Elnézést hogy ilyen későn számolok be a verseny végéről, az okokat majd később részletezem, külön történet.
A jól sikerült 5-ik napi feladat után ha lehet még jobb, gyenge szeles erős időre számíthattunk pénteken. Kiírtak egy feladatot a legészakibb fordulópontra Citrusdal érintésével, kb 85km. A gerincen nagy tolongás alakult ki a race startra várva, e közben hallottam a safetyn, hogy valakit a leszállóba irányítanak mivel nem csatolta be magát rendesen és úgy indult el. Kb mikor elkezdődött volna a verseny szóltak be, hogy a nap törölve, mindenki szálljon le amint és ahol tud. Már a földön tudtuk meg, hogy sokkal komolyabb volt az elstartolt ukrán pilóta gondja. Sajnos egyáltalán nem kötötte be magát a beülőbe, ahogy elstartolt lecsúszott, és csak a kezeivel tudott a hevederekbe kapaszkodni. A szemtanúk szerint vagy 12 percig tartotta magát, de a leszállás előtt pár perccel belecsúszott egy termikbe, valószínűleg ezt a pluszterhelést már nem bírta addigra és elengedte a hevedereket körülbelül 100 méteren, a helyszínen lévő mentősök már semmit nem tudtak érte tennni :(
Hát aki siklóernyőzik, az tud sztorizni, mert szerintem mindenkinek van valamilyen rep. eseménye. Ez biztos. Hogy komoly baleset nem lett belől, az csak Near Miss (vagyis pongyolán magyarra; szerencsés véletlen). Ha ez nem igaz, akkor sza*ul járt.
Az előző hozzászólás (Elpazarolt Tehetség) megmagyarázza a többit.
Ha ez nem elég;
Már én is jártam így;
"10m-en nekem is szünt meg a felhajtóerő", vagyis én is b*szódam már be a talajba, olyan kb. 6-7 m/s-al. Bocsi, be akkor még nem volt varióm, hát nem tudtam mérni, csak annyit tudok, hogy zsákestem, no meg féket is húztam hozzá (az egyik legtutibb becsapódási forma). Nagyon fain repüléselb* volt. De szerencsére (ez is: Near Miss) nem lett komoly bajom belőle (megrántottam a bal nagylábujjam).
A lényeg; finoman fogalmazva; "megszűnt a felhajtóerő", nem olyan finoman fogalmazva; Balf*sz voltam.
Először is, láttál már olyan nyilatkozatot a médiában hogy:elb-tam?
Olyan gerinctörést már láttam amikor a pilóta mindenképp le akar szállni a megcélzott helyre,de túlsiklana rajta,és csak húzza,húzza,átejti.bebaszódik.
Ezt szépen úgy lehet megfogalmazni hogy 10m-en megszűnt a felhajtóerő :)
Én csak azt szeretném megtudni a rosszmájúság vagy bármi ilyesmi dolog nélkül, hogy kb. 10m magasan hogyan tud megszünni a felhajtóerő a szárny alól. Nem vagyok egy gyakorlott repülő sajnos, de eddig ilyesmi nem történt még velem, hogy leszállási fázisban megszünt volna a felhajtóerő.
Olyan sajnos volt, hogy alacsony csörlést követő leoldás után még azelőtt húztam el negatívba az ernyőm, hogy víszintes sebességet gyüjtött volna, így kb. 80-90m magasról meredeken elinultam lefelé jobbra, és csak a szentléleknek ill. az 1.2-es cuccnak köszönhettem, hogy rövid de erőteljes süllyedés után visszanyílt miközben 90 fokot elfordult, ki tudtam lebegtetni és gond nélkül leszállni. Igaz, mikor éreztem, hogy baj van (mert az volt hiszen alacsonyan voltam, az ernyőm gyakorlatilag átesett) felengedtem a jobb oldali kormányszinórt és a lehetőségekhez mérten átterheltem balra ugyanakkor erőteljesen belehúztam a bal oldalba és imádkoztam, hogy legalább addig vissza nyíljon, míg vissza nem térek az inga aljára, és max. kifutom vagy tarhálok egy baromi nagyot miközben bele gabalyodok az ernyő zsinórzatába ill. a kupolába, de nem féloldalvást zuhanok a mezőre ahol a gyakorló csörlés történt. Mivel mindez még a pályafutásom elején történt, gyakorlatilag ösztönből csináltam mindent ill. a Siklóernyőzés ABC-je/Alapok című könyvben olvasott és ismételt vészhelyzet megoldó dolgok ugrottak be a másodperc tört része alatt. Amúgy azóta sem értem olyan gyorsan földet mint akkor.
Azóta leoldást követően magasságtól függetlenül hagyom az ernyőt egyenesen menni és max. 4-5 sec. után kezdek bele bármibe is.
kár, hogy csak a balesetekkel kapcsolatban kerülünk szóba. Bele se merek gondolni, hogy egy átlag magyar fejében mi jelenik meg, ha meghallja a "siklóernyőzés" szót.
Azt, hogy idén két magyar siklóernyős világbajnokunk is van, azt persze nem szellőzteti az a drága média...
A Doki véleményét is tolmácsolom, ha azt mondom, hogy Fedémesről a sok gyakorlási lehetőség miatti biztos starttechnikát hoztuk magunkkal, ami jelentősen megkönnyíti a dolgunkat a magasstarthelyen. Nem állítom, hogy sohasem hibázunk, de könnyebben fölismerjük, ha esetleg meg kell szakítani a startot és gyorsabban reagálunk, mintha nem gyakoroltuk volna ennyit. No meg a start előtti készülődés is sokkal vidámabban telik, ha nem kell azon izgulni, hogy épségben elstartoljunk.
Emellett szeretünk visszajárni Fedémesre, mert jó gyakorlási lehetőség, ha a startot, meg a leszállást szeretnénk gyakorolni, szép a környezet és sok a barát, jókat lehet beszélgetni. Ezek már önmagában jó indokok, hogy kijárjunk..
"Laci fölött eljárt az idő, több évvel le van maradva”
Ez persze, hogy lehetséges, nem vitatom, de az is lehet, hogy ezt a vélekedést nem a megfelelő tényekből levont következtetés sugallja.
Például tény, hogy régies a felszerelésem, de ez nem véletlen.
Az oktatók reklámja ugyanis szelektív. Ki hogyan és hol hirdeti magát, aszerint válogatódik össze, hogy milyen korú, hajlamú és lehetőségű növendékei lesznek. Nálam nem véletlenül halmozódnak az élemedettebb korúak, meg a szerény jövedelmű fiatalok. Egyébként már évek óta nem reklámozom a tevékenységemet sehol, vagyis a hozzám beiratkozók többsége régebbi tanítványom ismerőse. Az sem véletlen, hanem a fentiekből következik, hogy lehetőleg kedvezményes nálam a tandíj (sőt: jövőre nem is kérek előre semmit, ráér átutalni starthely-támogatás címén tetszés szerinti összeget a tanuló a vizsga után, annak arányában, hogy mennyire érezte itt jól magát, és mennyire elégedett a szerzett tudással. Ezt a módszert az idén két, külföldön élő hazánkfián kipróbáltam - bevált!)
Emiatt nem is telik a legkorszerűbb tanulóernyők beszerzésére. De nem is indokolt, mert a nagyobb arányban nálam felbukkanó öregurakat is el kell vállalnia valakinek, olyan tanulókat, akik számára csaknem kezelhetetlenek eleinte az utóbbi évek nagyon dinamikus viselkedésű DHV 1-esei. Ezért jobb, ha a régebbi évjáratú, "bamba" ernyőkkel kezdik az ismerkedést. És a fiatalabbak se mind szuperügyesek eleinte, ez az igazság; nem véletlen, hogy egyre több oktató inkább ideküldi a kezdőket hozzám, és csak az alapos kisdombos képzés után veszi vissza őket a magasstartos fokozatra. És ez nem is olyan rossz, mert pedagógiailag előnyősebb, ha a vizsga előtt több (legalább két) oktató foglalkozik a kezdővel, így annak tudása mélyebb lesz azáltal, hogy nagyjából ugyanazt hallja különböző korú és stílusú oktatóktól is.
Az a nézet, hogy a kezdetektől egészen a versenyszintig ugyanaz az oktató juttassa el a tanulót, szerintem elavult.
Köszi a méltatást, majd ha ráérek, bele is pirulok a közvetett dícséretbe...
Mégis ki merem jelenteni itt, a nyílvánosság előtt, hogy nem érzem magam igazán jó oktatónak, mert mindig van tanulnivalóm, és morfondíroznivalóm is gyakran akad bizonyos dolgokon. És én is követtem el hibákat, de igyekeztem levonni a tanulságot, hogy máskor másképp legyen. Nemcsak a siklóernyőzés, hanem annak tanítása is folyamatos önképzéssel kell, hogy járjon, mert a siklóernyőzés nem olyan, mint az ábécé, amit egyszer kell megtanulnunk, aztán egész életünkben elvagyunk vele, hanem inkább olyan ábécére hasonlít, aminek idővel egymás után kikopnak és másra cserélődnek a betűi. Állandóan tanulnunk kell az új dolgokat és felülvizsgálnunk régieket, mert ez egy eléggé gyorsan fejlődő sport és technika.
Ráadásul tényleg öregszem, ezért örülnék, ha végre ideköltözne egy-két fiatal oktató a faluba (amire most igen kedvező a lehetőség), aztán átvenné a stafétát, nemcsak oktatásban, hanem a terep karbantartásának szervezésében és azokban a dolgokban is, amiket nem lehet másra (traktorkaszásokra, bozótirtókra, szélzsákvarrókra, rőzse- és víz-ideszállítókra) bízni. Vannak elképzeléseim a "bázis" továbbfejlesztésére (mert ami most van, az szerintem csak egy csíra), kérdés, hogy megérem-e, hogy meg is valósuljanak.
Hasonló cipőben járok én is, ha szóba kerül a hobbim.Bár legjobban a szüleim aggódtak értem.Ezt úgy hidaltam át, hogy a legutóbbi kalocsai csörlésre elvittem apumat, aki nagyon izgult az első startomig (mi tagadás én is :D ) de a leszállás után olyan felszabadult volt mint mostanában soha.Élvezte az ottlét minden pillanatát, és azóta nem aggódik.Talán mert azt is látta, hogy nem vagyok kelekótya, és minden egyes felszállást alapos ellenőrzés előz meg, és a csörlőkezelők (akár Pityke akár Bíró Bálint) gyakorlatilag vérprofik.
Egyébként az oktatóm sem engedett el addig Kalocsára míg úgy nem látta, hogy képes vagyok a részben önálló repülésre a megfelelő körülmények között. Más kérdés, hogy Ő még hóviharban is képes lenne repülni! :D
Igazad van, csakhát eléggé bosszant, hogy sokan olyan oktatót minősítgetnek, akit nem is ismernek. Az érem másik oldala, hogy feltűnt egy ideje; ha siklóernyős baleset van, azzal tele a média, mintha magukat akarnák igazolni, amiért általban (ön és köz-)veszélyes sportnak nyilvánítják a siklóernyőzést. A repülés alapból több veszélyt rejt, mintha otthon maradnánk és a tv-t bámulnánk, de azért mégsem akkora, mint amilyennek kikiáltják. Személyes tapasztalat; ha valakivel beszélgetek és az illető megtudja, hogy siklóernyőzöm, akkor szinte mindig ez az első reakciója; "Az veszélyes! És nem félsz?" meg hogy én biztos adrenalinfüggő vagyok stb. Aztán el kell magyaráznom, hogy nem veszélyesebb, mint autót vezetni (amennyi őrült autós van mostanság).
Szóval sajnálatos, hogy ez van a köztudatban rólunk, remélem ez idővel változni fog...
Akik ismerik Lacibát és ott kezdtek ( mint Te vagy Én ) azoknak úgyis tudják, hogy nála több időt aligha szánnak a tanulókra, jobb körülmények pedig nincsenek. Az meg, hogy más balesetek érintettjei egy nyílvános fórumon nem osztják meg a pontos történeteket az nem Lacibát vagy Fedémest minősíti. Egyébként az MRSZ honlapján ott vannak fent a negyedéves jelentések az összes repülős balesetről mindenféle bontásban.
Nem érdemes a hülyeséggel foglalkozni,mert miközben megcáfolod,akközben is terjeszted.
Egyébként nehéz pálcáttörni a különböző stílusú oktatások felett,mert mindegyiknek reális előnye és hátránya is van,és furcsa mód, nem hullanak az ernyősök olyan nagyon,ahogy az ember gondolná.
Sajnos a link oktatók, látszólag látványosabb/gyorsabb eredményeket érnek el,és ha nem következik be baleset,míg az oktatásbeli hiányosságok pótlódnak a gyakorlattal,úgy érzik igazolva van a taktikájuk. Ha meg valaki szarrátöri magát - mivel ritkán fordul elő - egyéni bénaságnak tekintik,és nem a veszélyesen hanyag felkészítés megnövekedett kockázatának.
Lehet, ezzel a hozzászólásommal komolyabb vitát generálok az oldalon, de több siklóernyőstől hallottam, hogy Fedémesen a növendékek nem megfelelő képzést kapnak a helyi oktatótól. Ilyeneket hallottam, hogy „…Laci fölött eljárt az idő, több évvel le van maradva”, meg „sok a baleset Fedémesen”, stb. Amikor rákérdeztem, szinte kivétel nélkül a tavasszal történt balesetet tudták felsorolni, majd jött a mély hallgatás. Egyrészt ilyenkor rávilágítottam, hogy a média fújta fel az esetet, míg arról már nem számoltak be, hogy a sérült nagyjából egy hétig volt kórházban (ez ugye 8 napon belül van még). Az illetőt azóta többször láttam Fedémesen. Ha az idei év baleseteit nézzük – a teljesség igénye nélkül- megállapítható, hogy ezt a balesetet semmi okunk túlértékelni, hiszen sokkal súlyosabb kimenetelű balesetek is történtek az idén. Íme:
-„Órákon át küzdöttek a tűzoltók és a mentők szombat délután azért, hogy megmentsenek egy siklóernyőst, aki sziklának csapódott és lezuhant Budapesten a II. kerületben.” RTL Klub 2011 03. 06.
-„Lezuhant egy siklóernyős a Komárom-Esztergom megyei Csolnok mellett, a Mókushegy közelében. A férfi a baleset következtésben súlyos sérüléseket szenvedett.” RTL Klub 09. 01.
-„Eddig tisztázatlan körülmények között zuhant le egy siklóernyős Kalocsán csütörtök délután. A 45 éves férfit mentőhelikopterrel szállították kórházba, de az életét már nem tudák megmenteni.” MTI 2011. 05. 26.
-„Súlyosan megsérült egy férfi, aki siklóernyőjével lezuhant Debrecenben vasárnap este - közölte a mentőszolgálat ügyeletese…” MTI 2011. 08. 14
Azt hiszem ezek után belátható, hogy a fedémesi baleset „csak” egy bejegyzése lenne ennek a szomorú statisztikának (szándékosan nem írtam le a baleset körülményeit, hiszen az lentebb megtalálható a hozzászólások között).
Sajnos egy ideje sok olyan kisdombos oktatást figyeltem meg, ahol a növendéket pár lesiklás (10 alatti, vagy körüli !) után már viszik is magasstartra! Szándékosan nem írnám le ki volt, sem a szakosztályt, de tény, hogy ilyen sajnos van. Eddig még nem tudok emiatt bekövetkezett balesetről, de nagy az esély rá!
Laci bácsi többünket oktatott és -úgy érzem- sokan felelősségteljes, szabályokat betartó pilótákká váltunk. Én csak a saját képzésemről tudok beszélni, ahol Laci 60 kisdombos start alatt nem engedett ki az Eged-re. Aztán végül 240 kisdombos start után vállaltam be a magasstartot, de ez már a magam „baja”.
Azt hiszem nemcsak magam, hanem a Paramánia Szakosztály pilótái (és leendő pilótái), meg sok más siklóernyős barátunk nevében is szeretném, ha kicsit több tisztelettel beszélnénk egy olyan emberről, aki az életét a siklóernyős oktatásra tette fel és aki igen nagy tapasztalattal rendelkezik a témában. Ugyan nem lett belőle teljesítményrepülő, meg világbajnok, de a kisdombos oktatáshoz bizony ért (ez saját tapasztalat is, de bárkit, aki jól ismeri a „fedémesi körülményeket”, az tudja). Mivel Fedémes igen nagy „siklóernyős forgalmat” bonyolít (sok pesti oktató is oda viszi növendékeit kisdombos oktatás céljából), blődség lenne azt gondolni, hogy Laci nem ismeri a legújabb trendeket. Azért mert valaki öreg (bocsi, Laci!) még nem jelenti azt, hogy valamiben nem naprakész.
Sárkányos oktatók részére elméleti és gyakorlati szinten tartó képzést és vizsgáztatást tartok.Ennek oka, hogy meglátásom szerint a hazai sárkányos oktatók többet foglalkoznak egymás kritizálásával és az egymásnak való betartással, mint saját szakmai szintjük fejlesztésével.
A továbbképzés helyszíne Zalaegerszeg. Időpontja 2011. április 16-17.
A vizsga tárgya sárkányrepülő tematika, csőrlés és vontatás szabályai, és végrehajtása.
A gyakorlati vizsgát mindenki a saját sárkányával is elvégezheti.
Program:
Április 16. szombat
10-11 óráig regisztráció
11-től időjárástól függően gyakorlati vizsgák vontatásból.
19-től elméleti továbbképzés.
Április 17 vasárnap
8-tól elméleti továbbképzés
10-től gyakorlati vizsgák vontatásból.
17-től szintfelmérő elméleti dolgozat megírása.
19.00 Továbbképzés értékelése.
A továbbképzésen való részvétel az oktatói jogosultság megtartásának feltétele.
Ha valaki nem tud a továbbképzésen megjelenni, annak a jogosítás megújításához szükséges vizsgát egy később egyeztetett időpontban szervezem meg.
A jelenleg érvényes sárkányos oktatók:
ASEKerekes László
ASESzepesvári Sándor
MSEBarna Zsolt
ASEPoszpisel Gyula
BSEFekete Kornélia
PSEExner Róbert
MSEKánnár László
MSESzabó Tamás,Gedeon F
SRKBéres Károly
EgerBakos László
ASEBalogh Zsolt
BSESzabó Gábor
Kérem a klubjaitokhoz tartozó oktatókat értesítsétek.
A Szabad Repülők Szövetsége (HFFA) szervezésében 2011. február 23-án indítottuk el a Free Flying Akadémiát. Az előadásokat szerdánként 18 órától 21 óráig tervezetten, az MRSz Dagály utcai oktatótermében tartjuk (Budapest, XIII. kerület Dagály utca 11. 2. emelet. Bejárat a Jakab József utcai telephely felől). A program előadói szakterületük hazai legjobbjai.
Következő, március 30.-ai programunk témája:
Cserbenhagyás vagy segítség - Holló Attila előadásában!!
Minden pilóta érdeke, hogy egy szerencsétlenség bekövetkeztével minél felkészültebb lehessen, ha önmaga, vagy sporttársa rászorul!
A Közlekedésbiztonsági Szervezet a légiközlekedés területén működő biztonsági szervezetek, üzemeltetők és a társhatóságok képviselői számára a szakmai napját 2011. március 29-én, kedd 09:30 órai kezdettel Budapesten, a HungaroControl Budapest termében (Budapest, XVIII. ker., Igló utca 33-35.) rendezi meg, amelyre tisztelettel meghívom Önt és illetékes kollégáit.
A szakmai találkozó programja: 09:00 – 09:30 R e g i s z t r á c i ó 09:30 – 09:35 Megnyitó. - dr. Becske Loránd, KBSZ főigazgató 09:35 – 09:50 NKH LH aktuális kérdések - Győri Gyula, légyügyi elnökhelyettes 09:50 – 10:00 2010 év rövid áttekintése (statisztika) - Sipos Sándor, KBSZ főosztályvezető 10:00 – 10:30 Repülésbiztonság értékelése MTOW 5700kg felett - Háy György, KBSZ balesetvizsgáló 10:30 – 10:40 Repülésbiztonság értékelése a kisgépes kategóriában - Dusa János, KBSZ balesetvizsgáló 10:40 – 11:00 A 2010-ben bekövetkezett nagy sebességű áteséses balesetek humán, illetve aerodinamikai okai. - Bíró Ottó KBSZ balesetvizsgáló 11:00 – 11:15 S z ü n e t 11:15 – 11:45 A gyökér ok elemzés a műszaki kivizsgálásokban. - Orbán József, CNS és Műszaki Rendszerek Igazgató, HungaroControl 11:45 – 12:00 Repülésbiztonság értékelése sárkány, motoros sárkány, vitorla, UL kategóriában - Szilágyi Endre, KBSZ balesetvizsgáló 12:00 – 12:15 Repülésbiztonság értékelése helikopter-autogiro kategóriában - Papp István, KBSZ balesetvizsgáló 12:15 – 12:25 Repülésbiztonság értékelése ejtőernyő, siklóernyő kategóriában. - Kovács Márk, KBSZ balesetvizsgáló 12:25 – 12:40 Repülésbiztonság érékelése az ATM események kapcsán - Németh Zoltán, KBSZ balesetvizsgáló 12:40 – 13:00 Időjárási adatok hiányának szerepe repülőbalesetekben - Sárközi Szilárd, KBSZ meteorológus szakreferens 13:00 – 14:00 E b é d s z ü n e t 14:00 – 14:30 Repülésbiztonsági kockázat menedzsment – veszélyek azonosítása, kockázatuk elemzése és csökkentése - Peck Antal, Wizzair, repülésbiztonsági vezető 14:30 – 15:00 NKH LH aktuális repülésbiztonsági kérdések - NKH LH Repülésbiztonsági osztály 15:00 – 15:15 Szabad Repülés Európában - Kerekes László, HFFA elnök 15:15 – 16.00 Hozzászólások 16:00 – 16:05 Zárszó
Tájékoztatom, hogy a helyszínen lehetőség van ebéd igénybe vételére. Parkolási lehetőség: a HungaroControl székháza mellett és a közelében. Kérem, hogy részvételi szándékát és a résztvevők várható számát, valamint a beléptetéshez a résztvevők személyigazolványának számát szíveskedjék jelezni Jüttner Alexandránál, a +36-30-399-3041 mobilszámon vagy juttner.alexandra@kbsz.huEzt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse. e-mail címen.
Kérem, az érkezésnél szíveskedjék figyelembe venni, hogy a HungaroControl épületében idegen személy csak a megfelelő ellenőrzést és regisztrációt követően tartózkodhat.
Ide is leírom. A siklóernyős pilóta fékje össze volt akadva, így nem tudta korrigálni a kupola oldalra rántását, így a sziklák közé esett, ahol nyílt lábszártörést szenvedett. Nem repült egy métert sem, így lezuhanni se tudott. Persze megint összekeverték a sárkányrepülőt a siklóernyőssel, és persze minden baleset egyenlő a lezuhanással...
Többen kérték telefonon vagy email-ben, hogy írjam le, mi történt Fedémesen a vasárnapi baleset során. A hivatalos megállapítás természetesen a Nemzeti Közlekedési Hatóság dolga lesz jogilag, és az MRSZ Repülés Biztonsági Szervezetének dolga szakmailag, de a folyamatban lévő vizsgálat lezárásáig a személyes véleményemet, mint az ügyben érintett oktató, nem vagyok kötelezett eltitkolni.
Az időjárás a lehető legkiválóbb volt az egészen kezdők számára: kellemesen egyenletes, 2-3 m/s-os, Ny-DNy-i szél, ami a Fedémesi Siklóernyős Oktatópark starthelyei közül a legjobban kedveltet tette használhatóvá. Összesen négyen végeztek alapfokú gyakorlórepüléseket (közülük ketten a növendékeim), ami lejtő menti lesiklásból állt, a későbbi sérült növendék is túl volt már három jól sikerült starton, lesikláson és leszálláson az erre jól bevált oktatóernyőmmel, amikor a negyedik repülését egyik jelenlévő barátjának középkategóriás ernyőjével szerette volna végrehajtani. Méghozzá azért, mert az egy kiváló állapotú, keveset használt, és olcsón eladó ernyő lenne, és a tanuló súlyához épp megfelelő méretű.
Nem örültem a dolognak, mert a képzési tematika nem javasolja az alapfokú vizsgáig a középkategóriás (pl. a DHV-teszt során 2-esnek minősített, vagy annak megfelelő más teszt-eredményű) ernyő használatát, de a termik- és turbulencia-mentes szélben, ami épp volt, egy egyszerű lesiklás nem tűnt veszélyesnek a növendék aznapi 3 és korábbi 7 startja közben tanúsított odafigyelése és ügyessége mellett. A start remekül sikerült is, de a dombtetőről a völgybe lesiklás során váratlanul élénkülni kezdett a szél, vagyis jött egy befújás (úgy 4-5, majd 5-6 m/s körüli; épp nem az ügyeleti kabin árbocán levő kanalas szélmérő alatt álltam, de azért 22 év siklóernyőzés, előtte 20 év ejtőernyőzés után elég jól meg tudom saccolni), ami emelni kezdte az ernyőt, és így, ahol már földet kellett volna érnie a tanulónak, azon a helyen még mindig kb. 50 méter magasan volt, utána pedig a leszállópálya túlsó vége felé repülve a magassága még nőtt is. Feltehetőleg annyira meglepte az ernyő utasát ez az addig általa még nem tapasztalt szituáció, hogy az ernyőt a kelleténél jobban kezdte fékezni, ezért az süllyedni kezdett, amitől alighanem megijedhetett a tanuló, és még tovább húzta a jobb- és bal oldali féket, sőt megpróbált elfordulni, hogy ne repüljön át a leszállóterületen túl levő legelőre (aminek határán a villanypásztort a magasból is jól látható vörös zászlók jelzik…), amitől az ernyő egészen elbizonytalanodott, és egy majdnem a „zsákesés” határán álló, billegő süllyedéssel, kezdődő „negatív spirál” elején ért földet. Szerencsére vastag protektoros beülőheveder volt a tanulón, ami jelentősen tompította a fenékre esést, ami után a tanuló fel is állt, de (ahogy később elmondta), úgy érezte, hogy megfájdul tőle a dereka, ezért inkább visszafeküdt a földre, vagyis a beülő hátpárnájára.
Épp jelen volt (a starthelyen mellettem állt) egy másik növendékem, aki orvosdoktor, és azonnal mondtam neki, hogy lemehetne a jó tereptulajdonságú autójával a völgybe, megnézni, hogy mi a baj. Gyorsan megvizsgálta a tanulótársát, és úgy vélte, hogy lehet, egy ütődésen kívül semmi komoly nem történt, de egy ilyen nagy esés után fájó derékkal nem szabad könnyelműsködni, egy röntgen feltétlenül ajánlott, és biztonságosabb lenne a kórházba beszállítás Medikopterrel, mint mentőautón, vagy az ő terepjárójával.
Természetesen a rendőrség is megjelent, mert az efféle esemény közlekedési balesetnek számít, és a mentősök kötelesek értesíteni a rendőrséget. A helikopter nagyon hamar megérkezett, ami a falu lakosai számára különleges esemény volt, a szirénázva száguldó rendőrautóval együtt, mivel az évtized alatt, amióta a Fedémes nevű pici falu melletti dombokat használjuk gyakorló repülésekre, ez volt az első komolyabb baleset. A röntgen során kiderült, hogy az úgynevezett „csigolya-kompresszió” esete áll fenn, egy kis repedéssel, ami maradó károsodás nélkül szokott gyógyulni, de azért megfigyelésre néhány napig a kórházban tartják a sérültet.
Az esetből több tanulság is levonható, amit majd a REBISZ-jelentés a vizsgálat végén közzé is tesz. Én pillanatnyilag az alábbiakat tartom fontosnak:
Egy 10-11 startos kezdő, ha megijed egy nyugodt időben váratlanul bekövetkező, és az ő számára még szokatlanul nagy magasságnyeréstől, és utána nem a leghelyesebben cselekszik, az még nem tekinthető pilótahibának. Szerencsére az ilyesmi ritkán fordul elő, aki pedig már túl van 30-40 starton, kezdi annyira otthon érezni magát a levegőben, hogy az efféle váratlan helyzetekben is a tanultaknak megfelelően cselekszik, vagyis nem fékezi agyon az ernyőt, hanem hagyja, hogy sebessége legyen, ami a jó repülés alapja.
A másik tanulság, hogy komolyan kell vennünk azt, hogy az „A” vizsgáig kizárólag DHV-1, vagy annak megfelelő más tesztelésű ernyővel szabad repülni! A vizsga után, aki akar, átnyergelhet DHV-1/2-esre, majd a „B” vizsga után 2-esre, a 2/3-asokat és 3-asokat pedig hagyjuk a versenyzői rutinnal rendelkezőknek! Az oktató nem lehet engedékeny, túl jó szívű, csak azért, mert a DHV-1-es ernyők jóval drágábbak, és nemigen kaphatók másodkézből sem 150 eFt alatt, pláne nem 35 ezerért, nem véletlenül…
A harmadik tanulság, hogy feltétlenül ajánlott a tanuló nyakába akasztott PMR rádió használata. Az utóbbi négy évben nyolc párat koptattam el (sajnos, hamar tönkremennek), az utolsót nemrég selejteztem, és még nem volt alkalmam újakat beszerezni. Mondhatnánk, hogy amíg nem áll rendelkezésre a megfelelő felszerelés, addig ne oktassunk, de itt megint bejött a nem elégséges szigor hatása: ennyi rossz idő után, ami az utóbbi hónapokban volt, végre bejött egy kellemes nap; nem volt szívem azt mondani az épp jókor ráérő kezdőknek, hogy jöjjenek máskor. Talán meg kellett volna maradnom a jószívűség azon fokán, hogy a tavalyi beiratkozásakor az épp csak 18 éves tanulótól nem kértem tandíjat, azzal az indokkal, hogy akinek nem telik a mostanában máshol 70-80 eFt-nyi összegre, abból is lehessen bajnok, ha tehetségesnek bizonyul. Amire még egy ilyen eset után is van lehetőség.
Az elhunyt bázisugró, Markó Miklós társai szerint nem az időjárás okozta a tragédiát, hanem az, hogy barátjuk instabillá vált a levegőben, és túl későn nyitotta ki ejtőernyőjét.[...] Bővebben!Tovább »
Persze, hogy nem volt nagy pörgés itt, mert létezett a pg.c2, és reméljük, hogy hamarosan megint lesz, ha nem az, akkor egy másik. De egy olyan komoly lapot, mint az (volt), aligha ráz ki a kisujjából valaki néhány nap alatt. Tartok tőle, hogy nem is hetekről lesz szó...
Addig meg itt összeszedhetjük magunkat. Küldtem e-mailt a "pg.c2 helyettesítő"-ről az ünnepekben mindenkinek, aki az oktatók listáján szerepel, meg akinek még tudtam a címét, azonban a leveleknek csaknem a fele delivery lett, és különben is lassan terjed a hír.
Mire beindul az új honlap, azt hiszem, leszünk itt már annyian, hogy itt lesz érdemes közzétenni annak linkjét, az itteni topikokat pedig megtartani vésztartaléknak, mert sosem tudhatjuk, mit hoz még a jövő.
