Egyszer azt álmodtam nagyon régen, Messzi tájon, messzi égen, Egy csillag tűnt fel az égbolton, Leszállt és kopogtatott ablakomon, Fényét árasztva, emberekre szórva, Hogy Én segítsek rajta.
Beengedtem, hát mit tehettem volna, Félt nagyon, reszketett hangja, Izzó sárga vére folyt a kezembe, Szemem könnybe meredve, Csak azon tűnődtem, ki ölhette meg őt, Ki állhat e szörnytett mögött.
A hold sugarával gyógyítottam, A föld fekete palástjával takartam, Sugárzó szeretetemmel erőt adtam, Féltő gondozással kényeztettem, Tiszta gyöngyharmattal etettem, Évek sokaságával aztán elengedtem.
Az álomnak vége és felébredtem, Gyönyörű fény árasztotta el a testem, Tudtam, hogy ez az én csillagom, Aztán szememet ismét behunyom, És megint arról álmodok, Hogy újra gyógyítok! Velem vannak a csillagok!
Ott szeretnék lenni, mikor a csillagok fényei elhalványulnak az égen... mikor felettem a hajnal bársony pírja... a kék égen... s alattam a fű zöldje... Lágyan omló zuhatag partján... álmodva... egy vadvirágos mezőben feslőn, tüzesen nyíló... pipacsok... kéklő búzavirágok, hajladozó lilás szarkalábak és illatozó kamillák között, és felettem a hajnal bársony pírja... az ölelő két karodban érjen... s ébresztőnek a csókodat kérem... ...a napfelkeltében...
Örvendezz a nyár holdsugara alatt, a rózsa-illatnak, mi szívedben ott ragadt, a nyárfa levél ringó ezüstrezgésének, a madarak zengő csicsergésének.
Örvendezz az izzón-égő szerelemnek, a szépséges mosolyú szeretetnek, mi reád talált a nyári balzsam éjben, s aki téged átölel őszinteségben.
Örvendezz a lemenő nap ezüsthevében, a szíved ligetének virágtengerében, a mézescsókjait árasztó kedvesednek, amint illatos csókjai ajkadhoz érnek.
Örvendezz a kéznek, mely lágyan, az arcod simogatja, a szívedbe ringva, s veled tart a szíved ezüsthimnuszában, szerelmetesen ujjongva-zsongva.
Örvendezz, hogy van ki melletted áll, mikor kicsordul a könnycsepp az arcodon, s a lelked lebegve az égbe tovaszáll, a fájdalom az arcomon, mert hozzád-tartozom.
A nyolcadik felismerés - egymás felemelése és a személyközi etika.
Ha közülünk elegen lépnek be ebbe az evolúciós áramlatba, és folyton-folyvást a Magasabb Én energiáját adják át azoknak akikkel csak találkoznak, akkor egy új kultúrát hoznak létre, ahol a testük egyre magasabb és magasabb energetikai és észlelés állapotokba jut.
Ha felemelünk egy embert, aki az életünkbe lép, akkor a saját jeleinket, útmutató 'véletlen' egybeeséseink számát is növeljük. Ha energiát adunk, a sajátunk is megsokszorozódik és nő. Ügyelni kell arra ezen a ponton is, hogy ne veszítsük el a kapcsolatunkat az istenivel el a romantikus kapcsolatokban. Mások felemelése különösen hatékony csoportokban, ahol mindenki érzi a másik energiáit. Gyerekekkel különösen fontos ezt végezni, hogy a korai szakaszban kialakuljon a biztonságérzése és a megfelelő növekedése. Ha mások arcában meglátjuk a szépet, azzal felemeljük őket a saját felsőbb énjükbe, és elősegítjük, hogy meghallják a szinkronicitásos üzeneteket.
A hatodik felismerés - felismerjük a játszmáinkat, és a küldetésünket, a múltunk megtisztítása.
Ezen megtapasztalás során elengedjük a saját kontrollálási mintáinkat, és felfedezzük a küldetésünket, a specifikus igazságot. Ekkor felismerjük, hogy azért vagyunk itt, hogy az emberiséget segítsük ezen új valóságszintre való átalakulásában. Amikor kiesünk a kapcsolatból- általában stresszes helyzetek hatására -, akkor ismerjük fel, hogy mi magunk hogyan lopunk energiát másoktól. Amikor a manipulációinkat tudatosítjuk, akkor a kapcsolatunk egyre gyakoribbá és állandóbbá válik a spirituális valósággal, és felismerjük a saját utunkat az életben, a küldetésünket, ahogy mi specifikusan tudunk hozzájárulni a világhoz.
Nyuszika ül a fa tövében és írogat. Arra megy a róka és megkérdi: - Mit írsz nyuszika? - Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól! - Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg! A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja! Arra jár a farkas is és ő is megkérdi a nyuszikát: - Mit írsz nyuszika? - Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól! - Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg! A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja! Arra jár a medve! Megkérdi: - Mit írsz nyuszika? - Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól! - Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg! A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja! Kijön utána az oroszlán és így szól: - Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az, hogy ki a konzulensed!
