Látom, hogy az idei Budai Borfesztivált, limitált vendég létszámmal és borsos jegyárakkal tervezik.
Cserébe ígérik Vinagora díjas borok kóstolóját is. (Tőlem lehet, hoyg eddig is volt.) Ezzel kapcsolatban viszont felfigyeltem, hogy a Lidl-ben nemcsak asvanyvizet, hanen 4 Vinagora aranyérmes bort is lehet kapni.
Kettőre rákóstoltam:
Aszongya Villányi Cabernet Franc 2018 Csányi Pincészet. A kesernye zavart, szerintem úgy 3-4 pont a 10-es skálán
Teleki Villányi Cabernet Sauvignon 2017 Persze ez is Csányi pince. Ezt már a borász is aláírta. Egy fokkal ihatóbb, de minek, legyen 4/10.
Mindkettő akciós, szaladjatok...
Ami engem inkább elgondolkodtatott, hoyg miféle borverseny az a Vinagora, ahol ezek aranyérmesek lesznek?
Nagyjából ugyanarról beszélünk. Ahogy szerintem az éttermek is lehetnek specialisták ugyanúgy a vinotékák is. Simán életszerűnek tartom, hogy lenne olyan vinotéka ahol azt mondják, hogy nekik márpedig a mátrai bor az a te kékfrankosod. Oszt sanyesz... lehet, hogy kifordulna az ajtón sok vevő aki a ropogós irsait keresi mátrából. De a te borodat raklapszám adnák el, mert akinek ez a stílus jön be az tudná, hogy ennél a dílernél lehet megvenni.
Én 2008 óta abban reménykedem (szánalmasan naívan), hogy megjelenik egy azaz egy kereskedő aki azt mondja, hogy Zoli... van a pinyódban 8 ezer palack bor. Tessék itt van 18 milla és majd jövök a borokért ahogy fogynak. Igen, a dílernek be kellene fektetnie egy kazal pénzt, de gyakorlatilag az övé lenne az összes SAP bor a világon amivel úgy zsugázna ahogy akar, úgy árazza ahogy akarja, oda pászítja be ahova akarja. Bevallom 2001-ben amikor elkezdtem akkor erre bazíroztam.
Amúgy meg fog ez is történni... megnézem, hogy a covid kiből mit hoz ki és simán lehet, hogy 5-10 év múlva ez lesz a rendszer.
Ezt én indokolatlanul szűknek érzem, tekintve, hogy a borvidéki tipicitási kérdések nincsenek letisztázva.
Mókás lenne, ha pl. én egy összmagyar merítésben gondolkodó kereskedésben a Mátra szóló képviselője lennék az évekig érlelt Kékfrankos vörösborommal és a "farnehéz" Furmintommal :) amikor a borvidéki arany sztenderd az Irsai, Cserszegi, fajélesztős Olasz vonalon mozog.
Én inkább specialista kereskedőkben látok fantáziát, akik vagy borvidéki vagy filozófiai alapon válogatnak ki pincéket. Így a tájékozott fogyasztónak eleve tiszta a kép amikor oda betér: itt kézműves bor van, itt natúr, itt technó, itt Tokaji vagy Somlói
Örömteli hogy a büféknél a fröccs már helyi borból készül (talán még tavaly is a Varga féle Ház Borát láttam sok helyen, és kaptam tőle agyfaszt): most láttam Koronczait, Feindet, és mind iható fröccs volt
A vitorlás kikötőnél őszinte sajnálatomra megszűnt a Figula borbár, valami műmájer UV-lila hülyeség nyílt helyette. Figuláéknak elvileg lett kóstoló helyisége a pincénél, de az meg messze van az egyszeri gyalogosnak szóval nem mentünk fel
Nagyon felvitte az élet a Zelna borászat dolgát (nyilván könnyű pálya ha valaki érintőlegesen NER közeli és emellett a nagyapja a harmincvalahányadik leggazdagabb magyar...), nyitottak a főútnál egy borbárt ahol igen jó a borlap és a kávé is
A borhetet ellepték a trógerek: hangoskodó legénybúcsús hordák, pálinkás részegek nagy hangfalból bömbölő igénytelen zenével, stb, már délután 4-kor, ez azért feltűnő színvonal süllyedés
Zelna: a Balatonbor 2019 és a Füred Olaszrizling 2018 kellemes alap fehérek, a Farkó-kő Olaszrizling 2018 nekem fura és szétesős volt de szerintem ott a palack betlizett úgyhogy majd adok neki egy újabb esélyt.
Figula: két dűlőset tudtunk megkóstolni, a Száka 2018 nagyon jó, penge és gyümölcsös, összetett, egyszerre friss és mély, fogok belőle vásárolni, az Öreghegy 2018 nekem kicsit túl farnehéz volt a melegben, de éreztem benne jó ízeket.
Thetis: a Sparhelt tulajának a borászata, sajnos csak ott lehet kapni a boraikat. A Rajnai Rizling 2018 nagyon kellemes, jó savú balatoni rajnai, a Zenit 2018 egy illatos könnyed bor ami nyáron jól működik.
Béla és Bandi: jó anyag volt a Sauvignon Blanc ahogy szokott, és a Zöldveltelini és az Olaszrizling is, az évjáratokban sajnos nem vagyok biztos hogy 2018 vagy 2019
Gyukli: a Balatonboruk a legjobb Balatonbor amit ittam idén, van egy Gyusecco nevű irsai habzóboruk ami kb olyan mint egy irsai fröccs, a Solaris 2018 egy nagyon szép és gyümölcsös biobor, a Solaris 2019 ehhez képest kicsit még szétáll, kilóg belőle némi édes íz, de lehet hogy összeérik jövőre.
Söptei: náluk is akad egy jó ivású Balatonbor, és a Varázslat Olaszrizling 2018 tetszett nagyon, szép telt olaszrizling jó savakkal és izgalmas ízekkel.
Amúgy azzal nem is lenne semmi baj, ha a BT portfóliója is megtisztulna. Én meg vagyok győződve arról, hogy mindenkinek jobb lenne ha a kereskedők, éttermek, vinotékák borvidékenként egy indokolt esetben maximum kettő termelővel dolgoznának.
Kétség kívül nincsen annál fincsibb mint amikor valaki másnak a tőkéjéből építünk bizniszt. Csak ugye erre a feladatra ott vannak a bankok :) Ha kölcsönre szorul valaki akkor érdemes hozzájuk fordulni.
A legjobbak a webáruházas partnerek, legalábbis a kertészeti kereskedelemben. :)
Van pl. egy csilivili, egyedi fejlesztésű szoftverrel alátámasztott áruház, amiben metszőollóból van minden, de tényleg minden, a noname kínai gagyi 30 féle "márkától" a túlárazott hobbimárkákon át a professzionális cuccokig, ezeken belül minden cégnek minden egyes terméke.
No most, a Bendegúznak, aki e mögött áll, egészen pontosan nulla készlete van ezekből a termékekből. Gempája sincs sok, csak pont annyi, hogy kifejlesztetett egy egyedi webáruházat 300000 forintért.
jelentkezik nála telefonon vagy a rendelős kosárkában Balambér, hogy venne 1 db olyan ollót, ami tőlem származik. Ekkor Bendegúz felhív engem, hogy itt a hatalmas rendelés, össze ne fossam magam, nem egy pótkocsi kamion, hanem egy darab.
Ezt rendkívül gazdaságosan elküldöm a telephelyére Gencsapátiba a Magyar Postával, a rendelés méretének kijáró odafigyeléssel, k. lassan.
A költség rajta pont annyi, mint Bendegúz haszonkulcsa.
Aztán elküldi Balambérnak, mondjuk ide Budapestre.
Van olyan partnerem is akivel ilyen elszámolásban vagyok. Nekem nagyon tetszik az ilyen kimondottan bizományi rendszer. Ilyenkor legalább látom, hogy hogyan adja el a borunkat a kereskedő. A legjobban attól kapok agybajt, hogy ha leszállítok mondjuk 300 palack bort és a kereskedő vagy már rég eladta az utolsó palackig, de fizetni még nem sikerül, vagy nem sikerült még eladnia és ezért húzza a száját, hogy miért kell neki befektetnie ennyi pénz az álló raktárkészletében... De az nem szokott lejönni, hogy hét baszkikám talán el kellene adni a bort és nem várni, hogy majd én a termelő adom el helyette a bort. De ilyenkor bejön az is, hogy a rákért tart minden kereskedő hatszáz féle borból tjz kartonnal Mert ebből eladni úgyis csak 40-50 tételt tud. A többin gyűlik a por a raktárban. Nem lenne egyszerűbb eleve abból a 40 tételből venni száz kartonnak és tolni azt a negyven bort mondjuk tíz termelőtől? Nem baszki, nem... mindegyik kereskedő akar egy 200 termelős portfóliót termelőnként a két legkönnyebben eladható tételből hatvan palackkal... amit persze nem fizetnek ki csak négy hónapra.
Alapvetően és jellemzően ez a rendszer... kevés de nagyon tiszteletre méltó kivétellel. Korántsem meglepő módon én igyekszem ezekkel dolgozni. A többiek meg néha megsértődnek, hogy "valamiért" nem jut nekik annyi bor amennyit szeretnének.
Az 1600 nettó árból 3000 polci ár az egy konzervatív 50% árrést feltételez. Ennyinek mondjuk elvileg elégnek kellene lennie. De az én tapasztalatom is az, hogy az árrés az sokkal inkább 70-100% környékén szokott lenni.
De mondom, mindez engem marhára nem érdekelne ha az lenne a gyakorlat, hogy betolat a kereskedő a pince elé, felrakunk egy raklapot a csomagtérbe és hazafelé Pestnek, mondjuk úgy Csór környékén már elutalná az árát. Ennek amúgy az égvilágon semmi akadálya nem lenne... és ugyanezen kereskedőnek ha papírra van szüksége a nyomtatójába vagy ha egy asztalra van szüksége az irodájába akkor mindez pontosan ugyanígy veszi meg. Mégis valamiért a tevékenységük központját jelentő terméket valamiért mégsem így veszik meg. De, az hogy én ezen fennakadok az csak azt jelzi, hogy még mindig gyüttment vagyok ebben a szakmában :D
Igen elég furcsa a magyar fizetési kultúra. Nálunk ez úgy néz ki, hogy általában 30 napos a fizetési határidő, amit a gyáraktól kapunk, de van 60 napos is.
Mi csak azoknak a partnereknek adunk 15-30 napot, akikkel szerződésben vagyunk és megbízható partnerek.
A borokat meg havi elszámolásban árulom, tehát van egy induló készlet és minden hónapban elszámolunk az eladott palackokkal, amit azonnal fizetek.
Szerintem az rendben van (illetve nálam rendben van), hogy a partner 15-30 napra fizet, ha akkor valóban fizet, tehát az ilyet úgy tekintem, mintha készpénzes vásárló lenne.
Az árképzés a kisebb kereskedőkkel, illetve több kereskedővel dolgozó termelőknél működik normálisa(bba)n. Pl. a Dongó Béla kiváló olaszrizlingje van a Radóban és az Antinál is, meg én is veszem tőle. Én 2500 pezetáért kapom, a polcon 3 rugó körül van, a Béla pedig úgy 1600-1700 körül adja a kereskedőinek (akik remélhetőleg fizetnek).
Ez úgy nagyjából rendben van kinézetre és a bortermelő is megtalálja a számítását remélhetőleg.
A fő probléma az az amit te is írsz. Ha a kereskedő is csak 30-60 palackokat rendel és azt is csak fél év múlva fizeti ki akkor a termelő miért is adná neki oda ezer forintért azt a borát amit a közvetlen fogyasztóinak kétezerért ad? Nyilván más lenne a leányzó fekvése ha mondjuk két raklappal vinne el és a szállítás napján ki is fizetné azt az 1.2 millió forintot. Mert úgy már lehet, hogy lenne ráció eladni az ezer forintos palackáron.
Én igazándiból azt nem értem, hogy ha én bemegyek egy pékhez akkor a kenyér szatyorba csusszanásával egyben ki is fizetem az árát. Ahogy a hentesnél is az van, hogy nem megyek ki a az ajtón fizetés nélkül. De a cipőboltból sem viszem el a csukát, hogy ne fizetném ki, hogy majd hordom pár hónapig és majd akkor fizetek. Szóval, hogyan a túróban alakult ki ez a kizárólag Magyarországon bevett gyakorlat, hogy a borászatokat 30-120 napra fizetik ki?
Mert ugyebár nekem az angol, német, belga, cseh, lengyel, amerikai kereskedőim mind egytől egyig a szállítás napján kifizetnek... és mennyiségre jellemzően többet is visznek mint a magyar kereskedők.
Én már régóta mondogatom (és ezzel fel is szoktam bosszantani a magyar kereskedőket), hogy a magyar borkultúrát az lényegében a bortermelők hitelezik meg. A boltokban látott palackok 100%-a bizományban van a polcon. De ha ezt felemlegetem akkor olyan méltatlankodó háddekéremezés jön, hogy a fal adja a másikat. Pedig ez az igazság... ki kellene fizetni a bort.
De az még istenes amikor 30 napra fizet valaki, de leggyakoribb az, hogy több hónap után is csak hosszas könyörgésre, meg a számla újra elküldésére (valahogy mindig elveszik) sikerül egyenlíteni.
És akkor a kereskedő azt mondja Dongó Béla bortermelőnek, hogy Béla, léci te se add 4 rugónál számottevően olcsóbban, mert hát ez nem nézne ki jól.
Erre Dongó Béla 2 rugós - és nagyjából annyit is érő - bora hirtelen 4 rugós lesz.
Ez egy elég szerencsétlen szisztéma, szerintem nem így köllene csinálni, hanem úgy, hogy a termelő annyi engedményt ad a - remélhetőleg nagy tételt rendelő és azt ki is fizető - kereskedőnek, hogy az kényelmesen rátehessen annyit, amitől jól érzi magát, és ezek után a pince saját ára és a kereskedő polci ára se különbözzön egymástól jelentős (20-25%-nál nagyobb) mértékben. Ez az egyéb kereskedelemben így szokott működni, borban viszont kevésbé működik, mert egyes kereskedők szeretnek legalább kettővel szorozni (+ ÁFA) és/vagy bizományos konstrukcióban árusítani és/vagy nem szeretnek időben fizetni.
Érdekes lenne tudni, hogy ennek mi a pontos oka. Én arra tippelek, hogy az egységsugarú bortermelő ha a pincétől 2 rugóért adja a borát akkor a kereskedőnek is annyiért adja. Viszont a kereskedőnél erre rájön a korábban is sokat emlegetett áfa és a nyereség. Így lesz a két rugós borból még egy konzervatívabb kereskedőnél is négy rugó.
A kisebb termelőknek kb. azt jelenti a Bortársaságnál való megjelenés, hogy feltolják a boraik árát a szürreália világába és/vagy stílusváltást hajtanak végre, amivel kinyírják a korábbi vevőkörüket.
A legtöbb kezdő bortermelő azért arról szokott álmodozni üres óráiban, hogy megcsörren a telefon és a Bortársaság rendel tőle raklapszám bort. Amolyan külön klubbnak számítanak azok akiknek a boraival a BT foglalkozik. Aztán persze mint látjuk ez is csak egy csalóka illúzió.
Én úgy gondolom, hogy ha valaki bekerül a BT-hez az csak egy lehetőség. Mert olyan országos kisker hálózata mint nekik, senki másnak nincsen. Ha nekem most lenne mondjuk háromszor annyi borom mint amennyi van és bekerülnék 2-3 borommal a BT-hez akkor biztos nagyon ráállnék a vidéki turnézésra és minden olyan városban ahol van BT ültetett kóstolókat tartanék, a helyi borklubbokkal mozgolódnék. De ez borzalmasan sok idő és sok munka. Szóval nem is bánom, hogy nem kell ezzel foglalkoznom.
Mondjuk szerintem a covid miatt a BT üzleti modellje is meg fog változni.
N.A.G. és Losonci a maradék, emlékeim szerint voltak mások is, de kikoptak.
Gondolom nem volt mellé téve marketing, és/vagy valamelyik fél rájött, hogy nem itt van az adott pince a megfelelő helyen. Vagy szimplán annyi sarc nélkül amit a BT rátett már a pince iis el tudta direktben adni a tételeit.
Lényegében kitették a polcra és megnézték, hogy beleugranak-e a vásárlók kosarába maguktól.
Most látom, hogy van egy sor Németh Attila Gábor meg egy tétel a Losonci Bálinttól. Mondjuk ez rendesen égő a BT-től... ők egy kavics alatt töltötték az elmúlt tíz évet?
Mondjuk érted... az egri kenetteljes pincészet nem biztos, hogy örülne neki ha mátrai borokkal itatnák a vevőket.
Pontosan. Jó példa, hogy volt egy felfutása a mátrai boroknak is a BT-ben... Kínálatban. Igazából nagyon kevés palackot adtak el és már ki is koptattak szinte mindenkit. Sokat nem ér ha csak úgy "bent vagy"
Pontosan. Elképeszetően nagy különbség tud lenni kereskedő és kereskedő között. Ez akkor esett le nekem amikor valamikor 2006 környékén elmentem pár haverral a Csalogány 26-ba vacsorázni... megláttam az itallapon egy akkoriban éppen a borvilágba berobbanó felkapott menő arc borát. Kérdeztem is a sommeliertől, hogy hogyan megy az a bor. Mosolyogva félrehívott (futólag ismerős volt) és mondta, hogy egy kartonnal vettek belőle de még egy palackot sem bontottak ki... és terveik szerint ez így is fog maradni. De az itallapon ott van menőségből, meg hogy mutassák milyen haladóik is ők, de a vendégek ezzel együtt azt isszák amit ajánlanak nekik. Na ekkor esett le, hogy mekkora különbség van aközött, hogy ott vagy egy étteremben és aközött, hogy egy étteremben tényleg dolgoznak is a boroddal. Lényegében ugyanez van a kereskedőkkel is. Ott lehetek én XYZ kereskedő polcain, mint kólcsagtoll a kalpagon, mutatni, hogy lám van nekik ilyen is... de amikor azt látom, hogy a kereskedő törzsvevői soha, de tényleg soha egyetlen alkalommal sem vesznek onnan a borunkból akkor a helyére rakom azt a kereskedőt.
Elképesztő sztori. Belegondolsz, ha annyit nem fektet a boraidba, hogy egy bemutatót írjon a pincédről, a termőhelyről, akkor mennyit fektethet a palackok eladásába. Sajnos az ilyenek azt gondolják, hogy kiteszik a polcra a palackot és elmegy magától.
Belföldön és külföldön is találkozni bőven ilyennel ezért nagyon megbecsülendő a szakértő kereskedő.
Maximálisan respektálandó az a munka amit csinál. Nagyjából ez az amit én egy a szakmáját profi kategóriában űző arctól elávárok. Sajnos a kereskedők töredéke csinálja nemhogy ezt, de ennek a tizedét is. A minap bejelentkezett egy Németországban élő magyar kereskedő és mondta, hogy írjak neki németül borleírásokat meg a pince történetét és csináljak (csináltassak) neki palackfotókat meg imázs fotókat... Amikor mondtam neki, hogy egyrészt németül speciel nem tudok másrészt nem ismerem az ő piacát, fogyasztóit így nem tudom, hogy hogyan kell megszólítani őket. Erre a tag azt mondta, hogy hát akkor talán illene engednem az áraimból és egyébként is bizony kevés az az angol és finn nyelvtudás. Beszarok mik vannak... udvariasan le is pattintottam a csókát.
A felszabaduló CO2-ben nagyobb rációt látok, mert az áztatókádban az tényleg védi a cefrét. Már nem emlékszem a pontos számokra, de amikor kiszámoltam, hogy 1kg szárazjég 1kg cefrét hány fokkal hűt le akkor egy teljesen ésszerűtlen szám jött ki :) Ettől még persze működik és érdemes vele játszani. Főleg mikrotételeknél. De 60 mázsa juhfarkot nem igazán így kell lehűteni :D
