csak egy ízben, ráadásul nyomatékosítás nélkül. Ez evidencia. Ha a tanár szerint a könyvben helytelenül szereplő információ elég fontos ahhoz, hogy azt a dolgozatban is megkérdezze, akkor ahhoz is elég fontosnak kellett volna lennie, hogy a füzetbe is beleírassa a gyermekekkel.
Ha van benne egy csepp tartás, akkor odaáll az osztálya elé, és megmondja nekik, hogy bocsánat, ezt a dolgot mondtam ugyan, mégis sokan a könyvben hibásan szereplő dátumot (akármit) tanultátok meg. Ezért ezt most leírjuk a füzetbe helyesen, és aki rendesen megtanulja, az biztosra vehet az év végi ismétlő dolgozatban legalább egy pontot, mert ott is szerepelni fog. Ettől csak növekedni fog a tekintélye is, meg a népszerűsége is. Így nem kell visszakoznia sem, mert ettől még nem kap pontot az, aki a könyv alapján rosszat írt. A rosszat semmiképpen sem szabad jutalmazni, akkor sem, ha a Te gyermekedről van szó, bocs.
Ha van benne önkritika, már úgyis elgondolkodott azon, hogy egyetlen ötös sem volt. Mert akkor a tanárban is hiba van, hacsak nem tök bugyuta az egész banda. De nem hinném, hogy ez lenne a helyzet.
Vigaszul csak annyit tudok mondani, hogy ha nem lesz jobb a helyzet, és a tanár ilyen marad, akkor legalább gyakorlatot szerez a gyermeked a sportszerűtlen főnök elviselésében. Azok a gyerekek, akik mindig csak szuper tanárok keze alatt voltak, hamar összeroppannak, mikor ifjan, kezdőként egyszer csak kapnak egy bunkó főnököt. Márpedig ez benne van a pakliban, nem igaz?
Szerintem arra, hogy megszerettesse a gyerekekkel az új tantárgyakat, így a történelmet is. Ha lehet, és mindig felfelé húzom a gyerekek jegyeit, lehet, hogy nagyot hibázok, (erre írjatok majd) de a ponthatárok rugalmasak... 1-2 pont miatt....nincs értelme. Szerintem.
A gyermekemet arra nevelem hogy hogy tisztelje a tanárát. Csak amikor szól a tanárnak a dolgozat írás után, amikor megbeszélik mit kellett volna írni a feladatba és mondja neki hogy tanárnő az nem így van benn a könyvben ahogy ön mondja . A tanárnő erre megmagyarázza hogy mi is történt igazán ,amiben persze igaza van mert a gimnáziumi töri könyv már így írja . De ők még csak 5. osztályosok és az ő történelem könyve nem ezt írja . Akkor a gyereknek is megrendül a bizalma a tanár iránt . Ha meg ígyse kap jó jegyet ha tanul akkor meg minek tanulni?
Azt nem írtam még le hogy a többi tantárgyból szinte csak 5-se van. Nem elvakultságból mondom de nem hülye gyerek.
Sajnos ez a dolog nem hagy sehogy sem nyugodni, nem tudom érdemes-e tovább lépnem ebbe az ügyben vagy inkább hallgassak mert később a gyerek issza meg a levét?
A tanárnőnek amúgy 3 diplomája van és ezt bőszen hangoztatja is. Beszélgetésünk végén megkérdezte hogy mi a végzetségem, mert bele mertem szólni a tanításba ( megkértem hogy íratassa le a gyerekekkel a füzetbe ha ő másképp fogja kérni azt ami a tankönyvbe le van Írva)
Hát sajnos nincs diplomám, csak egy anyuka vagyok. De nem hiszem hogy a diploma minősítené az embert.
2. Mint tanár azt mondom, mindig hallgattassék meg a másik fél is, mert elképesztö dolgokat hallottam vissza szülöktöl, gyerekektöl is, persze tudom, hogy erre most nincs lehetöség. Nem gyanusitgatni akarlak, isten örizz.
3. A szüleim törikönyveket irtak és mindig fel voltak háborodva, hogy a tanárok szinte szó szerint kérdezik vissza a könyvet, illetve az apró betüt is. Hányszor de hányszor hallottam ezt a szemrehányást az apróbetüs résszel!
4. Jól tetted, hogy normális hangon beszéltél a tanárral, de... vannak szakbarbárok és elvetemültek is, akik azt az elvet követik, hogy ötöst kap irodalomból Goethe, négyest én, a tanár, és a legjobb diák csak hármast... szóval egyszerüen vannak reménytelen esetek, akiktöl az isten mentsen meg.
Azért írok ebbe a fórumba mert láttam hogy tanárok is vannak. Történt velem egy eset ami nem hagy nyugodni és szeretném kikérni a véleményeteket.
Történetem röviden ennyi:
Lányom 5. osztályos, nagyon jó tanuló.Kaptak egy olyan történelem tanárt aki a könyv apró betűs részébe is belekérdez. Azt mondtam jó ok hát azt is meg kell tanulni lehetnek benne fontos dolgok csak éppen a könyv írója nem tartotta annak.minden órára lelkiismeretesen készül sajnos a második félévben mégha megszakadt is nem kapott jó jegyet.
utolsó támazáró dolgozat : Ókor leültem vele, átnyálaztuk előről,hátulról,ahogy csak lehetett a könyvben minden megnéztünk. Nyugodtan ment el iskolába.
A dolgozat 4-es lett 3 pontot azért veszített mert nem néztük meg a térképen a magyar városok római kori neveit. ( ok jogos adott volt ,meg lehetett volna nézni)
2 pontot azért veszitett mert a pun háborúk a tanár szerint nem úgy történt időrendben ahogy a könyvbe van írva.
Elmentem a tanárhoz megkérdeztem. Azt mondta tudni kell értelmezni a mondatot. Megkértem mutassa meg azt a mondatot amit félreértettünk. (Szépen kértem)
Kiderült hogy ez nem is a mostani részben volt hanem egy jóval korábbi leckében.(amit hiába kerestem nem találtam meg) De tulajdonképpen ő amikor ezt az anyagot vették elmondta SZÓBAN! hogyan történt.Leírni szerinte nem lehet mert akkor túl sokat kellene írni.
Én úgy gondolom hogy a tankönyv azért van mert abból kell tanulni a füzet azért hogy vázlatosan de segitséget adjon a gyerek tanulásához. Rosszul gondolom?
Kiváncsi vagyok a véleményetekre!
( ha nem veszit 2 pontot 5 lett volna a dolgozata, persze senkié nem lett az)
Csak egy kis filmecske az indavideóról doku jelleggel, hogy lássuk,miképpen enyésznek el egyes gyermekek egyenlő esélyei a "gondos" szülői nevelés hatására: itt.
Persze, mikor 14-15 évesen már olyan mértékű lesz a kislány agyi ereinek szűkülete, mint egészségesen élő embereknél 54-55 éves korban, akkor majd a tanár lesz a rossz. "Mer' mé nem tuggya megtanyíccsa? Azé-e meee mink ... vagyunk, heee?"
hat nem tudom..amilyen korkulonbseggel szultem oket,ahogy az egyik kicsit normalisabb lesz,jon a kovetkezo:)
egyebkent a nagyon zurosen kamasz lanyom felnottnek egesz normalis:)
hova hozzak az unokaimat???? a munkahelyemre???? Mert hogy belolem nem lesz kotogetos,sutogetos,kirandulos nagymama,az is fix...Mire en nyugdijba fogok menni mar talan a dedunokaimra tudok majd vigyazni..Ha megerem:)
