Keresés

Részletes keresés

jedi1 Creative Commons License 2019.06.06 0 2 157617

Nagyon kemény helyzet. Ismerek olyat, akinek a felesége rákban halt meg. Ő azt mondja, ha neki is rákja lesz, nem fogja engedni a kemót. A feleségén sem segített, sőt még azt a kicsi idejét is megkeserítette ami volt. Láttam olyat aki egy műtét után évekig jól volt, aztán hirtelen elment, de akkor is volt még pár szép éve.

Én azt tanácsolnám hogy ami van, ki tudja mennyi (és igen lehet reménykedni a csodákban is) de amennyi csak van, ha napok, ha évek, próbálja meg élvezni ami még adatott. Ennél többet nem tehet ő sem saját magáért, és egyszer mindenki elmegy. Hát akkor legalább így.

Előzmény: Törölt nick (157616)
Törölt nick Creative Commons License 2019.06.06 0 0 157616

Néha tényleg vannak csodák. Ismerek olyant is, de az kb. olyan ritka mint az a bizonyos fehér holló. Persze ott van az ember, mert mást nem tehet és próbálja a lelket tartani és némi reménysugarat megcsillantani, hogy ne zuhanjanak össze, anélkül semmi nincsen. Amikor a nővérem agyában daganatot találtak, az orvos azt mondta fél évet ad neki. Ő azt mondta, meg fog gyógyulni, mert a lányát fel kell nevelnie. Olyan akaratot, hitet, azelőtt soha nem láttam benne, mint a következő időszakban. Minden kezelést végigcsinált, minden követ megmozgatott. Az eredményei javultak az összes vizsgálat azt mutatta ki, eltűnt a tumor. Egy évig teljesen tünetmentes volt, járt kontrollra, minden oké volt. Aztán egy őszi napon kapott egy epilepsziás rohamot, kórházba került és akkor derült ki, hogy a daganat kiújult, sőt továbbiakat is találtak. Akkor lelkileg összetört és soha többé nem volt a régi. Próbáltuk tartani a lelket benne, bátorítani, újból győzni fog a betegség felett. Talán pár pillanatra sikerült is. Ő legbelül már tudta, tudom hogy tudta, bár soha nem mondta, hogy az út végéhez közeledett. Talán minket akart óvni. Nem tudom, amit tudok az az, hogy bár ott voltunk vele biztatva, bátorítva, félek lelkileg nem értük el egymást. Lehet, hogy jobb lett volna, teljesen őszintének lenni, együtt rákészülni az elkerülhetetlenre? Már, ha lehet. Később tudtam meg, hogy az egyik unokatesónkal, aki infarktust kapott és közel járt a halához, teljesen őszintén beszélt minden dologról, a félelmeiről, halálról, élet értelméről stb. Nehéz dolgok ezek. Ez után átértékeled az életed is. Nem akarsz őszintétlen lenni többé. De remény nélkül nem lehet éni. Hogy lehet az ellentmondást feloldani? Köszönöm a hozzászólást! :)

Előzmény: Törölt nick (157615)
Törölt nick Creative Commons License 2019.06.05 0 1 157615

:(

 

van egy hölgy aki jár hozzám egy héten egyszer- két éve a férjénél volt ez a történet- a hölgy állandóan  panaszkodott,  hogy nem tud hazamenni, mert  nem bírja nézni,  inkább mindig dolgozik és hadd maradjon, inkább megcsinál még ezt meg azt.  mondtam neki, hogy ezt nem teheti vele, ilyenkor erőt kell vennünk magunkon .. nem telt el egy év és ő is beteg lett. az egész évem azzal telt,  hogy ezt a hangulatot, a betegség minden stádiumát végig követtem.. nem mondhattam,  hogy ne jöjjön , mert szerda az ő napja, és neki szüksége van a bevételre...hiába mondtam, hogy most pihenni kell, de ő nem akart. őszintén szólva nem hiányzik már ez az egész történet két éve.. minden héten. de minden héten meghallgatom az összes eredményét, megvettem neki a kemo kendőket, ha azt hallotta, hogy valami használ, elmentem, beszereztem. az elején arról beszéltünk sokat, hogy ne legyen öngyilkos - de láttam a szemén, hogy ez csak szöveg. ő remélni akar, bíztatást akar. nem hazudunk szerintem, ha nem kerüljük a társaságukat, nem hazudunk, ha meghallgatjuk és nem hazudunk, ha bíztatjuk. tényleg vannak csodák. viszont ha még a társaságunktól is megfosztjuk a barátainkat, ha kerüljük őket és tök mindegy miért... magunknak sem lehet azt megbocsátani.

Előzmény: Törölt nick (157614)


Törölt nick Creative Commons License 2019.06.05 0 0 157614

Van egy barátom. Nem haver, barát. A kevés újkori barátságok egyike, talán ha két éves a kapocs. Üzleti kapcsolatnak indult, aztán egyszer leültünk beszélgetni és mindjárt egy hullámhosszon voltunk, nagyon sokáig beszélgettünk. Elmesélte az életét, megismertem a családját is. Pár hónapra rá meséli, rosszul lett, bevitték a kórházba és rákot találtak a máján. Sugárkezelésre küldték, szerencse a szerencsétlenségben nincs áttét sehol. Próbáltam bátorítani, sok ember meggyógyult már hasonlóból. A kezelés segített is, hurrá semmi sem látszódott a tumorból a felvételeken. Pár hónapig. Aztán a daganat ismét kiújult, nemsokára a tüdején is találtak. Kemoterápiát javasoltak neki. Sokat gondolkozott rajta elfogadja-e vagy sem. Mondom neki, ismerek embereket akik meggyógyultak a kezelések hatására, de sajnos többet, akik pár éven belül meghaltak. Javasoltam neki, fogadja el, de döntést egyedül kell hoznia, az ő élete. Hosszas dilemma után végül belekezdett. Pár kezelésen túlesett, rosszul volt utánuk de a kemo nagyrészt ilyen, sokan nem is tudják a kezeléseket végigcsinálni, mert a szervezetük egyszerűen nem bírja. Az utolsó kezelést már nem kapta meg, mert az eredményei sajnos rosszak voltak. Az orvosok fehéren-feketén megmondták neki, max. fél éve van. Itt tartunk most. Viszonylag tűrhetően van de az állapota szemmel láthatólag romlik. Amiért mindezt leírtam és hogy a topik témájához kössem a történetet, már egy hónapja azon töröm a fejem, mitévő legyek, hogyan kezeljem a helyzetet. Mit mondjak neki? Hazudjak neki és bátorítsam, hogy mindig van remény és nem szabad feladni stb, stb, stb? Csak, a mi barátságunk nem ilyen. Őszintén elmondott mindig mindent. Ezért is vagyunk barátok. Olvastam egy szakember nyilatkozatát, amiben azt mondja, a haldokló, ha tudatánál van, pontosan tudja, hogy meg fog halni. Akkor most mitévő legyek? Néztél bele olyan ember szemébe, aki tudja közel a vég? Akkor nem hazudhatsz! Ha ember vagy, megszakad a szíved és én nem akarok sírni előtte, nem szeretném még tovább szomorítani. Viszont nem tehetem meg, hogy nem megyek hozzá. Tartozom neki és tartozom magamnak is. Ha valaki tud jó tanácsot adni, szívesen venném, mert én nem tudom, mi a jó megoldás, ha egyáltalán van. Köszönöm, ha végigolvastad és bocs, ha hosszú voltam.

vasgyár az átmenetben Creative Commons License 2019.04.10 0 0 157613

be kell ülni valamelyik "asztalhoz" :o))

Előzmény: Törölt nick (157608)
hotblood Creative Commons License 2019.04.01 0 0 157612

😘

Előzmény: Rendszer.hiba (157611)
Rendszer.hiba Creative Commons License 2019.04.01 0 0 157611

Szerintem maximalista vagy, s mindenből kihozod azt, amit lehet. Biztosan jól csináltad! :)

Előzmény: hotblood (157610)
hotblood Creative Commons License 2019.03.31 0 0 157610

Azon, hogy tudtam volna e jobban csinálni? De azt hiszem,nem..

Rendszer.hiba Creative Commons License 2019.03.31 0 1 157609

Haldoklik a fórumozás, mivel a nagy közösségi oldalak elszippantják az embereket. Nem lennék meglepődve azon, hogy pl a 2009-es évhez képest jó, ha tizedannyian látogatnák az index fórumot napjainkban...


Például az ország egyik legnépesebb horgászoldala és fóruma már évek óta "halott", olyannyira, hogy ténylegesen meg is szűnt. Miközben 2006 környékén még százezernyien látogatták ... Vagy gondoljunk a Tékozló Homárra.... azzal ugyanez a helyzet, mint az index fórummal...  :(
Változik a világ, s változnak a "fogyasztói szokások" is.

Előzmény: Törölt nick (157608)
Törölt nick Creative Commons License 2019.03.30 0 4 157608

azon, h olyan jók voltak régen azok a topikok, amiben valaki valamilyen problémáját beszélte ki, és lehetett vele azt végig vinni a döntéséig stb.... most már csak klikkek vannak, mintha lemennél a pub- ba, viszont  nyilván nem ülsz oda mások  asztalához.. szóval nekem hiányoznak azok a " régi " idők. 

Frutti73 Creative Commons License 2019.03.28 0 0 157607

Egen! :)))

 

Előzmény: átmenetivasgyi (157606)
átmenetivasgyi Creative Commons License 2019.03.28 0 0 157606

igen?

Előzmény: Frutti73 (157605)
Frutti73 Creative Commons License 2019.03.25 0 1 157605

átmenetivasgyi Creative Commons License 2019.03.25 0 0 157604

bevillanta z agymba, nálam ez nagy szó :o)

Előzmény: nyílméregbéka (157601)
nyílméregbéka Creative Commons License 2019.03.25 -3 0 157603

Megvárjuk. 

Előzmény: Shangri-La (157602)
Shangri-La Creative Commons License 2019.03.25 0 0 157602

A felvetés után akár hónapokba/évekbe is telhet, mire sikerül bizonyítani.

Előzmény: nyílméregbéka (157601)
nyílméregbéka Creative Commons License 2019.03.25 -2 0 157601

Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk)

 

Lássuk a bizonyítást!

Előzmény: átmenetivasgyi (157600)
átmenetivasgyi Creative Commons License 2019.03.25 0 0 157600

szerintem szekszuálisan vonzó vagyok

átmenetivasgyi Creative Commons License 2019.03.23 0 0 157599

egyszerűbben megállapítottam, az imént voltam pisilni:DD

Előzmény: missSissi (157598)
missSissi Creative Commons License 2019.03.23 0 0 157598

újra kéne számolni azokat az XY kromoszómákat ;) 

Előzmény: átmenetivasgyi (157596)
átmenetivasgyi Creative Commons License 2019.03.23 0 0 157597

tök üres az agyam, bakker

átmenetivasgyi Creative Commons License 2019.03.23 0 0 157596

kivéve nálam, mer nem horkolok:))

Előzmény: missSissi (157593)
missSissi Creative Commons License 2019.03.23 0 0 157595

Az az evolúció hozadéka egyértelműen. Régen is mindig volt valami a kezükben: balta, kés,íj,kapa, kasza.....most ezek már kimentek a divatból,de ugye valami kell a kezükbe,így maradt egyeseknél a sör,másoknál a távirányító ;)

Előzmény: Törölt nick (157594)
Törölt nick Creative Commons License 2019.03.22 0 0 157594

..továbbá a különböző távirányítók iránt érzett olthatatlan vonzalmukat.
Rejtély:)

Előzmény: missSissi (157593)
missSissi Creative Commons License 2019.03.22 0 0 157593

Azon,hogy amikor Isten megteremté a férfit és a nőt, mi célja volt azzal,hogy a férfiakba beleépítse a horkolási automatát,ami azonnal beindul,mihelyst a férfi elalszik? 

Törölt nick Creative Commons License 2019.03.16 0 0 157592

bocsánat kicsit elragadtattam magam- szomorú vagyok :(

Előzmény: Törölt nick (157591)
Törölt nick Creative Commons License 2019.03.16 0 0 157591

és abba már bele sem megyek, hogy egy hét ilyen tünetek után, amikor végre felhívja a gyerekkori szintén barát orvosunkat, aki persze azonnal beutalja..... 7 órát ÜL egy folyósón - és várja a sorát ... h aztán persze ott tartsunk ahol.... utálatos világ, hangemberekkel és tettek sehol semmi - nem vagyunk senkik!!!! szégyenlem magam mások helyett - ha szükség van a segítségünkre nem vesszük észre, ha szükség van az emlékezetünkre, nem emlékszünk, ha szükség van  ránk, nem vagyunk ott  :(((  és ahol nincs az AKI odarakunk valaki mást és VAN aki oda is áll :(((

 

és nem mondja senki hogy az élet megy tovább, mert megy persze, de ő most nincs, várjuk meg , hogy lesz-e és egyáltalán - bárki nélkül az élet már igenis nem ugyanúgy megy tovább.... 

Előzmény: Törölt nick (157590)
Törölt nick Creative Commons License 2019.03.16 0 0 157590

100 %-ban igazad van. Nem tudod mennyire betaláltál... Csakhogy, az a tapasztalatom, hiába tudod az agyaddal, mi a helyes, mit és hogyan kell(enne) tenni, amíg nincs meg a baj, nem teszünk ellene érdemben. Igen, figyeljünk egymásra és figyeljünk magunkra is! Figyeljek én is magamra és figyelj oda te is magadra!!! Ismerősöknek, rokonoknak, barátaidnak, szerelmednek, gyerekednek, szüleidnek semmivel, senkivel nem pótolható!

Tudom én, gyönyörű szép ez a világ és egyben mocskos és romlott és kegyetlen meg erkölcstelen és elvtelen, mindent, mindenkit pótol egy perc alatt. A shownak tovább kell menni mindenáron, átgázolva sorsokon, embereken. Csak közben megszakad a  szíved :( 😢

Előzmény: Törölt nick (157589)
Törölt nick Creative Commons License 2019.03.16 0 0 157589

figyeljünk egymásra! egy gyerekkori jó barátom, egy rendkívül értékes ember  - kómában .

 

egy hétig volt kisebb emlékezet kiesése, kettős látása, hol inkább/ hol kevésbé / hol semmi gond - orvoshoz minek, majd elmúlik....

 

Ne engedjétek, hogy szeretettek/ barátotok / ismerősötök csak úgy elbagatellizálja a stroke jeleit!!!  

 

innen is szorítok G.K. D-E, és hiszem hogy ezt is megcsinálod! mint annyi mást  :( <3

 

hát ezen gondolkodtam el, és azon, hogy miért kell valakinek a helyére találni valakit,  amikor még itt van, csak épp nem a helyén....utálom ezt :((( 

Rendszer.hiba Creative Commons License 2018.12.12 -1 1 157588

Az elmúlt 500 évünkből legyél szíves felsorolni mondjuk tucatnyi olyan komolyan vehető vezetőt, aki országunk felvirágzását hozta, akit hosszú évtizedeken keresztül követtek, megbecsültek az emberek, aki nem okozta százezernyi honfitársunk borzasztó halálát, ám becsülte a kisembert ugyanúgy, mint a minisztereit.. Én csak egy ilyenről tudok, bár határeset, s kíváncsi vagyok arra, hogy a felsorolásodba belekerül e.

 

"magyar leszek majd hogyha akarom"

Ha ismernéd Ady életét, akkor tudnád, hogy mit jelent ez a mondat. Amúgy ugyanezt a mondatot nagy valószínűséggel magára veheti, jó párszor kimondhatja az a több mint egymillió magyar, aki nem itt, a Kárpát medencében kíván élni, boldogulni, sokasodni, meghalni... :(((

S ha jobban belegondolunk, a külföldön megszülető minden hatodik "magyar" gyermek fejében talán már fel sem merül ez a mondatocska... :(

Előzmény: jedi1 (157587)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!