Arra már talán nem kell hajtanom, főleg, ha lesz üveg és dugó.
A zenitet fejtettem, beállítottam palackozáshoz a ként, elég jól sikerült, 40re. Ami érdekes, visszajöttek a virágok, gyümölcsök, nem értem, pedig már kezdett megkomolyodni a bor.
Pet palackozok én is, csak unom. Egyszer próbáltam szárazjeget, nem számolgattam semmit, csak használtam. Elég frankón lehűtötte a kádban ázó olaszrizlinget. Én kis mennyiségekkel játszom fajtánként és nem számolok ilyen költségeket, mert szórakozás, de emlékeim szerint ázott 4 hl cefre és ahhoz kb akkori áron (3-4 éve lehetett) sok volt 5e forintnyi szárazjég, maradt belőle, lehetett 10kg kb szerintem.
Én egyszer kiszámoltam és arra jutottam, hogy a szárazjég hűtési kapacitása éppeszű keretek között nem igazán releváns . Illetve ha releváns akkor elképesztő mennyiségben kell használni. Nagyobb jelentősége van az feldogozó, áztató tér és a pince hőmérsékletének. Mert mondjuk egy meleg őszi napon is simán esik a hőmérséklet 10-15 fokot a napi maximumról az éjjeli minimumra. Szóval érdemes arra bazírozni inkább.
De nekem tetszik az a módszer is, hogy 15-20 pet palackot vízzel tele lefagyasztva belelógatunk a cefrés kádba. Annak is nagy hőkapacitása van.
1-2 éve jártunk náluk és bár némely bor az én ízlésemnek kicsit vaskos, alkoholhangsúlyos volt, de mind tetszett, az O'Bashky-k különösen bejöttek, de voltak már-már silleres rozéik, azok is tetszettek.
A 2016-os Retur úgy látom monarchiánál még 2400-ért kapható.
Kohári Retur 2018: Már illatában is egri. Sajnos nem a jó értelemben: dohos. Ízben is visszaköszön. 30-40 perc múlva már visszavonul. Érzékeny a hőmérsékletre: kicsit melegebben már gejl módon édes, túlhűtve semmilyen. A korty végén kesernye. Korábbi évjáratában sokkal jobb volt a bor és a dohosság sem volt benne. Kedvezménnyel ~2000Ft/palack, bár elfogyott a bor, de nem éri meg.
Nekünk van egy olasz narancsborunk. Ha nem lenne a címkén az, hogy orange akkor senki nem mondaná meg ránézésére, hogy az. Tény, hogy szűrve és derítve volt, meg az olasz nem is egy színbomba fajta.. így egy világos borostyán színű bor lett belőle. Hajlok amúgy a csobánci Tóth Bálint véleménye felé, hogy borostyán vagy amber bornak lenne szerencsésebb hívni.
Én egyszer találkoztam vele személyesen egy nagyobb társaságban, de úgy tűnt, hogy saját magán kívül nem nagyon foglalkozott senkivel. Öntelt, nagyképű seggfej volt.
Amúgy, igen ahogy Tybald mester is megtalálta... Péter Anna alapvetően egy varrónő. Ezt csinálta a malackaraj előtt is és ide lépett vissza utána is.
Na és akkor őrá izgult az online gasztrovilág...Ugyanez van ám és volt ám mindig is a boros világban is. Zérő emberek, nulla alapon csináltak magukból félistent.
P. Anna is elhitte, MBT-hez hasonlóan, hogy ő már akkora gasztroisten, hogy az Index hátszele nélkül is életképes a projektje.
Aztán kiderült, hogy nem.
Nem ismerem őt egyáltalán, de biztos vagyok benne, hogy számos egyéb tevékenységben (pl. motorozás, hónalj-epillálás, szopás, shoppingolás, etc.) maradandóbbat képes alkotni, mint a gasztronómiában. :)
Én ennyire nem ismertem Péter Annát... az amit művelt az egész egyszerűen irgalmatlanul égő kóklerség volt. És erre a balfaszra bízta az Albert az gasztro rovatot. Ami számomra azóta is talány. Talán az volt az indok, hogy a malackaraj blogot nagyon sokan olvasták. De az a blog az tényleg vegytiszta kamu volt.
