Különben rosszul írtam az előbb. Valamivel helyesebben: Szerintem minden szenvedés visszavezethető arra, hogy olyasmit élünk át, amit nem akarunk átélni.
Korábban azt állítottam, hogy egyetlen alapra vezethető vissza. Ebben nem vagyok biztos, valószínűleg más ehhez hasonló alapok is találhatóak.
PP: bár a kérdés nem nekem szólt (Astus válaszára én is kíváncsi vagyok :)): - A vágy- ra alkalmazva a "tételemet": azt kell átélnünk, hogy épp valami mást élünk át ahelyett, amit elképzeltünk. - Az ellenszenv triviálisan ugyanaz, mint amit én mondtam (olyasmit élünk át, amit nem akarunk átélni) - A hamis tudás viszont elgondolkodtató. Önmagában az, hogy én tudni vélek valamit, még nem okoz szenvedést (hacsak nem olyan tudásról van szó, ami önmagában szenvedést okoz, pl: azt kell átélnem, hogy tudom, hogy nincs lábam). Esetleg akkor okozhat szenvedést a téves tudás, mikor szembesülök azzal, hogy tévedtem. (Azt kell átélnem, hogy tévedtem.)
Szia Szabolcs, olvastam pár hete a soraidat, köszönöm az érdeklődést. Nem voltam olyan állapotban, hogy értelme lett volna a válaszomnak. Egy ismerősöm szólt (aki nem ír ide, csak olvas néha), írjak Neked, mert talán lenne értelme. Megígértem neki, hogy megteszem. Aztán nem tettem meg.
Ha már így felmerült a téma, akkor megkérdezem már Astust, hátha. Rainyvel beszélgettünk egyszer arról, hogy a szenvedés három gyökéroka hogyan érhető tetten a mindennapi életben. (de még az is lehet, hogy a buddhista terminológiában nem ezt hívják három gyökéroknak, hanem a "dukkha, anatta, aniccsa" hármast. A fene se emlékszik már rá.) Szóval a vágy, ellenszenv, hamistudás közül a vágy jelenti azt az állapotot, amit szeretnénk, de nincsen, az ellenszenv azt az állapotot, ami van, de nem szeretnénk, hogy legyen. Az 'ittésmost' e kettő miatt hiúsul meg rendremódra. De ebben a kontextusban hogy jön a képbe a nemtudás, vagy hamistudás? Ha a vágy és ellenszenv okának tekintjük, úgy érthető lenne, de mindenütt egyenrengúként szerepel ez a hármas. A hamistudás, mint konrét, nem elvont fogalom, milyen alakot ölt, a vágy és ellenszenv analógiájára? (astus, próbáld megérteni, mit kérdezek)
You look for clues. Jelek után kutatsz, You search for the keys, Keresed a kulcsot, That will unlock the mystery. A rejtély nyitját. You gaze into the entrails ot chickens. Csirkék beleibe bámulsz, You map the movements ot the stars. Térképezed a csillagok mozgását, You caunt your breaths. Számolod a lélekzeted, You chant your pet name for God, Istent becenevén kántálod, You consult cards, Kártyát vetsz, You add up numbers. Összeadsz számokat, You have endless sex. Vég nélkül szeretkezel, You fast, Böjtölsz, You take drugs, Drogokat szedsz, You study scripiures, Tanulmányozod a szentiratokat, You read tea leaves, Tealevelekből olvasol, You talk to spirits, Szellemekkel beszélgetsz, You twisl your body fascinating shapes, Tested elbűvölő pózokba csavarod, You GURU hop, Egyik gurultól a másikig szaladsz, You attend seminars and retreais, Szemináriumokra és elvonulásokra jársz, You exercise, Gyakorolsz, You buy books, Könyveket vásárolsz, You Lisen to tapes Kazettákat hallgatsz, You pray with alI your might, Tiszta szívből imádkozol. Ram Tzu knows this: Ram Tzu tudja: When you are done with these, Amikor mindezzel végeztél, There you are. Ott találod önmagad.
Szia! "Gondolkodtam azon, hogy mi a szenvedés, és arra jutottam, hogy minden szenvedés egyetlen alapra vezethető vissza: olyasmit élünk át, amit nem akarunk átélni." Ez szerintem is biztosan így van, talán érdemes lenne tovább gondolni, hogy mitől/kitől függ, hogy mit akarunk? Üdv:Ivett
Nekem tele van a tarsolyom, ilyen szövegekkel. Tudod mikor ment ez a szöveg? Mondjuk a felvilágosodás előtt. Kicsit késik a vekkered.
Nekem ne mond, hogy általában boldogtalan emberek ének a Földön. Sokakat ismerek akiknek a boldogsága folytonos, sokat akié időszakos, és olyanokat is akiknek sok kis pillanat jön a boldogságból ..., de pont elég. Aki nem így érez annak kár élni. Vagy nem is vallásos, hanem csak egy önámító megvezetett birka. Hit által szó a kolomp....:)
Amida Bucu már odáig elment a tanításában, hogy "miért ne a legbünösebbek juthatnának a Tiszta Földre"? ... hiszen Nekik van rá a legnagyobb szükségük. Mondhatnám sok sz*r után egy még sokabb boldogságra.
Hajaz ez nagyon Jézus utolsó cselekedetére és beszédére, mikor a kereszten függő latornak a "menyországot" ígérte, sőt, trónusa melletti helyett... na ez nem semmi, de ez a szép az üdvtanban.
Az üdvtan azonban a földi szenvedésekért való kárpotlásul "találták ki" azok, akik egyébként bztonságban akarták leélni - anyagi jólétbe - "hanyatlott" életüket. Szuronyokkal ugyanis sok dolgot el lehet érni ... csak sokáig "csücsülni" nem lehet....hehehehehehe.
Megvetem az üdvtanban, hogy egy földi szenvedésért egy menyországot, és egyszeri feltámadást ígér.
Ez egy buddhista topik. Minden Buddhista tudja, hogy létidők sora - karmafolyam - vezethet a végső ellobbanáshoz. Nem is testben vagy felelős, hanem az ami túlvisz Téged létidők során, ez meg had legyen a tudat. (nem akarom fejtegetni mi is a szerepe a tudattalannak és mennyi a babonának)
Mellesleg sok gazdag és legalább annyi "szegény" országban jártam és bátran állíthatom: kb. azonos a boldog és a boldogtalan emberek száma. Még akkor is ha nem mindig ugyan az a személy boldog vagy boldogtalan.
Boldogtalanságban - ha csak boldogtalanság - nem érdemes élni! Még ezen a Földön sem!
Nekem nem hiányzik a Ferrari sem. Attól még köszönöm jól vagyok.
Az ember mindig a napit túlélésért fáradozik - és a túlélés - teszi őt boldoggá. Ismertem olyat - igaz keveset - akit az is boldoggá tesz, hogy minden reggel - amit megél, mert felébred - rá süt a Nap. És a Nap szerintem mindenkire egyformán süt.
Jól érzem magam, ha a barátnőmmel vagyok, mert Ő is jólérzi magát. Ez kielégít vagyis boldoggá tesz. Mert a boldogság csak is a vágyaktól és a vágyak kielégítettségétől függ. Ezért a jó buddhista nem is vágyik sokra, egyszerüen eléri vágyai kielégülését ... ezért boldog. Egy tálka rizs.
Akinek több lehetősége van....hát az több vágyát elégíti ki....de, biztos, hogy egy határon túl is boldogabb.
A boldogtalan ember egyébbként semmiféle túlvilági boldogságban nem reménykedhet. Nem eléggé lelkiszegény ..., hanemha inkább egy "teve".
Szóval: Ésaiás a Tied lehet.
A Koránt nem ismerem ...de ha boldogítanak a hurik ...legyen az is a Tied.
Ha azt akarod, hogy az a Buddha akit itt idézel a Tied, legyen ..., de vonulj kolostorba.
Szerencsére Buddha ennél többet tanított. Tessék hölgyeim és uraim néhány száz évet rászánni és ha kell ... megszenvedni. De ugye tudsz rá példát, hogy boldog emberek is szoktak szenvedni? Nem azt kell megtanulni Mester, hogy hogyan ne szenvedjünk, hanem először azt, hogy hogyan ne okozzunk másoknak szenvedést!
"Innen százmilliárd Buddha-földre nyugatra van egy föld, amit Végső Boldogságnak hívnak. Azon a földön, ebben a pillanatban egy Buddha, akinek Amitábha a neve, a Dharmát tanítja."
Lehet. Bizz benne, mert Neked adom.
Amida
ps.: nem baj Astus, olvasd el a hegyi-beszédet. Mt.: 5,6,7.
Na...itt a csuhásom ...mert Istenem ... nincs, csak én magam. A Teremtő viszont nekem adott mindent. Benne bízom.
Szia Astus! "Egyszerűen egyik sem adja meg azt az érzést, hogy "elég". Ha az embernek már nem a napi túlélésen kell fáradoznia, akkor jönnek újabb és újabb vágyak. Így aztán minden vágy állandó kielégítésének reménye a mennyország eszméjében jelenik meg." Csak azt nem értem, hogy miben reménykednek? Hogy gondolnak egyet, és lesz még 1 szállodájuk, vagy amire éppen vágynak? És ez majd örökké így megy, új vágy, teljesül, aztán újra? Egyébként tetszik, amit írtál, csak amíg valaki képtelen a megelégedésre, talán a menyország sem segíthet rajta. Minden jót!
Gondolkodtam azon, hogy mi a szenvedés, és arra jutottam, hogy minden szenvedés egyetlen alapra vezethető vissza: olyasmit élünk át, amit nem akarunk átélni.
Nincs a tarsolyomban egy adag kitöltött kérdőív arról, hogy ki és mit szeretne. De úgy gondolom, hogy ha száz embert megkérnénk, írja le azt az állapotot, helyzetet, életet, amiben véleménye szerint a legboldogabb lenne, igen hasonló leírásokat kapnánk. Rendben, hogy mindenki a jelenlegi helyzeténél már egy kicsivel jobbal is megelégedne. Ez van, akinek egy meleg ebédet, s van, akinek egy újabb étteremláncot jelent, attól függően, ki milyen létformában tartózkodik éppen. A lényegi hasonlóság, hogy külső dolgokban lát megoldást. És itt nem kívánom azt vitatni, hogy az embernek ne lenne szüksége bizonyos alapvető tényezőkre, mint az élelem, vagy hogy ne lenne élvezetes dolog az új Lamborghinit beparkolni a mélygarázsba. Egyszerűen egyik sem adja meg azt az érzést, hogy "elég". Ha az embernek már nem a napi túlélésen kell fáradoznia, akkor jönnek újabb és újabb vágyak. Így aztán minden vágy állandó kielégítésének reménye a mennyország eszméjében jelenik meg.
Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el; nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak: és eltűnik fájdalom és sóhaj. (Ésaiás 35:5-10)
(Arannyal és drágakővel) átszőtt pamlagokon hevernek kényelmesen egymással szemben, és örökifjú fiúk járnak körbe közöttük kelyhekkel, kancsókkal és forrásfízzel telt kupákkal, nem fáj tőle a fejük és nem részegednek meg; és gyümölcsökkel, amit csak választanak, és szárnyasok húsával, amit csak megkívánnak, és nagyszermű hurik lesznek, akik jól elrejtett gyöngyökhöz hasonlatosak - (mindez) fizetségül azért, amit tettek. És nem hallanak ott üres fecsegést, sem bűnre csábítást, hanem csak azt a szót, hogy: "Békesség, békesség!" És a jobbkéz felőliek! Milyenek a jobbkéz felőliek? Tövis nélküli krisztustövis-fák, és (virággal) borított akácfák között messzire nyúló árnyékban lesznek, csobogó vízzel, sok gyümölccsel, amelyet szakadatlanul és akadálytalanul (ehetnek), fölmagasított ágyakon; (hurikkal), akiket (külön) teremtéssel teremtettünk, és tettük őket szűzekké, szerelemmel szeretőkké, egykorúakká (Korán 56:15-37)
Ezt mondta a Magasztos, az Arahant, és én így hallottam. "Láttam lényeket, akik - jó testi viselkedéssel, jó szóbeli viselkedéssel, jó tudati viselkedéssel rendelkeztek; akik nem szidták a nemes embereket, akik helyes nézeteket tartottak fenn és helyes nézetekből fakadó cselekedeteket végeztek - a test bomlásakor, a halál után, jó helyen jelentek meg újra, a mennyei világban. Nem más papoktól vagy elmélkedőktől hallva mondom ezt, hogy láttam lényeket, akik - jó testi viselkedéssel, jó szóbeli viselkedéssel, jó tudati viselkedéssel rendelkeztek; akik nem szidták a nemes embereket, akik helyes nézeteket tartottak fenn és helyes nézetekből fakadó cselekedeteket végeztek - a test bomlásakor, a halál után, jó helyen jelentek meg újra, a mennyei világban. Magam megismerve, magam látva, magam megértve mondom azt, hogy láttam lényeket, akik - jó testi viselkedéssel, jó szóbeli viselkedéssel, jó tudati viselkedéssel rendelkeztek; akik nem szidták a nemes embereket, akik helyes nézeteket tartottak fenn és helyes nézetekből fakadó cselekedeteket végeztek - a test bomlásakor, a halál után, jó helyen jelentek meg újra, a mennyei világban." (Itivuttaka 71.)
Akkor így szólt a Buddha az Idős Sáriputrához: Innen százmilliárd Buddha-földre nyugatra van egy föld, amit Végső Boldogságnak hívnak. Azon a földön, ebben a pillanatban egy Buddha, akinek Amitábha a neve, a Dharmát tanítja. Sáriputra, miért hívják azt a földet Végső Boldogságnak? Semmilyen érző lény azon a földön nem szenved, hanem a boldogság minden fajtáját élvezi. Ezért hívják Végső Boldogságnak. Ezenfelül, Sáriputra, azért híják a Végső Boldogság Földjének, mert hét gyűrű korlát, hét réteg háló, hét sor fa veszi körül, mindegyiknek a négy kincs az anyaga. Ezenfelül, Sáriputra, a Végső Boldogság Földjén tavak vannak a hét drágakővel megtöltve, az érdem és erény nyolc vizével tele. Mindegyik tónak az alja tiszta arany homok és négy oldalán a tavaknak a lépcsők aranyból, lapis lazuliból és kristályból vannak; fölöttük emelvények arannyal, ezüsttel, lapis lazulival, kristállyal, igazgyönggyel, vörös gyönggyel és karnéliával díszítve. A tavakban kocsikerék nagyságú lótuszok vannak: kék, sárga, vörös, fehér fénnyel ragyogóak, finom és tiszta illatúak. Sáriputra, a Végső Boldogság Földje ily érdemekkel díszített. Ezenfelül, Sáriputra, mennyei zene hallatszik e Buddha-földön, s a földje sárga arany. A nappal és az éjjel hat szakaszában égi Mándárava-virágok hullnak alá és csodás virágok sokaságával tesznek felajánlásokat a százmilliárdnyi Buddháknak a többi égtáj fele. Mikor eljön az étkezés ideje, visszatérnek saját földjükre, majd étkezés után körbe sétálják [a tanítók gyülekezetét]. Sáriputra, a Végső Boldogság Földje ily érdemekkel díszített. Ezenfelül, Sáriputra, azon a földön mindenféle sokszínű és ritka madár van: fehér daru, páva, papagáj, kakukk, kétfejű madarak. A nappal és az éjjel hat szakaszában e madarak kellemes hangon énekelnek. Ezek az énekek az Öt Gyökérről, az Öt Erőről, a Megvilágosodás Hét Tényezőjéről, a Nemes Nyolcrétű Ösvényről, s más hasonló tanításokról szólnak. Mikor az érző lények eme földön halják a madarak hangját, tudatosak a Buddhára, a Dharmára, s a Szanghára. Sáriputra, ne gondold azt, hogy ezek a madarak rossz karmikus eredmények következtében születtek oda. Miért ne? Mert ezen a Buddha-földön a létezés három gonosz szintje nincsen. Ezen a Buddha-földön még csak nevük sincsen a létezés három gonosz szintjének, még kevésbé a valóságuk. Mindegyik madár Amitábha Buddha teremtménye, hogy hangjukkal hirdessék a Dharmát. Ezen a Buddha-földön lágy szellő fúj, ami megremegteti az ékkő fákat és az ékkő hálókat, így finom és csodás hangot adnak ki, mint százezernyi dallam egyszerre. Mindenki aki e hangot halja, szívében magától felébred a szándék, hogy tudatos legyen a Buddhára, tudatos legyen a Dharmára, tudatos legyen a Szanghára. Sáriputra, a Végső Boldogság Földje ily érdemekkel díszített. (Amitábha szútra)
Érző lények, akik ugyanarra a buddhaföldre születtek, a buddhák buddhaföldjének erényeinek ragyogását saját tisztaságuk szintje szerint látják. (Vimalakírti szútra)
kiegészités: A hit nem más, mint egy gond-olat, valami, amit igaznak tartasz. Ez egy hatalmas lehetőség, a létezés örök játékában, de könnyen csapdába lehet esni. A csapdát tapasztalatlanságnak, időnek, vagy karmának vagy a tudatoság elvesztésének is hivják. Azt fogod megvalósítani, a létezésben amit hiszel. A hit mindig egy állitás vagy az állitások kombinációja. Innen ered az állapot szó. Mit állitok? Amit hiszek.
Most nincs idő: menek szundizni...ez a hét ilyen lesz. De örültem, hogy írtál.
"Nem feltétlenül akkor lesz boldog az ember, ha az életét tökéletesen a saját elképzelései szerint tudja megvalósítani, hanem ha rá mer hagyatkozni arra, amit kap".
Ez igaz lehet..."Amilyen boldogságot az emberek általában elképzelnek maguknak, az leginkább valamelyik mennyei birodalomra hasonlít."
Kérdés: aki a földön él, az is ilyet képzelhet el, - főleg ha felelős a családjáért - vagy valamivel kevesebbtől is lehet boldog, az ki/mi? "Általában" valami földi birodalomra hasonlít az amit nem elképzelnek ... hanem nap-mint-nap tapasztalnak látnak és akarnak élni a feladataiknak..
És "általában" nem szenvednek, csak kevesebbel is beéri. Kevesebbre vágynak!
Igaz ezek emberek "általában".... ezért aztán szenvednek is, akik így gondolják "általában" mert szebvedést okoznak nekik valami idollal.
Azok ... "konkrétan" még boldogok is lehetnek..."nem-általában"... akik egy százastól is megelégülnek vagy a minimálbértől/nyúgdíjjtól..
Netán kapnak tőlem egy csomag cigit. Ők nem "általában" élnek. hanem konkrétan vannak. Mondjuk 6 gyerekkel, vagy tízzel...esetleg Nagyszülökkel.
Amilyen boldogságot az emberek általában elképzelnek maguknak, az leginkább valamelyik mennyei birodalomra hasonlít. Ilyen állapotot a jó karma gyűjtése által lehet elérni, de természetesen ez nem egy örökké tartó dolog.
A Buddha mondta: Tíz dolog van, ami által jót tesznek és tíz, ami által rosszat. Mik ezek? Hármat a testtel végeznek, négyet a szájjal s hármat a tudattal. A (rosszak) amiket a testtel végeznek az ölés, a lopás és a buja tettek; szájjal a kétszínűség, káromlás, hazugság és üres fecsegés; tudattal a mohóság, harag és ostobaság. Ez a tíz a szent Út meg nem tartása és ezeket hívják a tíz gonosz cselekedetnek. Az összest abbahagyni, ezt nevezik a tíz erényes cselekedet végzésének. (A negyvenkét részes szútra)
Ha tőled ez jelenleg túl távoli, akkor ne aggódj miatta és fordítsd figyelmedet olyan tanítások és gyakorlatok felé, amiket használni tudsz. Foglalkozz például a Buddha azon tanításaival, amik az együttérzésről, az érdemek halmozásáról, vagy épp az indulatok legyőzéséről szólnak. Aztán idővel újra előveszed az éntelenség kérdését, s akkor már könnyebben belátható lesz.
A magam részéről tisztában vagyok az üresség (súnjatá) jelentésével és értelmével, tapasztalati szinten is. Ha valami kifogásolni valót látsz szavaimban, kérlek mondd el.
Az egyik nagy tévedés A buddhizmussal kapcsolatban valószinüleg rossz félreértelmezett forditás okán terjedt el, valamint a kezdők Egy szó, egyenlő Egy jelentés értelmezése alapján eredetileg angolra forditva mintha a létezés maga csak egy nagy szenvedés lenne. Ez egy baromság. Ha ez igy lenne miért tér vissza ide folyton mindenki még azok is akik megtehetnék a nem visszatérést is vagyis akik karmájukat felszámolták. A létezés szenvedése helyett a létezés tökéletlensége felelne inkább meg ennek a szenvedés rögeszmének, ami nevetséges na de aki ezt nem érti az csak a téves szájbarágosdi forditás számára megértett jelentése alapján képes eligazodni a buddhista terminologiában. Tehát az alap nem a létezés szenvedésének hanem a létezés tökéletlenségének kellemetlenségeinek és szenvedéseinek a megszüntetése. Ez volt mindig az igazi cél és nem más. üdv toto
Üdvözlök mindenkit! Új vagyok itt, és nem régóta foglalkozom buddhizmussal, ezt légyszi kalkuláljátok be a hozzászólásaimba. Ha nagy baromságot írok és kijavítjátok, azért meg hálás köszönet! Ezért jöttem ide. Sz4bolcs-nak: Amennyit én eddig megértettem az egészből, aszerint: Nincsenek feltételei. Most azt hisszük, akkor leszünk boldogok, ha megvesszük azt, elmegyünk oda, találkozunk azzal, stb... Ilyenkor egy-egy pillanatra boldogok vagyunk, aztán új vágyak jelennek meg, és megint szenvedünk. De ebből is látszik, hogy a tudatunk képes a boldogságra, ami eredetileg nem feltételektől függő, hanem egy állapot, csak mi tesszük azzá, azzal, hogy folyamatosan elégedetlenek vagyunk. Ráadásul az elégedetlenség nem biztos, hogy előrébb visz minket, az meg még valószínűtlenebb, hogy egy elégedett, vagy boldog állapotba. Ezért én pl. nem vágyom elérhetetlen dolgokra, ami meg elérhető azért megteszem, amit tudok, ha nem jön össze, nem parázok rajta. Nem az a fontos, ami konkrétan történik, hanem ahogy megéljük azt, és ha a történéseken nincs is hatalmunk, ezen de. Legjobbakat!
Nem feltétlenül akkor lesz boldog az ember, ha az életét tökéletesen a saját elképzelései szerint tudja megvalósítani, hanem ha rá mer hagyatkozni arra, amit kap.
"De azt gondolni, hogy "éntelen vagyok" hihetetlenül nagy baromság."
Most megint olyan távolinak tűnik nekem ez a buddhista éntelenség fogalma. Miért olyan kiemelten fontos ez? Nincs ez túlmagyarázva?
Mindenki szeme előtt nagyon jól ott van, teljesen hétköznapi értelmezés, hogy a testünk, lelkünk is, minden, amit én-ként, enyém-ként dédelgetünk, állandó változásnak, pusztulásnak van kitéve. Az anyagok jönnek-mennek bennünk, áthalad rajtunk a világ. A gondolatok, érzések ugyanígy. Az emberek mégis ragaszkodnak hozzájuk, mintha örökre meg nem változó dolgok lennének. Nincs állandó én, de van én az itt és mostban. Ezért van ragaszkodás és kötődés is, ami szintén nem állandó, de attól még a jelenben létezik. És attól, hogy az ember tudja, hogy majd elmúlik, még lehet a jelenben gond számára.
Fontos, hogy önmagadat kifejezni és képviselni tudd. Így az mutatkozik meg, hogy te milyen minőséget hordozol, és nem az, hogy mit szokás tenni, vagy más mit vár.
Annál inkább önazonos ember vagy, ha amit teszel, mondasz, érzel, és amilyennek látszol, amit mutatsz, az minél közelebb van egymáshoz. Jó játék elgondolkodni azon, hogy ha lefosztjuk magunkról a társadalom hatását, a szülők és tanárok elvárásait - aminek mind szerepe lett abban, amivé váltunk - ha szabadon, tisztán és bátran meglátnánk önmagunk, függetlenül a trendtől, elvárásoktól, megfelelni vágyásoktól, akkor milyenek lennénk?
Sok szabály, készen kapott norma raktározódik el bennünk. Nem kell mindent befogadni. Egy egészséges alkalmazkodáson, kompromisszumon túl nem kell olyanná válni, ahogy mások akarnak látni minket.
Teljes mértékben nem lehetünk mindig önazonosak, ez azt jelentené, hogy amit belül megélünk, azt bárhol, bármikor, bárki előtt képesek vagyunk kívülre rakni. Tehát 'viselkedünk'. Mert be akarunk illeszkedni, mert erőt akarunk mutatni , mert bizonyos dolgokat kényelmesebben akarunk így megoldani, mert nem akarjuk a másikat vagy magunkat kényelmetlen, fájdalmas vagy megalázó helyzetbe hozni, vagy egyszerűen védjük az intim szféránkat, sebezhetőségünket, tökéletlenségünket.
Szerencsére magunk dönthetünk, hogy hol, mikor, milyen mértékben, milyen módon zabolázzuk vagy nem zabolázzuk saját lényünket, mennyire gyakorolunk önkontrollt, önfegyelmet. Ez valamilyen mértékben szükséges, hogy összhangban tudjunk működni a környezetünkkel.
Akinek a középpontja erős, aki nem az egóban definiálja magát, annál a 'kint' és 'bent' közötti különbség kisebb, az nyitottabb - gondolom én.
A hittel kapcsolatban: én egyáltalán nem tartom a budhizmus részének. Van itt más is aki nem tekinti annak. Nem tekintem vallásnak sem a Buddhizmust.
A filozófiájából és a tanításaiból jövő dolgok megtapasztalásáról írtam. Találkoztam ilyen emberekkel, de Ők még nálam is idősebbek. És "buddhistábbak" is...:)
Amida
ps.: igaz az is, hogy a "Zsidókhoz írt levél" 11.1 bekavar nálam...jól látod. De lásd, azért utasítom el. Különösen a nem Károli fordításban.
" A Buddhaság és az üresség nem külön dolgok, de még csak nem is valamik, vagy akár egyetlen valami. A buddhizmus tényleges tapasztalatokról beszél, nem filozófiáról. Márpedig hogy tapasztalni olyasmit, amiben semmi sincs, és mégis minden ott van benne?"
Te már tapasztaltad vagy láttad az üreséget, hogy ilyen biztos vagy a dolgodban? Vagy talán látad? Tudod mi az üresség?
Ha nem tapasztaltad, vagy nem látad, hogy állithatod, hogy nem lehet megtapasztalni? Mert a gondolataidal fellálítottál egy teoriát mit igaznak hiszel.
Szanga az elég gyenge van, legalábbis a mi vonalukból, 3-4 ember meditálgat kicsit odébb, Birminghamben, hetente egyszer. Mások jobban nyomják itt, mindenki emleget valami hatalmas buddhista szentélyt a közelben, csak egyik se mondja meg, hol van...
Erre eddig azért nem válaszoltam, mert igazán nem tudok mit.
Amikor azt mondtam, hogy a buddhizmus tapasztalati ügy, akkor ezalatt azt értem, hogy nem filozófia, nem igazság, hanem ahogy a Buddha fogalmazta meg: "Előzőleg és most is, csak a szenvedést tanítom és a szenvedés megszűnését" (SN 22.86). Tehát ezt mindenki a saját személyes tapasztalatvilágában kell értelmezze, ott kell meglátnia a Tant, s nem valami elvontként, abszolútként, vagy hitrendszerként kezelni. Vagyis a jelentősége gyakorlati, nem elméleti ("A tutaj hasonlatával világítom meg a Tant, szerzetesek, amely átkelésre szolgál, nem megőrzésre való" - MN 22). Éppen ezért ameddig valaki nem nyert közvetlen személyes belátást a Buddhadharmába, addig nem is lesz világos annak értelme.
Ezt a hit ügyet jobb ha inkább elfelejted a buddhizmussal kapcsolatban, mert ahogy látom, ez a szó neked nagyon bekeveri a kereszténységet, ami zavaró a megértésben. Másrészt a gnózis sem teljesen szerencsés, mert azt a látszatot kelti, hogy itt valami pluszt kell szerezni, mikor szó sincs róla. Hogy a szenvedésnél maradjunk: jelenleg van szenvedés, és ezt mi magunk hozzuk létre folyamatosan. Valami megszerzésével nem lehet megszűntetni, nincs olyan ismeret, tudás, tapasztalat, ami eltörölné. Hanem arról van szó, hogy a szenvedés létrehozását kell abbahagyni, s hogy ezt megtehessük, ezért szükséges a szenvedés mibenlétének meditatív tanulmányozása, vagyis konkrét és valóságos rálátás arra, hogyan hozzuk létre mi magunk a szenvedést. Ehhez persze hasznos némi elméleti előismeret, de önmagában kevés.
szvsz nagyjából rendben van a válaszod, de azonn túl, hogy ezért: "Ha úgy működne a buddhizmus ahogy leírod, nem különbözne a nihilizmustól. Gyakran értelmezték régen is ekképp félre a Buddha tanítását, de nem szabad ebbe a hibába esnünk." Akkor eszméletlenül nagy hibába esnénk.
Konkrétan Veled az a gondom, ahogy azon a TV csatornán szerepeltél....és nem én találtam ki Te mondtad....szerepelni fogsz.
Az meg nem az én gondom.
Röviden: ami hibába beleesünk, ...barátom... valóban nem lehet máson számon kérni. Rajtad meg az igazi barátod fogja számonérni! Arról nem is beszélve, hogy szeretlek.
De.
Látod, .... ez semmit nem jelent! Abból a h*lye szempontból meg, hogy aki szeret Téged az mindenben mellettted állna azt meg nanáááá, hogy nem. Ebből kifolyólag természetesen a bővebb kifejtéseddel - ami itt gyakorlatice a második bekezdés -persze, hogy egyetértek - de minden körülmény ismeretében, már nem ejt "hasra" előtted. Nagy vonalakban még el is fogadom.
Tudod, azt nem fogadom el.... csak, amit magamban/magamból sem fogadnék el. Ismered a buddhizmust, végig menetelsz rajta és (szvsz) visszatérsz az üdvtanhoz.
Elmondtam Neked miért és kitől kaptam az "Amida" nickket. Sajnálom az "öreget" ha tetszik a Mestert, de biza nem lett igaza. Lehet nevezni "menyországnak" vagy "Tiszta Földnek" én oda nem vágyom. Egyébként meg - sajnos - az egész, szembe is megy Buddha tanításával. Semmiféle "menyország" meg "paradicsom a hurikkal" nem létezik. Soha nem támadunk fel testben. Lélek sincs! A tudatunk marad ami mindent túlél ... és ezt Te is tudod.
Ezért van az, hogy Te nem válaszoltál a kérdéseimre. Ezért van az, hogy nem tudom miért jártál pont arra az egyetemre? Ne mááááá, ne érts félre. Mindenkinek jogai vannak ... én ezeket tiszeletben is tartom, csak egy kérdés maradt: miért?
"Ezért lényeges és elengedhetetlen eleme a buddhizmusnak a helyes meditáció, ami által rálátunk arra, mikor milyen igazságunkhoz próbálunk épp ragaszkodni, s igazítani ahhoz minden mást a világban."
Ez igaz, ... és ezért vagyok nagyon szomorú! Miattad testvér...miattad!
Most mondanék Neked valamit: Nem éri meg! Semmi nem éri meg!
Amida
ps.:...és ha megkérhetnélek ... válaszolj(azokra a kérdésekre amiket feltettem Neked) mert "szenvedést" okozóvá lettél.
Ha úgy működne a buddhizmus ahogy leírod, nem különbözne a nihilizmustól. Gyakran értelmezték régen is ekképp félre a Buddha tanítását, de nem szabad ebbe a hibába esnünk.
Az énképzet megszűntetése nem a személyiség kiírtását jelenti, hanem a ragaszkodástól való megszabadulást, minden folyamatos változásának közvetlen felismerését. A nem ragaszkodás az nem valaminek az elutasítását jelenti, hanem a berögzült igazságok és vélemények feladását, a jelen valóságában levést. Ez nem jelenti az érzelmek kiírtását, vagy az értelem elpusztítását. Sokkal inkább azt fejezi ki, hogy legyünk tisztában az érzéseinkkel és gondolatainkkal, legyünk képesek rájuk látni, nem pedig azokat öntudatlanul figyelmen kívül hagyni. Mert amikor nem vesszük figyelembe saját tudatunk állapotát, hanem csak abból kiindulva, azt valóságként, igazságként, énségként elfogadva cselekszünk, akkor olyan, mintha napszemüveget hordva csodálkoznunk kellene, mitől van olyan sötét. Az énségen való túllépés azt is jelenti, hogy belátjuk, tapasztalati valóságunk szerves része ugyanúgy a testi érzetek, az érzelmi és gondolati állapotunk is, nem csupán a "külső" világ. Olyan ez, mint megérteni, hogy a látott tudata, a szem és maga a látott nem különálló dolgok, hanem szétválaszthatatlan egységként képeznek egyetlen valóságot, a látványét, s önmagunkat értelmetlen bárhova is helyezni ebben a rendszerben, mint "látó", vagy épp "látott". Ez nem egyszerűen filozófiai spekuláció, hanem olyan, amit szükséges megtapasztalnunk. De ez a megtapasztalás nem egy új élmény szerzését jelenti, hanem annak a hamis képzetnek feladását, hogy valahol állunk, különvalóként ebben a folyamatban. Ezért lényeges és elengedhetetlen eleme a buddhizmusnak a helyes meditáció, ami által rálátunk arra, mikor milyen igazságunkhoz próbálunk épp ragaszkodni, s igazítani ahhoz minden mást a világban.
Zavaró. Nekem sehogy sem jön össze a csinálj, amit akarsz ("ha álmos vagy, aludj" stb) és a ne akarj semmit. Múltkor gondolkodtam azon, hogy talán nem elég csakis a szenvedésre koncentrálni. Az egész Buddhizmus valahogy kezd olyan alakot ölteni a szememben, mintha egy nagyon bonyolult egyenletet úgy akarnánk megoldani, hogy mindkét oldalt beszorozzuk nullával. Az életben vannak olyan dolgok, amik szenvedést okoznak, és vannak olyanok, amik örömet. Olyanok is vannak, amik egyszerre okoznak örömet és szenvedést, sőt, úgy gondolom, többségében ilyenek vannak. És ha az ember olyan életet él, hogy több örömet lel, mint szenvedést, akkor jól érzi magát, ha meg fordítva, akkor nem. Persze ha többségben van a szenvedés, akkor jó ötletnek tűnhet kinullázni az egészet, hiszen ekkor szenvedés és öröm egyensúlyba kerül: mindkettő megszűnik. Ráadásul, hogyha tényleg "lekapcsoljuk" ezt az önszabályozó mechanizmust, ami öröm/bánat éreztetésével próbálja az evolúció által kitaposott mederbe terelni az életünket, akkor lényegében eljutottunk a pszichopátiához. Innentől ugyanis nincs, ami megmondja, mi a jó, és mi a rossz. Úgy értem, ha valaki teljesen felszabadul az énkép, meg az összes tudati bilincs alól, ugyan mi gátolja meg, hogy szépen a vonat alá sétáljon? (Az életvágy is egyfajta ragaszkodás) Bocsánat, elég összeszedetlen voltam.
Ez Magyarország. Van néhány(?)ezer önmagát buddhistának valló ember. De lehet hogy csak egyezer.
Viszont van 12-16 "centrum" amelyek egyedül önmagukat tartják hitelesnek.
Ismerek olyat aki önmagát sem, nemhogy buddhista vonalát meg tudná határozni.
Ezért van igaza Lin-csinek és követőjének, Ikkjúnak.
Ezért nekem az a véleményem, hogy mindenki a "rászabott/saját" utat kövesse. Ehhez azonban meg kellene ismerni önmagát. Ehhez azért kellenek ismeretek, lehetőleg hiteles honlapról. Mert erre egyedül a pszichológia ad útmutatást.
Ugyanis a Buddhizmus (néhány kivételtől eltekintve) nem a nihilizmusba vezet, hanem a liberális gondolkodáshoz.
Ezért értem én Astus megfontolásait, és ezért érdekelne - őszintén -, hogy Ő hova jutott?
Ezért értékelem puttit, mert önmaga, és ezt meg is mutatja.
És kedvelem azt amiről rainy ír, mert a saját dolgairól ír.
De vedd észre, hogy ez a három értelmes ember más-más iskolát/utat képvisel.
Én csak egy ráadás vagyok, a negyedik.
És akkor vannak itt néhányan akik keverik a dolgokat, a tanokat, még a sz*rt is. Viszont semmit - igazán mélyen - nem ismernek és nem is tudnak.
És vannak kiváncsi érdeklődök, akiket becsülnék, ha többen lennének akkor is, de csak egy van: erdeitündér.
Mellesleg, olvasd a keresztényeket: Nekik pedig egy manifeszt Istenük is van és egyetlen szent iratuk, a Biblia. Darabokra szedik egymást de még a fel-, és lemenő rokonságot is. De a keresztény térítés (az is térítő vallás) valamivel másabb útat járt mint a Buddhizmus.
Ez itt önállóan gondolkodó emberek topikja - hála Istennek - akik egy dologban közösek: a Tanban. Egy olyan Tanban(tartalmilag) amit ezer útra bontottak már évszázadokkal ezelőtt.
Tudtad ugye, hogy a Buddhizmus alapvetően térítő jellegű valls? Vér soha nem folyt miatta, és mindig változott ... mert a térítés Rá hatott vissza.
Lin-csi (?867) következetesen elutasította az írott tanokat és a józan ész bölcseleti értelmezését. Ő maga elsősorban világi értelemben kívánt józan maradni. "Ha szomjas vagy..." mondta "...vízről álmodsz, ha fázol, meleg kabát jelenik meg álmodban; ami pedig engem illet, én a hálószoba gyönyöreiről szoktam álmodni. Hiába, már csak ilyen a természetem.
Nézetei és különösen botrányosnak minősített életvitele miatt kortársai hevesen bírálták, mindez azonban semmiben sem rontotta életkedvét, legkevésbé sem változtatott dolgain, beleértve költői stílusát. Alábbi verse, amely többek között nagy hatással volt több száz évvel később élő követőjének, Ikkjúnak a költészetére, akár csan arspoeticájának is felfogható:
Kakálj és pisálj, legyél emberi; Éhes vagy? Egyél! Álmos vagy? Aludj! Nagy útra indulván kösd föl sarud!
Köszönöm, ez nagyon szép így. Bocsánat... nem akarok mohónak tűnni... de mohó vagyok. Még csak a megengedő-befogadó részeknek örvendezek, de olyan jó lenne a többit is a helyére simogatni. Feltámadás, paradicsom.
Mert az istenek szeretik a rejtélyeset, szeretik a rejtélyeset. Valahogy úgy, ahogy a lámpaoszlop szereti a kutyapisit. Hát mit tehet arról a Dharma és a hírhozó, hogy ilyen elképesztően vak és süket népség vagyunk? Egyenesen megmondja nekünk, hogy cselekedjünk jót, amire mi elkezdünk polemizálni a jó mibenlétéről, a tudatalattiról, az ösztönökről, az altruizmus evolúciós hatásairól, jutalmazásról és büntetésről... Szép mesét kanyarítva próbál a megnevezhetetlen végcél lefestésével a törekvéshez hitet csöpögtetni belénk azt meg szószerint vesszük. De ez olyan emberi, nem? Álmodozni ezerrel és közben azon pöcsölni, hogy hogy is kéne csinálni. Fogni és csinálni és az eredményt valaki másra, bármi másra, az olyanságra, az ürességre bízni, elfelejteni, mintha sose lett volna, mint ahogy nem is volt, csak lehet lesz... az nem az út, az maga a cél :)
A buddhizmusban is meg lehet figyelni kétféle, két szintű célkitűzést: jó élet után kedvező születés vagy megszabadulás. A testben feltámadást simán tudom egy jó születésnek is tekinteni, oké, nem dumálnak róla, hogy és aztán hogyan tovább, de minek is, akkor már világos lesz :), vagy csak elijesztenék vele az embereket, hogy még tovább is van dolog (Lótusz szútra varázsváros sztori). De lehet azonos a megvilágosodással: a testedben élsz, de már egy másik életet, talán még máshogy is hívnak, mondjuk a Buddhának. A paradicsommal szintúgy: vagy az van, hogy olyan, mint a Tiszta Föld, folyton az Úr dicséretét zenged, elég jó mantra :), vagy a világi vágyakra alapozó becsali ígéretnek látom (hurik, ötszáz rózsaszínlábú...), vagy azt írja le, hogy a megszabadulás után mennyire leírhatatlanul más szemmel nézed a dolgokat. Szóval ezek a képek elmesélik, a mi fülünknek szánva, én és a világ fogalmaival azt, amit máshogy nem lehet. Arról beszélnek, amire vágysz, azon keresztül, amit fel tudsz fogni a vágyadból. Így se lehet elmesélni, nem igazán, de azért jobb, mint meg se próbálni.
De, gondolom, módodban volt már mindezeket átgondolni, és nem is akarok mást, csak megmutatni, hogy így is lehet látni ezt.
Ami a buddhizmusban külön szeretnivaló, hogy nem a misztikus alkategória alatt, obskurus outsiderek között kell keresni a tutit, hanem a fősodorban megtalálod. Jó a navigációja, na. Pótolhatatlan érdem. És sok leborulással tartozom azért, hogy a Buddha tanítása nyitotta ki az ajtót bennem a vallás előtt.
"Számomra az önmegvalósításban az a lényeg, hogy önmagunkra találtunk-e, vagy túlnyomó részben egy olyan életet élünk, amelyben sodródunk, kényszerpályákon mozgunk, kívülről irányítanak. "
Tündi... definiáld létszi hogy mit értesz ÖN-magad alatt amit ugyi megkéne valósitani. üdv toto
Tetszik amit írtál. Nekem az különösen tetszik, hogy állandóan alakulsz/változol.
Az nem az én dolgom, hogy eldöntsem jó/rossz, helyes/helytelen a folyamat ... de mozgásban vagy. És ez jó és szép is.
Azt írod, "Számomra az önmegvalósításban az a lényeg, hogy önmagunkra találtunk-e,"
Számomra is...:) ,de ez egy nagy előjátékot követel, ha igaz választ akarsz. Meg kell ismerni önmagadat ..., mert hát csak akkor tudodod eljutottál-e az önmagadra találásig vagy sem. Egyetértünk abban ugye, hogy a célt nagyon kell tudnunk/ismernünk?
Akkor kapjuk meg azt "ami jár nekünk" ...persze önmagunktól...:)...amikor elértük.
Valóban pszichikai haszon: belső - lelki/szellemi - öröm.
Azt írod: "Van egy negatív kicsengésű értelmezés is: a saját érdekek érvényesítésére való állandó törekvés, az érvényesülés, a szerzés-birtoklás, a 'csak magaddal törődj, ami neked jó'."
Van. Valakikben biztosan. Arra kell törekedni, hogy akiket magadhoz engedsz - közel - ismerjenek Téged. Nem fogják így értelmezni a dolgaidat. (ha belőled fakadóak az inditékok) Az irigyek vevők erre a negatív kicsengésre, mert az irigység a javak gyüktögetőinek bajsága. Mert a gyüjtögetőnek soha nem elég az ami gyüjtő szenvedélyének tárgya. Boldogtalan folytonosan.
A boldogságodat irigyli ...nem azt amid van.
Amivel/amitől Te boldog vagy ...azért irigyelnek mert megelégült vagy vele.
"Hogy mennyire tudjuk megvalósítani önmagunkat, nyilván függ..." önmagunktól. Csak önmagunktól! Abban egyszer már megegyeztünk (régen, de emlékszem), hogy akik körülötted vannak, bármennyire szeretnek ... nem tudnak segíteni Neked a döntéseidben. Mert bármennyit is tudnak Rólad a döntési helyzeteid bonyolultságát nem tudják látni. Te sem tudod elmondani ... mert állandóan változik. Ilyen értelemben mindenki egyedül van ...igaz nem magányos.
Igen! Sajnos. "A kötődés és az intimitás igénye születésünkről fogva velünk van," Azonban, szerencsére "a szabadságvágy is", de meg még az intimitásból is van bennünk, ami kell a szabadság pillanataiban ... pl. mikor belül érezzük meg szabadságunkat megkötözöttségeink közepette. Ami szabad akaratodból megkötözöttség, az tesz szabaddá és ennek is van intimitása.
A többi bekezdésre nem is kell mit írnom. Minden mondat minden szava és gondolata igazolja, hogy helyes úton jársz. És ma mikor ezt írtad, különösen jó "állapotodban" - boldogságban - lehettél.
Ezt érzem...:)
Amida
"Ha tisztában vagyok azzal, hogy az itt és mostban mi a Mindenség rám vonatkozó akarata, akkor értelmet kap a cselekvés, még ha megpróbáltatások közepette kíván is tőlem helytállást. Az ilyesmi általában meghozza az eredményt. A befektetett energiák később megtérülnek. Sokféle képességünk a 'másik és én' melegítő együttesében bontakozhat ki igazán."
Számomra az önmegvalósításban az a lényeg, hogy önmagunkra találtunk-e, vagy túlnyomó részben egy olyan életet élünk, amelyben sodródunk, kényszerpályákon mozgunk, kívülről irányítanak. Kérdés, hogy tudjuk-e a bennünk rejlő képességeket a maga teljességében kifejezni és megélni. Mi az a tevékenység, amit szeretsz, amivel igazán szeretnél foglalkozni, ami által megtalálod a helyed, a biztonságod, a nyugalmad, ami örömet ad, elégedett életvitelt? Hisz minden ember azt teszi szívesen, ami pszichikai hasznot hoz számára.
Van egy negatív kicsengésű értelmezés is: a saját érdekek érvényesítésére való állandó törekvés, az érvényesülés, a szerzés-birtoklás, a 'csak magaddal törődj, ami neked jó'.
Hogy mennyire tudjuk megvalósítani önmagunkat, nyilván függ a személyiségjegyeinktől, a társas kapcsolatainktól, a gyerekeink számától, az élet tárgyi feltételeitől. A család paradoxona, hogy nagy kötöttség, de egyben védelem és biztonság is. Azt gondolom, hogy az odaadás páratlanul jó dolog, ha méltóságteljes és önérzetes, és igen romboló, ha kritikátlan. A kötődés és az intimitás igénye születésünkről fogva velünk van, ugyanakkor a szabadságvágy is.
A család átalakulóban van, de az örök értékek, amelyek az embert 'rendben tartják' - nem változnak. A jól működő családban is vannak nehézségek, gondok, jöhet kísértés, az ego szelei is fújdogálnak, az ágak is hajladoznak, de a törzset szilárdan tartják a gyökerek.
Sok nehézség, és sok intim öröm. Teázás egy őrült, rohanós nap után, egy kirándulás, egy vasárnap reggeli együtt lustálkodás, egy mozi szombat este, egy mosoly a gyerekek feje fölött, vagy egy békülékeny puszi a morgolódás után. Az ilyen kapcsolatban könnyebben viseli az ember a kötöttségeket, mert megsokszorozódni érzi lehetőségeit, teherbírását, hisz ott van a másik, akivel kicserélheti gondolatait, és a feladatok gyakorlati megvalósításból is kiveszi részét.
Jó, ha az embernek többféle dolga van, ami miatt magát fontosnak és értékesnek gondolja - az egyik, hogy jó párja a társának, de ne ez legyen az egyetlen. Mindenkinek kell egy kis magánterület, intim szféra, ami csak az övé.
Amiben ha az élete nem is minden szakaszában egyformán, de mégis megvalósíthatja önmagát.
Néha el kell viselni az egyensúlyok eltolódását az áldozathozatal tudatos vállalásával. Ilyen, amikor az embernek gyereke születik.
Emlékszem, mikor az első kisbabámmal az első napot töltöttük otthon. Fekve szoptattam, és a másik szobából meghallottam, hogy az egyik kedvenc, ritkán sugárzott klippem szól. Legszívesebben felpattantam volna, és odarohantam volna a tévé elé. De nem tehettem. Akkor valami nagyon megérintett abból, amit jó értelemben vett alázatnak hívnak.
Ha tisztában vagyok azzal, hogy az itt és mostban mi a Mindenség rám vonatkozó akarata, akkor értelmet kap a cselekvés, még ha megpróbáltatások közepette kíván is tőlem helytállást. Az ilyesmi általában meghozza az eredményt. A befektetett energiák később megtérülnek. Sokféle képességünk a 'másik és én' melegítő együttesében bontakozhat ki igazán.
Az tény, hogy minden ember egyik lelki alapfunkciója szerint van berendezkedve így dominánsan: gondolkodó, érzelmi, tapasztalati vagy intuitiv....amit fő jellemvonásnak tekint a laikus.
A pszichológia "főfunkciónak" nevezi. Ideális esetben kellő mértékben erőteljes főfunkció alakul ki. Két további segédfunkció is jelentkezik. Valamint a főfunkció ellentettje, amit csökevényes funkciónak neveznek. Ez nemjelent egy negatív képet, semilyen értelemben. Azonban, a párosítások nem tetszőlegesek, és a jungi tipológia legnagyobb érdeme, hogy meg tudta határozni a párokat. Az egyenlő szárú kereszten az egyik vonal - melynek végpontja a gondolkodás - annak másik vége az érzelem. A másik vonalon a páok az intuició és a tapasztalás.
A továbbiakban maradjunk a térképekkel kapcsolatos tájékozódási megfontolásoknál.
A főfunkció mindig mutasson fölfelé, mint a térképen egyébként észak. Mert az egyenlőszárú kereszt - a főfunkció értelmezése után - már ugyan úgy adódik mint az égtájak. Nyugat a tapasztalás Kelet az intuició és Dél az érzelem...egyben --- ami lent van, hami nem az irányultság felé. hanem ellenkezőleg mutat, vagy hat...ez egy másik kérdés. A "szárnyakkal" nincs probléma. Ellenben a csökevényes funkció azért csökevényes, mert a másik szerinti fejlődésünk folyamatában elhanyagolódik, fejlődése visszamaradott. Az egy másik lehetőség, amikor konfrontálódik a főfunkcióval. Akkor "cselekvőképessége" meg van nekije. Mondhatni "tudatánál van"....)
A probléma az, hogy mivel a tudat elhanyagolja ez a kis csökevényest, nem vesz róla tudomást, ez a kis csökött összeszövetkezik a hatalmas tudattalannal. Itt vagyunk egyfelől a "neurozis" gyekerénél, másfelől ... azt tudni lehet, hogy a főfunkció "velünk született" irányultság. Egy adottság.
Vagy csak kedvelté lett ... életünk egy szakaszában. Ezért a gondolkodó intellektuális.
De van azonban egy tétel, mely azt mondja: a tudattalanbanvannak az egyéni értékek tárházai, vagyis a kis csökevényes nem akármilyen szövetségessel bír, és ki is csuszik a tudat rendszerező, ellenőrző felügyelete alól. A csökevényes funkció a "regresszió" révén érvényesül. A tudattalan pedig a vallások kimríthetetlen forrása, ugyan akkor a válaszok tárháza. A Kiegyenlités Törvénye érvényesülni fog a pszichében.
Viszont mig a tudat képes megszólalni, alkotni a tudattalan hallgat. Ugyanakkor a nagy felfedezések forrása, Isten teremtője is. Még akkor is ha vannak vallások ahol ez az "Isten" nem manifesztálódik.
Ezért pl. a Nobel-díjjasok többsége vallásos. Botor dolog összefüggést látni az intellektualitás és a vallásosság mértéke/minősége között.
ía 17822.hsz nem Neked volt címezve. Annak ellenére, hogy mitom én miért odabiggyesztettem a nicket, meg nem is akartam hivatkozni, csak hsz.t írni.
Nem is értetted úgy veszem ki a válaszodból.
A felette levő 17823.hsz szólt Neked...mert beszélgettünk, arról, hogy megváltoztattad a a diplomamunkád témáját. Más hszomban is céloztam a Te megfontolásoddal kapcsolatos meglátásaimra, de nem reagáltál a kérdésekre. A nicked pedig szerepelt a szövegben többször(is mint kellett volna).
De azért nézzük amit a 17822.-hez írtál.
Amit Te beidéztél tőlem, az minden ellenkező elképzelésed ellenére sem buddhista szöveg. Abban vastagon vannak misztikus megfontolások. Ezoteria is. Mint ahogy van a buddhizmusban is, hol haloványabban hol meg erőteljesebben és nyilvánvalóbban.
Amit meg a hetedik szintről írsz...okés, én hiszek Neked, de bemutathatnál nekem valakit, aki hiteles, abban a vonatkozásban, hogy "a hetedik elmélyülési szint, csupán egy magasabb szintje a meditációnak - még csak nem is a legmagasabb."
Szeretném látni a tekintetét annak aki addig a nem is a legmagasabb szintig eljutott. Ha meg ismersz olyat, akkor tisztázhatod vele a buddhista aszkézisben milyen szerepe van a jógautaknak. Vagy ha az kézenfekvőbb: kung-funak, aikidónak, ken-donak etc.
Igaz is, hogy nem Buddha tanításáról beszéltem. Ő fönnakadt a jóga próbáján ...magánügy.
Misztikusnak meg nem tekinthető, tehát megint csak igazad lehetne.
És.
Nyugi.
Nem hagyom magam becsapni. A buddhizmus nem tapasztalatokról beszél Astus. A budhizmus a Tan. A Tan meg az ami, de nem tapasztalatok kézikönyve, hanem valami másé.
Olyan másé ami nekem nem nem jön be és ezért nem vagyok bizonyos határon túl, buddhista: h*lyeség ez az én meg nemén, meg lét és nemlét, tudat és nemtudat kezdetlegesen művi elkülönítés.
Buddha dolga a virággal ... le van tisztázva bennem.(mellesleg mindig egy tűzliliom jelenik meg előttem, mikor erre gondolok)
Én akármelyik szót használom benne van fogalmilag és tartalmilag mind a kettő a kimondott szóban. Ezt már tudjuk.
A cselekedetek számítanak nem a szavak csavargatása.
Ezekhez a dolgokhoz tartoznak a "titkos" kézmozdulatok, amik nyilvánvalóbban kiterjesztik a kimondott szó fogalmi kereteit és tartalmát.
Ilyen értelemben az Ó-Birodalmi három "szinten" értelmezhető hieroglifákra is utalhatnék, hisz az ezotéria az Ó-Birodalomban nyilvánult meg először, Hermész Törvényeinek fordítása kapcsán.
A hinduizmusban a nádik körüli gondolkodásban, mint a harmadik(földalatti) szent folyam.
A buddhizmusban meg legelrőteljesebben Japánban.
Ha a tapasztalást mint a jnanát gondolod akkor igazad van. De akkor mi is a hit szerepe itten? Mert vagy gnózi vagy hit. A kettő egymást kizárja!
sak azt írom amit én magam elfogadok. Másnak legyen más az elfogadható ... senkit nem akarok semmiről meggyőzni és semmire sem (én)tanítani. Kinyilatkoztatni meg aztán végképp nem szeretnék.
A dukkha eredetileg nem buddhista terminus.(azt hiszem a budhizmusban nincs is túl sok eredeti meghatározás)
Egyszerűen azért mert egy buddhista csak Buddháig lát ami előzménye volt arról alig tud valamit. Arról meg még kevésbé kivánnak tudomást venni, hogy gyökere mennyire indiai. Méghozzá egy korai indiai rétegekig érő gyökérzetről van szó. Egészen az árjákig nyúlik vissza a történet. Mert ha a dukkhát akarjuk vizsgálni, akkor az árják négy igazságából az első kettő tűnik elő, amelyek a dukkha-nak és a tanhá-nak felelnek meg.
Szidhárta a "közérthetőség kevéért a dukkha terminust gyakran "fájdalom vagy "szenvedés fogalmi köröben használta. No ebből következik az a sztereotip képzet, hogy a buddhista tanítás lényege egyszerűen az, hogy "a világi lét fájdalmas". Ez a legleegyszerűsítettebb, legnépszerűbb és mondhatjuk a legprofánabb interpretációja a buddhista megnyilvánulásnak..
Azonban "sajnos" az meg mégis valóban igaz, hogy a szövegekben a dukkha olyan dolgokra is vonatkozik, mint az öregedés, betegség, elszenvedni azt, amit el akar kerülni, megfosztatni attól, amire az ember vágyik etc: mindezeket általában szenvedésnek vagy fájdalomnak tarthatjuk. A dukkha azért ennél több.
Mert ugyanis ugyanakkor például az a gondolat, hogy a születés maga dukkha, megfontolásra késztethet minket, különösen, hogy ugyanaz a terminus vonatkozik a nem-emberi, "mennyei vagy "isteni tudatállapotokra, amelyek a szó közönséges értelmében bizonyára nem gondolhatók "fájdalmasnak.
A dukkha szó mélyebb, doktrinális és nem sztereotíp jelentése szerint nyugtalanságot, izgatott, dúlt, "felbolydult állapotot jelent inkább, mint "szenvedést.
A dukkhát tehát úgy írhatjuk le, mint megélt velejáróját annak, amit a Tan"az anicca, anatta egyetemes állandótlanságának és lényegnélküliségének nevez".
Ebből azonban az is adódik, hogy amikor a szövegekben a dukkha, anicca és anatta, ha nem mint szinonimajelentkezik, mindig szoros kapcsolatban vannak egymással. De az már egy másik történet.
Ja....azt nem kell hangsúlyoznom, hogy a tudat dolgairól írtam.
Te.:"...a Buddha valami olyasmi utat mutatott a Nemes 8assal, ami segít elviselni annak a gondolatnak (vajon tényleg CSAK gondolat?)"
Én.: Igen. Tényleg csak gondolat.
(vedd tekintetbe, hogy a "gondolat" szó vonatkozásában úgy emlékszem pont Veled nem vagyok egy platformon. Az is lehet, hogy rainy Mesterrel...most nem emlékszem.)
namaste
Amida
Egy szerzetes kérdezte: - A tízezer dolog közt melyik a legszilárdabb? Dzsósú mondta: - Mikor egymást szidjuk, hogy jártassuk a szánk. Mikor egymásra köpünk, hogy kifolyassuk a nyálunk. (Dzsósúroku 23.)
Dzsósú és egy hivatalnok sétált a kertben és egy nyulat láttak elszaladni. A hivatalnok mondta: - Te egy nagyszerű és megvalósított ember vagy, miért futott el a nyúl, mikor meglátott? Dzsósú mondta: - Szeretek ölni. (Dzsósúroku 470.)
Egyszer egy szerzetes elővette Dzsósú portréját és megmutatta neki. Dzsósú mondta: - Ha így nézek ki, verj halálra. Ha nem így nézek ki, égesd el. (Dzsósúroku 502.)
Dzósú kiment [sétálni] és találkozott egy öregasszonnyal, aki egy kosarat cipelt. Dzsósú mondta: - Hova mész? Az öregasszony mondta: - Bambusz rügyeket viszek Dzsósúnak. Dszósú mondta: - Mikor látod Dzsósút, mit fogsz csinálni? Az öregasszony odasétált és pofon vágta Dzsósút. (Dzsósúroku 510.)
(ne dörgölödzek hozzád??) (ne is ne is, egy megvilágosodott csak ne dörgölödzön hozzám, mert még a végén megvilágosodom, és Én ezt nem élném túl....hehehe :)))))
Akit érdekel, ezt mondta Einstein a buddhizmusról:
The religion of the future will be a cosmic religion. It should transcend personal God and avoid dogma and theology. Covering both the natural and the spiritual, it should be based on a religious sense arising from the experience of all things natural and spiritual as a meaningful unity. Buddhism answers this description. If there is any religion that could cope with modern scientific needs it would be Buddhism.[35]
ASTUS Értekezni teljesen értelmetlen a" nincs" HIT-röl, söt azokkal ezt megbeszélni akik soha semmilyen HIT-et nem akartak és tudtak tudatosan kitörülni az elméjükben technologia hiján vagyis semmi ehhez foghatot nem tapasztaltak meg. Ez teljesen felesleges. A hitek hiányárol csak olyan személyel érdemes beszélgetni aki átélte és megtapasztalta milyen is az amikor nem egyik hit, helyett egy másikat rakunk be hanem mindet szépen sorjában kiszedjuk. Az elme képtelen ezt felfogni hiszen HIT-ekböl van teremtve. Rhhez logikázni meg gondolkodni ezen értelmetlen. A hizi féle tanfolyam ezer és ezer csodát produkált és elképesztő lét-ezési kondició válltozásokat felébredéseket hozott létre csak ezen egyszerü tecnologia által ami nem uj hitek beépitéséröl hanem a régi hitek kitakaritásárol szól. DE hagyjuk mert ez kb. olyan beszélgetés amikor a tanitó a tanulónak azt akarná elmagyarázni milyen is az a sokat emlegetett megvilágosodás vagy a buddhista üresség átélés nélkül.
Arról szó sincs, hogy más vallásokkal kellene teológiai vitát folytatni, s kihozni az egyedüli győztest. Éppenséggel nincs rá szükség. A Nirvána az, ami a Nemes Nyolcrétű Ösvényen keresztül elérhető. Erről nem tanít sem a Biblia, sem a Korán, mert világosan le van írva, hogy szerintük az emberek a Végítélet napján testben támadnak fel, majd megítéltetnek. Mind azt írja, hogy egy nagyon kellemes, gazdag kertbe juthat az ember, s ott élhet boldogan örökké. Ez pedig egyáltalán nem hasonlít az Ellobbanásra, ami még csak nem is egy fizikai hely, vagy dolog. Ha mégis hasonlóságokat keresünk, akkor azt szinte kizárólag a zsidó, keresztény és muszlim misztikusoknál találjuk meg. Ezeket az embereket egyrészt a hivatalos egyházi álláspont mindig rossz szemmel nézte. Másrészt pedig mind olyan módon éltek, ami megfelel a Nemes Nyolcrétű Ösvénynek, szinte kivétel nélkül remeték és szerzetesek voltak, ezzel együtt pedig rendszeres meditációs gyakorlatokat végeztek. Természetesen ide vehetjük más vallások misztikusait is, mint a hindukat és a taoistákat, akik már indulásnak is közelebb állnak a buddhizmushoz. Ám az világos, hogy az ábrahámita vallások követői közt viszonylag csekély azon emberek száma, akik megvalósítottak valamit (buddhista mércével), főleg mert alapvetően nem ez a céljuk, s a szerzeteseket és remetéket - akik egyáltalán végeztek valamilyen meditációs gyakorlatot - nagyon is külön kezelték az adott vallás hívei. Mohamed pedig egyenesen ellenezte az "aszketikus gyakorlatokat" (Korán 5:87-88 ; 57:27). Szó sincs róla, hogy teljes mértékben ki lennének más vallások zárva, mint hamis utak. Főleg azért nem, mert a buddhizmus gyakorlatias, nem pedig dogmatikus. De ez nem jelenti azt, hogy bármi helyes módszernek bizonyul, csupán a külsőségeknek nincs akkora jelentőségük. Ezzel együtt, ha még azoknak is igen nehéz a Nirvánát elérni, akik ismerik a Nemes Nyolcrétű Ösvényt és gyakorolják, mennyivel nehezebb ott, ahol ez nincs nyilvánvalóan és világosan tanítva!
A módszeres Tan* birodalmán kívül nincsen gyakorló.
* a Nemes Nyolcrétű Ösvény (DN 16 - Thanisszáró bikkhu fordításából)
Ki a fenét érdekel, hogy ki mit minek nevezett vagy nevez el. Ahol nincs tér és nincs idő, ott semmi sincs. Ahol a semmi van, ott van az Egyetemes Minden. Rezgések ... energiák. A harmónikkus OM szimfónia. Ez az egyetlen Egyetemes Igazság tartalma.
Ahol "semmi sincs" az legfeljebb a hetedik elmélyülési szint, csupán egy magasabb szintje a meditációnak - még csak nem is a legmagasabb. Akárhogyan is, ez nem a Nirvána, hanem egy szépen hangzó eszme az abszolútról (legalábbis valami feltételezett abszolútról). De a helyzet az, hogy a Buddha tanítását még csak elméletben sem érinti, nem hogy gyakorlatban.
Ne hagyd magadat becsapni az olyan kifejezésektől, mint Egyetemes Buddha, meg mindenben jelen levő Buddha-természet. A Buddhaság és az üresség nem külön dolgok, de még csak nem is valamik, vagy akár egyetlen valami. A buddhizmus tényleges tapasztalatokról beszél, nem filozófiáról. Márpedig hogy tapasztalni olyasmit, amiben semmi sincs, és mégis minden ott van benne? Ez világos ellentmondás. Már a Buddha is hasonló módon kritizálta a teistákat.
Hit alatt bármiféle nézetet értek, ami lehet egy vallás is, de bármilyen ennél kevésbé összetett elképzelés önmagamról, a Világról, az Univerzumról meg Mindenről. :)))
Már egyszer beidéztem Vonnegut-ot, hogy aszongya:
Irányítsa éltedet a foma*, mert általa leszel bátor és szelíd és egészséges és boldog. Bokonon Könyve 1:5
*foma = ártalmatlan hazugság
Szóval, én azt gondolom, hogy egyszerűen JÓL kell megválasztani, hogy miben hiszünk Durvábban megfogalmazva: miket hazudunk önmagunknak és másoknak. A Nagyfülű Kontyos szavaival meg: miben veszünk menedéket. :)))
Mert vehetek én menedéket a hosszú lejáratú államkötvényben, Zámbó Jimmy-ben, az olyan fogalmakban, hogy "üresség", "a tudat eredeti természete", stb. a sor a végtelenségig folytatható. A választás szabadsága az enyém. :)
hihihihihihihi.... szia putti....:) Ezt meg addig szülted, amig én is szültem. Elgondolkodtató. Szóval Te a hit alatt a vallást érted? Vagy mit? namaste Amida
szia Éva! Ja...nekem is hirtelen össze-vissza lettek a körülmépnyeim, hol itthon, hol meg melo. Tökrtlrn és prognosztizálhatatlan mikor hol? De ennyire még nem játszott szerepet az életemben a külső világ.
Amúgy, meg nem tanácsokra van szükség és nem más ebbéli dolgainak elfogadására, vagy elutasítására. Irtam korábban "a pókfonálon is van Közép Út". Azt is, hogy egyedül kell csinálni, de tanulni kell. Én csak arról tudok írni amit megéltem. És én túl vagyok azon, hogy hit vagy nem hit. Nincs hit. Önámításnak is nevezhetném, az amit hitnek nevezek. Jaaaaa,..."azt hittem..."! H*lyeség! Aki valami "hitben" keres "menedéket" az el van tévedve. Voltam így én is, és én sem hallgattam másokra. Az önimeretemben való bizalmam elvitt az önépítésig. A meditációs gyakorlataim nem is ezen a bolygon "vannak". És mivel tudok én is kopizni, és találok olyat amivel egyetértek(vagy esetleg igazol "agyalgásomban") - egészen jól elvagyok. Ez a budhizmus adta szabadság. Élni kell vele, nem meghajolni előtte tízezerszer.
Szia. Amida ps.: tegnap kaptam egy jókora szivart a munkahelyen. Néztem a füstjét és egy sinto szentélybe kerültem...."egy múló pillanatra"...ez van....:)
"hogy honnan jöttünk és hová tartunk; hogy van-e valaki "ott fent", stb.
Ezért következik a szenvedésteliség az állandótlanságból és az én-telenségből."
PUTTI
OLVASD EL FIGYELMESEN, AMIT IRTÁL. Előjön belőle, mi az amiben HISZEL. Előjön belőle az, ahogyan te látod. Astus meg amúgy Amida megint másképpen stb. A HIT-eid létrehoznak egy olyan viszonyulást, egy olyan kapcsolatot az universumban lévő többi hitekkel, amelyek produkálják azután azokat a kellemes vagy kellemetlen érzeteidet, melyeket átélsz. A HIT-eid ugyanúgy viselkednek az elmédben, mint ahogyan a számítógépedben a programok. A számítógépeden, ha minden program problémamentesen kapcsolódik a többi programhoz, akkor kellemes érzeteid támadnak, minden müködik ha vírus, vagy a programok között konfliktus van akkor kellemetlenségeket, problémákat élsz át. Ez ilyen egyszerű. Amennyiben a HIT-eidtöl megszabadulsz, akkor visszatérsz az eredendő állapotodba, vagyis az úgynevezett buddhista ürességbe. Ha nem szabadulsz meg a hiteidtől, akkor a hiteid továbbra is generálják újra, és újra létrehozzák az ugynevezett karmát és az életed olyan lesz pro vagy kontra mint amilyen most. üdv...toto
Nagyjából az, amit Rainy Mester és Amida beszélgettek alább. Hogy nincsenek örök érvényű, bombabiztos :) válaszok. Pl. arra, hogy az élet miért igazságtalan; hogy honnan jöttünk és hová tartunk; hogy van-e valaki "ott fent", stb. Ezért következik a szenvedésteliség az állandótlanságból és az én-telenségből.
Ami engem ebből az egészből érdekel, az az első problémakör. Hogy az élet igazságtalan-e. Hogy az ember jogosan ELÉGEDETLEN (számomra ezt jelenti a DUKKHA), csalódott, dühös vagy kétségbeesett, ha azt látja, hogy jó/ártatlan emberek szenvednek vagy halnak szörnyű halált és gonosztevők élnek büntetlenül. De akár a saját életemre vonatkozóan is: érdemes-e összefüggést keresnem a saját viselkedésem, gondolataim, stb. és az engem érő megpróbáltatások között.
A Nagyfülű Kontyos tanítása ezen a ponton szerteszét ágazik (erről már volt szó szerintem, és akkor belinkeltem Kohlberg-et). Van egy teljesen gyermeki szint, ami a mágikus gondolkodásban gyökerezik: a tettek (kamma) beérnek, és különféle kellemes vagy kellemetlen dolgok lesznek a következményeik. Tehát ez egy szimpla csereüzlet: ha jól viselkedem, jó körülmények között boldogan fogok élni. Na de boldogan él-e mindenki, aki jó körülmények közt él?
Azok számára, akikben felmerül ez a kérdés (és nem elégszenek meg ezzel az axiómával, hogy "ha van nagy házam, nagy kocsim, plazmatévém, jó pasim/nőm, stb., akkor boldog vagyok"), a Buddha valami olyasmi utat mutatott a Nemes 8assal, ami segít elviselni annak a gondolatnak (vajon tényleg CSAK gondolat?) az iszonyatos terhét, hogy az élet igazságtalan, az embernek rengeteg dologra egyszerűen nincsen befolyása a TÖRTÉNÉSEK SZINTJÉN. De azt igenis megválaszthatja, hogy HOGYAN VISZONYUL ezekhez a történésekhez, hogy mit TESZ, ha valami nagy gebasz történik vele vagy körülötte. És ez igazából a kamma jelentése nem hiába hangsúlyozza a végtelenségig a Nagyfülű Kontyos, hogy a SZÁNDÉKos tetteket érni ez alatt.
Tehát az én értelmezésemben a szenvedés az, amikor elégedetlen vagyok magammal vagy másokkal vagy egy helyzettel, és nem tudom úgy látni a dolgo(ka)t (pl. mert annyira elborít a fájdalom, csalódottság, stb.), hogy azt érezzem, MEGVÁLASZTHATOM, hogy mit lépek az adott helyzetben. Mert abban a pillanatban, hogy meglátom, hogy az én választásom kérdése, hogy mondjuk konfrontálódom vagy tűrök vagy kilépek a helyzetből, az egészet nem problémának, gondnak, bajnak, azaz szenvedésnek :) fogom látni, hanem megoldandó feladatnak.
Hát ez lenne a puti-féle buddhizmus + hobbipszichológia 2 in 1. :) Nem tudom, hogy mennyire sikerült leírnom, amit akartam. Majd Ti eldöntitek. :)
Szeretnék majd (nem tudom, mikor sikerül) válaszolni, de mostanság éppen nem az önmegvalósítós korszakomat élem. Szabadidőm nem sok, ami van, azt meg a családtagjaimmal töltöm.
Rengeteg gondolat nyüzsög a fejemben az önmegvalósítás téma kapcsán. Úgyhogy nem is baj, ha ülepszik, mert amit tegnapelőtt írtam volna hirtelen, az nem az lett volna, amit majd később fogok. A türelmetlen gyorsaságnak és a kiváró alaposságnak más lehet az eredménye.
Nincs olyan kijelentés, ami önmagában megállná a helyét, ezért nem törekszem végső állításokra. Nem gondolom, hogy ezek a leírtak igazak, de azt sem gondolom, hogy nem igazak, azt gondolom, hogy nincs dolguk az igazsággal, csak a helyzettel van dolguk.
Az egy régebbi észrevételem, hogy mi ketten másként használjuk a hit szót, én nem is akarnék emiatt szókincset egyeztetni, nem zavar, értelek így is.
Ahhoz képest, hogy a rögzített logika az időt egyirányúnak látja, jó kibúvó ez a kétfelé folyasztás. Más esetben nyilván nem. Nem érdekel, mi van az idővel. Nekem fontos a buddhizmusban, hogy sose kergessek elméleti megfejtéseket, nagy kiterjesztést, átfogó szemléletet, abszolútumot. A vajaskenyérről se álmodozni kell, hanem fogni a kenyeret, levágni, megkenni. Aztán haraphatsz. Ha volna valami problémád, akadályod, kérdésed a magad időszemléletéről, most igyekeznék arra is írni egy kibúvót. De úgy látom, nincs, csak nem szeretsz mást hallani róla. Az nem baj :)
A fogalmam sincs... igazságként hiszek mondat, látod, van, akinek bejön, van, akinek nem jön be. De ez a megkapott ítélet a legkevésbé érdekes benne... Nyilvánvalóan igaz, ezeket az összehordott gondolatokat nem érdemes tudásnak nevezni, marhára becsapja magát, aki annak hiszi, abba kapaszkodik. Másrészt nyilvánvalóan baromság, hiszen történik egyfajta eligazodás, és marhára becsapja magát, aki abba kapaszkodik, hogy arra semmi szükség.
De itt jön a jó része... ígérte valaha valaki, hogy lesznek menetközben egyértelmű válaszok?
Egy igen elgondolkodtató mondat:(mondhatnám igen inspiráló mondat) "Az egyetlen, amiben megvilágosulatlan emberként biztos lehetek, az, hogy fogalmam sincs semmiről, de ha fene fenét eszik is, akkor is igazságként hiszek dolgokat."
Felvet bennem dolgokat, mint a "forrásba" dobott kő úgy hat rám. A "forrás" a szellemben van. A szellemet az őselemek közül a "víz" jelenti. Ez nem a H2O. De hasonlatosan következik és ezért az "egység" szó sem helyes, inkább a "kétegység". Úgyanis sok dolgot tesz érthetővé a vizes hasonlat. pl. leginkább azt mit is nevezünk mi időnek. Az idő aképpen megnyilvánuló negyedik dimenzió, mint a vizbe dobott kő keltette körhullámok mozgása. De még nincsenek kövek.
Mert eredendően Egység van. A "kétegység" olyan "Egység" ami valami mérhetetlen kis "helykülönbséget" jelent.
Mondjuk Az Egység: "*" és "kétegységként: "*-*". A piros csillag, hol itt van "balra", hol meg "jobbra", de Egy(piros csillag van) ehhez osszcillálnia kell. Az oszcillácó pedig elegendő az "idő-gyürük" keletkeztetésére. Ez az Egyetemes Alaprezgés a OM, vagy AUM.
Az idő tehát nem folyik. Van hullám vagy nincs. Ennyi az idő. Ahogy a vízbe dobot kő hullámai is elenyésznek, állandóan elenyészik a múlt, és mivel adott (pici) Távolságig jutnak" nincs jövő sem. Nincs ugyanis semmi ami a fizikai, vagy a pszichológiai idő szavaknak megfelelő tartalmat adnának.
De ahol távolság sincs(térbeli kiterjedés), ott Út sincs.
A vitatható alapvetés, ami fenti idézet gyökere:"az idő visszafelé folyik, és ezzel szembeáramolva a tanítás igazsága hozza létre a valóság igazságát, az idő előrefelé folyik" szvsz nem értelmezhető az itt-és-mostban.
A másik vitatható tézis:"...igazságként hiszek dolgokat." szvsz talán a budhizmusban a legfontosabb - Buddha helyesen idézett figyelmeztetése folyományaként -, hogy nem hitre van szükség.
Belső megtapasztalás által nyert belső meggyőződésre. Ez nem hit által van, hanem gnózis (jnana) által.
Elnézést a hosszadalmas bevezető miatt, de így érthető mi a problémám a mondat lényegével:"...megvilágosulatlan emberként biztos lehetek, az, hogy fogalmam sincs semmiről." (csak magánvéleményem lenne, hogy van Neked)
Itt van a bibi. Ha ez sokáig tart, akkor soha nem is világosodna meg senki. Ugyanis csak az "győzhető le" amit jobban ismerünk mönt esszenciális leglényegünket. A tudat dolgáról van szó, pedig ez a "révész" a reinkarnációban, miközben egy adott "pillanatra" ki kell iktatni. Ezért van az itt-és-most abban a bizonyos résben. Egyik oldalon van én-tudat, a másikon nincs. A résben néti-néti.
Mint egy atomtöltet.
Előtte anyag utána energia. Csak az a baj, hogy közbe mi, de az a szerencse, hogy "közben" - a résben - valami és had nevezzem "lélek"nek. hehehehehehehe....:)
szvsz akinek fogalma nincs semmiről, az nem tanult eleget. Annyit nem, hogy megismerhesse a tudatot, benne az én-tudatot, aminek "nem-én"né kell válnia. Hiába lenne hát a sok szent irat, tanitás, guru, rosi, jógi?
Nem hinném.
Bár a játék kockázata, a "nem-én" vagy az "ego" keletkeztetésének valószínűsége, ami ... a kulcs.
Egy virus baromi randa, és parányisága ellenére életveszélyes, amig megismerik a szerkezetét, a kutató az életével játszik.
Ha megismerte a szerkezetét, mert eleget tud már róla, akkor már csak ahhoz kell a tudatot tanulással tovább növelni, hogy megtaláljuk az ellenszert.
Ezzel lesz legyőzve a vírus.
Nekünk ezt magunkon, magunk természete ellen kell megtennünk. Egy dologra számíthatunk: halálosan pontos önismeretre. Ami meg tanulás által van és a tudatot erősíti ...de csak amíg kell!
Feltéve, hogy helyesen állunk a Teremtésben.
Erre való a 8as.
Ezért írtam Neked rainy, hogy nagyon inspiráló tudsz lenni...:) Köszönöm.
namaste
Amida
ps.: ha úgy érzed, hogy dörgölözött, javallanék egy aromaterápiás tusfürdőt...:)
"Az egyetlen, amiben megvilágosulatlan emberként biztos lehetek, az, hogy fogalmam sincs semmiről, de ha fene fenét eszik is, akkor is igazságként hiszek dolgokat."
köszönöm....szép lassan beérik a gyümölcs..... GRATULÁLOK ehhez a gyönyörü iráshoz.
Hát... tök nehéz összehozni valamit, ami nincs külön... Olyan, mint amikor valaki egy bennem lévő ellentmondást nem ért, és kérdezgeti, hogy lehetek ez is meg az is. Vagy egy veled lévő példával: Astus, hogyan lehetséges, hogy buddhista vagy, DE dohányzol meg húst eszel? Hogy lehet válaszolni egy kérdésre, ami már kérdés formájában is hamis előfeltevéseket tartalmaz?
Azért vannak a magyarázathoz közelítő gondolatmeneteim.
A Buddha nem tanított, nem adott át semmit, így hát a tanításainak nincs is mivel ellentétben lenniük.
A csak ez a tanítás, út az igaz tétel nem a valóság igazságára vonatkozik, hanem a tanítás igazságára. Ügyes eszköz, ilyen értelemben igaz. Mivel nincs külön egy igazság a dolgokról és egy tanítás, ami elvezet hozzá. Ha egy tanítás elvezetett valakit az igazság felismeréséhez, az igaznak bizonyult, vagyis abban a pillanatban, mintegy utólag igazzá vált, de egészen odáig ugyanolyan marhaság volt, mint bármi más. A valóság igazsága nemlétező a felismerése nélkül, nem ott van és vár ránk, hanem abban a pillanatban jön létre, amikor felismerjük. A valóság felismert igazsága teremti meg a tanítás igazságát, az idő visszafelé folyik, és ezzel szembeáramolva a tanítás igazsága hozza létre a valóság igazságát, az idő előrefelé folyik. Külön beszélhetünk csak róluk, de nincsenek külön. Mégis nagyon fontos tudni, ha beszélünk valamiről, hogy azt melyikhez tartozónak gondoljuk.
A buddhizmusban gyakori eszköz, hogy egy tételt más vallással vagy más buddhista irányzattal szemben, az attól való eltérésre rámutatva magyaráznak. Ez azonban nem azt a célt kell szolgálja, hogy a tagadott verzióban ne higgyen valaki, azt helytelennek tartsa, hanem azt, hogy az állított verzióban higgyen, bízzon. A nirvánában nincs semmi NEM, az csupa IGEN, az a fajta igen, amelyik túl van az igenen és a nemen, mindkettőt magába foglalja. Csak a szamszárában látszanak nemek, de azon túl, hogy látjuk őket, hinni már nem muszáj bennük... vagy legalább az ebbéli hitünkben nem muszáj hinni... Semmi értelme nincs azt mondani, hogy azért nem vagyok théravádin vagy keresztény, mert ők ezt vagy azt rosszul tudják, csak azt van értelme gondolni, hogy mi vagyok és miért. Az egyetlen, amiben megvilágosulatlan emberként biztos lehetek, az, hogy fogalmam sincs semmiről, de ha fene fenét eszik is, akkor is igazságként hiszek dolgokat.
Jó ellentmondás-feloldó gondolat az is, ha a saját magadban kerek egészként vallott hit látszólagos belső ellentmondásait veszed példának. A tudat akar megszabadulni, de a tudat nem képes megszabadulni. Jóízű paradoxon, ami nem egy probléma beismerését jelenti, hanem egy problémán, ellentmondáson való felülemelkedést. Ellen nincs, ellent csak mondani vagy tenni vagy állni lehet. A buddhizmus üzenete az, hogy nincs szükséged arra, hogy dolgokról dolgokat gondolj... se pro, se kontra... nincs szükség a dolgok burjánoztatására, mert a dolgok már úgyis vannak valahogy, hogy te egyáltalán semmit nem gondolsz róluk. És akkor miért nagyobb akadály egy a saját hiteden kívüli ellentmondás, mint egy belső? A saját hited csak a nemtudás általános emberi állapotának a személyedben megjelenő megvalósulása. Mindenkinek van ilyenje, lehetnél egy másik ember, és akkor másmilyen lenne.
A Buddha felszólít minket, hogy a tanításai igazságát alapos megfontolással vizsgáljuk meg, tapasztaljuk meg. Itt jól alkalmazható az a hüvelykujjszabály, hogy ha valami az ok-okozati vagy eszköz-cél logikánk számára felvesz egy igaznak tűnő irányt, akkor gyorsan nézzük meg fordítva is. A megfontolás során látszólag a tanítás állításaival foglalkozunk, azt mérjük hozzá a bennünk fölgyülemlett, bizonyosság vagy kétely formájában megjelenő nézetekhez, azt vizsgálgatjuk a nézeteink eszközével, mozgósításával. Valójában a megfontolás arra nyújt lehetőséget, hogy a nézeteinket az axiómaszerű berögzöttségükből kissé föllazítva lehetővé tegye, hogy nézetekként vegyük őket szemügyre. Kábé olyan különbség, mintha valaki azt hinné, hogy azért kell a tűzhelyről az odaégett tejet lesúrolnia, hogy megtudja, melyik a legjobb súrolószer. Valójában nem azért hagyjuk abba a súrolást, mert ezt végre megtudtuk, hanem azért, mert a piszok eltűnt. A súrolás teszi, nem a szer. A megfontolás, nem a tanítás.
A buddhizmus állítása arról, hogy mi a közös emberi, az, hogy valamennyien a boldogságot keressük és a szenvedést igyekszünk elkerülni. Nemcsak a buddhisták, hanem mindenki. Emiatt egyszerűen elkerülhetetlennek látom, hogy az idők és kultúrák során emergálódott vallások mindegyikének ugyanez legyen a törekvése végpontjában, hiszen, akármi a megfogalmazás és a magyarázat és az eszköz, a szív középpontjában csak ez van. Én nagyon valószínűtlennek látom, hogy ennek az önálló megvalósítása először és utoljára pont 2500 éve sikerült volna valakinek.
Ha szabad egy kis vallási frivolságot vagy akár perverziót is bedobnom, a szavak szintjén az is jó magyarázat és engedély lehet a többhitűségre a buddhizmus felől nézve, hogy kikerülhetetlen, hogy Jézus és Mohamed is buddha-természetű. Hogy ha az egész szamszárában a Dharma üzenete zeng, akkor az ő szavaikban-életükben-emlékükben-szeretetükben is.
A buddhizmus csodálatos, az elején jó, a közepén jó és a végén jó tanítás, gyönyörű menedék de nincs szükségem arra, hogy attól legyen jó, hogy más nem az.
Krishnamurti bácsi üzeni.
"Hány és hány hiedelemmel rendelkezünk! Nyilvánvaló, hogy minél intellektuálisabb, minél kultúráltabb, minél spirituálisabb valaki, annál kevésbé képes a megértésre.
Ha az elme eljut abba az állapotba, ahol életre kelhetnek az új dolgok (nevezzük őket akár igazságnak, akár Istennek vagy bármi másnak), bizonyosan felhagy a gyűjtögetéssel, és félresöpör minden tudást. A tudással terhelt elme azonban nem képes megérteni a valóságot, nem képes megérteni a mérhetetlent."
üdv.
A kor egyik nagy alakja a Singon (igaz szó) szektát alapító Kúkai (744835) volt. Ő is Kínában tanult, ahol ezoterikus tanokkal ismerkedett meg. A tanítás átadása szóban történik, az ezoterizmus igazsága tökéletes, független helytől és időtől, és egyesíti minden irányzat tanítását. 816-ban kolostort alapított Kója hegyen, amely a mai napig az irányzat központja.
A Singon lényege a hit egy transzcendens és mindent felölelő buddhában (Vairócsana Dainicsi). Ő trónol az univerzum központjában. Minden az ő megnyilvánulása, aki képes felismerni ezt, az már fizikai testében is elérheti a buddhaságot. A felismerésnek három útja van. Az első a meditáció a Gyémántvilág- és az Anyaméh-mandala felett (a mandala misztikus, négyszögekből és körökből összeállított kozmikus diagramm, a kozmikus erők jelképes ábrázolása). A gyémánt a világ elpusztíthatatlan végső igazságát, az anyaméh a múlandóságot szimbolizálja. A második a mantrák (titkos igék), alkalmazása. A harmadik a rituális kézmozdulatokból áll. A tikos tanításokat csak mester adhatja át a tanítványnak.
Az Amida-hit terjedése több fázisban figyelhető meg. az Amidába vetett hit biztosítja az üdvözülést Nyugati Paradicsomban. A hangsúly a megvilágosodás egyéni utjáról egy külső erőn keresztüli üdvözülésre került. az Amidához szóló ima biztosítja az újjászületést a Tiszta Földön. Az amidizmus ereje abban rejlett, hogy az egyszerű emberek is megértették a tanítást, és az üdvözülés közelébe kerülhettek. Ezt, az egyszerű Nembucu-formula (Dicsőség Amida Buddhának) állandó ismétlése biztosította.
Hónen (11331212) alapította a Dzsódósú (Tiszta Föld) szektát. művében azt írta, hogy bárhol, bármikor elmondhatóm Amida neve, nem kell hozzá különleges tudás. Ez az út minden más irányzat felett áll.
Sinran (11731262) létrehozta Dzsódó Sinsú (Igazi Tiszta Föld) szektát. Azt hirdette, hogy ha egy jó ember újjá születhet a Nyugati Paradicsomban akkor egy bűnös ember még inkább. A bűnös ember az üdvözülés első számú tárgya. Az egyénnek rá kell ébrednie bűnösségére és arra , hogy az üdvözülés egyedül Amida kegyelmétől függ. A legfontosabb a teljes elhagyatottság felismerése. Egyedül a Nembucu ad ehhez erőt.
A Kamakura-kor (11851333)
A XIII. században honosodott meg Japánban a Nyugaton egyik legismertebb buddhista irányzat, a zen. Az udvar számára a szigorú előírások nem voltak vonzóak. A zen jellegénél fogva sem válhatott tömegvallássá, mert a meditáció olyan aszkézist jelentett, amely csak egy zárt réteg számára elérhető, jellegzetesen szerzetesi vallás. Az udvar helyett a sógun és a szamurájok tetszését nyerte meg az új irányzat. Egyik szektával sem fordultak szembe, így igazodtak a japán tradíciókhoz, amelynek szerves részét képezik ma is. A zen a kultúra fenntartója és terjesztője, hatása fellelhető a festészetben, költészetben, ikebanában, színházban és természetesen a harcművészetekben is. Két nagy irányzata a Rinzai és a Szoto.
A Rinzai szekta alapítója Eiszai (11461215) volt. Ő honosította meg a teaivást Japánban. Célja az volt, hogy az egészséget meg kell őrizni. Templomot alapított Kamakurában és Kiotóban is. Ellentétben a korábbi szekták által hirdetett külső erőre alapozott üdv tanával, a zen követői azt tartották, hogy a megvilágosodás itt és most, a saját erőfeszítéseink által válik elérhetővé. A zen lényegre törő és gyakorlatias. Nemcsak ülő meditációban (zazen), hanem minden pillanatban, akár munka közben is elérhető a megvilágosodás. Az irányzat a meditáció mellett kóanokat használ a megvilágosodás elérésére. (A kóan régi mesterek tetteiről szóló történet, amely értelmi úton nem fogható fel, csak intuíció segítségével. "Hogyan szól egy tenyér, ha csattan?) Ezek a történetek fokozatosan juttatják el a tanítványt a megvilágosodáshoz. A mester ha látja a tanítvány fejlődését, egyre nehezebb kóant ad neki. A zen azt hangsúlyozza, hogy a másoktól kapott tudás nem a sajátod. A zen csak akkor ismerhető meg, ha magad fedezed fel.
Dógen (12001253) a másik irányzat, a Szoto megteremtője. Ő alapította az Eiheidzsi (Örök Béke Temploma) kolostort. Műveiben meditáció fontosságát helyezte középpontba
"Buddha útjának megismerése önmagad megismerését jelenti. Önmagadat megismerni nem más, mint megfeledkezni önmagadról ezt a pillanatnyi megvilágosodást akkor is meg kell hosszabbítani újra és újra.
Ezt a folyamatos meditáció biztosítja. Dógen meggyőződése volt, hogy a szútrák tanulmányozása, a kóanok használata nem vezet el a megvilágosodáshoz. Egyedül az ülés a fontos, hiszen a történeti Buddha is így érte el a megvilágosodást.
A kor másik új irányzata a Hokke-sú (Lótusz szekta) volt, amelyet egy Nicsiren nevű szerzetes (12221282) alapított. Célja az volt, hogy a buddhizmust japanizálja, s ennek érdekében még attól sem riadt vissza, hogy a többi szektát, sőt egy időben a kormányt is kemény bírálatokkal illette. Szerinte a Nembucu hatástalan, ezért ennek helyébe a Namújó Hórengekjó (Hódolat a Szent Fehér Lótusz szútrának) mantrát javasolta. Száműzetése idején alakította ki az öt alapelvet, amelyek fontosak Japán számára.
Az első a Tan, azaz a Lótusz az igazság tökéletes és végső bemutatása. A második a Módszer, mert az emberek a mappó (a buddhizmus hanyatlásának időszaka) korában egyszerű hitet akarnak gyakorolni. A harmadik az Idő, a mappó kora az, amikor az embereknek szükségük van a megvilágosodásra. a negyedik az Ország, mert Nicsiren úgy gondolta, hogy Japán az az ország, ahol a buddhizmus megújulhat és más országokba is el lehet vinni. Az ötödik a Tanító, azaz Nicsiren.
Szerinte az öt elvet annak is ismernie kell, aki az országot vezeti. A sógunátust ért bírálatai miatt majdnem kivégezték, de az utolsó pillanatban a sógun az ítéletet száműzetésre változtatta. Megjósolta a mongol támadást, amelyet azonban a kamikaze (isteni szél) elhárított.
A sintó, a buddhizmus és más hatások befogadása elsősorban a japán léleknek köszönhető. Ezt pedig a jelkép- és történeti folytonosság, a Fuji jelenti.
"Ezerszer láttam a szent Fujit, s belátom: ezer arca van. Hiszen napfény, felhő, szél mind más színre festik őt! (Csiguta Ariketo)
2003 óta - mióta ideírtam az első hsz.eket, azt mondtam: az igaz vallás az ezoteriából fakad. Az ezoteria az a föld alatti folyam, mely onnan ahol van, onnan táplálja a vallásokat. Minél több ezoterikus megnyilvánulás van egy vallásban/tanban/iskolában, annál közelebb áll az Egyetemes Törvényekhez, Az Egyetemes Igazsághoz.
Minnél távolabb került azonban valami vallás az ezoteriától, annál több vért, verítéket és könnyet követelt!
Astus Mester. Minden az Egyetemes szóval kezdődött valaha, nevezzük "Aranykornak". Kevés szónak volt fogalmi tartalma az is csekély keretek között volt érthető/értendő. Akkoriban a négybetűs szó is ritka lehetett, amikor már mindennek ami ma van - főleg vallási vonatkozásban - volt neve. Egy neve, ami Egyetemlegesen volt értelmezve. 12.500 éves az analógia törvénye ... ember! Igaz a gondolkodás is az volt. Az egész Nagy Játék egy darab kőbe vésve 12.500 éve érvényes. Mert Egyetemes-Egy és oszthatatlan. A maga dinamikájában a Kétegység!
Aztán jöttek "tudákosok" és ha jó helyen voltak jó időkben, próféták lettek. Még Jézussal kapcsolatban is vitatható, hogy buddhává lett-é? A Nagyfülű Konytyos abban emelkedik ki, a többi közül, hogy rátalált a középső útra, az egyensúly fontosságára ...'oszt megvilágosodott és bejutott a nirvánába. Még a pókfonálon is van "Közép-Út".
Mindenki odaigyekszik, mert a nirvána mentes a szenvedéstől és a szenvedés okozásától. A fenét nem érdekli ki milyen "neveket" talált ki arra a helyre, ahová életünk feladatait elvégezve, célunkat elérve ... megvilágosodásunk után a kereket elhagyva kerülünk, mert az a hely csakis Egy és Egyetemes hely lehet. A Viláhegyetem nincs "szobákra osztva". Minden mindenhol ott van és egymással kölcsönhatásban áll. Az egészen ronda nagynak gondolt 3D+t pedig egy kiterjedés nélküli és időtlen pontban van ... az itt-és-mostban. Ez persze lehet 11 dimenziós, a lényeg a "résben" van.
Ezerszer megbeszéltük már ... mi ketten is.
Ki a fenét érdekel, hogy ki mit minek nevezett vagy nevez el. Ahol nincs tér és nincs idő, ott semmi sincs. Ahol a semmi van, ott van az Egyetemes Minden. Rezgések ... energiák. A harmónikkus OM szimfónia. Ez az egyetlen Egyetemes Igazság tartalma.
....tényleg nem kell tovább erőlködni, csak lazán lélegezni. Tudod: ki és be...és akkor átjár a prána. Benne vagyol az áramlatban. Két választás van ...mint mindig, mindenkinek, minden körülmények között: helyesen vagy nemhelyesen állsz-e benne.
A többi évezredes érdekmentes vagy érdekek szerinti agyalgás. Szavak, melyek mára koloncok lettek. Aki nem engedi el, azt lehúzzák. Mindig, mindenkinek, minen körülmények között egyszer el kell engedni a szavak sokaságát, melyek a mája világát mondják el nekünk, hogy felismerhessük azért a pillanatért amikor elvetjük. Ellobanás. Ennnyi.
A Buddha azt mondta, csak a Nemes Nyolcrétű Ösvény által érhető el a Nirvána. Jézus azt mondta, kizárólag rajta keresztül érhető el Isten és juthat az ember a Mennyországba. Mohamed azt tanította, hogy egyedül Allahnak való engedelmességgel és odaadással érhető el a Paradicsom.
Ha már csak ezt a hármat te összehozod nekem, s elmondod, miért ugyanarról beszélnek, s hogyan vezet mindegyik ugyanoda, annak én különösen örvendenék.:)
Jótól kérdezed, mindent tudok a nirvánáról. De persze te is mindent tudsz és mindenki más is. A nirvána az, amit a legeslegjobban ismersz, ami mindig veled van, minden rezdülésedben ott a jelenléte. Akármit akarsz, azt akarod. Nem tudod nem tudni. Az az, amire a szíved közepében élő vágy vonatkozik. Nem a vágy állapotában, hanem a beteljesedés állapotában. De mégis, maga a vágy azonos a beteljesedéssel és a kialvással is... ezeket csak a látszat fosztja meg egymás jelenlététől. Éhség, kenyér, teli pocak: volna egyik a másik nélkül?
Van benne körkörösség is: jó megfogalmazása minden ember közös vágyának, hogy bárcsak valós lehetne, amire a szíve mélyén vágyik. Valós, hogy valós. És tulajdonképpen ez az a közös valóság, amiben élünk. Lelkünk hitünk szerinti mennybe száll.
"(Esetleg Amidának a hindu vonalon: a nagy kozmikus (Vér)Nyúl és a benned lévő (Vér)Nyúl EGY. :)))"
Esetleg?
Esetleg Astusnak: "önerőből" (dzsiriki) vagy "más erejéből" (tariki) ...:)
Ami meg a hindu vérnyúlságomat illeti - aki valamikor - besz*rni is tudott/merészelt.
Mi a gond, ha a buddhizmus világképi alapja hindu, de a világ kezdetével és végével elvből nem foglalkozik.
Buddha szerint egy élőlény hatféle létformát ölthet: lehet isten (déva), félisten (aszura), ember, szellem (preta), állat (tirjagjóni) és démon (naraka).
A megvilágosodás eléréséhez az emberi létformát tartotta a legjobbnak.
Sőt a buddhizmus elismeri az emberfeletti szellemi lények létét. igaz én csak egyet...és azt Istennek neveztem el, hogy könnyebb legyen szólni "Neki".
Buddha azonban csak a hindu isteneket ismerte, és azokat karmának alávetett, szabadulásra váró lényeknek tekintette. Értelmetlennek tartotta imádatukat és a nekik hozott áldozatokat. Nekem tükör a pantheon...:) Az én tudatom tükre! Nem képezik imádatom tárgyát, személyiségem megtestesítői/megszemélyesítői. És ez jól van így.
Esetleg Astusnak: Amidabuddha kegyéből való szabadulást (Dzsódó Sinsú).
Na jól van, túl sok volt az Apológia...van abban még néhány nagy marhaság.
Ne adj igazat. Neked túlsokba kerül; nekem meg épp van.
"Ebben van a tanulság: nekünk is megvan mindenünk, ami kell: vágyak, ellenszenvek és a dolgok valós mibenlétéről való mélységes nemtudás", írta Rainy Mester.
Puti hozzátenné, hogy szerinte a Monty Python-féle "nyúlon túl" is erről szól.
Hogy HOL mivel kell szembenéznünk. És hogy mit kezdünk ezzel az élménnyel. És hogy szégyen-e besz*rni. És a besz*rás elkerülése érdekében érdemes-e a nyúlon TÚL keresni (lásd Transzcendencia, Szellem, stb.). Miközben a (vér)nyúl a mindennapokban van.
Vagy buddhistábban:
Mindenkiben benne lakozik a (VÉR)NYÚL. :)))
(Esetleg Amidának a hindu vonalon: a nagy kozmikus (Vér)Nyúl és a benned lévő (Vér)Nyúl EGY. :)))
Jókat!
p.
U.i.
Fodor Ákos:
GÖRCSOLDÓ
Közölj nyugodtan. Akire nem tartozik: úgysem érti meg.
kieg.:"A pocsék versemet is használd: nincs a világnak közepe, csak csupa széle...
OK.
Lehet, hogy így volt, de aztán annyian vettük a hátizsákot, és indultunk a szélek felé....míg fel nem kunkorodtak(vagy le) és gömbbé nem lett az egész.
(hát éppen a tőled összevakart sorok maradtak ki...kipottyantak, pedig bekopiztam rendesen....:)
Kezdjük az elején?
Buddha tanainak összefoglalója a "Négy Nemes Igazság":
(1) a lét szenvedés (dukkha),
(2) a szenvedés oka a vágy (tanha),
(3) a szenvedés megszüntetésének az útja a vágy kialvása (nirvána)*,
(4) ennek gyakorlati megvalósítása pedig a Nemes Nyolcas Ösvény (magga), amelynek elemei (helyes felismerés, gondolkodás, beszéd, cselekvés, életmód, igyekezet, elmélkedés és elmélyedés)
- egyrészt alapvető erkölcsi szabályok betartására szólítanak fel (szílá),
- másrészt bölcsességre nevelnek (pannyá),
- harmadrészt a tudat meditatív iskolázásához mutatnak utat (szamádhi).
Ebből még Astus sem tud nihilizmust kihozni...de szerintem nem is akar...:)
A buddhista meditáció (szamádhi) eredménye annak a felismerése, hogy a hétköznapi értelemben vett személyiség csak változó elemek múló összjátéka (aniccsá), illúziója vagy varázslata (májá). A "nincs én" (anatta) felismerésével érhető el a teljes vágytalanság és befolyásolatlanság állapota.
Ez a tudatállapot a karma hatályán kívül esik: nincs mit megtorolni vagy megjutalmazni, mert már nem létezik, akin ezt tehetné, tehát nem kényszerítheti a tudatot újabb testetöltésre és szenvedésteli életekre.
"Mondjuk fájdalmasan beleütöm magam egy kőbe. Mi fáj? Szegény szkandhák fájnak. Az, ami fáj, csakis szkandha lehet, a fájdalom a szkandhák létezéséhez tartozik. Ki tud róla, hogy fáj? Én, akinek nem fáj, tudok róla, hogy a szkandháknak fáj. Ki az az én, aki tud róla? Hol lakik? Ugyanúgy, ahogy a hús puhasága tud a kő keménységéről, a kő keménysége tud a hús puhaságáról."
(rainy)
Ja. Se a kő, se a bambusz, se az eső, se a Te, se az én.
"Astus, nemtom mért hagyod magad becsapni szavaktól. Azt mondják neked, lélek meg Isten, te meg elhiszed, hogy úgy is értik? :))"
(rainy)
Ezért, hiába nondtam, hogy Isten sem bíró: nem büntet, nem jutalmaz. hehehehehe....de azért ami jár azt kiadja! Akkor valakihez, vagy valamiért mondunk mantrát?
"Ne aggodalmaskodjatok tehát a szkandhák felől; mert a szkandha majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden szkandhának a maga baja."
Az ember változó fizikai és pszichikai elemek (szkandhák) múló összjátéka. A hétköznapi, nem-buddhista értelemben vett személyiség a testruha része, felszámolása a megvilágosodás előfeltétele. A testi halállal a test feloszlik, a nem megvilágosodott tudat pedig a karma törvényének megfelelően újra testet ölt. Az egyes irányzatok a túlvilági léttel csak alig, vagy behatóan foglalkoznak (Bardo Thödol, Tibeti Halottaskönyv).
Az ember nem ismeri eredeti természetét, ezért tudatát énjének illúziója, illetve a vonzódás és az ellenszenv kettőssége uralja, így mindenféle vágyak kötik emberekhez, dolgokhoz és magához a léthez. A vágyak nem elégülnek ki, vagy ütköznek mások vágyaival, ezért az ember szenvedést okoz, és maga is szenved. A karma a tetteit megjutalmazza vagy megtorolja, és újra meg újra testi létbe kényszeríti (reinkarnáció). Az ilyen életek végtelen forgataga (szamszára) maga a szenvedés. Mindennek a "nem-tudása" (aviddzsá) az emberiség alapvető problémája.
Köszi, hogy még emlékszel rám :)) A pocsék versemet is használd: nincs a világnak közepe, csak csupa széle...
--------
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Mindenki ismeri az éntelenséget. Mindenki ismeri azt, érzésként vagy nézetként, hogy valami nem ő, nem tartozik őhozzá, nem az ő dolga felőle aggodalmaskodni. Van, akinek magán és a szerettei szűk körén kívül kezdődik el ez a tapasztalat, van, akinek távolabbra esnek a határai, belefér minden ismerős, a környék fái, még a halászhálók által veszélyeztetett sosemlátott delfinek is. De határ mindenkinél van. Egy kukac fájdalmasan beleütközött egy kőbe fél méterrel a föld alatt Kínában, tavalyelőtt. Hát ez nem az én dolgom. Ezt a kezünk ügyére eső ismerős hétköznapi emberi érzést alapul véve a Buddha tanításába vetett bizalmunkban eljuthatunk odáig, hogy:
Ne aggodalmaskodjatok tehát a szkandhák felől; mert a szkandha majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden szkandhának a maga baja.
Mondjuk fájdalmasan beleütöm magam egy kőbe. Mi fáj? Szegény szkandhák fájnak. Az, ami fáj, csakis szkandha lehet, a fájdalom a szkandhák létezéséhez tartozik. Ki tud róla, hogy fáj? Én, akinek nem fáj, tudok róla, hogy a szkandháknak fáj. Ki az az én, aki tud róla? Hol lakik? Ugyanúgy, ahogy a hús puhasága tud a kő keménységéről, a kő keménysége tud a hús puhaságáról. Nem az én dolgom. Ehhez én nem kellek.
A Buddha, ez a jó ember, a végső lökést abban találta meg, hogy nem tetszettek neki az alvó nők. Csúnyáknak látta őket hirtelen a rendetlenül félrecsúszott ruhájukban, kicsorgó nyálukkal, szétdobált tagjaikkal. A megszabaduláshoz vezető út csalódott férfivággyal volt kikövezve. Ez elég volt az elinduláshoz, és az elindulás elég volt a megérkezéshez. Ebben van a tanulság: nekünk is megvan mindenünk, ami kell: vágyak, ellenszenvek és a dolgok valós mibenlétéről való mélységes nemtudás. Tudunk nem a sajátunkként törődni minden egyes dologgal innen is el lehet indulni.
--------
Üdv putinak! .)))
--------
Astus, nemtom mért hagyod magad becsapni szavaktól. Azt mondják neked, lélek meg Isten, te meg elhiszed, hogy úgy is értik? :)) Olyan vagy, mint aki nihilizmust hoz ki a buddhizmusból. Amit nem lehet kimondani, azt nem lehet kimondani és kész. Minden róla eső szó csak jelzés, a befogadótól függ, mit kezd vele. Hányszor mondjam még el :))), hogy nem azért van több vallás, mert a többi félresikerült, hanem azért, mert sokféle ember van, mindet máshol lehet megfogni. Nincsen olyan út, ami ne vezetne végig, csak olyan út van, amit nem jársz végig. A Buddha szuperjó, de furább lenne, ha az egyetlen lenne, az ösztöneim meg a nem-ösztöneim is ezt súgják.
"Az én véleményem a jógáról, kizárólag Patandzsali alapján, hogy szép és jó, de megragad egy szinten, mégpedig ott, hogy nem tud eljutni a nincs-tudatig, a valódi ürességig."
akinek a tudatát másoktol átvett HIT-ek homályositják..... az hogyan jut el a VALÓDI ürességig?
Mikor elküldtem, már emlékeztem! Idegennyelvek....igen!
Na, ha már idepottyantál akkor(éppen korábbi írásaidat olvastam) folytathatnánk, mielőtt leragadnánk:
"A Buddha tanítása szerint minden dolognak (legyen az anyagi, elgondolt, érzett, stb.) 3 jellegzetessége van: állandótlan (anicca), én-telen (anattá) és szenvedésteli (dukkha). Nem véletlenül ez a sorrendjük, jó is, hogy az állandótlansággal kezdted. :)"
(putti)
Jöhetne a harmadik: szenvedésteli.
Remélem van, hozzá kedvetek, mert aztán meg érdekelne, hogy ez a három "alapgondolat" mire elég?
De először csak a: "szenvedésteli" szó tartalmáról...fogalmi keretei, tartalmai szerint.
Kedves kis nyuszid van Neked...:) Benne van a tanári karban?
A "sírva hányás" és a "fetrengve röhögés" ugyanaz. :)))
Én éppen semmilyen szakos nem vagyok, de nyelvekkel (kínai, páli, szanszkrit) próbálkoztam. Filót meg még az ELTE-n tanultam kötelező bölcsésztárgyként, de csak 1 félévet.
Az én véleményem a jógáról, kizárólag Patandzsali alapján, hogy szép és jó, de megragad egy szinten, mégpedig ott, hogy nem tud eljutni a nincs-tudatig, a valódi ürességig. A Tíz Bika jelképeit használva: megtalálja a bikát, még meg is szabadul tőle, de önmagától már nem - vagyis tízből csak hetet valósít meg.
Mint a mozdulatlan ragyogó őszi víz: tiszta, változatlan, nyugodt és akadálytalan. Hívják az Út emberének, vagy dolga nincs embernek. (Vej-san Ling-ju)
Nem véletlenül tettem hozzá....véletlenek nincsenek!
Azt nem tudtam, hogy elérzékenyülsz attól, hogy ismerlek....igazából nem "sírva, hányásra", hanem fetrengő röhögésre számítottam. De Te nem vagy az a fetrengve röhögő fajta. Bocs.
namaste
Amida
ps.: tudom, hogy nem azonos szakra jártok...de elfelejtettem Te mit is...filózófikusabbra, ha jól emlékszem. Ha nem, bocs.
Ha feltételezel egy ént, akkor feltételezel egy világot is. Ha feltételezel egy világot, akkor feltételezel egy ént is. Keresztül vágni a gondolatokon és felszámolni a kettősséget annyi, mint természetesen mozdulni minden helyzetben.
Ég és föld azonos gyökerű Tízezer dolog egy lényegű (Szeng-csao)
Köszönöm, hogy válaszoltál de otthoni gépemmel valami bajság van és írtam, hogy kimaradtak részletek. Végül három hozzászoló anyagát szerettem volna összeszedni a Te beírásod kapcsán, de egyszerűen sorok vesztek el, bagyis nem ment át a teljes szöveg.
Részben putti, rainy és az én korábbi írásaimra épült volna egy "normális" hsz. De mondom, a javítások utáni szöveg szinte "véletlenszerűen" ment át. Lehet mert sokat írtam, lehet más oka van.
Abban egyetértünk, hogy minden iskola ragaszkodik Buddha tanításának tartalmához, sőt szavaihoz. De. Azt tudjuk, hogy eleve később jegyezték le Buddha szavait, meg az is észlelhető, hogy tettek hozzá "egyebeket" és magában az értelmezésekben is van eltérés. Ez szerintem a páli kánonban jól tetten is érhető, igaz elsősorban sajátos kiegészítések miatt.
Mivel Ter egy kiváló elméleti tudással rendelkezel, nálam biztos, hogy jobban látod a "teljes" buddhizmust mint én.
De nekem tetszik az, ahogy putti teljesen hétköznapivá tudja tenni a dolgokat. És rainy beírása a körhorizontról (ami mozog) és a középpontról (ami nem középpont) szintén nagyon megragadott. Főleg, hogy dinamikájában szemlélteti a legmagyobb kérdéseket. Ezen dillemmáztál Te maggad is abban a hsz.-ben amire szándékoztam válaszolni. Na nem jött össze....valami miatt.
Tőled újszerű volt, hogy egyáltalán szóbahoztad Sören Kierkegaardot(nem is gondoltam, hogy az egyetemen tanítják)
"A helyzet az, hogy a hindu jóga le akarja igázni az ént, csak pont maga a kiidnulás a baj, ahogyan azt előzőleg fejtegettem. A jógának van célja, s van végpontja, van egy állapot amit végsőnek nevez. Valójában csak a tudathoz ragaszkodik, azon nem jut túl. De mint mondtam, eddig a szintig alkalmazható is akár a jóga, vagy bármi más."
Ezzel egyetértenék, ha kifejtenéd az "igázásról" a véleményedet, mert így ez kevés.
namaste
Amida ps.: Kierkegaard mellé még ajánlanám Marxot, de Acsel Évát mindenképpen....:)
Vannak dolgok, amikben egyetértünk és vannak, amikben nem.
Az utolsó mondaton ("Vagy ezt inkább nem kellett volna mondanom?") egészen elérzékenyültem... De lehet, hogy nem is azt akartad vele jelezni, amit én kiolvastam belőle. :)
Ugyanis én azt láttam bele :), hogy ismersz már annyira, hogy tudod, hogy sírva hányok az olyan kijelentésektől, hogy "az anyag csak káprázat". Ha így van, nagyon köszönöm. Ha nem, úgyis jó.
Jókat Neked!
puti :), aki nem olvasott rendesen Kirkegaard-t, csak vmi zanzásítottat vizsgára anno, de az bejött
(én nem vallásbölcselet szakos vagyok a főiskolán, Astussal ellentétben)
Meglátásom szerint a mahájána nem tesz hozzá a Buddha tanításaihoz, pontosabban nem tér el az alapoktól, hanem azokat bővebben fejti ki, szélesebb körben alkalmazza. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a théraváda is ugyanúgy egy típusa a Dharma kifejtésének. Mi több, a hínajána számára sem ismeretlen a bódhiszattva mahájánában ismert fogalma, mert például Buddhagószát is egy bódhiszattvaként ismerik, aki pedig az egyik legismertebb théraváda meditációs könyvet írta. Jól példázza a mahájána bőbeszédűségét az arhat-bódhiszattva közti különbség. Mert valójában mindkettő ugyanazt a megvilágosodást éri el, csupán a théravádában nem fejtegetik tovább, hogy akkor mihez is kezdjen a már felébredett egyén. Igaza van abban is a hínajánának, hogy csak szerzetesként érhető el az arhatság. De igen nagy ostobaság lenne azt képzelni, hogy konkrétan a ruha és a kopasz fej lenne a szükséges feltétel. A szerzetesség lényege a Nemes Nyolcrétű Ösvény művelése, amit ha valaki társadalmi értelemben világiként képes megtenni, nincs semmi gond.
A helyzet az, hogy a hindu jóga le akarja igázni az ént, csak pont maga a kiidnulás a baj, ahogyan azt előzőleg fejtegettem. A jógának van célja, s van végpontja, van egy állapot amit végsőnek nevez. Valójában csak a tudathoz ragaszkodik, azon nem jut túl. De mint mondtam, eddig a szintig alkalmazható is akár a jóga, vagy bármi más.
Daibai megkérdezte Baszót: - Mi a Buddha? Baszo válaszolt: - Ez a tudat a Buddha. (A kaputlan kapu 30.)
Egy szerzetes kérdezte Baszót: - Mi a Buddha? Baszo válaszolt: - Nem tudat, nem Buddha. (A kaputlan kapu 33.)
Íme, Kerbanok barlangja. - Na jó. Fedezzetek! - Ki kit? - Ti engem. - Már késő! - Miért? - Itt van! - Hol? - Ott! - A nyúlon túl? - Neeem! A nyúl az! - Vén hülye b*zeráns! - Mi? - Hiába izgattál fel! - Ez nem közönséges nyúl! Ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb rágcsálót még nem láttál! - S*ggfej! Berittyentettem úgy féltem! - Vigyázz, csak vigyázz, ez a nyúl halált lövell ki magából, akár egy mérföldre is! - Fulladj bele! - Vigyázz, ha meghág nem lesz ekkora pofád! - Te aztán jól kibabráltál velünk! - Én mondtam előre! - Mit csinál? Lerágja a s*ggünket? - Ekkora éles fogai vannak! És akkorát ugrik, mint... Nézd a lábát mekkora! - Na menj fiam, csapd le a fejét! - Máris uram egy pillanat, egy nyúlpörkölt rendel! - Nézd! - A szakramentumát! - Én mondtam előre! - Megint besz*rtam!
Astus: nagyon jókat írsz mostanában! :) Pontosítok: olyanokat, amivel én is egyetértek (tehetem, nekem van énem :) ). Van egy ilyen kettősség mostanság a fejemben: vagy én vagyok, és a világ nincsen, vagy van világ, és akkor én nem vagyok. Végsősoron ugyanoda vezet mindkét eset: magam vagyok a világ.
(Valamelyik nap hazafelé szokás szerint töprengtem magamban, és úgy éreztem, majdnem rájöttem valamire, és akkor belém villant a felismerés, hogy most majdnem felismertem valamit. Ráébredés az elszalasztott ráébredésre. Azután megpillantottam egy nyulat.)
Mondjuk nyugi vagyok. Bár ma vettem észre - én hülye - hogy a cigi ára ugyan nem változott de csak 19 szál van a dobozban.
Te.: "Mert ugye mi is a bajom? Hogy én mást akarok, mással azonosulok, másban kívánom örömömet lelni (éppenséggel a buddhista tanokban), így aztán lázadok a jelen kellemetlen helyzete ellen (appiyehi sampayogo dukkho - nem kedvelttel együtt lenni szenvedés)."
Szép. Vajon nem Te mondtad valamikor - nekem - hogy a buddhista tanok egylényegűek, mert Buddha beszédein alapulnak. Akkor én nevettem, most meg Neked kéne..., de nem tudsz. Ez bajság!
Mondjuk, nem szeretnék Veled saját szavaimmmal vitatkozni, de idézni idézek:
kicsit putti...
páli nyelven arahant (érdemes ember), a buddhizmusban a tökéletessé vált ember, aki felismerte a létezés igazi természetét, és elérte a nirvánát (szellemi megvilágosodást). Az arahant, megszabadítva magát a vágy kötelékeitől, nem fog többé újjászületni. A théraváda hagyományban az arahant állapotot tartják a buddhista igazi céljának. A páli szövegek az elérés négy szakaszát írják le:
(1) "az áramlatba belépett - vagyis a megtért állapota, mely a Buddhát, a tanítást (dhamma) és a rendet (szangha) illető téves hiedelmek és kétségek legyőzése által érhető el;
(2) az egyszer visszatérő, aki már csak egyszer fog újjászületni, ez a kéjvágy, a gyűlölet és az illúziók mérséklésével elérhető állapot;
(3) a vissza nem térő, aki a halál után egy magasabb mennyben fog újjászületni, ahol arahanttá válik, ez az érzéki vágy és a rosszakarat legyőzésével elérhető állapot, az első két fokozat teljesítése mellett;
De.
(4) Rendkívüli eseteket kivéve az ember - akár férfi, akár nő - csak kolostorban élve válhatnak arahanttá.(ez vigasztaló)
Na most, hogy miért van egy hülye érzetem?
Mert:"A mahájána bírálja az arahant eszményét azon az alapon, hogy a bódhiszattva a tökéletesedés magasabb rendű célja, mivel a bódhiszattva megfogadja, hogy - bár alkalmas a megvilágosodásra - az újjászületések körforgásán belül marad azért, hogy mások javára munkálkodjék. A nézeteknek ez az eltérése ma is a théraváda és a mahájána hagyományok alapvető különbségeinek egyike. Viszont meg, Buddha 16 közeli tanítványát képviselik, akiket megbízott, hogy a következő buddha eljöveteléig a világban maradjanak, és ne érjék el a nirvánát, hogy az emberek tiszteletének tárgyai lehessenek."
Na most ez így rendben is lenne és van is, mert nincs semmi lényegi gond: íme Buddha mindenre kiterjedő és örökérvényű tanítása....amit eddig hirdettél, most meg megtagadsz. Kis Lutherem...Te.
Azonban ez szerintem is igaz: "Vagyis, a buddhizmus alapvető paradoxona az éntelenség."
Jeah. Nincs is ám ilyen a hinduizmusban, meg sokminden másképp van a hinduizmusban, ugyi: lélek, meg a lélekvándorlás. De Te most ezen vagy kiakadva. Semmi baj.
Te.: "Tehát a kérdés ez: hogyan érheti el az ember, hogy ne legyen kiindulópontja, ne ragadjon meg valamit énként? Mert igen, a gyakorlás során eljuthat addig a végső pontig, hogy csupán az a körkörös képzet marad, ami azt mondja: "semmisítsd meg az énképzetet."(mellesleg ez a fölismerés már nem mondja)
Hát a jóga felismerése által....talán. De ha jól emlékszem éppen Te mentél neki a jógának...most akkor mifenét lehetne kezdeni a problémáddal. Lehet, hogy az aszkézisnek van - nem jóga útja - de a meditációnak nincs. 'Oszt most meg ott vagyunk, amit akkor ugattam. Ráadásul Te magad mondtad el nekem, hogy még "eszközök" is segíthetik a meditációt. Az eszközök elfogadásával meg Te magad - előttem - tettél egyenlőségjelet a meditáció és a jóga közé, amit anyira hevesen támadtál meg alant.
Háááát Astus, kapaszkodjd meg (ha kéne) putti iránti tiszteletem mit sem változik, azzal/azért mert theravádin.
Te meg nem az vagy. Te más vagy....heheheheheheheehe....hála Istennek.
Te meg viszont ugye, csak megeszed Kierkegaardot. Ha emészteni kezded és kiköpöd - ami szerintem nagy hiba - a a te dolgod. Azt sem tudom, hogy putti mit csinált Kierkegaarddal. Ez magánügy!
Az okés, hogy lázadsz és mivel én nem vágtam sutba Kierkegaardot, azt s tudom, hogy miért.
De.
Okostojás ezt vajon még hányan tudják ezen a kedves fórúmon.
Az amit irsz a paradoxról....khm...rühellném magam ha futtába válaszolnék, mert olyasmit feszegetsz amit nem is gondoltam volna Rólad.
Mert mi voltál Te útolsó beszélgetésünk alatt: arccal az amidizmus felé!
Na so, amit meg itt írkáltál annak azért kell néhány óra. De felizgattál, és még visszatérek rá..
Ami puttit illeti....hát az egy másik lehetőség...de nyugodtabban adta elő.Ezért nem is lett a részletek feletti vita a szóváltásunk.
Szóval időt kérek, mielőtt bármt ajánlanál...had olvassalak és értelmezzelek Téged!
Az elméletek biztos nem segítenének. Ha végiggondolnék mindent, közelebb nem jutnék a megoldáshoz. Sajnálhatom és lehetek szomorú, de ha azon örlődöm, hogy miért, miért nem, hogy volt és hogyan nem, évek múltán sem érek a végére. Ott helyben felismerni mindennek tökéletességét az egyetlen tiszta látásmód. De azt gondolni, hogy "éntelen vagyok" hihetetlenül nagy baromság.
Ma történt, hogy olvasom a holnapi filozófiatörténeti szemináriumra szükséges kötelezőt (S. Kierkegaard: Lezáró tudománytalan utóirat a filozófiai töredékekhez) és bizony az első öt oldal után nagyjából már kivoltam a nagy adag filozófiai dumától, aminek nyelvezete és méginkább gondolkodásmódja erősen idegen tőlem, de méginkább hasztalannak tartom. És aztán eközben éberen a tudattartamokra jól lecsaptam erre a kisebb adag szenvedésemre. Mert ugye mi is a bajom? Hogy én mást akarok, mással azonosulok, másban kívánom örömömet lelni (éppenséggel a buddhista tanokban), így aztán lázadok a jelen kellemetlen helyzete ellen (appiyehi sampayogo dukkho - nem kedvelttel együtt lenni szenvedés). A szenvedés pedig úgy szüntethető meg, ha nem tartózkodik a tudat sehol, nem ragad meg valamit énként. És így Kierkegaard hatására egy új megfogalmazásba ültettem helyzetemet. Vagyis, a buddhizmus alapvető paradoxona az éntelenség. Tehát a kérdés ez: hogyan érheti el az ember, hogy ne legyen kiindulópontja, ne ragadjon meg valamit énként? Mert igen, a gyakorlás során eljuthat addig a végső pontig, hogy csupán az a körkörös képzet marad, ami azt mondja: "semmisítsd meg az énképzetet". Körkörös, mert érthető módon, ameddig ez a szándék megvan, addig még van valami énképzet. És akárhogyan is szeretne valaki ezen szándékosan túllépni, lehetetlen. Éppen ezért a megoldás nem itt van. Valójában meg kell látni, hogy nincs megoldás a bajra, nincs orvosság, mert a baj valójában tévedés. És ha gyógyírt keresünk, akkor még mindig abban a tévhitben élünk, hogy betegségben szenvedünk. Először felismerve a szenvedést, átélve és mélységéig belátva minden erőnkkel annak megszűntetésére kell törekednünk, hogy ezáltal létrejöjjön egy valódi feszültség, egy megoldhatatlan helyzet. Tudatunkat éberen tartva rá kell tekintenünk az elmében zajló helyzetre, fel kell ismerni az okot, a ragaszkodást magát, a téves énképzetet. Amint pedig megvan ennek hamissága, nem kötődünk tovább semmilyen képzethez. Tehát a lényeg, hogy ne ösztönösen rohangálni kezdjünk megoldásért, hanem álljunk meg, s tekintsünk a tudatra. Vegyük észre, hogy hol állunk, mibe kapaszkodunk. Amikor vágy, harag, vagy kétely ébred bennünk, biztosan ott van egy énképzet is, valami igazság, egy vélemény, egy érzés amivel azonosulunk. Minél tovább erőlködünk, annál fájdalmasabb lesz. Ha megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni, újra és újra előjön. Ha engedünk az indíttatásnak, csupán erősítjük vele tudatlanságunkat és még több szenvedésben lesz részünk. Fordítsuk visszafele figyelmünket, vegyük észre, mi magunk csináljuk a bajokat. Így ismerhetjük fel, valójában nincs sehol semmiféle én.
Ajánlom nektek Ta-jang Csing-hszüan mester versét:
A múltban, mikor elkezdtem Zent tanulni, az egész egy hiba volt.
Vándorolva számtalan hegyen és folyón át, találni akartam valamit, hogy tudjak.
(Visszanézve az egész tiszta.)
Nehéz megérteni mert beszélni a "nincs-tudatról" csak még több zavart okoz.
A tanító rámutatott az ősi tükörre és látom benne az időt mielőtt szüleim nemzettek.
Megtanulva ezt, mim van?
Engedj el egy varjat az éjszakában és repül hóval pettyezve.
Amida mehajol putti előtt, hogy munkája mellett is képes itt még szellemi erőfeszítéseket, vagy megníilvánulásokat leírni.
Szóval:
Szia putti.
Te.: "Első körben az én-telenség minden dolog természete, ami következik az állandótlanságból. Ez azt jelenti, hogy semmiben (sem anyagi dologban, sem érzelemben, sem gondolatban, sem elképzelésben, stb.) nincsen egy állandó, változatlan rész."
szvsz ezen két okból is botor dolog lenne vitatkozni - de nem azért mert ezt mondta a Nagyfülű Kontyos - hiszen Te magad is írod, hogy a későbbiekben ennek szigorú értelmezését kissé lazítják. De. maradjunk annál, hogy azért nem is "köznépet" akart nevelni, és nem is toborzási szándék vezette....akkoriban.(Tudta vagy nem tudta akkor még, hogy a Tanai fenntartására kolostorok egész sorát kell létrehozni, vagy csak később családja ébresztette erre rá a "felébredetett". Minden esetre Indiában ezek nem voltak, de lettek Sankara után, és a hinduizmus megmenekülésébek egyetlen útja lett, mint ahogy a kolostorok a Buddhizmus terjedésével együtt növekedett számuk.
Na a két ok:
(1) Egy nehezen felfogható dinamizmus, amiről beszélt. Ezt a dinamikus világot pedig Ő utána aztán nagyon sokáig nem tudzák megragadni - korok más - nagy gondolkodi sem. Azonban erről szól a kvantumfizika és a kvantummechanika meg különösen.(bocs, hogy tudákoskodom) Egy ember - aki gondolati úton keresztül - évezredekkel előzi meg a tudást....azért az nem semmi ember.
(2) Gyakorlatilag a lélektan úgyan ezen az állásponton van. Ha egy pszichológus felvesz egy mintát egy emberről, mindig köteles elmondani: csak most, itt és ebben az állapotodban igaz. Vagyis azt akarja ezzel tudatni, hogy "semmiben nincs egy állandó változatlan rész.(mire a kvantumfizika végleg szakítani tudott - minden ponton a klasszikus fizikával . még az un. ilyen-olyan állandókról is kiderült, hogy azok sem statikusak és jött is az újabb meghatározás.) Ha egy dologgal kapcsolatban egy jellemzője (az időtlenségben meghatározható) akad egy másik jellemző ami viszont nem. (lásd: elektron)
Hát....ez egy kicsit fáj nekem:
Te.: "Ez úgy is érthető, hogy nincsen a dolgoknak "lelke" vagy "ideája" vagy bármi olyan lényegi része, ami köré/fölé az általunk érzékelt (beleértve a gondolást is) forma felépülne vagy ami alapján/okozataként az adott dolog megnyilvánulna."
Fájni viszont fájhat, mert meg éppen a fentiek miatt érthető. Tudod nekem "per Amida" azért tetszett, hogy valami, amit a lelkemnek van bennem - amit az isteni részemnek tarhatok - sok könnyebséget jelentett. No. De szellemem az lehet?
Az "idea" vonatkozásában teljesen neutrális vagyok. Az idea számomra sok szempontból is nagyon művi, valóban. Enyhít fájdalmamom, hogy azt írod:"Ez úgy is érthető...," Kibeszélhetnénk, majd ha a 3.-on is túlleszünk. De azért ez csökkenti csalódottságomat:
Te.: "Ami egy nagyon radikális megfogalmazás, ezért már nagyon hamar, a hínajánán belül megjelentek olyan iskolák, aki azt mondták, hogy igenis van valami lényegi a dolgokban. Pl. hogy létezik olyan, hogy "az asztal", és nem csak konkrét asztalok léteznek."
Ezért aztán maradjunk is ennyiben: "...maradnék inkább csak az első értelmezésnél, miszerint a változékonyság, a mulandóság minden dologra vonatkozik, és ez jelenti minden dolog én-telenségét."
Mert úgye az én-telenségről van sz, és ha meghatározni akarnám és nem megérteni, akkor minek is kérdeztem. OK. Még ha Kontyos Nagyfülű is lennék....mint ahogy nem vagyok, mert ez abszurd lenne...etc.
Te, (és én)"Tehát az, amit a Buddha "személyiség"-nek nevez, az egy dinamikus, állandóan változó elemekből álló valami. És nincsen olyan, hogy "puti", hanem csak puti 5 halmaza van, a maga változó testi halmazával; a változó kellemes és kellemetlen érzéseivel; az éppen előtte villogó kurzorral; a vággyal, hogy valami mérhetetlenül bölcs iromány kerüljön ki a klaviatúrája alól :); és a felismeréssel, hogy a kurzor nyomán születő szavak bájosan kaotikusak :) ... De hát ez így is van rendjén, nem?"
Ja. Fenti eszmefuttatás alapján ez a logikus konkluzió. Csak én nem tudok "bájos lenni még kaotikusan sem. Pedig mááá azt is tudom, hogy a káosz a kozmosz(mind rendezettség) egy másik, de jól leírható formája, és le is írható az attraktor geometriával.(bocs: má megint tudákoskodom)
Ma este nagyon összefogott voltál.
Köszi.
Amida
ps.: "(A kérdőjel azért, mert az 5. halmazt "tudatosság"-nak is szokták fordítani, de én nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez így működik.)" Igaznak tűnik - én sem vagyok - abban az esetben ha minden energia...az anyag meg káprázat. Vagy ezt inkább nem kellett volna mondanom?
'létezik olyan, hogy "az asztal", és nem csak konkrét asztalok léteznek.' - asztalság
'a változékonyság, a mulandóság minden dologra vonatkozik, és ez jelenti minden dolog én-telenségét.' - énségét ... (mert minden visszafele is igaz! :-)
(bocs hogy belekotyogtam :-) nem is kell figyelembe venni, csak erre jártam és felfigyeltem egy jó beírásra :-)
Hm... Lássuk csak... Legyen úgy, hogy kettészedem a kérdést.
Első körben az én-telenség minden dolog természete, ami következik az állandótlanságból. Ez azt jelenti, hogy semmiben (sem anyagi dologban, sem érzelemben, sem gondolatban, sem elképzelésben, stb.) nincsen egy állandó, változatlan rész.
Ez úgy is érthető, hogy nincsen a dolgoknak "lelke" vagy "ideája" vagy bármi olyan lényegi része, ami köré/fölé az általunk érzékelt (beleértve a gondolást is) forma felépülne vagy ami alapján/okozataként az adott dolog megnyilvánulna.
Ami egy nagyon radikális megfogalmazás, ezért már nagyon hamar, a hínajánán belül megjelentek olyan iskolák, aki azt mondták, hogy igenis van valami lényegi a dolgokban. Pl. hogy létezik olyan, hogy "az asztal", és nem csak konkrét asztalok léteznek.
De lehet, hogy én ezt a filozófiai részt félreéertem, úgyhogy maradnék inkább csak az első értelmezésnél, miszerint a változékonyság, a mulandóság minden dologra vonatkozik, és ez jelenti minden dolog én-telenségét.
Ami szerintem érdekes az egészben, hogy az ember "személyisége" szempontjából ez hogyan jelenik meg. Hangsúlyoznám, hogy ez az én értelmezésem, egyáltalán nem biztos, hogy így van. Ez is mulandó, én-telen... :)
A Nagyfülű Konytos azt tanította, hogy a "személyiség" az az 5 halmaz (test, érzetek, észleletek, késztetések, felismerések egy önkényes fordítás putitól) együttese, amelyek nem szerveződnek valamiféle "én" vagy "lélek" vagy valami egyéb lényegi "mag" köré.
Itt a test a fizikai test és minden, a külvilágból az érzékszervekkel észlelt dolog; az érzetek csak annyit jelentenek, hogy valamit kellemesnek, kellemetlennek vagy semlegesnek érzékelünk; az észleletek azok a benyomások, amik a világból és a saját gondolatainkból és érzelmeinkből felénk érkeznek; a késztetések a a tudatos vagy tudattalan vágyaink, indítékaink, ellenérzéseink, stb.; a felismerések pedig ezeknek a benyomásoknak (észlelt dolgoknak, gondolatoknak, érzelmeknek, stb.) a tudatos(?) besorolása azokba a kategóriákba, amiket a késztetéseink alapján kialakítottunk magunkban. (A kérdőjel azért, mert az 5. halmazt "tudatosság"-nak is szokták fordítani, de én nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez így működik.)
Tehát az, amit a Buddha "személyiség"-nek nevez, az egy dinamikus, állandóan változó elemekből álló valami. És nincsen olyan, hogy "puti", hanem csak puti 5 halmaza van, a maga változó testi halmazával; a változó kellemes és kellemetlen érzéseivel; az éppen előtte villogó kurzorral; a vággyal, hogy valami mérhetetlenül bölcs iromány kerüljön ki a klaviatúrája alól :); és a felismeréssel, hogy a kurzor nyomán születő szavak bájosan kaotikusak :) ... De hát ez így is van rendjén, nem?
És akkor legyen az, hogy még más is ír az én-telenségről, OK?
Azt is tudom, hogy nem véletlenül állsz az egyetemen életed legnagyobb kihívása előtt.
Elméleti Tanítókkal tele van a buddhisták közössége, mozgalma. Vagy nincs, mert ugyi Te magad mondtad az Egyetemre több okból járnak...:)
De.
Próbálj beülni a sarokba, hallgatózz, rendelj egy "sört", szívj el egy cigit. És egy keveset szóljál. Valami astusságot. Te szüld meg, mert annak van értéke. Szülni kell, mert szülni fáj. Ez meg kell.
Buddha legfőbb és központi gondolata ugyis a szenvedés körül forog. Ezért előbb szenvedni kell, hogy felismerd. Azután küzdeni ellene.
Kicsiit szkeptikus vagyok, hogy születés és halál között nem pont a szenvedést kell megismerni. Az csak egy lehetőség, hogy szabadítsuk már meg magunkat tőle, ha lehet. Még a Bardó sem sok jóval kecsegtet mert ott meg: halál és születés között szenvedünk.
De,
Ez az amiben kételkedem. Mert A boldogságot másképp is el lehet érni.
Itt egy kép: "valaki két egyforma kupac előtt" szemlélődik. Ezek a kupacok maradjanak egyformák...azért imádkoznék, mormLonám a mantrát, ha ott én ülnék.
Az Önmegvalósitás - önmagunk megismerése után - személyiségünkkön és karakterünkön dolgozni.
A XXI. sz. az önmegismerés munkáját az emberek nagyrésze tesztekre bizza. (MMPI)
Pedig a gyakorlatias putti leírta csak pllanatokról és pontokról kapunk képet ilyenkor. Magyarul: kenhetjük a hajunkra.
A önismeret fontosságát nem ragozom. Régről tudjük mennnyire fontos az " ismerd meg önmagad..." Réges-régi félmondata.
Benézel önmagadba és azt látod, mitől vagy ember. Feltehetően ha öszintén nyitott szívvel" figyeled és sírogörcsöt fogsz kapni.
Segit ha ősi vallások szent tanításaihoz fordulsz, és tanulsz. Az önimeretre - a módszerre - meg kell tamítani az embereket.
A következő időkből származó tanok közül, kiemelkedik a buddhizmus. A Buddhizmus már nem vallás. A Buddhizmus egy mozgalom. Azonban rendkivül gyakorlatias.
Mondjuk puttinál olvashatod. Astus más aspektusból közelíti....de (úgyis kitekerem a nyakát ...ennyi ésszel mint ami neki van, ennyi tudással...nem így kellene)
Ezek után tehát a korai - a Szellemtől való - vallásokat érdemes tanulmányozni. Viszont tudni kel: ami 12.500 évvel ezeleőtt egyben volt, az 6-7000 éve cserepeire tört. Szemezgetni kell. Mint la Loba meséjében...lásd Pinjkola Estez. És valami sivatagban szedegetni össze a csontokat...amiből lenni akarsz és leszel....majd életre keltened magad.
Persze ha tényleg ismered önmagad, céljaid...etc.
Mindenesetre a politeista phanteon a legjobb tárháza önmagunk dolgainak. Isteni formában látjuk minden jó és rossz dolgunkat. Mi is ilyen phanteon vagyunk. Nem egyszerű templomai egyetlen Istennek. A görögök, meg a rómaiak már elviccelték a dolgokat. Kicsit fogyaszthatóvá és önigazolássá tették.
Nos ha a "középúton" (nem budhista értelembe) minél több vonatkozásban képes vagy megmaradni közben céljaidat sem adtad föl...akkor sikeres vagy az önmegvalósitásban. "....és tanúsíts önmérsékletet." Belül azonban szüntelenül harcolj: Önmagadért.
Van még egy probléma - a sok közül - az emberek nem azons feladatok elvégzésére, nem azonos célokkal vannak" a Földön.
Mindezek ellenére igyekeznek a demokráciák felé. A demokrácia egy nagyon rossz talámány, mondta egy okos ember Fultonban.
Egyet nem mondott: mert kasztnélküli. És senki nem tudja feladata szerint hol a helye.
Az indiai kaszt-rendszer ilyen szempontból a legtökéletesebb társadalmi rend.
Vagyis mindenki csak a saját helyén tudja megvalósítani önmagát, olvasd el kiknek van az öt kaszt.
Remélem kicsit tudtam segíteni...és erről a doloról szivesen írkálodom Veled, hiszen leér a lábad a földre, gyakorlati vagy.
Amida
ps.: Elégedett bölcset még nem láttam - mert mindig bölcselkedik, mások javára. Nem ám a farnkót mondja meg....de nem ám, hanem provokál. Megállni nem szabad. Leülni igen.
Önelégültet azonban ....sokat. Ezek hallgatnak és bárgyún röhögnek bele a Világba.
"De nem létezik a változás háttérében valami, ami változik, nincsen mögöttes alany, dolog, szubsztancia, aminek a tulajdonságai idővel alakulnak, hanem pusztán maga az átalakulás van."
Tegyük fel, hogy van egy feleséged és egy pici gyereked. Mindkettővel jó a viszonyod kezdetben. Aztán történik valami, elmozdul a kapcsolatban, mindegy, hogy ez mi, de folyományaként a feleséged eltávolodik tőled, és egy nap elhagy. Viszi magával a picit is. Fontosak neked, hiányoznak, szeretnéd az életed velük élni.
Hogyan élnéd ezt meg? Szenvednél? Őrlődnél? Segítenének az elméletek? Tudnád használni a mindennapokban? Valóban azt gondolnád, hogy éntelen vagy? Hogy valójában nincs ragaszkodásod, szenvedésed sem? Gondolkodnál, elemeznél, hogy mi lehetett a te szereped a történtekben? Már csak azért is, hogy tanulj belőle, és ne ismételd, ha esetleg találsz magadban valamit, amely miatt nem tudtál velük összangban működni.
Amikor keresnéd az elhagyás mögöttes okait, visszagöngyölnéd az eseményeket? Nem keresnél kiindulópontokat, amin keresztül viszonyulnál a történéshez?
Minden változik - hatalmas közhely. Bár erre szinte mindenki igenlően bólogat, nagyon kevesen használják is ezt a látásmódot. Az állandótlanság (anitja/aniccsa) jelentését külsőleg és belsőleg is fontos megérteni. Külsőleg egyfajta egyetemes igazságot jelent, annak felismerését, hogy nem létezik semmilyen dolog, ami ne változna, alakulna át, jönne létre, s szűnne meg. Nincs sem anyagi tárgy, sem érzelem, sem gondolat ami változatlan lenne, örök. Hasonlóképp a növények, az állatok, az emberek és az istenek, illetve más lények mulandóak. Nincs egyetlen világ, egyetlen sík sem, ami örökké fennállna. De ez nem jelenti, hogy egyáltalán nincs semmi, csupán változóban van minden folyamatosan. És nem is véletlenszerűen alakulnak át a dolgok, hanem az okságnak megfelelően. Egyikből következik a másik. De nem létezik a változás háttérében valami, ami változik, nincsen mögöttes alany, dolog, szubsztancia, aminek a tulajdonságai idővel alakulnak, hanem pusztán maga az átalakulás van. Belső jelentése az állandótlanságnak az, hogy nincs semmi megragadható, vagyis nem létezik valami, amit "énnek", "önmagamnak" lehetne mondani. De ez nem egyfajta filozófiai lelket jelent (ennek nem léte a külső értelemhez tartozik), hanem azt, hogy valójában nem létezik ragaszkodás, nincs tudatlanság, ebből következően nincs szenvedés sem. Tehát az állandóság káprázata belső értelemben azt jelenti, hogy tévesen feltételezünk egy énséget, kapaszkodunk valamiféle igazságba, vagyis fenntartunk hol ilyen, hol olyan kiindulópontot, amin keresztül viszonyulunk minden máshoz. Így hozunk létre kettősséget, káprázatot és szenvedést. De felismerve ennek valótlanságát, rálátva arra, hogy adott helyzetben milyen kiindulópontot veszünk fel, s belátjuk ennek hamisságát, megszabadulunk a tévedéstől, az állandóság hamis képzetétől.
Szenvedés létezik csak, de nincs szenvedő, Nem létezik cselekvő, csak a tett található. Nirvána van, de nincsen azt kereső. Út az létezik, azonban nincsen utazó. (Viszuddhimagga 16.)
Tavasz száz virága, őszi hold Nyár üde szellői, téli hó Fölös dolgon nem csüngő elme Életednek legjobb évszaka (Mumonkan 19.)
Ez egész jól érthető! Örülök, ha valamit megértek.
Ha tudsz írni még valamit bővebben az én-telenségről a te értelmezésedben, azt megköszönöm. Érdekel, hogy ezt ki hogyan fordítja le magának, a maga nyelvén, mert nekem nehéz ez.
Még nem is olvastam, de köszönöm, hogy megtartottál "jóemlékezetedben.
OK....:)
Jajajj. Azért kezdtem az állandótlansággal, mert Astus is azzal kezdte ... igaz, még sokan azzal kezdik. Látod: Te is. (de ne neheztsd a dolgom ember lánya, maradjunk már egy nyelvnél - tudom, hogy tudod - méghozzá olyan írásos formánál, ami a kereső is elfogad)
De. Azért most ide kiemelem páli nyelven, mi-micsoda.
állandótlan (anicca),
én-telen (anattá)
szenvedésteli (dukkha).
"Itt már kicsit elmentem puti-féle értelmezésbe... De akkor még ráteszek egy lapáttal. :) Szerintem ez az állandótlanság arról is szól, hogy minden egyes pillanatban ott van a szabadság, a változtatás lehetősége."
Hát ja. Szerintem is erről szól. Sőt ezt ugattam mindig. Én meg ott vagyok min "outsider" és "aszolut-szabad-ember" (ez útóbbiért 3 napot ültem a kóterban, a seregben....voltam 18 éves.
Pedig én is...
(És tisztában vagyok vele, hogy a másik értelmezés meg az, hogy minden bizonytalan, semmi sem biztos, és ez végtelenül kétségbeejtő. Ami szintén igaz, de talán a másik nézőpont előrevivőbb. :)))....a másik előrevivőbbek...aha-aha, da-da-da.
Na nézzük mivel nem értek egyet.
Ezzel:
"Ami az egyén szempontjából fontos, az az, hogy ezeket a folyamatokat meg lehet figyelni, pl. meditációban. Hogy mi az az érzés, ami keletkezőben van bennem, vagy már felkelt bennem, vagy éppen múlóban van. Jó-e az, ha ezt érzem, vagy jobb lenne ezt az érzést valami mássá alakítani, mással helyettesíteni, stb."
Nem lehet megfigyelni, mert akkor nem vagy "benne" abban az állapotodban (ez cikis de) had nevezzem olyanságnak. Tehát nem vagy az olyanságban. Itt Scaligeronak maximice igaza van. A gondoló gondolatnál és a gondolt gondolatnál kell megmaradni. Nem szabad hagyni, hogy visszaverődjön "a tudat tükrén". Ami a meditációban ehhez kell (technikalag, az már jóga....:)...hidd el nekem.
Akkor most átírom amit írtál és remélem értel majd:
Te.: "Ami az egyén szempontjából fontos, az az, hogy ezeket a folyamatokat meg lehet figyelni, pl. meditációban. Hogy mi az az érzés, ami keletkezőben van bennem, vagy már felkelt bennem, vagy éppen múlóban van. Jó-e az, ha ezt érzem, vagy jobb lenne ezt az érzést valami mássá alakítani, mással helyettesíteni, stb."
Ami az egyén szempontjából fontos, az az, hogy ezeket a folyamatokat lehet észlelni a meditációban. Hogy mi az a gondolt gondolat ami keletkezőben van, vagy már gondoló gondolattá vált, mely már új gondolatot gondol és egyszerre csak azt akarom(mert szabad vagyok és élhetek a változtatás lehetőségével), hogy ezt a gondolatot meg kell vizsgálnom visszaverődött - tárgyiasult vagy fogalmi formájában megjeleníteni és azokkal mást(elavultabbat) az újjabbal helyettesíteni.
Ezért nem egy "múló pillanat" a meditáció - ezért kis halál - mert neki sincs "ideje". De lépésről lépésre haladok előre. Lebontva és újra építve magamat.
Te.: "A théravádában az állandóság a pillanatnyiságot jelenti. Azt, hogy minden dolog (dhamma) a világban pillanatról pillanatra keletkezik, fennáll és elpusztul. Tehát pl. a tested pillanatról pillanatra teremti és pusztítja önmagát, de ugyanígy az észleleteid, a gondolataid, az érzelmeid, a világról alkotott elképzeléseid is folyamatosan keletkeznek, egy ideig fennálnak, majd elpusztulnak. Majd a helyükben újabb észleletek, gondolatok, érzelmek, elképzelések, stb. keletkeznek, léteznek és múlnak el."
Hát maradjunk ebben.
Te.: "...ahelyett, hogy azt mondaná, hogy "én ilyen és ilyen ember vagyok", azt mondja, hogy "én most éppen ezt és ezt érzem, gondolom, mondom, stb.",
Mostantól akkor mondjuk, azt "én most éppen ezt és ezt érzem, gondolom, mondom, stb."
A Dhammapada a legrégibb és legismertebb buddhista bölcsmondás-gyűjtemény. A buddhizmus régebbi, úgynevezett hína-jána ágazata páli nyelvű kánonjának, a Tipitakának (Hármas kosár) része, a Szutta-pitakába, Buddha tényleges és állítólagos beszédeinek gyűjteményébe tartozik. 423, egymástól független, verses bölcsmondást tartalmaz, amelyeket téma szerint, illetve a versekben előforduló hasonlatok szerint osztottak 26 csoportba, pl. Törekvés, Harag, stb., illetve Virágok, Elefánt, stb. Bár a hagyomány magának Buddhának tulajdonítja a Dhammapada verseit, éppúgy, mint az egész kánont, valóságban nem tőle származnak, csupán az ő gondolatait tolmácsolják híven, esetleg egyik-másik konkrét kijelentését foglalják versbe. Maga Buddha sohasem lépett fel költői igénnyel; hitelesnek tekinthető beszédeiben nincsenek versek. Emellett a Dhammapada versei nagyrészt más páli nyelvű szövegekben is előfordulnak, sőt nem egy esetben szó szerint megtalálhatók egyéb, nem buddhista irodalmi művekben, pl. a szanszkrit nyelvű Mahábhárata eposzban vagy Manu törvénykönyvében. ?Így az egyes versek szerzőjét és keletkezési korát éppúgy nem lehet megállapítani, mint a közmondásokét. Csupán a gyűjtemény összeállításának időpontjáról feltételezhető, hogy a Tipitaka élőszóbeli rögzítésének idején - ami a hagyomány szerint Kr. e. 240 körüli zsinaton történt -, vagy ezt megelőzőleg szerkesztette egybe ismeretlen, de gondolkozásában és költői érzékével is kimagasló tehetségű összeállítója, aki egyúttal egyes verseknek szerzője vagy átdolgozója is lehetett.
A versek valóban a Magasztos erkölcsi tanításainak alapgondolatait tartalmazzák: béketűrést, szelídséget, harag legyőzését, szenvedélyek elvetését, lemondást a világ dolgaihoz ragaszkodásról, erkölcsi tisztaságot, s nem utolsó sorban Buddha fő tételét: az egész lét szenvedés voltának felismerését, s e felismerés révén az újjászületéstől (újraszületéstől) szabadulást, a Nirvána elérését. Minthogy a buddhizmus életeszménye a szerzetesség, előtérben állnak a szerzeteseknek szóló tanácsok, de a legtöbb gondolat a világi hívőkre is érvényes.
Jön puti :), és megmondja, hogy ő mit tud az állandótlanság (anicca páliul) théravádin megközelítéséről. OK?
A Buddha tanítása szerint minden dolognak (legyen az anyagi, elgondolt, érzett, stb.) 3 jellegzetessége van: állandótlan (anicca), én-telen (anattá) és szenvedésteli (dukkha). Nem véletlenül ez a sorrendjük, jó is, hogy az állandótlansággal kezdted. :)
Ezt a 3 jellegzetességet az összes buddhista iskola tanítja, az értelmezésükben azonban már van különbség.
A théravádában az állandóság a pillanatnyiságot jelenti. Azt, hogy minden dolog (dhamma) a világban pillanatról pillanatra keletkezik, fennáll és elpusztul. Tehát pl. a tested pillanatról pillanatra teremti és pusztítja önmagát, de ugyanígy az észleleteid, a gondolataid, az érzelmeid, a világról alkotott elképzeléseid is folyamatosan keletkeznek, egy ideig fennálnak, majd elpusztulnak. Majd a helyükben újabb észleletek, gondolatok, érzelmek, elképzelések, stb. keletkeznek, léteznek és múlnak el. Bíbelődtek olyasmivel, hogy melyik mennyi ideig tart (pl. egy észlelési folyamat 16 vagy 17 tudatpillanatig), de ez engem nem nagyon hoz lázba. :)
Ami az egyén szempontjából fontos, az az, hogy ezeket a folyamatokat meg lehet figyelni, pl. meditációban. Hogy mi az az érzés, ami keletkezőben van bennem, vagy már felkelt bennem, vagy éppen múlóban van. Jó-e az, ha ezt érzem, vagy jobb lenne ezt az érzést valami mássá alakítani, mással helyettesíteni, stb.
És ez akkor egyrészt lehetőséget ad arra, hogy változtass a rossz beidegződéseken, hiszen ahelyett, hogy azt mondaná, hogy "én ilyen és ilyen ember vagyok", azt mondja, hogy "én most éppen ezt és ezt érzem, gondolom, mondom, stb.", illetve megmutatja, hogy a körülötted lévő világot sem érdemes állandónak látni, mert akkor mindenféle elvárásaid lesznek, hogy "a világ így működik", ami meg mindenféle csalódáshoz vezet.
Itt már kicsit elmentem puti-féle értelmezésbe... De akkor még ráteszek egy lapáttal. :) Szerintem ez az állandótlanság arról is szól, hogy minden egyes pillanatban ott van a szabadság, a változtatás lehetősége. Ez elég giccsesen hangzik, de akkor is így gondolom. (És tisztában vagyok vele, hogy a másik értelmezés meg az, hogy minden bizonytalan, semmi sem biztos, és ez végtelenül kétségbeejtő. Ami szintén igaz, de talán a másik nézőpont előrevivőbb. :)))
A terebess erre csak egy helyet jelez: Csögyam Trungpa: A szabadság mítosza
Hát ez is egy magyarázat. Ha nem csak a terebessre szűkítve keresünk, akkor érdekes dolgokat találunk: Tiszta Forrás Zen Közösség - G-Portál. (nem értékelném túl, de hatalmas munka van benne. Zömmel a Tied. Elismerésem a Mester szóban megnyilvánul ... nem "viccből" ...vagy személyes okoból használom ezt a jelzőt.
(1)Aztán ott van ez is: Kelta-Wicca Hagyományőrzők Egyháza - Fórum - Kötetlenül: Zen ...
(2)Van ilyen is: Az állandótlanság az igazi valóság a szemünk előtt. ... A Shóbógenzó-Zuimonki-ban Dógen többször ismétlődően beszélt az állandótlanság szemléléséről és az ... www.mokushozen.hu/temp/read/pages/gakudoyo.htm
(3)Aztán meg ez: Myoken mester Juniji-hogo kommentár<IMG onmouseover="pop(event,'mokushozen.hu','Untested.','We've tested hundreds of thousands of sites but haven't tested this one yet.',"","","","","","","","Submit for testing",'white','Myoken mester Juniji-hogo kommentár',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/untested.gif" border=0>
(4)Még számomra is kiemelkedő ez: Russel Webb: A Páli Kánon Művei - An analysis of the Pali Canon<IMG onmouseover="pop(event,'freeweb.hu','Safe.','We've tested this site and found no significant problems.',"","","","42 green downloads","Links to green sites","1 pop-up","More info...","Get fully protected",'green','Russel Webb: A Páli Kánon Művei - An analysis of the Pali Canon',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/green.gif" border=0>
A négy hibás nézet: ha valaki állandóságot képzel állandótlanság, fájdalmat az öröm, ént az éntelenség, és tisztaságot a tisztátalanság helyébe. ... www.freeweb.hu/tarrdaniel/documents/Hinayana/palikanon2.htm - 164k - Tárolt változat - Hasonló lapok [ További találatok a(z) www.freeweb.hu tartományból
(5)Egy másik, ami érdekes: Buddha - Wikipédia<IMG onmouseover="pop(event,'wikipedia.org','Safe.','We've tested this site and found it to be safe.',"","","","54 green downloads","No e-mail received","Links to green sites","More info...","Get fully protected",'green','Buddha - Wikipédia',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/green.gif" border=0>
Az egyes kulcsfogalmak - pl. állandótlanság, magátlanság, ellobbanás - megtanulása elõször nyelvi szinten játszódik le, amikor a fogalmak nem sokkal többek ... hu.wikipedia.org/wiki/Buddha
(6)Ez kedvelem: Buddhist Congregation Dharmaling - A buddhizmus története<IMG onmouseover="pop(event,'dharmaling.org','Untested.','We've tested hundreds of thousands of sites but haven't tested this one yet.',"","","","","","","","Submit for testing",'white','Buddhist Congregation Dharmaling - A buddhizmus története',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/untested.gif" border=0>
Mivel a rendkívül pozitív időkben az emberek nem hajlamosak a szenvedés (és állandótlanság) négy nemes igazságának megértésére, a buddhák különösen azokban ... www.dharmaling.org/content/view/40/36/lang,hu/
(7)Erről azt gondolom Neked tetszik: A Tiszta Föld iskola doktrinális alapjai - 2. rész<IMG onmouseover="pop(event,'birodalom.net','Untested.','We've tested hundreds of thousands of sites but haven't tested this one yet.',"","","","","","","","Submit for testing",'white','A Tiszta Föld iskola doktrinális alapjai - 2. rész',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/untested.gif" border=0>
Most már csak annyi dolgunk van, hogy teljesen megértsük, hogy a Samsara az állandótlanság, a szenvedés, az én-nélküliség és a tisztátalanság hona. ... birodalom.net/tisztafold/cikkek/A_TISZTA_FOLD_ISKOLA_DOKTRINALIS_ALAPJAI_-_2.html - 12k - Tárolt változat - Hasonló lapok
Igaz négy oldalról válogattam ki ezeket a helyeket, mert ezeket olvastam.
És ez csak az a fogalom - három közül - amit tisztán kell látni.
Ugyan ez vonatkozik arra a kérdéskörre, amihez a 8as tartozik. Vannak ott mások is.
Szóval beszélgetünk az állandótlanság helyes értelmezéséről tovább? Legyen ez egy igazi buddhista topik.
A nem-budhsták is megírhatnák a dolgaikat, de amig nem rendezzük és teszük világossá mi magunk, addig nem vitáznék másokkal.
Tőled is inkább kérdeznivalóim vannak.
namaste
Amida
ps.: vannak néhányan aki mértékedó látásukat a dologról beírhatnák ...nem a vita kedvéért, hanem, hogy gazdagítsák a topikot.
Na itt vannak dolgok rendesen...amikkel nem értek egyet.
Azért az "Önmegvalósítás" számomra az első. Mert mindaz amit felsorolsz, és a morál, a boldogság és a ....etc. csak egyénekre vonatkoztatva értelmezhető.
De még érdekesebb az a bibliai gondolat, hogy az elszámoltatás is nemzetek, nemzetek vezetői majd az egyének fölött - egyénenként - történik meg.
A bajság oka pedig az, hogy leszoktatták az embereket az önmegismerés elvégzéséről .... mert "nyájakba" ... kollektívákba terelték őket. Aki akart be is ment. Sokszor aki nem akart, az bele is pusztult. Megölte az a bizonyos "kollektíva".
Azt mondták szegénynek ezentúl mi felelünk érted, mi tanítunk az igazságra, a morálra, a boldogságra - nem kell gondolkodnod - csak tenned mindezekért cserébe amit mondunk neked. Igy lettek a "polgárháborúk". Így lettek eszmék, vallások, nemzetek és országok. Ezek után lettek a "Nagy Háboruk".
Aztán lettek a bajok, meg az amit "Az emberiség történelmének" neveztek el. Pedig van "erdeitündér történelme" meg "Amida történelme" is.
Kocsmába nem merném ezt mondani: Nekem ezek a fontosabbak!
Ja, hát ez egy szép idea:
"Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk."
Bölcs mondások könyve. Persze nem az amit mindenki ír önmagának, önmagáról és önmaga egyéni életéről. Legfeljebb kevesen ismerik. Viszont pont elegen....:)
Mindegy milyen néphez tartozunk, nagy tömegben egyformán vannak érdemeink, tudásunk, bölcsességünk, tudományos és technikai vívmányaink, és kegyetlenkedésünk, hatalomvágyunk, gonoszságunk, kirekesztésünk is.
Ugyanakkor jelen van egy óriás méretű szeret is, különböző szociális érzések, pl. részvét, hála, szívesség viszonzása, segítés, empátia, tolerancia. Ezek nélkül nem alakulhattak volna ki társadalmak. Ezek nélkül úgy élnénk, mint az állatok.
* * *
Én három éves koromtól töltöttem a nyár egy részét a nagyinál.
Vannak kis írások, gondolatok, amik körbejárnak a hálón. Kaptam egyszer egy ilyet. Néztem a sorokat, és átsiklottam rajta, hogy ez a divatos szöveg. Aztán néhány óra múlva az ellentétpárok még mindit ott motoszkáltak a fejemben. Részlet belőle:
"Korunk paradoxonja, hogy
Többet költünk, mégis kevesebbünk van.
Többet vásárolunk, de amit megveszünk, kevésbé élvezzük.
Több gyógyszerünk van, de nincs egészségünk.
Magasabbak az épületeink, de kicsinyesebb a természetünk.
Szélesebbek az autópályáink, de szűkebb a látókörünk.
Tetszetősek a lakásaink, de hol vannak az otthonok?
A villámutazások, az eldobható pelenkák, az egyszer használatos erkölcsök, az egyéjszakás tartózkodások, a túlsúlyos testek kora ez, és a tablettáké, melyek mindenre jók: fogyasztanak, felvidítanak, lenyugtatnak, ölnek."
Estére a legtöbb mondat elhalványult, de egy, az utolsó megmaradt:
"Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk."
Mert az embert a derűje, a hite, az egységben látása élteti, ez ad erőt elviselni az olykor elviselhetetlennek tűnőt is.
És azt is nekik köszönhetem, hogy néha képes vagyok visszaváltani gyerkőccé, máskor komoly, filolós gondolatú, hosszú perceken át meditáló lénnyé.
"Minden buddhista irányzat megegyezik bizonyos közös alapokban. Ilyen közös az Állandótlanság, a Szenvedésteliség, az Éntelenség tanításai. De úgy is lehetne mondani, hogy mindegyik a Nemes Nyolcrétű Ösvényt tanítja."
Jól értem, hogy a családját hagyta el. Hol a határa a család iránti szeretetnek. Miért hagyta el? Küldetéstudatból? Ma már persze Jézusról is tudjuk, hogy elhagyta otthonát, feleségét (talán) gyermekét is messiásnak érezve magát.
A Buddha (Sziddhárta Gautama) elhagyta családját, hogy buddhává váljon. Ha családosként él tovább, akkor király lett volna. Egyszerűen ennyi. Ettől még a családja nem halt éhen, mi több, később felesége és fia is szerzetes lett.
A Buddhizmus viszonya - bár Te magad irod, hogy átmenetileg - ha jól értelmezlek...átmenetileg vált el a jógától(a tökéletesség útjától(az ehhez tartozó eszmerendszertől: a szákjától)....mert Buddha az aszkézist sem akarta elviselni?
Elhagyta a jóga gyakorlatait a Buddha, mert rájött, nem vezet valódi megszabaduláshoz.
Egyszer azt írtad nekem, minden buddhista vallásban az alap közös: Buddha gondolatisága. Biztos ez? Vagy a későbbi Iskolák és Mesterek szavai.
Minden buddhista irányzat megegyezik bizonyos közös alapokban. Ilyen közös az Állandótlanság, a Szenvedésteliség, az Éntelenség tanításai. De úgy is lehetne mondani, hogy mindegyik a Nemes Nyolcrétű Ösvényt tanítja.
Menjünk végig "csak" a mahajana történetén? Akkor mi van a hinajanával, vagy a gyémántszekérrel?
A buddhizmus minden irányzata a kornak megfelelően törekedett és törekszik átadni a Buddha tanítását, ezért vannak eltérő iskolák. De jobban megnézve, nagyobb különbségeket találni egy-egy tanító között, mint irányzatoknál. Épp ezért, az olyan kifejezéseket, mint "hínajána, mahájána, vadzsrajána" nem érdemes konkrét létező tanításokként értelmezni, hanem azok a buddhizmus megértésének eltérő fokozatai.
Nos nálam ez egy komoly kérdés - keresztény előéletem miatt - a Bibliát olvastam. Jézus szavait alig tartalmazza, talán a hegyibeszédben ez Máté: 6.6.7.(ha jól emlékszem)
Azt elimerem, hogy Budha beszédeivel sem igazából foglalkoztam - csak azóta, amióta megmutattad hol található. Előtte vallásokkal foglalkoztam. Van tehát egy csomó kérdés bennem Buddha beszédeit olvasva....és magának Buddha élettörténetének néhány kérdésével kapcsolatban is.(azt írtad kérdezzek nyugodtan....hát köszönöm, van mit kérdeznem)
szvsz, kezdeném egy nagyon egyszerűsített felvetéssel egy zen tollából.
"BUDDHA GAUTAMA SZIDDHÁRTHA SÁKJAMUNI
Buddha életéből nem elég kirostálni a csodás elemeket, hogy a valódi eseményekhez férkőzhessünk. Legendák nélkül Buddha élete csak lerágott csont marad anélkül, hogy a történelmi igazságot feltárná.* De talán elég izgalmas az is, milyennek látták őt tanítványai, hogyan rajzolták meg életútját a gazdagságtól a nyomorúságig, a megvilágosulástól a küldetésig és a végső kioltódásig.
A leendő Buddha, a Himálaja-hegyaljai sákja törzsszövetség fejedelmének sarja, 566 körül született a Kapilavasztu melletti Lumbiní kertben. Családnevén Gautamának, saját nevén Sziddhárthának, később Sákjamuninak, a sákja törzs bölcsének hívták. Fiatalsága a pompa és az élvetegség jegyében telt, meg is házasodott, fiat is nemzett, mígnem felfigyelt az öregség, a betegség és a halál rejtélyére és ráébredt, hogy a szenvedésen túli világot is meg kell hódítania. 29 éves korában elhagyta Kapilavasztu városát, szépséges hitvesét és újszülött fiát** - vándorszerzetes, otthonahagyott vezeklő lett. Első mesterei, Álára Káláma és Udraka Rámaputra a jógára oktaták, majd csatlakozott öt kolduló baráthoz és a legzordabb önsanyargatásnak vetette magát alá hat éven át: lélegzetét vissza-visszatartotta, nem tisztálkodott, éhezett, míg az élete is veszélybe került. Küszködése mégis hiábavalónak bizonyult, s ahogy korábban az élvezethajhászásról, most az önkínzásról is lemondott.*** Kiábrándult öt társa méltatlankodva magára hagyta. Elfogadta egy fiatal leány ételadományát, megfürdött a Nairanydzsaná-folyó vízében és alkonyatkor leült egy pípál-fügefa tövébe, Gajá közelében. Figyelmét a születés és a halál rejtelmére összpontosította, s mire meglátta a hajnalcsillagot, elérte a teljes és tökéletes megvilágosulást, "buddhává" vált. Néhány héten át elmélkedett itt még, majd meglátogatta a Benaresz melletti Őzparkot, hogy tanítóbeszédet tartson öt néhai társának a szenvedés megszüntetéséről. Ezzel elkezdődött 45-éves közéleti tevékenysége a Közép-Gangesz vidékén. 486-ban, 80 éves korában hunyt el a végső nirvánára Kusinagara városában, egy sála-fa ligetben.
(Terebess Gábor)
*ez kisértetiesen emlékeztet Jézus pályafutásának kezdetére, amikor is a tanítványok, majd (19 levelében) Pál alkotta meg az első Újszövetséget Kr.u. 60. végezte be a munkáját. Ezek után jött a "magyarázók kora" Valamint az: így hallottam kezdetű - már természetesen "szent" szövegek, melyek az egyszerű - leírók(akik Buddha szavait idők után legyezték) - után megjelentek. Keleten pedig így születnek az iskolák.
**Jól értem, hogy a családját hagyta el. Hol a határa a család iránti szeretetnek. Miért hagyta el? Küldetéstudatból? Ma már persze Jézusról is tudjuk, hogy elhagyta otthonát, feleségét (talán) gyermekét is messiásnak érezve magát.
***A Buddhizmus viszonya - bár Te magad irod, hogy átmenetileg - ha jól értelmezlek...átmenetileg vált el a jógától(a tökéletesség útjától(az ehhez tartozó eszmerendszertől: a szákjától)....mert Buddha az aszkézist sem akarta elviselni?
Én mindenhol az írásomban a "Buddha" szót használtam, holott tudom nem véletlen, hogy négy néven is nevezik. A Buddha név igazából csak a közvetlenül Benáreszbe indulása előtti idők eseményei kapcsán szbadna használnom
Egyszer azt írtad nekem, minden buddhista vallásban az alap közös: Buddha gondolatisága. Biztos ez? Vagy a későbbi Iskolák és Mesterek szavai.
(arról nem kellene még beszélgetnünk, hogy nemzeti sajátosságokból hogy vált a buddhizmusbó, lámaizmus, csan, zen....ezt még hagyjuk)
Menjünk végig "csak" a mahajana történetén? Akkor mi van a hinajanával, vagy a gyémántszekérrel?
Namármost én vallásgyakorló vagyok és amit gyakorlok azt biza zennek nevezem. Nem zen-buddhizmusnak, bár igazából nincs ellenemre.
Tudom, hogy nem nagyon érthető, a hitem - a gnózis - által azonban hindu.
(hasonlatként: mondjuk keresztény a protestáns is...etc.) Ezt tudod. Azért mert lélektanilag a hindu pantheonban Istenként vannak ott jó és rossz részeim. Buddha jó nevelőnek tűnik....na de Shankara?
Tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy. Megértem. Azonban talán lesz időd a kérdéseimre válaszolni.
namaste
Amida
ps.: talán hiányzik a fórumról egy hindu topik....de egyedül én? Na nem.
Semmi érdekeset - inkább - fájdalmasat gyüjtöttem össze.
Felháborított a film meg az a dillettantizmus amit Frei felkészületlensége sugároz. Buthan, más nevén Alsó-Tibet a történelem során öt hadjáratot indított Tibet ellen. Nem semmi. Az okaiba nem mennék bele. Régen volt, de egy butháni ne üzengessen Európába "ál buddhista" gondolatokat.
A buddhizmusnak melyik az az eleme, amit ön szerint nekünk, európaiaknak is érdemes lenne megtanulnunk? Ha lehet ilyet kérdezni, mi a boldogság titka? - kérdezte Frei.
Megtanulni?....miről beszél Frei?
"Hogy mi a titok, hát ez jó... Tudja, Önök szerintem azért nem igazán boldogok, mert téves vágyaik és álmaik vannak. Mindig többet akarnak, bármit is érnek el. Nagyobbat, szebbet, drágábbat. Ez illúzió. Ezt kellene megérteniük. Hogy illúziókat kergetnek, közben pedig szenvednek, egymással küzdenek és harcolnak ahelyett, hogy visszafognák a túlzott vágyaikat. Mértékletesség, visszafogottság és sok kompromisszum! A boldogság a fejünkben születik! Ez a titok."
Namármostan: Hogy van ez és hogy igazolja a hinduk és mások kiűzését az országból. Nem nyitok vitát: buddhista egyetértésben. Mint ahogy persze nincs mit a szemükre hánynunk, mer Lengyelországban, sem pedig a balti országokban nem a Németek gyüjtötték össze a más vallásúakat, hanem a helybeliek.
(Mo.-kivétel, mert előbb meg kellett szállni és német közigazgatást bevezetni)
"Ezért voltak jók a nagyinál töltött a nyári vakációk. Nem is volt túl rég, három évtizede. Mégis nagyon más világ. A rendet mély és igaz törvények szabták. A vallás, az ünnep, a föld és a ház körüli munka természetes keretet adott az emberek életének."
Érdekes: én is így éltem. Minden szünidőmet vidéken - a nagyszüleimnél - töltöttem.
Egy csuda volt. A természetben éltek, tevékenykedtek a Természeti törvények és a Természet ritmusa szerint.
Nézd milyen címen nyílnak itt topikok és milyen témákban? Ez foglalkoztatná a jövő embereit. Mert az okés, hogy vannak akik beszélgetésre, csevegésre nyitnak topikokat. Aztán a "nagy" témák és nagy "gondolkodók" úgy hivatkoznak itt a szent íratok tartalmára, mintha szakácskönyvet idéznének, aminek minden előírását betű szerint kell venni.
Én nagyon jól főzök. Többen mondják. De. Soha nem használtam szakácskönyvet.
Nekem van egy világlátásom, egy világnézetem, de az sem szakácskönyvből készült. Mert van egy könyvespolcom...teli vallási, filozófiai tárgyú könyvekkel és rakosgatom a magam kis mozaikját. Magamnak. Boldog vagyok. Mi más célom lehetne. Mi volt a célja a nagymamámnak, a nagypapámnak? Ők is boldogok voltak.(ay igaz ayonban, hogy nem akarták másoknak megmondani......:), hogyan?
"Persze az életek akkor is hol boldogok, hol boldogtalanok voltak. De az emberek könnyebben viselték a nehézségeket, mert nem álltak egyedül."
Lehet naivitásnak és idealizmusnak is mondni azt ami vagy....csak azt nem hidd el senkinek, hogy ez rossz.
Érdekes: ha találkozunk vagy naggyon egyetértünk...vagy nagyon nem.
De én örülök annak, hogy írsz ide. És, hogy haragszol/megbocsátol(?), de írsz nekem is.
A buddhizmuson kívüli módszereket használni értelmetlen, főleg abban az esetben, ha valaki egyikben sem jártas. Megtévesztő lehet, mert a különböző vallások gyakorlatai eltérő célok elérésére szolgálnak, s más-más rendszerbe illeszkednek be, mind gondolatilag, mind gyakorlatilag. Az pusztán a Buddha tanításának mélységét és szabadságát jelzi, hogy lehetőség van más formájú gyakorlatok alkalmazására is, de ez csak kivételes esetekre alkalmazandó.
A hara csupán erőközpontja a testnek, nem egyéb.
A Nemes Nyolcrétű Ösvény átfogja az egész buddhista Tant, viszont szó sincs arról, hogy az egész egyszerűen önmagunk feletti uralkodást jelentene. Bizonyos esetekben, mint mikor valami erős indulat jelenik meg, hasznos annak erőszakos elnyomása, de ez még nem megoldás, csupán egy kezdeti szintje a gyakorlásnak.
Ez az információ új. Kíváncsi vagyok, mit mondana erről a király. Ettől függetlenül a helyiek között sámlin ücsörgős, teaszürcsölős-szemlélődős vágyam fennáll.
Szerettem az egyszerűt és a természetest, az emberi léptéket, szemben a művivel, 'megerőszakolóssal'.
(Eszembe jutott, hogy amikor 19 évesen sétáltam az akkor még leendő férjemmel, és arról beszélgettünk, hogyan szeretnénk élni, én azt mondtam: úgy, mint Tarzan és Jean - persze csak szimbólumosan értettem)
Ezért voltak jók a nagyinál töltött a nyári vakációk. Nem is volt túl rég, három évtizede. Mégis nagyon más világ. A rendet mély és igaz törvények szabták. A vallás, az ünnep, a föld és a ház körüli munka természetes keretet adott az emberek életének.
Anya mesélte, hogy az ő gyerekkorában családok olyan szorosan együtt éltek, mint régen a törzsek. Az egyik család sorsából a többi is kivette a részét. Nem volt magára hagyott idős, beteg ember. A házakban a tárgyak nem voltak eldobhatóak, bennük a holmik generációkon keresztül ugyanazok. Vasárnap az apa felhúzta a faliórát, a gyerekek a szertartást végignézték. Ha majd nagyok leszünk, mi húzhatjuk fel - gondolták.
Az az öt testvér, aki azelőtt egy asztalnál ülve beszélgetett a termésről, ma öt különböző városban lakik, s alig tudják egymás címét. "Nézd meg a telefonkönyvben!" A testvérből egy szám lett, amit a megfelelő oldalon meg lehet találni.
Persze az életek akkor is hol boldogok, hol boldogtalanok voltak. De az emberek könnyebben viselték a nehézségeket, mert nem álltak egyedül.
A munkahelyem által kevesebb az időm, és van némi újdonság az életemben. Új helyszín, új helyzetek, feladatok, határidők, tanfolyam. Kicsit pörgős, fárasztó, de tetszik is. Tanulok, magamról is!
Hálás vagyok azért, amit itt ragadt rám. Erőt ad, kitartást a mindennapokhoz. Nektek is köszönhetem, hogy olykor képes vagyok viszonylag könnyen váltani, túllépni dolgokon, nem beleragadni, nem félni, /csak egy kicsit :-)/.
Most szűknek érzem a szobát, a lakást, a világot. Úgyhogy megyek bringázni.
Budhista államvallása van, de vallási értelemben a legtürelmetlenebb.
Közel százezer hindu vallású menekült - akiket 1989 óta kényszerítettek Bhután elhagyására - él Nepálban és Indiában, a visszatérés reményében.
Ez a zászlaja.
Ez a címere.
Ha mindezt összerakjuk....akkor talán más lesz a véleményed a sarki teázásról.
"Az Officina Világévkönyv 94/95-ös kiadásából (amely a Harenberg Länderlexikon megfelelő évjáratú kiadásának adaptációja) Bhután 80-as és 90-es évekbeli problémáiról is tájékozódhatunk valamelyest:"Az India és Nepál közé ékelődött mezőgazdasági jellegű királyság belpolitikai életét 1993-ban túlnyomórészt etnikai konfliktusok határozták meg. A nepáliak kirekesztése: az 1988-ban megtartott népszámlálás kimutatta, hogy a Nepálból bevándorolt hindu vallásúak részaránya 45%-ra növekedett. A kormányzat a hinduizmus kulturájának beszivárgásától való félelmében 1989-ben úgy rendelkezett, hogy minden olyan személy, aki 1958 után érkezett B.-ba, köteles elhagyni az országot. Az Amnesty International emberjogi szervezet adatai szerint a nepáli származású lakosok a biztonsági erők zaklatasának voltak kitéve. Menekültáradat: 1993-ban 73.000 bhutáni menekült élt DK-Nepálban, ahol nemzetközi összefogással gondoskodtak róluk. További 20.000-et India fogadott be. A szomszéd ország kifejezte hajlandóságát a menekültek letelepítésére. Az érintettek zöme mégis a B.-ba való visszatérés reményében él."
A buddhizmusnak melyik az az eleme, amit ön szerint nekünk, európaiaknak is érdemes lenne megtanulnunk? Ha lehet ilyet kérdezni, mi a boldogság titka? - kérdezte Frei.
"Hogy mi a titok, hát ez jó... Tudja, Önök szerintem azért nem igazán boldogok, mert téves vágyaik és álmaik vannak. Mindig többet akarnak, bármit is érnek el. Nagyobbat, szebbet, drágábbat. Ez illúzió. Ezt kellene megérteniük. Hogy illúziókat kergetnek, közben pedig szenvednek, egymással küzdenek és harcolnak ahelyett, hogy visszafognák a túlzott vágyaikat. Mértékletesség, visszafogottság és sok kompromisszum! A boldogság a fejünkben születik! Ez a titok."
Szóval Frei megint meghaladta önmagát!
Az üzenet meg "bodogítja azokat" akik nem ismerik a történelmét Bhutánnak.
"Sajna nem hiszem hogy megértette FREI vagy a többi néző a lényeget .....az unikum mögött."
Azt hiszem, az emberek a pörgésben sokszor el sem gondolkodnak, csak sodródnak, beállva a nagy menetbe. Pedig ez ember attől ember, hogy képes dönteni és döntését vállalni, és ha kell, túllépni azon, ami hosszú távon nem jó neki.
Olvastam egyszer egy afrikai majomfajtáról, amelyeknek a vadászok földbe ásott, szűk szájú, hosszú nyakú üvegekbe rakták az élelmet. A majmok örülnek, bedugják a mancsukat, fölmarkolják a kaját, ám a tele marok nem jön ki az üvegből. Befogják őket, rabbá válnak, mert nincs annyi eszük, hogy elengedjék a csemegét, mentsék az életüket. Így élnek ma közülünk is sokan. Szűk szájú, hosszú nyakú üvegekbe szorulva. Szabadság nélkül.
Szeretnék a bhutániak között létezni, egy sámlira leülni az utca sarkán, száz helyi közé, beszélgetni órákig, olcsó teát szürcsölni. A megtapasztalásért, a más kultúrák tanításaiért. Hogy lássam, nem csak a mi profitorientált világunk létezik, ami egyre embertelenebb. Amiben nyomulni kell az érvényesülésért, és aki nem áll be a sorba, az a perifériára szorulhat.
A meditácóra - vagy az aszkézisra(gyakorlásra) - utaló budhista gondolatok az én olvasatomba a "tökéletes" felé valadó haladásról beszélnek. Aról amiről egy jogi vagy egy jóga-módszer mesterei. Azért valóban kérséges lehet a "jóga" mint szó alkalmazása mert összefort azzal amit írsz: "bizonyos mértékben szerintem lehet használni hindu, vagy más vallások módszereit is akár,"
Miben téveszthetnek meg?
Te.: "A szánkhja és a jóga olyan vallási-filozófiai rendszerek, amik nem egyeznek a buddhista tanításokkal, kezdve onnan, hogy mindkettő hisz valamiféle lélekben."
Ez vitathatalan.
Akkor minek tekintsem a harát, amit a szeppuku során "elengednek"? Léleknek semmiképpen ugye?
Te.:"Ezentúl, a hindu jóga gyakorlatai az uralkodásra, irányításra törekszenek, míg a buddhista gyakorlatok nem így működnek"
Az önmagunk által a 8as követése nem valamiféle (ön)írányítás? A helyes dolgok uralása. Vagy elég ezek elfogadása?
Köszi mégegyszer.
Éppen Te mutattad meg nekem, hol találhatom Vekerdi fordításában "Buddha beszédeit" Nos a lábjegyzetek alaposan összezavartak....engem. Ezért, hogy most ennyi kérdésem van.
A szánkhja és a jóga olyan vallási-filozófiai rendszerek, amik nem egyeznek a buddhista tanításokkal, kezdve onnan, hogy mindkettő hisz valamiféle lélekben. Ezentúl, a hindu jóga gyakorlatai az uralkodásra, irányításra törekszenek, míg a buddhista gyakorlatok nem így működnek. Az megtévesztő lehet, hogy a későbbi buddhista szanszkrit szövegek használják a jóga és a jógi kifejezéseket, ám ezek egyszerűen a buddhista meditációs gyakorlatokat jelentik. Bár bizonyos mértékben szerintem lehet használni hindu, vagy más vallások módszereit is akár, azonban ez szükségtelen és félrevezető.
Szia! Ugyan nem nekem szólt az írások, de az utolsó kérdésed számomra is érdekesnek bizonyult. Hogy lehet-e jóga a buddhizmus része. Úgy emlékszem a Lankávatára szutrában a megvilágosodott helyesen gyakorló jóginak nevezi azt, aki a megvilágosodás felé tart. Vagy a jógi nem a jóga megvalósítója? :)
Te.:"A buddhizmus nem a hindu tanokból lett, még csak az Upanisadokhoz sincs köze. Később találkoztak egymással, de az már más ügy. A szánkhja pedig megint csak nem buddhista tanítás, nem szabad összekeverni egymással."
Igaz, de pontosítanád?
(1)"A jóga gyakorlati oldala sokkal fontosabb, mint az elméleti, amely egyébként nagyobbrészt a szánkhja filozófián nyugszik, annyi kivétellel, hogy a jóga elfogadja a személyes istenség létezését, aki a törekvő számára a szellemi felszabadulás modellje. A jóga a szánkhjával együtt úgy véli, hogy a felszabadulás akkor következik be, amikor az én (purusa) levetkőzi az anyag (prákriti) kötelékeit; utóbbiak eredete a tudatlanságban és az illúziókban keresendő. A szánkhja világképében a kozmosz fejlődése jól körülírható állapotokon át vezet, a jóga pedig arra törekszik, hogy megfordítsa ezt a folyamatot, a személy tehát elindul visszafelé, mígnem eljut a kiindulóponthoz, a tudat őseredeti tisztaságába. Ha a jelölt megtanul uralkodni a saját szellemén, képes száműzni a zavaró és fölösleges tudati jelenségeket, továbbá nem ragaszkodik az anyagi valósághoz, akkor eljuthat a szamádhiba, azaz a mély koncentráció állapotába, amely a végső realitással való misztikus egyesülést jelenti."
(2)" Dzsaigísavja, Dzsanaka, Parásara: legendás szánkhja-mesterek. Én: átman, szó szerint "önmaga", "az én", de a lelket is jelenti. Asvaghósa "lélek" jelentésben többnyire a "mező-ismerő" kifejezést használja, de műve elsősorban költemény lévén, nem törekszik terminológiai következetességre. indíték, indokló feltételek: pratjajáh "vonatkozás, kapcsolatok". Nyelvi célzás a buddhai ontológia alaptételére, a pratítja-szamutpáda (páli paticcsa-szamuppáda) "valaminek következményeként történő keletkezés" formulára. (lásd a XIV. ének 37. versszakának jegyzetét).
"XII. ének
Aráda: a páli nyelvű szövegekben Álára Káláma néven szerepel. Maga Buddha számol be róla ismételt ízben, bár nem részletezve Álára Káláma tanait. Lásd: Buddha beszédei, 13. old. Természet s a Változó: a továbbiakban Aráda a szánkhja filozófiai iskola tételeit fejti ki. A Természet (prakriti) a változatlan ősanyagot jelenti. A Változó (vikára) fogalma körülbelül a testi és szellemi funkciókat, élettevékenységeket jelöli. A meg-nem-nyilvánuló (avjakta; más fordításban "láthatatlan") a szánkhjában az örök, változatlan Természet vagy Ősanyag jelzője, a megnyilvánuló (vagy "látható", vjakta) az élőlények világáé. (V.ö.: Körtvélyesi, 47-49. old. A Magasztos Szózata, 184-185. old.) Mező: (ksétra) a szánkhjában a külső világ, illetve a test. Mező-ismerő (ksétra-dnya): a lélek. (V.ö.: A Magasztos Szózata, 225. old.) A versszak szövege romlott, értelmezése bizonytalan. - Kapila a szánkhja alapítója. Legfelső Brahman: az upanisadok panteista misztikájában a világmindenséggel azonos Világlélek, amellyel az egyén is azonos, csupán a "tudatlanság", "káprázat" (avidjá, májá) képzeli önállónak magát. Ettől némileg eltér a szánkhja értelmezése, amely szerint csak a teljesen megszabadult lélek olvad be a Brahmanba. - A Brahman nem azonos Brahmával, a Teremtővel. más oldalról: az eddigiekben a materialista szánkhja-iskola tanait fejtette ki Aráda, a következőkben a spiritualista-misztikus jóga-iskola meditációs, révületbe juttató gyakorlatát."
(Asvaghósa: Buddha élete (Vekerdi József fordítása)
Akkor kérlek segítsd ezt megértenem!
Még egy kérdés: a jóga része lehet a buddhista aszkézisnek?
Felejtségek már el ezt az ürességet! Mégis mit akartok folyton azzal, hogy az üresség, az üresség... Az üresség attól üres, hogy nincs benne semmi. Semmi anyag, semmi látható, semmi kérdés, semmi válasz, semmi érdekes. Minek foglalkoztok az ürességgel? Az üresség: semmi. Teljességgel érdektelen. De ti mind valamiféle megváltást vártok ettől a szótól. Hiába is áltatjátok magatokat: nincs megváltás!
Amida:
All the lonely people Where do they all come from? All the lonely people Where do they all belong?
Itt vagyok, itt úszkálok a világodban. Mocsok vagyok a szép tiszta hálódban.
A létezés mind az elsődleges teremtésekböl majd ezekböl mint további teremtések, hivhatom másodlagosoknak is, vagyis egymásból eredeztettnek.... Aki ezt képes megtapasztalni, az megértette az üresség természetét. köszönöm amit irtál jó volt olvasni toto....
A buddhizmusnak melyik az az eleme, amit ön szerint nekünk, európaiaknak is érdemes lenne megtanulnunk? Ha lehet ilyet kérdezni, mi a boldogság titka? - kérdezte Frei.
Tudja, Önök szerintem azért nem igazán boldogok, mert téves vágyaik és álmaik vannak. Mindig többet akarnak, bármit is érnek el. Nagyobbat, szebbet, drágábbat. Ez illúzió. Ezt kellene megérteniük. Hogy illúziókat kergetnek, közben pedig szenvednek, egymással küzdenek és harcolnak ahelyett, hogy visszafognák a túlzott vágyaikat. Mértékletesség, visszafogottság és sok kompromisszum! A boldogság a fejünkben születik! Ez a titok.
TÜNDÉR!
FREI-t megérintette az "érdekeség" és talán még sok más nézőt ez a másfajta szellemi ut lehetősége! Sajna nem hiszem hogy megértette FREI vagy a többi néző a lényeget .....az unikum mögött, köszi hogy feldobtad ezt ide....üdv toto
Gondoljunk csak magunkra! A rendszerváltás óta statisztikailag folyamatosan fejlődik Magyarország, évről évre nő a GDP, a reáljövedelem, a háztatások megtakarításai, és még ki tudja mi minden, amiben a közgazdászok számolnak, de boldogabbak vagyunk, mint 15 éve? Egy pillanatra álljunk meg és gondoljuk tényleg végig! Mert a bhutáni király megtette
Végül is, mit hajszolunk? Kérdezte ő, a buddhista uralkodó, Angliát és a Nyugatot járva... Költségvetési deficitben és inflációban számolunk, ezekben mérjük az életet? A fejlődés százalékában? Tényleg ettől leszünk boldogabbak? Hogy nagyobb tévét vehetünk és kicsit jobb autót, de közben kétszer annyit dolgozunk, és szétesik a családunk...
Úgyhogy Bhutánban a Nyugat túlhajszolt fogyasztásmániáját kihajították az ablakon. Pontosabban nem vették át! Köszönik szépen, nem kérnek belőle. Náluk ne a Nemzeti Össztermék növekedjen, mert az láthatóan nem visz előre, hanem a Nemzeti Összboldogság. Ahhoz viszont nem feltétlenül kell pénz...
Ami ebben az országban történik, arra érdemes lenne odafigyelnie a világnak. Pici hely vagyunk, tudom. Nincs hadseregünk, olajkészleteink, nincsenek aranytartalékaink, nincs semmink, ami az Önök értékrendje szerint fontos. Viszont szabad a lelkünk. Tudják Önök, hogy milyen az, szabad lélekkel élni. Biztos boldogabbak vagyunk, mint a nyugati emberek, bár hozzájuk képest tudom, hogy szinte semmink sincs.
A buddhizmusnak melyik az az eleme, amit ön szerint nekünk, európaiaknak is érdemes lenne megtanulnunk? Ha lehet ilyet kérdezni, mi a boldogság titka? - kérdezte Frei.
Hogy mi a titok, hát ez jó... Tudja, Önök szerintem azért nem igazán boldogok, mert téves vágyaik és álmaik vannak. Mindig többet akarnak, bármit is érnek el. Nagyobbat, szebbet, drágábbat. Ez illúzió. Ezt kellene megérteniük. Hogy illúziókat kergetnek, közben pedig szenvednek, egymással küzdenek és harcolnak ahelyett, hogy visszafognák a túlzott vágyaikat. Mértékletesség, visszafogottság és sok kompromisszum! A boldogság a fejünkben születik! Ez a titok.
> Neked hiszen ez az első beírásod. Igen ez így igaz..
> A hindu és a buddhista világkép soha nem volt teljességében szétválasztva. Ez így nem teljesen igaz. Buddha tanításaiban több helyen is előfordul világok leírása. Az Abidarmában és a Vadzsrayana több helyén is. Az, ahogy a világot látjuk, a karmánktól függ.
A példa okáért én emberként egy tavat nyáron az úszás lehetőségeként, ivóvízként, alapvetően egy kellemes, hasznos dologként fogok tapasztalni. Egy préta számára ugyanez a tó inkább egy tűzes, égető folyadékként fog megjelenni, ami szenvedést hozhat...
A nagyon hasonló képi ábrázolások, fogalmak alapvetően mást takarnak a két szemléletben. Ghanésa alapvetően egy isten, éntudattal, érzésekkel, s minden olyan tulajdonsággal, ami egy vágy birodalmában levő lényre jellemző... Ezzel szembe mondjuk Hajagríva, vagy Avalokitésvara a tér bizonyos tulajdonságát fejezik ki, fény és energia formájában jelenik meg (szambogakaya), melynek lényege a tudat elusztíthatatlansága (szvabhavikakaya).
> Maga Buddha is a hinduista világban volt egy hercegi család sarja. És 7 évig hindu mesterek tanításait gyakorolta. Miután elérte a megvilágosodást, olyan tanításokat adot, mely túlmutatot a világ állandó változásán (Nemes nyolcrétű ösvény, 6 vagy 10 paramita, tantra)
> Nincs is semmiféle út. Akkor Te mit szólsz? Ha a Szívszutra megvalósításának szintjéről, vagy a dzog chan éberség-gyakorlatainak színtjéről nézem, akkor maximálisan igazad van. A célba érve nincs már út. Ha viszont a nemes nyolcrétő ösvény (a negyedik nemes igazság), vagy az érdemfelhalmozás és belső felismerés gyakorlatait csinálom, ahol az én illúzió még megvan, ott igenis van értelme útról beszélni.
> Nem tudom mennyire vagy benne a keleti vallásokban és kérdésekben Ezt ne én döntsem el.
> A gyanakvásért meg elnézést - ha jogtalan - de hizlalda barátunk már 4-5 nicket > gyártott...aminek ugye azért van lélektani magyarázata. Nem vagyok senkinek x.-ik loginja...
"A nehézségek csak az elme számára léteznek.Az elme mindig valamilyen elmélettel akarja magát megnyugtatni.Valójában semmiféle teóriára nincs szüksége annak,aki komolyan vágyakozik arra,hogy Istent elérje,vagy saját igazi létét megvalósítsa"
A buddhizmus nem a hindu tanokból lett, még csak az Upanisadokhoz sincs köze. Később találkoztak egymással, de az már más ügy. A szánkhja pedig megint csak nem buddhista tanítás, nem szabad összekeverni egymással.
A hindu és a bushista világkép soha nem volt teljességében szétválasztva. Maga Buddha is a hinduista világban volt egy hercegi család sarja. Buddha néven - Szidhárta herceg - nem is akart mást csak bizonyos dolgokban változtatni. A bizonyos, ebben az esetben részlegességet jelent.
Nehéz lenne a hinduizmusról leválasztani a buddhizmust, mint ahogy a zsidó gyökerektől is nehéz lenne elválasztani a kereszténységet. Jézus maga is zsidó volt, és a zsidó vallási felekezet vezetője -Kajafás - joggal ítélkezett felette, mint "eretnek" felett. A Bibliában is benne van a Tóra és az Újszövetség.
Nem tudom mennyire vagy benne a keleti vallásokban és kérdésekben, de ha igen nagyon akkor nem fog meglepni amit most mondok.
Te.: "A szellemi út, vagy úton levés, igazából azt jelenti, hogy a jelenségek mögött felfedezni azt, ami tudatos (éber, szemlélő). Felfedezni, hogy az alany, tárgy és maga a cselekedet, nem egymástól független létezők, hanem egy teljeség részei."
Nincs is semmiféle út. Akkor Te mit szólsz?
Ha tudod...okés....folytathatjuk. Ha nem. Akkor írkáljál másnak.
Amida
ps.:sajnos ha ennek ellenére rám hivatkozol, kénytelen leszek válaszolni, mert így lettem nevelve....hát kérlek gondold meg!
A gyanakvásért meg elnézést - ha jogtalan - de hizlalda barátunk már 4-5 nicket gyártott...aminek ugye azért van lélektani magyarázata.
Itt keményen keveredik a hindu és a buddhista világkép. Pl. a prakriti a az illúzióból létrejövő valóság képzete, amit szilárdnak és valóságosnak élünk meg. Az éntudat (számomra a szellem szó ezt jelenti) különböző tapasztalatok összesége, mely nem állandó. Az érző lényak, melyek a létforgatagban vándorólnak csak a tudatosság ilyan változó és korlátozott megnyílvánulásai.
A szellemi út, vagy úton levés, igazából azt jelenti, hogy a jelenségek mögött felfedezni azt, ami tudatos (éber, szemlélő). Felfedezni, hogy az alany, tárgy és maga a cselekedet, nem egymástól független létezők, hanem egy teljeség részei.
"Szép... Nem biztos, hogy igaz..." - hehehe, miért, van egyáltalán olyan, ami biztos, hogy igaz?
Nekem tetszett ez az Astus-i eszmefuttatás. Habár kicsit úgy érzem magam, mint aki ott áll egy lepkehálóval a kezében, és pontosan tudja, hogy épp ott áll egy lepkehálóval a kezében, de nem tehet mást, mint hogy jobb híján megpróbál jó dolgokat összehalászni... vagy éppen megunja, és inkább leül a fűbe, még talán a lepkehálót is leteszi maga mellé, de nem változik semmi. Nem remeg meg a táj, hogy csillagos űr vegye át a mező helyét, nem jelenik meg a "Game Over" felirat, s mégcsak be sem mondja a hörgő hang: "Zen_cim wins, fatality!". Én csak ülök ott, és unatkozom, és szeretnék valahol máshol lenni, esetleg valaki más, néha, ritkán egyenesen csak nem lenni. De nem történik semmi, én ugyanaz maradok, aztán egy nagy sóhajtás után a lepkehálóért nyúlok...
Igen... Lehet, így is nézni a dolgokat, ahogyan Astus Mester írta. Azt is látom, hogy ÉRDEMES is. De nem biztos, hogy mindig és nem biztos, hogy mindenkinek.
(Puti pl. nem érezné értelmesnek az életét, ha így tekintene rá. De ez az ő baja/szerencséje. :))
Pont egy éve itt ültem, kortyoltam a teámat, a The Doorstól a Riders of the stormot hallgattam, rohadtul egyedül éreztem magam. Hihetetlen gondolataim voltak. Képes voltam a Lankávatára szutrán agyalni éjjelenként, amikor vasárnap megérkeztem Pécsre. Nem tudnám felidézni pontosan azt a tudati állapotot, de mostanában nagyon elmúlt. Akkoriban tisztára elmerültem az éjszakai életben, és valamiféle kilátástalanságba, a minden mindegy, aztán mégsem mindegy érzésekbe. Kimerülésig olvastam a szutrákat, a szent iratokat, az ezoterikus írásokat, meg sok más dolgot, gondolkodtam, hogy is vannak ezek a dolgok. Az emberi kapcsolataim is átalakultak. Volt, mikor kocsmákban félholtra ittuk magunkat, aztán órákat gyalogoltunk hazafele, közben sokat hányva kavargó gyomorral. Nagyon tisztán láttam, hogy érdekkapcsolataim vannak, keseregtem is rajta sokat. Nagyon sok hullámhegyem, és hullámvölgyem volt abban az időben, nem találtam a helyem, tiszta menekülés volt. Vagy keresés? Érdekes napokon keresztül melegszendvicsen élni. Most nosztalgiázom egy jót. Olyan is volt, hogy iszonyat másnapos hasfájásra ébredtem, hirtelen át szamádhiba, aztán ürességbe. Azóta sem sikerült olyan mély meditáció, mint akkor. Mi volt az a késztetés, mitől sikerülhetett akkor? Akkoriban azt éreztem, hű de szupi tapasztalat, nagyon fura volt. Micsoda élethelyzet.
De
"Hogyan van ez? Mit jelent ez? és ki által mondatott? Mi volt itt látható? és ki által látszatott? Hol a város? és hol van Buddha? "Hol vannak azok az országok, azok a drágakőtől ragyogó buddhák, azok a szugáták? Álom volt az egész? vagy látomás? vagy a gandhárvák idézték meg ezt a kastélyt? "Vagy ez csupán por a szemben, vagy egy délibáb, vagy meddő asszony gyermek-álma, vagy tűzkerék füstje, amit én itt láttam?"
Fel tudom idézni nagyjából, miféle tudatállapot volt akkoriban uralkodó bennem, de látom, most mégis más az uralkodó. Mindenki átesik ilyen életciklusokon?
Öt hónapja van egy barátnőm, már nem olyan sűrűek a hullámvölgyek, hullámhegyek, kevesebb látomásom, álmom van, amire emlékszem. Egy bögre kávétól nagyon durván jöttek a gondolataim, csak kiálltam az ablakhoz, ment a Riders of the storm, vagy a Guns N' Roses Coma, én meg pörögtem, vizionáltam. Volt, mikor még egy füves cigit is elszívtam, aztán úgy besokalltam, hogy jött az örvény a halálfélelemmel, láttam, ahogy merülök, de kapálózok, nem vagyok képes elengedni a dolgokat, láttam minden tettem, azt, ahogy az emberek viszonyulnak hozzám, ahogy a tetteim jönnek felém, minden, ami én vagyok. Elborzadtam. Most már nem kötnek le ezek a dolgok, pl. hogy elmenjek haverokkal, és jól lerészegedjek, okoskodjak a világ dolgairól, mint ha kiegyensúlyozottabb lennék. Azt nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz, de más, akkor föl voltak fokozva a gondolataim, az érzéseim, most annyira nem. Eszembe jutott pprogram, aki akkor azt tanácsolta, hogy csak figyeljek. Sok okosságot írt, szerintem a felét sem fogtam, meg még most sem értem, de jó volt olvasni.
pprogram: Jól vagy? Mi van veled mostanában? Olyan jó lenne másokról többet megtudni, ki hogy van, milyen az élete, mivel foglalkozik, sok tapasztalat lehet mindenkiben. Milyen hangszeren játszol? -ezt már többször is meg akartam kérdezni, csak mindig lemaradt. :) Szerintem basszusgitár -de lehet már kérdeztem, csak nem figyeltem.
"Ísvarakrisna műve, a Szánkhjakáriká (Szánkhja-versek; kb. Kr. u. II. sz.) szerint számtalan lény van, valamennyi tisztán szellemi természetű, az anyaghoz (prakriti) semmi közük.
Az anyag a három gunából (minőségből vagy összetevőből) épül fel (szattva, radzsasz, tamasz),
A szellem nem.
Az anyag nem tud megkülönböztetni.
A szellem igen.
Az anyag objektum (visaja).
A szellem nem objektum.
Az anyag általános.
A szellem individuális stb.
A jelenségvilág alapja az ősanyag, ez önmagában való, örök, mindent átható, egy, független, önmagában teljes és oszthatatlan; a belőle kiemelkedő entitások mindenben az ellentétei.
A világ a következő láncolat szerint alakult ki: prakriti; mahat vagy buddhi (értelem); ahamkára (éntudat); manasz (tudat); az öt tanmátra (érzetek: színek, hangok, illatok, tapintás és ízlelés); az öt érzékszerv; a cselekvés öt szerve (nyelv, kéz, láb, ürítés, szaporodás); az öt durva elem (éter, levegő, fény, víz, föld).
A szánkhja gnoszeológia szerint az ismeret három lehetséges forrása az észlelés, a következtetés és a szóbeli közlés.
A szenvedés az én valódi természetének helytelen felfogásából fakad, a legfőbb jó, vagyis a felszabadulás az én és a természet közötti különbség belátásával érhető el."
Vagyis azt magyarázd meg nekem ...kérlek ... ,hogy kerül a szövegedbe a szellemi út? Egyátalán mit kell érteni szellemi út alatt? Ki jár azon? Milyen szebb dolgot lehetne formázni a szellemi útból?
Mert "szenny valójában maga a tisztaság."
Mi közük ehhez a lényeknek, ha valamennyi tisztán szelemi természetű?
Szólhatok én az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik,de A szeretet nem szűnik meg soha.
Ha valakinek megfelelő tudása és tapasztalata van a buddhizmusról, akkor a külső világ nem okoz benne változást. Mindaz, amit a külső világból lát, csak belső tapasztalatainak megerősítése lesz. Másfelől természetesen, ha nincs megfelelő tapasztalata és tudása, akkor a külső hatások felülmúlják a spirituális tudását.
Ez is lehetséges. Azt hiszem, van némi különbség a kereszténység, az iszlám vagy a judaizmus és a buddhizmus között: az előbbiek igen hasznosak, de alapvetően vallások, hitek; a buddhizmus alapvetően nem vallás, hanem valamiféle tudás, a valóság megismerésében nyert tudatosság. Amikor buddhizmusról beszélünk, nem egy vallásról alkotott véleményről, hanem sokkal többről van szó: amiről beszélünk, abban ott van az élet teljességéről való tudás, és tapasztalat és bölcsesség.
A szellem képzése nemcsak vallási szempontból értendő, hanem minden vallási hit nélkül is mint a pozitív mentális energiák használata és erősítése, valamint a szellemi kapacitás növelése - bizonyos szempontból tekintve ez nem vallás.
Másfelől én mindig különbséget teszek buddhizmus és buddhista kultúra között. A buddhizmus a buddhisták számára jelentős, a buddhista kultúrának pedig fontos szerepe van az egész emberiség számára. A buddhista kultúra segíthet, hogy az emberek jobbá legyenek, több részvéttel legyenek embertársaik iránt, nyitottabbak legyenek.
Tillmann J. A. EZREDVÉGI BESZÉLGETÉSE A DALAI LÁMÁVAL (1995)
A nagyoknak nem kell ehhez semmi csak lélegeznek. Volt - nagyobb - akinek egy gitár..... és egy háború. Nekem...túl sok kell még ehhez sajnos, mert ezek ... még kellenek. De. Gyakorolok.
Amida"
Így láttam ebben az időpontban - 2006.09.16 23:31:34 - egy másik topikban
Betettem oda egy rajzot és megkérdezték miért? Arra volt ez a fenti válasz. A kép az ez volt:
Elmerülünk a hétköznapokban, mert ezt szoktuk csinálni. De hétköznapok nincsenek, csupán egy folyam gondolat, amiben megmártózunk. Amint ellepi egész testünket ez az áramlat, nem látunk, nem hallunk, csak sodornak a gondolatok és főképp az érzések. Elvisznek minket, s hol tetszik ez, hol nem tetszik. Leginkább pedig még azt sem tudjuk eldönteni, hogy mi a viszonyunk ehhez az egészhez, mert nem látunk, nem hallunk. Úgy haladunk, mintha csupán fuldokló halak lennénk a saját folyónkban, mert annyira tele van mindenféle mocsokkal. A szellemi úton járás nem azt jelenti elsősorban, hogy takarítanunk kellene, hogy ki kéne tisztítani ezt a folyót, el kéne takarítani a nem tetsző gondolatokat és érzéseket, majd lecserélni azokat szép tisztákra, ragyogókra, tündöklőkre, hogy utunkon haladva szűntelen gyönyörködhessünk. A szellemi út tudatosságot jelent, éberséget. Azt jelenti, hogy észrevesszük, itt úszunk a hétköznapok áramlatában. Hogy ráismerünk saját helyzetünkre, magunkra, a környezetünkre. Hogy kinyitjuk szemeinket és kitárjuk füleinket. Ezt addig persze nem akarjuk megtenni, nem akarjuk észrevenni a mindig is nyitott szemet és fület, ameddig mocskos és tiszta darabkákhoz tapadunk a folyóban. Ameddig fel és le rohangálunk, kezünkben bottal, elkergetni a csúnya szemetet, másik kezünkben pedig hálóval, hogy összegyűjtsük a szép és jó dolgokat. Hogy észrevehessük mulatságos helyzetünket, meg kell állni. Kényszeríteni kell magunkat a megállásra, bármennyire is fájdalmas először. Le kell ülnünk, ki kell egyenesíteni hátunkat, elhelyezni keresztbe lábainkat és a sok hordalékot, az egész folyót beleterelni egyetlen helyre, a lélegzésbe. Az egész hétköznapok, az egész világ csupán lélegzéssé válik, egyhangú, ismétlődő, meg nem álló lélegzéssé. Nem akarjuk a lélegzetet irányítani, nem akarjuk valamilyenné tenni, hanem csak ott vagyunk benne, mi magunk vagyunk a lélegzés, semmi más nem létezik. Nem érdekes semmi más, életünk egyetlen lélegzetvételen múlik, s ha elvétjük, azonnal meghalunk. Így kell mindent belevinni a lélegzetbe. Ha csak a lélegzés folyama van már, akkor képessé válunk megtapintani szemünket és fülünket. Akkor figyelni tudunk arra, ami épp van. Képessé válunk rálátni valódi lényünkre, az örökkön tiszta tudatra, ami nem különbözik a lélegzés csendes hullámzásától, de mégsem ugyanaz. Minden gondolat, minden érzés itt van a lélegzésben, itt van a tudatban. Felismerve, hogy a hétköznapok örömei és bajai csupán a lélegzés, csupán a szennyezetlen tudat megjelenő és elmúló villanásai, valóban éberré válunk mindenre, s az éberség fénye által igazi tisztaság lesz látható folyónk minden cseppjében. Megragadhatjuk a botot és a hálót, rohangálhatunk mindenfele, már világos, már tudatos, már röhejes ez az egész. És akár sikerül bármit elhajtani vagy megszerezni, akár nem, nem akadunk fent egy pillanatra sem, nem veszünk el a gondolatok, az érzések, a hétköznapok homályában. De ha nem tesszük meg a megfelelő lépéseket, ha azt képzeljük, mindez már nagyon világos nekünk, semmi gond vele, akkor nagyon vigyázzunk, nehogy a szellemi útból is csupán egy újabb szép dolgot formázzunk, amit el akarunk kapni. Nem lehet elkapni. Nem lehet megszerezni. Fel kell ismerni ténylegesen, hogy mit jelent a bot és a háló, hogy mi a folyó szennye, s hogy valójában szemünk és fülünk sosem volt csukva. Csak ne hagyjuk magunkat elbűvölni a dolgoktól, a saját érzéseinktől és gondolatainktól. Ne akarjuk elhajtani vagy begyűjteni. Akkor nyilvánvalóvá lesz, minden szenny valójában maga a tisztaság.
Tudat áramlatában úszva fuldokolni fáj Felemelni a fejet saját lényünk fényébe Ez az igazi gyönyör mindenek felett Ami nem múlik el soha, s létre sem jön Bajokat nem csinálva megállunk sziklaként S a növő mohában saját arcunk látjuk meg Nem kapkodunk és nem dobálunk Elenyészik minden homályosság Megmosolyogva magunk látjuk már Kár volt ebbe az egészbe belefogni
Nem hiszem , hogy véletlen , de éppen most olvasom Anthony De Mello Ébredj tudatára című könyvét és abban itt járok:)))
"MEGÉRKEZVE A CSENDBE
Mindenki meg szokta kérdezni tőlem, hogy mi történik majd, amikor végül megérkeznek. Ez puszta kíváncsiság? Örökösen azt kérdezik, hogy az előttünk lévő hogyan illeszkedik egy már megismert rendszerbe, van-e értelme emennek, ha amazzal összevetjük, vagy milyen érzés lesz majd, ha megérkezünk. Kezdj neki, s majd megtudod; nem körülírható!
Keleten általános az a vélemény, mely szerint "azok, akik ismerik, nem beszélnek; akik beszélnek, nem ismerik." A dolog nem elmondható; csak az ellenkezője. A guru nem adhatja neked az igazat. Az igazság nem önthető szavakba, nem önthető formulába. Az nem az igazság. Az nem a való. A realitás nem önthető formulába. A guru csak a hibáidra képes rámutatni. Amikor megválsz a hibáidtól, megismered az igazságot. És még akkor sem tudod elmondani. Ez a tanítás teljesen szokványos a nagy katolikus misztikusok között. A nagyszerű Aquinói Tamás élete vége felé nem írt és nem beszélt, akkorra már eljutott a látásra. Korábban azt hittem, hogy híressé lett némasága csupán hónapokig tartott, holott éveken keresztül. Rájött arra, hogy bolondot csinált magából; ezt egyértelműen ki is mondta." Olyan ez, mintha nem kóstoltál volna még zöld mangót, és azt kérdeznéd: "Milyen az íze?" Azt felelném: "Savanyú", de máris tévútra vittelek azáltal, hogy egy szó került átadásra. Próbáld megérteni. Az emberek többsége nem valami bölcs; rácsapnak a szavakra - például a szent iratok szavaira -, és félreértelmezik. "Savanyú" - mondom, mire azt kérdezed: "Savanyú, mint az ecet? Savanyú, mint a citrom?"
nem úgy savanyú, mint egy citrom, úgy savanyú, mint egy mangó. Erre azt mondod: nem kóstoltam egy mangót sem." Elég baj. De csak menj, és írj egy doktori disszertációt róla. Semmit sem írnál, ha már kóstoltad volna!
Tényleg nem! Valami másról írtál volna disszertációt. És azon a napon, amikor végre megkóstolsz egy mangót, azt mondod: - "nem, bolondot csináltam magamból! Nem kellett volna megírjam azt a disszertációt." Pontosan ez az, amit Aquinói Tamás tett.
Egy nagy német filozófus és teológus teleírt egy könyvet magáról Szent Tamás hallgatásáról, aki egyszerüen némává lett. Nem beszélt. A teológiáját összefoglaló Summa :"leologica prológusában azt mondja: "Isten- el kapcsolatban nem mondhatjuk, hogy Ö mi, hanem csak azt, hogy Ö mi nem. Így tehát nem beszélhetünk arról, hogy Ö miként létezik, hanem csak arról, hogy miként
nem." És Boethius De Sancta Trinitate című munkájához írt híres kommentárjában azt mondja, hogy Isten háromféleképpen ismerhető: (1) a teremtésben, (2) Isten tetteiben a történelem során, és (3) az Istenről formált legmagasabb formájú tudatban, ismeretben. _ ismerni Istent tamquam ignotum (ismerni Istent mint ismeretlent). A Szentháromságról beszélve az a legmagasabb forma, ha tudjuk.
hogy senki sem tudja.
Mármost e szavakat nem egy keleti Zen mester mondja, hanem valaki, akit a Római Katolikus Egyház avatott szentté, s aki a teológusok fejedelme volt évszázadokon át. Ismerni Istent, mint az ismeretlent. Másutt Szent Tamás még azt is mondja: mint a megismerhetetlent.
Realitás, Isten, isteni természet, igazság, szeretet: ezek nem megismerhetők. Ez azt jelenti, hogy a gondolkodó elme számára nem felfoghatók. Ettől oly sok ember kérdései némulnának el, mert örökösen ama illúzióval élünk, hogy ismerjük. Pedig nem. Nem ismerhetjük.
Akkor pedig mi a szentÍrás? Célzás, utalás, burkolt figyelmeztetés, nyomravezető jel, nem leírás." Az őszinte hívő, aki hiszi, hogy ismeri, annak fanatizmusa több gonoszságot okoz, mint kétszáz zsivány közös erőfeszítése.1O Borzasztó látni, hogy mit meg nem tesznek az őszinte hívők abból adódóan, hogy azt hiszik, hogy ismerik. Hát nem volna csodálatos olyan világban élni, amelyben mindenki azt mondaná: "Nem ismerjük"? Leomlana egy magas korlát. Hát nem lenne csodálatos?
Egy vakon született ember jön, azt kérdi: "Mi az az izé, amit úgy neveznek: zöld?" Hogyan Írható körül a zöld szín egy olyan embemek, aki születése óta vak? Az ember ilyenkor analógiákat alkalmaz. Tehát azt mondom: "A zöld szín valami olyan, mint a lágy zene." "Ó - mondja ő - mint a lágy zene."
Azt mondom: nyugtató, lágy zene."
Később egy másik ember jön hozzám, és azt kérdi: "Mi az, hogy zöld szín?" Azt felelem, hogy az valami olyan, mint a puha szatén, igen puha, nyugtató a tapintása. Így a következő napon azt kell látnom, hogy a két vak ember üvegekkel püföli egymás fejét. Egyikük azt mondja: "Lágy, mint a zene." A másik pedig azt: "Puha, mint a szatén."' Így megy ez. Egyikük sem tudja, miről beszél. Ha tudnák, elhallgatnának. Ilyen szomoru ez. Még annál is rosszabb, mivel egy napon tegyük fel, látóvá teszed ezt a vak embert, mikor is ő üldögél a kertben, éppen maga körülnézelődik, mire azt mondod neki: "Nos, most már tudja, milyen szín a zöld." És ő azt válaszolja: "Valóban. Ma reggel is hallgatam egy kis zöldet!"
Tény: hogy Isten körülvesz téged, te pedig nem látod őt, mert "tudod", hogy ő milyen.
Annakútjában, hogy Istenről víziód lehessen, végső korlát Istenről alkotott koncepciód. elvéted az Istent, mivel azt hiszed, hogy ismered. Ez a szörnyű dolog a vallással kapcsolatban. Ez az, amiről az evangéliumok beszéltek: a vallásos emberek "tudták", ezért rázták le Jézust. Istenről beszélve az a legmagasabb rendű tudás, ha azt tudod, hogy megismerhetetlen.
Túlontúl sok szó esik Istenről; elege van ebből a világnak. Túl kevesen ébredtek tudatára, túl kevés a szeretet, túl kevés a boldogság, de hadd ne használjuk még e szavakat se. Messze nem ejtünk eleget az illúzióinkból, a hibáinkból, a kötődéseinkből és kegyetlenségünkből, túl kevés a tudatosulás.
Ettől szenved a világ, nem a vallás hiányától.
A vallásnak a tudatosulás hiányáról kellene szólnia, a tudatára ébredésről.
Nézd, mivé korcsosultunk. Látogass el a hazámba, és lásd, mint ölik egymást az emberek a vallás kapcsán.
Mindenütt ezt fogod találni. "Az, aki ismeri, nem beszél; az, aki beszél, nem ismeri."Minden reveláció, legyen bármennyire isteni lényegű, soha nem több, mint egy ujj, amely a holdra mutat.
Amint azt a Keleten mi mondani szoktuk: "Amikor a bölcs a Holdra mutat, az idióta nem lát mást, mint az ujjat."
Jean Guitton, egy igen jámbor, ortodox francia író szörnyű megjegyzést tesz hozzá: . ,Az ujjat gyakran arra használjuk, hogy kinyomjuk vele a szemet." Hát nem rettentő? Légy tudatában, légy tudatában, légy tudatában! A tudatára ébredés gyógyulást hoz, a tudatára ébredés igazsághoz vezet, a tudatára ébredés megváltás, a tudatára ébredés spiritualitás, a tudatára ébredés fejlődés, a tudatára ébredés szeretet hoz. Légy tudatában!
Beszélnem kell szavakról és koncepciókról, meg kell magyarázzam neked, miért van amikor tekintetünket egy fára vetjük, valójában nem látjuk azt.
Mi azt hisszük, hogy látjuk, pedig nem.
Amikor nézünk egy embert valójában nem látjuk őt, csupán hisszük, hogy látjuk.
Amit látunk, az valami, amit fixáltunk az agyunkban. Benyomást szerzünk és ragaszkodunk hozzá, kitartóan szemléljük a másik embert ama benyomáson kersztül. Ezt műveljük csaknem mindennel. Ha ezt megérted, akkor megérted majd, mily szeretetteljes és gyönyörűséges tudatában lenni mindennek, ami körülötted van. Mert ott a realitás ott van "Isten", bármi légyen is az.
Mindez ott van. A szegény kis hal az óceánban azt mondja: "Bocsánat, az óceánt keresem megmondaná, hol találom?" szánalmas, ugye? Ha csak résnyire is kinyitnánk a szemünket és látnánk, megértenénk ."
Az értelmét szándékozva kijelenteni, a Tathágata ezt a verset szavalta:
Minden dharma jellegzetessége Üresség, nemlétező és mozdulatlan természeténél fogva. Ezek a dharmák bizonyos időkben Nem jelennek meg (nem hat rájuk) olyan időn keresztül. [Mivel] a dharmáknak nincsenek különbségeik az időben, Nem jelennek meg különbségeket át az időben. A dharmák túl vannak mozgáson és mozdulatlanságon. Nyugodtak és kialudtak miként természetük üres. Mikor természetük üres, nyugodt és kialudt, Akkor a dharmák megjelenhetnek [függő keletkezés által]. Ahogy nyugodtan tartózkodnak, nem keletkeznek. Minden függőn keletkezett dharma Függőn keletkezett, [de] nem teremtett. Mivel a függő keletkező tényezők nem teremtettek vagy megszűntek, A teremtés-megszűnés természete ezért üres és nyugodt. A függő keletkezés természete alany és tárgy megjelenését okozza, Ezek a keletkezések az alapvető függő keletkezés [természetéből] jelennek meg. Így a dharmák megjelenése nem [közvetlenül] a függő keletkezés [miatt van]. Ugyanez a helyzet a függő keletkezés meg nem jelenésével. Minden dharma, ami a függő keletkezés által jelenik meg, Az olyan dharmák [lévén végső soron üresek] tisztán függőn keletkezettek. A teremtés és megszűnés jellegzetességeinek függő keletkezése Önmagában szabadok a teremtéstől és megszűnéstől. Azok a jellegzetességek [lévén a Végső] olyanok és valósak, Alapvetően nem jelennek meg és nem tűnnek el. Minden dharma [lévén természetük üres] bizonyos időben, Keletkeztetnek megjelenéseket és eltűnéseket önmaguk. Ezért a végső tiszta alap, Nem más erők által okozott, Pontosan mikor ezt követve eléri, [Újra] eléri az Ön-elérést (Ön-Megvilágosodás).
The Vajrasamadhi Sutra (The Diamond-Absorption Sutra) was translated into Chinese by Anonym, Northern Liang Dynasty, China; although one source stated that it was by Tripitaka Master Kalayasas from Central Asia.
A Buddha válaszolt: "Úgy van, úgy van! Miért? Az Egyetlen-Íz lényege olyan, mint egy nagy tenger (egy óceán). Nincs egy sem az összes folyó közt, mely ne abba folyna. Öreg! Az összes dharma íze pont olyan, mint az összes folyóé. [Míg] neveik és osztályozásuk különbözhet, a víz [a folyókból] nem különbözik. A tenger szempontjából a vize magában foglalja az összes [vizet] a folyókból. [Ugyanúgy], ha valaki az Egyetlen-Íznél tartózkodik, akkor minden ízhez hozzáfér."
---
"Öreg! Aki belép a buddhaság útjára, három gyakorlatba lép be."
Az Öreg Brahmácsárja kérdezte: "Mi a három gyakorlat?"
A Buddha válaszolt: "Első a jelenségekkel összhangban gyakorlás [tudva azokat, hogy végső soron üresek]. Második a tudattal összhangban gyakorlás [tudva mindennek (az összes jelenség) jellegzetességét, mint a tudat kivetüléseit]. Harmadik az olyansággal összhangban gyakorlás [a nem-tartózkodó tudaté, ami minden körülmény közt akadálytalanul működik].
Öreg! Ez a három gyakorlat minden megközelítést teljesen magában foglal. A Dharma összes megközelítése közül nincs egy sem, melyik nem így lép be. Aki belép ezekbe a gyakorlatokba nem hoz létre semmilyen jellegzetességet az ürességnek. És aki így lép be (ezekbe a gyakorlatokba), arról el lehet mondani, hogy belépett a tathágatagarbhába. Aki belép a tathágatagarbhába, belép abba, ami túl van a belépésen.
---
Miután az Öreg Brahmácsárja hallotta ezt a kifejtést, ezt a verset szavalta:
Tudatosítás és formák, a jelenségek megkülönböztetéstől [teremnek], Együtt a dharmákkal - ezt nevezik a három [megtévesztettségnek]. Végső olyanság és magasztos bölcsesség (a két Valóság), [A fenti] együtt ötöt tesz ki. Már tudom, ezek a dharmák Állandóságtól és állandótlanságtól megkötöttek. Belépni a teremtés és megszűnés útjára, Az állandótlanság nem állandóság. Az Ürességről szóló Dharma, amit a Tathágata mondott, Túl van állandótlanságon és állandóságon. Függő keletkezés nélkül [ez a Dharma] nemszületett. Mivel teremtésen túli, nincs megszűnése. Megragadni [a függő keletkezés] létezését, Olyan, mint virágot szedni az égről, Vagy várni egy meddő nő gyermekét - A végső túl van megragadáson. Elhagyva minden ragaszkodást a függő keletkezéshez, Az ember abba sem kapaszkodik, ami megszűnésnek alávetett, Vagy az Ön-lényegbe (alap tudatosság) és a [négy] nagy [elembe]. Az olyanságra támaszkodva ezért eléri a Valóságot. Ezért a Valóság-Olyanság Dharmája, Folyamatosan szabad az olyanságban. A tízezernyi dharma, Nem az olyanság tudatának termékei. Ahogy a Dharma egyszer elengedte a nyolc tudatosságot, üres, Így az üresség szempontjából magyarázzák. Elhagyva minden dharmát, ami teremtés-megszűnésnek alávetett, A Nirvánában tartózkodik. Legyőzve a nagy együttérzéstől [belül], Nem kapaszkodik a Nirvána megszűnésébe. Átalakítva a ragaszkodás tárgyát és alanyát is, Belép a tathágatagarbhába.
Első a [tíz] hit elérése. [Egy követő, akinek nem volt hite előzőleg,] most hisz benne, hogy testében van a Végső-Olyanság magja, amit eltakarnak a megtévesztettségek. Elengedve és elhagyva a megtévesztő gondolatokat, az [eredendően meglévő] tudat tiszta és folttalan lesz, és tudni fogja, hogy az összes érzék-birodalom csak a tudat és a beszéd megkülönböztetései.
Második a szemlélődés elérése [amiben benne van a tíz tartózkodás, tíz gyakorlat és tíz átadás], ahol tudatában van annak, hogy az összes érzék-birodalom nem egyéb, mint [a tudat] tudatosítása és fogalmiasítása. Ezek megjelennek a tudat megkülönböztető tudatosítási és fogalmiasítási [hajlamai] szerint. Az érzék-birodalmak észlelete nem az én (a Tathágata) Végső (alap) tudatosságom. Megérti, hogy a Végső (alap) tudatosság nem: dharma, lényeg, érzék-tárgy amihez ragaszkodik valaki, vagy a tudat és más érzékszervek amik ragaszkodnak.
Harmadik a művelés elérése [az elsőtől a hetedik bhúmiig]. A művelés magában foglalja a folyamatos létrehozását [a bódhicsittának, a hat páramitára felébredésnek] és a képzéstt. Mind a létrehozás és képzés végrehajtandó egy időben. Kezdetnek a bölcsesség (előkészítő nézet) [kell] vezesse, hogy legyőzze az akadályokat és nehézségeket. Ez az, [ahogyan] elhagyja és elengedi az összes akadályt (érzéki vágy, gyűlölet, tunyaság és tompaság, nyugtalanság és bűntudat, kétely) és béklyókat (szégyentelenség, közöny, irigység, fösvénység, megbánás, álmosság, izgatottság, letörtség, harag, erőszakosság).
Negyedik a gyakorlás elérése. A gyakorlás minden gyakorlás elhagyását jelenti. A tudat szabad az elfogadástól és elutasítástól is, [megjelenítve] a különlegesen tiszta, alapvető áldását [az Ön-Megvilágosodásnak]. A tudat olyansága mozdulatlan, és Végső természetét felismeri. Ez a nagy parinirvána ahol [a hat elem közul (föld, víz, tűz, szél, üresség, tudat)] az üresség a legnagyobb (legerősebb).
Ötödik a nem-ragaszkodás (tökéletes megvilágosodás - buddhaság) elérése. Anélkül, hogy saját üresség természeténél tartózkódna, a helyes bölcsesség szabadon áramlik. A nagy együttérzést olyanság jellemzi, de ez a jellegzetesség nem időzik az olyanságban. A szamjakszambódhi üres lévén természetében, ezért nincs mit felismerni. [Egy ilyen] tudatnak nincsenek határai és központ nélküli. Így éretik el a tathágataság.
---
A Buddha válaszolt: "Bátorítani kell a gyenge képességűeket, hogy fogadjanak el és tartsanak meg egy négysoros verset; [ez végső soron segít nekik], hogy belépjenek a Valóság igazságába. Minden Buddhadharma összetömöríthető egyetlen négysoros versbe."
Sáriputra kérdezte: "Mi az a négysoros vers? Kérem [az Urat], hogy nyilatkoztassa ki!"
Erre, az Úr elszavalta a verset:
Mindennek lényegét okok és keletkezések teremtették, Az ilyen lényeg [lévén üresség] megszűnt, teremtésen túli. Lényeg ami megszűntet mindent, ami teremtés-megszűnésnek alávetett, Az ilyen lényeg [lévén üresség] létezik és nem megszűnt (a függő keletkezésen túl).
A Végső természet nem egy és nem különböző; nem múló és nem állandó. Nincs belépése és nincs kilépése, és nem is teremthető vagy elpusztítható. Elhagyja mind a négy határt (teljesség, üresség, teljesség-és-üresség, sem-teljesség-sem-üresség). [Ily módon] a szavak és beszéd útja el vannak hagyva. A nemszületett természete a tudatnak azonos. Hogyan lehet azt mondani, hogy valami teremtett vagy megszüntetett; vagy hogy létezik tartózkodás vagy nem-tartózkodás?
---
A Buddha válaszolt: "Bódhiszattva, a [hétköznapi] dhjána [tényleg] mozgás (tudati tevékenység). Sem zavarodottan, sem összeszedetten, ez az [igazi] nem-teremtő dhjána. [Mivel] ennek a dhjánának a természete nem-teremtő, [ezért] hagyj el minden dhjánát ami érzék-tárgyakat (rúpa) képez. A [nem-teremtő] dhjána természete nem-tartózkodó. [Ezért el kell] hagyni minden jelét a dhjánában tartózkodásnak. Ha valaki tudja, hogy az [igazi] természete a dhjánának szabad a zavartól és nyugalomtól, az azonnal belép a [dharmák] nem-teremtésének [bölcsességébe]. A nem-teremtés [eme] bölcsessége nem függ tartózkodástól. [Következésképpen] a tudat nem lesz zavaros. Ezzel a bölcsességgel, így érik el a nemszületett (születés-halál körén túli) pradnyápáramitát."
---
A Buddha mondta: "Úgy van. Az érző lények tudata valójában szabad bármiféle érzék-birodalomtól. Miért? Mert a tudat alapvetően tiszta és [a tisztaság] alapelve szennyezetlen. A por (érzék-tárgyak) keltette piszok az, ami megtölti a létezés három birodalmát. [Így van az], hogy a tudatot, ami elmerül a létezés három birodalmában, úgy nevezik "a másik birodalom". Az ilyen birodalmak üresek és megtévesztőek. A tudat kivetítései. Mikor a tudat szabad a megtévesztettségtől, nincs másik birodalom."
---
A Buddha válaszolt: "A két bejárat: az egyiket az alapelven (megértés) keresztüli bejáratnak hívják; a másikat megvalósításon (felismerés) keresztüli bejáratnak nevezik.
Az alapelven keresztüli bejárat azt jelenti, az ember meggyőződött [megértés és belátás által], hogy az érző lények nem különböznek a megvilágosodott (buddha) természettől. Ez a [természet] nem egy és nem különböző. [De ezt a természetet] eltakarta és akadályozta az idegen por (érzék-tárgyak). [A tudat] menése vagy jövése nélkül, szemlélődő éberségben tartózkodik. Azon a nemes igazságon szemlélődik, hogy a buddha-természet nem létező és nem nemlétező; nem én és nem más, és nem különbözik egy köznapi emberben vagy egy bölcsben. Biztosan tartózkodik megingás nélkül a tudat gyémánt alapjának állapotában, nyugodt, csendes, nem-cselekvő és szabad a megkülönböztetésektől. Ezt nevezik az alapelven keresztüli bejáratnak.
A megvalósításon keresztüli bejáratnál a tudatban nincs elfogultság vagy elhajlás; szabad az [érzék-tárgyak] áramlásának árnyékától. Bárhol legyen is, a tudat minden gondolat nélküli, nem keres semmit. Nincs hatással rá a szele és zaja [a tudatlanságnak], [mozdulatlan] mint a nagy föld. Elengedi és ugyanúgy elhagyja minden [más] megragadását a tudatnak és az önazonosítást, megmenti az érző lényeket. Ez (az ilyen tudat) túl van a teremtésen, nincsenek jegyei, és szabad a ragaszkodásról ugyanúgy, mint az elutasítástól."
---
A Buddha kifejtette: "Az üresség, olyanként Dharma, nem egy dharma amit a tudat tudatossága teremtett. És nem [is] a tudat [maga] hozta létre. Ez a Dharma nem bír semmilyen jellegzetességével az ürességnek, és nincs is testiség (forma) jellege. Ez a Dharma nem tartozik a tudathoz. Ezért, ez nem egy függő keletkezés teremtette dharma.
[Azonban], lévén nem tudat [teremtette] valami, mégis a nem-cselekvésnek [eredménye], [ezért] nem függő-keletkezés nélküli. Nem is árnyéka, vagy kivetítése bármilyen érzék-tárgynak. Nincs sem független természete, sem bármilyen különbsége. Nincs sem neve, jegye, sem meghatározásai (különbségei). Miért? Mert a Végső [Dharma] nem rendelkezik olyansággal [sem].
Azok a dharmák amik nincsenek összhangban az olyansággal nincsenek hiányában az olyanságnak. Azok a [dharmák], amik nem léteznek, nem hiányolják az olyanságot. Nem arról van szó, hogy hiányában lennének az olyanságnak. Miért? A Dharma lényegi alapelvénék fogva túl van [minden] alapelven vagy lényegen. Túl van az összes ellentéten és jellegzetességen.
Bódhiszattva, az olyanság tiszta Dharmája nem teremthető teremtéssel [mivel lényege nemszületett]; és nem is lehet megszűntetni megszűntetéssel [mivel, üres lévén, túl van megszűnésen]."
The Vajrasamadhi Sutra (The Diamond-Absorption Sutra) was translated into Chinese by Anonym, Northern Liang Dynasty, China; although one source stated that it was by Tripitaka Master Kalayasas from Central Asia.
hizi levelesládájából: Hi..... Akármit hiszel, mindenképp igazad lesz. A legújabb "saját" felismerésem:
A jelennel szembeni ellenállás lelki fájdalmat, szenvedést okoz.
Miért?
Mert egy másik poziciót veszel fel, mint ami Van. Az eltérés energiát termel. (Gondolj csak a víz erőművekre, a hőerőművekre, a szél erőművekre, stb). Ahol különbség van, ott energia is van. Kinek van szüksége energiára? Akinek hiánya van. KInek van hiánya? :)
Ki találhatod...
Az elem (duracell) mi vagyunk. Kit táplálunk? Hát magunkat nem igen.
Amit létre hozol, állandóan életben kell tartanod (ha kell még)...Vagy a figyelmeddel, vagy ha öntudatára ébred, akkor önmaga igyekszik a saját túlélését megoldani. Állandóan eltéréseket generálva energetizálja önmagát.
Nem tudtam, ki az a Ram Tzu, rákerestem gugliban, és ugyan nem lettem okosabb, de tök jó kis verseket találtam tőle. Íme egy:
"Ram Tzu azt hallja egyfolytában:
Egy mély, kinyilatkoztató, megindító
Spirituális élményben volt részed.
Horogra akadtál.
Többet akarsz.
Kereső lettél.
Nincs narkós,
Ki nálad jobban rákapott,
Ki nálad kiábrándultabb,
Ki nálad nyomorultabb.
Valaha talán
Megelégedtél volna
Egy új autóval
Vagy egy szerető társsal.
Most már nem éred be
Kevesebbel
Az Istennel való egyesülésnél.
Ram Tzu tudja:
Rábasztál."
A keleti lószarnak, és a nyugati lószarnak van egy közös nevezője. Az Igazságot.... folyton az IGÉ-ben véli megtalálni.
De... ha Istennel találkozni szeretnél! Mindenhol láthatnád, hisz a formákban VAN... belebujt .... kést villogtatva, a diskó vécében doppot árulva... vagy ájtatossan prédikálva... hehe Allahról és Jézusról, meg a ZEN- tökéletes mozdulatról.. csak hinned kell benne.
De mond nem mindegy?? hogy azokban az Én-ekben vagy abban aki a fejedben beszél.... hiszel?
Megdöbbened se kell? hiszen hited folyton elválaszt .... A TEREMTŐ-töl......
Tudod Te azt, hogy milyen ciki mikor a legjobb barátod megkérdezi:".....,hogy a francba süllyedhetsz idáig?" Én tudom, hogy nagyon agresszív vagyok, de számontartom azt is, hogy nem miattad. "ciki" - gondolom én - hogy amit itt kezdtem itt fejezzem be. Nyugodtan mondhatom lové van benne, de ez nem is érdekel. Ezért: nem vagy Te sehol. Tudod Te mi a ciki: az, hogy mikor írtam néhány kiadónak....leszartak......de megadtam(mert nem vagyok hazug)...hol olvashatnak. Mindent össszevetve elégggé undorító számora, hogy felment az "ázsióm". Hidd el ugyan olyan szerencsétlen csetlő-botló vagyok mint akárki. Nem gondolom, hogy én lennék valami "igazság" birtokosa.....éppen ezért van bennem egy hülye képzet. hogy le kéne ülni egy asztalhoz. mit kockáztatunk: legfeljebb jól berúgunk! És akkor mi van? Tudod - akárki, aki ide írsz - ezen a topikon komolyan vagy véve. Most bocs....kell ezt magyaráznom? Amida ps.: ennél sokkal kemnyebbet mondok, csak hogy tudd.....hol a fenébe vannak azok a nagy elméleti budhisták - akik persze sokkal szebben és jobban magyarázzák a dolgokat - amikot olyan baromira egyedülvalónak érzem magam? Hát ugye. Sok titka van a létnek. Amda
Mi is a nevetséges: A kínai kozmogónia azt tanítja, hogy két örök, egymást kiegészítő elem, a Jin és a Jang ritmikus játékából keletkezik a Tízezer Lény (a világ). A Jinhez tartozik az összpontosítás, a sötétség, a passzivitás, minden páros szám és a hideg; a Janghoz pedig a növekedés, a fény, a lendület, minden páratlan szám és a meleg. A Jint jelképezi a nő, a föld, a narancsszín, sok völgy és folyómeder, s a tigris; a Jangot pedig a férfi, az égbolt, a kék szín, a hegyek és oszlopok, s a Sárkány.
Lung, a Kínai Sárkány a négy mágikus állat egyike. (A másik három: az Egyszarvú, a Főnix és a Teknőc.) A Nyugati Sárkány a legjobb esetben is csak ijesztő, a legrosszabban pedig nevetséges; a mondákban szereplő Lung ellenben isten, olyan, mint egy angyal, mely egyszersmind oroszlán is. Sze-ma Csien Történeti feljegyzések című művében azt olvassuk, hogy amikor Konfuciusi elment, hogy tanácsot kérjen Lao-cétól, az udvari archívum és könyvtár mesterétől, a látogatás után ezt mondta:
???A madarak repülnek, a halak úsznak, a vadak futnak. A futó állatot elejtheti egy csapda, az úszót egy háló, a repülőt pedig egy nyíl. Ám itt van a Sárkány; nem tudom, miképpen lovagolja meg a szelet, s hogyan jut fel az égbe. Ma láttam Lao-cét, így mondhatom, hogy láttam a Sárkányt.
Hajdan egy Sárkány, illetve egy Ló-Sárkány tűnt föl a Sárga-folyó vizéből, s az fedte fel egy császárnak azt a híres kör alakú ábrát, amely a Jang és a Jin egybefonódó játékát jelképezi; egy király hátas- és vadászsárkányt is tartott az istállójában; egy másik uralkodó pedig sárkányhúson élt, s virágzott a birodalma. Egy híres költő ekképpen jelenítette meg a nagyság veszélyeit: ???Az Egyszarvú hidegtálként végzi, a Sárkány pedig húspástétomként.
A Változások könyvében többnyire a bölcsességet jelképezi a Sárkány.
A Sárkány évszázadokon át császári jelvény is volt. A császár trónját Sárkány-Trónnak nevezték; az arcát Sárkány-Arcnak. A császár halálakor azt mondták, hogy az uralkodó felment egy Sárkány hátán az égbe.
A népi képzeletben a felhőkhöz kötődik a Sárkány, meg a földművesek közt oly áhított esőhöz, továbbá nagy folyókhoz is. Közkeletű az a mondás, hogy ???a Föld most egyesül a Sárkánnyal, ami azt jelenti, hogy esik az eső. Csang Seng-jü egyik 6. századi falfestményére négy Sárkány került. Akik megtekintették a képet, kifogásolták, hogy nem festett nekik szemet. Haragra lobbant Csang, kézbe vette ismét az ecsetet, s a tekervényes figurák közül kettőre felfestette a hiányzó szemeket. Erre ???villám és mennydörgés töltötte be a levegőt, megrepedt a fal, s a Sárkányok felröppentek az égbe. A két szemnélküli Sárkány azonban a helyén maradt.
A Kínai Sárkánynak szarva és karma van, a teste pikkelyes, a gerince pedig akárha tüskéből volna. Gyönggyel szokás ábrázolni, melyet többnyire lenyel vagy épp kiköp: gyöngyében rejlik az ereje. Ha elveszik tőle, ártalmatlan.
Csuang-ce említ egy kitartó férfit, aki háromévi kemény munkával elsajátította a sárkányölés tudományát, csakhogy élete végéig sem adódott rá alkalma, hogy gyakorolja.
Amida ps.:Mond csak miért vagy Te ilyen gyarló és miért lettem én ilyen?
totálidea Téged elég nehéz röhögés nélkül kibírmi: Figyelj mit írtál: "a névtelen üzenetek mindenkinek szoltak." És vagy olyan "beteg" kedves hizi, hogy utána még meg is kérdezel? "Te magadra vetted ?" Hát igen. szvsz gondolkodjunk mioelőtt folytatjuk. Én azt gondolom, hogy nulla. Amida
nora sister Jól van: elnézést kérek. Nem gondoltam, hogy "gyenge viccek" irogatására is van ideje az embereknek. Bocs. Talán az a baj, hogy ha ide írok, azért azt meggondndom hogy mit. Talán én komolyan veszem, Te meg nem. Ez nem baj, én tévesztettem el a házszámot. Elnézést: Amida
Amida a névtelen üzenetek mindenkinek szoltak. Te magadra vetted ? Ki vagy mi az az erő ami arra kényszerit hogy magadra ölts egy üzenetet? Hol van a kapcsolodási pont, talán ha figyelsz észreveszed. üdv totomoto
nora sister Ne haragudj, nem tudom eddig mit bírtál? Amiben benne vagyok abban nincsen múlt. Neked mit kellett eddig kibírnod? Jól vagyok. Köszönöm. Amida ps.: mi a gondodod?
totálidea Egíikünk sem olyanhülye, hogy ne tudná, hogy egymásnak üzengetünk. Szerintem ennek a nevetséges helyzetnek véget kellene vetni és normális párbeszéddé kellene alakítani. Én szégyellem. Te....nem tudom, hogy vagy vele. A Te dolgod. Mostt azért ha megengeded amit beírtál, mondatról mondatra megválaszolom. De, változatlanul szeretnék hizivel találkozni.
"Idézeteket kántáló, licitáló eszes!" Igaz! A baj az, hogy az autentikus idézetek előtt sen hajolsz meg. Igaz ezek többnyire Buddhista idézetek, néha a hinduizmusba nyúlnak vissza: de megírtam már, a hinduizmust nem hozom ide, mert nincs hozzá (nem hozzám) partner.
"Ezt keresed?" Ezeket nagyon könnyű az internetten megkeresni, persze azért kulcsszavakat illik tudn....:)
"De csak szórul szóra... érted." Nem mondhatnám, hogy "bárkit" szórul szóra értek. Mert nem akarom. Nagyon nagyon tiszteletreméltó barátaim vannak és azokat sem értem szórul szóra, hanem elmondjuk egymásnak a nézeteinket és annnyi. Nem kell "szóval" győzni, merta "szó" semmiség....inkább átok az életünkben.
"Megvilágosodást akarsz?" Nem akarok.elyet ismerek ahol az akarat számít...a klotyó. Akarhatok bármit, ha nincs itt az 9ideje...."saját árnyékomon túl nem léphetek".
"Örökkévaló örömet," Senki nem mondta, hogy végső örömömök várnak - ha mondta valaki - hazugság. Mit gondosz, ha meg kell gondolnod, hogy bódhisdzatvaként mit tegyél...az öröm? Persze a keresztények egy életben hisznek, meg az egyszeri testben való feltámadásban. Van egyébként buddhista irskola amelyi csak az egyszeri letbe lehetőségében hisz. Ez azonban nem vigasz annak aki ebben nincs benne.
"Végső orgazmust?" Remélem nem abban, ha azonban igen....akkor megkapom azt aki megérdemli! Eddig ilyet ugyan nem találtam, de megtalálhatom, vagy ha én nagyon hülye vagyok akkor majd megtalál Ő. De. Csak akkor ha ez jár nekem! (nem ha errer vagyok predesztinálva...etc. hülyeségek, amik nincsenek)
"Ez tesz téged balekká." Ami itt vagyok az egy korlátozott részem. Korlátozott mert az írás korlátoz. Ezért szeretnék hizivel személyesen találkozni. Élő szóval beszélgetni. Arról meg nem tudunk most vitát nyitni, hogy ki mitől, hol, hogyan válik balekká.
"MERT..." Ez a szó azt fejezné ki, hogy fentiekből következik a végső konkluzió? De hát az meg hülyeség.
"Prédává leszel egy nagyobb halász asztalán."
Van egy mondás, ha reggel fáradtab ébredsz: "sokat halásztál". Igaz. Én nem hal vagyok - nem érzed, Te dolgod - halász meg halászt nem fog. A múltkor beraktam egy ikont. Mintha a New Age zavarodottságán még nem tudtál volna túllépni....azt gondoltam. Most azonban tudom.
De nézzük a szeros anyagiakat. Te csinálsz 10.000 forintokért egy tanfolyamot. Én csináltam egy napot 10.00-18.00 között 6 vagy 8 főnek alkalmanként (akkor) 8.000 forintokért. A részvételi díjjat - gyakorlati okokból - előre ki kellett fizetni. Számolj. Soha nem dicsekednék vele, de voltak olyanok akik 2-3 csoportfoglalkozáson is résztvettek, és az előjegyzés nem birta a jelenkezőket. Én meg "sajnos" heti egy alakalomnál többe nem tudtam belemenni. Nem bírtam. Mert Velük voltam.
totálidea, figyelj....számomra annyira szánalmas vagy, hogy tényleg megsajnállak. De. Nem kiméllek, mert egy tanulatlan elme vagy.
Mond...nehéz lenne abbahagynod a híuságodból fakadó üzengetéseket? Célozgatásokat? Menj vissza a "hizlalda trip"be és élvezd tudásod gyümölcseit. Nem veszed észre milyen szégyneteljes dolog saját "magasztalásoddal" offolni egy másik topikot. Nem látod, mi vár Rád...a következő körben?
Érdekesség vagy. Emlékeim között egyetlen egy ilyen "fajzattal" nem találkoztam. Jobbulást kívánok Neked és Erőt, hogy saját táborodban sikeresen "toborozz", mert mindennek és mindenkinek meg van a saját tábora. Sajnos.
Áldjon meg Téged a Te Istened, és töltsön be megnyugvással! Amida
Amikor a kutya csak acsarog....még ugatni sem mer....akkor fél. Jól is teszi. De. A tandijjat majd odaadom.....:)
Amida ps.: lehet több befizetésről is szó, csak az érdeklődök számától függ....akkor a jövő héten...okés? Egy kis tanfolyam. Miért ne? Talán Te is próbáld ki szabi. A címet tudom....:)
Sz4bolcs Ha érdekel, a Tao és a Zen c. topikban írok róla....nagyon más mint a buddhizmus többi ága. Japánban akkor erősődött meg amikor busik elfogadták. Ez kb. a XI.-Xii: sz. A.D. Nem tudom, kell-e Neked affelől döntened, hogy a bides hizlalda, vagy ez az út? Mindenesetre szabadulj meg a kíséretedtől, mert ha tovább kommentálnak....nem fogok Neked sem írni. Sorry. Van minden embernek méltóság érzete....a disznó viszont nem ember, azoktól nem várhatom el(nehogy a Lektor személyeskedésnek vegye: kutyát, macskát is írhattam volna) Amida
Megsemmisitheted a tested Megsemmititheted a cselekedeteidet, De sohasem fogod megölni énedet, azzal hogy erőtlenné teszed. Ügy teszel mintha nem lennél itt::haha
Micsoda ünnepe az önhittségnek! Az ego lerombolja életterét. Ajárokábol kidobálja játékait a hátolgombolos gyermek. Sajnálatra méltó ,mint a melkasát döngető gorilla az állatkertben.
42/2 "A sramana, aki elhagyva otthonát, véget vet vágyainak és elvezeti sóvárgásait, ismerve saját tudatának forrását, behatol a buddhaság mély alapelveibe. Felébred a nem-jelenségre, semmihez sem ragaszkodva belül és semmit sem keresve kívül. Tudatát nem kötik béklyóba dogmák, és nem is hálózza be karma. Semmin sem elmélkedve és semmit sem csinálva, semmit sem gyakorolva és semmit sem megjelenítve, anélkül, hogy keresztülmenne az összes egymást követő szinten, (mégis) eléri mind közül a legmagasabbat. Ezt jelenti Az Út"."
"Hát ez meg mi?" - bök Nikétasz úr, volt udvari szónok, a bizánci birodalom legfőbb bírája, császári logothetész az orra elé tolt, nehezen kisilabizálható irományra - Baudolino maga alkotta nyelven írt, kamaszkori naplójára - az Úr 1204. esztendejének eleje táján. És Baudolino mesélni kezd. Bizáncot keresztes martalócok fosztogatják, Nikétasznak az életét menti meg előlük Baudolino, a város lángokban áll, menekülniük kell, de Baudolino közben is mesél és mesél. A meséje nyomán kibontakozó pikareszk kópéregénynek - a világhírű író-filozófus legújabb, immár negyedik, diadalútját járó regényének - a hőse ő maga, Baudolino, Rőtszakállú Frigyes paraszti származású fogadott fia. Méghozzá felettébb tevékeny hőse: Baudolino képzelő- és tettereje nem ismer határokat. Legfőbb ötlete egyenesen a Német-római Császárság egészének sorsát igyekszik új útra terelni... Ötlet és valóság viszonya azonban - a korábbi Eco-regényekből ismerős módon - igencsak összekuszálódik. Létező személy-e a távol-keleti "János pap", és írt-e levelet Barbarossának (a pápának, a bizánci uralkodónak)? Mi közük a bibliai Háromkirályoknak a Grál-legendához, Nagy Károlyhoz és a Német-római Császársághoz? Baudolino és a cimborái mindenesetre elhatározzák, hogy maguk mennek el a világ végére, János pap országába. S egy félbemaradt keresztes háború és Frigyes gyanús halála után kezdődik még csak a java: a hol szent Brendan utazásait, hol Marco Polo kalandjait idéző, esztendőkig tartó vándorlás... A végén (de még inkább azon túl) megint mindenre fény derül, természetesen.
Jav: nem "vab" hanem "evab,"(rövidítés a Lektorok kedvéért) és természetesen "neked" helyett "Neked" Amida ps.: miközben a "kezdő" de igen tehetséges Mila Repára gondoltam, Veled kapcsolatban....:)
Ísvarakrisna A SZÁMVETÉS MEGOKOLÁSA (SZÁNKHJA-KÁRIKÁ) Fordította és magyarázatokkal ellátta: Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László Lektorálta: Körtvélyesi Tibor és Ruzsa Ferenc A fordítás az eredeti szanszkrit szövegből készült Š A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, 1994. Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár Forrás: http://www.Tau.hu
"A "Ji king"-nek, a "Változások Könyvé"-nek számos értelmezése született az évezredek alatt, sőt különböző iskolák is alakultak az egyes rendszerek tanítására, továbbadására. A most megjelenő mű egy taoista beavatott kommentárja 1796-ból, amely a Ji king taoista megközelítését a Teljes Valóság Iskolájának szemszögéből tárja az Olvasó elé - kiváló kiegészítője a korábban napvilágott látott Wilhelm-féle konfucionista változatnak. A Ji king, a Változások könyve az öt kínai klasszikus talán legismertebbike, ősi bölcseleti mű, melynek keletkezése a mitikus idők homályába burkolózik. A könyv nem csak rejtélyes körülmények közt született, de tartalma is időtlen rejtély - mind a mai napig. Évszázadok, évezredek óta számos kiváló elme próbálta megérteni, szerkezetét megfejteni, "jóslatait" értelmezni; ennek eredménye a sok kommentár és könyv, mely a Változások könyvével foglalkozik. Jelen mű a klasszikus Ji kingnek azt a fajta értelmezését mutatja be, amelynek alapjául a taoizmus Teljes Valóság iskolájának tanításai szolgáltak. Míg a közismert Wilhelm-változat egyértelműen konfucianista nézőpontból közelít a Ji kinghez, addig a Taoista Ji king a kínai eszmetörténet másik meghatározó forrását, a taoizmust veszi alapul, így kiváló kiegészítője a Wilhelm-változatnak. A művet 1796-ban egy Liu Ji-ming nevű taoista beavatott írta, aki ugyanolyan járatos volt a taoista alkímiában, mint a buddhizmusban és a konfucianizmusban. Céljának tekintette, hogy megmutassa, hogyan lehet a Ji kinget olyan kézikönyvként használni, amely útmutatást nyújt valódi önmagunk megismeréséhez úgy, hogy közben az ember a szokásos világi életét éli. A magyar fordítás Drasny József Ji king-kutató, a Ji-gömb szerzőjének munkája, míg a lektorálást dr. Pressing Lajos, a Wilhelm-féle Ji king fordítója végezte"
Szia. Nem gondolom, hogy mindenki gykorló lenne. Mindenki tapasztaló, de nem mindenki gyakorló. Azt vettem észre, hogy nagyon nehezen ülök le és figyelek, mindig elmerülök a gondolatokban, úgyhogy szerintem valami figyelem fenntartást kéne kifejleszteni először. Sima koncentrációt. Enélkül nem tudom megismerni a Dharmát, ami azt mondja, hogy mindez megfigyelés kérdése. Meg kell figyelni... Amég nem áll fönt a folyamatos el nem merülés.
Te is azt írod, hogy egy idő után már nincs rá szükség. Én is így gondolom.
Én még beleragadok gondolatokba, hipp hopp, és már itt sem vagyok.
Itt a gép előtti papiromra egy sokkal rosszabb reakciót írtam föl.
Ez, a Tied ... jobb.
Figyelj: mindenki gyakorló. Az aszkézisről most beszéljünk a buddhisták vonatkozásában.(mert a buddhisták tartják a legfontosabbnak a gyakorlást, és a legpontosabban közelítették meg a lényegét) Legalább is azok akik a Dharmát olvasták és megértették.
Ezért írtam, korábban, hogy "egy idő után észre sem veszed, de minden időd gyakorlással telik"., bár teszed a hétköznapi dolgodat. Egy idő után nem kell percekre, vagy orákra leülni és gyakorolni.
Nem Astussal beszéltem erről.
De régebben ide már beírtam, mert valakivel, itt erről firkáltunk.
(leírom mit vártam, azt, hogy valaki belekapoaszkodik abba, hogy Astus írása alapján, magamra utalok ... és ez bizony elég rossz látaszatot szülhetett volna)
Soha nem javítom azonban, főleg nem törlöm amit egyszer beírok.
Ezért mostanában inkább idézeteket használok.(persze ahhoz meg az kell, hogy ne kelljen órákat tölteni a megfelelő tanítás megtalálásával)
Még valami kapcsolódik a dologhoz: az egészre nincsenek szavak. Illetve vannak, csak a fogalmi tartalmuk kevesebb és szegényesebb, mint a régi időkben.
Amibe beleragadhatnék, azok szavak. Szavak melyek közvetítik a tudást, de ha ragaszkodunk hozzájuk, koloncaink lesznek, és lehúznak.
Nekem az a szerencsém Astussal, hogy olyan szövegkörnyezetbe helyezi a szavakat ....ahol számomra mindig megcsillan valami. Ezt kapom Tőle, ha hagyom beszélni. Nem hagyom azonban mindig, mert néha felkavaróak a felismerések, amiket okoz. Tehát "többi dolog" összetételbe tartoznak a szavak. Ezekbe nem ragadok bele.
Az viszont nagyon fontos, hogy a gondolatokba nem lehet beleragadni. Nem feltétlenül szülnek ugyanis szavakat, melyek tárgyiasulnak vagy fogalmakká válnak és ott vagyunk amiről föntebb írtam.
Szerencsére nem minden gondolat "verődik vissza a tükörből" és gondolat marad. A gondolat pedig újabb gondolatokat gondol Az így "gondolt gondolat" pedig felemel. (mondjuk egy másik síkra)
Ez már Massimo Scaligeró területe .... Tőle tanultam meg: a gondolat az valami más. Most hely hiányában hagyjuk. Amúgy is LA-ből hoztam a könyveit, és még nem merem állítani, hogy mindent értek a filozófiájából. De. Egy éve foglalkozom vele.
szia
Amida
ps.: ne is gyakorló akarjál az elején lenni, hanem olvaszd be magadba a Dharmát.
Amida, nem mindenki gyakorló, ezért vannak pl. nekem is ilyen kérdéseim. Ha Te nem ragadsz bele a gondolatokba, meg a többi dologba, akkor le a kalappal...
na, amikor a magam módján leírtam, hogy az egész élet aszkézis, vagyis gyakorlás, ha tetszik meditáciő....senki nem vette a lapot. Remélem Téged most megértettek.
szvsz. ez a lényeg. Minek gondolom?.... leginább aminek akarom. Csak ez nem látszik, mert nem is kell neki.
A lényeg, hogy ez van!
namste
Amida
ps.: nem kell figyelni, mikor kell gyakorolni, hanem észre sem kell tudni venni, hogy már állandóan gyakorolunk. Már aki. A többinek a dereka fáj a hajlongástól, a segge a zazentől....megérdemli....:) hihihihihihihihi
Jó nap ez a mai, d csak azért mert minden nap jó nap.
Több különbség is lehet. Ha mondjuk mosogatsz, akkor közben könnyen lehet, rengeteg más dolgon jár az eszed, s a mosogatást csupán megszokásból, rutin szerűen csinálod. Ebben az esetben hiányzik a tényleges eggyé válás a tettel, nem pusztán a cselekvés maga van, hanem elkülönülsz attól, cselekvőként fogod fel magadat, ráadásul még éppenséggel oda sem figyelsz teljesen arra, amit csinálsz. Ha nem válik el a cselekvő és a cselekedet, akkor beszélhetünk zen gyakorlásról. Aztán másik oldala ennek, hogy ha magadat úgy fogod fel, mint "mosogató ember", s ezzel azonosulsz, ehhez kötődsz, akkor ehhez ragaszkodva szenvedés jön létre azáltal, hogy nem tudsz tartósan mosogató emberként létezni. Ha nincs kettősség a tudatban a mosogatás felől, pusztán csak megjelenik és eltűnik, akkor a tudat akadálytalan, mert nem kapaszkodik bele és nem utasítja el.
- Mi az, hogy a dolgok szünet nélkül megjelennek és eltűnnek? kérdezte Razan Gantót. - Ki jelenik meg és tűnik el? mondta szidalmazva Gantó. (A nyugalom könyve 43.)
Dehogynem képes... Mit tudnál itt írni, amit nem képes a másik elviselni? :)))
Anyum az előbb megpusztított egy bogarat akaratán kívül, annyira sajnáltam. :(
Most nincs szerencséd, mert én sem vagyok "mindentelnézős" kedvemben, és kedvem van "beugrani" neki... Úgyhogy tudod mit: nekem sem kötelező minden marhaságot csöndben kibírni. Teljesen világos?
De ne aggódj: el fog múlni, és megint mindent csöndben kibírok. Még téged is. Addig pedig leszel szíves kibírni te is ezt a néhány mérgeskedést tőlem, cserébe a hülye beszólásaidért.
Vagy ahogy akarod. Tőlem idegeskedhetsz is. Nem szégyen az, én is az vagyok most.
(1)A Hagakure (jelentése: "Levelek alatt) a Szamuráj Útjára, a Busidóra vonatkozó rövid tanítások, történetek és feljegyzések gyűjteménye a XVIII. sz. elejéről, amelyet a később zen szerzetessé vált szamuráj, Jamamoto Cunetomo diktált le lelkes tanítványának.
(2)A négy fogadalom
1. Soha ne maradj le másoktól a Busido követésében. 2. Tedd magad urad(ma: közösség) számára hasznossá. 3. Teljesítsd gyermeki kötelezettségeidet. 4. Lelkedben a legnagyobb jóakarattal dolgozz mások javára.
(3)"Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik. Ha dönteni kell élet és halál között, az embernek habozás nélkül a halált kell választania; ez nem különösebben nehéz, csak légy eltökélt, és törj előre. Bár egyesek azt mondják: "Micsoda hiábavaló halál, ha az ember anélkül hal meg, hogy célját elérte volna" - az ilyen számító gondolkodásmód az öntelt, elvárosiasodott Busidóból fakad. Élet vagy halál - ennek szorításában alig lehetünk biztosak abban, hogy a helyeset választjuk. Persze mindenki az életet választja. Hajlamosak vagyunk rábeszélni magunkat arra, hogy valahogy életben maradjunk. De gyávaság, ha úgy maradunk életben, hogy igaz célunkat nem értük el. Ezt a döntő fontosságú kérdést meg kell fontolni."
Nem értelek most sem ahogy általában elég régóta nem.
Ami a stilust illeti - nem éjjeli idegesség - hanem visszafojtott düh. Nem szeretnék úgy járni mint ahogy jártunk: törölték a szóváltásunkat. Másfelöl Barátocska egy eléggé sajátos asszony, viselje akinek rendelve van...:)
" kérdésem: Mi a különbség a hétköznapi azonosulás, és a zen által preferált "csak tedd" eggyéválás közt?"
A különbség a tudatosság. A tudatos kinn is benn is, egyszerre VAN. (az egészet átéli) A nem tudatos csak benn Van, abba amibe azonosult, a formába a mozgásba.
Már nincs rá szükségem. Én számtalanszor leírtam tapasztalataimról, tanulásomról írok.
Aztán vagyok aki vagyok.
De nem ott tartok az életemben, ahol az írásaimban. Ha jobb, ha rosszabb azon már nem változtatok. Az állapotról ugyanis nem lehet írni. Nincsenek hozzá megfelelő tartalmú szavak manapság, pedig valamikor voltak.(mondta a nagual)
De had kérdezzek valamit: benéztél arra a helyre, amit abelina beírt?
Soha nem tenném azokat a maileket pl. amiket kapok. Egy dolgot elmondok azért, sok barátom szokta arra a felhívni a figyelmemet, hogy ne harcoljak....mert minek.
De.
Én ilyen vagyok. Nem gyűlölöm Őt természetesen, de fldühit a semmittudás ilyen öntömjénezése. Talán észrevetted, hogy a fórumon példanélküli. A "többnickeskedésről" nem is beszélve. Én nem szálok itt be arról, hogy kiktől tanulok, kiket tanítok, vagy - ahogy a legtöbbel - kölcsönösen tesszük egymással.
Amit betettem idézetet, azzal is csak arra utaltam, hogy a forráshoz kell menni és nem Hamvas Bélához. De legalább Hamvas szintjét értené...akkor nár valami. Tudod, nagyon jól, hogy nem csak cikizni szoktam, de sokszor megköszönni is dolgokat. Sőt az is előfordulhat - természetesen - hogy valaki egyik megnyilvánulását butaságnak tartom, a másikat viszont csodálom. Én érzetek alapján vagyok. Tehát - ha nem kell - inkább nem fontolgatok....
Éppen eleget fontogattam már az életemben.
Nem kölcsönösen beszélünk el egymás mellett hizivel, hanem Ő beszél el mellettem, mert nem ért. Alapvetően azt gondolom...tudok Neki segíteni....még ha nem is akarja - mert állandóan ég mint a rongy. Ha a válaszaimat nézed, amiket írtam Neki - legikább úgy, hogy szövegeibe tettem a gondolataimat, láthatnád, hogy figyelek Rá.
Nem sértettél meg. Ne kérj bocsánatot. Ne tegyél olyat amiért bocsánatot kellene kérni.
A topik attól nem unalmas - többek között - mert folyik benne ez a sajátságos harc.
Ehhez a harchoz sok hsz. kapcsolódi. Akik azokat írják azok mind dondolkodnak - és attól függetlenül kinek adnak igazat - maguk hasznára vannak. Nekik nem unalmas, hanem témát, téma után hoz. Annak unalmas aki nem ért se egyik szinten, sem a másikon.
Régi időkben az iskolák között valahogy ilyen "harcok" folytak. Így fejlődnek és edződnek az elméletek és a tanítások. Tehát Keleten ez nem kurriózum. pl. a kereszténységben igen. Olyan is.
És had ismételjem magam: ha unalmas akkor ne gyere ide. Legfőképpen ne b*szogass másokat, azon a szinten, amin teszed.
Amida
ps.: nem akartalak megbántani...de nem írom újra a hozzászólásomat....mert még javítgatni sem szokásom. Szóval nem udvariatlan voltál...hanem egészen más (vagy).
Csupánt láttam két embert a fotón. Az egyik ismertebb volt (képről), mint a másik. Ez nem azt jelenti, csak a saját felekezetem szemével látom, de jó példa...
Nem udvariatlan akartam lenni, hanem felhívni a figyelmet az egymás melletti elbeszélésre. Merthogy az folyik, mindenki mondja a magáét, és nem figyel a másikra. Ez sokkal nagyobb udvariatlanság, szerintem.
Mindenesetre akkor bocs, ha megsértettelek.
Nem a topic unalmas, hanem a harcotok, amit folytattok. Az unalmas. De az nagyon. :(
"Sokkal inkább közelharcszerű az a polémia, amelyet a taoisták a konfucianizmussal vívnak. Taoizmus és konfucianizmus az idők során ellentétes fogalmakká és főleg ellentétes irányokká is váltak. A két reveláció azonban, ahogy legtisztább formájukban - Lao Ce-nál és Konfucius-nál - csaknem egyidejűleg jelentkezik a történeti megfoghatóság síkján, tulajdonképpen nem mond ellent egymásnak. Ugyanegy helyzet, ugyanegy ősprobléma váltja ki a kettőt; az ember kiszakadása a tudatosodás következtében, a természet ősrendjéből: ez mindkét tanítás alapélménye; hogyan állítsa az ember mármost vissza harmóniáját: ez mindkét tanítás alapproblémája. Ugyanegy élmény, ugyanegy cél vezeti mindkettőt, tehát a különbség már csak ezért sem lehet más, mint pusztán és kizárólag módszertani.
Nem tudjuk, a két mester milyen viszonyban volt egymással, ismerték-e egymást egyáltalában. Jellemző, hogy míg a pontos tudós Kung Ce-rő1 pontosan tudjuk születési évét (551) és életének aprólékos körülményeit, a ködbeveszően lebegő Lao Ce életéről úgyszólván alig tudunk valamit; életének idejét a különböző hagyományok egymástól csekély 400 évig terjedő különbséggel jelölik meg s ha a hagyományok túlsúlya alapján a modern tudósok (így Giles is,1933-ban kiadott kínai irodalomtörténetében) elfogadják, hogy idősebb volt Konfuciusnál, mintegy ötven évvel, míg a legújabb időben Forke például 480-390 közé helyezi életét, amely így már a Konfuciussal való személyes ismeretségét is kizárná. Nehéz a szövegekre támaszkodni: a két bölcs közül egyik sem idézi névszerint a másikat. Ha egyrészt úgy látszik, hogy Lao Ce polemizál Konfucius-szal a Tao Te King 18-ban, ahol a szeretet és tisztesség ellen nyilatkozik, s az erkölcstant csak a rossz szülőjének tartja, másrészt a Lun Yü-nek is van olyan passzusa, amely szándékolt Lao Ce elleni polémiának látszik; Konfucius visszautasítja, hogy a rosszal szemben jónak kell lenni: Légy jó a jóval szemben, s a rosszal szemben légy igazságos!
Már ezek a személyes polémiák is - ha valóban azok - csak módszertani kérdésekre vonatkoznak. Lao Ce kitart az egyéni megoldás mellett. Az ember hagyjon föl minden egyéni törekvéssel és lépjen a Tao útjára, amelyen az egész mindenség halad. Konfucius ugyanezt akarja, de egyéni beállítottsága más oldalról láttatja meg vele a megoldás lehetőségét. Megragadottságának alapja: a régi idők, az archaikus kor filozófia előtti bölcsessége, a bomlást megelőző világ természetes rendje. Ebben sem különbözik végletesen Lao Ce-tól és a ta-oistáktól: már Lao Ce, majd még többször és több példával Csuang Ce, hivatkozik a régi időkre, az aranykor harmóniájára. De míg Lao Ce meggyőződése, hogy az aranykor mintegy automatikusan visszatér, ha az emberek - mindegyik külön-külön, elsősorban az uralkodók -föladják a hamis és kozmosz-ellenes magatartást, amely nem fér meg a Tao-val, Konfucius gyakorlati megoldása ez: el kell lesni a régi idők titkát: egyszerűen restaurálni kell a régi időket, pontosan leutánozni azt, amit régen csináltak. Konfucius történelmet tanul és történelmet tanít. Semmi egyébnek nem tartja magát, mint a régiek interpretátorának: Én csak tovább adok - mondja a Lun Yü-ben - én nem teremtek. Én szeretem és hiszem az ókort. Munkásságának legnagyobb része a legrégibb kínai írások - a su King, a Si King, a Yi King - kiadásában merült ki; élete, tanítása, szociális kísérletei merő kommentárok ezekhez az írásokhoz.
Konfucius az erkölcsöt a régi időkből másolja le: a szeretet és tisztesség látszanak előtte a régi erkölcs alappilléreinek. Bizonyára maga Konfucius sem kételkedett abban, hogy a régi kor-nak nem volt erkölcsfilozófiája; de ő, kora tudatosságával, le tud szűrni egy erkölcsfilozófiát a régi kor magatartásából, mint ahogy az esztétikusok szűrik le a műalkotás törvényeit a már meglévő műalkotások vizsgálatából. A taoisták így kerülnek vele ellentétbe: mert szerintük épp addig lehet igazi tökéletesség, amíg nincs tudatos spekuláció. A szeretet és tisztesség végül is - ha hirdetett elvek - korlátok, amelyek automatikusan megteremtik a rosszat. Sőt: csak ott jöhet létre ilyen erkölcstan, ahol a rossz már jelen van. Csuang Ce - Lao Ce és Konfucius képzelt találkozását leírva - megvetéssel utasítja vissza ezt az erkölcsfilozófiát. Az önzetlenségben erényt látni? hisz ez maga az önzés! - kiált fel Lao Ce. Az igazi tisztaság nem ismer erényt és nem ismer kötelességet.
Csuang Ce bölcsessége Fordította: Brelich Angelo
Nem is Hamvas Béla!
Hamvas Béla: Konfu-ce (Kungfu-ce): Lun yü. Kung mester ...<IMG onmouseover="pop(event,'terebess.hu','Safe.','We've tested this site and found no significant problems.',"","","","Links to green sites","0 pop-ups","No downloads tested","More info...","Get fully protected",'green','Hamvas Béla: Konfu-ce (Kungfu-ce): Lun yü. Kung mester ...',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/green.gif" border=0>
"Kungfu-ce: Lun yü" annyi, mint: Kung mester beszélgetései. A mű időszámításunk előtt a harmadik századból való kéziratban maradt reánk. ... www.terebess.hu/keletkultinfo/kunfu.html - 131k - Tárolt változat - Hasonló lapok
Hamvas Béla (1897-1968), Terebess Ázsia E-Tár<IMG onmouseover="pop(event,'terebess.hu','Safe.','We've tested this site and found no significant problems.',"","","","Links to green sites","0 pop-ups","No downloads tested","More info...","Get fully protected",'green','Hamvas Béla (1897-1968), Terebess Ázsia E-Tár',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/green.gif" border=0>
A Lun-yü-ben levő beszélgetéseket tanítványai írták le. ... A Lun-yü mondatai az igaz lélek megnyilatkozásai. Ez bennük a fontos, az igaz és a mély. ... www.terebess.hu/keletkultinfo/hamvasbela.html - 145k - Tárolt változat - Hasonló lapok
Csuang Ce bölcsessége, Terebess Ázsia E-Tár<IMG onmouseover="pop(event,'terebess.hu','Safe.','We've tested this site and found no significant problems.',"","","","Links to green sites","0 pop-ups","No downloads tested","More info...","Get fully protected",'green','Csuang Ce bölcsessége, Terebess Ázsia E-Tár',1.0)" style="FONT-SIZE: medium; Z-INDEX: 999; POSITION: absolute; HEIGHT: 1em" onmouseout=shut(event) hspace=5 src="chrome://safe/content/green.gif" border=0>
Semmi egyébnek nem tartja magát, mint a régiek interpretátorának: Én csak tovább adok - mondja a Lun Yü-ben - én nem teremtek. ... www.terebess.hu/keletkultinfo/csuangce.html - 220k - Tárolt változat - Hasonló lapok
Egy kérdésem: Mi a különbség a hétköznapi azonosulás, és a zen által preferált "csak tedd" eggyéválás közt?
Pl. amikor én sütök, mosogatok, focizok, tanulok az miben különbözik a zen gyakorlattól? Vagy valójában már észre sem veszem, hogy ezek közben nem vagyok tudatos?
Hamvast azóta nem kedvelem, mióta beleolvastam a könyveibe. Akkor sem kedveltem mikor ide elkezdtem írni. A Ferenciek terén aztán meg is útáltam és teljes mértékben elvetem.
hizlaldát azóta nem viselhetem, mióta idejár. Messze az itteni szinvonal alatt van. Világcsúcsokat renget az a zagyvaság amit összehord. A tanulatlan tudatlanságát én nem mondhatom ki, mert szól a lektor, bár esküszöm, hogy nem személyeskedem. Alapfogalmakkal nincs tisztába....ezt azért egy lektor nem vonhatja kétségbe.
És ha már írtál nekem - amit köszönök - döntsd már el egyszer, hogy hülye vagyok vagy sem. Azt, hogy kell-e szóba állnunk vagy sem. Én nem szorgalmaznám.
Van még tökunalmas topik, azokba is beírod okoska Barátocska?
Egy valami azonban nincs: az, hogy valaki megtenné - megteheti - hogy két topikban is úgyan azt a szöveget, önreklámozást nyomassa. Ezt egyébként valóban nem értem miért csinálja....hacsak nem.....:)
Amida
ps.: a viccedet nagyon udvariatlannak találom, ezért javaskom kerüljük is el egymást a jövőben, nekem nincs mit számodra mondani.
Nahát, a régi nóta... :(( Újítsál már valamit. Nehéz elhinnem, hogy vakságodban még Hamvast is elutasítod, csak azért, hogy Andrásnak beszólhass. Mondjuk, érdekes kis magánháborút csináltok... Kb. olyan, mint amikor két süket beszélget.
- "Ugatnak a kutyák!" - "Mi az, mit mondasz?! Nem hallom, mert ugatnak a kutyák!!"
Bocs, de egyszerüen ez van. Túl kéne már ezen lépni :( Tökunalmas.
Kung mester beszélgetéseinek négy döntõ szava van. Az elsõ a li. Li mértéket, szabályt, erkölcsöt, törvényt, udvariasságot, szociális charme-ot (gentlenesse, politesse) jelent. Ha fizikailag értelmezik és távolságot mérnek vele, annyi mint mérföld. De belsõ mérték is: önuralom és fegyelem. De nem szubjektív aszkézis, hanem az õsök hagyományában levõ rendtörvény alkalmazása, amely az embernek viszonyát egyszer s mindenkorra szabályozza. Lije van annak, aki feltûnés nélkül, egyszerûen és komolyan viselkedik, minden túlzástól tartózkodik, az embert tiszteletben tartja, maga iránt tiszteletet ébreszt szavaival, viselkedésével, tetteivel, munkájával... A Mérték. A li sem alulmaradni, sem túlmenni... A középen maradni. A li a kulturált emberi erkölcs, amelynek gyökere a vallásos pietás. A li az õskori élet alapvetõ vonása. Kínában éppen úgy, mint Indiában, Iránban, Egyiptomban, Görögországban. Az embereknek egymás iránt tanúsított respektusa, amely a magasrendû és békés élet egyetlen feltétele... Ez az, amit ma a legjobban nélkülözünk. A li mérték, de nem emberi mérték és nem az ember teremtette. Nem kultúrproduktum. Li csak ott van, ahol valódi vallásosság van. Isteni mérték. Nem lehet önkényesen megváltoztatni. Ez az a mérték, amivel az istenek az embert megmérték és meg fogják mérni... és ugyanazzal a mértékkel mérik ma is. Hamvas B.: Konfu-ce - Lun yü (1943)
A csodarabbi es a Papa ulnek egymas mellett . A keresztyen: ki van a Papa mellett? A zsido:ki az ott a csodarabi mellett? Mindkettonek igaza volt es mindketto tevedett ...
Egy szerzetes mondta Dzsósúnak: - Épp most léptem be ebbe a kolostorba. Kérlek taníts engem! Dzsósú kérdezte: - Megetted a rizskásádat? A szerzetes válaszolt: - Igen, meg. Dzsósú mondta: - Akkor jobb, ha elmosod a tálkádat. Erre a szerzetes belátást nyert.
Mikor kinyitja száját, Dzsósú megmutatja epehólyagját, kiteszi szívét és máját. Gondolkozom, vajon ez a szerzetes tényleg meghallotta-e az igazságot. Remélem nem tévesztette össze a harangot a kancsóval.
Megpróbálni tisztán érteni, Lassítja az elérését. Nem tudod, a lámpa az tűz? Rizsed már rég megfőtt.
(Mumonkan 7. és Mumon hozzáfűzése)
Teljesen mindegy, hogy megetted már az ebédedet, vagy még nem. Ha kint van az étel, akkor be kell rakni. Ha bent van az étel, ki kell rakni. Így látva a dolgokat sehova sem jutsz, mégis rohanni akarsz. A tál akár tiszta, akár koszos, mindig üres. A tudatban a dolgok megjelennek és eltűnnek. Nincs ezzel semmi gond, csak ne válogass. Nem válogatni annyi, mint felhagyni a mérlegeléssel.
Te.:"Az átlagos emberi létezés egyik alapvető hibaforrásáról. Az ember képtelensége az önemlékezésre létének egyik legjellegzetesebb vonása és viselkedésének egyik fő oka. Ez az önemlékezésre való képtelenség"
Vajon Téged hányszor kell a saját topikodba visszatanácsolni. Mit keresel egy budhista topikban, .....?
Te biztos tudod...kérlek magyarázd el.
Én egyetlen budhistát nem olvastam abba a bides hizlaldába. Unjátok már meg ezt a helyet...kérlek.
De megbeszélhetjük a problémámat személyesen is...és korrekt ember vagyok....elrabolt idődért fizetek 10.000 forintot.
Sőt...ha kell segélyezlek.
Elviszlek szakemberekhez.
Mit tehetnék még érted, hogy észrevedd: van saját topikod.
Oda írkáljál....kérlek!
Amida
ps.: követőid és tanítványaid ott is megtalálnak....ember! Hány írásodat javítsam még ki, hány téveseszmédről írjak még? Kell ez Neked. Sokkal okosabb vagy mint én....ne csináld! Gondolkozz barátom....tiszta jó szándékkal, tiszta szívvel mondom.
Amida
ps.: az ehhez való jogodat természetesen nem vonom kétségbe....talán níyitogassál topikokat, mint mások....akiknek sok tudása és mondandója van.
Hizlalda tanfolyam anyag. Részlet: Az átlagos emberi létezés egyik alapvető hibaforrásáról. Az ember képtelensége az önemlékezésre létének egyik legjellegzetesebb vonása és viselkedésének egyik fő oka. Ez az önemlékezésre való képtelenség sokféleképpen nyilvánul meg. Az ember nem emlékszik döntéseire nem emlékszik ígéreteire, nem emlékszik mit mondott vagy érzett egy hónappal, egy héttel ezelőtt. Belekezd valami munkába és egy idő után, elfelejti, miért kezdte el. Ez különösen az Önmagán való munkával kapcsolatban fordul elő nagyon gyakran. Az ember csak mesterséges asszociációkkal képes emlékezni ígéreteire, amit a másik embernek tett. Gondolat társitásokkal melyeket beleneveltek és ezek szintén kapcsolatban vannak olyan mesterségesen létrehozott fogalmakkal mint a becsület tisztesség kötelesség és így tovább. Így igazán azt mondhatjuk, hogy ha egy dologra emlékszik az ember ugyanakkor tíz másik sokkal fontosabb dolgot elfelejt. És az ember semmit sem felejt el könnyebben mint azt, ami önmagával kapcsolatos. Azokat a szellemi fényképeket, melyeket korábban készített. Ez megfosztja az embert nézőpontjának és véleményének stabilitásától, pontosságától. Az ember nem emlékszik mit mondott és nem emlékszik hogyan gondolta vagy miképpen mondta. Ez pedig kapcsolatban van az ember egyik alapvető jellegzetes hozzáállásával önmagához és mindenhez. Ami érinti ami egy adott pillanatban megragadta figyelmét, gondolatait vagy kívánságait és képzeletét. Az azonosulás annyira általános emberi tulajdonság hogy nehéz megkülönböztetni minden mástól. Az ember állandóan azonosulási állapotban van csak az azonosulás tárgya, változik. Az ember azonosul egy előtte lévő kis problémával, és teljesen elfelejti a nagyobb céljait, melyekkel nekiindult a munkának. Egy gondolattal azonosul és elfelejti a többit: azonosul egy érzéssel, egy hangulattal és elfelejti saját mélyebb céljait. Az önmagán való munkában az ember annyira azonosul különálló célokkal, hogy nem látja a fától az erdőt. Az azonosulás az egyik legszörnyűbb tudatosulási akadály, mert mindent áthat, és éppen abban a pillanatban vezeti félre az embert, mikor azt hiszi éppen tudatos. Azért különösen nehéz megszabadulni az azonosulástól, mert az ember természetesen nagyon könnyen azonosul azokkal a dolgokkal, amik legjobban érdeklik, amelyekért idejét, munkáját és figyelmét áldozza. Hogy szabaddá tegye magát az azonosulástól az embernek nem szabad félnie a kényes és rejtett formák leleplezésétől. Az azonosulást gyökeréig kell látni. Az azonosulással való egyik fő akadály még nehezebbé válik, attól hogy az emberek sokszor ezt önmagukban jó tulajdonságnak tarják lelkesedésnek. buzgalomnak. szenvedélynek. közvetlenségnek ihletnek nevezik. Azt gondolják, hogy az ember bármilyen működési körben csak ebben az azonosulási állapotban végezhet - munkát. Valójában ez természetesen illúzió. Ha látnák mi igazából azonosulás, megváltozna a véleményük. Az ember tárggyá válik. Testé, darab hússá, emberi létének még a legkisebb látszatát is elveszítheti, amikor pl. doppot, szívnak. Gyakran előfordul, hogy valaki annyira azonosul pipájával, hogy Önmagát pipának hiszi. Ez nem vicc, hanem valóság. Ez az azonosulás. És ehhez nem kell Krekk. Nézzetek körül: a fórumon hogyan azonosulnak a szavakkal, mikor vitatkoznak valamin, vagy bizonyítani akarnak valamit. Különösen, amihez nem értenek. Az azonosulás az ön-magára való emlékezés fő akadálya. Az ember, aki mindennel azonosul képtelen emlékezni önmagára. Ahhoz hogy emlékezni tudjon önmagára először is a fontos, hogy ne azonosuljon. De ahhoz. hogy meg tanuljon nem azonosulni az embernek mindenek előtt nem szabad azonosulni ön-magával, nem hívhatja magát mindig és minden alkalommal Én-nek. Emlékeznie kell hogy ezt az Én le kell győznie, ha bármit el akar érni. Amíg az ember azonosul vagy hajlamos arra addig szolgája mindennek, ami történhet vele. A szabadság mindenek előtt azt jelenti: megszabadulni az azonosulástól. Az azonosulás sok fajtája közül az egyik kiemelkedően gyakori: más emberekkel való azonosulás ami igazodás formájában jelentkezik. Többfajta igazodás van. Az ember leggyakrabban azzal azonosul, amit mások gondolnak róla, ahogyan viselkednek vele amilyen magatartást, tanúsítanak feléje. És nem csak a különböző emberekhez igazodik hanem a társadalmak, és a történelem alkotta körülményekhez is. Az ilyen embernek minden, ami nem tetszik. Igazságtalannak törvényellenesnek hibásnak és logikátlannak tűnik és ítélkezésének kiindulópontja mindig, az hogy ezeket, a dolgokat meg lehet és meg kell változtatni. Igazságtalanság egyike azoknak a szavaknak, melyek mögött nagyon gyakran az igazodás rejtőzik. Amikor az ember meggyőzte önmagát, hogy valami igazságtalanságon háborodott fel akkor az igazodás leállítása azt jelentené számára, hogy belenyugodott az igazságtalanságba. Az ember mindent annyira személyesen tud átélni, mintha azt hinné a világon minden arra lett berendezve, hogy neki örömet vagy ellenkezőleg, kényelmetlenséget és kellemetlenséget okozzon. Ez és még sok más az azonosulások különböző formái.
A legmélyebb azonosulások a hitek. A vallások pl. egész hit rendszerekkel azonosul az ember majd azt hiszi hogy megtalálta az Igazságot. Hiszem, mert mert, de lényegében csak az azonosulás egy másik fajtájáról van igazából szó, nevezetesen hogy valamilyen elképzelésbe azonosult magáévá tette.
Deleuze empirizmusa az ismeretlen test ismeretlen képességeinek filozófiája, mely az észleleteket eltolja a perceptek felé, az érzeteket eltolja az affektek felé, a fogalmakat pedig olyan találkozások terepévé teszi, ahol a dolgok kommunikációba kerülhetnek egymással. Ez az empirizmus titka. Az empirizmus egyáltalán nem reakció a fogalmakkal szemben, ahogy nem is puszta hivatkozás az átélt tapasztalatra. Ellenkezőleg: soha nem látott, s nem hallott fogalmak legőrültebb alkotására vállalkozik. Az empirizmus a fogalom miszticizmusa és matematizmusa. Egészen pontosan, úgy kezeli a fogalmat, mint egy összetalálkozásból eredő tárgyat, mint egy itt-most-ot, ahonnan a monászok és clinamen más és más leosztásban lépnek ki kimeríthetetlenül, a mindig új "itt-" és "most"-ok. Csak az empirista mondhatja: a fogalmak a dolgok maguk, ám a dolgok szabad és vad állapotban, túl az "antropológiai predikátumokon".
Deleuze számára a fogalmak tehát nem ideák, képek, elvont általánosságok, vagy éppen rögzült nyelvi struktúrák, hanem erővonalak, melyek a gondolkodás számára egy elmozdulást tesznek lehetővé, és valósítanak meg de facto.
A filozófiában a szintaxis a fogalom mozgása mentén feszül ki. Márpedig a fogalom nem csupán önmagában mozog (filozófiai felfogás), hanem mozog a dolgokban és bennünk is: új percepteket és új affekteket sugalmaz, melyek magának a filozófiának a nem-filozófiai megértését képezik.
A perceptekben és az affektekben nem eldöntött előzetesen az ember (pontosabban a teste) perceptív és affektív potenciája: az, hogy mennyi érzékkel érzékelünk, mennyiféle érzést, miféle szinesztétikus kapcsolat alatt. Az érzékelt világ nem adott, és nem is kiindulópont többé, hanem mintegy szeriális maradéka a percept-affektek által befutott lehetséges világok aktuális(!) sokaságának (gondoljunk Proustra).
A művészet sohasem csupán a meglévő érzékek gyakorlatoztatása, hanem új érzések és észlelésmódok feltalálása, a test ismeretlen dimenzióinak kiaknázása.
Innen adódik a mozi kitüntetett szerepe Deleuze számára: mivel a film által létrehozott képpercepciók mintegy az idő érzékelésének elevenébe vágnak, így kifejlesztik az idő közvetlen érzékelésének testi képességeit is. A film új időket alkot egy új időérzék számára. Deleuze empirizmusa transzcendentális, sajátosan az: tendenciózusan összefonódik egy mind elemibbé váló törekvéssel - a filozófia skizofrenizálásával. Ha Kant skizofrén lett volna... vagy drogos... A tiszta ész kritikájában a szemlélet apprehenzív szintézise mindjárt másként festene. A kanti sematika szárnyalni kezdene és túllépne magán a differenciális Idea koncepciója felé, ha nem maradna jogtalanul alávetve a kategóriáknak, melyek egy-szerű közvetítői szerepre redukálják a reprezentáció világán belül. A józan ész és a közös érzék szövetségének lerombolásával a lehetséges tapasztalat problémáját eljuttatjuk az aktuális tapasztalat problémájáig. Az aktuális, ami gazdagabb a lehetségesnél, intenzívebb bármilyen isteni szemlélet teljességénél: nyitott teljesség. Virtualitásoktól hemzsegő sokaság, mely az aktuálist belülről gyarapítja, minduntalan új és újabb elemeket hozva létre benne.
Deleuze gondolkodásának mértéke e tágasság mozgalmassága, stílusa hangok és felhangok kavargó rendszere egy virtuális operaelőadás lezajlása alatt: A stílus a filozófiában e három pólus mentén feszül ki: a fogalom, vagyis a gondolkodás új módjai, a percept, vagyis a látás és megértés új módjai, az affekt, vagyis a megtapasztalás új módjai. Ez a filozófiai szenthármasság, a filozófia mint opera: ez a három kell a mozgásba lendüléshez
Vagyis. Fogalmaimat egy mozgásban levő látóhatárbó, egy olan középpontból kiindulva alkotom meg, alkotom újra és bontom szét, amely egy álladóan áthelyezhet peremvidék szüntelenül középpontját vesztő középpontja, mely áthelyezi és tagolja őket.
(Deleuze: Difference et répétition)
Ha az itt-és most azonosan sehol a hogy a zen mester is minden állítását saját tagadásával együtt kezeli - a sehol biza üresség, melyben számtalan itt-és-most keletkezik. folytonosan. Ez a sokasága a valóságos tapasztalatoknak Viszont ugyancsak különös elképzelés egy európainak, akik az elvileg nem megfigyelhető semmibevételét új és újabb felfedezések forrásává tették. Pedig nagyon szubjektumtól eredő gondolat, hogy van olyan, hogy nem megfigyegyelhető, hiszen azt hiszi annak amit ő maga nem lát, pedig az ott van ahol van. A mefigyelhetetlen a föntebb már említett monászok, a cilamen, az örökké valók.
Így aztán a filozófusok megelőzték a tudományt mert a végére jártak a fogalmaknak és következményeiknek, jóval azelőtt, hogy a tudomány használatba vehette volna ezeket aörökké létezőket és felfedezte volna kényszerítő hatalmukat. Erről beszél a védikus filozófia, eért jó hitnek a hinduk hite de egyben ezért nem mára a vallás hit kérdése, hanem gnózisé.. Jó példa erre a katana villanása: hinni lehet bármit, de a gnózis abban a pillanatban villan föl, amikor a fej lerepül a törzsről. De mára műszereink vannak arra, hogy a tudományról áttérjünk az álomta és viszont.
A dolgok a képzelet fennhatósága alá kerültek mert áthatja a részekeket, rendszereket és szinteket, lebontja a válaszfalakat, azonos kiterjedésű a Világgal. Vezérli testünket, megihleti lelkünket és megmutatja szellemünk és a természet egységét.
Hogy a képzeletet tisztába tegyem: a képzelet ereje a tevékeny, tervezgető, szándékokkal és akarattal rendelkező alanyra vetítődik.(mi lettünk az alany, a bioszféra csúcspintyei)
Olyan alanyra aki képes volt megszülni a gondolatot, amivel alvajáróvá tett bennünket ami meg megcsinálta magának az én azonosságát, mint az ego hasonlóságát.
Az alany saját gondolata zsákmányává válik. Ezért ügyelni kell a dondolatokra, mondja Massimo Scaligero. Ha nem engedjük szüntelenül visszaverődni a tükörben és a gondolat gondolatot gondol .túl leszünk a nyugati filozófiákon de túl leszünk még a zenen is.
De akkor már aki kimaradt azt gondolja: nanéééé, .drogozik.
Persze úgy ahogy föntebb már írtam: .Ha Kant skizofrén lett volna... vagy drogos . Úgy gondolom....:)
"A zen célja mindig az, hogy megragadja az élet központi Lényét, amely sohasem helyezhető az intellektus boncasztalára. Az élet központi Lényének megragadásához a zen kénytelen egy sor tagadást ajánlani. Mindazonáltal a zen szelleme nem a puszta tagadás..." (Ezért, mondja, a zen mesterek sem nem állítanak, sem nem tagadnak, egyszerűen úgy cselekszenek vagy beszélnek, hogy a cselekedet vagy a beszéd egyszerűen csak önmaga a zennel csordultig teli tény legyen...) Suzuki így folytatja: "Ha a zen szellemét a maga tisztaságában megragadjuk, láthatóvá válik, mennyire valóságos dolog ez (a cselekedet - ebben az esetben a pofon). Mert itt nincs tagadás, nincs állítás, hanem csak sima tény van, tiszta élmény, létezésünk és gondolkodásunk igazi alapzata. Mindaz a nyugalom és üresség, amire valaki a legaktívabb meditáció közepette vágyik, ebben rejlik. Ne térítsen el minket semmi, ami külsődleges vagy konvencionális. A zent puszta kézzel, nem pedig kesztyűben kell megragadni." (D. T. Suzuki, Introduction to Zen Buddhism, London. 1960, p.51)
Mossátok? Most tőlem kérdezed, vagy valami csoporttól? Csak a magam nevében tudnék válaszolni. Nem tudom olvastad-e amit írtam? Abból kiderül, hogy mosom-e, meg az is, hogy rossz ablakon kopogtatsz, mert a kérdéseidnek igazából nincs köze ahoz amit írtam. Na meg az, hogy az ablakmesét részemről befejeztem ott, de ha ragaszkodsz hozzá természetesen feleleveníthetjük. A show kedvéért.
Hol az ablak? Ahol van por, vagy ahol nincs?
Az ablak helye lényegtelen, a port a szél viszi.
Ahol nincs por: minek tisztogatni?
Ha tisztogatni kell ott ahol vagytoK akkor még jó hosszú út áll előttetetek.
Ezt meg kár lenne tagadni, sőt a tisztogatás maga az úton levés folyamatának részévé válik. De "ahol nincs por minek tisztogatni?"
Még egy kis szart azért kíván....:)
De mi kívánja a sz.rt? Ezt is kifejtheted, ha gondolod.
Aki ölismerte a gnózist...az egyé vált vallásával.
Mellette lehet hite, lehet filozófiája...egyikből sem lesz vallás. A hit hit marad, a filozófia filozófia. Értelmezhető fogalmak önmagukban is....ugyi?
Te.:"Az idézeteid meg különösen tetszenek. Az (1)-est és a (2)-est külön kiemelném. Bár nem akartalak számonkérni, és ezzel fárasztani, ezért írtam hogy csak úgy magadban. Mindenesetre értékelem a fáradozásod.(ha az volt) Remélem más is."
Tényleg: mossátok az ablakot?
De.
Hol az abalak?
Ahol van por, vagy ahol nincs?
Ahol nincs por: minek tisztogatni?
Ha tisztogatni kell ott ahol vagytoK akkor még jó hosszú út áll előttetetek.
(Hui Neng zen tamításai nyomán)
Még egy kis szart azért kíván....:)
Amida
ps.: de ha csak itt van ablak....a házamon.....akkor moshatom életem végéig, ez jutott.
vannak akik, ha mondják....elgondoltotnak. Te csak hasfájos röhögést okozol....ami azért nem semmi.
Tényleg nem. Örülök hogy így van. Köszönöm.
Régi mese,.....Akik meg fönn voltak a csúcsán....marha nagyot esnek.
Ez is tetszik.
Az idézeteid meg különösen tetszenek. Az (1)-est és a (2)-est külön kiemelném. Bár nem akartalak számonkérni, és ezzel fárasztani, ezért írtam hogy csak úgy magadban. Mindenesetre értékelem a fáradozásod.(ha az volt) Remélem más is.
ps.: ne nézd el a hülyeségeimet....mert nem neken kellene elnézned, hanem magadban kellene önvizsgálatot tartani!
Ez vitathatatlan. Szóról szóra.
Egyszerűbb ha engem tartassz hülyének. Egy szaros zennek.
Ez nem lenne egyszerűbb. Megbosszulná magát. Nagyon hamar. Valójában nem lehetsz hülyébb és szarosabb zen mint én. Talán érted.
PL. a nyagymamámnak az az egyik hite, hogyha csuklasz, akkor fel kell emelned a kezed, visszatartod a levegőt és tízig számolsz magadban. Na. Ez neki műkszik esetleg. Nekem meg nem.
Ez az Ő HIT-e.
A méz egészségesebb mint a cukor.
Este egy deci bor nem árt meg.
Ha sok disznó húst eszem, elhízom.
A csehek tolvajok. (Van egy bajor mondás pl.: "Egy csehből vagy tolvaj lesz vagy zenész")
Jobb fával tüzelni, mint szénnel.
stb, stb, stb,
Sokszor ezeknek semmi alapjuk. Az ürge valahol-valamikor benyelte, egyetértett vele, vagy kondicionálták vele, aztán Ő azt úgy tudja és védi ezt az álláspontját, hiszen az már "őmaga".
ezzel jötél, valahonnan lentről....de azért válaszolok.
Te.: "Szép lassan hagyod az összeset eltűnni a semmibe. :)" Egy kérdés: ha eltünik a semmiben valami, hol lesz?"
Te.: "Ez jó kérdés. :) Ha megtalálod rá a választ -csak úgy magadnak- elnézem az összes többi hülyeséged. Nem érdekel, hogy nem érdekel."
Azt külön megköszönöm, hogy elnéznéd az én hülyeségeimet, vannak akik, ha mondják....elgondoltotnak. Te csak hasfájos röhögést okozol....ami azért nem semmi.
Régi mese, hogy amikor a hegyre méssz, magasan ahol még nőnek a fák, felmászanak rá emberek. Onnan obégatnak: "Hova mászol még? Innen nézve is már csak egy ki hanygya vagy." És ez igaz. Csak egy dolgot felejtenek el, a fa elrohad, aztán kidől és nőnek az újjak, Akik meg fönn voltak a csúcsán....marha nagyot esnek.
Szóval hol van a semmi?
(1) "Ha minden mozgást leállítunk, hogy így hozzuk a tudatot nyugalomba, e nyugalomban ismét nyugtalanság gerjed; ha bármelyik szélsőségnél maradunk, az egységet örökre elveszítjük. Mindkét szélsőség előnyei veszendőbe mennek, ha az ember nem az őseredetire összpontosít. Aki csak a létezést ismeri el, az e létezés foglyává válik; aki csak az ürességet követi, az elzárja magát az ürességtől. A szavaink és a gondolataink, még ha pontosak és helyesek volnának is, sohasem felelnek meg a valóságnak; hagyjátok hát a beszédet és a gondolkodást, s nem lesz többé semmi, amit ne értenétek. Hogy tudná valaha is megérteni az Utat, aki nem tudja maga mögött hagyni a szavakat és gondolatokat? Térjetek vissza a gyökérhez, s rátaláltok az értelemre; aki csak a tükröződéseket kergeti, azok ősforrását elveszíti. (Szeng-can mester: "A harmadik pátriárka szútrája")
"...aki csak az ürességet követi, az elzárja magát az ürességtől."
(2) "'A Magasztos kinyilatkoztatása értelmében még a semmi alapjának realizálásával sem szabad azonosulni; ugyanis a dolgok bármilyen módon történő felfogása esetén a tény mindig más ahhoz képest.' A nem azonosulást téve tehát az első helyre nem dicsőíti magát a semmi alapjának realizálása miatt, s nem néz le másokat. Ez is jól példázza az igaz ember jellemét. " (Szappurisza szutta: Tanítóbeszéd az igaz emberről)
"...s nem néz le másokat." És én fenntebb ezt írtam:"...csak abban nem vagyok biztos, hogy akárkinek, akármilyen szintjéről nézve hülyeségek lennének a dolgaim." Vagyis nem lenéző a mondatom, mert sem lentről sem fentről nem beszéhetek, hiszen az előre és hátra is meghatározhatatlan fogalmak az ürességben....:)
(3) "Az üresség és a nemlét az ember eredeti hazája, ahová igyekszik visszatérni." (Lie-ce) Azonban:("Az üresség doktrinája már számos érdeklődőt zavarba ejtett. Teoretikus javaslatként ennek nem sok értelme van, és úgy tűnik, nem több puszta nihilizmusnál. Az 'üresség' tana ugyanakkor korántsem képviseli azt a nézetet, hogy pusztán az Üresség létezik. Meglehetősen értelmetlen lenne azt állítani, hogy "valójában minden üresség". Ez már azért is hibás, mert e különleges logika szabályai azt is megkövetelik, hogy az ürességet egyszerre kell tagadni és állítani Az összes vélemény lerombolása magába foglalja azt a véleményt is, amely szerint az üresség minden.")De, ez a súnjaváda egyik lehetséges értelmezése.
(4) "Mi az Isten igazi neve? Üresség. Mi az üresség igazi neve? Isten. Mit tudhatunk Istenről? Semmi sincs benne. Mit tudhatunk az ürességről? Minden benne van."
Az isteni lét üresség az ember számára. Ez nem a "nincs benne semmi"-t, hanem a "minden benne van"-t jelenti. A nirvána a szellemi világ mindent elnyelő fekete lyuka! (Popper Péter: "Az Istennel sakkozás kockázata")
(5) "Ha nem maradt semmi, akkor semmire sem emlékezünk többé; a teret az üresség világossága ragyogja be, amely feleslegessé tesz minden működést. Semmilyen megfontolás nem volna képes bennünket erre a pontra eljuttatni, semmilyen érzet nem hozhatja közel annak lényegét. Ez az olyanság valósága: az a transzcendens tartomány, ahol nincs többé ön-lényegiség, s nincs megkülönböztethetőség. Ennek az Egynek a megértése csak a ťNem KettőnŤ keresztül lehetséges. A ťNem KettőbenŤ nem különül el többé egymástól semmi, s az mégis magába foglal minden dolgot." (Szeng-can mester)
(6) Ramana Maharsi első spirituális élménye, amelyből az általa alkalmazott vicsára technika származik, 17 éves korában következett be: szörnyű halálfélelem szállt rá, mozdulatlanul feküdt, elképzelve, hogy teste kemény, hideg hullává változik. A hagyományos "nem ez, nem az (néti-néti) gondolatmenet nyomán önvizsgálatba kezdett, feltéve a kérdést: "Ki vagyok én? Így folytatta: "Nem a test, mert az elpusztul, nem a tudat, mert az agy együtt pusztul a testtel, nem a személyiség és nem is az érzelmek, hiszen ezek is megszűnnek a halálban. Az érvényes válasz megismerésének vágya elragadta egy magasrendű, értelemfölötti tudatállapotba, amelyet a hindu filozófiában szamádhinak neveznek.
Szerintem, már tudod a válaszomat: amit "iagzán" el tüntetünk a semmiben, az csak bennünk tünhet el....nem valami: odakinti semmiben(hiszen az ami odakint van - mint a tudat által teremtett - nem is létezik. Mivel pedig gondolom, hogy megértettél. Most a szamádhival nem is foglalkoznék. Vannak azonban ábrázolások melyeket rdemes áttekinteni. Ezek nagyo egyszerűsített, de jól értelmezhető ábrázolások.
Sövegből kiemelve a lényeg ennyi: "Szamádhi és sziddhi
Túl beszéden és elmén, Szívem Az örökké tündöklő Fény folyójába merül. Ma szélesre tárult Ezernyi ajtó, Mely évezredekig zárva állt.
Mi a különbség a szamádhi és a sziddhi (Isten-megvalósítás) között? SRI CHINMOY(válasza): A szamádhi egy tudatsík. A szamádhi állapotát sokan elérték már, a megvalósítás azonban csak akkor érkezik el, amikor eggyé váltunk a legmagasabb Abszolúttal. Bizonyos szamádhi állapotokat elérhetünk anélkül, hogy megvalósítanánk a Legmagasabbat. A szamádhit elérni annyi, mint tudni az ábécét, a megvalósítás ellenben olyan, mint amikor valaki doktorátust szerez. A szamádhit és a megvalósítást össze sem lehet hasonlítani."
Amida ps.: ne nézd el a hülyeségeimet....mert nem neken kellene elnézned, hanem magadban kellene önvizsgálatot tartani! Egyszerűbb ha engem tartassz hülyének. Egy szaros zennek.
Mikor mechanikus kondiciod elfogy, az ablakot (az ablak a tudatod amivel jelen vagy avilágmindenségben) tisztára mostad...
átlátszóvá vállik...mosol néha ablakot??
Hát ez az ablak nem biztos, hogy jó hasonlat a tudatra. Kivéve ha létezik olyan ablak, amit nem kell mosni, mert mindig tiszta, leszámítva amikor éppen mocskoljuk. Tehát elég abbahagyni a bemocskolását és tiszta, egyébként moshatatlan. A mocskolás pedig csak akkor szűnhet meg amikor észreveszed, hogy mocskolod.
"A felismerések összeadódnak," (ha már szószerint értetted)
Itt negativ számokrol van szó... a hiteid fogynak....egy felismerés mindig a mechanikus kondicióid fogyását jelenti a TUD-atban. Voltál e ugy hogy kérdeztek valamit és gondolkoznod kellett rajta? Ez azért volt mert azzal a témával kapcsolatban nem "tiszta" a tudatod. Felismerés vagy felismerések után mikor legközelebb, ugyanazt a témát kérdezik nem kell már gondolkoznod rajta, mert TUD-od, a téma "világos." Aki nem érti magyaráza, hehe.... hallottad ezt a szakállas tanár viccet...... Itt a tudat-osodásról van szó. A bölcsesség a mechanikus kondicióid elfogyását jelenti. De absolut értelemben a TUD-at is egy birtokviszony csak nem mechanikus ezért ez a birtokviszonyod is összeadodik de nem fizikai értelemben vagyis semmi sem tornyosul..hehe..nincsn itt idő meg suly csak tér végtelen szeretet hely hehe amiben minden tudat-od elfér......vagyis TUD-atosulsz ami egyben a tudat-nélküliséged vagyis a helyhiányod fogyását a szenvedésed a kötelező könyöklésed, hiányát is jelenti....(Pilinszki verse : Csillaghálóban hányódunk Partravont halak Szánk a semmiségbe tátong, S száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett ELEM Szúró kövek, kavicsok közt Fuldokolva kell egymás ellen élnünk és halnunk! Szivünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Öldöklünk és csatázunk Nincs miért de, kell. "
A tudat-osulás egyben a letakaritása a karmádnak, ami viszont kötelező a meg- VILÁGOS- ulás eléréséhez. Mikor mechanikus kondiciod elfogy, az ablakot (az ablak a tudatod amivel jelen vagy avilágmindenségben) tisztára mostad...
A felismerések összeadódnak. Minél több felismeréssel rendelkezel, annál egyszerűbbé és világosabbá válik minden. Az igazi bölcsesség mindig A felismeréseidre, és ezek, összefüggéseire épül. "
Tényleg összeadódhatnak a felismerések? Ha összeadódhatnak akkor nem csak újjabb hitek, amiről fentebb írtál "átlátszó hit", ami akadályoz, meghiúsít, befolyásol stb.? Mihez adódhatna hozzá a legújabb felismerésed? A régi felismerésekhez? Mert akkor ezek a felismerések csak újabb elméletek. A "valódi" felismerés nem hozza be a múltat, a múlt felismeréseit, hacsaknem "felismerésed" egy emlék, vagy egy "totál" idea felismerése. Tehát a "valódi" felismerés idő nélküli. Ami szükségszerűen kizárja az összeadódást. Vagy nem?
Minél több felismeréssel rendelkezel annál egyszerűbbé és világosabbá válik minden.
Először is, lehet rendelkezni a felismeréssel? Ha rendelkezel velük akkor semmiképpen sem válik egyszerűbbé és világosabbá semmi, mivel ekkor nyílván egymásra tornyosulnának. Ha pedig a felismerés olyan mint a szél, vagy egy lehulló falevél, akkor hogyan rendelkezhetnél vele, hogyan rakódhatnának össze? Semmi hasznát nem veheted többé a "valódi" felismerésnek.. Újra fel kell ismerni az újabb lehulló faleveleket, a régi felismerésed már csak szemét, amit húzol magad után.
Az igazi bölcsesség mindig A felismeréseidre, és ezek, összefüggéseire épül. "
Szintén. Hogyan épülhetne a bölcsesség a felismerésekre? Ha valóban rájuk épül akkor ez a bölcsesség, valójában elméletekre épül. Ezek között valóban létrejöhet összefüggés, amit akár bölcsességnek is nevezhetnénk, de nem vagyok benne biztos hogy ez a valódi bölcsesség. A bölcsesség nem maga a felismerés? (Mármint az a felismerés amelyiknek semmi köze a többi felismeréshez, és egyáltalán nem ismer felismerést.)
Te.: "A zen leegyszerűsítve az elvesztésről, a lemorzsolásról szól."
"A zen szellem egyike azon rejtélyes kifejezéseknek, melyeket a zen mesterek azért használnak, hogy figyeljétek meg saját magatokat, hogy lépjetek túl a szavakon, és tűnődjetek el azon, mi is a ti saját szellemetek, mi is a lényetek. Az minden zen tanítás célja, hogy tűnődjetek el, és válaszoljátok meg ezt a tűnődést saját természetetek legmélyebb kifejezésével." Te.: "Csak a felhalmozott tudásunk (tévedésünk) takarja el igaz arcunkat." Én.: A Te "tudásod".
Te.: "hát miután a hizi forum is csak arrol szól hogy a felhalmozott tudásunk a véleményeink és a hiteinkböl fakadó gondolataink okozzák a "szenvedést" takarják el igazi arcunkat.....ezekután csak a modszerben találom a különbséget." " A zen szellem gyakorlása a kezdő szellem. Az első keresés ártatlanságára mi vagyok én? a zen gyakorlás egészében mindvégig szükség van. A kezdők szelleme üres, mentes a kitanultak szokásaitól, készséges az elfogadásra, a kételkedésre, és nyitott minden lehetőségre. Ez az a szellem, ami úgy tekinti a dolgokat, amilyenek, és amely lépésről-lépésre és villanásszerűen felismerheti minden dolog eredeti természetét."
Te.: ""Felemelkedés. Ez arra a folyamatra utal, amelynek során különválasztod magad régi alkotásaidtól, és újra felemelkedsz a tudatosságba - a tudatos teremtő szintjére."
" A "szellem lényege", "eredeti szellem", "eredeti arc", "Buddha természet", "üresség" mindezek a szavak szellemetek abszolút nyugalmát jelentik. Azt tudjátok, hogyan pihenjetek fizikailag. Az viszont nem, hogyan kell szellemileg pihenni. Ha ágyban fekszetek is, szellemetek még mindig elfoglalt. Szellemetek még alvás közben is szorgosan álmodik. Szellemetek mindig intenzíven működik. Nem éppen jó, hogy így van. Tudni kell, hogy miképpen kell feladni gondolkodó, szorgos szellemünket. Ahhoz, hogy túljussatok gondolkodó képességeteken, rendelkeznetek kell azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy szellemetek üres. Szellemünk tökéletes nyugalmában szilárdan bízva kell visszanyernünk tiszta, eredeti állapotunkat. Dogen-zenji azt mondta: "A káprázat közepette kell megvalósítani gyakorlásotokat."
Te.: "A tanfolyam gyakorlatainak ereje ugyanazon alapelvekből fakad, amelyek a teremtést irányítják. Az első alapelv szerint mind a fizikai világegyetem, mind pedig a személyes tudat egy meghatározatlan, dimenzió nélküli jelen-lét-ből ered. Először a tudatod az ÉN..és a világegyetem közti különállás leküzdhetetlen szakadéknak tűnik - amely csupán okos csapda."
"Még ha azt hiszitek is, hogy a káprázatban vagytok, tiszta szellemetek jelen van. Az a gyakorlás, ha a káprázat közepette valósítjátok meg a tiszta szellemet. Ha jelen van a tiszta lényegi szellem a káprázat közepette, akkor a káprázat elenyészik majd. Képtelen maradni, ha azt mondjátok "ez káprázat!" Nagyon elszégyelli magát, és elszalad. Gyakorlásotokat tehát a káprázatok közepette kell megvalósítani. A káprázattal rendelkezni: ez a gyakorlás. Így lehet elérni a megvilágosodást, mielőtt ráeszmélnétek arra, hogy az a megvilágosodás. Ha nem is eszméltek rá, már a tiétek. Ha tehát azt mondjátok "ez káprázat", az valójában a megvilágosodás. Ha ki akarjátok küszöbölni, el akarjátok távolítani a káprázatot, annál kevésbé hagy alább, szellemetek pedig a vele való gyürkőzésben egyre elfoglaltabb lesz. Ez így nem jó. Csak azt kell mondani "ó, ez csak káprázat", és nem kell zavartatni magatokat általa. Amikor figyelitek csak a káprázatot, akkor tiétek az igaz szellem, a nyugodt, békés szellem. Ha gyürkőzni kezdtek vele, belebonyolódtok a káprázatba." Te.: "A gyakorlatok segítenek, hogy Önmagadról olyan tapasztalatot szerezz, ami túllépi mindazt, aminek eddig önmagadat (és a világot) elképzelted. A gyakorlatok segítenek, hogy Önmagadról olyan tapasztalatot szerezz, ami túllépi mindazt, aminek eddig önmagadat (és a világot) elképzelted. A transzcendenciának - vagy tudatra ébredésnek - ez a pillanata betekintést nyújt abba a birodalomba, ahová a tanfolyam anyagok ajtót nyitnak. Lehet, hogy egyből szerencséd lesz és hazaérkezel. Én.:Gyönyörűség lehet ez: "A transzcendenciának - vagy tudatra ébredésnek - ez a pillanata"(totálidea). Vagy ez, vagy az.hihihihihihihihihi....régen röhögtem ekkortá. Köszönöm.
Te.: "Lehet, hogy egyből szerencséd lesz és hazaérkezel."
Én.: Szerencse? Az mi? Biztos hazaérkezel azonban, ha nem vagy részeg, vagy nem ittál gyógyszerre romlott tejet, vagy egyszerűen bevetted a napi adagot...de biztos, hogy nem ittál rá alkoholt sem.
Te.: "A hitek elkülönülést okoznak az én és a világegyetem között. (Például: Ez - én vagyok. Az pedig - az.")"
Én.: Szerintem meg a tudat képessége a megkülönböztetés és az elkülönítés. Na, de nézzük mi a hit: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek"
(Károli fordítás: Zsidókhoz írt Levél. 11.1,2.)
"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek" (Bibliafordító szakbizottság)
Nem semmi. Érzed a különbséget totálidea-mester(hizi)?
"A vallás általában a tudat területén teremtődik, igyekszik szervezetét tökéletesíteni, csodálatos építményeket emel, kialakítja zenéjét, filozófiáját, és így tovább. Ezek a tudati világ vallásos tevékenységei. A buddhizmus viszont a tudat nélküli világot hangsúlyozza."
A többi zavaros katyvasszal nem kívánok foglalkozni, de mivel Tőled is elköszönök, hiszen mindent kibeszéltünk már....gondoltam a végén, megpróbállak a felismerésig eljuttatni. Annak felismeréséig, hogy ki/mi vagy Te? Buddhista nem vagy, ugye belátod?
Amida
ps.: a piros-italic szedet: Shunryu Suzuki A ZEN SZELLEM, AZ ÖRÖK KEZDŐK SZELLEME c. munkájából való.
"A zen leegyszerűsítve az elvesztésről, a lemorzsolásról szól. A nap mindig fennt van az égen (kivéve éjjel :) ), csak a gondolatok, a vélemények, stb, mint felhők takarják el. Csak a felhalmozott tudásunk (tévedésünk) takarja el igaz arcunkat."
szia...ki vagyok vagy, vagy ki nem vagyok??
hát miután a hizi forum is csak arrol szól hogy a felhalmozott tudásunk a véleményeink és a hiteinkböl fakadó gondolataink okozzák a "szenvedést" takarják el igazi arcunkat.....ezekután csak a modszerben találom a különbséget.
A hizi tanfolyó sikeres elvégzése és befelyezése után nincsen semmilyen kérdésed, amenyiben pedig ha netán lenne még nem végezted el. PONT.
A TANFOLYAM aktivitását mire értem? hát idézek a tanfolyam anyagából hogy lásd mire értem!!!
"Felemelkedés. Ez arra a folyamatra utal, amelynek során különválasztod magad régi alkotásaidtól, és újra felemelkedsz a tudatosságba - a tudatos teremtő szintjére. A tanfolyam gyakorlatainak ereje ugyanazon alapelvekből fakad, amelyek a teremtést irányítják. Az első alapelv szerint mind a fizikai világegyetem, mind pedig a személyes tudat egy meghatározatlan, dimenzió nélküli jelen-lét-ből ered. Először a tudatod az ÉN..és a világegyetem közti különállás leküzdhetetlen szakadéknak tűnik - amely csupán okos csapda. A gyakorlatok segítenek, hogy Önmagadról olyan tapasztalatot szerezz, ami túllépi mindazt, aminek eddig önmagadat (és a világot) elképzelted. A transzcendenciának - vagy tudatra ébredésnek - ez a pillanata betekintést nyújt abba a birodalomba, ahová a tanfolyam anyagok ajtót nyitnak. Lehet, hogy egyből szerencséd lesz és hazaérkezel. A Felemelkedés új megközelítést nyújt olyan régi rejtélyekhez, mint: Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Hová tartok? A tanfolyam segítségével választ találsz e kérdésekre, azáltal, hogy feltárod tudatod alapszerkezetét - a hitrendszereket. A hitek azok a gondolatformák, amelyeken keresztül megalkotod és értelmezed a valóságot, és amiken keresztül kapcsolódsz és közlekedsz a valósággal. A hitek elkülönülést okoznak az én és a világegyetem között. (Például: Ez - én vagyok. Az pedig - az.") A hitek magyarázzák - és bizonyos saját magad által meghatározott jellemzőkön belül létrehozzák - a tapasztalatokat, amelyek megerősítik azt az igazságot, amiben hiszel. (Például: Az élet nehéz.") A hitek ok-okozati és okozat-oksági kapcsolatot teremtenek az én és a fizikai világegyetem között. (Például: Mivel ezt hiszem," Ezt hiszem, mivel.") Hiteid kezelésével elérhetővé válik számodra az az erő, amellyel átalakíthatod tudatod, és új valóságokat hozhatsz létre. A leckék használata során tapasztalati tudást szerezhetsz a következő kérdésekkel kapcsolatban: Mi határozza meg tapasztalataimat? Miért olyan az életem amilyen. Ki vagy mi határozza meg hiteimet? Két lényeges szempont Egyrészt: legfontosabb felfedezéseid a tudatodban őrzött hitekkel és hitrendszerekkel kapcsolatosak lesznek. Hiteid közül néhány azonnal látható, mások viszont átlátszóak, szinte úgy is mondhatnám láthatatlanok, mert a világot rajtuk keresztül, úgy észleled, hogy közben nem vagy tudatában létezésüknek. Az átlátszó hitek befolyásolják minden más megértését és megvalósíthatóságát. Például, ha a "képtelen vagyok megváltozni és fejlődni" hittel élsz, és ezen keresztül észleled a világot, akkor ez a hit meghiúsít minden, fejlődésedre irányuló kísérletet. Ahhoz, hogy biztosra menjél, légy annyira sebezhető, amennyire csak tudsz; és hagyd nyitva a lehetőséget arra, hogy egy bizonyos igazságod esetleg csupán csak egy általad magadévá tett láthatatlan hit. Az itteni írásos anyagok arra vannak, hogy irányt mutassanak, és lehetőségeket tárjanak fel - nem pedig arra, hogy dogmákat és törvényeket ismertessenek. A lényeg megértése sokkal fontosabb a szavak megjegyzésénél. Lehet hogy a legnehezebb talán az, hogy elfogad az itt történő felismerések egyszerűségét. Lehet, hogy ez azért van így, mert sokan hordozzuk azt az elgondolást (hitet), hogy mindennek, ami hathatós és felszabadító, egyben bonyolultnak is kell lenni, és csak hosszú kemény munka eredménye által lehet csak eljutni a birtokába. Ki fog derülni, hogy valami kizárólag olyan mértékben bonyolult, amilyen mértékben az nem illik bele korábbi hiteidbe. A gyakorlatok elvezetnek személyes tananyagodhoz": mindazokhoz a motivációkhoz és alapelvekhez, amelyek létezésedet irányítják. Felismeréseid fokozzák képességedet, hogy széleskörűen és alkotóan alkalmazd, amit tudsz. A felismerések összeadódnak. Minél több felismeréssel rendelkezel, annál egyszerűbbé és világosabbá válik minden. Az igazi bölcsesség mindig A felismeréseidre, és ezek, összefüggéseire épül. "
Nem mondod? Te is zent gyakorolsz? :))) Valahogy úgy látom hogy te még nem vagy elég szar! :) Még nagyonis jól érzed magad ebben a "befőttben". Még fontosak neked azok amikkel körbeveszed magad.
Amikor már nem találsz vígaszt ezekben sem, amikor már a japán kultúra sem elégít ki, sem Jung, sem a sintó, sem többi kacat, akkor kezdesz majd igazán keresni. Addig te jó ember maradsz, értékes, sokat tudó és művelt. Csakhogy a zenhez szar emberré kell válnod, aki mellesleg sík hülye is. :)
Igen, jól elbeszéltünk egymás mellett. Üdv neked is!
"Sokszor mondják a mesterek: A zen a szar emberek útja. Azoké, akik mindenre hasztalanok, akik nem tudnak beilleszkedni és csak jól ellenni a befőttben, akiknek semmi se jó. :)"
Hát ez az. A "befőttben" helyett inább "létezésben" ....így egyetértek. Ez vagyok!
Az arts poética: Az én zenem útján járok. Szar is vagyok. Mindenre hasztalan, nem tudok beilleszkedni(asszociális vagyok), csak jól el vagyok a létezésben ...de soha, semmi sem jó(nekem)!
Köszönöm
Amida
ps.: azt gondolom, mi is mindent megbeszéltünk. Újjat mondani már nem tudok. Köszönöm, hogy ilyen szépen elírogattunk egymás mellett.
Engem spec az sem zavar, ha az egész topicban össz. 1 emberrel beszélgetek, aki 10 nicknévvel rendelkezik és eljátsza előttem hogy itt emberek beszélgetnek egymással. :) Mindenki elégedett. Ő örül a játékának, én meg az enyémnek. :)
Ha te a "zen"-ben megtaláltad a titkos elvárásaidat, akkor a sors ebben mostoha volt hozzád. A legszerencsésebbek azok, akik kénytelenek voltak csalódni. :) Nem gúnyból írom, hanem őszintén. Sokszor mondják a mesterek: A zen a szar emberek útja. Azoké, akik mindenre hasztalanok, akik nem tudnak beilleszkedni és csak jól ellenni a befőttben, akiknek semmi se jó. :) "Bizony mondom néktek! Elsőkből lesznek az utolsók, és utolsókból az elsők!" :)
A zen leegyszerűsítve az elvesztésről, a lemorzsolásról szól. A nap mindig fennt van az égen (kivéve éjjel :) ), csak a gondolatok, a vélemények, stb, mint felhők takarják el. Csak a felhalmozott tudásunk (tévedésünk) takarja el igaz arcunkat. Az elvárásaink is ilyen felhőkhöz hasonlók, még akkor is ha ki tudjuk azokat elégíteni.
A két ellentmondásos mondat: A millió kérdés eltűnik, nincs több kérdésed! Az egész egy nagy nemtudom tömbbé áll össze. Ezt nevezzük egy nagy kérdésnek. Ez nem egy konkrét kérdés, mint pl mennyi az idő, vagy milyen színű az alma? Talán a kérdés szó sem találó rá. Nem tudom mihez hasonlítani, nevezzük csak egy nagy kérdésnek. Nagyon fontos pont, itt már nem analizál az elme!
Nem történik semmi? Akkor próbáld csak ki! Ha tényleg nem történik semmi, akkor le a kalappal. :))) (Kapásból, elsőre megvalósítottad a nem-mozduló tudatot)
Máááá megbocsáss, Who am I nek szól az írás. Sem nem a hizlaldának. Bocs....de Neked sem. szia Amida ps.: alúl...tudod, hol...nem véletlenül van a hivatkozás.
Az az érdemem hogy látatlanban nem csinálok véleményt? Hát igen, manapság már nem szokásom. :) Nem is akarok egyik oldalra sem állni, ez a ti ügyetek. Remélem nem kerekít belőle senki túl nagy ügyet akármelyik oldalon is áll! Hogy mások mit gyakorolnak az úgy érzem nem rám tartozik. Ha konkrét kérdése van valakinek, igyekszek segíteni amiben csak tudok.
Már 1992-ben megtaláltam az utam, és a lehető legmesszemenőkig meg vagyok elégedve vele (enough-mind). :)
"Csak felvetem...számomra a különbség a két modszer között hogy a zen pasziv mig a hizi féle aktiv. " Miért gondolod, hogy a zen passzív? Az ülés miatt? :)
Te.: "A zen gyakorlat több mint valószínű, hogy nem fogja teljesíteni még a legtitkosabb elvárásainkat sem, sőt! Amikor pedig azt látjuk,..." Nem tudom miért írod ezt többesszámban. Nekem bejött. Több oka van, de néhányat, amiben kevesen vagyunk benne: (1) Megtanultam a Japán történelmet. (2) megkockáztatom ismerem a janánokat, az művészetüket, a gondolkodásukat...etc. (3) egyetértek Jung professzorral abba a lélektani alapgondolattal, hogy az európai ember számára a zen a legnehezebben "emészthető" (4) Tudni kell a japánok ősi vallását, a sintót, mint ahogy más ágainál a buddhizmusnak is, ismerni kell a helyi ősi vallásokat. (5) ismerni kell a busidot, mert a japán katonai társadalmi rendek, úgyan úgy részei és alakítói a zennek, min a kereszténységnek volt ez a rend Európában. (6) Maga a csan sem egy egyszerű eset amiből lett a zen...de a Taot, és a konfucianizmust úgyan úgy kell ismerni, ahogy Kierkegaard, Marx, Nitzsche, Machiavelli hozzátartozik az európai kúltúrához, ezen belül a valláshoz.(téves az a gondolat, hogy azzal beérjük, hogy a "zen " japán szó egyszerű átírása a "csan" kínai szónak, bár grammatikailag helyes.....de nem vallástörténetileg) Ezért kifogásoltam meg a többesszámot. Én nem. Persze nem vagyok és nem is akarok lenni szertetes. Én - kolostorból nézve - nagyon-nagyon rossz vagyok zennek. De a gyakorlati létemben csak bejött. Ekégedett vagyok mára azzal, hogy van egy vallásom...mert sokáig nem volt. Elhagytam a kereszténységet....me, is mértem föl előre, mekkora nehézség vallástalanul lenni. Iszony. Ez maradt. Talán ez mozgatott....,hogy lefussam a "marathont".
De az nagy igazság: elvárások nélkül előre, akár bele a tűzbe is...ha érzi valaki azt amit tennie kell. Érzetből csinálni. Sejtésekből. Gondolatokból. Csaupa anti-matériából.
Tudod néha úgy szenvedtem, hogy el nem tudom mondani: fizikailag is és lélekben aztán mikor felismertem az elején még a szellemem is jajgatott. De. Most már hülékedhetek is nevethetek is....túl vagyokrajta. Lettem ami lettem. Mozaik. De. Én vagyok. namaste Amida
Te.: "Szép lassan hagyod az összeset eltűnni a semmibe. :)" Egy kérdés: ha eltünik a semmiben valami, hol lesz?
Viszont két mondatod ellentmondásosnak tűnik számomra: (1)"Milliószor olvastál róla, milliószor megértetted, de most úgy tűnik, hogy eddig mégsem fogtad fel, most pedig minden világos. Nincs több kérdésed." (2)"Rengeteg kérdésed el fog tűnni, és a sok kérdés egy nagy kérdéssé áll majd össze." Melyik az Igaz?
Ez fura... Következő szituációt láttam az imént magam előtt: Három órát ülnék egy helyben, aztán méltatlankodnék utána, hogy nem történik semmi, amikor pedig ezt elpanaszolom valakinek, akkor visszakérdez: "Miért, mit vártál, hiszen három órát ültél..."
"Ha valaki nem tartja sokra a tradícionális utakat, akkor keres magának egy "új" utat. Fontos, hogy akkor ezt az új utat ne nevezze se zennek, se egyéb tradícionális címkét ne ragasszon rá! Az olyan hagyományos utaknak, ahol a tanítás élő maradt, élő, felébredett tanítói vannak számomra felmérhetetlen az értéke!" :)))))))))))))))))))))))))))
szia MI vagyok ÉN???...hehe végre ... valaki akivel a szokásos birka előitéletek nélkül lehet társalogni.....IGEN a hagyományos utaknak felmérhetettlen értékei vannak...teljesen egyetértek...számomra persze mindegy, az eredmény a fontos.... sajna ezeken a forumokon itt volt már egy két kisérlet hizi részéröl hogy valami uj utat bemutasson...de hát csak köpködés volt erre a reakció holott ezek a reagálok itt ezen a tanfolyamon még soha nem jelentek meg de már ELŐRE TUDTÁK érted hogy itt milyen szörnyü átverés folyik..stb. Hát ez van itt tanitva, ahol az ellenállás ott az ego bujik meg az ellenállás megett. Na a hizi ut lényege a személyes karma előcsalogatása...és ennek a letakaritása. (nem üléssel analizis félével)
Ezután mindenki eldöntheti hogy megy tovább vagy csak élvezi az ujonan megszerzett mozgási szabadságát. A zen utra ahogyan látom csak az elkőtelezett tanulok jelentkeznek mig a hizi tanfolyora olyanok is akik eredetileg csak apró dolgoktol akarnak megszabadulni, mint például a párkapcsolatuk megjavitása meg ilyesmi. Szinte fogalmuk sincsen néhánynak, hogy miröl is van itt igazából szó. Csak felvetem...számomra a különbség a két modszer között hogy a zen pasziv mig a hizi féle aktiv. Ha netán ezt kedved lenne megvitatni jelezd namaszte
Mivel nem tudom, hogy a "hizi-tanfolyamon" mit gyakorolnak, ezért én nem mennék bele a vélemény-gyártásba.
Akármit is gyakorolnak, tőlem akár megvilágosodásnak is nevezhetik.
A kvan um zen iskolában azokat, akiket a zen mester elég éretteknek tart, elküldik a többi zen mesterhez is ellenőrzésre.
El kell menniük japán, kínai, stb iskolák mestereihez is, és ha azok is bólintanak, akkor tanítóvá avatják.
Nem véletlenül van ez így kitalálva.
Nem baj, ha az emberek maguk is kitalálnak módszereket arra, hogy szerintük mi a kivezető út a szenvedésből.
Ha valaki nem tartja sokra a tradícionális utakat, akkor keres magának egy "új" utat.
Fontos, hogy akkor ezt az új utat ne nevezze se zennek, se egyéb tradícionális címkét ne ragasszon rá!
Az olyan hagyományos utaknak, ahol a tanítás élő maradt, élő, felébredett tanítói vannak számomra felmérhetetlen az értéke!
Alapíthatnék én is egy új szellemi iskolát, ahol taníthatnám az eddig belátottakat.
Nem teszem.
Az elvonulások alatt rájöttem, hogy elménk olyan rafináltan képes az önbecsapás legárnyaltabb módjaira is, hogy semmiképp nem hagynám figyelmen kívűl iskolánk gyakorlatát és a tanítóink ellenőrzéseit, útmutatásait.
Rengetegszer voltam már elkapva, mikor már már megvilágosodottnak hittem magam és nagyon hálás vagyok érte! :)
Ez egy felmérhetetlen nagy kincs! :)
Ezért akár ki is jelentem bátran, hogy egy olyan tradícionális iskolában, ahol még élő a tan, ott a látszat ellenére lényegesen "könnyebb" dolga van az embernek, mintha szólózna, vagy akár egy baráti társaságban próbálná ugyanezt. :)
"Eddig bemagyarázhatta magának hogy "fontos" dolgai vannak és ezért nem ér rá nyugton maradni. Mindig volt valami, ami kimentette."
huhh ez nagyon jó....amikor magyarázza a telefonba....hogy miért nem tud jönni ujra el a tanfolyamra ami másodszorra már ingyenes is...mert .....és egymillió kifogása akad....már volt olyan is hogy odajöttek elmondani hogy most más dolguk van..le lettek ültetve, azután délben miután már nevettek felszabadultan.... kisült utközben volt nagy gatyábavizelés és kitalálták ezt fogják mondani...rettegtek hogy bele kell nézni és kiszedni a hiteiket, ragaszkodásaikat.... ::)))))
"Csak csinálod szép sorban az összes gyakorlatot hajnali 04:30-tól este 10-ig, majd beájulsz a hálózsákodba és másnap megint kezdődik elölről. Az összes elméleted összeomlik, egyik csodás gondolat, egyik nagyszerű idea sem segít. Szép lassan hagyod az összeset eltűnni a semmibe."
:):))))))))))))))))))))))))))))))
ki vagyok ÉN....szia....csodálatos amit elérnek a ZEN mesterek....csak az infó kedvéért....A hizi tanfolyó cime: ISMERD MEG ŐNMAGAD.... itt persze csak hétvégi kis összejövetelekröl van szó nem a hagyományos falnak fordulos lábfájos napi 15-orás bottal való fejbevágos zazen modszert müvelik hanem egy más vonal mentén tanit hizi amelyet csak a direkt elme tartalom a csomok közös vizsgálata és takaritása néven tudnám jellemezni. Sajnos nincsen bot nincsen láb és hátfájosdi nincsen padlósikálás segberugás...és a többi örömforrás, mint a nagyrabecsült régi kolostorokban itt sajnos csak egyszerü gyakorlatok vannak, melyek mentén a tanulok egymás elme tartalmát megvizsgálva jutnak el a felésmerésekhez nevezetesen hogy mi is az elmetartalom és a tapasztalások összefüggése...nevezetesen ok és okozat egymást teremtése. Azután este van nagy közös sörös borosdi ahol mindenki egy kis alkohol hatására jokat nevethet a nappal másokbol kiszedett baromságokbol nem feledve a sajátját is. Hát mindenesetre üdvözöljuk a kolostort és a ZEN-testvéreinket a felébredésben...továbbra is tisztelegve NAMASZTE...toto
Még csak annyit fűznék hozzá, hogy ezeknek a gyakorlatoknak köze sincs az aszkétizmushoz, nem a szenvedés a célja.
Az európaiaknak még az is meg van engedve hogy ha nagyon fáj lábuk a meditációs ülésben, akkor rövid meghajlás után csendben felálljanak és állva folytassák a meditációt.
A mai ember tudata már nagyon "gyenge".
Már az is nehéznek tűnik, ha csak egy kényelmes fotelben mondjuk 3 órát csendben kéne ülni a légzést figyelve.
Ki lehet próbálni. :)
Elménk ilyenkor úgy érzi mintha bezárták volna.
Millió és millió dolgot amit eddig csinálhatott, azt most megvonják tőle.
Vagy az unalom gyötri, vagy vágyak jelennek meg, minden mást csinálna csak ne ezt. :)
Eddig bemagyarázhatta magának hogy "fontos" dolgai vannak és ezért nem ér rá nyugton maradni.
Mindig volt valami, ami kimentette.
De ha csak egyszer is, pusztán kísérletképpen "lekorlátozod", akkor rögtön kiderül mennyire hasonlatos a piaci légyhez, ami folyton szemétről szemétre röpköd. Szinte szenved ha ezt nem tehetei.
Amikor valaki végigcsinál egy "nehéz" gyakorlatot, akkor hisz valamiben, különben bele sem fog. Viszont amíg ezt még nem is próbálta, addig nincs miben hinni.
Ezért egyedül eleinte nem is nagyon megy.
A zen gyakorlat több mint valószínű, hogy nem fogja teljesíteni még a legtitkosabb elvárásainkat sem, sőt! Amikor pedig azt látjuk, hogy nem jön a várt eredmény, amit már annyiszor megértettünk, akkor feleslegesnek fog tűnni minden erőfeszítés.
Ha bevalljuk magunknak, ha nem, minden tettünk elvárásokra épül, ezeken támaszkodik.
Sokan lefutják a 40 km-es maratont, hogy lefogyjanak, egészségesek legyenek, elmondhassák hogy megcsinálták, stb stb. De hányan futják le ezek nélkül?
Ki tud lefutni 40 km-t úgy, hogy nincs oka rá és célja vele? (Forest Gump-on kívűl persze) :)
Ha beláttuk, hogy bizony még nem tudunk elvárások nélkül mozdulni, akkor könnyen belátjuk azt is, hogy az ilyen szellemi utakon hajlamosak leszünk visszafordulni, abbahagyni.
Ezért találták ki már több ezer évvel ezelőtt a közös visszavonulásokat.
Mikor odamész, megfogadod hogy ezt az egyet végigcsinálod, ha lesz eredménye ha nem. Elkezded és nem hagyod abba. EZ NAGYON FONTOS!!!!
Még ha már az első nap is meggondolod magad, hogy jajj nem, ezt nem, akkor is végigcsinálod. Lehet hogy elméd minden porcikája tiltakozni fog, lehet hogy kipukkad a lufi, ami eddig hajtóerőt adott az most eltűnik.
Mivel nem hagyod abba (Nem is nagyon engedik, általában ha elkezded akkor már nem szállhatsz ki), nevetve vagy sírva de csinálod, az elméd idővel csendesülni kezd.
Eddig csak értetted azt, hogy ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek.
Eddig csak értetted, hogy minden éppen ilyen.
A fájdalom nem mondja magáról hogy én rossz vagyok.
A fáradtság nem mondja magáról, hogy én kellemetlen vagyok.
Csak csinálod szép sorban az összes gyakorlatot hajnali 04:30-tól este 10-ig, majd beájulsz a hálózsákodba és másnap megint kezdődik elölről.
Az összes elméleted összeomlik, egyik csodás gondolat, egyik nagyszerű idea sem segít.
Szép lassan hagyod az összeset eltűnni a semmibe. :)
Talán észre sem veszed, de a tanítás kezd élővé válni számodra.
Milliószor olvastál róla, milliószor megértetted, de most úgy tűnik, hogy eddig mégsem fogtad fel, most pedig minden világos. Nincs több kérdésed.
Nem baj ha nem hiszed el!
Ezért mondtam, hogy csak poénból próbáld ki egyszer!
Rengeteg kérdésed el fog tűnni, és a sok kérdés egy nagy kérdéssé áll majd össze.
Ezt írtad....azért az érdeklődés: "Nem is volna ekkora bizalmam, ha nem egy körkörös, ciklikus, ellentmondásokat is tartalmazó tanítás szólna a körkörös, ciklikus, ellentmondásokat is tartalmazó létezésemnek."
Ehhez hasonlót Astustól hallottam...és szerintem zen szövegből idézte....bár nem mondta kitől. Én pedig Gillbert barátomnál találkoztam ezzel a nézettel. Kellett is dolgoznom rajta rendesen. Te, vagy a harmadik: és azt mondod csak úgy jött. Elhiszem. De nyilván sokat olvasol, tanulsz és elmélkedsz, mert ilyesmi magától nem jön össze. (valami hasonlót írtam itt két vagy három éve, talán ciszko nicken, és az pure matek volt)
Most meg ezt írtad....utoljára: "Beletrafálni, az az én célom!!" Az is helyes. Itt egyszer megkérdeztem valaki buddhistát, hogy pontlövő vagy cinikus. Mellesleg mind a kettő tipikusan zen tulajdonság. Nem választott...jól tette. Szóval Te azonban pontlövő vagy....kilelented...jól teszed. Hát ahhoz nagyon sokat kell tudni.
De azt mondod tágabb környezetben, nem tanulmányozol semmit...akkor én rossz könyveket olvastam eddig. Helyette viszont van elhatározás és egy képzet a célról. Nem rossz.
Amida ps.: szóval egy "ilyen" szoba....:) Jó fej vagy Te.
Who_am_I Ilyesmit poénból nem csinál az ember. Akkor csak szenved. Fáj a háta, a feneke az üléstől. Szerintem nem lehet egy elvonulásra úgy elmenni, mint mondjuk campinezni.
Lehet, hogy tévedek, de én így gondolom.
Azt gondolom a nem önkéntes, spontán közösségekbe sem érdemes járni, ezt még anno Németh Sándor mellett vettem észre. Szerintem olvasni, tanulni, értelmezni elméllyedni csak magáőnyban és csöndben lehet. Meditálni, gyakorolni biztosan. A remeteség kapcsán is csak ez jut eszembe. Elvonulnak....visszajönnek és gndolataik csodáit rakják elénk. Ez biza nem semmi....:)
"Amiket mint ragaszkodás/nem-ragaszkodás felsorol, hogyan viszonyulnak az "elégedett tudathoz"?"
Az elégedett tudat nem akar mást mint éppen ezt. Esőben esőt akar, napsütésben napsütést. A nem-ragaszkodásra csak adtak egy másik szót, semmi különös. :)
Köszi! Már néztem! Itt mondom az alábbiban, hogy jobb, ha megyek megnézem. Egy ismerös mondta, hogy lesz ez a B.berényi happening, csak azért. Majd Barátocskát is megkérdem, mert látom sürgölödött a tolle topicban. Ez a serenic... ezt nem fogtam föl, hogy mostan tolle párti, vagy mi? (Mert annyi mindent belevont, hogy elveszítettem a fonalat...) Kösz megint!
Kösz, de az olyan magas szinten van, hogy semmit se értek belöle. Asszem megyek B.berénybe és megnézem ahogy a szüzekkel keresztben kereng. Asszem van 10 tanítvány is, akik mester fokozatot értek el ott. Lehet azok is lehívnak valamit!
"However, true sanity comes from being in touch with your original mind. That is the mind before attachment to thinking appears. In original mind, everything is already complete; there is no desire or anger. We call that enough-mind. Enough-mind doesn't have this and that. If you look closely at your mind, when does it ever think that everything is complete? Everyone wants something. Everyone thinks that insanity is sanity. That's why we get into so much trouble.
Felmerült, hogy honnan ered az "enough-mind" kifejezés.
Részlet Barbara Rhodes zen mester egyik dharma-beszédéből:
So I ask you, what did the Buddha understand? What is Enlightenment? You must first put down your desires, put down your anger, put down your ignorance. Kill your eyes, your ears, your nose, your tongue, and your body. Cut off all thinking and become empty. If you keep this empty mind for just a little while, you lose yourself, and you stop having this big wrestling match we all have with ourselves: "this is I, my, me and everything else is outside there." So you lose that, and so there's no more suffering, no more happiness; there's no more "I," there's no more "this," and everything becomes one.
But as Soen Sa Nim has said several times this afternoon, one more step is necessary. So what is this step? There's a very famous kong-an that says, "Ten thousand Dharmas return to One. Where does the One return?" Once I heard someone ask Soen Sa Nim, "Where does the One return?" and he said, ''When I am hungry, I eat; when I am tired, I sleep." This is very boring speech. I think that everything you say that's just like this is often very boring. That's a problem many people have: it's not enough that the wall is white, and the cloth is blue -- it's too boring. And so our practice gets us so that we tolerate this boredom more and more, and we have more and more of what Soen Sa Nim calls "enough mind.''
Te jó isten! A serenicnek több tucat is van! De ö maga sehol! Írjál légyszi valahova az eckhart tolléról, ha tudsz. Varázsolni fog berényben. Állítólag egy csomó szüzlánnyan fog a focipályán kerengeni kereszt alakban! És lehívja a fényt és a bénák járni fognak...ilyesmi. Te állítólag tudsz ezekröl a dolgokról! Légyszives!
Közben kiderült, hogy ez tényleg egy dán manusz. Tolle, Eckhart Asszem nem is buddhista! Kérdezzem a serenicet talán? Ö talán tudja, megy is 10:én...Na jó, a serenicnek van saját topicja, megyek oda. Köszi!
Hát ahogy ez nem semmi szint, úgy van az is, hogy nem mondják senkinek, hogy ne jöjjön....mert akkor hová lesz a bevétel. Rig Véda.
A VIII. kerületi kocsmák - főleg a Práter utcában - igen csak jók a dinamikus gyakorlásra. Ki is vagyok tiltva minden helyről....:)...pedig nem is vertek meg.
Azt hittem észrevetted, hogy egy zsák hagyományos lehetőséget felsoroltam: ikebana, haiku, bonszai, de, sajnos az origami nem megy, viszont jól kezelem még most is a katanát. Talán azért.
Na.
Mindez gyakorlás.
Érdekes, Astusnak is írtam, hogy behódoltam a Japán kultúrának. Ő azt mondta nem különösebben különbözteti meg. Okés. A zen viszont nagyon Japán.
Másfelől meg mikor arról értekezem, hogy a nyugati gondolkodás szinte kizárja a zenné levést, akkor nem tiltakozik.
De ezt Suzuki és Jung is leírta. Nem csak a buta Amida.
Mondok valamit, nem fogod elképzelni sem: az utcán végig mehetsz úgy, hogy "gyakorlás".
Az meg sajnos még kimaradt, hogy: elvonulás.
Viszont: készülök.
Valaki egyébkémt azt mondta nem is vagyok buddhista, valami mozaikot csináltam, de úgy látja müködik. Na ennyire még senki nem dícsért meg. Ez meg jó.
Amida
ps.: ne...ne írd. Azért olvashatod nyugatias gondolataimat, mert csak így tudom szétszórni a semmibe. Főleg itt! hihihihihihii...rohadtul gonosz vagyok.
"Válasszunk egy tetsző ruhát! Válasszunk egy tetsző csónakot a folyón átkeléshez!"
Van aki kéket vesz fel, van aki zöldet......
A zöldet megkedveltem mert gyors és viszonylag fájdalommentes. Amit máshol 20 év alatt érnek el itt megvan max 1 év alatt...persze kinek a pap kinek a papné...üdv toto
Amikor már bármit csinálsz az a gyakorlás az azért nem semmi szint ha élhetek ilyen kifejezéssel. Még senkinek sem mondták eddig, hogy most már ne is jöjjön a zen központba, nyugodtan mehet a kocsmába, mert számára így is úgy is minden gyakorlás. :) A zen mesterek is minden hajnalt leborulással kezdenek minden nap, pedig ők már majdnem elmondhatják ezt magukról.
A magam részéről látom a korlátaim egy részét, tapasztalom mi segít, ezért írtam az előbb hogy az olvasás helyett a gyakorlást választom. Épp most kezdek egy ülőmeditációba, azaz "előnyösebb közeget" teremtek annak észrevételére, ami most is és egy könyv olvasása közben is előttem van. Becsapnám magam ha elhinném magamnak, hogy bármit is teszek az a gyakorlatom mégha folyamatosan törekszem is rá. :)
A tradícionális gyakorlatok nagyon segítőek tudnak lenni, hiba lenne lebecsülni őket. Sok elvonulást végig csináltam már és nagyon sokszor felmerült bennem amikor fájt a lábam, fájta a hátam, fájt mindenem a sok üléstől, hogy miért is nem egy strandon fekszem élvezve a nap melegét, miért is kell nekem itt keresztbe vetett lábakkal csendben szuszogni mikor ez is és az is az igazság? Az elvonulások végén mindig újra és újra rájöttem hogy miért. :)
Ez nem kontra akar lenni, tegnap írtam be valakinek ebbe a topikba:
"Tudod mi az én budhizmusom lényege? Abban hiszek, hogy észre sem fogom venni és már "csak" gyakorlás....:)"
Ez azt jelenti, hogy nem valami "helyett" vagyok benne a gyakorlásban, hanem akármivel.
Szeretkezhetem közben, olvashatok, embert ölhetek....egyre megy....a gyakorlásban vagyok....:)
Na jó...lehet tea szertattás, ikebana. haiku, meg bonszai nyirbálás. Mindig minden gyakorlás.
Astus Mester szerint már nem is normális ami az én zenem. Hát lehet, hogy igaza van. De az, hogy nem normális az nem a zenre vonatkozik, hanem rám és az életemre.
De...Astus érti ezt. Most hiányzik is....nekem.
Igaz, mondjuk putti is hiányzik....de hát Ő másból van mint én.
Viszont van itt most valaki, aki nagyon olvasott és tanult. Tutko, hogy tud újat mondani. Én meg másoknak. Így van ez normálisan. Próbálunk tanulni, próbálunk tanítani...pedig a kettő egylényegű....:)
e.:"Szung Szán zen mester, a koreai zen egyik kiváló tanítója beszélt gyakran az "enough mind"-ról, az elégedett tudatról."
Nekem, Tőle - az általa elképzelt zen kör tetszik, abban meg szó sincs a tudatról. Mindazonálltal nem vagyok elszállva a Mestertől.
A zen kör, csupán öt fogalmat tartalmaz:
0. fok Kis Én. - ragaszkodás a névhez és a formához
90. fok Karmikus Én - ragaszkodás a gondolkodáshoz
180. fok Nincs Én - ragaszkodás az ürességhez
270. fok Szabasság Én - ragaszkodás a szabadsághoz
360. fok Nagy Én - nem-ragaszkodás a gondolkodáshoz
Amiket mint ragaszkodás/nem-ragaszkodás felsorol, hogyan viszonyulnak az "elégedett tudathoz"?
Ha a tudat, megkülönböztet és korlátoz...mert ez a tudat lényege - valami mástól lesz elégedett. Talán az önismeret is ilyen. Szung Szán pedig azt mondja: "A zen, önismeret" Ehhez, hogy viszonyul a tudat?
Azért kérdezlek, mert értelmezési gondjaim vannak. Mást gondolok én, más meg megint mást. Te mit gondolsz? Mi az "elégedett tudat"?
rainy day woman Nem erre a tipusos buddhista válaszra gondoltam. Egyszerűen kiváncsi voltam arra, ismered vagy nem ismered Gillbert elméletét, aki ugyan erről a témáról írt egy-két tanulmányt....igaz inkább Einstein nyomán. Már azt hittem tágabb értelemben foglalkozol az itt-és-most kérdésével, és tudod a lényeget....okés, akkor csak beletrafáltál. Sebajtóbiás, egy buddhista soha ne felejtse el, hogy a gyökerei a védikus fillózófiában, a hindu phanteonben és az újkori fizikában vannak. Ráéreztél. Nem rossz. Szerintem. Amida ps.: ja és a kör dinamizálása mint körülvevő lényeg....az meg tipikusan zen! Bocs, hogy belegondoltam valami mást....:)
A citrom ezek szerint sem nem a savanyúság, sem nem a sárgaság hanem citroság.
Gyere beengedlek gondolatot olvasni, mert máskülönben nem megy :))
Próbaképpen: a Dharmának arra az arcára gondolok, amelyik a garanciát képezi :)) Hogy ez egy ilyen hely: van megszabadulás. Amióta egyvalaki megszabadult, mi már csak marháskodunk... Igazából előtte is így volt ez, csak még nem lehetett tudni, nem volt elmesélve. Na az időhatározókat kérlek ne vedd túl komolyan... Meg a mennyiségi kifejezéseket se légyszi... ésatöbbi... Esetleg láthatjuk úgy, hogy nehéz, de milyen nagy különbség ez ahhoz képest, mintha lehetetlen volna :)
Nekem teljesen jók a verbális tanok. Amúgy sem a Tant akarják kifejezni, nem olyan lököttek :), csak a közeget (köszi ezt a szót) akarnak segíteni nekem megteremteni. Vagy még csak azt se, csak teszik, amit tenniük kell. Én benne vagyok.
Mért pont zen ne lennék? :) Most pl Dógennel voltam együtt, Lin-csit is szeretem.
Derleuzét nem ismerem...
Azért szerintem az a citromos válaszom összecsapott lett, csak megtetszett a kép egy pillanatra :), igazából inkább szeretném azt mondani, hogy az észre fogom venni hite közös és helyesnek tűnik, a maradék meg csak szavak arról, amit képzelünk, akárha ellentétesnek tűnő kifejezésekben is (bár ez elég átlátszó), aztán majd meglátjuk.
Hogy tetézzem bűneim, bemásolok még ide különféle szavakat csak hogy megkeserítsem a szavaktól, fogalmaktól való megszabadulás amúgy sem könnyű folyamatatát!
:)
A zen kör
E
gy este Szung Szan zen mester a következô Dharma-beszédet tartotta a Providence Zen Központban: - Mi a zen? A zen: önmagunk megismerése. Ki vagyok én? Azt, hogy mi a zen, egy kör segítségével fogom magyarázni. A körön öt pont van kijelölve: a 0°, a 90°, a 180°, a 270° és a 360°, ami pontosan ugyanaz, mint a 0°. A 0°-tól a 90°-ig terjedô résszel kezdjük. Ez a gondolkodás és a ragaszkodás területe. A gondolkodás vágy, a vágy szenvedés. Minden dolog ellentétekre szakad: jóra és rosszra, szépre és csúnyára, enyémre és tiédre, szeretemre és nem-szeretemre. Tehát itt az élet szenvedés, és a szenvedés élet. A 90° alatt a névhez és a formához ragaszkodsz. A 90°-on túl a Tudatos vagy a Karmikus Én van. Itt a gondolkodáshoz ragaszkodsz. Mielôtt megszülettél, zérus voltál; most egy vagy; valamikor meghalsz, és megint zérus leszel. Tehát a zérus egyenlô az eggyel, és az egy egyenlô a zérussal. Itt minden ugyanaz, mert ugyanabból a lényegbôl származik. Mindennek van neve és formája; ám a nevek és a formák az ürességbôl jönnek, és oda térnek vissza. Ez még mindig gondolkodás. A 180°-nál nincs gondolkodás. Itt az igazi üresség megtapasztalása van. A gondolkodás elôtt nincsenek szavak, nincs beszéd. Tehát nincsenek hegyek, folyók, nincs Isten, nincs Buddha, nincs semmi. Csak... (Ekkor Szung Szan az asztalra ütött, és így folytatta:) A következô, a 270°-ig terjedô rész, a mágia és a csodák birodalma. Itt teljes szabadság van, mindenféle tér- és idôbeli akadály nélkül. Ezt hívják élô gondolkodásnak. Felvehetem egy kígyó testét. Lovagolhatok a felhôn a Nyugati Mennyekbe. Járhatok vízen. Ha élni akarok, élek; ha halni akarok, halok. A szobor sír. A föld nem világos, nem sötét. A fának nincsen gyökere. A völgynek nincsen visszhangja. Ha a 180°-nál maradsz, akkor ragaszkodsz az ürességhez. Ha a 270°-nál, akkor a szabadsághoz. A 360°-nál minden éppen olyan, amilyen; az igazság éppen olyan, mint ez. Ami azt jelenti, hogy nincs ragaszkodás semmihez sem. Ez a pont ugyanaz, mint a 0°: tehát visszaérkeztünk oda, ahonnan elindultunk, ahol mindig is voltunk. A különbség annyi, hogy a 0° a ragaszkodó gondolkodás, míg a 360° a nem-ragaszkodó gondolkodás. Például, ha ragaszkodó gondolkodással vezetsz, elkalandozik figyelmed, és átmész a piroson. A nem-ragaszkodó gondolkodás azt jelenti, hogy a tudatod mindig tiszta. Így, amikor vezetsz, nem gondolkodsz; csak vezetsz. Az igazság éppen olyan, mint ez. A közlekedési lámpa pirosat mutat: megállsz. Amikor zöldre vált: elindulsz. Ez az intuitív cselekvés, amely mentes a vágyaktól és a ragaszkodástól. A tudatom olyan, mint egy tiszta tükör; mindent úgy tükröz, ahogy épp van. Amikor piros szín tűnik fel, a tükör pirosat mutat. Amikor sárga szín tűnik fel, a tükör sárgát mutat. Így él a bódhiszattva. Nincsenek önös vágyaim. Mindenkiért cselekszem. A 0° a Kis Én, a 90° a Karmikus Én, a 180° a Nincs Én, a 270° a Szabadság Én, a 360° a Nagy Én. A Nagy Én végtelen térben és idôben; nincs élete és nincs halála sem. Egyedüli kívánságom, hogy megsegítsek minden érzô lényt. Ha az emberek boldogok, én is boldog vagyok; ha szomorúak, én is szomorú vagyok. A zen a 360° elérése. Amikor ezt eléred, a kör minden pontja eltűnik. A kör csak egy zen taneszköz. Valójában nincs ilyen. A gondolkodás egyszerűsítésére és a tanítvány megértésének ellenôrzésére használjuk. (Szung Szan könyvet és ceruzát vett a kezébe, és ezt kérdezte:) Ez a könyv és ez a ceruza: azonos vagy különbözô? 0°-nál különbözôek. 90°-nál, mivel minden egy, a könyv az ceruza, a ceruza az könyv. 180°-nál elvágsz minden gondolkodást, tehát nincsenek szavak és nincs beszéd. A válasz csak... (Ekkor Szung Szan az asztalra ütött.) 270°-nál tökéletes szabadság van, tehát a jó válasz: a könyv dühös, a ceruza nevet. És végül a 360°-nál az igazság éppen olyan, mint ez. Jön a tavasz, a fű magától nô. Belül világos van, kívül sötét. Háromszor három az kilenc. Minden olyan, amilyen. Tehát a jó válasz: a könyv az könyv, a ceruza az ceruza. Tehát a válasz minden ponton más. Melyik a helyes? Tudjátok? (Kis szünet után így szólt:) No, itt van egy: mind az öt hibás. Miért? (Néhány másodpercnyi várakozás után Szung Szan elkiáltotta magát:) KACU!!! (Majd így folytatta:) A könyv kék, a ceruza sárga. Ha megértitek, akkor megismeritek magatokat. Ám, ha megismeritek magatokat, akkor harminc ütést adok. Ha nem, akkor is. Miért? (Szung Szan ismét várt egy kicsit, azután így szólt:) Ma nagyon hideg van.
ha mánn elég sokan belebujtunk ebbe az ideába (nincs absolut modszer) realitássá vállik és ettölfogva mondhatod napestig a belebujtaknak hogy van absolut modszer ugyse fogják elhinni....mert ugyebár ök más ruhát hordanak, nevezetesen a nincset.:):)
Nincs abszolút gyógyszer! jó ötlet!! tudod mit magamra öltöm....belebujok....hoppá már meg is van .....nincs absolut gyogyszer....eggyetértek veled és még azzal aki szintén belebujt ebbe az ideába...:)
Egyszer egy mester a tanítványával gyalogolt a hegyekben.
A tanítvány megbotlott és egy hatalmasat zakózott.
Elkezdett óbégatni: Mester, mester segíts!
A mester pedig szó nélkül melléfeküdt és szintén óbégatni kezdett.
:)
Nincs abszolút gyógyszer!
Szung Szán zen mesterről hallottam, hogy amikor egy egy amerikei nagyvárosban sétált a tanítványaival az egyik kéregető hajléktalannak pénzt adott, míg a másikra keményen rárivallt, hogy menj dolgozni!
majd ha egy néni elesett és eltörte a lábát...mondjuk csak a játék kedvéért ...akkor mond ezt a kedves töröttlábunak "A legjobb, ha a többi jelenséghez hasonlóan ezt a korlátot is csak hagyjuk megjelenni és eltűnni! totomoto :)
Nem tudsz semmire sem rámutatni, hogy ez az, ez vagy te.
Ahogy a dolgok megjelennek és eltűnnek, úgy erősödik benne a gyanú.
És amikor már már megint elhinné ez a tükör egy benne megjelenő jelenségnek hogy önmaga, akkor egy éles szemű egy rántással azt is kihúzza alóla.
A mester nem tud mire rámutatni, csak azt taníthatja, hogy ez sem, az sem, de még csak amaz sem. :)
Takarítás, takarítás, takarítás.
Ebből áll az éles szeműek egész napja.
Az emberek mikor elmennek egy zen központba azt hiszik többek lesznek ez által, megint szereznek valamit (ha mást nem hát legalább tiszta tudatot), pedig ha tudnák...
Wu Bong zen mester az egyik dharma beszédében épp ezt taglalta.
Bár azt hisszük hogy a gyakorlat által gyarapszunk, szerzünk valamit ami most még nincs, pedig a zen központban csak elveszíteni tudsz.
Elveszíteni a tudásod, a véleményed, az értésedet, stb.
Nagy zsákkal jössz és kissebb zsákkal mész. Ez a zen.
"A szabadság szabadabb akar lenni, a rabság meg méginkább rab? Hol billen át?"
Mindkettő illúzió! "A karikák egyik fele északnak tart, a másik fele délnek."
Valójában nincs se szabadság se rabság.
Nincs üres teli nélkül, se fennt lennt nélkül.
Szabadság és ragaszkodás csak a gondolkodási sémáinkban létezik, csak itt van értelmük.
A szavakkal történő tanoknak komoly korlátai vannak, csak közelítésre lehet használni.
Ahogy egy vaknak sem lehet leírni szavakkal a piros színt. Hasonlíthatjuk akár az alma ízéhez vagy az eper illatához a vak ebből sosem tudja meg milyen látni ezt a színt.
Mégis vannak szútrák és egyéb szent iratok, amelyek megkísérlik a gondolkodási sémáinkon belül körülírni ezt a valamit.
Intuitíven, nem ragaszkodva a szavakhoz segíthetnek ráérezni a dolog ízére ha sikerül a szavakat egy kicsit elengedni.
A gondolkodásunk a legtöbb esetben korlát.
A legjobb, ha a többi jelenséghez hasonlóan ezt a korlátot is csak hagyjuk megjelenni és eltűnni!
"A szabadság szabadabb akar lenni, a rabság meg méginkább rab?
Hol billen át?"
jó kérdés..... először mindig a siker és a gyönyör a hatalom játszmái vannak... majd ahogy a tudatossági szint csökken ahogy a karma beérik...megjön a a sikertelenség, a kudarc, a lelki nyomás, a fájdalom és a szenvedés ez megszüli a keresést ......
A figyelem a kivezető "ut"-ra terelődik....és ki tudja hánymillió zsákutca (testi tulélési stratégiák, pénz pozició sex drogok vallások...stb..).után talán, megleli a helyes megszabaditó irányt... segitséggel vagy anélkül....de kifelé vissza a tudatosságba kezd mozdulni.... totálidea
A buddhizmusban gyakran említenek 6 világot: Istenek, félistenek, éhezők, pokol, állatok, emberek világa. Ezekben keringenek a lények mérhetetlen ideig. Ezek közül a mesterek kiemelik az emberek világát. Ez a világ kiemelten fontos. Az emberi lét azt jelenti, hogy óriási esély van a létforgatagból való kilépésre!
Ezért is említik gyakran a 4 nagy szerencsét: 1., Embernek születni! 2., Találkozni a tanítással! 3., Találkozni egy éles szemű tanítóval! 4., Felébredni!
Nem kötelező, de ha akarunk élhetünk a nagy szerencséinkkel! Sok ember érzi úgy, hogy kell hogy legyen valami, ami több mint a létünk puszta fenntartása és az örömeinkért való harc. Sokakban ott él a gyanú, létünk mintha valamiben kiváltságos lenne. Mintha nem merülne ki abban, hogy pl. ház, kocsi, jó állás, család. Az ember ezért célokat teremt magának, keresi ezt a valamit. Világuralomra tör, tudást halmoz, rengeteg célt tűz maga elé, de a végén mégis hiányérzete támad. Mintha nem ez lenne az. Mélyen belül érzi de nem tudja, nem látja. Pedig ha hisszük ha nem, mindnyájunknak ugyanaz a főállása. :)
Az ember útja
Üres kézzel jössz, üres kézzel távozol. Ilyen az ember. Honnan jöttél, mikor megszülettél? Hová mész, mikor meghalsz? Az élet olyan, mint a felhő, amelyik épp megjelenik. A halál olyan, mint a felhő, amelyik épp eltűnik. Élet és halál, jövés és menés éppen ilyenek. De mégis van egy dolog, ami mindig tiszta marad. Ez az egyszerű és tiszta nem függ élettől és haláltól. Mégis, mi ez, ami egyszerű és tiszta?
szia hizzz! Ha nem nézek itt valamit mellé, akkor millió vagy milliárd önálló lény, gondolat, hit, szűrő vagy mittudom én milyen önálló entitás épít fel egy embert. Na ebből több százezer csak inni akar, többszázezer csak szexelni vagy enni, meg többszázezernek más egyéb céljai vannak. Baszott sok van, de csoportban kezelve jól fogynak. A "sor" végét még csak véletlen sem látom, valószínű az elejét is alig. Ez aztán mennyiség!!! Állat... csőőőőőő
A Dharma melyik arcára gondolsz? Erre a villogó kurzorra itt a monitor közepén? Mert itt nem látok mellékelve garancia levelet. :)
Vagy a verbális buddhista tanokra? Igen, ott is gyakran ígérgetnek. Mivel a Tant lehetetlen szavakkal kifejezni, ezért azokkal sem megyünk sokra, sőt. :) A 2 dimenziós lényeknek sincs szavuk a 3. dimenzióra. A karikák egy része északnak megy, a többi délnek, meg nyugatnak vagy keletnek hogy megleljék a titkos 3. dimenziót. A mester-karika pedig hiába mondja, hogy már meg is érkeztél, már benne is vagy, akár északnak mész akár délnek, ki sem tudsz lépni belőle. A karikák nem értik miről beszél. :)
Senki nem tudja leírni vagy megmondani merre találod ezt a "titkos" dolgot, hiába nincs semmi sem, ami ilyen közel lenne hozzád. A tükörnek nincs mi tükröt tartson!
Elnézést - de lemaradt a kérdés, a fotó mellől: "rainy day woman, Te ennyire ismered Gillbert Derleuze-t?" Ilyet még nem pipáltam ezen a fórumon! Igaz a zen felől is ide lehet jutni....de elképzelésem szerint Te nem vagy zen. Amida ...már csak a kiterjesztett dinamika sémáját kellett volna hozzárajzolnod....a zagyam áll meg.
Nem is volna ekkora bizalmam, ha nem egy körkörös, ciklikus, ellentmondásokat is tartalmazó tanítás szólna a körkörös, ciklikus, ellentmondásokat is tartalmazó létezésemnek.
Valóban itt lenne a szemünk előtt minden, amitől eloszlik a nemtudás? Most feltenném a költői kérdést, hogy minek van akkor nemtudás... dehát ez már sokszor ki lett fejtve itt, és máshol is.
Csak egy apró észrevétel. Nincs helyes és helytelen nézet. Minden ragaszkodás csomó.
Még ha a felébredéshez is ragaszkodsz, az sem a csomó kibomlása. Nincs olyan jelenség, ami kibomlik ha belékapaszkodsz. Ha lenne, akkor lennének abszolút módszerek a felébredéshez és nem lenne más dolgunk, mint azt a bizonyos valamit csinálni és az eredmény garantált lenne. :)
A nem ragaszkodást nem lehet tanítani! Nem lehet elmagyarázni sem. Nincs abszolút módszer sem a ragaszkodás letételére.
Minden gyakorlat csak arra jó, hogy egy közeget segítsen létrehozni. A közeg csak egy előnyös helyzet, amiben lényegesen könnyebb meglátni azt, ami most is az orrunk előtt van.
Példa: Ha a mantra gyakorlattal a csak 1 dolog fenntartására törekszel, akkor azzal, ahogy a millió dolgot elfelejted fenntartani észre veszed, hogy az a millió dolog sem abszolút, az is csak fenntartott. Az észrevételt nem a mantra teszi, azt te hozod meg! Az üresség nem a véggcél, csak a megfelelő "közeg". Viszont az üresség megtapasztalása nélkül olyan kicsi az esély arra, hogy leteszel minden ragaszkodást, hogy szinte nincs is olyan lény, aki pl. beheroinozva, 2 örömlányba épp beleélvezve, matt részegen átlátja a létezést. :)))
A gyakorlással csak az előnyös közeget hozzuk létre, magát a mozdulatot viszont semmi sem teheti meg helyettünk, senki sem taníthatja meg! :) Gyakorlást mondasz, a tükörben gyakorlás jelenik meg. Megvilágosodást mondasz, a tükörben megvilágosodás jelenik meg. Bármely jelenség reflektálódik is ebben a tükörben, egy sem képes a tükörnek tükröt tartani! :) Ezért mondják: Ez a dolog olyan közel van hozzád, hogy nem is gondolnád. Annyira előtted van, hogy el sem hiszed. Aki észre veszi csak felkacag. :)
A buddhizmusnak van javasolt nézete a tanítás és a tanulás mibenlétéről, és emiatt én sem szeretem ezeket összemosni.
Ha mondjuk a tanulás felől nézed, akkor pl lehet úgy látni, hogy a helytelen nézet egy csomó, ami megszorul, ha belékapaszkodsz, a helyes nézet pedig egy masni, ami kibomlik, ha belékapaszkodsz. A csomó természete a megszorulás, a masni természete a kibomlás, az ember természete a kapaszkodás. Elegendő annyi nézetet fönntartani, amennyi a gyakorlást fönntartja, és ha ezekben megvan a bizalom és jónak tűnnek a tapasztalat visszajelzései is, akkor ez az enough mind, pillanatnyi helyzettel megelégedetten, türelmesen törekvő tudat. A Buddha nem azt mondta: Törekedjetek valamennyit, aztán kezdjétek el az eredményeiteket számbavenni vagy elégedetlenkedni hanem azt, hogy Törekedjetek fáradhatatlanul, az eredményre egy pillantást sem vetve, sosem a gyakorlás eredményességéhez ragaszkodva, hanem mindig magához a gyakorláshoz ragaszkodva. Tudod mi az én buddhizmusom lényege? Abban hiszek, hogy észre fogom venni, ha ideje abbahagyni a gyakorlást :))
javit: A cél és a személy tudatossági szintje szorosan összefügg. A magas Tudatosság, felébredésre irányuló célokkal párosul, mert már az "ÉN" ellen dolgozik. Az alacsony tudatosság ÖN-ös szándékokra koncentrál, mivel az ÉN megerősitése, a többi én-feletti uralom elérése a célja, függetlenül attol hogy a személy mit hisz, ezzel kapcsolatban.
"Tehát önmagában a kellemetlen érzés okozását nem lehet tanításszámba venni (ha tanulni lehet is belőle, mint bármiből :), kell, hogy az állítás tartalmában valóságos, igaz, hasznos is legyen."
Azt hogy miböl lehet tanulni azt az ÉN személyes célja(amely mindig a ÉN tulélési stratégiáját szolgálja) határozza meg. Csak az érti miröl van szó ezen a forumon, kinek személyes CÉLJA "A megvilágosodás." Kinek célja ellentétes, az ellene szól, egy megvilágosodást célzó tanfolyamnak, vagy egy erre irányuló beirásnak. Ezek az emberek persze hasznosak az ő saját céljukba passzoló forumon és ez igy természetes. A legnagyobb akadály hogy a beiró már nincsen tisztában nem tudja, mi is az ő igazi célja. A cél és a személy tudatossági szintje szorosan összefügg. A magas tudatosság magas célokkal párosul mert már az "ÉN" ellen dolgozik az alacsony ÖN-ös szándékokkal, függetlenül attol hogy a személy mit hisz, ezzel kapcsolatban.
üdv totomotó
"Nem más fedi el Az Igazságra néző kilátásod, Mint az összes tudásod. S mindaz amit Szentnek tartasz."
(1)"...valótlan, hamis és káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor azt nem mondja..."
(2)"...valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor azt sem mondja..."
(3)"...valóságos, igaz és hasznos, de másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor..." Az Igaz rendelt időben mondja el, mert azt is tudja, hogy kell mondani.
(4)"... valótlan, hamis és káros, de másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor azt nem mondja..."
Az Igaz "olcsó népszerűségnek" soha nem hajol meg, mert azt is tudja, hogy (árt vele) hogy soha nem szabad mondani.
(5)"...valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, azt sem mondja"
Soha nem teheti.
(7)"... valóságos, igaz és hasznos, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor ...mikor időszerű annak a kijelentésnek a megtétele."
Ezt, kötelesség így tenni.
Csak három szó kombinációja a fontos!
Vagyis nem abból indulok ki, hogy kellemes, vagy kellemetlen, annak aki hallja, mert a " kellemes-kellemetlent egyszerűen csak érezzük, de pont ez az, ami nem számít."
Aki ezt nem érti meg, nem fogadja el....azon Buddha sem segít. Mert buddhaság így cselekdeni, és a bódhiszatvák ezt is teszik. De a bikzuk megértik...:) Bizni kell merni. Ez adomány.
Vettem észre, hogy nem nekem írtad...de bennem ebben a formában maradt meg.
"ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valótlan, hamis és káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor azt nem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor azt sem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz és hasznos, de másoknak kellemetlen, másokat bánt, akkor a Beérkezett tudja, hogy mikor időszerű annak a kijelentésnek a megtétele. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valótlan, hamis és káros, de másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor azt nem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz, de káros, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, azt sem mondja a Beérkezett. Ha a Beérkezett tudja egy kijelentésről, hogy az valóságos, igaz és hasznos, és másoknak kellemes, másoknak jólesik, akkor a Beérkezett tudja, hogy mikor időszerű annak a kijelentésnek a megtétele."
A Buddha beszédeiből, ha jól emlékszem, ezt te is olvasod. Remélem nem rontottam el a begépeléskor :)
Tehát önmagában a kellemetlen érzés okozását nem lehet tanításszámba venni (ha tanulni lehet is belőle, mint bármiből :), kell, hogy az állítás tartalmában valóságos, igaz, hasznos is legyen. Ezek azok a dolgok, amiket mindenkinek a maga számára kell alaposan megfontolnia. A kellemes-kellemetlent egyszerűen csak érezzük, de pont ez az, ami nem számít. Az időszerűségről, azt hiszem, nem áll módunkban ítélni.
Nyilván van, akinek hasznos az itteni beszélgetés olyan komolysággal, ahogy ő űzi, és van, akinek nem, és szerintem az nagy könnyebbség, a Dharma áldása, hogy elég, ha a magunk számára igyekszünk tisztázni ezt a kérdést. Mindenki mást a Buddha óvjon :)
Szia! Örülök, hogy írsz, mindig kell valaki, aki megmondja, hogy ez mind csak üres fecsegés, bármennyire is komolyan veszik. Felszabadító, nem? Bárhogy szúrja mások szemét.
A brahman elment, a brahmani került-fordult, szegényes kamrájának rejtekéből fejtetlen szezámot kapart elő, s gondosan megtisztogatta. Kevés vizet is öntött alá, hogy előre puhuljon. Aztán kitette a napra. A házban tovább végezte munkáját, s már későn vette észre, hogy egy kóbor kutya éppen a szezámra tette le tiszteletét. Késő volt már a fütykös és a seprőnyél, a kutya behúzott farokkal elnyargalt. A brahmani sopánkodva csapta össze két tenyerét. - Óh, mostoha sors! De nagyon sokoldalú vagy! Ehetetlenné lett a szézám... Később így gondolkozott: - Mit lehet itt tenni? Ezt én meg nem főzöm! Ha valaki nem tudja, mi történt vele, megmossa még egyszer, és megfőzi, jóízűen meg is eszi, és nem lesz semmi baja, de én ezt meg nem eszem! A szépen tisztított szezámért biztosan kapok valakitől tisztítatlant. Elviszem, valamelyik házban majd csak kicseréli valaki. El is vitte. Ment egyik házból a másikba, de nem volt szerencséje. Nem voltak otthon. Vagy főtt már az ebéd. Minden háztól eredménytelenül jött el. Végre egy faluvégi házban megörült a háziasszony, és máris futott, hogy hozza a hüvelyest, de ekkor meg a férj szólalt meg. - Tisztított szezámot tisztítatlanért? Ki hallott már ilyet?! Szó sincs róla. Oka van Sandilinek, a brahmaninak ha ki akarja cserélni! Sandili szégyenkezve tért haza és búsan idézte, hogy helyes a szólás:Hogy szezámmagját Sandili kifejtve adná oda, Fejtetlenért elcserélné, annak megvan az oka.
sz4bi....most felmérheted a szinvonalat... dr. Lobotomia főorvos Ur véleményét idézgető, köszvényhajtó teát kotyvasztó öregaszony stb... .a buddhizmushoz pont annyi köze van mint AMIDÁNAK. Ez a közönség csak arra jó hogy mozgassa a forumot a lapos fecsegésükkel...s közben aki érti mi- röl van itt végul is szó az csak csak vagy elmegy a hizi tanfolyot...leellenőrizni...mi a franc van ottan vagy a buddhista főiskolát nézi meg vagy vesz egy könyvet........vagy örul mert néha igazán feltünik egy egy felébredett (ki vagyok én) stb üdv totomotó
Teccik ez nekem....:) Irnál azokról a mágikus dolgokról. Alig tudok valamit a mágiáról. Viszont sokat hallok róla. Valam mágia kéna a hizlalda szag elen is....valami füstölő C4-ből.
Igen? Későn jöttem rá, hogy "egy másik történet". Ne feledkezz meg arról ami a Dharmából jön: itt-és-most létezünk. Nincs tér és idő amibe beleférne a múlt. A kispárnádna se nem nincsen a múltad...ussemtudodkivernibelőle....hehehehehe. Belőled meg elszáll....mint egy sóhaj.
Amida ps.: ha egy lepkét látsz elszállni....az viszi....:) Ha azonban port látsz, akkor poszívózzad és ne verd a kispárnádat.
Nektek, akik olvassátok ezt a fórumot, mi a véleményetek a Ti sajátbejáratu csak nektek mindig "MINDIG IGAZAT ADÓ" ISTENetekről, amiről totalidea írt, amire én is céloztam ezelőtt?
Nem kéne inkább ezen dolgozni?
"Egész ellentmondásos dolgokat olvastam ezen a fórumon. Van, mikor olyat idéznek ide, hogy "csak tedd ezt, tedd azt; tál elmosogatása közben megvilágosodott; csak meg kell látni a tudat ürességét; azt hogy nincs hova megérkezni; már meg is érkeztél", amikor meg jön hizlalda, hogy megvilágosodott, és a tanítványait tanítja, "megvilágosítja őket" akkor egyből jön, hogy nem az nem lehet, mert ez nem hétvégi móka, még nem érkezett be, mert hamis a magabiztossága. Nekem is van, mikor ellenszenves, amikor hizlalda ezeket ide írja, de akkor kezdjük itt... Miért?"
Sz4bolcs!!! MIÉRT?????
hát ez Király....hoppá egy pillanatra megláttad igazábol az ellenállást....az ellenállás megett az ott lapuló ÉN...komát az igazit..!!!!!!!!!!!!ugye milyen jól állcázza magát??? nem semmi észrevenni....vigyáz rád mert ha felébredsz neki vége, megláttad egy pillanatra azt amiböl ölordsága ""VAN""""gondolatokból kétségekböl.....a TE sajátbejáratu csak neked mindig "MINDIG IGAZAT ADÓ" ISTENEDET......
Hétvégén kérdezted hogy mit hozott nekem a megtanult takaritás, mi volt a vízválsztó. Aztán gondolkoztam ott rajta rendesen mi is lehetett ez, de volt sok minden amiből válogathattam. Hát megpróbáltam összefoglalva elmondani, de nem sikerült ott kilyukadni ahol szerettem volna. Úgyhogy most leírom inkább ide.
1.Eleinte felszabadulást adott a gondjaim alól.
2.Aztán rámutatott, hogy hol a hiba,
De ez mind1... Talán én a vízválasztót úgy állapítanám meg magamnál,
3. TÖBB TUDATOSSÁGOT ADOTT(vagy hozott ki belőlem) a tanfolyam.
És ha kategorizálnom kéne a nyereségeimet akkor ez alá tudnék mindent beosztani. A módszer az egy dolog, hogy ottvan és akármikor tudom használni. De a lényeg számomra a tudatosság növekvésében jelenik meg. Hogy van időm tudni mit teszek, mielőtt tenném ami magától jön. Így már csak fogy az ami magától jön smile.gif
Naszóval. A milarépat Neked nem kell magyarázni, az biztos.
A Natasa az viaszt önt, többek között. Az egész mágikus programra van neki szerzödése.
A helyettes igyekszik legjobb tudása szerint a felmerülö tárgyi problémákat elháritani. Ez esetben fel van hatalmazva, hogy etikai kérdésekben is nyilatkozzon, de rengeteg megkötés van! Kb. 4 oldalas a szerzödés.
De az is elöfordul, hogy jómagam ugrom be helyette! Akkor vica versa. Így van ez felfektetve kérlek.
Ja feketével kezdte. hehehehehehe....rádöntötte a házat az esküvőt ünneplőkre. Nem értett ugyanis egyet a dologgal. A natasa mit csinál? És mit csinál egy helyettes?
Wu Bong Soen Sa Nim (Zen Master Jacob Perl) is the Guiding Teacher for a great number of Zen Centers in Europe, and is the Head Teacher of the European Kwan Um School of Zen. Prior to meeting Zen Master Seung Sahn and becoming his first American student in 1972, Soen Sa Nim practiced with Suzuki Roshi at the San Francisco Zen Center, and devoted one year to practicing with Tarthang Tulku at the Tibetan Nyingmapa Meditation Center in Berkeley, California. He helped Zen Master Seung Sahn in establishing the Kwan Um School of Zen in Poland in 1978. In 1984 he received inga (authorization to teach) and began to teach regularly in the United States and in Europe. Soen Sa Nim graduated from Brown University where his concentration was mathematics, and holds a fourth degree black belt in Shim Gum Do, a Korean art of swordsmanship. In 1993, Soen Sa Nim received the transmission of Dharma and became the seventy-ninth Patriarch in his lineage. He resides with his wife, Zen Master Bon Yo, and their son at the Paris Zen Center.
Transmission Speech by Zen Master Wu Bong
Buddhas Enlightenment Day Poem - 1993 by Zen Master Wu Bong
Desires and Aspirations by Zen Master Wu Bong
Become an Expert... Or Become a Buddha by Zen Master Wu Bong
Sick Practicing by Zen Master Wu Bong
"I Dont Like Kong-ans" by Zen Master Wu Bong
The Interview by Zen Master Wu Bong
Sleeping Zen by Zen Master Wu Bong
Leave Your Mind Alone by Zen Master Wu Bong
Passionate Zen by Zen Master Wu Bong
Understanding It, Doing It by Zen Master Wu Bong
Making Your Direction Clear by Zen Master Wu Bong
Together Action and Buddhist Wisdom by Zen Master Wu Bong
Good Feeling Suffering, Bad Feeling Suffering by Zen Master Wu Bong
Practicing is Essential by Zen Master Wu Bong
This is the Only Moment We Have by Zen Master Wu Bong
Only Keep "Dont Know" Mind by Zen Master Wu Bong
Ecology of Mind by Zen Master Wu Bong
Commentary on Hyang Eoms "Up a Tree" by Zen Master Wu Bong
This Moment is Your Teacher by Zen Master Wu Bong
Not Difficult, Not Easy: Stories from the Lay Lineage by Zen Master Wu Bong
The Pilgrimage to Awakening by Zen Master Wu Bong (Jacob Perl JDPSN)
na erre azért már reagalok, mint helyettes is! izibe.
nagyon intelligens (amennyiben a lexikális tudás alkalmazását itt annak nevezzük!--vitatható, vitasd!)
arrogáns az biztos, van itt valami összfüggés?
ez csak zagyválás, szerintem, mit kavarod bele a magad etikáját? de fejtegesd, lehetöleg velösen! (ez azt jelenti, hogy foglald össze kb. tenyényi helyen a képernyön)
na ez végre beletrafált a tiszta közepébe, ahogy a hévizi fördömester mondta volna, aki szabadidöben kömüves volt.
Ebbe a kagyu ügybe sose mentünk bele! aszkéta barátomról beszélek, mit érdekli öt ez a kagyu ügy! füvet eszik oszt kész. valami fekete mágiát ugyan említett, de hogy az nem aktuális, mert hogy az outsoursad jelenleg. van egy natasa nevü nö aki ezt neki csinálja.
ami engem illet csak helyettes vagyok. szerintem elég jó.
igen, rá gondoltam. ezt a milarepa dolgot csak a szine kapcsán érintettük, hogy ö csak odáig jutott a gyakorlatokban. és azzal nem is lehet büszkélkedni. de hogy ez van és kész, mondta. na erröl ennyit, csak egy szublimált állat, oszt kész.
Egyszer Wu Bong zen mester az egyik elvonulás után a dharma beszédében elmondott egy történetet. Sajnos már nem emlékszem rá szó szerint de megpróbálom leírni a lényeget:
A régi Kínában volt egy zen kolostor ahol szerzetesek nagyon sokat veszekedtek. Nem tisztelték egymást, sokat ócsárolódtak és válogatott szitkokat vágtak egymás fejéhez. Egyszer a kolostor zen mestere megelégelte ezt a civakodást és behívatta az egyik szerzetest a szobájába. Azt mondta neki egy másik szerzetesről, hogy az valójában nemrég elérte a tökéletes felébredést és személyesen ő, a kolostor vezetője kérte meg rá, hogy tartsa titokban, viselkedjen hétköznapi módon, legyen sértődős, arrogáns, kötekedő hogy a többiek ne fogjanak gyanút és ne hátráltassa őket ez a dolog a gyakorlatukban. Hozzá tette azt is, hogy most azért mondja el neki ezt mégis, mert megérett rá és így nem lesz ez számára akadály. Aztán behívatta a másik szerzetest is és ugyanezt elmondta neki fordítva, tehát az elsőre behívatottról mondta hogy felébredett. A végén elérte, hogy a kolostorban minden szerzetes a másikat hitte mesternek és egy csapásra vége szakadt az örökös civakodásnak. Előzékenyek, figyelmesek lettek egymással a szerzetesek. Itták egymás szavát mint tanítvány a mesterét, szeretettel és türelemmel viszonyult mindenki mindenkihez. Az egyik legbarátságosabb kolostor hírében álltak hamarosan, ahol sok tanítvány hamar elérte az igazi felébredést.
Ezek után Wu Bong zen mester még hozzá tett egy kis kommentárt a történethez. Ha jócskán le akarjátok rövidíteni az utatokat, akkor érdemes a világra úgy tekinteni, mintha rajtunk kívűl már mindenki elérte volna a megvilágosodást és már csak mi egyedül lennénk soron, mindenki más már csak miattunk játsza a szerepét, hogy mi is mihamarább kilépjünk a szenvedésből. :)
A tanítványi tudat, a nyitott tudat felmérhetetlen kincs. Vigyázzunk rá, mert megéri! :)
Lecövekeltem a buddhizmusban. Menedék. De mivel azt gondolom, hogy mindenből a Dharma beszél, bármit meghallgatok. Rezdül, nem rezdül. A buddhizmus összes irányzata jó nekem, mindből vannak rezdülős mesterek, mondatok, érzések. Inkább: minek a számára vagyok elfogadható. Jó forrás minden más is, vallás, hit, akármicsoda... úgyis ugyanarról szól, ugyanannak, nekem, mit tehetne mást :)
Itt van pl egy koan a vadnyugati filmekből:
- Ki vagy?
- Ki kérdezi?
De meg jó az is, egyvalamiben megmaradni, kifelé nem nézni, miért ne. Ilyen általad értett csipegetőset ismerek sokat, de abban szerintem az van, ha valaki fél hinni. Jajmilesz, ha valami rosszat hiszek el! Jajjaj, tévútra jutok! Közben persze hisz: nemhivést, rosszat, félelmet, tévutat, jövőt. Jól meg is fog lepődni majd, hogy milyen úton jutott a megszabadulásig :)))
Jó akarok lenni. Akarok, akarok, akarok! Ha megvilágosodtam is, nem tudok róla... de ezzel mind így vagyunk :)
Valami nagy zsákról beszél mindig, hogy onnan varázsol elö dolgokat, mindig a megfelelö alkalommal és összefüggésben, ahogy ö látja a dolgot. ezt fontosnak tartja. mert hogy semmi más mércét nem ismer, mint önmagát. a zsákot esetleg így érti. hol leteszi a zsákot, hol fölveszi. frászt világosult meg, nem is akar. azt mondja, neki ez az egész annyira tetszik, hogy az istennek se akarja a lehetöségeit holmi megvilágosulással eljátszani.
Nálam vannak nickek, amik világosabbak a többieknél... Akkor ők már megvilágosodtak, kikerültek a létforgatagból? :))) ..vagy csak kitiltották őket innen
Igen :) Ha a Buddha azt látja, hogy a lények reménytelenül beleragadtak az én létezésébe vetett hitbe, a szemük elé teremti az internetet, és a nickek áttetsző, efemer létén keresztül próbál rámutatni az éntelenség tanára.
Nekem is szimpi, csak ha tud figyelni, akkor miért kell ilyeneket írni?
Én is olyan egyszerűen tudnék ilyeneket írni, de amikor eljutok odáig, hogy elküldjem a hozzászólást, akkor mindig fogom, és nyomok az egészre egy backspacet. :)
na eztet nem értem egyáltalán! persze, mert annyi zen....* nick van, hogy na!
honnan ugrott be neked (is) a zen cím? volt róla szó itt ebben a zagyvaságban? mert ez már olvashatatlan is! én mindesetre nem találom az összefüggést!
"Amida! én csak magammal foglalkozom, mert mindent magamhoz viszonyítok. Oszt kész."
Nem olyan régen találkoztam valakivel és azt mondta (kb.) nem akar lecövekelni, csak jó akar lenni. Ezért aztán csipeget innen-onnan, ami elfogadható számára.
Teljesen meglepett.
De.
Az elgondolása nagyon kedves volt. És. Őszinte.
Lehet - észre sem vette - és már régen megvilágosodott....:)
AMIDA....ne nevettess méghogy eggyetértesz a másik saját nickeddel a zen bohoccal.... Amiota ez a topik létezik itt sündörögsz és probálsz "ész isten" nevében elméleteket gyártani hátha közelebb kerülsz a MEGVÁLTÁSHOZ. De hát nem adsz TE semmit, nem mondasz le semmiröl, gyülőlőd a keresztényeket gyülölöd hizit és közben megprobálsz dörgölözni a MAGASZTOSHOZ hátha valami itt leesik neked, holott Buddha és JÉZUS azt kéri töled hogy add oda a semmiért szerzeményeid, elméleteidet, beleértve á lá JUNG..elvtársat...No de ha nem hát nem, késöbb majd öregemberként, a siratófalnál elmondhatod bajaid talán ott még meghallgatnak szüleidre való tekitentettel, de itt..... mint ahogy a teve se megy át a tű fokán ugy Te se. Most mánn csak egy kérdésem lenne: Mond miért mindig széllel szembe pisálsz? üdv totomoto
Majorosi Anna
Deleuze.
