Aki az alábbi 5 részt (2091-2095 a 2091-hez kapcsolódó válaszként) úgy érzi, hogy képtelen végigolvasni, akkor lényegében nincs semmi baja, csupán a korunk új jelenségével a "TL;DR"-rel (Too Long Don't Read) küzd, és amelynek forrása ebben az 5 részben lett részletezve.
Az ember eredetileg nem ilyen, azaz nem erőfeszítésekre képtelen. 70-80 évvel ezelőtt kb. 10 év alatt épített újjá országokat, és nevelt fel rengeteg boomert. Ennyit végigolvasni akkor még simán tudott volna. Az ember ilyenné lett. Ebben szerepe volt ezeknek a boomereknek, akik lényegében jót akartak, és egy élvezetekkel teli világot építettek aztán nekünk. De ők sem tudták, hogy ez a jólét, amelyet nem érzünk annak, egy szívatás lett. Hogy miként? És hogyan illik ebbe az ateizmus? Ez derül ki ebből az 5 részből.
5/5.-rész (folyt) A középkori múltban - általában a királyi udvarokban - a fényűzés nem volt ritka, és szintén egy hedonista létmódot valósított meg. Ebben számos függőség kiélésre kerülhetett, és a hatás nem maradt el. Anna Lembke nem ír mindegyikről, és mindent a napjainkra vonatkoztat. De tudnunk kell, hogy az általa "dopamin rezisztenciá"-nak nevezett jelenség milyen következményekkel jár még.
Az élvezet és fájdalom központunk közös az agyban, és a függőségek, s emellett a hedonista lét ezt az élvezet oldaláról terheli, túlzott mértékben. A "logikátlan" evolúció olyan biokémiával áldott meg minket (és az állatokat), hogy ez a túlterhelt oldal érzéketlenné válik. Ellensúlyozásképpen (homeosztázisra - egyensúlyra - törekedve) a másik oldal túlérzékennyé válik. Minden - eleddig aprónak látszó - kellemetlenség kibírhatatlanná fajul idővel. E miatt rosszul érezzük magunkat, hiába van a sok jó. Persze további jóval ellensúlyoznánk, ami tovább növeli a túlterhelést, és ezáltal az érzékenységet is. Mit lehet tenni a motiváció hiánnyal, Hiszen egy elkényelmesedett faj ettől védtelenné válhat? A segítség, pótlólagosan a másik oldalról jön, stressz, trauma formájában, amely így könnyen is kialakul. Elégedetlenkedés, felháborodás, harag támad, ami némi - bár szintén csak pillanatnyi - pót-energiát ad. Az érzékenység a gyanakvásra is vonatkozik. Megtámadottság érzetünk felfokozódik, hosszú távon akár paranoiásak lehetünk, és mindenben ellenséget, sőt összeesküvés elméletet látunk. Másokat őrülteknek véljük, azok meg minket. Az uralkodói körökben ez intrikákat, ellenségeskedést, majd háborúkat szült. Idővel ettől a hedonizmus megszűnt. Mint egy gyógyír hatott.
Mi még a baj, miközben már vagy 50 éve ebben a légkörben élünk, s egészen idáig növekvő jólétben? A növekvés lassan leáll (nincs rá ember), és a pót-eszköz maradt: A felháborodás és a harag, amelyre Peter Sloterdijk filozófus is utalt, hogy ma már ez a társadalom üzemanyaga. Jól ismert (leginkább Dr. Máté Gábortól - orvos, Kanada), hogy ez a harag számos - eleinte csak tünetnek látszó - szervi elváltozásnak, kórnak a kiváltója. A megbocsájtatlan harag. Daganatoktól, erózióktól (pl. szklerózis m.) életeket vesztünk el, 50 év alatt milliószámra. Nincs más kimutatható ok. Bosszúságainkat másra, vagy magunkra hárítjuk. Növeljük az esélyeket, terjesztjük a felismeretlen kórt. Ahelyett, hogy lenne valaki akire foghatnánk. Ha meg találunk ilyet, az a 80 éve befejezett világháborút is szült. Traumái - ma már ismerten - generációkról generációkra adódik át, szülőként újra meg újra ráterhelve az utódainkra, anélkül, hogy tudatában lennénk ennek.
Ez a világ mérgező. Önmagát mérgezi, és terjeszti, adja át egymásra a kórt. Nincs olyan valaki aki immunis lenne erre, és nem bosszulná meg, és megbocsájtana. Az ateista világban nincs. Egy bosszuló Isten hitében sincs. Csak akkor van, ha hisszük(!!), hogy van egy olyan (és csak az az egy van), aki megbocsájt. Aki nem bosszulja azt sem meg, ha megölik a fiát. Mert annyira szeret minket. Volt-e ilyen esemény azoknak, akik a legsúlyosabbnak, a leginkább megbosszulandónak tekintették azt, aki megölte valaki fiát? Vagy ezt is csak egy felejthető legendának tekintjük? S ezzel a szemlélettel önmagunkat pusztítjuk el? Ha nem is akarattal, de egy háborúra való rábólintással?
5/4. rész (folyt) R. Dawkins 1976-ban írta meg az "Önző gén" c. művét, így lassan 50 éves évfordulóját ünnepelhetjük. Átütő sikerű mű, amit leír, mind nagyon is elhihető és logikus. Egy tudást szerezhetünk általa, ami azonban - mint a korábbiakban kiderült - csupán egy hit, egy jól alátámasztott hit. Feltehetőleg ebből is, de szintén valószínűsíthető, hogy egy "vallási sérülésből" ered az az ateizmusa, amelyet az "Isteni téveszme" könyvében bontakoztat ki. A "vallássérülés" ma egy ismert fogalom, és akkor kerül előtérbe, ha egy olyan vallással kapcsolatos trauma ér valakit, ami miatt eltávolodik a vallástól. Önmagában még egy trauma ehhez nem elég, de nagyon hasznos lehet egy olyan környezet, amelyben a hedonizmus eluralkodik. Hosszú folyamat lehet ez, Ingmar Bergman filmrendező évtizedekig küzdött, hogy elhagyja vallását. Az "önző gén" azóta számos támadást is kapott, és ma már inkább olyan számba mehet mint a "laposföld" elmélet. Ez utóbbira - a hívőik szerint - mintegy 200 bizonyíték van, és tényleg elhihető, s így megtévesztő, ám a többség ma már tudja: nem ez az igaz, hanem a Kopernikuszi némileg módosított változata. Amit meg ma sokkal jobban tudunk a génekről, az csak nagyon lazán támasztja alá ezt az önzést, különösen azért nem, mert az evolúció nem a logikára épül. Arra épül, hogy működhessen, és olyan bonyolult és áttekinthetetlen összefüggések vannak benne, amelyek a működést biztosítják, de a logikai megfejtésnek ellenállnak. Ennek ellenére, a maga nemében mindkét említett mű, szinte "isteni", és - egyéni megítélés szerint - akár "téveszme" is.
De visszatérve korunk leghatalmasabb társadalmi problémájára, az nem más, mint a fogyasztói társadalom működtetésének ellehetetlenülése. Ez is áttekinthetetlen, és a hedonista létmód mindenkinek nagyon vonzó, de az erőfeszítésekre való képesség elvesztése - mint függőségi hatás - egyértelműen kimutatható az utódvállalások megcsappanásában, és a megszületettek továbbtanulási motivációiban. Leginkább a nők tanulnak tovább, kimondatlanul is elszabotálva addig az utódvállalást. Évtizedekig nem volt probléma a szakemberhiány, amíg a BabyBomm (boomer) nemzedék nem ment nyugdíjba, s amely eleinte kiteljesítette a fogyasztói társadalmat, utólag látva, hogy csak saját magának. Elegendő utód híján a szakemberek lassan elfogynak, és a gyermekeiknek már nyugdíja sem lesz, mire azok is megöregednek, s az infrastruktúrák működtetése lehetetlenné válik.
A hedonizmus éppen napjainkban számolja fel önmagát, s ezt a folyamatot látva és felismerve egy világbotrány van kibontakozóban. Feltéve, hogy a látványt nem bújtatja el valami - az egész földre vonatkozó - tragédia. Találgatni lehet, hogy melyik krízis a nyerő, amire majd rá lehet fogni a baj eredetét, s a hedonizmust kizárni a sorból. Egy ilyesfajta kríziskezelő eszköz már a múltban is megvolt.
5/3. rész (folyt.) A fiatalok - ők ma még gyerekek - ösztönösen vonzódnak valamilyen misztikus dologhoz. Piciny gyerekkortól kezdve megkapták azt a hedonista légkört, amely már ifjúkorukra boldogtalanná teszi őket (Gautama Sziddhárta is ezt élte át, míg meg nem világosodott). Ha sikeresen hagyjuk, hogy vonzalmukat letörjék olyanok akik azt vélik, hogy náluk az igazság (pl. az ateisták), akkor egy nehéz, fájdalmakkal teli útra küldjük őket. Ez nem feltétlenül baj, mert ha sikerül véghez vinni azt az erőfeszítést, amely a hedonizmus leküzdéséhez szükséges (s amely hedonizmus éppen az erőfeszítésre való képességet rombolja le), akkor egy nagyon erős, lerombolhatatlan hitük lesz. Vagyis náluk pont az ellenkezőjét érik el azok, akik "jót, gyógyulást" akarnak. Tulajdonképpen köszönettel tartozunk nekik. És azzal, hogy a jóakaróknak majd olyan - egyre szélesedő - környezetben kell végső óráikat leélniük, amely ellen fáradhatatlanul küzdöttek.
Tudományos magyarázatot Dr. Anna Lembke ad, aki az USÁ-ban (Stanford) évtizedek óta terapeuta, s aki drogosokkal foglakozott, tehát addiktológus is, és meglepve tapasztalta saját magán is azokat a tüneteket, amelyeket hosszú ideje drogozókon figyelt meg. Egyfajta hedonizmusban élt ő is, benne egy addig még nem ismert függőséggel, amely az olcsó romantikus és egyben erotikus művek olvasásában nyilvánult meg (amelyet már egy ideje a "női pornó" becenéven ismernek a mai szakértők). Nem csak, hogy nem tudott szabadulni tőle, hanem olyan mellékhatásokkal is járt, amely miatt a munkáját sem tudta elvégezni. De ráeszmélt, hogy az erőfeszítésekre való motiválatlanságát, a gyanakvásérzeteit, s végül is a boldogtalanságát ugyanolyan függőségi mechanizmus okozta, mint akiknél ezt évtizedek óta tapasztalhatta. S ezen a vélt gyógyír - a könyvek olvasása - csak pillanatnyi hatású volt, s gyakori volta rontott az állapotán.
Rájött, hogy a gyógyulást részben ezeknek az elhagyása, és mellette a kellemetlenségek enyhítés nélküli elviselése hozza. Vagyis pont az ellenkezője, mint ami a hedonista létet generálja. Azóta a YouTube-on számos videója, tanácsa jelenik meg még ma is, segítvén a szervezetünk méregtelenítését, és ezzel leküzdve a dopamin rezisztenciát. Vallásra egyáltalán nem buzdít, de bizonyítékként számos elemet említ meg belőlük, vagy akár a Buddhizmusból is.
Könyve, a "Dopaminkorszak" magyarul is megjelent. A sokkoló esetek benne olvasmányossá is teszik.
5/2. rész (folyt.) A - különösen uralkodói körökben terjedő - boldogtalanságra gyógyírt már 2500 évvel ezelőtt nyújtott egy királyfi, nem értvén nála mitől van, noha bőségben, kényelemben, élvezetekkel körülvéve és (az apja titkos segítségével) a kellemetlenségek kiküszöbölésével éli életét. Később hasonló elveket magában foglalva valaki (talán egy zombi?) egy örömhírbe csomagolta.
Míg - megvilágosodván - Buddha az elveket (az ideológiáját) egy isten nélküli, vagy istent ebben lényegtelennek tekintő tanításba foglalta, és a mennyei öröklét helyett egy - szintén bizonyíthatatlan - lélekvándorlással tette vonzóvá, s a földi létet, annak visszásságait, de könyörtelen folyamatát karmának hívta, egy másik nézet mást nyújtott. Egy olyan istenképet tett központba ami - a mai tévhitekkel ellentétben - egy nagyon szimpatikus Isten, akit egy ősi nép alakított hitével ki, és végül egy megváltásban lehámozta róla mindazt, ami unszimpatikusnak tűnhet. Ő az aki szeret minket, szinte végtelenül, aki - mennybe jutván - mindent megbocsájt, semmit sem ró fel nekünk, ám az odajutásunkat mi döntjük el. Aki nem akar odakerülni - mert ő mindenképpen ott van - annak azt is megengedi, hogy a megsemmisülés legyen az osztályrésze. Nem erőszakoskodik, hogy akkor is gyere hozzám. A pokol maximum az a pillanat lesz, amikor ezzel a fura vágyával szembesül, de a megsemmisüléssel az is elmúlik.
Ez az utóbbi Isten állandóan, a világegyetem minden pontján, és minden időpillanatában létben tartja a kauzalitást, annak ember által kibogozhatatlan bonyolultságával, amelyhez a karma fogalma áll legközelebb. S ez a töredékesen - tükör által homályosan - felismerhető összefüggéshalmaz hozza létre azt a földi életet, annak minden bonyolultságával, és a bonyolultság szükségességével, amelyben és amely által mi is élünk. A dolgok legtöbbjét az állatvilágból örökölten.
Az értelem viszonylag új ebben, talán pár százezer éves, az élővilág évmilliárdjaihoz képest. S megmaradt bennünk az állati lét fennmaradásának a kulcsa is, amely biztosítja azt, hogy egy bőségben egy kényelemben, s élvezetekkel körülvéve, közben a kellemetlenségeket kiküszöbölve, hosszú távon egy faj képtelen fennmaradni. Így tehát mi sem. A létünk mozgatórugói megmutatják, hogy ez egy olyan boldogtalanságot szül, amitől el kell távolodnunk.
Publikált, de eddig a köztudatban alig jelen lévő felfedezés ez, s - meglepő módon - a drogokkal kapcsolatos. Míg egy drog csupán - hatásmechanizmusával - elhiteti velünk, ezt a boldogság eszmének a megvalósultságát (de csak rövid távon), ám ha tudatosan törekszünk erre a hedonista létre, a hatás ugyanaz lesz. Ám ez a hatás hosszú távú, évek alatt alakul ki, és a következmények leküzdése is ugyanilyen lassú, sőt fájdalmas.
A leküzdés nagyon hasonló a Buddhizmus elveihez, vagy azoknak a vallásoknak a gyakorlatához, amelyekről úgy véljük, hogy el kell tőlük távolodnunk. Igen, ez fájdalmas lehet, de ha csak a legszükségesebbet tesszük helyettük, akkor is az. Ám egy helyes istenkép, s annak berögzült hite éppen ezt a fájdalmat csökkenti. Aki ebben él, annak sokkal könnyebb, aki nem, vagy eltávolították tőle, annak nehéz lesz a sorsa.
Természetesen váljék egészségükre (vagy inkább betegségükre?)! Az ateizmus is csupán egy olyan istenszemlélet mint a többi több ezer más, amely nem szolgálja az ember földi - s következményként ható - boldogtalanság érzetnek az enyhítését. Sőt az egyik azok közül, amely önmagunk csökkent értékűségének vélelmezéséhez vezet. Az ateizmus egy olyan istenképet ad, amiben az isten nem létezik.
5/1. rész Fel kell fognunk, hogy nem az a lényeg, hogy létezik-e vagy sem, s ezt az objektív tényt - amint évezredeken át látható - se bizonyítani, se cáfolni nem tudjuk. A lényeg az, hogy hiszünk-e egy olyan valamiben, amely feltámasztja az értékesség érzetünket, és ezáltal hatékonyan tudunk az életben cselekedni, sőt ez a hatékonyság tovább növeli ezt az érzést (de úgy, hogy nem mások rovására).
A tudomány egyes területei oda jutottak, hogy mindent megkérdőjeleznek, de pont így fejlődik tovább. És helyesen tesszük, ha a pillanatnyi állását hittel elfogadjuk, bár megélhetjük, hogy egyszer még az is megdől.
It a "hit" esetén nem arról van szó, hogy valamiféle istenben hiszünk, hanem arról, hogy valamiről (ami megdőlhet) azt állítjuk, hogy "tudjuk". A Heliocentrikus nézetről is azt állítjuk, hogy "tudjuk, hogy így van", amely több mint a Laposföld, és érvényességének elfogadása messzebbre vezet.
Bár az Isten létében való hívés a példánál sokkal több, de lehetne példaként felhozni a pénzt, mint valamit, amiben hiszünk, hogy van, és ez a hit fontos számunkra. Pedig, ha egyedüli emberként lennénk a földön (pl. túlélőként), akkor semmi jelentősége nem lenne, mert mit kezdhetünk bármilyen formájával. Úgyis minden ami van a miénk lett. De ugyanez van ha ketten vagyunk, és felesleges csereeszköz ez, amíg népes társadalommá nem válunk, ahol felbukkanhat valamiféle gazdasági rendszer.
Az istenhit most ott tart, hogy egyesek - a felnőttek - szinte anyatejként szívják magukba az ateizmust, mert egy hedonista létben ez adja azt az érzetet, hogy ettől boldogak lehetünk. Ám a legfiatalabbak megérzik ennek a liberalizmus nicknéven futó korlátmentességnek a lassan szétterjedő mérgét, és egyre világosabbá válik e hamis alapokon nyugvó világnak ellentmondásai. A paradoxont az a tévhit generálja, hogy amióta civilizáció létezik, és fejlődésnek indul (valójába racionális alapokon), abban hiszünk, hogy a boldogságot úgy érjük el, ha sikerül bőséget teremteni, kényelemmel és élvezetek garmadával körülvenni magunkat, és a lehető legtöbb kényelmetlenséget kiküszöbölnünk.
Ez egy hamis nézet, amely a mai hedonista léthez vezet, benne - mint egy kényelmetlenség - az Isten lenne, de ezt is tagadnunk kell, hogy boldogak legyünk. Ezt sikerült mára létrehozni, hosszú folyamatban, s a pénzzel való működtetését nevezzük fogyasztói társadalomnak. Egy hamissággal működtetjük. Nem csoda, hogy ellentmondást találunk benne. Nézeteket lehet erre a paradoxonra építeni, és azok a maguk módján sikeresek is lehetnek. De nem oldják meg a boldogtalanságot, amely szerte az egész nyugati világban, megállíthatatlanul terjed.
A legnagyobb ateista találkozó 2024 október 12-én, szombaton lesz Kozhikode-ban, Kerala államban, India legdélebbi csücskében.A Lakmusz 24 többnek ígérkezik, mint egy konferencia - ez a szabad gondolat és az ötletek erejének ünnepe. Csak azért osztjuk meg ezt az információt, ha esetleg valamelyikőtök menni szeretne - https://essenseglobal.com/
Csak nem követni akarnál??? :-) Nektek nem kell követni senkit sem. Nektek Önálló Egyéniségeknek kell lennetek. :-)
"Gyógyító Vakcina GondolatVirus" -nak, vagy vakcina pszichovirusnak nevezek. A memetikai lexikon szerint meg "immun-mém". A lényege megtervezett még nagyobb, lebutított marhaság, ami immunizáló hatású. "
" Mint már sokszor és sok példával írtam. Kitalált lények LÉTEZÉSÉVEL foglalkozni .... nos jó nagy ökörség."
Szerinted Isten egy kitalált valami, esetleg lény.
Non stop Istennel foglalkozol a fórumon. Ökörséget művelsz?
A nárcisztikusság felismerése pedig tudományos dolog.
Kezdő pszichiáterek akár késdobálás közben beszélgetve felismerik a nárcisztikusban a nárcisztikust.
Szerinted szitokszó, szerintem meg nem. Szerintem is nárcisztikus személy benyomását kelted, és hát dehogy szidlak. Nem indulatból mondom, hanem a le nem álló önfényezésed miatt. - ez látható.
ateizmus:Kitalált lények LÉTEZÉSÉVEL foglalkozni, zavart elmeállapotra utal. Az ateizmus tehát egy emberi pszichikai állapot. Tagadás-vallás. Árnyék-box mások képzeletbeli barátaival. Egy ellen ideológia, ami maga is dogmatikus és logikátlan. Egyben egy hasznos ellenségkép is a monoteistáknak. // Rövidebben: egy memetikusan terjedő és fertőző kényszerképzet.
agnosztikus : Nem vagyok okos, azaz "buta" vagyok elismerése. Nem tudom eldönteni, hogy Darth Vader, vagy Hófehérke létezik-e a valóságban. + Militáns agnosztikus mottó: "A fenébe is, nem tudom! És az tuti, hogy te sem! ”
"Tehát valóban jómagam is "mémfertőzött" vagyok némileg és néhány dologban, de az tudatosult bennem és igyekszem minimalizálni a negatív hatásait. Éppen ilyen okok miatt van nyolc vallásom, amelyek kompenzálják és kiegyenlítik egymás káros hatásait. Egyikben sem hiszek, kulturális játékok a számomra. Az ateizmust nem ajánlom senkinek, az az egyik legnagyobb és legerősebb, legveszélyesebb "zombi"-ság a világon. Ráadásul egy trükkös, mono-teista gerilla marketing fogás is. "
Az azért gondolom világos neked, hogy az ateizmus álfilozófiailag a metafizika alá tartozik. Azaz dettó áltudományos halandzsa. Mint már sokszor és sok példával írtam. Kitalált lények LÉTEZÉSÉVEL foglalkozni .... nos jó nagy ökörség.
Így nekem nincs is semmi közöm az ateistákhoz és az ateizmusokhoz. Az sem érint és lényegtelen, hogy mit gondolnak rólam, vagy hogy miként fikáznak.
Hát, ha kifejezetten kéred a segítséget, hogy mi ez a jelenség, akkor szvsz az van, hogy fogsz valami teljesen magától értetődő, kézenfekvő dolgot, hogy az istenek mitikus kitalációk, aztán megspékeled egy kis áltudományos, pszeudo-memetikai fantáziálással, hogy pszichovírus meg immunizálás, és aztán az így kapott katyvaszt úgy adod elő, mint ha valami koherens és újszerű elmélet lenne.
Nem hinném, hogy az egy tipikus reakció lenne, hogy az "ateista" "ellenzi" és "fél", hanem nekem úgy tűnik, hogy inkább az a jellemző, hogy nagyon fárasztónak találják a dolgot egyesek, főleg ahogy előadod, ebben az öntelt, fontoskodó, nárcisztikus stílusodban.
Semmit sem számít a kételyed. A tudományban empirikus bizonyítás van és széleskörű tesztelések.
Ez utóbbiak meg eredményesek.
"Érdekes módon a pszichológusok és a pszichiáterek sem racionális érveléssel, vagy gúnyolódással kezelik a kényszer-képzetes mentális betegeket. Egyik sem gyógyító hatású ugyan is. Viszont akik még is ezt teszik, nos azokkal van inkább a gond és fanatikusak. Annak minden veszélyforrásával együtt. - Nekem van rá egy függetlenül és önállóan kidolgozott, tesztelt és működő módszertanom, amit "Gyógyító Vakcina GondolatVirus" -nak, vagy vakcina pszichovirusnak nevezek. A memetikai lexikon szerint meg "immun-mém". A lényege megtervezett még nagyobb, lebutított marhaság, ami immunizáló hatású. "
